elég trükkös a csávó, mert a nagy (kamu)köpködés közepette ügyesen "eldugta" a lényeget: " Így viszont könyörtelenül befészkeli magát a fülembe, csakúgy, mint az album megelőző tizenegy dala, majd örvényként magával ránt, és én azon kapom magam, hogy újra meg újra elejétől végéig meghallgatom a Delta Machine-t."
akkor felteszem nektek az elcsépelt kérdést, h. szerintetek a következő albumnak -ha lesz-, milyen hangzása lesz? még több prüntyögés, még kevesebb dallam? (esetleg már Dave hangja is meg lesz prüntyölgetve? mert hogy lassan az éneksáv az egyetlen, ahol valami dallamot fel lehet még fedezni...) ki, mire számít?
Wrong szerintem is brutál erős, letaglózó szám, nálam simán benne a DM Top 5-ben.
Ami meg a programozás vs. szintijáték /valódi zenélés/ témát illeti, annál a végeredmény a fontos. Ráadásul a bandában az egyetlen "játszani tudó" tag Alan volt. A DM zenei témái pedig soha nem arról voltak híresek, hogy Vivaldi magasságokban születtek. Egyszerűen csak olyan hatásúak, amihez foghatót csak nagyon kevesen tudnak kreálni.
Szerintem.
Nézzük csak a legnagyobb slágereket, pld. Personal Jesus. Vannak ennél egyszerűbb zenei részletek? Dehát úgy odavág, hogy még mindig nem hiszem el :))))
Az Alan utáni időszak legjobb dala, a Wrong is teljesen szerkesztettnek, embertelennek, programozottnak tűnik, de ez mit sem számít, ha pont így lett irtó jó a végeredmény.
Sehol sincs az leírva, h nekik kötelezően billentyűzni kellene...
Velem könnyű dolguk van, nálam mindig jó a végeredmény. Apróbb nyűgjeim vannak csak: miért tüntették el a Halo, Clean végét, halk a Judas, In Your Room eleje, kár, hogy torz Dave éneke az I Am You első versszakában, rövid a The Sweetest Condition levezetése (koncerten jobb) stb., de ez lényegtelen, szórakoztat és kész.
ez egy jó megállapítás, még akkor is, hogy ha a korábbi lemezekre sem volt jellemző a jam session feeling. Szerintem a Violator is szigorú gépzene és talán igen, valóban a MFTM "emberibb", és a SOFAD-nak van olyan látszata, hogy hangszerek szólnak benne, amelyeket valami humanoid szólaltatott meg, a PTA-n és a SOTU-n az amatörizmus miatt érzem, hogy ezt emberek készítették, meg az izzadságszag miatt
Hát, skacok, szerintem meg minden lemezen van programozás is, meg impró és pötyögés is.
Pl. pont a SOTU-n van túl sok pröntyögés meg impró, szétfolyik az album.
Az Exciteren pedig valóban túlnyomó többségben van a programozott szólam.
Az összhatás szempontjából szerintem nem ez a lényeg, felőlem felimprózhatják az egész albumot, mint a Beatles a Please Please Me-t, csak jó legyen a végeredmény.
Számomra az Exciter lemez a züllés első jele a DM életében. Jól indult az a "korszak" (Drean On, mint felvezető kislemez, hozzá egy jó kis klip), de azután már menet közben kezdett nem tetszeni nekem, már akkor, és nem utólag értékelve a dolgot.
"multichannel mindent megszépít", ezzel egy kicsit (csak egy kicsit) vitatkoznék, néhány dalnak szerintem nagyon rosszul áll (pl. Blasphemous Rumours, vagy a dinamikusabb SOFAD-dalok)
igen, ez dicséretes...az Exciter hangzása itt-ott tényleg nagyon jó, de azt meg kell jegyeznem, hogy a multichannell mindent megszépít, olyan, mint a Photoshop. Mondjuk az IFL és a Freelove soundja baromira nem tetszik, és túl lagymatag minden dal, de mindent összevetve inkább ez, mint Hillier dilettantizmusa. Azt változatlanul tartom, hogy album nélkülözi a nagy slágereket.
Érdekes, h Dave mennyivel közvetlenebb a rajongókkal, ha a saját projektjeit promótálja. Illetve hogy egyáltalán kapcsolatot teremt velük. Hirtelen még kesztyűt sem vesz fel.
Illetve úgy látom, h a szervezők csak az új cd lemez dedikáltatását engedélyezték.
