Zalai gyöngyszemek, 3. rész: Zalaszentgyörgy, rk. templom
Bödéről Zalaszentgyörgyre, és főleg a temetőben álló templomhoz eljutni már hosszabb gyaloglást igényelt. Ehhez át kellett jutnunk a sárga jelzésen Kávásra, majd a most keskenyen folydogáló Zala folyó hídján átkelve Zalaszentgyörgy főutcáján nyugat felé haladva közelítettük meg a Szent György tiszteletére szentelt középkori épületet.
A templom legrégebbi része téglából épült a 13. század második felében. Az 5 méter széles, téglányforma hajó eredetileg félköríves szentélyben folytatódott. Bejárata a nyugati oldalon nyílik, karcsú, hurokmintás kőoszlopok díszítik a félköríves portált. A kisméretű huszártorony e bejárat felett található. Az épület déli oldalán látható a három román kori ablak, valamint a főpárkány alatt végigfutó, téglából rakott fogazatsor, mely leginkább a Dunántúl román kori építészetére jellemző.
A 14. században az apszis helyébe a hajóval megegyező szélességű, sokszögzáródású, gótikus szentélyt építettek. A két épületrészt csúcsban összefutó diadalív választja el egymástól, a hajót síkmennyezet, a szentélyt kőbordás, gyámköveken nyugvó, ötfiókos boltozat fedi. Ezen a szakaszon saroktámpillérek és keskeny, csúcsíves, mérműves ablakok erősítik a középkori jelleget a szemlélőben.
Régészeti feltárása során (mely 1975-ben indult) a templom belsejében több középkori részlet került elő. A szentélyben egy 1400-as években keletkezett falkép töredéke, ill. a 16-17. századi protestáns használatra utaló díszítőfestés maradványai.
A templomba bejutni a plébánossal előre egyeztetett időpontban lehetséges. A plébánia telefonszáma: 92-460-029. (A templom bemutatása Ludwig Emil cikke alapján történt.)
Örülök a képes beszámolódnak. Ahhoz képest ugyanis, hogy a MN említett sorozatából nem keveset olvastam, és az országban is sokfelé jártam már, ezek a települések és templomok is szinte teljesen ismeretlennek tűnnek számomra.
Zalai gyöngyszemek, 2. rész: Böde, Szent Mihály-kápolna
Zalaszentmihályfa és Böde közötti országútról előbbi településrész felől érkezve jobboldalt láthatjuk meg egy kis dombon a Szent Mihály-kápolnát. Ide érve még sok időnk maradt a plébános megérkezéséig, így aztán körbejárva különböző szögekből fényképeket készíthettem az épületről.
A templom 1220 táján épülhetett. Kisméretű román kori szentélyét még a 13. század végén megnagyobbították, de már a korai gótika stílusában. A déli hajó három félköríves, tölcsérbélletű ablaka és a nyugati torony kettős ikerablakai tisztán megőrizték eredeti formájukat. Az épület különlegessége a zömök harangtorony, amelynek kétharmad része a hajó belsejében áll és csak egyharmad része ugrik ki a homlokzat elé. Benti sarkai két oszlopon nyugodva az ún. urasági karzat alappillérjeiként szolgálnak. A bejárat faragott kőkeretének félköríves timpanonjában Isten Báránya domborművet, a toronyablak oszlopfőin állatszobrocskákat (kos- és tehénfej) láthatunk. A templom szomorú korszaka akkor kezdődött, amikor a portyázó törökök elérték Zala keleti peremét. Az elhagyott templomot csak 1750 táján állították helyre, ekkor szentélyét ismét megnagyobbították (ekkor készültek a zömök támpillérek). Régészeti kutatására 1966-ban, műemléki helyreállítására 1970-71-ben került sor. A régészek megállapítása szerint tornya még egy emelettel magasabb volt eredetileg. (Ludwig Emil cikke alapján.)
Bent is körül tudtunk nézni, Szalai Attila plébános atyának köszönhetően. Aki ebben követni szeretne bennünket, az előzetesen vele egyeztessen ( telefonszámát meg tudom adni kérésre).
A templom legendája: A tatárjárás idején egy henteslegény rejtőzött el a dombok között az ellenséges katonák elől, később hálája jeléül építette a templomot. A kos- és tehénfej pedig foglalkozásának jelképei. Egy másik monda szerint amikor a török csapatok Bécs ellen vonultak, romos templom tövében legeltette egy pásztor a nyáját. A katonáktól félve elbújt az állatok közé és megfogadta, ha ép bőrrel megússza a találkozást, helyreállítja a templomot. (Zalaszentmihályfai tájékoztató tábla szövege alapján)
Zalai nyaralásunk során sikerült néhány nagyon szép templomhoz eljutni. Ezek közül hármat egy túrára tudtunk felfűzni. Ma a túra kezdőpontjául szolgáló dobronhegyi Szent Ilona-kápolnáról írok.
Már többször „áradoztam” arról, hogy sok középkori templomnak igen jó helyet találtak az építőik. Ebben az esetben is tartom a véleményem. A Zalaegerszegről dél felé tartó országúton, Teskándot elhagyva jobbra tekintve egy kis templomocskát vehetünk észre. Felkapaszkodva a dombra hársfák között közelíthetjük meg a régi temetőben álló kápolnát.
Valaha egy vitatott nevű Árpád-kori falu plébániatemploma volt, a település a török időszakban néptelenedett el. Az eredetileg Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt, sokáig elhagyatottan álló épületet a 18. században állították helyre a közelben új települést alapító katolikusok. Ekkor kapta Szent Ilona titulusát – ismeretlen okból (talán a kegyúr rokonságában volt Ilona?).
Az arányos barokk összképből kitűnnek középkori jellegzetességei. A templom a 13. században épült téglából. Hajójához keleten félkörívvel záródó szentély kapcsolódik, melyet kívülről két pillér támaszt meg. Nyugati homlokfala elé lép ki fele tömegével a haránt irányban téglalap szelvényű torony, rajta keresztül nyílik a széles kosárívű kapuzat. 1979-ben régészeti kutatást végeztek az épületen, ekkor került elő a bejárat feletti befalazott körablak, ekkor bontakozott ki a homlokzaton az idomtéglákból készült, íves román kori árkádsor.
A torony emeletén és keleti oldalán keskeny tölcsérablakok láthatók, a hajó déli oldalán az újjáépítés idején nyitott tágasabb ablak engedi be a világosságot az épület belsejébe.
Nem terveztem azt, hogy bent is körülnézek, a kápolna ajtaján található információs lapon szereplő adatokat viszont közreadom, ha valaki legközelebb arra jár, tudjon egyeztetni:
Ha autóbusszal megyünk, akkor a Babosdöbréte, rámi elágazás nev megállónál kell leszállni, autóval is az elágazás előtt érdemes leparkolni. A dombon felkapaszkodva számítani kell arra, hogy a közeli tanyán kutya van.
(Ismertetőmet Ludwig Emil Magyar Nemzetben megjelent cikke alapján készítettem el.)
Ezt annak idején egy vonatkésés miatt ki kellett hagyni az útitervből. Remélem még sikerül ide is eljutni (praktikus lenne a múltkor emlegetett Sóly, Vilonya, Litér mellett az úti programba illeszteni).
Érdekes lenne azt is összegyűjteni, hogy Ti milyen szakirodalomból tájékozódtok kedvenc témánk kapcsán (az interneten fellelhető anyagokon kívül). Mindenesetre ennek a könyvnek a polcunkon a helye! :-)
Kedden nem volt igazán szép idő, de azért útra keltem és eljutottam a lábatlani református templomhoz.
A templom rövid története
A község déli felében emelkedő dombtetőn áll Lábatlan középkori eredetű temploma. A valószínűleg egy Árpád-kori elődjére épült és Szt. Mihály tiszteletére szentelt templomról az első okleveles adatunk 1400-ból származik. Bár a templom tornya első ránézésre középkorinak tűnik, azt 1788-ban építették. Azt, hogy a templom mikor került a református egyházhoz nem tudjuk, 1732-ben már mint református imaház szerepel. A törökkort viszonylag épségben átvészelt templomot 1894-ben nagymértékben átalakítják., a középkori építészeti elemek nagy részét elbontották vagy elfalazták. Ugyanekkor épült a torony északi részéhez csatlakozó melléképítmény. A jelenlegi, középkori részleteket ismét feltáró felújítás 2000-2001-ben készült.
Az épület középkori értékei, ezek bemutatása és állapota
A templom hajója a fedélszékig középkori. A XIX. századi átépítés során egységes ablakkiosztást kialakítva eredeti ablakait részben kivésték illetve elfalazták, déli kapuját is kettévágja egy falpillér. Szerencsére a szentély ablakait csupán elfalazták, miután a szentélyt a poligonális záródásnál lerekesztették. Szentélyének négy eredeti ablakkeretéből kettőn még a mérművek indítása is látható, melyek alapján az ablak teljesen rekonstruálható.
A templom 2001-es felújítása valamennyi középkori részét a lehetőségek szerint bemutatta. A templombelsőben a középkori részekből azonban semmi nem látható, ám nyilván ezt a jellegzetes múlt századi belső zavaró megbontása nélkül nem is lehetett volna megmutatni. A templom külsejének egységes színezése miatt a középkori részeket rusztikusabb felületük különbözteti meg a későbbi hozzáépítésektől. A neogótikus formájú új ablakok kiemelt keretezése azonban zavaró, akárcsak a szentély északi falán külön felületképzéssel érzékeltetett középkori rész, melynek különbözősége a szintén korabeli falszakasztól nem egyértelműsíthető. A templom összességében jó állapotban van, falai sajnos nedvesednek. Kiemelném a templom környezetének rendezettségét, mely igen kultúrált környezetet biztosít a szépen rendben tartott műemléknek.
