A tisztasággal összefügg, erről az emberünk is sokat beszél. A mesevilágot, meg az élénk fantáziavilágot és képzelgéseket azt hagyjuk ki a buliból szerintem, túl van ez már bonyolítva.
Adva van egy vízfolyam, ami régen leírások szerint is TISZTA vizű volt és iható is, ittak belőle. Ott van még a szóban az ISZA is amúgy, régen az ivásra használt szavunk, ma ISZIK mondjuk ezt.
TISZTA és ISZA ---- TISZA ----- Már amúgy az ókorban is TIS(z) írták ezt le (olykor PÁR--PART előtaggal), sosincs TUZ formában írva, ha a TŰZ-höz volna köze, akkor meg kéne ennek lennie ahhoz hasonlóan is lejegyezve.
TŰZ az TŰZ a TISZ meg TISZ. TŰZ kötött felépítésű, TŰ + Z igeképző. És sosincs ez TISZ formában említve...
magyar megfelelői - kupál (kupálódik) = kiválik, kiválasztódik
Ka veszel, akkor KAPSZ valamit. Venni annyi, mint adni-kapni.
Tehát az ie. kaupon benne van a kupál és a kap(ni) szavunkban is, valamit valahonnan (ki)venni, (meg)vétel útján hozzájutni jelentésben.
A KAP és kopik ahonnan származik, meg. onomatopoetikus eredetű, tehát magyar.
Kap: ÚESz: Valószínűleg onomatopoetikus eredetű.Szorosan összefügg a →koppant szócsalád tövével; az is feltehető, hogy e szócsalád igéi a kap-ból keletkeztek. Hasonló onomatopoetikus szavak más finnugor nyelvekben is megtalálhatók: vog. (É.) χåpliŋ suj kopogó, kopácsoló zaj; votj. kopi̮lt- szájjal mohón megragad; finn kopaa- meglegyint, felugrik; recseg, ropog, kopista-, koputta- kopog(tat), üt(öget); felugrik, koppo- (meg)ragad, megfog, magához ragad, ránt; stb. Habár e szavak etimológiai összefüggése a kap-pal nem zárható ki, mégsem bizonyítható.
--
A magyar nyelv megőrízte a "koppintás" szavában az eredeti, elsődleges jelentését a másolásnak. vö.: az angol copy/Kopie
A 32. perctől elmagyarázza, hogy mit jelent a Tisza. Előzetesen a többi "címeres" folyó jelentését is elmondja, mert ebből derül ki, hogy a Duna-Tisza-Dráva-Száva emlegetése valójában egy teremtéstörténet amiben a Tisza a tűz szerepében van.
Az a tippem, hogy az egyszótagos gyökök, mivel rengeteg szót képeznek, szükségszerűen jelenhetnek meg alaki diferenciálódások a további származékokban, akár teljes jelentésegyezéssel, akár módosúlt jelentéssel.
jer/ gyer / ger
jere, gyere, gerjed
A gerjed értelme fel-INUL-ás - fölkelés, kinyomulás, kitörés, vagy áthatólag: felinditás, fölkeltés, kinyomás, felingerlés
---
A gyere pedig a "hozzám való" indításra való felszólítás!
A gyerek szavunk ezen logika szerint hordozza a "belőlem keletkezett", a "felőlem származó" jelentést is.
A szláv vásárokban kikupálták az eladó lovakat vagy bármit, aztán másodlagosan keletkezett ebből a vásárolni szláv kupec -szó, az ősi magyarban is meglévő választ szó tövéből.
Nem hiába hívjuk a felkínált árut mi sem választéknak.
Még ma is meg van a kikupálódás - kiválasztódás jelentése a magyarban.
--
A kopáll, nem csak a kopikkal van összefüggésben, mint ahogyan az ÚESz állítja, hanem a KAPÁL szóval is.
Ennek észre nem vétele, szinte szándékosságot feltételez!
A szó tehát magyar eredetű, a szlávoknál másodlagos jelentésűek.
"Gerecse - déli szláv eredetű, a forrás Grić 'meredek, sziklás hegy'" Ellenőrizd."
(Őstörténet topikból)
-----
Te meg az ÚEsz gerinc szavát.
Belső keletkezésű, valószínűleg egy fiktív tőből keletkezett származékszó.
Hegygerinc - hátgerinc
Plusz: Girbic: Belső keletkezésű, valószínűleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő ismeretlen eredetű, és összefügg a →gerinc, →gernye, →görnyed stb. tövével. A szóvég játszi funkcióban álló kicsinyítő képző lehet; vö. →gerinc és esetleg →nyápic. A szó belseji b is talán névszóképző; vö. →geréb². A melléknévi 1. jelentés keletkezését a →görbe is elősegíthette. A főnévi jelentés a ló soványságával kapcsolatos.
Evidencia a magyar nyelvben, így a "Grić 'meredek, sziklás hegy'" Ellenőrizd.
A hegyre vonatkoztatott jelentés csakis sokadlagos kialakulás lehet, ami ugyanúgy benne van a magyarban, mint a szlávban a görbedéshez kapcsolódóan. A girbe-gurba magyar szópár, hasonló a körös-körülhöz.
A gerinc kiemelkedést jelent, de a girhes soványat, mert gerincre fogyottat jelent.
Ugyanígy a göb-gubó dudorodik, de a gebe jelentése is: kilátszik a csontja.
A görbület/(görnyed/görcs) tehát a gö/b szavunk gyökének +r- hangos változatú szóalkotása.
CZ-F írásaival sok esetben egyetértek, de sok esetben meg egyáltalán nem. Ez adott szócikk függvénye. 110 ezer szócikket írtak ketten, ki lehet számolni mennyi idő jutott egyre.
Azért mert érthető okokból néhány kivételes esetben van átjárhatóság, ez még nem azt jelenti hogy eleve általánosságban felcserélhető volna a két hang. Mármint a T és D viszonya. De hasonló hangok, és néha a tudatos szóképzés része hogy így gyárt szót a magyar. De ez nem törvény, csak egy lehetőség.
És az összes D és T kezdetű szót sem kéne összemosni, ebből csak egy katyvasz lesz és nem összetartozó szavak egybeerőszakolása. Nincs olyan hogy DI gyök, semmit sem jelent önmagában. (magyar nyelven persze) DICS szónak már van. Ez a csoport külön bokor. Legalább a gyökszónak nevezett elem jelentsen már önmagában is valamit . D és T sem keverhető alapjáraton :
DE szó és a TE szó. Már itt sincs közös bennük. DÉL és TÉL, teljesen másról szólnak. DAGADÓ és TAGADÓ .)) TIK MOST MÁR és DIKK MOST MÁR .)) Valahogy én az elsőt szeretem hallani jobban...
BUDA és BUTA. BUDIKBAN tölti a lány a délutánját vagy BUTIKBAN teszi ugyanezt. Szerintem nagyon nem mindegy.)) DÉR és TÉR DÁN és TÁN DUDÁJA van vagy TUTAJA van. Hangyányit más.))
A teljesség nélkül írom ezeket, közük nincs egymáshoz. De még egy jó párost kiteszek : nem mindegy hogy a földes gazda TERMESZTŐ módon viselkedik, vagy éppen DERMESZTŐ módon viselkedik.))
És persze, lehet jönni DOBOZ--TOBOZ dologgal meg 1-2 ilyen tényleg van, de én ezeket tudatos szóképzésnek tartom egy másik szó által. De mégis más a pontosan megnevezett dolog, ahogy a hangalakja is eltér, csak itt a mögöttes forrás lesz az egy.
De a kivételekből nem általánosíthatunk, mert akkor olyan párosok születnek amiket feljebb írtam.
DÚR és TÚR vagyis pontosabban a D_R és a T_R két más dolog azonosíthatóan : a DIRR/DER/DÖRR/DURR hangutánzó gyökérszavaink, ezekből van DURROG, DÖRREN, DURVA, DARÁL és a többi ahol ezeket a DIRR--DURR hangokat hallhatjuk.
A T_R meg a TÉR/TERÜLET és ehhez kapcsolódó szavak gyűjtőgyöke : TÉR, TERÜL, TÁR, TÁRUL, TURUL is valószínűleg idetartozó, TERELI a madár a zsákmányait. Aztán TÚRÁS, TÖRÉS, TAROL TOR. TORONY, TERÍTŐ, TÁR-CA, TERRA és egyebek meg a TÉR/TERÜLET szavai.
Nyilván a D és T zöngés és zöngétlen pár mivolta okán olykor teljesen érthető okokból alkalomszerűen átjárhatóvá válhat egyes szópárok esetén, sőt szándékos szóalkotás is születhet így. De ettől még két különböző hangunk és két külön gyökszavunk egy DŐL forma és egy --TŐL forma, ezek alapjaiban eltérő gyökerek...
Azaz a TŰZ más, hiszen a DÍSZ szóval már végképp egyetlen hangegyezés sincsen így most már meg, úgy meg elég nehéz hangalaki egyezésről beszélni, ha egyetlen hang sem egyező.))
A T és a D nagyon sok esetben szoros viszonyban álnak egymással, mint a j - gy - g hangok. Ez utóbbiak sokszor ki is váltják egymást. A magánhangzóknál pedig az ÿ - i -ü - ilyen. És ezzel már az egy gyökű tő-elem hangalaki egyezése ki is van pipálva. DÚR -TÚR.
CzF "Továbbá a d keményebb t-re szeret változni, mint: dobzódik tobzódik, dukmál tukmál, duska tus, dok tok, dombéroz tombol, devernya tivornya"
---
A tűz és a dísz is ragozott szó. TŰ és DÍ a valódi gyök.
A Dicsekvés is felTŰnősködés.
DI, (1), v. DÍ, elvont gyök, melyből közelebb diadal, díj, divik, divat, divályos, dísz, dics, dicsér, dicső stb. származtak. Eredeti jelentése, mint valamennyi származékai mutatják, kiTŰnő,
Jó, de akkor eszerint van DÍSZ és ezáltal van a TISZ, méghozzá pontosan ilyen sorrendben. Azaz a TŰZ más, hiszen a DÍSZ szóval már végképp egyetlen hangegyezés sincsen így most már meg, úgy meg elég nehéz hangalaki egyezésről beszélni, ha egyetlen hang sem egyező.))
A szemléltetés szerintem összekever azért nem összetartozó dolgokat is, a DISZ--TISZ közé tehetünk valós kimutatható kapcsolódást , amit régi írásainkban igazolhatunk is egyértelműen...
Czucor: Véleményünk szerint e szónak eredeti első jelentése az erkölcsi fényre, kitüntetésre, ékességre vonatkozó dísz, (decus, ornamentum), melyből t utótéttel lett diszt, s keményebb hangoztatással tiszt. (V. ö. (V. ö. TISZTELENÍT). Tudniillik szokása nyelvünknek az sz, s, cs véghangu gyököket és törzsöket t-vel vagy k-val megtoldani, mint: válasz választ, arasz araszt, eresz ereszt, mész meszet, máz maszat, tövis tövisk, viasz viaszk, varacs varacsk, lucs lucsk, lust stb. Továbbá a d keményebb t-re szeret változni, mint: dobzódik tobzódik, dukmál tukmál, duska tus, dok tok, dombéroz tombol, devernya tivornya, derécsel terécsel, dömöszöl tömöszöl stb. A tiszt tehát, mennyiben a disz gyökből származik, észtani rendben jelent először diszt adó, erkölcsi becscsel járó társadalmi állást, rangot, honnan a tisztes, tisztesség, tisztel, tisztelet, tisztelendő származékok; másodszor, azon állással járó kötelességet; harmadszor, átv. érteményű, melynél fogva az állapottal az állapotot viselő személy azonosíttatik, s ez nyelvünkben nem ritkaság, pl. tanács, consilium, és consiliarius; méltóság dignitas és dignitarius; hatóság, potestas és magistratus; őr vigilia és vigil; őrizet custodia, és militia custodiaria. V. ö. DÍSZ, és TISZTA.
Szemléltetem:
Mert TISZteletre méltó, a TISZtre a DÍSZt felTŰZöd, mely TISZtán, TÜkör fényesen TÜndököl, mert ez egy kiTÜNtetés.
A "JÁR" részt már hagynám, jóból is megárt a sok----- szokták mondani.
"De ha a rá következő mássalhangzó határozza meg a gyök jelentését, miért van ott a SZÁ? Dísznek?"
Nem dísznek van ott, azért van ott mert szükséges hogy ott legyen. Az a kulcsa a dolognak hogy jelen esetben a nem a "SZÁ" a gyökszó, hanem az SZ +X (valamelyik) mássalhangzópáros lesz az igazi jelentéshordozó gyökünk. Például ha ez SZ_R amiből példánkban SZÁR lehet.
SZORZOTTSÁG értelmű szavakra mutat az SZ_R , a toldalékaink is : SZER/SZOR/SZÖR . A mássalhangzópár viselkedik gyökként fő értelemben. Ha megnézzük az idevágó szavainkat , ezt a SOK-SZOROZÓ értelmet rendszerint megtaláljuk az SZ_R vázon , nagy részénél kérdés nélkül stimmelő a mögöttes értelem :
Én azt aláírom hogy a tűznek van tisztító hatása, ezt a részt eddig sem vitattam. Sok mindennek van ilyen tulajdonsága, a szélnek, bizonyos talajoknak, és említsük meg már akkor a vizet is mint általános tisztító.
A vizet meg remekül tisztítják a kövek, és a sziklák, minél tovább folyik a hegység kőzetei közt, annál kristálytisztább lesz a forrásunk vize.
A TŰZ---TISZ közt viszont nagy a különbség hangtani értelemben, a kezdőhang T ami fixen egyező. És nincs ismert példánk hasonló szóképzésre. Erre a TISZ gyökre nem csak a az ominózus "tiszta" szavunk épül, hanem TISZT, TISZTES, TISZTEL, TISZTESSÉG, TISZTSÉG is . És ezek a DÍSZ szóval korrelálnak inkább, sőt ez nyelvemlékeinkben is kimutatható :
DÍSZES szavunk kiváló helyesírási környezetben gyakorta tűnik fel régről TISZES formában. Ez pedig arra utal, hogy inkább a DÍSZ--TISZ között van a kapcsolat meg.
Mondjuk nem értem hogy a legkézenfekvőbb megoldás az miért üldözött.)) Ha egy leírások szerint is TISZTA folyó neve TISZA, akkor nem lehet hogy tényleg ezért ily közeli a hangalak?.)) Mert esetleg erről kapta a nevét hogy TISZTA. Ez tényleg ennyire lehetetlen volna?...)) Biztos túl egyszerű ez meg logikus is, ezért mindenképp bonyolítani kell ezt!)) Pedig szerintem most ez a legegyszerűbb a legesélyesebb.
Épp te írtad le a folyóneveinket, és egyik megnevezése sem valami hejj de bonyolult, egyszerűen de nagyszerűen a jellemző tulajdonságára koncentrál, és ezáltal vannak megnevezve. A gyorsan és körösen közlekedő például nagy-nagy meglepetésre például SEBES-KÖRÖS lesz. SZALADÓ meg SZALA aztán ZALA is lehet...
De pont hogy semmi sem igazol olyat biztosan hogy a TŰZ-ből TISZ lenne. Ez egyelőre egy felvetés mindössze. Az meg még kevés hogy csak rámondjuk.
---
Nem csak rámondjuk. Azért mondjuk rá, mert pl a sebet is tűzzel tisztították ki. Ki tűztították. A fertőzéseket is a hullák elégetésével. A purgatúrim, a tisztító tűz szimbóluma is az őseinkhez köthető, mivel a zoroasztrianizmus alapjai tőlük származik:
"A mezopotámiai térség következő időszaka folyamatosan az egységesedés felé halad. Kr.e. 1500 után megerősödik Istar, majd folyamatosan Marduk (Babilon főistene), akiről már Kr.e. 2200 körül említés történik. Marduknál látható egyértelműen, hogy inkább más és más nyelven, kifejezéssel gyakorlatilag ugyanazt jelölik. Ugyanis egyenes az út Enki-től (Ea), aki a bölcsesség, jövendölés istene, Mardukig, aki szintén ilyen tulajdonságokkal bír. Ekkor már a hitrendszer merev, úgynevezett monolatikus kereteket kap. 1000 után már Marduk az istenek királyának, teremtőnek minősül, így nagy lépés történt a monoteizmus felé e vallási körben is.
Ami számunkra már fontos lehet, az, hogy ebben az időben alakul ki a mezopotámiai papság két rétege. Az egyik az eddig is működő templomi papság, a másik pedig a ráolvasásokat végző, előjeleket kutató réteg. Ez utóbbiakat kezdik mágusoknak is nevezni.
Ez a papi irányzat Média területén szilárdul meg. Lassan külön vallási jegyeket ölt magára. Alapvetően dualista felfogású, a jó és a rossz harcának tekinti a földi életet (Ahura-Davia). A mágusok tevékenysége nem csak hitbéli, hanem természettudományos is (az asztrológia magas szintű használata). Az élet megtisztítását a rossztól fontosnak tartják, ennek jelképe a tűz. Így fokozottan tisztelik a tüzet (tévesen tűzimádók). A sajátos mágus-vallást a zoroasztrizmus integrálja. Tudunk róla, hogy bizonyos csoportjaik ennek ellenére a Kaukázuson túlra illetve az Aral-tóhoz húzódnak.
Kr.e. 800 után körül alakul ki helyi alapokon (kb. Kr.e. 1000 után jelenik meg Ahura Mazda hite) a később sok száz évig a tágabb környezetben uralkodó zoroasztrizmus (más, helytelen néven mazdaizmus). Alapítója Zarathusztra prófétaként a teremtő Isten (Ahura Mazda) kinyilatkoztatásaként hozza létre tanítását, ami először Médiában terjed el. Dualista, középpontjában a teremtett szent lélek harcol a gonosz lélekkel szemben (jó-rossz küzdelme). A vallás ismeri a menny és pokol fogalmát, a feltámadást és az utolsó ítéletet. Nagyon fontos, hogy az ember cselekedetei befolyásolják a halál utáni életet. Ezt a harcot hét főszellem támogatja. Itt is megjelenik a lélek megtisztulása és a tűz szimbólum. A papságot itt is a mágusok képviselik, Zarathusztra első tanítványai is ők."
De pont hogy semmi sem igazol olyat biztosan hogy a TŰZ-ből TISZ lenne. Ez egyelőre egy felvetés mindössze. Az meg még kevés hogy csak rámondjuk.
BŰZ szóból sincs BISZ. FŐZ szóból sincs FISZ. FŰZ szóból sincsen ilyen. GŐZ szóból sincs GISZ. De a GÁZ szóból sem tudunk erről.
HÚZ szóból sincs HISZ, mivel utóbbi a HIT szava. SZŰZ sem ismert SZISZ formában, úgy legfeljebb sziszeghetünk.)) GYŐZ sem ismert GYISZ formában.
Tehát még példát sem tudunk hozni hasonlóra, tehát a TŰZ---TISZ kapcsolatot legjobb esetben is egy esetleges feltételezett kapcsolódásként vehetjük és nem ténynek tekintve...
A "TŰNŐ/TŰNIK szó leginkább a LÁTSZÓ/LÁTSZIK szóval szinonima jelentésben, persze hangalaki kapcsolat nincs köztük. A tű hegyéhez ennek sok köze aligha lehet...
"Kényszeres kötekedés ez, semmi több... Érthetően leírtam, a JÖN szó az nem egészen a JÁR,"
Én is pont ezt mondom, akkor ebben mi a kötekedés?
" de JERE/JERJ és ebből a GYERE szavunk nagyon is passzol a JÁR-áshoz.." Mit értesz a 'passzol' kifejezés alatt? Azonos a két gyök, (a jár és a jer) vagy nem?
"És vajon miért nem ?...
Mert a GYERE elődje a JER(J) már elvégezte ezt a feladatot, ebben van benne az hogy : JÁR(J) ."
1./ Honnan veszed, hogy a GYERE elődje a JERJ? Erre semmilyen írásos bizonyíték nincs.
Ellenkezőleg! A korábbi dátum a GYERE szóhoz kötődik:
A szócikk írója is csak feltételezi: "Ismeretlen eredetű. | ⌂ Az eredeti, ősibb változat a jerj lehetett." amit J-GY hangváltozással próbál indokolni.
De milyen szabályos hangváltozás az, ami csak félig sikerül még az adott szóban is?- vagy még úgy sem...
Ugyanis kénytelen elismerni, hogy az igeragozásnál mind a hat formája J-vel kezdődik: jövök, jössz, jön, jövünk, jöttök, jönnek és csak a felszólító módban találkozunk a GY-s változattal:
jöjjek, gyere jöjjön, gyerünk, gyertek, jönnek.
Miután a GY-s változat arányaiban elenyésző, így nem beszélhetünk hangváltozásról. Szabályosról meg végképp nem...
Ugyanakkor Te is a GY-s változatokat emlegetted: gyövök, gyössz, gyön, gyövünk, gyöttök, gyönnek... (lehet Ü-vel is: gyüvök...)
Ezekre viszont nem hivatkozik a cikk írója. Van is rá oka, hiszen ezeket a változatokat egyre kevésbé használjuk, kikopnak a nyelvünkből.
Ezek szerint minden fordítva történik... Mert ugye, ha a J-ből lett GY, akkor miért a GY-s változat kopik ki, miért nem a J-s?
A JER is csak a GYER néhány ragozott alakjával azonosítható: GYERE (jer), GYERÜNK (jerünk) és a GYERTEK (jertek) És csak felszólító módban!
Akár honnan is nézzük, itt három, különböző alakú, teljesen azonos jelentésű gyököt látunk s mind csak felszólító módban...: JER, GYER, JÖJ(j)
2./ Definíció szerint:
"A jár más, mozgást kifejező igékkel kapcsolatban a magyarban elsődlegesen a cselekvés tartósságát, ismétlését, határozatlan irányát jelöli." https://uesz.nytud.hu/index.html
Jön: "Közelebb érkezik egy személy, tárgy, jelenség, közlekedési eszköz. Megközelíti vagy eléri a beszélő személyt az irányába történő mozgással; távolabbi helyről a beszélő felé halad."
Valóban összekötötted a tüzet a TŰ-zéssel, ez rendben is volna. Én a TŰZ--TISZ kapcsolatot kérdőjeleztem, hiszen a TŰZ szó végi Z-je igeképző, egyébként TŰ a szótöve. A TŰ meg csak Ü-vel működik beazonosíthatóan.
A "TŰN" szó meg láthatóságra vonatkozik, nem illik a képbe . Azzal vigyázzunk hogy maga a TŰNŐ szó egyáltalán nem az eltűnést jelenti, az igekötő alapból meghatározza hogy hogyan TŰNIK az egész.
Azaz egyoldalú értelmezés volna ezt eltűnéssel azonosítani, mert annyit mondok hogy FELTŰNIK és FELTŰNŐ valaki, akkor épp ellenkező az értelme. De a KITŰNŐ is láthatóan kiemelkedő. Vagy a TÜNDÖKLŐ szavunk is egy jól látható dolgot nevez meg ami jelen van. Ugyanez a FEL-TÜNTET esetén is a lényeg, azaz az igekötő módosítja hogyan értsük ezt. Mert az sem mindegy hogy valaki megköti a kutyáját, vagy felköti azt. Hangyányi különbség ugye.))
GYULA hadvezérek megnevezése volt. Neki meg fel kellett tüzelnie a seregét, így a GYÚLÓ lehet a jó kapcsolódás.
DÚL szó gyökszinten mást jelent, annak a DŐL szavunk lehet az alapja. DÉL/DOL/DÚL/DŐL/DŰL :
DÉL előtt még DŐLés előtt van a nap, DÉL van, most kezd DŐLni a nap. DÉL után már a DŐLése után vagyunk. Még nem ESETT le, de ha le fog, akkor lesz ESTE, a nap LEESTE.
DOLINA víznyelő , DŐL beléje a víz.
DŰLŐ utak megnevezése mindig a dombos meredek utcák helyei, DŐLŐ utak ezek...
