MTK-Vác: 23-32 (12-16)
A hétvégi rangadó magabiztos váci győzelmet hozott, a második félidőre nem sok izgalom maradt: a szünet után a vendégek szinte végig 4-5 góllal vezettek, az utolsó tíz percben aztán ezt az előnyt még növelni is tudták, nem is kevéssel…
Az MTK-ban ma nem lépett pályára Zácsik Szandra és Pál Tamara, előbbit nem is nevezték erre a meccsre. Így aztán az MTK támadójátéka nem volt az igazi, és előjöttek azok a csapatszerkezeti és meccselési problémák, amelyeket az előző szezonból már ismerhetünk. Mivel elöl belső posztokon a hazaiaknak csak átlövő termetű játékosai voltak (Tóth Eszti is inkább átlövő, ha a magasságát nézzük) ezért elég volt nyolc-kilenc méterig előretolni a védekezést és ott leütközni őket, utána hat-hét méterre már nem tudták becselezni magukat. Hiába a gyors labdafelhozatal, a kék-fehérek támadásai a hatos előtt jóval lendületüket vesztették (ezért kellett volna Pál Tamara, aki ha kell, bármikor be tud menni a vonalig és ott meg tudja bontani az ellenfél védekezését). Gerháth Fanni és Mihálffy Adrienn így is összehoztak átlövésből és egyszer-kétszer betörésből nem is akármilyen gólokat (összesen kilencet) de ez önmagában nem volt elég, Zácsik itt nagyon kellett volna. Ráadásul az MTK egyetlen beállósa, Dakos Noémi, éppenhogy nem magas, ezért őt a váci védők között nem is igazán lehetett megjátszani. A két szélre meg szinte alig ment le labda, Azari és Fekete Bozsana összesen két gólt lőtt, többet nem. Ez aztán az MTK támadásokat betömörítette középre, ráadásul ott is a nyolc-kilenc méteres sávba, ahonnét aztán megpróbáltak faultból átlövésgólokat lőni, vagy jobboldalra felkanyarodva hét méterről kísérleteztek ugyanezzel, de onnét kapura lőni sem nagyon sikerült, általában csak szabaddobásig jutottak el.
Vova maga is sejthette hogy a felállt fal elleni játék nem nagyon fog menni, ezért amennyire csak lehet ma is a gyors labdafelhozatalokat és a rendezetlen védelem elleni támadásokat forszírozta. Az MTK játékosai fékevesztett tempóban rohantak előre, de a váciak sem hagyták magukat, remekül rendeződtek vissza, ráadásul az ő játékuk elöl rendezetlen védelem ellen jóval átgondoltabb és precízebb (hála Koninak és Kácsor Grétának, akik ezeket a gyors akciókat pontosan és okosan szervezik elöl). Mindehhez tegyük hozzá hogy a váciak védekezése is dinamikusabb és ’elővételezőbb’ volt, így a rengeteg ütközésben és rohanásban az MTK nagyobb termetű játékosai a belső posztokon hamarabb elfáradtak.
A fordulópont az első félidő legvégén történt: itt először Diószegi Niki talált be egy húzás végén zérószögből, majd ezt követően az ezúttal először támadásban is pályára küldött Kovács Gréta veszítette el kétszer egymás után a labdát, amiből a Vác két könnyű indulásgólt lőtt (az egyiket hetesből, amit az indulás végén fújtak be a faultra). Így alig három perc alatt 11-12>11-15 lett, és ezt a hirtelen támadt négygólos hátrányt a szünet után az MTK már nem tudta behozni. (Mihálffy és Gerháth Fanni a kilenc gólból hetet az első félidőben lőttek, a 40. perc után leginkább Tóth Eszti és Dakos góljai tartották meccsben – azaz mínusz ötön belül – a kék-fehéreket). Ilyen ’második félidős’ összeomlásra a 2018/19-es szezonban többször is volt példa, amikor Vova csapata harmincöt-negyven percen túl már nem bírta az általa diktált észvesztően gyors tempót.
A Vác így egy ’old-style’ MTK-val találkozott ma, és magabiztosan győzött, minden játékelemben felülmúlta ellenfelét (kivéve a heteslövéseket, mert a hétből három hetes is kimaradt) . Védekezésben a hazaiaknál mintha nem is lett volna előre megbeszélt taktika Kácsor Gréta játékára (márpedig őrá már kiemelten figyelni kell), Hámori Konit sem tudták megállítani (mondjuk őt más csapatok sem nagyon tudják) és a két gólveszélyes váci szélső, Diószegi Niki és Radosavljevic levédekezésére sem készültek különösebben (vagy ha készültek is, ebből nem sok valósult meg a pályán).
A Vác ezzel szemben a szezon legjobb védekezésével rukkolt elő, méghozzá mindezt taktikailag is jól felépítve, a védőfalat nyolc-kilenc méterre előrevonva, úgy ahogy az ilyen MTK ellen kell. A váciak felállt fal elleni támadásai is jóval változatosabbak voltak, a széleket most is nagyon ügyesen játszotta meg Koni, Kácsor Gréta és Lakatos Rita (tőle láttunk középről egy balszélre adott kiváló hosszú passzt is). A beállók ma kevesebb lehetőséget kaptak, de Rea így is lőtt egy szépségdíjas gólt (őt amúgy a szünet után támadásban Paróczy Sacira cserélte Szilágyi, némi meglepetésre). Kácsor Gréta ma ugyancsak szuper volt végig (mégha az elején ki is hagyott egy hetest). Diószegi Nikit a második félidő közepén egy bevetődésnél Fekete Bozsana oldalról meglökte, Niki elesett és a bokája kiment (Bozsana aztán hosszasan téblábolt Niki körül, bocsánatot akart kérni, bár többet ért volna ha nem faultolt volna ilyen bután…) De reméljük ez a sérülés nem komoly…
A második félidő elején eldőlt minden, utána az MTK-nak már nem volt esélye visszajönni a meccsbe, a váciak magabiztosan őrizték négy-öt gólos előnyüket. Egyedül Szilágyi Zoltán nem volt nyugodt valamiért, még a játékvezetőkkel is többször összetűzésbe keveredett bizonyos nem is túl lényeges faultok megítélését illetően, és csak a meccs vége előtt egy perccel mert öklével a levegőbe csapni….Erre a kispadon ülő Kácsor Gréta válaszolt egy ugyanilyen gesztussal, de jóval visszafogottabban. Ő azt hiszem tudta hogy megvolt ez a meccs már félórával előbb is…
