Tehát ha veszek egy karikát, ami meghatároz egy felületet, és átdobással áttranszportálok rajta egy teniszlabdát, akkor miközben éppen halad át rajta a teniszlabda, erő hat erre a felületre? :D
Te ritka tehetségtelen ostoba vagy a fizikához, ebből is látszik.
Szerinted, ha egyszerűen v sebességgel halad egy test, akkor az erőt fejt ki egy elképzelt felületre, melyen éppen átáramlik az impulzusa? :DD
Hagyd abba a fizikázást, mert már elsorvadt az agyad!
A fény energiaimpulzus-tenzorában sehol sincs nyomás, se nyírófeszültség. Az az agyadban van.
(És még meg is magyarázza, hogyan jön ki a felületi nyomás, és felületi erő. Szerinte az üres tér felületére erő hat, csak mert éppen áramlik az impulzus.. :DDD Szintetek nóórmaáális?? )
Egyre ritkább gáz esetén egyre nagyobb térfogatot kell tekintsél, hogy értelme legyen még benne nyomásról beszélni
Tehát akkor ha veszek egy ritka gázt egy 1 literes tartályban, akkor annak mondjuk nincs nyomása. Ha veszek ugyanilyen sűrűségű gázt egy száz literes tartályban, akkor annak már van nyomása. De ennek a 100 literes tartálynak az 1 liternyi részében megint csak nincs nyomás? Vagy hogy van ez?
Ezek szerint a nyomás nem egy lokális tulajdonság, hanem attól függ, mekkora térfogatot kerítek el a gázból?
Egyre ritkább gáz esetén egyre nagyobb térfogatot kell tekintsél, hogy értelme legyen még benne nyomásról beszélni. (Mert ugye alkalmaznod kell a statisztikus elveket is hozzá.. :) Amihez nagy számok is kellenek..)
A fénymalomnál gondolom szokványos anyagi felületre hat a fény.
Két fénynyaláb csak rendkívül nagy energián hat kölcsön egymással, de ez már messze kívül esik a lineáris optikai modelleken. A fény nyomásának azonban semmi köze ehhez, az bármilyen kis energiaszinten is jelentkezik, és nagyon pontosan leírja a klasszikus lineáris elektrodinamika.
Az az elektromágneses sugárzás, amelynek energiasűrűség-áramát az s=ExH Poynting-vektor adja meg, az egyszersmind g=s/c2 impulzussürüséget is szállít. Az impulzussűrűség-áram viszont nyilván már egy másodrendű tenzoriális mennyiség, mégpedig a feszültségtenzor. (Hisz Newton óta a fizikában az erőt az impulzus transzporjával definiáljuk, így az erő felületi sűrűségét, az impulzusáramsűrűséggel.) Ennek a feszültségtenzornak a főátlós elemeit nevezik nyomásnak . (Vagyis azokat az áramelemeket, amelyek az egyes impulzuskomponensek áramlását épp a rájuk merőleges felületelemek irányában adják meg.) A felületelemekbe eső irányú komponensek áramát pedig nyírófeszültségeknek nevezik.
Egy "e" energiasűrűségű sugárzás mindig g=e/c impulzust szállít, az impulzusáram nyomása pedig p=e/3.
Nyilván a kvantumosság is benne van. Na de most nem is ez a lényeg. Hanem hogy valóban attól lesz valaminek nyomása, hogy ütköznek-e a részecskék, vagy sem? Ritka gáznak van nyomása?
>Elektromos töltések hatnak egymásra elektromos tereken keresztül.
#Leginkább nem. Ezzel ámítanak. Sajnos Sagan filmjében is elhangzott ez, meg Dgy előadásán is, és terjed mint a a pestis. Hogy azért állsz a padló, és nem esel át rajta a pokolig, egyenesen bele az üstbe, mert az elektromágneses erők közvetlen megakadályozzák, olyan erősek. Hát messze nem ez a fizikai valós kép. Ezen a szinten kvantumos fizika uralkodik már, és a kvantumosság egyfajta merevséget is ad egyes szerkezeteknek, atomoknak, molekuláknak. Ezt érezzük inkább, és nem közvetlen az elektronok taszítását.
A nyomás értelmezéséhez fizikai ütközés, erőtér kölcsönhatás szükséges. Fotontér esetén ez nincs meg. A Higgs önkölcsönhatása pedig nem két külön részecske találkozását jelenti.
Sajnos vannak példák nem jó fogalomátvitelre a fizikában. Ha már a nyomásnál tartunk, akkor ott vannak mellette a feszültségek. Eredetileg ez a fogalom is a nyugalmi rendszerrel rendelkező anyag esetéből ered. És olyan rossz a fogalomátvitel, hogy a relativitáselméletben ez az eredeti anyagfeszültség nem is tenzor módjára transzformáló és általában nem is szimmetrikus mennyiség. A tér-feszültségek (megtoldották egy "tér-" előtaggal :D ) az energiaimpulzus-tenzorban nem is azok már, csak a névhasználat átvett. A nyomás is így keveredett ide. És az elektrodinamikai elektromos és mágneses feszültségek névhasználata is innen ered, de ezek megint mások matematikailag, szóval többfelé ágazott a dolog. Én erre mindig felhívom a figyelmet, mert hajlamosak azonosítani teljesen más dolgokat pusztán elnevezés alapján, mint construct, mert nincsenek tisztában a pontos matematikai oldalával, és hetet-havat összehordanak, ferdítenek, ráképzelnek nem odavaló dolgokat, és ebből jön a nagy katyvasz.
Egyáltalán nem helytálló azt kijelenteni pl., hogy a Higgs-(skalár)mezőnek nyomása van. Ez hülyeség. Hasonlóan a foton-(vektor)mezőnek sincs nyomása. Ezek tények. Nincs mit rajta vitatkozni.
Hát ez az, hogy nem nyomogatnak azok semmit, még csak nem is "ütköznek". Elektromos töltések hatnak egymásra elektromos tereken keresztül. Nincs értelme fizikai "kontaktusról" sem beszélni. Az elektromos terek meg olyanok, hogy a végtelenig hatnak, még ha nagyon gyengén is. Te meg ez alapján akarod definiálni a nyomásukat.
A te definíciód szerint egyébként annak a ritka gáznak sincs belső nyomása, ahol az átlagos szabad úthossz nagyobb a tartály méreteinél. Hiszen a molekulák egymással nem "ütköznek". Vagy csak ritkán. Tényleg, hány % ütközés kell ahhoz, hogy kimondhassuk, hogy van belső nyomás?
Ott van ütközés, amit felületegységre lehet vonatkoztatni. Tehát ilyen értelemben már van vonatkozása egy képzelt. Ha nem tiszta a sugárzás, hanem olyan részecskékkel van tele, amelyekkel az ütközik, és szóródik rajtuk, akkor már van értelme ebben az egészben a nyomásnak. Itt viszont az van, hogy ezek a részecskék nem tudnak közben fénysebességgel mozogni, úgyhogy a képletekben szereplő fényszerű anyagot ez nem valósítja meg. Hacsak nem ütköznek ezek egymással is, és akkora ez a kölcsönhatási energia, hogy szinte fénysebességgel verődnek egymásról vissza. Ekkor viszont eléggé kérdéses az egyben maradásuk. A fénnyel való kölcsönhatáshoz meg töltést is kell tartalmazzanak, aminek a mostani helyzet szerint túl nagy a minimális tömege a fényszerű verődési sebességhez. Viszont mikor még nem kaptak ilyen nagy tömeget, tehát a fázisátalakulás elején, akkor elképzelhető olyan összeállítás, hogy az megfelel a képletben szereplő energiaimpulzus-tenzornak. A fázisátalakulás folyamata nincs pontosan tisztázva, de vannak róla matematikailag számolt elméleti elképzelések, melyeknek jó potenciális realitásuk van. A fázisátalakulás komplex (összetett) dologként is történhetett, és ezt nem csak egymásutánjában értem, hanem esetleg egymás melletti részfolyamatok összetételeként. Vannak lehetőségek, és ezek számossága is egy problémát jelent a kitalálásukban. A fázisátalakulás előtti állapot pedig már talán egyáltalán nem illeszthető be a termodinamika kereteibe, vagy azt át kell értelmezni. Ott minden egészen más. Nincs még Higgs-mező sem, mert ez is a fázisátalakulás terméke, helyette még csak egy még furcsább hipotetikus skalármező van, szó szerint a Higgs apja, vagy a Higgs ördögi ruhában, mint egy pokolbéli helytartó. Ez már igazából fizikailag értelmezhetetlen dolgokkal rendelkezik, és tulajdonképpen most is ez áll a dolgok mögött, de mélyen lent a háttérben. Valójában ez adja a tömeget, csak matematikailag (szimmetriaelven) át van forgatva az egész, és úgy esik a Higgs-re. (Higgs innen nézve az álruhás ördög, aki már elfogadhatóbb felületes jellemű.) A fázisátalakulásos szimmetriasértés ezen a kapitány mezőn történik, ez válik nemeltűnő vákuumértékűvé az önkölcsönhatása végett. (A sárkánygyík a saját farkába harap.) Ennek energetikáját és "termodinamikáját" még értelmeznünk kell. Csak egy olyan (felületes) vázlat van, ami szolgáltatja a megfelelő eredményt, de az értelmezendő dolgok fizikailag már nem nagyon értelmezhetők. Szinte jórészt már csak absztrakt matematika az egész ezen a ponton. A keletkezés mibenlétének megértéséhez pedig éppen az itteni dolgoknak kellene tisztának, egyértelműnek és logikusnak lennie, nem csak matematikailag, hanem fizikaértelmileg is. Értitek? :)
Miért, a hőmérsékletet fizikailag az definiálja, hogy ott kell lennie helyben egy higanyos lázmérőnek?
Ne röhögtess már! xD
Egyébként akkor nézzük a feszültséget.
A tér két pontja közt akkor 1 V a feszültség, ha az elektromos tér 1 C töltésen 1 J munkát végez, mialatt az az egyik pontból a másikba megy. Ezek szerint ha semmilyen töltés nem megy sehova, akkor nincs feszültség sem?
De mágneses indukcióra is volt valami hasonló definíció: 1 Tesla az indukció akkor, ha az az egységnyi felületű, 1 A áramerősségű vezetőkeretre 1 Nm forgatónyomatékot fejt ki (vagy valami hasonló). Na most ha nincs a térben vezetőkeret, akkor indukció sincs?
Érted már, mi a gond? Egy mennyiség definíciójában általában szükségszerűen szerepelnek bizonyos "egyéb" dolgok. Tárgyak, töltések, felületek. Mert a mennyiségeket sokszor mérési utasítással definiálják. A méréshez meg "dolgok" kellenek.
De ez még nem azt jelenti, hogy ha ezek a "dolgok" nincsenek éppen a közelben, akkor maga a mennyiség nem létezik.
>Tehát a fény, bár tudna erővel hatni az anyagi felületre, ezért lenne ott nyomása, de mivel nincs ilyen anyagi felület a közelben, ezért nincs nyomása?
#Igen, így van.
Miért, a hőmérsékletet fizikailag az definiálja, hogy ott kell lennie helyben egy higanyos lázmérőnek?
Te csak ne oktassál ki engem ilyen fölényeskedő hamis hazug dumával!
Ez, amiket elmondtál, inkább neked kellene, mert én megálltam a helyem minden esetben, csak te ferdíted viszályára a dolgot, mert egy ilyen kis féreg vagy. És pont te vagy az, aki minden képletes vitánál besültél, mert csak egy memóriacsip vagy, semmi több. :S A te vélekedésed csupán tekintélyelvű.
A te "képleteiddel" nem is érdemes "kardozni". Azok csupán a hozzá nem értők ámítására szolgálnak.
Annyiszor buktál el velük, ahányszor csak belekezdtél.
Tanuld meg előbb rendesen a halmazelméletet, tanulj meg előbb rendesen deriválni, tanuld meg előbb, hogy nem elég integrálokat felirkálni úgy, ha nem tudod bizonyítani még a létezésüket se, tanulj meg előbb bánni a Dirac-deltával, stb. . . .
A fizikából pedig elkezdhetnéd például ott, hogy meg tudd különböztetni Newton I. és III. törvényét, tehát egy egyensúlyi egyenletet a hatás-ellenhatás elvétől, és nem csimpaszkodsz kétségbeesett szívóssággal heteken keresztül ennyire gyermeteg félreértésekbe. Arról az értelmetlen kínlódásról most nem is beszélve, amit az erővonalak "mozgásáról" nemrég előadtál.
Az áltrelt, a kvantumfizikát, a kozmológiát ráérsz még ezután is átszabni a saját mániáid fazonjára.
Még nem, mert akkor a fotonok még nem juthattak messzire, hanem keletkezésük után folyton újra elnyelődtek. Ahhoz, hogy ez ne következzen be ennyire rövid idő alatt, vagyis hogy a fotonok távolabbra juthassanak, s emellett kialakuljanak olyan alacsonyabb hőmérsékletű helyek, ahová elvihetik a magasabb hőmérsékletű helyek fényét, előbb annyira le kellett hűlnie az Univerzumnak, hogy a hűvösebb helyeken már stabil atomok alakuljanak ki. Ez a 380000. év táján kezdődött, ekkor szűnt meg a folytonos szoros csatolás a fotonok és a fermionikus anyag között. Az Univerzum persze már ez előtt is rengeteg sugárzást tartalmazott, ám azt aligha lehetne a szokásos értelemben "világosságnak" nevezni, mert olyan volt, mintha egy nagyon forró kályhában ülnénk. Ott se látnánk semmiféle világosságot, mert mi magunk is ugyanolyan forróak lennénk, mint a körülöttünk izzó anyag, s ugyanakkora fényenergia sűrűséget sugároznánk ki, mint az. A fotonok pedig nem jutnának túl a legközelebbi útba eső fermionokon.
#Nyugalmi rendszerrel rendelkező anyagi felületre ható klasszikus erővel.
Ilyen anyagi felület nincsen a fénysugárzásban. A fényszerű képzelt anyagban matematikai forma szerint van, és ezt írják bele az egyenletbe, amit construct említ. Ez csak egy elméleti fogás, ilyen anyag valójában nem létezik. A fénynyomás az, amikor a fény rávetül egy nyugalmi rendszerrel rendelkező anyagi felületre, és annak impulzust ad át, erővel hat rá. A fény a fényen egyszerűen áthalad.
