Mindaddig abban van az ember, amíg túl nem lép "önnön fennségességén", és nem veszi a fáradságot, hogy az önismeretről ne csak beszéljen, de eljusson és felismerje határait!
Ez kicsit hasonló egyes nihilista (modern buddhista) látásmódhoz, akik tudják, hogy "van" illúzió és "van", ami nem az, de ennél tovább saját tudatukkal nem jutnak tovább. Legtöbbször épp a Tanba kapaszkodásuk miatt.
truXman barátunk ellenkező irányt vesz: úgy érzi meghaladta már a tanításokat :-) Vegyük észre, hogy ugyanazon az egyensen maradtak valójában :-)
Nem szeretnék már sokat ezzel offolni itt, de szerintem ez nem így van, árnyaltabb a helyzet, érdemes megismerni, melyik tanítás miről szól, vegyes a kép. Az általános elutasítás nem biztos, hogy mindig célravezető, vannak azért használható mankók ezen a területen is.
Ezek az "ezoterikus irányzatok" valójában csak blöffök, kollektív jelenségek.
Az ember, aki önmagát és világát többé kevésbé megismerte és éli, nem ilyesmikben hisz.
Ezek a jelenségek kollektíven generált (energetikai) jelenségekként értelmezhezők, melyeket naponta tápláltatni kell a kollektívummal.
Itt még nincs jelen az ember (aki ismeri önmagát).
Itt még csak mások által véli az ember önmagát ismerni és ez nem valós ismeret...
Ezekben az irányzatokban azt tanítják, hogy lehetséges győzni. Valójában nem lehetséges és közös a sorsa mindenkinek.
Ezek az irányzatok a (valódi) filozófia vadhajtásaiként jönnek létre; elveket, nézeteket kölcsönöznek a filozófiából, melyeket mindíg kedvükre változtatnak el, érdekeiknek megfelelően.
Nem feltétlenül rosszindulat ennek a forrása, gyakran (inkább) a tudatlanság, mely ambíciókkal párosul.
Úgy vélem, korunkban sok elavult nézet energiáját vesztvén eltűnik, megsemmisül és ennek örülök.
A nagy átalakulások korát éljük.
Egy általános tanács:
értelmed által ismerd meg magadat és ezzel párhuzamosan ismerj meg (képességeid szerint) mindeneket.
Próbáld látni a régi, folyton fantáziáló önmagadat.
Ahogy olvaslak, egyre inkább kezd az a meggyőződésem kialakulni, hogy egy szuper-materializmusban hiszel. Ezzel nincs is baj, bár furcsa, hogy miért a rózsakeresztes topikban elmélkedsz, ami mégiscsak egy erősen szellemi vonal.
Azért azt ki kellene mondani, hogy ha az ember egy szellemi alapú entitás, akkor ezek a kesergők a mindenféle tévutakról, és hamis prófétákról nem fognak helyt, mivel ebben az esetben pusztán arról van szó, hogy a szapult személyek és irányzatok pusztán megpróbálták megfogni/értelmezni/rendszerbe helyezni a nagyobb valóságot, több-kevesebb sikerrel.
Az "élet értelmének keresését" a lét alapvető és mindeneket átható tapasztalása szüli.
Valójában az "élet értelmének keresése" egy reaktív kompenzálási kísérlet.
Valójában az alapvető és mindeneket átjáró tökéletlenség van belénkkódolva; a keresés csak egy reakció erre.
Mondtam már: nincsenek győztesek.
Ki képes ezzel szembenézni és látni önmagát, helyzetét a világban...
Pythagorasék egeket képzeltek maguk fölé; egyre több éggel számoltak és mégsem kerekedett ki a rendszer.
Az utolsó ég mögött pedig a semmit képzelték el ezek a híresen bölcs Pyth-Agora sok.
Hérakleitosz nem volt nagy véleménnyel róla, kevésre tartotta.
Ezek az álmodók mindíg csak álmodtak, nem érdekelte őket semmi, csak a saját álmuk. Sötét árnyékok a múltból, holtukban is hatalomra törnének (ezek a "nagy jótevői" az emberiségnek). Ezek a nyitott szemmel álmodók.
Mindegyik magát képzelte rendező elvnek, mindegyik a saját fantomját (=felmagasztalt önmagát) tette meg mások számára rendezőelvnek.
a gravitációnak nincs értelme, és nem is értelmetlen... a gravitáció egy erő, ami létezik... a föld nem azért kering így a nap körül, mert így van értelme, vagy mert másképp értelmetlen lenne...
Amiket írsz kedves enteomi számtalanszor olvashattuk már a tudatosság-topikban, bárhol. (Akkor lemaradtam, én még sosem olvastam itt, elnézést)
Sanat Kumara ezekre szokta írni, hogy "üres fecsegés".
:)
annak, aki nem élte meg, vagy nem érti, mi van a szavak mögött, igen:)
Egyébként mondhatod, hogy üres fecsegés, itt mindenre, ami elhangzik, annak a szavaira is, aki így minősíti mások szavait:) De teljesen igaza van mindenkinek:)) üres fecsegés, játék, halott szavak, konzerv-elméletek, konzerv-kifejezések, klisék, konzerv-kérdések, konzerv válaszok. Úgy csinál mindenki, mintha beszélgetne. Pedig többnyire kinyilatkoztatások, agyonkérdezett kérdések hangzanak el, mondja mindenki a magáét, senki nem figyel senkire.:))
Miért jó az, ha meg sem értve a legnagyobbakat (ez nem Rád vonatkozik), megyünk a magunk feje után? :-))
Nem tudom, hogy másnak mi a jó. Te tudod? Viszont sok mindenben egyetértek truxmannal, és sokmindent értek, amit ír, és azt is érteni vélem, miért írja, és miért ide. Szerintem nem arról van szó, hogy "menjünk a saját fejünk után, meg nem értve a legnagyobbakat" - mert ha nem értjük, csak olvassuk, úgyis csak a saját fejünk után megyünk, hisz nem értjük.
Ha meg megértjük, azt is megértjük, hogy nem lehet "csak" más feje után menni, mégha oly nagy is, és nem lehet "csak" a "magunké" után se menni)
amikor a lényegről esik szó, megállunk a határainknál.
Meg. Talán mert mindenki a saját világának burkából kérdez és beszél. Te mit értesz amögé, hogy nem csoda?
Ki vagyok én? A válasz hit kérdése, szerintem:) De a "legyünk önmagunk" egy másféle rétege a dolognak, ez is szerintem. És itt nem fejtem ki, én mit értek ez alatt, mert tudom, hogy ezen a ponton az én "szellemiségem" teljesen ellentétes a ti "szellemiségetekkel":)
Na jól kifecsegtem magam. Megvalósítottam az üresség egy formáját;)
Nem keresni kell szerintem, csak felfedezni, megismerni, merthogy igen, itt van:)
Nem hiszem, hogy attól, hogy Buddhát, Jézust lekezeljük, még bármit is megvalósítottunk volna ebből az "önmagunkból" :-))
Ahogy én értelmezem, nem lekezelésről hanem helyén-kezelésről beszél truxman:)
Hitelesebbek a csendes keresők, útonjárók. (Igen, a kereséshez a csend asszociációja társul. De felfedezni mindenféleképpen lehet - és majdnem hogy csak úgy lehet:))
Mitől hitelesebb a halk, szótlan, mint a hangos, beszélő?:) Mitől hitelesebb a szélcsend, mint a szélvihar? Mitől hitelesebb a napsütés, mint az eső? Mindekettő a LÉTEZÉS része. Mindkettőre szükség van, mikor melyikre.
A szívnek mi a szerepe "önmagunk" megtalálásában? Önmagunk szeretni tudása.
(Az elme hülyeségeivel szemben, ami azt mondja pl. hogy önmagunk szeretete, elfogadása = önzés, hogy önmagunk feláldozása = önzetlenség;
a jó-rossz elmejáték magunkravetítése, és ebből fakadó félelmek, ítélkezések, bűntudat, önmarcangolás, ésatöbbi semmire sem jó, önmagunkat kelepcébe záró dolog feloldása a "szerepe").
Ezzel csak részben értek egyet, az élet értelmének a keresése valahogy bele van kódolva az emberbe. Ilyen értelemben a banán alapú bolygón is elképzelhető az ilyen a puding alapú élőlények között, ha beléjük van kódolva.:)
az ember kapaszkodókat keres, az elme rendszerez, katalogizál, különféle filter szoftverek futnak az elménkben, atribútumokat biggyesztünk dolgokra (pl ennek az az értelme, ez ezért van, az azért van)
mi értelme van a napnak? mi értelme van annak, hogy szén alapú élet alakult ki a földön? ez van, így alakultak a dolgok... ha zöld színű csillagunk lenne, és puding alapu élet alakult volna ki a banán formájú bolygón, akkor annak kellene keresni értelmét?
"Ennyi a misztérium? A halállal minden "megoldódik"? :)"
-nincs semmilyen misztérium, a "misztériumokat" az unatkozó, ráérő emberek =a Pythagorasok :-) találják ki
így születnek a "misztériumok" :-)
Te azt hiszed: különbözöl az elmédtől; a yogik is ezt hitték, ez volt az illúziójuk alapja (=lehetséges különbség a folyamatosan áramlóban/ mintha lenne valós entitása a változásnak)...
mintha bármit is el lehetne különíteni (bármitől)
ezek képtelenségek
>>a vizet vízként fogva fel önnön vizet képzel ő el miért teszi mert hogy mi az nem ismeri<<
saját szavaimmal:
a létet létként fogva fel önnön létet képzel ő el miért teszi mert hogy mi az nem ismeri
Nem a vallásalapítók kóklerek (akik egyébként sem akartak, soha , semmilyen vallást alapítani), hanem a rájuk hivatkozó egoisták a kóklerek, akik vallásokat alapítanak a saját boldogulásuk végett.
Demagóg eszközökkel támadsz. (=meg kell védeni a rózsakeresztet és a "megszabadító szellemiséget")
nem lenne okosabb a sok filozofikus,spirituális rizsa helyett (amik éppen arra törekszenek,hogy megmondják nekünk mi a frankó ) feltenni magunknak néhány tök egyszerű kérdést:
mi a jó nekem? mit szeretek csinálni? hogyan szeretnék élni? mi okoz örömet? mit szeretnék megvalósítani?
az ezzel az egésszel a baj amiket írtok,hogy tök halott az egész...(
mindenki akiben valaha pislákolt egy csekélyke kis szenvedély szerintem tudja és érzi azt,hogy mit jelent az,hogy ÉLET ennek az ÉLET-nek szerintem semmi köze azokhoz a dolgokhoz amikről itt megy a csevej
