Kedves Ciprián, a négy elemi részecske által okozott GRAVITÁCIÓDÍNAMIKA + elektrodinamika magyarázza meg a neutrínóból álló sötét anyagba beleépített égitestek mozgását, keletkezéset, és nem az ekvivalencia elv. Azt is, hogy nem a 'tömeg' meg az 'energia' a gravitáció magyarázata, hanem az elemi gravitációs töltések. A gravitációdínamika eltérése a newtoni/einsteini gravitáció alapjaitól óriási nagyok, taszító graviitációs hatás is létezik. Még a 'látható anyagnál' is százalék nagyságrendben lépnek fel az eltérések. Az egyetemes gravitációs állandó 1.5%-kal kisebb mint a newtoni. Megmagyarázza a 3. Kepler törvény 0.15%-os eltérését, a Merkur perihelium anormális rótációját is, de fényeltérités, fekete lyukat és Big Bang nem léteznek az univerzumban mert a tér nincs a 'tömeg' miatt meggörbítve.
Valamit nagyon nem értesz. Az ikerparadoxonban nincs olyanról szó, hogy ugyanarról az óráról, ugyanakkor két különböző megfigyelő más adatot olvasna le.
Tegyünk digitális erőmérőt a két részecske közé. Nyilván nem változhat meg a mutatott szám attól, ha vonaton ülve vagy a földön ülve olvassuk le a számot.
Haha,
az is nyilvánvaló, hogy ha az órádat olvasod le vonaton (egyenes vonalban, egyenletesen mozgó rakétán) ülve vagy földön ülve akkor a mutatott szám ugyanaz lesz ???
Ezesetben ugyanis az ikerparadoxon bukfenc nemlétező bugyutaság lenne...
>Newton látta, hogy a 'tömeg' mint két különbözö mennyiség lép fel az m(i) a = - >GM(g)m(g)/r^2 egyenlettel ekvivalens kifejezésében. Meg is próbálta ingakisérletekkel >az m(i) és m(g) különbségét mérni, de az alig pár ezreléknyi pontosságot elérö >kisérleteknél nem tudta ezt kimutatni. (Galilei nem is foglalkozott avval is mi okozhatja >az általa poszulált szabadesés egyetemességét. A pisai ferdetornyon nem végzett >ejtökisérleteket.) Einstein 'hitt' az m(g)=m(i)-ben és eszében sem jutott ezt >ejtökisérlettel ellenörizni.
Még egyszer, lassan: a klasszikus fizikában természetesen két különböző fogalom mi és mg. Még a mértékegységüknek sem kell megegyeznie, hiszen ott van közöttük a G állandó. Ámde: a kétféle tömeg aránya 10-10ensok pontossággal megegyezik bármilyen anyagra. Ez nincs benne a newtoni gravitációs modellben, ez kísérleti tény (a Cavendish-ingás kísérleteket hagy ne kelljen még egyszer leírni). Einsteinnek természetesen eszébe se jutott ezt újra ellenőrizni (elméleti fizikus volt), elég volt hozzá Eötvös Loránd ingás méréseire hivatkoznia. Az, hogy ilyen pontosan megegyezik a kétféle tömeg aránya, elég jó "hint", hogy talán a kettő egzaktul ugyanaz. Ez van beleépítve az ált.rel-be.
> Továbbá ö csak úgy dobálozott az energia fogalommal, ezt mindenre fel is > használta: E=mc^2, az energia-tömeg-ekvivalenciával; Ejj, ejj. Azt hittem, hogy az ismeretterjesztő könyvek színvonalát túllépted. > Van egy német mondás: "Wer zuletzt lacht, lacht am Besten!" Ami magyarul is megvan: "Az nevet, aki utoljára nevet."
Miután a gyorsítókban azt tapasztalták, hogy a nagy relativ sebességgel sem
növekszik a részecskékre ható gravitációs erő,
Ennyire azért nem egyszerű.
Két egymás mellett, azonos sebességgel repülő részecske között nem nő meg a vonzóerő. (Könnyen belátható a relativitás elv segítségével. Tegyünk digitális erőmérőt a két részecske közé. Nyilván nem változhat meg a mutatott szám attól, ha vonaton ülve vagy a földön ülve olvassuk le a számot.)
A gyorsító viszont a benne keringő relativisztikus tömegnek megfelelő mértékben nehezebb lesz. :-)
(Einstein ekvivalencia elvéből közvetlenül következik. )
Newton látta, hogy a 'tömeg' mint két különbözö mennyiség lép fel az m(i) a = - GM(g)m(g)/r^2 egyenlettel ekvivalens kifejezésében. Meg is próbálta ingakisérletekkel az m(i) és m(g) különbségét mérni, de az alig pár ezreléknyi pontosságot elérö kisérleteknél nem tudta ezt kimutatni. (Galilei nem is foglalkozott avval is mi okozhatja az általa poszulált szabadesés egyetemességét. A pisai ferdetornyon nem végzett ejtökisérleteket.) Einstein 'hitt' az m(g)=m(i)-ben és eszében sem jutott ezt ejtökisérlettel ellenörizni. Továbbá ö csak úgy dobálozott az energia fogalommal, ezt mindenre fel is használta: E=mc^2, az energia-tömeg-ekvivalenciával; E =hv, a mezö energiakvantálásával stb. Ö teljesen el akarta törölni a nyugvó 'tömeget' is és ezt energiával helyettesíteni. Segítségével még az elemi e-töltést is megsemmisítették a részecske-anihilációban. Felhasználta az energia-impulz- tenzort a mezökre, ebben látta a fizika mennybemenetelét. Tévedett, ezen most én mosolygok! Van egy német mondás: "Wer zuletzt lacht, lacht am Besten!"
Valóban: az, hogy a mező konzervatív-e, a mező tulajdonsága, tehát attól függ. Ez tautológia, azaz nincs információtartalma. De nem erről volt szó. Hanem hogy Newton mit értett a törvénye alatt és hogy többek között mit értett tömeg alatt. Persze biztos Newtont is iskoláznád, hogy nem látta tisztán a fogalmakat. Ehhez jogod van, de ne csodálkozz, ha ez mosolygást vált ki belőlünk.
Én Neked akkor azt mondom, hogy a fundamentális mezöknél olyanféle surlódásról szó sincs, amiket Te emelgetsz. A nem-konzervativ hatás a kisugárzásból és a mezö tulajdonságából ered.
Miután a gyorsítókban azt tapasztalták, hogy a nagy relativ sebességgel sem
növekszik a részecskékre ható gravitációs erő, még többszázszoros "tömegnövekedés" esetén is csupán az impulzus és a további gyorsítással szembeni "tehetetlenségi ellenállás" növekedett.
Kétlem, hogy egyszerű gravitációs ejtési kisérletekben, ahol elhanyagolható a "tömegnövekedés" mértéke, ki lehetne mérni ilyen különbséget.
Neked mondtam. Ha konstans F súrlódási erő hat ránk a jégpályán, m a tömegünk és v a sebességünk, akkor t idő múlva v-tF/m lesz a sebességünk (amíg meg nem állunk). És a súrlódási erő nem konzervatív, mert ha egy kört teszünk a jégpályán, ahhoz munkavégzésre van szükség. Szóval valóban nem értem, miért mondtad, hogy "ami ma = F -nak felel meg és amit a fizika csak konzervativ eröhatásra általánosított." De asszem teljesen mindegy, miért mondtad.
Nem akarom bevezetni az abszolút sebességet. Csupán a Galilei-elv a kérdés. A tapasztalat megköveteli-e a használatát, avagy felépíthető-e egy olyan fizika, ahol nem érvényesül a Galilei-elv, a tapasztalattal mégis egyezik az elmélet?
Érdekes lenne számomra egy vita a Galilei-elvről. A nagy sebességek fizikájában kötelező-e megtartani a Galilei-elvet, vagy enélkül is felépíthető-e konzisztens elmélet? Kapcsolódik a topik témájához, mert a relativitáselmélet megtartotta a kis sebességek fizikájából a Galilei-elvet.
"Az F=ma mindenféle erőre vonatkozik a newtoni fizikában. Semmi köze ahhoz, hogy van-e értelme helyzeti energiáról beszélni vagy sem. Például a súrlódási erő nem konzervatív, de az is lassít minket a fenti képletnek megfelelően. " --- Na most ezt kinek mondtad? ---------- Hogy nem érted miröl is van szó, azt vakon elhiszem.
Az égitestek pályáinak nagytengelyeit az ekvivalencia-elv keretén belül igen nagy pontossággal kiszámították. A nagytengelyekre Kepler 3. törvénye még nem ad pontos eredményt.. A kéttest-problémával azonban már pontos eredményt kapunk. A kéttest-problémánál is az ekvivalencia-elvet vették alapul, és itt nincs anyagfajták szerinti eltérés a tehetelenségben.
Ami eltérést mutat, az a pályasíkok elhajlása azonos nagytengelyméretekkel. Egy harmadik bolygó hatása a nagytengelyre csak időleges, visszaáll az eredeti méret. Ezek a tények. Nem adtál erre választ, amióta levelezésben állunk egymással.
Az F=ma mindenféle erőre vonatkozik a newtoni fizikában. Semmi köze ahhoz, hogy van-e értelme helyzeti energiáról beszélni vagy sem. Például a súrlódási erő nem konzervatív, de az is lassít minket a fenti képletnek megfelelően. Nem is értem, miről beszélsz.
Nézz bele a nagy fizikusok könyveibe, hogy megtudjad mi a különbség a konzervativ és nem-konzervativ erötereknél. Legább ez nagyon precízen le van tisztázva. ---- De Newton nem tudta, hogy ö csak stacionáris pályákon mozgó egitesteket vizsgált. ---- Általánosan 'súlytalanságot' különféle összetett testeknél sehol sem lehet a gravitációs erötérben elö idézni. --- "Erről eddig még senkit nem győztél meg. Magyarán nem hisszük el, hogy bármit megcáfoltál volna." Ez a Ti bajotok.
Akkor igyekezz Te a méréssel, ha meg akarod az eredményemet cáfolni, de szócsatával nem érsz el a fizikában semmit. Egy mérést végeztem el, hét kölönbözö anyaggal. Több mérést nem engedélyezett a ZARM, pedig fel vagyok a további mérésekre is készülve. A 10^-5 mérési hibahatár elegendö volt a 10^-3 nagyságrendben elvárt gyorsulás különbségeket megmérni. Ha a videofelvételt a gyorsulás különbségekkel ki akarod saját magad értékelni, kérd el a filmet a DLR-töl. Az eredmény egyértelmüen elutasította a szabadesés egyetemességét.
Ez már szinte rémisztő, hogy folyton elefeledkezel az én kísérletemről, amelyik sokkal világosabban igazolta a különbséget, egy kalapács és egy galamb felhasználásával.
"A Galilei-féle relativitáselv is választás kérdése... " Nem is erröl van szó, hanem arról, hogy Galilei megfigyelése a szabadesés egyetemességéröl NEM ÉRVÉNYES! Ezt méréssel igazoltam!
"Azt, hogy a gyorsulás különböző lenne, az indokolná, hogy a mozgó test tehetetlen tömege nagyobb, mint az állóé, viszont a súlyos tömege meg ugyanakkora (az egyszerűség kedvéért legyen a két test nyugalmi tömege egyforma). " ---- Nem, kérlek szépen! A különbözö összetételü testek különbözö gravitaciós gyorsulása onnan ered, hogy a nyugvó tehetetlen tömeg m(test,v=0;i) az összetételtöl függöen különbözik a súlyos tömegtöl, az m(test;g)-töl. A testek gravitációs gyorsulás arányos a kétfaja tömeg törtjével, az a = - const m(test;g)/m(test;i) = - const (1+delta(test)) egyenlet szerint. A gravitációs gyorsulás függ a test összetételétöl. A hidrogén 0.78%-kal lassabban esik mint a vas!
A Galilei-féle relativitáselv is választás kérdése, ha ennek megfelőlen megváltoztatom az alapfogalmakat (idő, tér, energia), ahogy egyébként Einstein is ezt tette. Ő viszont elfogadta a Galilei-elvet, azonban ennek ára van: be kell vezetni a dilatációk fogalmát. Aki ezt nem érti, azzal nincs mit tárgyalni. Egyébként is félkész elmélet az enyém, jobb erről hallgatni.
A tied viszont véleményed szerint kidolgozott. Nálad Iszugyi a következőt nem értem. Ha jól látom, azt mondod, hogy gravitációmentes esetben más a testek tehetetlensége, mint gravitáló közegben. Az ejtési kísérleted és Eötvös-kísérletek között csak ez lehetne az elvi különbség. Az égitestek viszont szabadesésben vannak. Én úgy látom, hogy a tehetetlenségük nem tér el a földi körülményektől. Ennek korrekt, és precíz cáfolatát nem látom tőled.
"Nem is csoda, mert egy erőhatás konzervatív volta globális tulajdonság ..." Na ezt azért ne keverd ide.
Azt hogy egy erőtér konzervatív-e, nem egy pontban ellenőrzöd. De egy erő vagy impulzusváltozás a tér egyetlen pontján és az idő egyetlen pillanatában értelmezhető. Tehát az hogy a két mennyiség arányos-e, független attól - a formállogika szabályai szerint -, hogy konzervatív-e az erőtér vagy sem.
Valahogy ök, esetleg abból indultak ki, hogy az F nem idö függö!
Biztos nem. Newton pontosan tudta, hogy egy bolygóra minden pillanatban más erő hat és ennek megfelelően pillanatról pillanatra változik a gyorsulása.
Az ejtökisérletem bebizonyította, hogy az általad idézett 'ekvivalencia elv' nem fenntartható. Ez egy lényeges támpont. A gravitációt igenis meg lehet különböztetni egy gyorsuló rendszertöl. Egy ürszondában csak két különbözö összetételü testet, pl. Li-t és vasat kell használni, amiknek különbözik a gyorsulásuk a gravitációs erötérben.
Erről eddig még senkit nem győztél meg. Magyarán nem hisszük el, hogy bármit megcáfoltál volna. Az űrszondák nem esnek szét, hanem szépen egybemaradnak; az űrhajókban vagy szabadon eső repülőkben sem tapasztalnak semmi rendelleneset (a súlytalanságot 1-2 percre a légkörben is elő lehet idézni).
