Mindjárt el kell mennünk itthonról, úgyhogy gyorsan befejezem.
Tulajdonképpen a képek érdekesebbek, mint az írásom, de még kicsinyítenem kell őket.
A következő napokban is strandolni jártunk. 1 egész napra kibéreltünk egy motorcsónakot, s egyik helyről a másikra hajóztunk. Megkerültünk egy szigetet, onnan át egy másik szigetre.
Találtunk egy olyan helyet, ahol szikláról lehetett ugrálni a tengerbe. Még a legkisebb lányom is ugrált. Hihetetlen egy nőszemély!
Sokat búvárkodtunk. Teszek fel majd képet, amit víz alatti kamerával fényképeztünk.
Találtunk élő tengeri csillagot, lefényképeztük a polipot. Tengeri süni rengeteg van a tenger fenekén. Magukhoz gyűjtik a kagylókat.
Teljesen beleszerettünk a hajókázásba! Hihetetlen élmény volt a gyerekeknek is, és nekünk is!
Folyt.
Végül is feltolattunk 2km-t!:-))
Mikor végre egyenesbe kerültünk akkor megpróbáltunk az előrefelé menetellel, az mégis csak gyorsabb haladást biztosít.
Persze nem a szállásunkra mentünk, hanem egyenesen Trogirba tankolni. Estére úgyis az volt megbeszélve az Öcsémékkel, hogy Trogirban találkozunk és csatangolunk egyet.
Csak az eredeti terv szerint előbb hazamentünk volna lezuhanyozni, de már nem kockáztattunk tovább a hegyi utakon, ezért választottuk ezt a lehetőséget.
Persze mindenkinek volt valami ruhája az autóban, csak a legkisebb lányomnak nem. Ő fürdőruhában jött el reggel.
Szerencsére Trogirban van egy hatalmas piac. Ott rögtön vettem neki egy nagy strandkendőt, s addig csavartam rajta, amíg egy tök jó ruhát csináltam belőle!:-)))
Természetesen, a következő napokban csak ebben volt hajlandó elindulni bárhova!
Úgy nézett ki, mint a „hare krisna”-ok!
Trogir óvárosa nagyon hangulatos, akkora gombóc fagyikat adnak, hogy 1 gombóc, olyan, mintha 2 lenne!
A kikötőben rengeteg ember sétál, a pálmafák alatt.
Totó itt különszámot adott elő. Ő ugyanis a strandtáskámból figyelte a körülötte zajló eseményeket, míg Kyra szépen sétált.
Szóval Totó azon az éktelen visítozos hangján ugatni kezdett a táskámból.
Az öcsém, akinek én a válláig érek, fetrengett a röhögéstől, mert ő jól látta, hogy egyszerre fordul felénk vagy 300 ember, megrökönyödve, hogy mi ez a hang!
Persze mi is dőltünk a röhögéstől, s mondtuk, hogy riasztós táskám van!
Más! Előttünk 1 héttel ismerősök voltak ugyanitt nyaralni. Ők kitaláltak egy játékot.
Egy szintén eldugott kis öbölben eldugtak egy kagylót, amiben egy üzenet állt!
Különböző útmutatások alapján meg kellett találnunk az öblöt, s a kagylót. Jó móka volt, de meglett!
Persze a pici lányom, itthon úgy mesélte el, hogy „eldugtak nekünk egy kagylót, amiben volt egy e-mail”.:-)))))))))))))) (a mai kor gyermeke!)
Sziasztok!
Végre van egy kis időm írni.
Szóval, nagyon jól éreztük magunkat Horvátországban! Legszívesebben most visszamennénk.
Szombati napon éjjel ½ 12-kor indultunk. Mi mindig éjszaka utazunk, mert akkor a gyerekek alszanak, s nem nyúznak,hogy mikor érünk már oda.
4 gyerek + a két kutya, csomagok és mi ketten apával.
A kölyköknek megágyaztunk az autóban, aztán indulás a letenyei határ. A határ előtt egy kis para, hogy visszafordítanak, a kutyák miatt.
Ugyanis az indulás előtt 4 nappal vittem őket a veszettség elleni oltásra, s Kyrának a chip+útlevél hiányzott. A doki közölte, hogy kutyák maradnak, mert a veszettséginek 3hétnél régebbinek, de 3hónapon belülinek kellene lenni! Én meg úgy tudtam, hogy mindegy, csak 3 hónapnál régebbi nem lehet.
Na persze, én meg közöltem, hogy a kutyák nem maradnak, úgyhogy csak oltsuk be őket, s kell az útlevél is!
Természetesen a határon le sem szarták az útleveleket. Azt vittem volna ki, akit akarok, mert be sem néztek az autóba!
Örömömben már a határ túloldaláról küldtem egy sms-t a Klárinak, hogy átjutottunk. Persze Klári telefonja éjjel fél3-kor is be van kapcsolva!:-))) Rögtön megkapta! Én meg az enyhe szívinfarktust, hogy sikerült a legszebb álmából felvernem, s mindjárt felhív, aztán mehetek melegebb éghajlatra!
Az autópályán végig jó tempóban haladtunk, nem volt tumultus!
Marinánál lementünk a pályáról a tengerparti útra. Valami csodálatos kilátás a hegyeken átjutva a tengerre.
Horvátország egyszerűen mindig elkápráztat, a sziklás hegyeivel, a tagolt öblös tengerpartjaival. Érintetlenül szép!
Marinánál megálltunk a kikötőben, mert jöttek Öcsémék, akik akkor már egy hete Trogirban nyaraltak.
Elmesélték, hogy ők már elmentek Viniscét ( ahol a mi szállásunk volt) megnézni, de valami eszméletlen út vezet oda. Szerpentines, keskeny, meredek, korlát one!
Aztán együtt elindultunk a szállásunkhoz.
Kicsit valóban „gázos”volt az út, de a kilátás mindenért kárpótolt.
Megérkeztünk a szállásunkhoz, ahol a barátaink egy része már várt minket, a másik része meg utánunk érkezett.
A házigazdáék nagyon aranyos házaspár volt.
Vinisce egy öbölben fekszik, igazi, nyugis kis halászfalu.
Aznap csak a helyi partra mentünk le fürdeni, de szerencsére nem volt tömeg. Természetesen Kyra azonnal kipróbálta milyen a tenger. Toto nem volt ilyen bátor!
Másnap egy eldugott kicsi öbölbe indultunk autóval a hegyeken keresztül.
Hát a Viniscei út, autópálya volt ehhez képest! Az utolsó 2km olyan meredek, kavicsos volt, hogy mindenkire szeretettel gondoltunk! De kb.3 perc után már megszoktuk, csak kicsit olyan volt, mintha már lementünk volna a térképről is!
Az öböl olyan volt mint a mesében. Gyönyörű zöld a tenger, homokos a part, lassan mélyülő. A tenger olyan tiszta, hogy 3-5m-t le lehet látni.
Erre a partra nagyon sokszor mentünk fürödni, mert rajtunk kívül alig volt egy-két ember.
A kutyák versenyt úsztak a tengerben.
Estefelé jött a nagy kaland!
Indultunk felfelé a nagy emelkedőn, amikor kb. 300-400méter megtétele után leállt az autó!!!!
Orral szinte az égnek!
Hamar rájöttünk, hogy mi a baj! Kevés volt a benzin, s mivel az Astronak igen nagy tankja van, s az autó orral felfelé állt, nem kapott benzint a motor!
Telefon a barátoknak, hogy benzin kellene. De kiderült, a legközelebbi benzinkút, Trogirban van, ami a szállástól 12 km. Jó estben is 1 órát kellett volna várnunk, de akkor sem biztos, hogy egy kanna benzin segített volna a dolgon, mert ugye benzin volt az autóban, csak a dőlésszög miatt nem ért el a lyukig.
Erre apánk kitalálja, hogy ő kiszáll, s tesz a kerekek alá sziklákat!
Mondtam, hogy meg a rabok f@szát, csak nyomja a féket, mert ha ez a két tonna vas elindul lefelé, annak csúnya vége lesz!
Aztán úgy döntöttünk, hogy inkább kiszálltunk a gyerekekkel, férj meg megpróbál lassan visszaereszkedni.
Persze ettől meg Ő „fázott”, mert félt, hogy felforrósodnak a fékek.
Na, végül is sikerült visszagurulni a partra.
Persze nem volt kedvem várni, így kitaláltam, hogy tolassunk fel!:-)))
Férj először komplett hülyének nézett, de aztán rájött, hogy sok választási lehetőség nincs!
Folyt. Köv.
A legszebb vagy Geócska , a legbájosabb , a legcsinosabb , a legokosabb :))) és a leglegleglegleglegleglegleg !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ma csak élvezd az életet, Örülj, aminek csak lehet! Dallal köszöntelek téged, Pohár csendül, Isten éltet! Boldog névnapot, Legyen egy szép napod! Amibe ma belefogsz, Sikerülni fog!
Kedves Amcsi !!! Csak mondanám neked , hogy felesleges bármilyen beszámoló is , mivelhogy Janik már mindent alapos részletességgel elmesélt :))) / persze a saját verzióját :))) , úgy ahogy szokta :))) ezért imádjuk tudod :))) /
Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaj neeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ilyen nincs :(((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((((
<CENTER><TABLE style="WIDTH: 180px; HEIGHT: 190px; font-color: #000000" height=190 width=180 align=center background=http://gportal.hu/portal/jegvirag2/image/gallery/1147971922.gif border=0><TBUDI><TBUDI><TBUDI><TBUDI><TBUDI> <TBODY> <TR> <TD align=middle height=30><A href="http://lovascinti.mindenkilapja.hu/"></A></TD></TR> <TR> <TD align=middle> <MARQUEE style="WIDTH: 90px; HEIGHT: 60px" scrollAmount=1 direction=up width=90 height=60> <CENTER><FONT color=#000000 size=1>"...A kutyára szükségünk van... Létének tényében erős támaszt találtam; mint ahogy az ember támaszt keres valamiben, akármiben, ami azt tanúsítja hogy még az, aki volt: önmaga. És alig van a világon ami olyan világosan biztosítana erről, mint a kutyám hűsége." (Konrad Lorenz) </CENTER></FONT></MARQUEE><A href="http://lovascinti.mindenkilapja.hu/"> </A></TD></TR></FONT></TBUDI></TBUDI> </TBUDI></TBUDI></TBODY></TABLE></CENTER>
Hallod ezt Barátosném :)))))) Micsoda egy hajcsár :)))) Már most kicsinál bennünket , mi lesz akkor ott velünk ????????????, Minden reményem Quinikében van :))) talán ő meg tud védeni bennünket :((((
Szerintem is már nagyon fáradt lehet, ha ilyen receptekkel bombáz. Hova gondol a kedves? Azt hiszi, hogy majd egész nap a konyhában izzadunk, hogy ne haljon éhen?:-))
Jut eszembe Janik! Elhozhatné Endre a pezsgőket Pötyétől, mert szegény Tibit, ha odaküldöm nem szabadul el egyhamar. :-)))
Mert nem álmos a Janika, és Geó a kanapén horkol! És holnap nem kell korán kelni, vagyis most jut eszembe 9 órára jön a lakatos holnap aki a rácsot teszi fel, hogy Geócska ne tudjon megszökni az emeletről!! :)) Ne kelljen állandóan szaladgálnom le és fel az emeletek közt! :))
Előkészítés: A sütés előtti nap a libamájat beáztatom 1 l tejbe, amibe belenyomok majdnem 1 egész fej fokhagymát.
Elkészítés: Apró kockákra vágom a libahájat, és kevés vízzel felteszem főni. Amikor zsírjára sült és ropogós tepertő lett belőle, a tepertődarabokat kiszedem, és a visszamaradt zsírban a májat megsütöm. Sütés közben hozzápasszírozom a megmaradt fokhagymát. Lassú tűzön kell sütni, nehogy leégjen az alja. Kb. 45 percet sütöm mindkét oldalát, úgy az igazi, ha ellepi a zsír. A legvégén sózom, keverek rajta egyet, de ezzel már nem sütöm tovább. Tűzálló tálba átteszem, ráöntöm a megmaradt zsírt, hagyom kihűlni, majd hűtőbe teszem. Másnap reggel a megdermedt zsírból kivéve felszeletelem, friss kiflivel és rengeteg lilahagymával tálalom. Természetesen a tepertő sem megy veszendőbe, azt frissen kell elfogyasztani jó sok lilahagymával. Jó étvágyat hozzá!
