A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
"Maradok annál a véleményemnél, hogy a fekély a felfakadás, szétpukkanás hangja miatt "Fe", viszont amikor fennlévőségről van szó, arról nem tudjuk, hogy miért "Fe" ősgyök. Két eltérő dologról van szó."
Nem tudom, miért ragaszkodsz a szétpukkanás hangjához, mikor annak hangja a "pukk". Én még nem hallottam a szétpukkanása közben "fe" hangot kiadó tárgyat. és ugye, a fekélynek, és a felfakadásnak sem igen van "fe" hangja...
"Nincs bizonyíték semmire sem, csak feltételezéseken alapuló feltételezések légvára az egész."
Nem egészen... Számos gyök (egyik) ősgyöke bizonyíthatóan azonos hangot utánzó váz-elem. Pl: súrol, susog, súg, seper, serény, sereg, sürög, sül, sár, sikál, sír, sivít, sikít, avagy szár, szalma, száraz, szél, szét, száll, stb.
Kétségtelen, vannak olyan esetek, - pl. a fa esetében - mikor nehéz, vagy talán nem is lehet visszakeresni azt a hangot, melyet utánozni kívánt a "fa" ősgyök kitalálója. Lehet, hogy ez az ősgyök nem hangutánzó, hanem valamilyen érzelmi kifejezés.
mert az ak már egy újabb rétege a török nyelveknek (talán a víz 'sziné'ből képezve: abacsik, acsik (törökben és kirgizben (átlátszó). hasonló jelenség van a hindi nyelvekben a víz és fehér szóalakjai)
a két rétegre lásd példa: átlátszó : möldir (kazah) saffof (üzbég, török, tadzsik)
az áttetsző fogalom talán: mongol tungalag, üzbég tinigh (átlátszó) de náluk tisztát jelent: mongol tod, üzbég toza, tushu-
Fennakadtam ezen a mondatodon és nem is tudtam túllépni rajta:
"A pukkanással csupán annyiban lehet rokon, hogy eredetileg esetleg (de nem biztos) mind hangutánzó, de ezen az alapon a ciripel is rokona a feketének, mert az is hangutánzó?"
A p-f hangváltás miatt nem lehet a ciripel is rokona. A p-b-f-v vonzzák egymást a c-t viszont nem.
A kiakadásomnak azonban a fő oka az volt, hogy -én nem tudom, hogy tényleg így gondoltad-e- de most egy kalap alá vontál ezzel a mondattal minden hangutánzást? Úgy volt értelmezhető, mintha azt mondanád, hogy minden hangutánzó minden hangutánzóval csereszabatos.
Tény, hogy tényleg nagyot hibáztam, mert ez a mondatod:"A fe- ősgyök a felfelé törekvéssel, fentlévőséggel kapcsolatos. (fent, fel, fed, stb) Ez a jelentése igekötőként is és sok más szavunkban is ugyan ezt a jelentést hordozza: Fa › felfelé tör, fed › valami fölött van, fakad › felfelé igyekszik"
"A fe- ősgyök a felfelé törekvéssel, fentlévőséggel kapcsolatos. (fent, fel, fed, stb) Ez a jelentése igekötőként is és sok más szavunkban is ugyan ezt a jelentést hordozza: Fa › felfelé tör,
fed › valami fölött van, fakad › felfelé igyekszik"
"A sárga szó eredetére egyik megoldás a szár, de ez független attól, hogy később a szárnak király jelentést is adtak."
Nem biztos, hogy független.
Ahogy létezik nyelvcsere, úgy létezik szócsere is.
Ahogy azonosították a szárat a királlyal/Nappal, úgy mindennek aminek napszíne van átvette a szár megnevezést.
Miért ne lehetett volna így is?
A másik megjegyzésem, amivel semmi képpen sem fogsz egyet érteni az, hogy egyáltalán nem vagyok arról meggyőződve, hogy eleve nem vallási alapon neveztetett el a sárga szín. Tudnillik a vallás és a beszéd, sőt meggyőződésem, hogy az írás is egyidőben, egyszerre fejlődött.
Lehetetlen sorrendet felálltani, mert nincs is ilyen sorrend.
"Persze, van ellenpélda is: pl fekszik. Lehetséges, hogy a fekvőhely a fán (fent) volt, mikor kitalálták rá ezt a fogalmat, mert ott voltak az emberek biztonságban. A fekély meg már ennek a szónak a "továbbgondolása" mert egy szétterülő, fekvő dolog. Noha lehet felfelé/kifelé törő is, ha éppen ezekre a tulajdonságaira asszociált a szó alkotója. Neki ez a kép "ugrott be"."
Maradok annál a véleményemnél, hogy a fekély a felfakadás, szétpukkanás hangja miatt "Fe", viszont amikor fennlévőségről van szó, arról nem tudjuk, hogy miért "Fe" ősgyök. Két eltérő dologról van szó.
Van erről magánvéleményem, hogy mi lehet a felfelé "Fe" ósgyök oka, de az teljesen alaptalan. Igazán csak elménckedés.
Sajnos arról is ez a véleményem, amit az ősgyökök kialakulásáról már megbeszéltünk. Nincs bizonyíték semmire sem, csak feltételezéseken alapuló feltételezések légvára az egész.
Ma biztonsággal a gyököket csak jelentésük alapján osztályozhatjuk, de semmi esetre sem a keletkezésük nyomán.
Azt azért nem tartom valószínűnek, hogy évmilliókon keresztül nem rostálódott ki és nem egységesült az ősgyökök jelentése.
Ezért nem tudom azt az elméletet támogatni, hogy az egyiknek ez tetszett a másiknak meg az, és ez mind a mai napig megtalálható a nyelvünkben.
"Nagyon szívesen leírom ahányszor csak kell, hogy nem a király szóval azopsítottam, hanem a királyt is jelentő szár szóval."
Én is azonosítottam a szár szóval, mint lehetséges eredettel, de ehhez semmi szükség ide keverni a királyt, mert ahhoz a sárga szó eredetének semmi köze. A sárga szó eredetére egyik megoldás a szár, de ez független attól, hogy később a szárnak király jelentést is adtak.
Még nem tudom, hogyan és milyen hangot utánoz a "fe" gyök, de az biztos, hogy nem pukkan, mert ez egy másik hangsor, s így más természetes hangot utánoz. A fúj, súrol, ropog, ciripel is más hangokat utánzó szavak, mégsem rokoníthatók egymással csak azért, mert mindegyik hangutánzó.
A C-F ezt írja:
"A Cz-Fo szerint a fekéllyel és a fakadással meg a pukkanással rokon a szó."
A pukkanással csupán annyiban lehet rokon, hogy eredetileg esetleg (de nem biztos) mind hangutánzó, de ezen az alapon a ciripel is rokona a feketének, mert az is hangutánzó?
A fe- ősgyök a felfelé törekvéssel, fentlévőséggel kapcsolatos. (fent, fel, fed, stb) Ez a jelentése igekötőként is és sok más szavunkban is ugyan ezt a jelentést hordozza: Fa › felfelé tör,
fed › valami fölött van, fakad › felfelé igyekszik.
Persze, van ellenpélda is: pl fekszik. Lehetséges, hogy a fekvőhely a fán (fent) volt, mikor kitalálták rá ezt a fogalmat, mert ott voltak az emberek biztonságban. A fekély meg már ennek a szónak a "továbbgondolása" mert egy szétterülő, fekvő dolog. Noha lehet felfelé/kifelé törő is, ha éppen ezekre a tulajdonságaira asszociált a szó alkotója. Neki ez a kép "ugrott be".
"A fehér színbe Bél Istent fantáziálni meg nálam inkább már a Lipótmező kategória lesz.))..."
Nem azonos a két megközelítés. Mi a szavak, gyökök, ősgyökök, hangok jelentését, azok eredetét próbáljuk felgöngyölíteni.
A különböző istenekkel való azonosítás egy egészen más tészta, és még igaz is lehet, hiszen ezekben az esetekben szimbólumokról, asszociációkról lehet beszélni, s nem az imént felsoroltak eredetéről. Istenekkel csak a már meglévő szavakat lehet összekapcsolni, de ez nem érinti a szavak keletkezésének semmilyen aspektusát. Sőt, bizonyíthatóan meglévő szavakból alkották meg az istenneveket is. Pl: Nin-hur-ság = nő-hegy-ség. azaz "A hegy(ség) Istennője". Vagy pl. a kánaáni főisten neve Él volt. Ugye, itt sem az Él istennévből született a élni szavunk, hanem fordítva.
Ugyanez igaz a s(z)ár szóra is, hiszen itt sem az "úr" jelentéséből fakad a növény szára megnevezés, hanem a szár - mint fő/tartó/vezető eleme a növénynek - szolgált alapot a képzettársítás okán a "főnök" megjelölésére IS. pl: Cár › szár, vagy Sar-rukin. A király a nép "szára", megtartója.
Így van ahogy mondod. A FAL szó a bizonyíték rá hogy a megnevezés pillanatában egy fából készült építmény volt ez. A ragozások is helyesek.
A szótárban a "FAK" kezdetű szavak magyarázatai gyakorlatilag mind hibás alapokra épülnek, maga a FAK gyök nem is létezik mert a FA a gyök. Egész egyszerűen a szerzők nem vették észre hogy a FÁhoz köthetőek ezek a szavak, ezért vannak hol idegen eredetek, vagy rejtélyes sosem megtörtént hangváltások a szócikkekben. Alapjaiban hibásak ezek a leírások. Lehet ennél a résznél nem voltak csúcsformában.))
A FAKÓ szó is a FA származéka. Maga a fa anyaga az ami megfakul idővel , a színéből veszt a levegő és a fény hatására. Ez a szó is a fához köthető. A fák rügyezése meg sehogy sem rokonítható a pukkanással, az ide való rokonító magyarázat egyszerűen helytelen. Közük nincsen egymáshoz, mert a FA szóból származik a fakadás is.
igen, a csáklya-fáklya képzése azonos módon történik.
A fehér színbe Bél Istent fantáziálni meg nálam inkább már a Lipótmező kategória lesz.))...
"A fakadás a FA szóból van képezve a "fak-ad" felbontás nem lehet helyes."
Nem bizony! A helyes felbontás a fa-kad. Ugyanis a toldalék a -kad gyök, mint a szik-kad, puk-kad, tik-kad, pir-kad, lan-kad, kó-kad szavakban.
"Érdekesség hogy a szerzők a "FÁKLYA" szónál is árnyékra vetődnek, kicsit furcsállom is hogy ezt idegen eredetű szónak tartják, hát szerintem teljesen nyilvánvaló hogy ez a szó is a FÁból képződött, hiszen a fáklya egy farúd volt eredetileg..."
Semmi kétség, ez egy magyar szó, magyarul is képzett: csáklya
Ugye, a fal is a fa- gyököt tartalmazza, mivel a fal eredetileg fából készült.
Számomra sem meggyőző ez a fajta magyarázat. Sőt biztos vagyok benne hogy a feketének semmi köze a fakadáshoz.
A fakadás a FA szóból van képezve a "fak-ad" felbontás nem lehet helyes. FAkadásnak valaha a fák rügyezését hívták, ezt irodalmi műveink is alátámasztják, tehát az egésznek a FA szóhoz van köze eredetileg.
Persze később a fogalom már akár egy forrásvíz kitörésére is használatba került. Érdekesség hogy a szerzők a "FÁKLYA" szónál is árnyékra vetődnek, kicsit furcsállom is hogy ezt idegen eredetű szónak tartják, hát szerintem teljesen nyilvánvaló hogy ez a szó is a FÁból képződött, hiszen a fáklya egy farúd volt eredetileg...
"A Cz-Fo szerint a fekéllyel és a fakadással meg a pukkanással rokon a szó."
Lehetséges, de számomra nem eléggé meggyőző. Nagyon nem... A fekete amúgy sem pukkan. Ahhoz, hogy valamilyen pukkanó dolog a fekete színt juttassa eszünkbe, kell egy fekete pukkanó dolgot találni.
Nem tudom eldönteni, hogy a bjélüj meg az alba (megfordítva és átvetve "bal") a Fe bés változata, vagy ahogy V. Géza mondja Bél isten mint napisten neve.
"A "fej" szó is a FE-ből indul és a fej tényleg fent van, eddig oké."
Igen, a fej az embereknél fent van, de az állatoknál - s ők voltak nagy többségben - inkább elöl. De ez talán mindegy, maradjunk az embernél, így a fej › fejér › fehér elvileg összehozható, de mi a közös jelentésük? Lehet, hogy a Napra, a csillagokra mint fent lévő dolgokra asszociáltak őseink, mikor nevet adtak ennek színnek.
(A hó valószínűleg azért nem jött szóba, mert azon a tájon akkoriban nem esett hó...)
Tulajdonképp a fekete fe- ősgyöke is azonosítható az égbolt éjszakai színével.
"A másik ma használt verzió meg ha a fényhez kötődik, akkor is lehet értelme a "FEL" gyöknek."
Igen, a fény az esetek 90%-ban fentről jön, a tűz csak később kerülhetett képbe mint fényforrás.
"Érdekes még szerintem hogy a fehérre a latin pont az ellentétes gyökből indít: ALBA"
Viszont náluk nincs sem "al-" sem "alb-" gyök:
Van néhány al- és alba kezdetű városnév, de ezzel vége is van, nincs több al-, vagy alba kezdetű szó a latinban. És a románon kívül (alb) senki nem használja a fehér jelölésére.
Ezt nem jelenthetjük ki ilyen magabiztosan. A Labat szótár sar/sár kiejtése bizonytalan mivel ez csak rekonstruált kiejtés, lehet szár is. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a magyar szár jelentésével azonosítható, s nem a sár-ga gyökét láthatjuk benne. Illetve, annyiban azonos gyökökről lehet szó, hogy az eredetük egy tőről fakad, de a sárga átvitt értelemben hordozza ezt a gyököt és jelentését mint a pir-os, vagy a ver-es esetében a pir-t (tűzez) és a vér-t.
Én ezért próbáltam az elszáradt növény színére asszociálni a sárga eredetét magyarázandó.
Te a sár-t vetetted föl - ami épp olyan jó - eredet lehet. Közelebb vinne a magoldáshoz, ha a sár eredetére találnánk (közösen) megfelelő választ. Már írtam, hogy a vízpart aprókavicsos vizes talaja súrló hangot ad a lépések nyomán, így indokolt mindkét mássalhangzó (ősgyök) a "sár" gyökben. Így (nem is olyan) véletlenül mára egymástól nagyon eltávolodó fogalmakat jelöltek ezzel a gyökkel az elődeink. Ha van más ötleted, beszéljünk róla...
"A színek közt nincs főség, minden szín egyenrangú"
Hát én sem gondolom hogy bárki rangsort állított fel volna köztük. Nézőpont kérdése mikor hol melyik szín épp a nyerő. A fehér szín a "FE" gyökre épül valóban, de ne feledjük: a fekete is arra.))
Azaz a "FEL és FENT" fogalma valamilyen úton és módon benne lehet a szóban, de nem gondolom hogy a királyi fenségeket meg a magukat félistennek képzelő alakokat kell ideérteni, ezt már kicsit betegesnek is tartanám. Főleg hogy nemrég még a sárga volt állítólag a királyi méltóság színe. Most már akkor a fehér is az.)) Jó csak akkor kérdés mi van a feketével?... A gyök még nem biztos hogy pont az ami, mert ugye a szó és szótlan is egyre épül mégis egymás ellentétei. Feltételezem itt is.
A fehér szónak van a mai használata, meg van a "fejér" formája. Ez utóbbit ma már csak a megyében használjuk viszont ez is létezik. A "fej" szó is a FE-ből indul és a fej tényleg fent van, eddig oké.
A másik ma használt verzió meg ha a fényhez kötődik, akkor is lehet értelme a "FEL" gyöknek. Amennyiben a nap, hold, csillagok fényéről lett elnevezve az végül is tényleg fent van innen, a Földről nézve fentről jön..
Volna épp értelme. Más kérdés hogy a tűz által is ismertük a fényt, az meg nem onnan jön.
Érdekes még szerintem hogy a fehérre a latin pont az ellentétes gyökből indít: ALBA és ehhez hasonlók. Ugye ez az "AL" a magyar nyelvben meg épp ellentétes azzal hogy FEL. A fal szavunk ötvözi ezt, alulról építjük és fel...
