Kedves Amilon! Még nem Ismerjük Egymást, csak Alcyon-kával Értekeztünk arról, hogy Te is Szeretnél sok-sok Barátot, ahogyan Mi is! Ez mindenképp Közös ugye Bennünk?!? Viszont az Igazi Barátok nem kopnak ki és meg se nagyon! Ezért az Örökkében kell Éljünk Velün és nem azért hogy hátha mégiscsak!
Akkor mért is van annyira szükség sok-sok Barátra?!? Mert Közösségeikben eloszlathatok a terhek! Gondolj arra, hogy több pilléren stabilabban hidalható át bármi is! Viszont sajnos nem mindig Lehet azonnal felIsmerni, hogy Kik is a Jó Barátok?!?
Tehát ez csak Intonációka ahhoz, hogy Kísérletezgessük Egymást Jó barátokká Alkothatni és ha csakugyan is Sikerülhet eléggé Kölcsönösen is, azaz nem annyira asszimetrikusra, netán túlzóan féloldalassá, mert az veszély mindig, szóval amikor ha spontán nem is nagyon megy ez, akkor ugyan kétsébeesésből is akár, de nincs más, mint MŰvesen Alkotni meg a Harmóniákat, amik Elégtetételei Mindőnknek, hogy strapálódhatunk Egymással, de ez nem annyira mazochizmus, mint inkább kényszerű kellemetlenkébb úgy nevezett "vele-járója" a Képzésnek!
De nem is nagyon erről akartam, vagy Szeretnék Jelezni!
Hanem az arc-memóriád fogyatékossához egy mozzanatot, hogy Bizony ez egy betegség sajnos!
Onnen Tudom, mert sok-sok tudományos kisfilmet nézegetek elalvás közben a különféle Ismeret-átadó Adókon és Eszembe Ötlött Rólad, aki küzdesz ezzel, hogy nem Jó az arc-memóriád, hogy Láttam erről egy kb egy órás Adást, hogy Amerikában Él egy tag, aki pedig egyáltalában nem képes megIsmerni senkit sem és talán nem teljesen amnéziás mégsem! Úgy Emlékszem, hogy az Internet-en Barátkozik mégis, mert szövegekre mintha ráEszmélhetne és talán innéd Ismerheti a Barátait, akik elfogadgyják ezt a sajnálatos Sajátságát, hogy soha se Tudhatják, hogy Nekik szólnának közvetlen a beteg reakciói, ám nem is hiúak, hogy akkor inkább nem is Kommunikálnak! Ezek a Barátok nem önzőek, hanem elszenvedik ugyan, hogy kvázi "ismeretlenek" mindig és hogy a Köszönet és Hála összetévesztődik mindig, ám azért Nekik meg Saját Szükségletük, hogy Segítsék azokat, akiknek viszont ez még nehezebb!
Tehát Kedves Amilon! Nincs veszve semmi, mert Te legfeljebb találgatni vagy kényszerű, hogy Kiket is kéne Ismerhess, de a Jó Barátaid -- akik ha Lehetünk -- nem fognak megróni, ha netán nem Emlékszel eléggé Rájuk közvetlenke, hanem ha csakugyan is Értheted Tanácsaikat illetve Elmés Válasz-Kérdődéseiket, hogy miképp Lehetsz Jobban, amihöz persze elvárják azt is, hogy Te is állandóan Válasz-Kérdődjél, mert egyikünk se TelePata, Igaz?!?
Na, hát ilyetén Köszöntelek a Gyógyulanduszok között, még akkor is, ha nincs azonnal Készen Épen éppen Gyógy-mód sem! Ezért kell minél Jobb állapotba Őrizgetnünk magunkat Egymással, hogy hátha a Tudomány mielőbb megElőzheti, hogy soká kelljem szenvedni, azzal hogy nem is! -- be-be-be!
Akkor sok Sikert Kívánva a Barátkozásunkhoz, Kérlek ha Teheted azonnal Váalsz-Kérdődj, hogy mik is az izék?!?
Igen,legkönnyebb fölismerni az embereket a megszokott helyükön, ahol előfordulni szoktak.
De ez a köszönés ez átkozottul nehéz ügy.
A falusi boltba a legrosszabb bemenni, mert kerülgetni kell az ismerősöket.
Nem igaz, hogy figyelmetlen vagyok.
Mindenkit végigpásztázok, hogy kik vannak a boltban.
Ha túl sok a zavaró ember, akiket nehezen tudom eldönteni, hogy kell e köszönnöm nekik, vagy nem, akkor annyira elveszi ez a figyelmem a vásárlástól, hogy a felét se tudom megvenni azoknak a dolgoknak, amit meg kellene.Mert annyira csak az emberekkel vagyok elfoglalva.
De akiket meg fölismerek,azok meg engem nem ismernek föl.
Látom, hogy rámnéz, aztán elcsapja a fejét másfelé.
Szia Imcsike! Te is belefutottál már ebbe a problémába?A piacon annyi feliratos pólót lehet kapni. Miért nem csinálnak olyat, hogy : Jó reggelt! Jó napot Jó estét! Csókolom! Szia! esetleg Shalom! A hátára meg, hogy: Ha véletlenül nem köszöntem hangosan mert elbambultam legyen szíves a másik oldalról kiválasztani a napszaknak és önnek leginkább megfelelő köszönést !
Annyira szeretném megérteni, hogy mitől olyan sarkalatos kérdés, hogy köszönsz vagy nem. Én attól még elég jól tudok aludni, ha nem köszön valaki. Itt a faluban ahova költöztünk ez top téma. Ráadásul én nagyon el tudok bambulni az úton., előfordul, hogy nem veszek észre valakit. Akkor persze a pökhendi pesti nem köszön. Jaj de irigylem a problémájukat. Hogy valakinek ez legyen a legnagyobb gondja ... Ez a helyhezkötöttség szerintem elég általános. Én köszönök mindenkinek, a nagy számok törvénye alapján valószínűleg idegeneknek is akiknek ismerősek a vonásaik valahonnan. : )
Ennek sok fokozata van, a hétköznapi rossz arcmemóriától a teljes arcfelismerési képtelenségig. Az interneten vannak honlapok, face blind közösségek, egész hihetetlen sztorikat is lehet olvasni, nagyon meg tudja valakinek keseríteni az életét ez a dolog. Találhatsz teszteket is, amikkel felmérheted, hogy mennyire vagy arcvak.
Nekem is nagyon rossz az arcmemóriám, gyakorlatilag helyhez kötött. Akit gyakran látok és jól ismerek, azt persze akárhol felismerem, de fél-ismerősöket, ritkán látott embereket kizárólag ott, ahol általában találkozom velük. Ebből aztán már adódtak is problémáim, főleg gyerekkoromban. Felnőttként, gondolom, sokan elkönyvelnek bunkónak és kész.
De gyerekkoromban anyámnak panaszkodtak a szomszéd nénik, hogy a kislány csak a lépcsőházban köszön, az utcán átnéz rajtam. Vagy az osztálytársaim szülei, hogy amikor náluk vagyok, udvariasan és rendesen viselkedem, bezzeg az utcán nem köszönök, sőt szemben ülök a buszon és csak bámulok ki az ablakon, micsoda dolog ez.
Sokat nem tudsz kezdeni ezzel, próbálj odafigyelni az arcon kívüli részletekre: haj, hang, öltözködés, mozgás, testalkat, szokások. Ez megkönnyíti, hogy felismerj valakit, akkor is, ha az arcát nem tudod megjegyezni. Mondjuk sajnos nagyokat is lehet koppanni ezzel a módszerrel, erre is vannak sztorik.
Alcyonnál a pont! Valóban, ha annyira leköt , hogy megfelelj ahogyan azt korábban leírtad nem marad agykapacitásod a befogadásra. Ahogy olvasni és beszélgetni sem tudsz egyszerre. Teljesen normális dolog ez. Még kiegészíteném azzal, hogy az olyan félénk emberek mint ahogy leírtad magad félnek az emberek arcába, szemébe nézni. E nélkül pedig elég nehéz memorizálni egy arcot. Én kicsi koromban a cipőjükről ismertem meg az embereket, mert egyszer rám szólt egy bácsi akinek az arcát néztem, hogy mit bámulsz?! Utána nagyon sokáig nem mertem a felnőttek arcába nézni. Ha estleg tényleg hajlamos vagy nem a másik szemébe nézni, esetleg szemlesütve járkálni azt az emberek 99 % nem félénkségnek veszi, hanem valami rossz dolognak (sunyiságnak, simlisségnek) Hiszen nem magyarázhatja el az ember mindenkinek egyenként, hogy félénk. Ez akár oka is lehet annak, hogy nem akarnak veled barátkozni. Ez csak most eszembe jutott, mint logikus következtetés, visszatérve a régebbi problémádhoz a kollegákkal.
Ha nem arra figyelnél, - hogy Te jól csinálj mindent, és elfogadjon a másik, hogy ne hibázz -, akkor lenne időd a másikra is figyelni, sőt megfigyelni.
Szerintem itt megint a megfelelés kényszere játszik be nálad. Próbáld ki egyszer, csak a másikra figyelj, arra akivel beszélgetsz, figyeld a száját, szemét, mimikáját, a hangját, meg persze arra amit mond, magadat pedig felejtsd el. Kíváncsi vagyok, hogy ekkor is elfelejtenéd-e?
A magyarázással nincs baj, mert néha az ember nem ért meg dolgokat elsőre./néha másodikra vagy többedikre sem/ A türelmetlenség az nagy hiba, de vígasztaljon, hogy kinövi az ember, főleg, ha dolgozik is rajta, hogy kinőjje! : )
Azért igyekszem nem csinálni visszafordíthatatlan dolgot, hogy legyen visszaút, ha tévedetem. Ha nem égertek fel hidakat, akkor általában van visszaút. Nem vagyok egy történész típus, de gyanítom, hogy jó néhány hadvezér módosított a tervein menet közben.
mindent elrontok azzal, hogy mindent megmagyarázok
és olykor türelmetlen vagyok
de hát ha egy hadvezér felvállal egy stratégiát, már nincs visszaút ha rájön, hogy tévedett......................................................................
Magácska meg hova tűnt ?! Már aggódtam, hogy elraboltak a pomogácsok! A pillangó gondtalanságában ugyan kételkedem, de nagyon szép amit írtál! Mint mindig!
