Közben tovább játszol magaddal, szaporodó levegővételed jelzi, hogy nem közömbös számodra a helyzet. Visszaülsz a székre és halk, sikolyszerű sóhajtással fejezed be a játékot. Miután visszarévedtél a valóságba és szemügyre veszed előfolyadéktól csillogó szerszámomat, fogod a bugyidat, pontos mozdulatokkal megtörlöd csatakos puncidat, majd precízen fejemre húzod, orromhoz illesztve a puncid által "beillatozott" részt. Mikor látod, hogy majd kibújok a bőrömből erre a "gonosztettre" kaján mosollyal közlöd: Éhes vagyok, jó lenne egy kis édesség. Elugrok, veszek egy kis krémtúrót...
Miután kezdek rohamosan vörösödni, farkam pedig mereven áll az égnek, felállsz a székre és közlöd velem, hogy ha szeretném, hogy ne legyen nagyobb bajom és tudjak ülni holnap, akkor csókolgassam végig a feneked, különös figyelmet fordítva a popsilyukadra.
Majd a széken ülve szétnyitod lábad. Közel ülsz hozzám, puncid minden részlete tisztán látható számomra. Ujjad bedugod a számba, ki-be húzogatod, majd az így megnedvesített ujjaddal elkezded a csiklódat simogatni.
Száddal lágyan, érzékien elkezdenél játszani farkammal. Amikor érzed, hogy kezdenek gondjaim lenni, abbahagyod. Érzéki, buja mozdulatokkal sztriptízelsz előttem, majd odahozol egy széket, azon folytatod, néha lábaddal végigsimítva a farkamon. (csak hogy el ne unja magát)
