Horthy a háború után a zsidók admányaiból élt. (Amúgy a harmincas-negyvenes években Horthy felesége ellen - vélt vagy való szsidósága miatt - komoly tüntetések voltak, "Rebekkával ki a Várból!" jelszóval.)
(((Adalékul: Horthy unokája (Istvántól) muzulmán lett, a szubus egyik fő ideológusa.)))
Ítélet a Dániel-ügyben: a Kúria szerint ez megengedhetetlen
Kónya István nem emlékszik arra, hogy történt volna hasonló eset az ítélkezési gyakorlatban. Elmondta: nem minősíthetett volna a bíró a Horthy-szobrot leöntő Dániel Péter ügyében.
Tök Állat című filmben volt hogy mikor kiderült a dühödt tömeg előtt hogy a rém egy afroamerikai hirtelen nem akart senki lincselni ("én ugyan nem veszek részt egy néger fiú akasztásában")
Tudja ő, hogy mekkora hátszele van. Sajtóban, ügyvédi kamarában, bírói karban.
Mit tennének egy ügyvéddel, aki leönti a menórát vörös festékkel?
A Társadalmilag Hasznos akár odaszarhat a Parlamentben a Koronára, akkor sem esne baja. (Bár van egy magyar közmondás, "addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik...")
A rongálásért kapta D a megróvást, tehát szó nincs arról, hogy helyeselte volna a bíró.
A bíró az én olvasatomban azt helyeselte, hogy Horthy személyének elismerése nem kóser, és az ezelleni fellépés a társadalmilag hasznos. (És amely elvet vélhetően a tett megítélése során szem előtt is tartott.)
Én mindent értek, de a bíróság logikája szerint a Pató Pál Párt közösségellenes. Dániel Péter a hős, a PPP pedig az egyetlen szervezet, amelyik közösségellenes Magyarországon. Én várom, hogy mikor rehabilitálnak bennünket.
Az a fazo negy rejtély. Együtt érkeztek, de nincs rajta kipa. Bambán mozog, nem úgy mint egy testőr. Ugyanakkor a tárgyaláson végig ott állt a Társadalmilag Hasznos mögött.
Én arra gondoltam, hogy a menyasszonya. Ebben megerősít, hogy fehérben volt, és ronda.
Ha van társadalmilag hasznos rongálás, akkor nyilván lesz társadalmilag hasznos garázdaság, társadalmilag hasznos súlyos testi sértés és onnan már csak egy ugrás a társadalmilag hasznos emberölés. És hogy mi a társadalmilag hasznos című mentő körülmény, azt majd a bíró szubjektív értékítélete dönti el.
De az akkori indoklás is - ha nem is mondja ki, elismeri - hogy az elövetőknek igazuk volt a hiedelmükben.
Hiszen ha nem volt, akkor erre alapozva nem lehet elengedni a büntetést. Akármilyen bűnelkövető hiheti a cselekmény közben, hogy ő tkp. jót tesz az országnak. Ha ennyi elég a felmentéshez, akkor nagyon sokakat felmentettek volna.
de közben úgy hitték, hogy ezzel a magyar társadalom javát szolgálják, és ezt méltányolva a cselekmény nem büntetendő.
Meglessük a pontos indoklást, de így is JELENTŐS a különbség.
Annak idején a bíró azt mondta, hogy az elkövető tévedésben volt, és az elkövető hitte azt... Egy szóval sem mondta a bíró, hogy társadalmilag hasznos volt.
Jelen helyzetben a bíró kijelenti, hogy társadalmilag hasznos volt a tett (NEM azt mondta, hogy Dániel Kéttojáos Kipa Péter úgy gondolta. Hanem hogy ez így van.)
Igenis volt példa a magyar történelemben, amikor kiemelt, híres bűngyben lényegében hasonló, a jogon kívüli szempont alapján döntött a bíróság, arra lapozva, hogy a bűntett ugyan formálisan megtörtént, de az tkp. a társadalom javára vált.
Mégpedig Somogyi és Bacsó meggyilkolása ügyében. Mikor vagy 8 éves eljárás után az ismert gyilkosok ügye az akkori legfelsőbb bíróság elé került (valamilyen Kúriának hívták), akkor felmentették őket a további büntetés alól. Az indoklás pedig úgy hangzott, hogy ugyan valóban elrabolták és megölték a két újságírót, de közben úgy hitték, hogy ezzel a magyar társadalom javát szolgálják, és ezt méltányolva a cselekmény nem büntetendő.
