a Napiban pedig Máté által befolyásolt 3. oldalon több lenne az 1-es jellegű hiba? A 2b-jelleg elkerülésének szándékát (aminek gyakorlatba ültetését nyilván ellenőrizni is lehet) megerősítette a szerk. úr, amit a gyakorlat talán igazol is.
1. ha az ojságíró hülyeséget illetve érthetetlenül ír, lehet hogy nincs lövése a dologról, az hozzánemértés (helytelenül inkompetencia)
2. ha az ojságíró nemszeretem dolgot ír, az eshet
2a) a de gustibus non est disputandum törvénye alá, de lehet
2b) tudatos ferdítés, manipulációs szándék is mögötte
Szerinted melyik nyugati/magyar lapot érdemes olvasni, hol kicsi az 1-es ill. 2b típusú (utóbbi esetbe beszámítanám a szeretem jellegű ferdítéseket is:) métely?
(én ha tehetném Guardiant, FAZ-t, NZZ-t, De Trouw-t, Volkskrantot olvasnék naponta, belenézve a Handelsblattba, FT-be, WSJ Europe-ba, Le Figaro-ba, de hát itthon alapesetben a Népszabiig és a VG-ig és a Napi online-ig (fúj, csak egy-két újságbeli cikket lehet ingyen elérni, így alig dezinformálódhatom:( jutok el:)
No de elnök úr, az utolsó megjegyzése kicsit erős volt talán, nem?
Az meg, hogy nem VMT-elnökként teccik írni más topicokba (akár a karzatba is), IMHO alapértelmezés, nem hiszem, hogy ezt külön hangsúlyozni kéne (mi lett volna, ha VMT elnökként szól hozzá, úgy hivatalossá válik a dolog? különös hangsúlyt kap az Ön véleménye?vagy? nem is értem...)
Tartalmilag majd biztosan reagálnak az érintettek, én most csak bizonyos stiláris fenntartásaimat kívántam hangoztatni, tisztelettel.
ebbol megint az latszik, hogy nem igazan ismered a korulmenyeket. a kgt-fele tozsderovat, illetve a (mate-fele) magyar gazdasag rovat meglehetosen lyol elkulonult szervezeti egyseget alkot a napin belul gyakorlatilag a lap indulasa ota. tehat az egyikrol alkotott velemeny nem kell, hogy befolyasolja a masikrol kialakitott kepet.
egyebkent az ujsagban nagyon fontos (bar a jelenlegi helyzetben nyilvan eppen csokkeno sulyu) tozsderovat tevekenysege a legnagyobb joindulattal sem jellemezheto a kormanykozeli szoval. aki pedig rendszeresen olvassa a magyar gazdasag rovatot is (es nem csupan egy cikk felreertese alapjan itel), annak egyertelmu, hogy a lap ezen resze elsosorban szakmailag korrekt kivan lenni. eppen az lett volna furcsa, hogy mikozben a kormany lazito lepeseirol folyamatosan beszamol az ujsag, pont ezt a medgyessy-fele igerethalmazt hagyja szo nelkul.
Bár lekéstem persze a reagálással, de azt engedje meg már nekem, kedves szerkesztő úr, hogy meg lehessen a véleményem a maguk lapjáról. Meg a körülményeikről:))
(Hogy Korányi G. T. munkásságáról ne is nyilatkozzak, akit önmagát egy bennfentes dezinformátorként ismertem meg jónéhány éve. És hát azóta se sokat változott a világ:)
De biztos rosszul látom a helyzetet. Ellenben Ön jól.
Egyébként nem VMT-elnökként írtam itt.
Nevetséges vagy!
tetszik, amit mondasz:) (ha nem is örülök neki, hogy esetleg így van)
úgy tűnik, munkaerőpiaci változtatások nélkül az EU-n belüli mobilitás inkább csak a betöltetlen álláshelyek gyorsabb elfoglalásán keresztül csökkentené a munkanélküliséget, és mivel az effektív munkaerőtartaléknak számítók aránya csak egy része a munkaadók által keresett munkavállalóknak*, az emiatt EU-szinten bekövetkező munkanélküliség-csökkenés sem lenne mindent elsöprő mértékű - vagyis nem nagyon menne le 8 százalék alá az unemp.
A mobilitás alighanem nem annyira a társadalom alján élőknek fog kedvezni - ők így is, úgy is kevésbé versenytársai a foglalkoztatásban lévőknek/felvenni kivántaknak. Ha valaki nyer, az a jól képzett, nyelveket beszélő, az otthoninál magasabb bérért és egyéb megfontolásokból az EU más országában letelepedő munkavállaló - aki valószínűleg otthon is kapna munkát..
*Azért egy átlagspanyol márcsak a nyelvi korlátok (emellett egyelőre információs problémák (EU-szintű egységes oktatási elvárásrendszer kialakítása azt hiszem még nem teljes; mit is tanulhatott az illető), a felvenni kívánt valamint a munkanélküliek képességei és motivációja közötti különbség - ami országon belül is probléma, ld. MNB effektív munkaerőtartalékok számítása) miatt is alighanem még mindig messze nem helyettesíti Némethonhan az átlagnémetet. Bár mondjuk Hollandiában angol nyelvtudással már elég sok helyen el lehet helyezkedni, és legalábbis a diákok körében egyre általánosabb a mozgás:)
... és az emelkedő tőzsdei árfolyamokkal olcsóbbá vált a vállalati forrásbevonás, tovább nőhetett a likviditás, ami újra mehetett a tőzsdére. A beinduló hossz egyre több vállalat és magánzó érdeklődését keltette fel, a napilapok és a tv-magazinok egyik legkedveltebb eleme lett a befektetési tanácsadás; különböző alapok is elkezdték növelni az equity arányát portfoliójukban, és csak jött-jött a cash a tőzsdére, és egyre lapadt a buborékot fújó Zephyros pofazacskója, és egyre dagadt a buborék...
az Enron régóta nem a klasszikus energiaszolgáltató/olajmulti. jó ideje mindenféle határidős piacokban nyakig benne voltak, sőt saját maguk is létrehoztak piacokat. a szagértők szerint addig nem volt gond, míg emelkedtek az olajárak, mert a határidős stratégiáik ezen a trenden alapultak, a gáz akkor jött, amikor zuhanni kezdett az olajár.
Az ázsiai hatást valóban nem vettem figyelembe, de a készletgazdálkodásra vonatkozó egyszerűsítésed kb. OK.
Én annyiban mentem (és megyek) tovább, hogy a szabad cashnek csak egy része ment a tőzsdére (és innen árfolyamnyereségként ide-oda), a többi közvetlenül segítette a fellendülési periódust.
A tőzsdei árfolyamok felfutása SZVSZ inkább mellékterméke, mint motorja vagy indikátora volt a folyamatnak.
vilagos, a lenyeg valoban nem ez volt.
es tkp a tozsden megjeleno tobblet cash mindenkepp noveli az arfolyamokat.
szabad ugy egyszerusitenem az elmeleted, hogy a szigoru realgazdasagban mukodo vallalatok (a hatekonyabb keszletgazdalkodasnak koszonhetoen) a forgoeszkozokon felszabadult penzekkel elkezdtek tozsdezni...?
az en teoriam a tozsdei boom mogott az, hogy az usa kulker hianyat (vagyis az azsiai exportorok a naluk marado dollarokat) fektettek be amerikaban, ki ebbe ki abba: iranyito reszesedeseket vasaroltak ami cegekben, ingatlanokat vasaroltak, es voltak akik a tozsden spekulaltak. ez utobbi nyomta fel az arfolyamokat. meg az ingatlanok is alaposan megdragultak, csak arrol azert nem tudunk mert nincs napi ingatlanarindex a tevehiradoban.
a valosag sok elembol allhat, amelyeknek a hatasa egyidoben jelentkezett.
most csak egy kis off, de ez nem egeszen igy van. nekem hatarozottan az remlik, hogy hossz piacon a reszvenyek forgasi sebessege meghaladja a bessz piacokon mert forgasi sebesseget. szal ugyanaz a penz akar haromszor is megfordulhatott 2000 elejen egy nap alatt:))
De a tőzsde felpörgésében iszonyatos összegek forogtak, míg a lepörgés csökkenő forgalom mellett ment. Ezek persze érthető dolgok, ugyanakkor nem valószín, hogy ugyanaz a pénz forgott naponta kétszer...
De a lényeg nem volt.:))
Nem tsigázlak tovább!
(Végre van magyar klaviatúrám, így könnyebben is írok!:))
Az elmélet lényege, hogy egy fontos ÜZEMGAZDASÁGI jellegű változás következett be az USA-ban, és ez volt az, ami alapvetően érintette meg a gazdaságot.
A változás lényege, hogy a vállalati, különösen pedig a nagy vállalati ügyviteli rendszerek (még különösebben pedig a nagyvállalati INTEGRÁLT ügyviteli rendszerek) üzembe állítása komoly változásokat hozott a vállalatok életében.
Ezek legfontosabbika, hogy a logisztikai folyamatok felgyorsultak, (jellemző példa az USA-ból: konfekcionált csőelemeket gyártó cég "reakcióideje" 6 hétről kettőre csökkent).
Ez a látszólag nem jelentős változás ahhoz vezetett a vállalatokon belül, hogy alacsonyabb alapanyag készlettel illetve árualappal gzadálkodva azonos megfelelési mutatókat tudtak produkálni. Ennek következtében csökkent a vállalat forgóeszközeinek lekötöttsége. Eddig a tények.
Most az elmélet: ebben az időszakban -ismereteim szerint- nem változtak érdemben az elvárt vállalti mutatók (pl. forgóeszközráta), illetve nem csökkentek alapvetően a termékek árai, tehát a vállalatok nem voltak igazán érdekeltek a likvid eszközállomány csökkentésében. Ezért aztán kettős folyamat indult be.
Egyrészt a felszabadult likviditással csökkentették a forgószeközállomány ott, ahol ez korábban magas volt, és rossz kondíciójú (tehát a bankoknak komoly hozamot termelő) hietlállományból finanszírozták ezeket. Ez valamelyest csökkentette termelés (kereskedelem) finanszírozásra szolgáló rulírozó alapú folyószámla kihelyezéseket és a rövid távú vállalati kötvények piacát.
Másrészt a felszabaduló likviditást és kamatra fordítható forrást vagy saját maguk fejlesztésének finanszírozására fordították (itt elsősorban hitelfinanszírozásról beszélek!), vagy a tartósan felszabadult likvid eszközökkel megjelentek a tőkepiacokon. Ez utóbbi szépen érzékelhető a tőzsdei szárnyalásokban (vagy mondja meg nekem valaki, hogy honnan a fenéből volt annyi cash, ami ennyire felnyomta a kapitalizációt!:)).
Röviden: SZVSZ az amerikai növekedés forrása elsősorban a vállalti gazdálkodásban felszabaduló likvid forrás (cash) lehetett. Ez ugyanolyan expanziós növekedési tényező, mint bármely korábbi tőke jellegű termelőeszköz termelésbe vonása. A folyamat mintegy 10 év után kifulladni látszik, SZVSZ elkényelmesedés okán is. Újabb lendületet vehet még a fejlődési trend a B2B elektronikus üzleti folyamatok széles körű elterjedésével, de ennek a hatásai ott már nem lesznek ilyen látványosak.
Az én véleméynem szerint ennek a folyamatnak Európában még előtte állunk, bár nem lesz olyan intenzív, mint az USA-ban, mert itt kicsit más a vállalati gazdálkodás szerkezete, ugyanakkor egy lendülettel és mélyrehatóbban fog végbemenni. Ez erősítheti a hatásokat, különösen, hogy az EU kevésbé fejlett régió (a bővítés után!) remek felvevőhelyei lesznek a felszabaduló pénztőkének.
Én az USA-ban most egy hasonló koncentrálódást várok a fejlesztések piacán (tudásmegosztás elterjedése miatt), amely a meghatározóvá nőtt K+F (R&D) költségek drasztikus esésén keresztül fogja a táplálni a növekedést.
Ez utóbbibban az EU versenyezhet az USA-val, mert itt magasabb az államilag finanszírozott kutatások részaránya, ezért az egyes kutatóhelyeknek kisebb a versenyelőnyérték jelentősége.
Összegzés: ha a két tendencia az EU-ban egyidőben megy végbe, akkor az jelentős növekedéshez vezethet. Ugyanakkor az európai hagyományok, a most élénkülő -integrációval szembeni- szegregációs törekvések, a helyi piacok erősödése, a "nem racionális" vásárlói döntések (helyi áru választása, minőségi és/vagy környezetbarát termékek keresése, stb.), valamint a fokozódó munkaerőpiaci feszültségek (kor és tudásösszetétel!) a gyorsulás ellen hatnak. A két folyamat eredőjét én egy hektikusan hullámzó, de alapvetően stabil növekedési trend mentén látom reálisnak.
kicsit eloreszaladtal:) En meg ott tartok, hogy Europaban viszonylag merevek az orszagszintu munkaeropiacok (vszinuleg tul magas berkoltsegek, illetve magas tranzakcios - elbocsatasi - koltsegek). Nem lehet, hogy ezen, a tulszabalyozasbol eredo, koltsegeket csokkenteni lehetne lokalisan (azaz, orszagszinten) - a munkaero szabad aramlasa nelkul is? Elso lepesben.
Enelkul szvsz a munkaero-mobilitas lehetosege nem sokat er Europaban, pont az altalad emlitett kulturalis-eletformabeli rogzulesek miatt. (Ha ugyanis ezen utobbiak nem lennenek annyira jelentosek - lasd pl US - akkor az orszagok-regiok kozti munkaero-mobilitas mar onmagaban is erosebben oldana a lokalis piacok merevseget.)
dbs, ez jól van megmondva! :)
Eszerint a fejlett országok magas tőkeellátottsága, a közeli fizetőképes piacok eddig valóban kiemelkedő jövedelmezőséget biztosítottak a nehezen helyettesíthető termelési erőforrások tulajdonosainak. Ennek haszonélvezői voltak a földtulajdonosok és a munkavállalók is. De az áruk és a tőke mind szabadabb országok közötti áramlásával ez a nem-helyettesíthetőségből származó előny egyre inkább oda, s a korábbi nyertesek pozíciója relatíve romlik (ráadásul annál is komolyabbnak tűnik a pozícióromlás, hogy mert a fejlődők jórésze exportorientált gazdpolt követett, és mert a profit jelentős részben visszacsorgott az anyaországba, ezért a fejlett államok lakói jó ideig növelhették reálfogyasztásukat). De vajh nem látták a szakszik az 1970-es évek elején, hogy mi lesz ebből a liberalizáció/globalizációból?
(globális méretekben persze az egész folyamat jólétnövelőnek nevezhető, a nyugaton itt-ott mutatkozó problémák nem a teljes képet jelentik, de a globalizáció megítéléséről azt hiszem külön vitát lehetne nyitni...)
Az EU-recept a munkaerő regionálisan mobillá tétele a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodást könnyítheti meg - de a "munkaerő szabad áramlásának" szép eszméje figyelmen kívül hagyja, hogy azért jelentősen eltér az átlag holland és az átlag spanyol életstílusa, és ha valóban megvalósulna a munkaerő kívánt rugalmassága, az a korábbi viszonylag hasonló életstílussal és kultúrával rendelkező relative homogén közösségek végét jelenti. Ami persze nem tudom jó-e avagy rossz, mindenesetre úgy tűnik, hogy feltétele a nyugati világ boldogulásának. De azért furcsa, hogy nemzetállam és gazdasági jólét ezen konfliktusáról nemigen lehet hallani.
A nemzetkozileg mobilabba valo tokearamlas folytan a fejlett orszagok munkaereje nagyobb versenynek lett kiteve. Ebbol szvsz az kovetkezik, hogy ha ezek az orszagok tovabbra is meg akarjak orizni versenykepesseguket, akkor csokkenteniuk kell a magas bereket. Ezek a magas berek ugyanis ugy is felfoghatok, mint jaradek a nehezen helyettesitheto termelesi tenyezo tulajdonosainak. Pont ez a nehezen helyettesithetoseg szunt meg.
Ebbol az is kovetkezik, hogy a most fejlettek kozul a rugalmasabb, piacibb gazdasagok fognak jobban lepest tartani, legalabbis nem lecsuszni kozep- es hosszu tavon.
A 90-es evekbeli amerikai feliveles eloidezojet en egy pozitiv kinalati sokkal indokolnam (ez az alacsony inflaciot is magyarazza). Ez a sokk viszont szvsz nem feltetlenul az uzleti ciklus frekvencian jelentkezett, hanem inkabb a kozep- vagy hosszabb tavu trend lett meredekebb.
mar a hataridos ugyletek konyvviteli szabalyozasat es elszamolasat nem fogjak megreformalni es a vallalhato pozik merteket nem fogjak megvaltoztatni Tajekozatlan vagyok, hmm...
Ebbe bukott bele az Enron is? Nem volt eleg Barclay's csöd? Hmm...
az Enron botrany visszhullhat Bush fejere. sokkal nagyobb a politikai tetje, mint a Microsoft ugynek. Az Enron csodje hazavagta a vallalati nyugdijpenztarat nemtomhanyezer taggal, s ez igy nagy hordereju politikai kerdesse is valt. a demokratak nyilvan eget foldet megmozgatnak, hogy bizonyitsak a kapcsolatot bush es kormanya, valamint energiapolitikajuk es kampanypenzeik, valamint az enron kozott. egy ekkora vallalati fiasko utan illene valamit lepnie a felugyeletnek is, meg a politikanak is reagalnia kell, mert hulyen nez majd ki, ha az enron/karosultak tablakkal mennek tuntetni a feher haz ele, hogy Mr. Bush adja vissza a nyugdijunkat az Enrontol kapott kamapanymilliokbol.
A Microsoft ugyhoz meg annyit, hogy a Ms. kemeny penzekkel tamogatta a republikanusok kampanyat, nyilvan ennek resze volt, hogy visszavonta a kormany a vadakat. Lehet, hogy itt takarekra allitottak a helyi IM-et, meg az FTC-t, de az Enron utan muszaj valamit csinalni szerintem, legalabb latszatintezkedeseket be kene vezetni, ha mar a hataridos ugyletek konyvviteli szabalyozasat es elszamolasat nem fogjak megreformalni es a vallalhato pozik merteket nem fogjak megvaltoztatni.
alapvetoen egyetertunk ebben. van viszont egy csomo kis specializalodott tanacsado/konyvvizsgalo ceg - pl. biotechnologia meg ilyesmik -, s ezek hianyoznak a nagyok portfoliojabol, ugyhogy meg fogjak venni oket.
Erre van egy erdekes elmeletem, bar az USA a növekedesi ciklus vegevel sajnos maris meghaladta. :((
Igaz azonban, hogy ez a fekezodes az elmetet igazolja, mert beallt az elmeletben feltetelezett telitödes.
Kicsit csigazom a kedelyeket, mert most nincs idöm beirni.
A know-how-ert pedig nem kerek majd honorariumot! :))
Tanácsadásnál fontos a jó név, jó fej és a kapcsolatok - Kemenes Ernőt (aki egyébként nekem órán - kétszer belógtam - nagyon szimpatikusnak tűnt, tetszett amilyen otthonosan beszélt mindenről és mindenkiről, és meghívta a csoportot utána a PM elötti sörözőbe:) gondolom ez is segíthette a D&T-nél. By the way az Enron elszámolása körüli hercehurca nem rokonítható a Postabank-hacacáréval? Akkor volt csere a tanácsadócégnél, aztán nem sok, nem?
A Microsoft-ügy ejtése nem arra utal, hogy a Bush Jr. admininsztráció versenypolitikai elkötelezettsége mérsékelt, és hogy a Department of Justice & a Federal Trade Commission duplabulldog antitrust-law enforcement bodies most kicsit vissza vanna fogva? A Glass-Steagall-t is sikerült kiiktatni... Vagy most jön a fordulat?
A "Az 50-es években azonban aligha a GDP max. növelése volt a cél." kitétel csak a sztálini típusú, szocialistának nevezett, nem annyira a GDP által jellemzett gazdasági spektrumon, hanem annál szűkebben, csak a nehéziparra értelmezett erőltetett gazdaságpolitikai modellre vonatkozott, rocky hozzászólása kapcsán.
Az, hogy egy mutató szép kedvezően alakul nem jelenti egyben azt, hogy ez a gazdaságpolitika direkt célja is - és a hangsúlyok itt egyáltalán nem közömbösek. A jegybank dönthet a headline és a core infláció preferálása mellett is - és a másik persze hasonlóan fog alakulni, de hát nem ugyanaz.
Sajnos gazdtörténet tudásom nem elég mély, de vitára bocsátanám amit erről hallottam. Az általad, manhattan, is említett 1950-60-as évek gyors gazdasági növekedése a tényezők olyan sajátos konstellációjára épült, amelyek sajnos most nemigen állnak fenn:
- a háború utáni rekonstrukció, a katonai újítások bevezetése növelte a termelőkapacítások hatékonyságát (az elöbbi önmagában is magas növekedési ütemeket eredményezett a la Jánossy)
- a jóléti államok kiépülésével, a szociális hálók megszilárdulásával kiegyensúlyozottabbá válik és adott esetben magasabbá vált a bérkiáramlás, ami a háború alatt elhalasztott kereslettel, és a bontakozó fogyasztói társadalommal együtt kellően magas szintű makrokeresletet eredményezett. A keynesinek nevezett expanzív költségvetések szintén megtették a magukat: a piac szomjasan itta fel a termelést, keresleti korlát alig volt. Ez mégsem vezetett komoly inflációhoz az 1960-as évek végéig, ui. az inflációs nyomást enyhítette, hogy:
- a nyersanyagok ára nagyjából 1970-ig folyamatosan csökkent - lehetővé téve az extenzív fejlődést
- a bevonható belföldi munkaerő szűkössé válásával szervezett formát öltött a mediterrán térség olcsóbb munkaerejű országaiból a Franciaországba, NSZK-ba (utóbbiba az NDK-ból különben is munkaképes emberek tömege (talán másfél millió?) menekült) irányuló munkaerőimport. szintén extenzív elem
- a tőke korlátozottan mobil, működhetnek kamatplafonok államkötvényekre és betétekre - a monetáris politika így sikeresen korlátozódhat arra, hogy kellő pénzteremtéssel biztosítsa az alacsony kamatlábat, ami nem engedi a vállalatok ill. az államadósság finanszírozási költségeinek elfutását, ergo itt is működik egyfajta költségfék és beruházásösztönzés.
Ezzel szemben
- most a Gastarbeiter-modell nemigen működik, a munkaerő tömeges importja nem hozza a GDP komoly bővülését (bár könnyebbséget jelent a krónikus munkaerőhiánnyal küzdő alacsonybérű és -presztizsű szektorban), 70000 (?) informatikus bebocsátása pedig korlátozott hatású.
- Bretton Woods romjain mobilisabbá válhatott a tőke, elmehetett melegebb és monszun éghajlatra a magasabb megtérülés reményében. A magasabb megtérülést ugyanakkor egyelőre a tőke anyaországainak piacainak még mindig magas vásárlóerejének révén sikerül elérni (jövedelmi tehetetlenség). A korábban rivális nélküli legfejlettebbnek számító államokban a magas jövedelemkiáramlás egyre kisebb válik a hazai vállalatok termékei iránti keresletté, ahogyan javul az új gazdasági centrumok termékeinek minősége. Ez persze lehetővé teszi a szerencsés exportorientált gazdaságpolitikát folytatóknak, hogy (nyugati tőkéből) felzárkózzanak. Ez utóbbiak termelékenységének növekedésével, a helyi vállalatok megerősödésével ugyanakkor egyre problémásabbnak tűnnek a fejlettebbekben munkát adó vállalatoknak az ottani magas bérköltségek, a magas szociális transzfer. Ez ellen részben segítséget nyújt a minőség hangsúlyozása, a dizájnos termékek divatossá tétele, a mezőgazdaságban a biotermelés dicsőítése. De a rés ott van a pajzson, a jövedelempolitika már nem olyan jó eszköz, a munkaerő ára és minősége egyre fontosabb.
A vásárlóerő eltérítését eredményezik, valamelyes védelmet biztosítanak a regionális redisztributiv szervezetet, lokális ill. regionális identitást építeni igyekvő integrációk.
A háború utáni gyors fejlődést lehetővé tevő tényezők tehát akkor voltak - most nincsenek. Tényleg új - pontosabban az új feltételekre építő - növekedési elméletre van szükség.
A kicsiknek ez 'csak' annyit fog ez okozni, hogy a levalasztott tanacsado reszlegek vagy egyesülnek, vagy beolvadnak tenyleges tanacsado cegekbe.
SZVSZ nem a nagy (ex-big-five) testverek fogjak felszivni öket.
biztos igazad van, eziranyu ismereteim regiek es homalyosak. ez esetben - ti. ha a big akarhanynal mar levalasztottak -, es a SEC-nek eldurran az agya es kotelezove teszi, akkor a kicsik szetvalnak, tonkremennek, felvasaroljak oket vagy osszeolvadnak - szoval erosodik a koncentracio. a konyvvizsgalas es a tanacsadas kozott ugyanolyan kinai fal lesz, mint a bankok es brokercegeik kozott? ez pedig a nagyoknak jo. a dolgot csak oda akarom kifuttatni, hogy ongolt lohetnek az amcsik, ha a big five-ot akarjak megbuntetni es tisztaba tenni, de ezzel csak koncentraciot ideznek elo eppen a nagyok malmara hajtva a vizet.
A MOL közben kapacitásfelesleggel küzd, bezárják a tiszai finomítót -- Farkas Zoltán tiszaújvárosi polgármester (SzDSz) újraválasztási esélyeit nagyban csökkentve.
