Egyébként mindenkinek (barátoknak stb.) kiváló tanácsokat tudtam adni, s adok még most is, csak a saját életemmel "felejtettem" el mélyebben foglalkozni,
Hát igen, ez az. Én is ebbe estem bele, de 1979-ben változtattam rajta. Majd, ha megélem a 120 éves kort, akkor talán valamit kotyoghatok másnak is, de addig csak azt mondhatom, hogy én ezt meg azt csinálom, senkinek se mondom, hogy ezt vagy azt csináljon......
Ebben szép példa Brandon Bays. Egyetemeket végzett, majd mindent tudott az orvoslásról alternatív orvoslásról, sok sok előadást tartott, utazott ide oda, tanácsokat meg mindenfélét osztogatott - igyekezett úgy is élni. De csak azt hitte, nem látta, hogy agyonhajszolja magát, aggódik az embereken, a tudat alatt sztresszelte magát stb stb. A végén már kosárlabdanagyságú (!) rákos daganata volt. Könyvet is írt róla. Nem akart műtétet és nyugati orvoslást sem (kemo, meg sugárzás). Rájött, hogy mit rontott el és a daganat 6 hét alatt csak úgy elment........ A legszebb mondat, ami nekem megmarad az volt, mikor az orvosi mérések és diagnózisok után aszonta az orvosnak, hogy ezt a bajt saját maga zúdította magára, meg akarja próbálni saját maga is visszaszorítani. Hát mint mondjak, ehhez hatalmas lelkierő kellett, hogy nem félt...........
Nekem is nehéz volt a kezdetekkor, még az édesanyám is azt mondta, hogy meg fogok halni, ha nem szedem a gyógyszereket, minden addigi tudásom az ellen volt, amibe belekezdtem. De nekem már akkor majd mindegy volt, gondoltam, hogy már rosszabb nem lehet és kitartottam........... és mikor ez megnyugagtatott, az volt az igazi.......
Igen, az ember tanulhat másoktól, de a legtöbbet saját magától. Talán nincs jobb saját tapasztalatnál, nem kell, nem szabad hinni majd semminek, senkinek - mindent meg kell kérdőjelezni és kitaposni a saját utat, melyen aztán lehet menni legkisebb kilengésekkel, legkisebb energiával...............
Egyetértek, én is így látom. Most már a világ nagyobbik részében az ember választhat, sok dolog csak rajta múlik. Régen azért a rabszolgatartótársadalmakban nem volt így - rossz még rágondolni is........
Igaz .... bár az eleve elrendelés témában nem értünk egyet, de ennyi véleménykülönbség kell is, tök uncsi lenne, ha mindenki egyforma lenne, mindig, mindenről, mindenki ugyanúgy gondolkodna:-))
Csak hallassátok a hangotokat itt a fórumon gephard és .ETNA. (: mindenki tanulhat tőletek (:
Minden úgy van, ahogy írtátok, de szerintem nincs eleve elrendeltség, csak a választás..., döntés.... és következmény...mint tanulási folyamtat (: büntetés nélkül (: büntetni csak mi szoktuk magunkat (: de az már csak a tehetetlenségünk megnyilvánulása bizonyos esetekben (:
Ó, nagyon is értem, hogy mire gondolsz, van egy mondás, miszerint két ember áll az ablakban és a rácson át szemléli a külvilágot, az egyik a rácson túl a pocsolyákat látja ... a másik az égen a csillagokat. Azt szoktam mondani, hogy az élet, a sors, olyan, mint egy nagy hajó, a keretek, a hajó útvonala (születés-elmúlás) adott, de SZABAD választási lehetőséged van, hogy megválaszd a helyed és a feladatod a hajón. Az, hogy a gépházban húzod az igát 70 fokban (bár ott is lehetsz ám boldog és kiegyensúlyozott!!), a szobákat takarítod, vagy a kabinodba bezárkózva telnek a napjaid, esetleg a legfelső szinteken élvezed a napsütést és a mosolygó, vidám, fürdőző emberek között vegyülsz el... CSAKIS RAJTAD ÁLL ... mert, bár hiszek az eleve elrendelésben, de abban is, hogy bizonyos keretek között van lehetőségünk választani, hiszen bármelyik utat is választjuk... a sorsunk azon az úton is eleve elrendeltetett.... de a választás, mint lehetőség, egész életünk során adott. Bocsi, ha kicsit zavaros, ezt én találtam ki, amikor kis-tinédzser korában sokat kérdezett a fiam az életről, a sorsról, a lehetőségekről, a választásokról stb.stb.... és hát valahogy el kellett neki magyarázni, azt hiszem elég szemléletes magyarázat :-))
Nem a betegség hozta ki.... igazából mindig is bennem volt ez, azt mondanám, hogy inkább a többszáz könyv, amit kiolvastam....
Egyébként mindenkinek (barátoknak stb.) kiváló tanácsokat tudtam adni, s adok még most is, csak a saját életemmel "felejtettem" el mélyebben foglalkozni, pl. időben lelépni a stresszes és a végére már nagyon frusztráló munkahelyről (de hát olyan rendeske vagyok, ezért nem mentem soha táppénzre, túlóráztam, mert itt volt a férjem, vagy a szüleim, akik vigyáztak a fiamra stb.stb.), egyszóval nem értettem meg az üzeneteket...
Ugyan, dehogy sőőőőőőt, olyan szinten tökéletesen fogalmaztad meg, hogy nem is gondolnád:-) Nem akartam ennyire részletesen leírni, de szinte szó szerint így zajlottak le bennem a dolgok... s ezért is gondoltam arra, hogy nem véletlenül éppen akkor jött elő egy ilyen betegség. Később pedig nagyon örültem annak, hogy a sors úgy rendezte, hogy mindenféle hátrány (anyagi stb.) nélkül, megtehettem, hogy végül már akkor sem mentem vissza, amikor teljesen jól voltam (hála a kezeléseknek és a kitartásomnak, a szerencsés orvosválasztásomnak stb.stb.). Sőt azóta már kétszer is hívott vissza az ügyvezető... de nem vagyok rákényszerülve... így csak kedvesen (lehet, hogy bárgyún) mosolyogtam az ajánlatára:-)
Igen, ezt is így látom én is. A megpróbáltatások erősebbé tesznek, hisz másodszor ugyanaz már könnyebben leküzdhető az előző tapasztalatok alapján, a harmadik még könnyebben és végül már rutinos lesz a dolog, végül még automatikus is lehet és atest tudat alatt is megbírkózik vele.......
Ezekkel a sorokkal én is egyetértek. Majd minden dolog a fejben dől el. Ha boldog akarsz lenni, hát legyél, akarj. Mitől lennél boldog, hát csináld meg - és a test hallgat rád, csak tudni kell neki parancsolgatni. Másnak egyszerű parancsolgatni, ha az ember megtanul magának, akkor boldog lehet.
Nekem tetszik az az igazság, hogy nem az a boldog, akinek a legtöbb van, hanem az akinek a legkevesebb is elég..........
Hát a sorsot el kell tudni fogadni. Ez se nagyon ment 1979-ig. Nehéz volt nemhallással kecmeregni az életben. Aztán fordítottam egy nagyot a külvilággal kapcsolatban. Engem elég jól megviseltek a gyógyszerek, sok volt már. Van aki jobban bírja, van aki mást bír jobban stb...... A drogokra nem kábítószert értettem (azt sose próbáltam), hanem az orvosságokat, amiket felírtak nekem, mert azok is jóformán drogok. Rájuk szokik az ember és egyre nagyobb és erősebb adag kell.
Nem minden dohányos lesz tüdőrákos és nemdonányzó (még passzívan se) is kaphat tüdőrákot. De olvastam olyan cikket, melyben hivatkoztak valamiféle statisztikára, melyben az állt, hogy a tüdőrákosok 95%-a cigizik. 3 kollégám halt meg tüdőrákban, mindhárom kemény cigis volt. Az hogy az ismerősöd itt volt ott volt, ezt ette azt ette itta - azok csak tényezők a sok közül. Nagy befolyása van az életre, hogy mi folyik az emberben bent. Milyen gondolatok, gyötri e valami, szomorú e valamiért, mi fáj neki a lelke mélyén, hordja e magában. Ezek nagyban befolyásolják a dolgokat. Az ember lelkébe nehéz belelátni, legtöbbször ott van a kutya elásva...... Az élet nehéz szokom mondani, Te meg hogy az élet LUTRI.......
Én is már írtam, hogy az én nagypapim is püfögött (pipázott) nagyban, mégis 93 évet megélt és nem is az vitte el, hanem egy baleset......
Az hogy az immunrendszer erős, nem is jó kifejezés, lehet helyesebb volna azt mondani, hogy okos. De valami miatt egy kicsit ebből veszít és a sajátját is ellenségnek titulálja....
Nekem is gondok voltak kiskoromtól a mandulákkal, annyira, hogy ki is vették, 9 éves voltam. Azután nem is hiányoztam az alapsuliban és a gimiben sem, 1970-től kb jöttek a gondok......
Én is pozitívan állok a dolgokhoz, mindennek van előnye és hátránya is. Meg kell látni a hátrány előnyét is, már ha érted, hogy értem - és akkor már nem olyan súlyos. És a másik oldalon is, sok hitt előnynek, mint utólag aztán kiderül hátránya is van. Ezért mindig egyensúlyozni kell, akkor könnyebb az élet........
Én a pozitív életszemlélet és a "minden megpróbáltatás csak néhány pillanat" történet híve vagyok:-)
Gondolom a mély bölcsesség meg talán a betegség megtapasztalásától alakulhatott ki (: (én legtöbbször hálával gondolok a megpróbáltatásaimra, mert abból hihetetlenül sokat tanultam)
Egyet értek a lelki síkkal a betegség kiindulásában :a lelki terhek áttevődhettek tudati - kivetülés síkra, ezután a test csak szót fogadott a vágyaknak (ezt csak én gondolom)...
Az egyéni véleményem a történtekről :
...Áháá a "főnök" (a test és azon belül a lélektest ) szeretne kilépni a munkából, (a tudat, aki ellenőrzi a vágyakat, erre beleszólt..... "de külső okok miatt talán nem teheti meg" ....... Jött a betegség= megvan a megoldás - mégha súlyos áron is - a fizikai szándékra.
Véleményem szerint a tudatunk fantasztikusan megvalósíthatja azokat a "kéréseinket" amit kifejezünk! (: Persze ez csak filozófikus megközelítés, és nem szeretnék személyeskedni (:
Az ayurveda szattvikus étrendet javasol a vágyak csökkentési szándékának esetében (: persze a kialakult autoimmun betegség már orvosi választ igényel...bízom benne, hogy nem voltam bántó, mert nem az a szándékom, csak a helyzet kívánta, hogy megközelítsem más szemszögből. Előre is bocsánat, ha beleavatkoztam a személyes ügyedbe (:
Akkor légy nagyon hálás a jó sorsodnak:-) Ha amit írtál (drogok - gyengeség stb.) általános lenne, akkor a fél világ (vagy több) vonszolná magát az utcákon. Azért nem ENNYIRE egyszerű a helyzet, bár kétségtelen, hogy van, akinek a szervezete érzékenyebben reagál ezekre a bevitt (belélegzett stb.) káros anyagokra, van akinek pedig nem. Van olyan dohányos ismerősöm, akinek még a fogai is hófehérek, ahogy a tüdejével is minden rendben, de ugyanakkor egy volt kollégám rokona pedig tüdőrákban halt meg, pedig soha nem dohányzott, vidéken lakott, a saját maga termelte gyümölcsöket, zöldségeket stb. ette, ott helyben dolgozott, nem veszélyes üzemben... és mégis. Szerinted? Hát erről van szó. Az élet, már önmagában is, LUTRI!
Nem mellesleg, az édesapámnak is voltak ízülettel kapcsolatos problémái, nyugdíjas évei elején. Csak nála még "sima" ízületi gyulladásként jelentkezett, mert fájt a térde és a válla, fel is írt neki "fürdőjegyet" (vagy mifenét) a háziorvos. Természetesen el is ment a híres-neves helyi fürdő gyógyvizébe "áztatni" magát, s úgy begyulladt, az ottani víztől, az összes ízülete, hogy utána másfél hónapig kezelték (de kikezelték!) az ízületi gyulladását, a szintén helyi reumakórházban. Van ilyen, az egyiknek bejön valami, a másiknak nem.
Az RA-val kapcsolatban a teljes mondat igaz, és nem üti egymást, csak a második része feltételezés (!! az orvosok feltételezése). Jószerivel egyetlen egy autoimmunbetegség KIALAKULÁSÁNAK okát sem ismerik, ahogy magának az immunrendszernek a működését sem tudják fínoman hangolni. Ahhoz értenek, hogy kiiktassák, vagy felerősítsék, de hogy szabályozzák.... csak az okozatot tudják, ilyen-olyan gyógyszerekkel kezelni. Az autoimmunbetegség NEM AZT JELENTI, hogy az immunrendszer nem elég erős, vagy gyenge, hanem azt, hogy valami "porszem" került a motorba és egy bizonyos területe, egy bizonyos "feladatköre" nem jól működik. Pl. az RA-nál nem szabályozott vissza a normál szintű TNF alfa fehérje termelésre, azóta is úgy érzékeli, hogy fokozott termelésre van szükség... a megtámadható "ellenfél" hiányában pedig, a dologtalan "katonák" az ízületi belhártyákat ismerik fel testidegennek... nagy általánosságban erről van szó.
Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy az immunrendszerem - egyébként - elképesztően erős, most, hogy kimondottan az immunrendszert visszafogó gyógyszereket (sejosztódást, ill. TNF alfát megkötőt) szedek az RA miatt, sincs .... na inkább erről - babonából - nem is írok többet... de tudod, mire gondolok:-)
Jószerivel, életem során, betegségem is csak és kizárólag a manduláim miatt voltak, amíg ki nem vették, talán hamarabb kellett volna, de igazából erre sem volt rettentően komoly ok, hiszen a mandulagyulik sem voltak vészesek, nem volt tüszős, nem volt 3 hétig tartó ágyhozkötöttség, nem votlak "járulékos" bajok, mint pl. tüdőgyulladás, fülfájás stb.stb.stb. A mandulagyulladás menetrendszerűen megjelent, általában tavasszal és ősszel, jött, fájt, kaptam injekciót, vagy ha időben "elkaptam", csak méz+citromostea+szopogatós ez+az, összesen kétszer elment 2-3 napra a hangom... de mellette simán jártam dolgozni (szórakozni is) és nem úgy, hogy a földön húztam magam, csak fájt, ha nyeltem.... és ennyi. Én a pozitív életszemlélet és a "minden megpróbáltatás csak néhány pillanat" történet híve vagyok:-)
Hát igen, az élet, az ember nagyon is fizika meg kémia. Elég belegondolni, hogy csak egyetlen sejtben egyetlen mp alatt, hogy kb 7000 kémiai reakció zajlik. Elképesztő összhang. Na, ha ebbe belepofázunk vadidegen anyagokkal, akkor nincs ember, aki meg tudja mondani, hogy mi lesz........ Hát én igyekszem magamba nem belepofázni (másba meg duplán nem), hagyom a természetet dolgozni, csak igyekszem megérteni, hogy ebben ne igen akadályozzam - ez a melóm is már 38 éve - Földünk életét (is) kutatom, na meg a magamét is.........
Hát engem a 32 év alatt rengeteg vírus megtámadott, mégse látom, hogy autoimmun bajom lehet. Minden átvészelt, átharcolt fertőzés csak megerősített, okosabbá tett és tanulôtam belőle. A test meg elraktározta az infót és a későbbiek felhasználta.
Inkább az első 27 évemben éreztem azt,hogy valami ellenem dolgozik bennem mert olyan gyenge voltam, mert azt hiszem, hogy a szervezetem kimerült a sajátja elleni harcba - és én azt is belekalkulálom, hogy a sok méregtől, drogtól is, amit megetettek velem.
A szakirodalom szerint egyébként ismeretlen az ok, az immunrendszer későbbi kóros működését vagy vírusos, vagy bakteriális fertőzés, esetlegesen hajlamosító genetikai örökletesség váltja ki...
A mondat első és második része üti egymást. Az első része azt állítja, hogy ismeretlen az ok a másik rész meg hogy pont nem ismeretlen........
Hát én nem állítanám, de ha Te mondod, köszi........
Az egybefoly ószövegrengetegben elveszik a mondanivaló!
Hát ez igaz, de azt kell magadnak a rengeteg szövegből kibogozni
Beteg embernek nincs türelme olvasgatni!
Hát ez is igaz, a beteg embernek majd semmihez nincs türelme. Ez ellen küzdeni kell, hogy ne érezd ezt.....
Tőmondatokban kifejezve sok embernek segítene!
Először is, nyugodtan Tegezzél, így szokás itt a fórumokon, szerintem meg közelebbi is és emberibb is - jobban mutatja, hogy egyenrangúak vagyunk. Másodszor, én nem tudom, hogyan segíthetnék másokon, nincs olyan képességem, hogy másokon tudnék segíteni. Azt hiszem ilyen senkinek sincs. A legtöbbet saját magam tehetek magamért és úgy gondolom, hogy Te is így lehetsz ezzel......
Itt van egy igencsak velős, rövid egy képernyős táblázat. Az egyes boxokban csak 3-4 szó van. Egy 8-as utat mutat, 2x4-et. Az első 4 sorrendje fordított. Talán így működnek a dolgok. Ha megérted, örülni fogok........ Ha nem, lehet róla fecsegni a végtelenségig, sose lesz elég......
Belekalkulálta-e a kémiai, fizikai mérgeket!Vagy béta-blokkoló! Esetleg feleslegesen szedett antidepiket!
Emlékfát ültettem Balázsné Petrányi Aranka emlékére aki a Csernobili eset idején a tóban fürdött mikor az ég veres volt és esett az eső! Laborban dolgozott, növényvédőszerekkel kereskedett!
Auto-immun betegsége a 11-ik volt a világon /az a fajta/!
Nem hinném, hogy az antibiotikum kúra... inkább az a bizonyos hosszú idő láz-kihagyásos időszak utáni első súlyos vírus... vagy tudom is én milyen fertőzés, amit a zempléni hegyekben szedtem össze egy téli pihenéses hosszú hétvége alatt, s ami miatt egy hétig úgy feküdtem, mint egy "darab fa", egyfolytában lázas voltam, de 37 alá is csak kb. 5-6 nap után ment a hőmérsékletem, na és fájt a fejem, még felülni se volt kedvem az ágyban, általánosságban elmondható, hogy nagyon elesett voltam, ami rám, egyébként soha nem volt jellemző, beteg se igen voltam soha - szerencsére.
Legalábbis én erre a bizonyos betegségre gyanakszom + lelki vonalon lehet, hogy rásegített a munkahelyről való kitörési (elhagyási) vágyam, addig mondogattam, hogy ha felidegesítenek, egyszer úgy elmegyek egy év táppénzre, mint a pinty, hogy a végén összejött:-)) (sajnos)
A szakirodalom szerint egyébként ismeretlen az ok, az immunrendszer későbbi kóros működését vagy vírusos, vagy bakteriális fertőzés, esetlegesen hajlamosító genetikai örökletesség váltja ki...
Hát nem nagyon hiszen, hogy meg fog változni, bár ki tudja. Ha eddig nem változott meg. Van egypár rossz szokása szerintem, de az rajta múlik.........
Hát írtam egy összefoglalót, mert felkértek rá és fent van a facebook-on is és scribd-en is (az egyik topiktárs tette fel). A topik 3652. hsz-ban írtam linkeket, hogy hol található ez az összefoglaló és 2 topik, ahol ezeket a dolgokat tárgyalgattuk.......
Hát 1973-ban a kezelések utáni hetekben nekem se volt lehet több, akkor nem mértem még semmit. Csak gondolom, mert még az első emeletre is gond volt felmenni olyan megerőltető volt. De fokozatosan erősödtem és futkároztam, mozogtam stb. De csak jöttek a torokgyulladások, meg taknyosság, gyengeség, magasabb láz, majd orvos és gyógyszer - némely évben háromszor is. 1979-től (októberétől) aztán mondom, hogy egy kicsit másként és annál maradtam. 1985 körül már elértem az idei májusi időm előtt a legjobb eredményt 3 perc 7 mp. Ezt már nem tudtam túlszárnyalni. De legnagyobb meglepetésemre az idén elég drasztikusan túlszárnyaltam, mint ahogy írtam is a hsz-okban. Májusban, mikor már nem tudtam egy héten túlszárnyalni, abbahagytam az éjjeli rezgéseket és most megint kezdek egy kicsit ezzel foglalkozni és megint emelkedik a távolság 3 lélegzetre (mert csak azt mérem minden munkanap).......
Kedves ETNA az autoimmun betegség mögött nem valószínű, hogy antibiotikumos kúra állhat, mit mutattak ki a vizsgálatok?
Amúgy a gondolatok erejére építve már nagyon sok energiagyógyászati módszer létezik! Nézz körül ezekben a témakörökben is, hátha találsz valami neked (betegségednek) szóló dolgot is. Végül is a saját immunrendszered támad meg téged...
