Annak a német őrnagynak annyi köze volt a tervhez,hogy annak egy korábbi változatával(ez az első VH-s Shieffen tev némileg átdolgozott verziója volt) egy Bf-108-as futárgéppel eltévedt a ködben és Belgiumban szállt le '40.januárjában.
Ez remek indok volt Hitlernek arra hogy von Kluge tervei alapján elfogadtassa a "saját" elgondolását ami végülis fényesen bejött.
Talán azért, mert az angliai csata, csak egy bizonyos része volt a háborúnak.Azért ez erős túlzás volt, hogy az angolok sokkal jobbak voltak.A háború végefelé kevés német ász maradt a többség csak átlagpilóta volt, akik a számbeli fölénnyel nem tudtak már megbírkózni.Ugyanakkor a nagy német ászok, ilyenkor kezdték el nagy számban lelőni az ellenséges gépeket.
De amiért reklamáltál ittvan egy másfajta kérdés:
was-8: Ki volt a legtöbb légigyőzelmet elért brit ász?
Érdekes, hogy csak a német pilótákról beszéltek, holott az angolok sokkal jobbak voltak: az angliai csatában kétszer annyi német gépet lőttek le, mint fordítva.
was-6: Ki volt az a német vadászpilóta, akinek a csapásértéke a legalacsonyabb volt?(csapásérték alatt értendő a bevetés/légigyőzelem arány)
was-7: Hány százaléka volt, a trianoni Magyarországra eső összes szovjet veszteségnek, Budapest ostroma?Vagyis a magyarországon elesett szovjet katonák, hány százaléke esett el a fővárosi és vele összefüggő hadműveletek során?
Igazából ha jól emlékszem, a német-római császár helytartója volt a mai Svájcban, a 13. sz. végén. A monda szerint Tell ellenfele, bár ő télleg élt:)))
Mivel senki sem mutatott nagyobb érdeklődést a kezdeti próbálkozások után, úgy döntöttem, hogy bedobom a megoldást, erre a kérdésemre:
was-2: Ki volt az a német vadászrepülő, aki egyetlen nap alatt a legtöbb ellenséges gépet(18-at) lőtte le?
A helyes név: Emil "Bully" Lang a III/JG 54-es egységből, 1943 decemberében 18 igazolt légigyőzelmet aratott egy nap.
Pontosan. Sőt, a nyugati rész bukása után a keleti részen még egy ideig, Iustinianusig a latin volt a hivatalos nyelv, de a VI. század körül a mélyebb gyökerű görög végleg kiszorította a latint, és innen már nem is Kelet-Római, hanem Bizánci birodalomról beszélhetünk.
A CIV3 nekem még kimaradt, bár már igen nagyon fenem rá a fogamat! :-)))
"A legyőzött Görögország legyőzte barbár legyőzőjét". Ki mondta? Az előző kérdésemhez hasonlít annyiban, hogy ezt sem tudom, eltér annyiban, hogy ennek nemtudását szégyellem... Az meg gondolom evidencia, hogy ez most miről jutott eszembe. Rómában állítólag a Kr.u. I-III. szd.-okban többen beszéltek görögül, mint latinul, főleg a műveltebb rétegekből...
Egyébiránt pedig köszönöm a felvilágosításokat! :-))
Na azért itt Európában nincsenek igazán keveréknyelvek, minden nyelvnek van egy domináns alapja. Még az angolnak is, pedig az tért el leginkább az ógermántól szókincs és nyelvtan tekintetében, viszont érdekes módon fonetikailag (legalábbis, ami a mássalhangzókat illeti) az izlani után a legkonzervatívabb. Na mindegy, ne nyelvészkedjünk (aki akar, indítson topikot "Nyelvészet fanatikusoknak" címmel).
Az igaz, hogy az Impérium bukása után egész Európát elárasztották a germánok, viszont a birodalom romjain még mindig a latin volt a kultúra nyelve és a lingua franca is, és ezzel a hódítók is tisztában voltak, és szépen néhány generáció alatt átvették a nagyobb presztizsű latint, illetve vulgáris latint, amiből később kialakultak az újlatin nyelvek. És ez általában így van: ha a meghódított kultúrája magasan felette áll a hódítónak, általában a hódító veszi át a meghódított nyelvét és kultúráját, rengeteg példa van erre a történelemben.
Azokon a területeken pedig, ami nem tartozott anno az Impériumhoz, domináns kultúra híján maradtak a germán törzsi nyelvjárások, amiből később kialakult a német, holland, flamand, stb. nyelv.
Szóval a lényeg a kultúrális dominancia, csak azt ne mondjátok, hogy túl sokat CIV hármazom az utóbbi időben... :-))
Vitatkoznék, bár félek, hogy kiderülne, igen alacsony a tudásszintem ehhez, és csak megszégyenülnék. Én tanultam latin és olasz nyelvtant is, és az olasz azért tolódik a germén felé, mégha alapvetően latin alapú is.
De, hogy visszatérjünk a történelemhez: Miért, és mikor kezdtek el egyes germán népek (longobárdok, nyugati frankok, nyugati gótok) gyakorlatilag latinul, latinból képzett nyelveken beszélni? (Na, ez most nem tesztkérdés, mert fogalmam sincs a válaszról...)
Hát ez itt egy kicsit offtopik lesz. Reméljük nem lesz belőle gond... A germán hatások a neolatin nyelvekben kizárólag bizonyos szavakra vonatkoznak, illetve nagyon minimális hangtani hatásokra korlátozódnak. Ezeknek a nyelveknek a teljes nyelvtana, és a szókészletük túlnyomó része latin eredetű.
Ny-Európa szinte összes nyelve a germán és a latin keveredéséből jött létre. Minél délebbre mész, annál több a latin elem (bár a longobárdok korszaka nem hagyta érintetlenül az olaszt sem!), északabbra pedig a germán elemek vanak többségben (bevallom, a norvég nyelvben fellelhető latin hatásokról most hirtelen nem tudnék szakdolgozatot írni :-))).
Holott valójában szinte egész Ny-Európát a germán népek árasztották el az Imperium bukása után. Na, akkor ki vett át mit kitől? Ha egy germán nép (a frank, pl.) olyan sokat vesz át a latinból, hogy a nyelvük végül teljesen ellatinizálódik, akkor az már újlatin nyelvként tekinthető, ugyebár. Így persze kiesik abból a körből, hogy a legkevésbé megmaradt germén nyelvek közé soroltassék...
Hol a határ? A keverék nyelveket hol választjuk szét? Mondjuk ez már kevésbé történelmi, sokkal inkább lingvisztikai kérdés.
