Errôl eszembe jutott az én itteni magyar baràtnôm (Mari). Ö annak idején Mo-n ismerkedett meg francia férjével és ôk is kezdetben angolul beszéltek egymàssal. Ez a sztory elég vicces, mert Mari és baràtnôje otthon egy szorakozò helyen kinézték a pasit maguknak, aztàn megegyeztek, hogy ha németül lehet vele szòt érteni, akkor a màsik lànyé lesz, ha angolul akkor a Marié. Igy lett a Marié. Hahaha !
(Mellékesen megemlitem, hogy nem sikerült a hàzassàguk. Bàr együtt vannak még (mindkettô érdekbôl), de utàljàk egymàst.) :-(
Én is egy "szerelem" miatt élek itt. Ez az érzés részemről 18 éve tart. Egy pillanatig sem volt honvágyam itt, viszont ha Mo-n vagyok 2 hét után már vágyom vissza.
Egyet ertek Rufellaval a honvagy szerintem konnyen kezelheto dolog, foleg ha tudod miert akarsz itt elni. Masreszt modern vilagban elunk: ha nagyon tele van a hocipod csak elhatarozas es nemi penz kerdese es legkesobb masnap otthon vacsorazhatsz csaladi korben egy par oras repulout utan. Szemely szerint kb 1 even keresztul fenntartottam egy magyar bankszamlat egy Visa kartyaval amin mindig volt 2-300€-nak megfelelo osszeg ilyen helyzetekre. Vegul sosem kellet hozzanyulni mert valahogy mindig ugy alakult, hogy elore megterveztuk a hazautakat illetve a csaladom is viszonylag surun jott. A helyzetem reszben hasonlo volt a tiedhez: maganelet 0 a mindennapi taposomalom mellet nem sok kilatas volt egy jelentos valtozasra igy hosszas vivodas beleugrottam a nagy ismeretlenbe. Ahogy irtam nemi penzzel es nagyon sok onbizalommal egy nagy sporttaskaval felultem a buszra ami Nizzaba vitt egy februari reggelen, 7 honappal kesobb az anyakonyvezto elott probaltam elcsipni azt a pillanatot amikoris igent kell mondani, most pedig a Gare de l'Est-en probalom ugy intezni a dolgokat tobb kevesebb sikerrel,hogy a vonatok idoben induljanak.
Ha jol értelmezem, akkor francia a férjed, mér fél éve együtt vagytok és még nem megy a francia ? Pedig màr kéne valami alapnak lennie !!! :-) Pl : Je t'aime....
Még annak idején, amikor még fiatalok voltunk, kisfeleségem vàllalt gyermekmegörzést, és néha takaritàst... Egyszer egy szomszéd hölgy is megbizta munkàval, és mikor làtta, hogy nem boldogul a kisasszony a francia nyelv terén, vett egy nagy spiràl füzetet, és minden egyes munkanap utàn feladott egy csomo "leckét" asszonykàmnak.... En hivatàsos katona voltam, pont akkor vezényeltek minket 4 honapra tengerentulra.... Kisfeleségem bevàllalta, hogy ott marad Korzikàn (hogy ne kelljen felszàmolni a lakàsunkat, ne kelljen kötözködni...) addig amig én tàvol vagyok... Mikor hazajôttem, pàrom màr olyan szinten volt a nyelvtanulàs terén, hogy telefonon "beszélgetett" a baràtnöivel.... igaz, hogy még "petit nègre" szinten, de teljesen önàlloan boldogult a boltban, a mindennapi életben ! Mire hazaértem még avval is meglepett, hogy elintézte a kocsink olajcseréjét (nem tud vezetni, nincs jogsija !) egy francia baràtnöjével.....
meg van a tervem az agyamba, szerintem rendben lesz.....a kapcsolat, 33 éves vagyok, már fél éve együtt vagyunk, tudom nem sok, de az ember érzi, mit miért tehet meg...én most így döntöttem. Tudom, minden rendben lesz!
Embere vàlogatja. Minden a fejben jàtszodik le. Ha valaki eltervezi, h itt akar élni végérvényesen, azt tàplàlja be az agyàba, s nem gondol többet Mo-ra, akkor nem fog honvàgyat érezni. Màsvalaki ha ugy gondolja, h csak kiprobàlja itt, aztàn majd meglàtja, akkor hajlamos lesz az összehasonlitàsokra (mi a jobb itt és mi a rosszabb ?). Aztàn azt is tudni kell, h ami messze van, az mindig szebbnek és jobbnak tûnik, hònapok és évek utàn elfelejtjük a rosszat és csak a szép emlékek maradnak. Aztàn ha ugy talàljuk, hogy tul sok minden nem tetszik itt, akkor jön a honvàgy.
Az olyan eset meg, hogy egy szerelem miatti döntés, abban sajnos én nem sok ésszerûséget làtok, de belàtom, h fiatal korban sok mindenben szerepet jàtszik ez az impulzus. Ugyanakkor fölmerül a kérdés: ha véletlen a szerelem elmùlik, akkor mi fogja itt tartani az illetôt ? Ilyen esetben a honvàgy szenvedéssé is vàlhat (fôleg, ha valamilyen okbòl vissza sem màr tud menni).
A legszerencsésebb az, aki a két orszàg között tud "lavirozni", pl. olyan a munkàja, hogy utazgathat. Egyik ismerôs csalàdnàl a férfi valami vàllalkozò, hol itt, hol Németo-ban dolgozott, tehàt sokat volt ùton. Vettek egy lakàst Pàrizs mellett, azt hiszem a két gyerekük itt született, de mikor nagyobbak lettek, a làny pl. màr otthon jàrt gimibe (persze franciàba), mert otthon meg épittettek egy hàzat. A fiu viszont itt jàrt zeneiskolàba. Az egész csalàd rendszeresen hazajàrt (évente többször is). De hàt ehhez az életmodhoz megfelelô anyagi feltételek szükségesek. Ugyanakkor jellemükben sznobok lettek, ami elég sajnàlatos szerintem.
Ez annál is jobb, mert a még jelenleg semmit nem tudok francia nyelven, bár nagy az akaratom, hogy megtanuljak, és az első időkben csak ez lesz a feladatom.
Nehéz döntés volt, hogy szeptembertől kint éljek, és itt hagyjak mindent. Ráadásul elég karierista voltam ez idáig, de magánéletem soha nem volt a legjobb, viszont most megtaláltam a párom és elkellett döntenem, hogy kapcsolatot csak úgy tudok kialakítani és megtartani, ha én lépek. A döntésem fő mozgatórugjó (szerelem) mellett a jelenlegi magyar helyzet és a jövőbeni kilátástalanság is hozzájárul. Biztos vagyok benne, hogy az első idők, hónapok nehezek lesznek, honvágy, stb...de szervezem a programjaimat, futás reggelente, nyelviskola napközben, délután pedig minimális távmunka, etc...
Mennyire nehéz a honvágyat kezelni? milyen tünetei vannak? Ti hogyan éltétek meg?
Szerintem a tartòs hàzassàg függvénye ez (ha nem làtjàk minden nap egymàst a hàzastàrsak :-)
Vannak persze olyan tipusù nôk, akik magukhoz szeretnék làncolni férjüket, minden lépésérôl tudni akarnak...stb. Ez nagyon egészségtelen felfogàs szerintem.
Ami az iskolàt illeti, én sem voltam megelégedve a francia oktatàsi rendszerrel. Fôleg a tiz kilos hàtitàskàk cipelése (statisztika szerint rengeteg az elferdült gerincû fiatal itt) és a délutàn fél ötig tartò tanitàs volt fàrasztò a gyerekeimnek.
A legkidôsebb fiunkat 4 éves koràban megtanitottuk olvasni magyarul (a magyar abc-vel kezdte). Akkoriban az "egész szavas" olvasàs volt a divat az iskolàkban, vagyis h nem az alphabét tanitottàk, hanem kész szavakat kellett fölismerni. Azòta nem tudom megvàltozott-e ez, mert a felmérések szerint sok gyerek még 11 éves koràban sem tudott rendesen olvasni.
Szerintem jo valasztas volt a tietek, neha en is azt mondom, hogy ennyi erovel elhetnek en otthon is a szuleim kozeleben, a gyerkocok magyar iskolaba jarnanak, en dolgozhatnak az eredeti szakmamban, s apuci pedig meglatogatna bennunket minden kethetben, nem lenne sokkal rosszabb, mivel most is csak hetvegen van itthon(uzletkoto).
Mivel a francia oktatasi rendszer, ovodarol es altalanosrol beszelek, szerintem is eleg szornyu. A nagyobbik lanyom most fejezte be az ovodat, az ovoneni nagyon elegedett mivel mar ismeri az osszes betut, le is tudja irni, kisebb szotagokat felismer, osszerakja oket- o az mondja mar tud olvasni.Biztos igaza van, o a szakember, szerintem viszont egyszeruen elloptuk a gyermekkora egy reszet, mivel lehet, hogy tud olvasni, de alig ismer verseket, enekeket, tancolni egyaltalan nem tancoltak az oviban. S en attol felek, hogy most lehet, hogy tud "olvasni", de az utolso statisztika az mutatja, hogy a francia gyerekek 47% (12 eves) erti amit olvas, s a francia pedagogus elegedett,553 ù nem erti) szerintem ez katasztrofalis, hogy csak minden masodik gyerkoc tud olvasni, en megkerdojeleznem a munkam ertelmet.Az nem tudom, hogy Magyarorszagon milyenek az eredmenyek, de remelem jobbak!
Termeszetesen nekunk is megvan minden "klasszikus" Asterix, Tintin, Gaston...... a ferjem imadja a kepregenyeket, s most kezdjuk a nagyobbik lanyunkat is beoltani, mar o is nagyon kedveli, s alig varja, hogy egyedul tudjon olvasni.
Szerintem, kar, hogy nincsen magyarra leforditva, vagy talan van egy-ketto?
Ez a legjobb, s leggyorsabb szitu a nyeltanulasra, de attol is fugg milyenek a te keppesegeid. Szemely szerint en, 2-3 honap utan mar eleg jol elboldogultam a ferjem kollegaival, ismeroseivel, a boltban, hivatalokban.
Elméletileg szeptember közepétől párizsban fogok élni, azt szeretném tőletek megkérdezni, hogy milyen hamar lehet elsajátítani a francia nyelvet, ha intenzív nyelviskolába fogok járni és otthon a párom/francia/ segít?
Hàt ha a csalàdoddal sem tartod a kapcsolatot, az tényleg szomorù. Ennek mélyebb okai lehetnek. Amely àldatlan àllapotban azonban minden tagnak megvan a maga felelôssége. S az egymàstòl valò elzàrkòzàs nem a legjobb megoldàs. Fôleg ha a szüleinkrôl van szò. Akàrmilyen jellemûek, mégis csak nekik köszönhetjük létezésünket. (Màr Konfucius is ràjött a szüleink irànti tiszteletünk fontossàgàra az antik korban.)
Mellékesen engem az anyàm ütött-vert kis koromban, amiért gyerek ésszel utàltam. Öt éves koromtòl apàm nevelt, s anyàmat nem is làttam vagy tiz évig. S akkor mikor meglàttam, megsajnàltam (hogy miért, azt tul hosszu lenne elmesélni), az utàlatot sajnàlat és együttérzés vàltotta föl. Felnôtt ésszel pedig hàlàt kezdtem irànta érezni, amiért a vilàgra hozott. Többször meglàtogattam innen is, s bàr soha semmit nem kaptam tôle életemben, én mindig küldtem, vagy vittem neki valamit. Mert én azt tartom, hogy nem azért adunk, hogy viszonzàst vàrjunk érte. :-)
