Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Az attól függ. 3000 m-en elképzelhető hogy belefér de kis magasságon az irányítás módjától függően ennyi elég lehet ahhoz hogy a földi radar elveszítse a rakétát.
Na jó helyesbítek, mert a kanyarodásnál légféket használ, amihez ugye sokkal kevesebb üzemanyag kell, de a kigyorsítás költségeit nem lehet megúszni. Azaz a 18 az csak 13. De így is nagyon sok. Túl sok.
Elvi szinten ugyanaz a kettő. Csak a föld levegő rakétának nagyobb deltaV-t kell teljesítenie, mert se a magasságot, se a kezdeti impulzust nem kapja meg ajándékba a platformtól. Cserébe nincsennek a platform által behatárolt tömeg és méretkorlátai.
Az hogy ívben kanyarodsz és a végén 180 fokkal különbözű irányba mutat a rakéta orra, az energetikailag és deltaV-ben pont ugyanannyi mintha megállnál és felgyorsítanál. Igazából a kanyarodás még több is, mert közben egy csomót rossz irányba gyorsítasz.
Teljesen igazad van, Newton törvényeit még az Iron Dome vagy akármilyen csoda légvédelmi rendszer tervezői sem tudják felülírni. Az ilyen jól mutat egy videojátékban, vagy egy akciófilmben, a való életben teljesen kizárt.
Kezdjük azzal hogy ha nulláról gyorsítva hátulról utol akarsz érni egy rakétát akkor sokkal gyorsabbnak kell lenni a célnál. Na most ha nem állóm helyzetből indulsz ahnem ezzel a sokkal nagyobb sebességgel szemben repülsz és onnan akkor, előbb még a saját sebességedet is le kell közdeni.
Mondjuk egy Mach 6 elfogó indul egy Mach 2 célra. Ekkor nulláról felgyorsít Mach 6 ra, elvéti, lelassít 0 ra majd felgyorsít Mach 6 ra (igen a fordulás sem ingyen ebéd) Miközben onnan indulnak hogy mach 8 al távolodnak egymástól. Szóval az elfogónak Mach 18 -at kéne teljesítenie delta V-ben plusz a fenntartott repülés üzemanyag költsége. Ez baszki majdnem űrrakéta (Mach 25) lenne.
Ami azt illeti remekül tudok tudok oroszul, éppen pár éve frissítettem fel. Kedvesek az ilyen vaktában odaszúrogatások, még ha némileg méltatlanok és kontraproduktívak is egy szakmai diskurzusban.
Vajon a 92N6E generál egy darab célvektort, a három különböző radartól kapott adatokból vagy vajon a vezetési ponton történik ez? Mi történik ha éppen NEM a 92N6E vezeti célra a rakétát, hanem mondjuk a 96L6E? Mi történik ha 92N6E elveszti a célt rávezetés közben, de 96L6E még látja. Vagy éppen egy másik rendszerbe kötött 92N6E mondjuk az árbócon.
Annyiban persze igazad van, hogy célvektort kellett volna írnom nem korrekciós jelet, mert azt jó eséllyel tényleg az MFR generálja, a vezetési ponttól kapott célvektorból és rakéta pozíciójából.
Másképpen fogalmazva, itt nem a célpont után fordult a rakéta, hanem speciális módon közelíti meg az elfogás pontot.
Szemből is érkezhetne, de szándékosan oldalról csinálja. És ennek megfelelően a rakéta speciális. Köze nincs egy batár SM rakétához vagy bármilyen átlagos rakétához.
A rakéta relatíve lassú és emiatt vannak szanaszéjjel szórva, hogy legyen lehetőség ezt a manőverőt előadni.
De ez a speciális eset, nem tegyünk úgy, mintha általános lenne.
És ez sem után, hanem ELÉ fordulás volt. Nagyon nem mindegy.
Ez egy csigalassú rakéta volt egy csigalassú célra és még aktív fázisban volt a rakéta és nekem pont úgy tűnik, hogy a tolóerőt pont emiatt is limitálták, hogy ezt a forduló beleférjen.
Ezt még egy kis Sparrow rakta is alig tudná megcsinálni. És egy M2.0 sebességű cél UTÁN menni nem tudott volna a rakéta. Ezt a manővert az oldalról való elcsapás miatt csinálta.
Az MFR semmilyen pályakorrekciós jelet generál. A pályakorrekciós jelet a tűzvezető számítógép (Aami a PBU 55K6E része) generálja
Azt szeretjük benned, hogy teljesen fogalmatlanul is bátran osztod az észt.
Még az Sz-400 rendszer alap elemeivel sem vagy tisztában.
:o)
De kivételesen jófej leszek veled, mivel oroszul se tudsz (amint az korábban kiderült), így angol prospektusból kivágtam beked hogy mire is való a PBU (ezred vezetési pont - пункт боевого управления) és az MFR (tűzvezető rádiólokátor - командный пункт с многофункциональная РЛС).
Szerintem olvasd el figyelmesebben hogy mit írtam :D
Az MFR semmilyen pályakorrekciós jelet generál. A pályakorrekciós jelet a tűzvezető számítógép (Aami a PBU 55K6E része) generálja az A-50 től kapott céladatok az elfogó rakéta és az A-50 pillanatnyi pozíciójának ismeretében.
Ez az MFR dolog nagyon beégett neked az analóg rendszerekből. De az a világ már elmúlt, minden digitális.
Ne haragudj, de nem találom ebben a cikkben az ARH-s rakétát. Én csak azt olvasom hogy céladatot továbbított. Még csak rakétaindításról sincs szó benne.
De lehet csak én olvastam figyelmetlenül. Segítenél?
Több ilyen hír is van, ahol sikeresen tesztelték az F-35 eltérő változataival azt, hogy az AEGIS számára adott céladatot és az alapján ment a végfázisig az ARH-s SM rakéta.
Egy 3000 m/s sebességű 4-es siklószámmal bíró objektum kb. sebessége 1/3-át elveszti egy 30 fokos forduló alatt.
Ezért mondom, tényleg ne nagyon fáradsz magad rajzzal. Ha egy rakéta 90 fokot kéne hogy forduljon a nagy sebességre gyorsítás után, akkor semmilyen célnak nem tud utána repülni, nemhogy egy gyorsnak.
Mert állításod szerint a nagy sebességű, közeli keresztrányú célnál van ilyen. Egy M4 égésvégi sebességű rakéta 90 fokos fordulás után M2 alatt lesz = egy H-31-et sem érne utol...
Okkal találták ki a TVC-s rakétát. Mert az akkor forgatja a rakéta sebességvektorát, ami SAM esetén 0, repülőgép esetén meg jó eséllyel M0.9 alatti.
A hagyományos kormányzású rakéta átka pont ez. Kis sebességnél egyszerűen nem tud fordulni, mert légerő szinte még semmi, amikor meg gyorsul, akkor egyre nagyobb G-ket kell húzni, hogy a fordulósugár ne szálljon el = energiapazarlás.
A TVC-s rakéta, amikor a rakéta mozgási enerigája még kicsi, akkor forgatja meg a vektort. Totálisan más energiamenedzsment.
Az általam közelről ismert rendszereknél (SZ-125, SZ-75) még komoly szerepe volt az embernek.
Minden a harci munkában részt vevő személy a lövő parancsnoktól a kézikövetőig a nagy rendszernek kicsi de fontos része volt. Amikor még voltak komoly gyakorlatok valós célokkal, akkor főleg a Nyevánál egy-egy tevékenység néhány tíz másodpercig zajlott. Ez idő alatt kellett öt embernek a szabályzatban előírt rövid parancsokkal, jelentésekkel, kiszámított, begyakorolt mozdulatokkal eredményes tevékenységet végezni.
A számítógép segítette a munkát, jelezte a cél mozgásparamétereit, láttuk a cél mozgását de igazából idő nem volt a gondolkodásra, a csapat összeszokottan, rutinból tette a dolgát.
Hogy most hogyan van az automatizált rendszereknél azt nem tudom.
A pálya másik térfelén pedig soha nem játszottam, ahhoz nem értek így aztán nem is okoskodok bele :)
eddig azt hittem nem árt ismerni a céltárgy viselkedését... Pl. ha fácánra megyek, s balról jobbra várom, szemellenzővel, meglepetés érhet, ha jobbról balra megy, sörétálló mellény van rajta, s kézi radart használ..:)
A "rakétás szakiknak" bőven elég azt tudni hogy ők mit éreznek, észlelnek és mit csinálnak ha rájuk indítanak rakétát. A támadó gép pilótája a másik csapatban játszik :)
