Én valószínűleg nagyon amatőr vagyok itt, de nem úgy van, hogy: "az én birodalmam nem ebből a világból való" és, hogy : "test és vér nem örökölheti az én birodalmamat" ? Bocs, ha pontatlanul idéztem.....
Hm, ez a doktor Hanish egy meglepő fordulat volt számomra, arra emlékeztetett, amikor az egyik southparkban a sátán megállítására összefogtak az emberiség nagy tanítói, Jézus, Mózes, Buddha, Mohamed, és Kovács József, a mormon vallás alapítója:) (nameg a halember). Bocs! Olvastam én is ilyesmiket régebben, de feladtam, mert a rendszer logikája ezer sebből vérzik, én pedig utálom az ilyesmit. Magyarázz meg nekem légy szíves néhány apróságot. Egy. Eddig öt embernek sikerült szerinted az opus magnum, a krisztussá válás. Nem látom a listán szent Jánost, Fluddot, van Helmontot és Böhmét (ha már szóba hoztad őket) noha nekik igazán tudniuk kellett, miről írnak. Vagyis, hogyan hivatkozhatsz arra, amit sz.János írt, ha valójában magad is elismered, hogy ő is csak az elméleti oldaláról ismerte a problémát .Meg amugy is, mi van, ha 6 ember vált eddig Krisztussá, csak a hatodikat senki sem ismeri, mert ő a világ királya és titkolja az identitását? És azt az elméletet is hiányolom, hogy St. Germain gróf valójában Ehnaton, és ő ragyogta be a "fehér faj" spirituális fejlődésének ösvényét csak 5 néven ( a következő nyilván Nagy Henrik lesz, merthogy szegény Hanish 1936-ban állítólag elhunyt.)
Kettő.
Ez nem csupán szimbolizmus, és íme a konkrét lépések:
A fehér ember megkapta Istentől azt a lehetőséget, hogy itt a fizikai létben isteni tökéletességűvé váljon.
Biztos másra gondoltál, amikor ezt írtad ,ez így azért elég vicces. Olcsó húzás lenne most azzal jönni hogy akkor szegény cigányok ki vannak -e zárva az üdvösségből; nyilván a Föld bolygót benépesítő embereket érted fehér faj alatt, elkülönítve ezáltal a többi galaxis lakóitól, nyilván. A lényeg, hogy ha valaki a konkrét lépéseket emleget, aztán pedig jön Istennel, szent Jánossal és Dr Hanishsal, akkor én összevonom a szemöldököm. Például, melyik Istentől kapta a fehér faj ezt a nemes privilégiumot? Átkeveredtünk a hit területére, ami roppant fontos ugyan, de szerintem a világról rendelkezésre álló ismereteink, amelyek nyilván összehasonlíthatatlanul komplexebbek és mélyrehatóbbak, mint mondjuk kétezer éve, már adnak egy kis mozgásteret számunkra. Ezt észrevetted te is, előkerült a hipofízismirigy, a sejtek regenerálódása; de hogy János evangélista erre gondolt e, amikor az omniózus sorokat pergamenre rótta, arról én nem vagyok százszázalékosan meggyőződve. Ez pedig egy bűbájos szinkretista szövevény.
Lehet, hogy csak elbeszélünk egymás mellett, talán más filozófia rendszerből szemléljük a "teremtés ezernyi csodáját", és az sem elképzelhetetlen, hogy nem nőttem még fel az alant feltárt magasztos titkok befogadására.
Tény és való, nekem ez elég megfoghatatlan. Mármint az alkimia elég elvont szimbolizmusának kiváltása egy nem kevésbé bizarr teozóf gyanús szimbolizmussal. Jelenlegi, bár még mindig nem túlságosan elmélyült ismereteim -haddnemondjam, tapasztalataim- az alkímiai folyamatról (elejéről) arra engednek következtetni, hogy ha nyögvenyelősen is, de értelmezhető, és konkrét -még ha nem is feltétlenül konkrétan definiálható- lépéseken keresztül valósul meg.
Bélasáskát kérdezném, hogy mire jutott az A.M.O.R.C.-al azaz, hogy mit tudott meg, érdekesek-e a tanításaik? A másik kérdésem is róluk szólna, nevezetesen mennyire van a misztika túlsúlyban, mivel engem a filozófia, történelem és a helyes önfejlesztés igencsak érdekelne, de nem szeretném, hogy belőlem is amatőr 'misztikus' váljon, tehát picit féltem még igencsak alakuló gondolkodásomat a káros behatásoktól, tehát milyen ez a misztika amit tanítanak, illetve van-e olyan rész amit szerintetek is hamisnak kell venni tőlük? Még valami, felmerült bennem, hogy a tagokat esetleg nem engedik el vagy ilyesmi, ugye ilyenre nem volt példa?
"Az alkímiai folyamatról mindenki tudja, hogy a középpontjában valamiféle átalakítás áll: transformatio, vagy átlényegítés: transmutatio. /A tartalom és forma (hylé és eidos) közötti különbségről szóló filozófiai fejtegetést egyelőre megtartom magamnak./ Közhelyszerűen: a cél az alacsonyabb rendű minőség –Ólom, Plombum, Saturnus- magasabb rendűvé konvertálása –Arany, Aurum, Sol."
Egy <a href="http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=27021691&t=9084066" target="_blank">igen jelentős személy</a> már foglalkozott a témával a fórumon, kár, hogy a topikját tönkrevágta egy francia török.
A transzmutáció a közép- és újkori alkímiában az aranycsinálást, illetve a sikeres aranycsinálást jelentette. A rózsakeresztes szimbólumnyelvezetben ez metafórikus értelmet kap.
Nyilván van különbség a kettő között: hogy aljas volt-e, azt nem tudom, én annyit olvastam róla, hogy meglehetősen goromba figura volt. Hasonlóképpen Leonardóhoz, aki időnként ugyancsak lekezelően nyilatkozott az embertársairól, illetve azok nagy részéről (egyszerűen latrinatöltőnek nevezte őket). Newton állítólag annyiban tett rajta túl, hogy az emberek iránti megvetése nem csak szavakban, hanem olykor tettekben is megnyilvánult.
Nemwton ellenben sokan elkísérték az utolsó útjára, Pope mondott beszédet, és nem akármilyen helyen nyugszik - aljas embereknek talán nem jár ilyesmi...
No igen, de a "rossz természet", vagy "aljas természet" azért minőségileg különböző dolog. Mindig csodálkozom azon, amikor némelyek olyan könnyen dobálóznak súlyos szavakkal mások minősítésében.
Talán az AMORC se nagyon reklámozza, de az alapító H. Spencer Lewis valamikor a század elején egy szállodában sikeres transzmutációt hajtott végre. (Bár ezt vagy hiszi valaki, vagy nem.)
A neten amúgy kis kutakodással érdekes információkat lehet összeszedni a rendről, pl. Spencer és Crowley levelezésének egy része is elérhető online, vagy a CR+C alapítása körüli bonyodalmak... azért semmi "nagy leleplezésre" nem kell számítani, de annak, akit érdekel a téma, biztos tanulságos a cucc.
Nagy misztikus, fantaszta és álmodozó, talán egy kicsit őrült is. Ahhoz ugyan kevés vagyok, hogy megítéljem, beavatott volt -e, vagy sem, de szerintem megéri olvasgatni, ha meg tudod állni, hogy teljesen komolyan vedd.
Nollius alapból ítélte el az alkimistákat, több fejezetet is szentel az alkimisták áltudományának leírására. Arisztotelészt szerepelteti a műben, vele mondatja el, hogy az Organont olvassuk el. De mindnem más követőt, legyen az Galénosz, skolasztikus, vagy Paracelsus elítél. A végső megísmeréshez egy utat jár be a főhős és nem kotyvaszt a boszorkánykonyhában.
Hamár a rózsakeresztes alkotókról esik szó, csak egy megjegyzés erejéig szeretném elmondani, hogy a SZTE-BTK fiatal klasszika filológusai 2003-ban kiadták Heinrich Nolle (közismertebb nevén Henricus Nollius) rózsakeresztes főművét, a "Filozófiai parergon tüköre"-t. A mű az első és máig is az egyetlen 1623-as kiadást követi, nagyon érdekes ötvözi a kerszény, az antik és a pogány elemeket. Művében neoplatonista álláspontot képvisel elítélve az arisztotelészi-galénoszi-skolasztikus vonalat Pedagógia követeléseiben ellentmindásra jut önmagával, mert anyanyelvű oktatást szorgalmaz, miközben végig latinul ír.
Azt ugyan nem tudom, hogy kereskedelmi forgalomba került-e egyáltalán, izgalmas Szegedtől Pestig az IC simán elolvassa az ember. Az értelmezési lehetőség abszolút többsíkú.
Kedves Serenic, a példányszám a piaci kereslet és az állami támogatás függvénye. A folyóiratok többsége az alacsony példányszám ellenére sem kel el. De ezen szerintem ne velem vitatkozz, hanem a folyóirat szerkesztőivel. (Én inkább folyóiratnak nevezném továbbra is, mint újságnak.)
De hogy mi mennyire értelmetlen, azt szerintem egyrészt nem a mi tisztünk eldönteni, másrészt nem itt tudjuk eldönteni, harmadrészt valamire kapásból rámondani, hogy értelmetlen, olyasmit, gondolom, a rózsakeresztes filozófia sem tanít.
Nem az én "újságom", csak írtam bele, miután felkértek.
Rosszat nem is írtál rá, csupán értelmetlennek minősítetted. De ha látatlanban ez a véleményed, az még önmagában nem baj, legföljebb lehet vele vitatkozni.
Egyébként a hazai folyóiratok jelentős része nem, vagy csak részben kerül fel a netre. Magyarországon viszont ezzel együtt máig élő hagyományai vannak mind a tudományos, mind az irodalmi életben a folyóirat-kultúrának. Ha az újságosstandokat nem szereted, akkor egyes könyvesboltokban is tudsz folyóiratokat olvasni, vásárolni, vagy pedig a könyvtárakban is megtalálod őket.
Az Eső ezen száma különben a rózsaszimbólumot járja körül.
Mindezt nem haragból mondom, semmi ilyesmi nincs bennem.
Bocs az önreklámért, a "klasszikus" - azaz a nem mai - rózsakeresztesekről összeeszkábáltam egy kis dolgozatot, az Eső c. folyóirat 2004. téli számában olvasható.
