Mi lenne, ha lenne egy olyan fórum, ahol megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat, a különböző anyagokat amiket több/kevesebb sikerrel használtunk, és tarthatnánk sorstársainkkal a kapcsolatot.
Ha érdekel, itt a helyed!
Nézek neked example-t az Oxford-ból: Anyone can join if they are a resident. – Általánosan elfogadott. Ask a friend if they could help. – Még nem teljesen bevett, de terjed. Alternatíva: Ask a friend if he or she could help.
A következő előnyeit tudom megemlíteni: Tanít káromkodásokat – esszenciális. Tanít kiejtést alapfokon, angol-amerikai különbségeket is említve. Nyelvvizsgára tanácsokat ad. Tud a 'they' egyes számú használatáról. Tud a 'sibling' szóról (pl a 'Van testvére.' mondatot nehézkes lenne enélkül lefordítani).
A könyvkötő viszont nem állt a hivatása magaslatán, keresgélnem kellett egy olyan példányt, amelyik nem akart lapokra szétesni...
(Megj: Megemlíti, hogy milyen kevesen ismerik a 'forenoon'='délelőtt' szót. Én sem ismertem, megnéztem az Oxfordban, azt írja hogy: North American, a jelentése: 'morning')
Köszi, lehet hogy megnézem... BTW, történetről jut eszembe: Vajon miért zavarták Noah Webster urat ennyire a kettős magánhangzók? Azt értem, hogy az volt a lelki kényszere, hogy elkülönítse az amerikai nyelvet az angoltól, de miért pont ezt választotta? (Akár azt is kitalálhatta volna, hogy minden szó elejére még egy x-et is kell írni, csak a dac kedvéért.)
igazából szerintem a legtöbb nyelvtankönyv nem említ semmilyen nyelven régies alakokat... az ilyen említések ritkaságszámba mennek...
viszont láttam egy nagyon jó könyvet a móriczon a tankönyvboltban a bartókházzal szemben, valami "Shakespeare English" volt a címe, azt hiszem, ráadásul még magyarul is volt... a Shakespeare-idejében használt angol nyelv állapotát írja le... ha esetleg el akarsz mélyülni a témában...
ajánlott továbbá a BBC által forgatott "The adventure of English" (magyarul úgy fordították: "miért nem halt ki az angol nyelv"), azt is érdemes megnézni a témában... az angol nyelv történetét írja le..
Meg lehet hülyéskedni is vele, ahogy egy amerikai szórakoztató regény főszereplője:
"Because I can talk not only Spanish, French and German, I can talk Authorized Version. I can even say things in Arabic, which dazzles even me.
I mean if you say something to me in Arabic I can say it right back at you, with all the funny throat sounds and everything, without understanding what it means, of course. It's a gift.
I can improvise Authorized Version by the our on any subject: Every man also to whom Rockefeller hath given riches and wealth, and hath given him power to eat thereof, and to take his portion, and to rejoice in his labour; this is the gift of Rockefeller.
For he shall not much remember the days of his life; because Rockefeller answereth him in the joy of his hearth.
Persze, a mondá vala néki is előfordul a Bibliában :-)
(Bár az újakban már nem, engem mondjuk zavar is, meg az is, hogy pl. a gyerekkoromban tanult imádságokat is átírták mai magyarra, és ezzel pont az a speciális ízt vették el, ami miatt - nekem, mint megrögzött istentagadónak - érdemes volt néha bevetődni egy temlomba.)
Igaz, bár a 'thou' mai angol szövegben is előfordulhat, ha pl egy házasságkötésről van szó: "I, James, take thee, Jessica." "I, Jessica, take thee, James." "For richer or for poorer." "In sickness and in health." ...
Olvtársak, becs'szó nem azért hoztam ezt fel, hogy flame-eljünk egy jót... egyébként én nem is vagyok angoltanár, csak történetesen vettem néhány tankönyvet/nyevtant mostanában, és ami azokról eszembe jutott, azt írtam le.
Sveriges fana(296): Én is úgy olvastam, hogy az AmE használ inkább kötőmódot, a BrE meg segédigét... persze legjobb, ha az ember mindkettőt megérti;)
Géniusz Lóci(300): Nagyon jól teszi, hogy megemlíti, nem is azt mondtam, hogy mindenütt rossz...
Géniusz Lóci(301): Igen, magyarul felszólító módot használunk, angolul meg kötőmódot (vagy should-ot)... tulajdonképpen itt egy kívánságról, óhajról, akaratról van szó... Mint pl az 'I wish he were here' -ben.
Más: Miért titok a thou/thee/thy/thine létezése? Ne adj isten a nyelvtanuló imádkozni akar, vagy archaikus szöveget olvasni...
"A should mint kötőmód pedig továbbra is hülyeségnek hangzik. De talán ha kifejtenéd, mire gondolsz, talán nem hangzana annak, vagy elmagyaráznánk, hogy mit értesz félre."
A kötőmód helyettesítésére gondol, lásd a Bozai Ágota-féle Rendszeres angol nyelvtan 1593-1604. közti pontjait.
"A kötőmód helyettesítésének módszere még a should segédigének minden számban, személyben és időben azonos alakban való alkalmazása. (...):
Don't disobey him lest he be angry. (kötőmód, régies)
Don't disobey him lest he should be angry. (kötőmód, jelen idő) (régieskedő)"
Személyeskedés akkor lenne, ha téged hülyéznélek le, viszont csak kérdeztem valamit, ha már csinálsz valamit, akkor inkább válaszolj, mert ettől nem lett tisztább a kép.
A should mint kötőmód pedig továbbra is hülyeségnek hangzik. De talán ha kifejtenéd, mire gondolsz, talán nem hangzana annak, vagy elmagyaráznánk, hogy mit értesz félre.
Ez egy régi, hosszú és unalmas történet, onnan kezdve, amikor a XIX. század közepén, gyarmatokon még a végén is az angol még a mai némethez hasonlóan ragozott nyelv volt (olvass pl. Kiplinget).
Egyébként az angol bár alapszinten egyszerű, magasabb szinten azért nem annyira, mert a would lehet pl. a múlt idő segédigéje bizonyos esetekben, a should jelenthet feltételes módot, sima felszólítást (műszaki szövegekben a must-ot csak nagyon erős felszólításra használják, egyébként mindenhol should), és a sor hosszan folytatható. Olyan finomságokra már kisem térnék, hogy az "out of question" és az "out of the question" kb. homlokegyenest az ellenkezőjét jelenti. Ezért kell az angolt hosszasan tanulni :-)
Szóval egyszer volt az angolban rendes kötőmód, ahogy a latin nyelvekben most is van (németről nem tudok nyilatkozni, éhenhalás-elkerülési szinten beszélem), de mára ezek a maradékai élték csak túl, és ezek is kiveszőben vannak, mert Amerikában ma már simán azt mondják, hogy "if I was you...". (Pár évtizede meg az angol kollégám még szlengnek mondta a 'll, 'd, n't stb. rövidítéseket.)
Továbbá: egyes tankönyvek ártatlan mosollyal az arcukon leírják, hogy az anyagneveket nem használjuk többes számban... hát javaslom, hogy találkozzunk az ABC-ben a sajtoknál (cheeses)... vagyis van többesszám, ést azt jelenti, hogy '-fajták'
Mivel a kötőmód ebben az egyesetben fordul elő (meg a felszólításban), és alakra sem különbözik a múlt időtől, szerintem is fölöslegesen zavarnák vele össze a tanulókat, mivel igazából kötőmódként már nem funkcionál (ellentétben mondjuk a spanyollal).
A siblinget sincs sok értelme tanítani, mivel senki nem használja, van, aki nem is érti (személyes tapasztalat).
Vagy, ha például azt halljuk, hogy "The force be with you!" legfeljebb arra gondolunk, hogy lemaradt a "May" az elejéről... pedig ez is egyfajta felszólítást jelent, mint a "God bless you!"
