„Senki nem tudja mi valójában a zene. Előadjuk, hallgatjuk, komponáljuk és beszélünk róla, de valóságos lényét éppoly kevéssé ismerjük, mint közeli rokonáét, az elektromosságét. Tudjuk, hogy segít elvonatkoztatni, hogy a segítségével önmagunk felé fordulhatunk és megtisztulhatunk; tudjuk, hogy a meditáció olyan magasságokba repíti az emberi szellemet, ahol a kreativitás szabadon szárnyalhat; tudjuk, enyhíti a fájdalmainkat, oldja szorongásainkat, eloszlatja félelmeinket, felpezsdíti kedélyünket, felkorbácsolja bátorságunkat, tiszta és merész gondolatokra buzdít, megacélozza az akaratot, finomítja az ízlést, felderíti a szívet, ösztönzi az intellektust, és még sok egyéb érdekes, csodálatos dolgokra képes. És mégis, hiába tudjuk és cselekedjük ezt, nem ismerjük a zene mibenlétét. Talán az egyetlen lehetséges válasz az, hogy a zene maga a Teremtés.” (L. Price)
If you're leaving close the door. I'm not expecting people anymore. Hear me grieving, I'm lying on the floor. Whether I'm drunk or dead I really ain't too sure.
I'm a blind man, I'm a blind man and my world is pale. When a blind man cries, Lord, you know there ain't no sadder tale.
Had a friend once in a room, Had a good time but it ended much too soon. In a cold month in that room, We found a reason for the things we had to do.
I'm a blind man, I'm a blind man, now my room is cold. When a blind man cries, Lord, you know he feels it from his soul.