18.06 kor mentem... szerintem akkor koran mert pannival meg a sulinal futottam ossze :) hazafele meg mar nem mentem el a terig... na ha lesz meg igy szerdan tobb idot szanok a terre ;)
41-es lábam van, de a lábfejem szélessége miatt inkább 42-eset hordok. A Gel-Venture-ből 42-es jó volt, de a GT2000-ből és a Saucony Phoenix-ből csak a 43-as.
Nike Dual Fusiont próbáltam még, de az meg nyomta a talpboltozatomat, de csak az egyik lábamon...az eladó nem is értette...
én azt gondoltam, hoyy nekem széles lábfejem van, és eddig volt két saucony phoenixem, meg egy rakás saucony progrid omnim, amikt teljesen okésak. de ha neked ezek is keskenyek, akkor passz. :/
Amúgy érdekes ez a lábfej kérdés, én Saucony Guide 7-est akartam venni, nekem az volt szűk, a Phoenix meg tökéletes. És van egy régebbi Ignation-m, amelyik ugyanakkora mint a Phoenix és sima utcai viseletre is szűknek érzem már.
Esetleg menj el a Sauconyba vagy a Maratonmanbe, Spuriba, Nyúlcipőbe ott tuti hog ytudnak ajánlani valamit. Nem kell ott megvenned, tudom hgoy most sokféle akció van, én a Saucony Phoenixet 19900-ért láttam, én 27900-ért vettem márciusban...
Sziasztok! Nem gondoltam h ilyen nehéz ügy ez a cipővásárlás...próbálgattam párat, de ami igazán kényelmes volt az a Hervisben egy Asics Gel Venture. Ezzel viszont az a gond, hogy neutrális-kifelé dőlő bokához ajánlja, az enyém meg kissé befelé dől. Ami elvileg nekem kellene a GT2000 vagy a Saucony Phoenix azok viszont túl keskenyek a lábfejemre...
Tudtok esetleg széles lábfejre való, stabil cipőt ajánlani elfogadható áron?
Emlékből futás, tényleg, ez lesz az idei év programja...
Büszke vagyok a nagylányomra, aki nagyon okosan és szépen, mindenféle szenvedés vagy holtpont nélkül teljesítette az első félmaratonját, végig gyorsuló tempóval. Nem vagyok büszke magamra, de legalább végigkísértem őt. :)
Eszk, kerüljenek el a sérülések, betegségek; fuss, ahogy régen! :)
Sajnálom, hogy így jött ki, illetve nem jött ki neked a lépés.
A PB-m messze volt, és ott féltávnál jól esett egy kis pihenés. Gondolkodtam később ezen, de ha fél perccel beljebb is vagyok, a PB akkor sincs még sehol, de a Lánchídra már egyedül futottam volna fel...így sokkal jobb érzés volt futni nekem.
Jövőre viszont nem akarok maszatolni fél percekkel. Ha beleteszek heti 4 edzést, átlag 50 km-t, akkor szeretném már behozni 1:30 közelébe. Ehhez viszont sokkal tudatosabbnak kell lennem, tervet készíteni, ilyesmi. Még egy komolyan veendő versenyem lesz novemberben Siófokon a két nap, de utána kísérletezhetek. Ami biztos, hogy még kevésbé szabad leállnom decemberben, nem kezdhetem újra és újra minden januárban. Szóval beiktatok két hét pihenést, töltődést, ami kell a fejemnek, de többet nem lehet. És sokkal egyenletesebben kell teljesítenem, nem lehetnek 30-70 km között ingázó heteim. A január-februári alapozásba min. 30%-kal több km-t kell raknom, havi 250-t el kell érni.
A sok hús nem tesz jót este, kivált, ha vörös hús. Van, akinél 6-8 órát is tart az emésztés, éjjel talán még tovább is. Én is szeretem a húsokat, de éppen verseny előtt nem szokta este ilyesmit enni, pedig én még az 1:30-as pacmannek is marhára örülnék egy félmaratonon ;-) Lehet, hogy ráment az éjszakai pihenésed, és kvázi fáradtan ébredtek az izmaid reggel. (nem túl tudományos :-)
Az idő nagyszerű volt végig, a pesti rakparton még egy csöpp szelet is lehetett érezni, ami frissített.
Szerettem volna csúcsot futni, mert szigetkörnyi távolságokon jelentősen gyorsultam. Többet intervalloztam, mint az előző sok-sok évben összesen. Szabályos záróhetet tartottam: hét közepén még egy utolsó erős edzés, aztán laza, két nappal előtte pihenő, előző nap átmozgatás.
Ez mind arra volt elég, hogy az elejét még élvezzem. Kellemes időben, 17 fokról indultunk. Az 5km-es kitáblázás szerint 19:40 volt az időm, simán hoztam a négyperces ezreket, a tervezett 168 körüli pulzussal. Aztán fokozatosan bemerevedett és húzódott a combom. De miért? Előző nap fél órát kocogtam, betétként két erős 300m-es sprint volt, ezt nem kellett volna? A levegőt is nehezebben vettem, olyan volt, mint amikor egy szűkebb csövön tudsz csak levegőt szívni. Igazából se meleg, se nagy pára nem volt, csak 22 fokig melegedtünk.
Szóval az első fél óra után jól elúsztam, nem is erőltettem igazából. A tizedik kilométertől már maratonos tempót futottam, a negatív csúcs egy 159-es pulzusú kilométer volt, az elejéhez képest fél perccel gyengébb kilométerrel. Az unalmas budai rakparton rakosgattam lábaimat, előzgetett mindenki, akkor megettem zselémet, mert éhes is voltam, a Lánchíd utáni frissítőnél ittam rá sokat. Erre elkezdtem szúrni, ami szerencsére csak a Lánchídi átfutásig tartott.
Újabb okokat keresek: talán a reggeli és előző napi kajálást rontottam el? Volt tökfőzelék meg fasírt, meg este vendégség, saláta és grillhusi, bor. Növények és hús. Reggel is kevesebbet ettem a szokásosnál, két kis szelet kalácsot. Mindigis tésztázni szoktam, ilyen most nem volt. Bár ez egy rövidke félmaraton, nem tudom számít-e.
Elhatároztam, hogy akkor már edzést csinálok ebből a futásból. A szép egyenes pesti rakpart adta magát. A 13. kilométeren tehát bepróbálkoztam egy egy kilométeres intervallal, de nem csináltam végig, elfáradtam. A 15. km-t végre 3:59-re futottam, 166-os max pulzussal. Kellett is, mert a rakparti visszafordítónál megpillantottam az 1:30-as iramfutókat, akikre úgy gondoltam, hogy Pacman módjára meg fognak enni. Egy pihenő szakasz után erős 17. kilométer jött, ismét belekóstoltam a 168-as pulzusba. De pár száz méter lassúzás után jött a Nyugati téri felüljáró, amire Strava szegmens volt. Készültem rá. Jól megsprinteltem, pulzus 172 yeah, így kellett volna eddig is. Megérte, egyelőre még enyém a KOM :-), azaz a futós CR. A Westend után két lazább kilométer következett, de a befutót meg akartam nyomni, sikertelenül, még a négyperces tempó nem sikerült. Ennél még a hasonlóan elfuserált tavalyi futásomkor is gyorsabb voltam.
Elég sokat hezitáltam én is, induljak, ne induljak ? Végül nem bírtam a véremmel, utolsó nap, szept. 9-én online beneveztem, nem kevés pénzért. Ha még dec. 31-én neveztem volna megspórolok 8.500 Ft-ot...
Úgy indultam neki, hogy PB-t fogok futni, a múlt heti edzéseim időeredményei elég nagy optimizmussal vérteztek fel, kedden 15 km-n 1:02:13-at futottam. Ez nálam PB a 15 km-s távon. És ezt az eredményt azért sem tudom hova tenni mert két nappal azelőtt, 6-án Ostravában futottam egy 3:56:13-as maratont. Erre egy pihenőnap után PB 15 km-n, értetlenül állok a dolog előtt. Ha valaki tud rá magyarázatot segítsen.
Na de Wizz Air... Titkon már elképzeltem, hogy 1:30 alá viszem, álmodoztam, révedeztem, hivatalos célul viszont azt tűztem ki, hogy megdöntöm a saját 1:34:02-es rekordomat. Ennek megfelelően jócskán bele is kezdtem, 4:20-as km-kel, eldöntöttem, hogy a frissítéseket is kihagyom, itthon a 15 km-ken sem szoktam, ezzel is időt nyerve. Féltávnál az órámra nézve látom 0:44:50. Ekkor a titkon remélt 1:30 alatti időtől gyorsan el is búcsúztam, maradt a PB megdöntése. Futás közbeni matekkal ki is derítettem, ha ha ici-picivel nem húzok bele jobban, búcsút mondhatok minden optimista elképzelésemnek. Rá is gyorsítottam, pulzusom valószínűleg az egekben (fogok venni egy pulzusszám mérő órát). Nem tudom hanyadik km lehetett a Nyugati felüljáró (18 ?), de ott pukkadtam ki, az emelkedőnél vagy tizen mentek el vígan mellettem. Lefelé még csak csak tudtam tartani velük a tempót de aztán következett még egy emelkedő és az volt a vég, ekkor már éreztem, nem lesz ebből semmi. Az utolsó frissítőállomásnál már ittam is, fejlocsoltam is. Végül az utolsó kb. 200 métert sprintben nyomtam le. Hivatalos időeredmény 1:35:49. Nem tudom örüljek-e. Örüljek mert vége a kínszenvedésnek vagy szomorkodjak a nesze semmi fogd meg jól-nak. Végül is szomorú öröm volt ez, gazdagodtam egy éremmel. Mindegy, majd ezen a hétvégén Sarajevóban megint megpróbálom....
Csak egy gyors bejelentkezés a tegnapi nemNike-ról.
Egy ideje unom ezeket a versenyeket, a hosszú rakparti szakaszokat, kivált Újpest felé, ami a halálom. És bizony ha nem a 30. jött volna, nem is itt indulok. De itt indultam, és jól tettem.
A mostani útvonal vezetés tetszik, már tavaly is jobb volt, de valahogy nem hagyott bennem mély nyomot, vagy a korábbiak hagytak még mélyebbet, így nem jutott rá figyelem. Szóval tetszett, hogy feldarabolták a szakaszokat, a nem szeretem pesti rakparti rész egyik felét lefelé futjuk, a másik pedig olyan rövid, hogy már nem is mumus. Most pedig végképp nem volt az, mert ott tudtam gyorsítani. De sorjában: Momentán, nem értem, hogy a sorja miért is olyan központi kérdés, hogy mindig sorjában kell venni a történéseket, de ez most off.
Felkészülés nagyjából összejött, két hete Budaörsön a hőségben futottam egy nagyon durvát, ami után majdnem fel kellett mosni az aszfaltról, de behoztam 1:44-re. Fogyni, na az nem jött össze, +3 kg, ennyivel indultam. Utolsó héten az eső keresztbe tett egy kicsit, de talán nem is baj, hogy csak szombaton futottam némi regenerálót és pár repülőt, így pihentebben tudtam indulni.
Indulás előtt percekkel kaptam egy tragikus hírt, haza is akartam indulni, de végül rábeszéltek, hogy fussak, mást úgysem tudok tenni, így aztán megkerestem Snecit, akivel odafele találkoztunk már, és ráakaszkodtam, hogy ne legyek egyedül a gondolataimmal és a tervezett futásommal. A terv ugyanis az volt, hogy 4:50-esekkel kezdek, aztán fokozatosan, 4 km-enként gyorsítok, a végére valahogy behúzom 1:40 alá. Sneci viszont nem arról híres, hogy 1:40-es tempóban futja a nemNike-t, tehát annyit tudtam neki mondani, hogy megyek vele, ameddig bírom, aztán meglátom.
Ennek megfelelően 4:30-akkal kezdtünk, apulzusom mégis csak el tudta érni a félmaratoni átlagszintet már az első kilométeren, de szerencsére ott is maradt, így mentem Snecivel tovább. Eltelt 4 km, kicsit lassultunk, 4:35, aztán újabb 4 km, és kicsit tovább lassultunk. Mondtam is, hogy miattam ne lassítson, menjen inkább. 10-nél gyanús lett (46:39), hogy nem velem van a baj, és sajnos igazam volt, sérülés lassította Snecit a szintemre, majd tovább, így 10-12 között két 5:0x-es km következett. Utána pedig a mumus szakasz. Ekkor elbúcsúztunk, én pedig megnéztem, vissza tudok-e gyorsítani a tempós első fél után. Sikerült, és villámgyorsan 4:40 alatt találtam magam. Megláttam egy standot a távolban, benyomtam a gélem, és vártam, a vizet, de a stand mégsem az volt, így 1,5 km-t boldogított a powerbar íze a torkomon. Végül is, meg lehetett szokni.
Fordító a pesti rakparton, visszafelé odaköszöntem Snecinek, de ő nagyon maga elé meredt, koncentrált, látszott a mozgásán, hogy nincs jól. Le a kalappal, hogy így is teljesítette. (mondjuk, ha jól lett volna, ilyenkor már nem is láttam volna a hátát sem, nem hogy a mozgását...)
16-nál éreztem, hogy fáradt vagyok, a combom kezdett nehezebben emelkedni, mintha egy pálca lett volna a tetején, hogy eddig és ne tovább. Ezért aztán szaporáztam. Addigra a PB-döntés, ami valahol 8 km-nél mint valószerűtlen, de említésre méltó opció, befigyelt egy pillanatra (1:37:03 volt 15 éve itt az eredményem), kezdett visszatérni a ködbe, mivel már közel 1,5 percet kellett volna gyorsulnom.
Felrobogtam a felüljárón, lefelé döngettem, fordító, egy utolsó pohár víz futtában a számba, és a környékére, majd 19 km. Jobb kanyar, de még nem lehetett engedni a bennem rejlő állatot. Utolsó km, hajrá, néhány pofon frissítőnek, hogy reagáljon az idegrendszerem, befutó, nem, nem tudom gyorsabban, Apu, 15 éve, hogy nem találkoztunk, de ha itt vagy bennem, most segíts, már nem lesz könnyed sprint a vége, örülök egy vicsorgós középtempónak, hopp, egy srác nagyon spurizik, elhagyott, már két méterrel, de nem hagyhatom, jé itt az erő a lábamban, vicsorgás, már nincs erőm levegőt venni, ott a srác, már utolérem, már mellette vagyok, dobol a fülem, cél, csipogás, LEVEGŐT! Nem, köszönöm, jól vagyok, nem kell műteni, csak hadd vegyek levegőt. Nem, tényleg jól vagyok, a dülöngélés a szexepilem, otthon is így közlekedek. Tényleg. Köszönöm. 1:38:38. Életem második legjobb hivatalos félmaratonja, de nem tudok örülni. Csomag, zuhany, haza. Ez volt.
(a héten lehet ki tudok menni. De mivel úgy lelassultam. és tegyük hozzá, eleve nem voltam gyors :D :D (plusz 10 kiló.... hja, az ülőmunka meg a lustaság nyáron) csak köszönök a kezdőfotóra :D )
