Soha nem hallottam ilyen, vagy hasonló nevű állatról (és nyelvész sem vagyok), de csak úgy, ötletszinten felmerült a hód lehetősége bennem. Állítólag régen böjti ételként fogyasztották, mert a vízhez kötött életmód valamiféle hal-párhuzamra utalhatott.
A szarvashoz hasonló elkészítési mód mondjuk inkább a szarvashoz hasonló testméretű és izmoltságú állatot sejtet (és sokmindent szinte kizár, pl. madarakat, apró emlősöket - pele:) - vagy halakat nem nagyon lehet, ill. nem nagyon szoktak szarvas-módra elkészíteni (de ez mind csak logikai okoskodás)).
Mindenesetre kíváncsian várom az etimológiai megfejtést.
Egyben lenne egy kérdésem is. Faludynak a magyar nyelvhez írt ódájában olvasható a "bíbicek, bölények, battonyák, kiket vadásztak ... " stb. részlet (lehet hogy nem pontosan idéztem). Ez a battonya, ez milyen állatot jelöl? Vagy csak valami illő hangzású fantáziaszó? (A település Battonyához van vmi köze?)
Parancsoljatok: "gyannverbul minden etkeket ugy keszithetsz, ahogy a szarvasrul irtam". Hozzám már így jutott, többet egyelőre nem tudok. Minden más állat volt, jó eséllyel ez is az. (S kora újkori, azt hiszem, az 1680-as évekből.)
Maga a bősz elvonás a bőszül/bőszít igékből. Az ilyen ít/ül képzős alakok úgynevezett fiktív (Magyar Grammatika) vagy alap- (Kenesei) tövek, amelyek általában nem jelennek meg önálló szóként. A TESz szerint a bősz nyelvújításkori elvonás az említett igepárból. Magát a tövet ismeretlen eredetűnek mondják. A szláv és a német eredetet kizárja, nem indokolva. Én úgy érzem, hogy az o-ő hangátalakulás nem reális (az ige a német verbosen-nel áll szemben), de majd a nyelvtörténethez jobban értők pontosítanak.
Régi szakácskönyvekről ugrott be egy régebbi rádióban hallott emlékem. Régi receptben limonyt is használtak. Ez nem lehetett a mostanság egyre divatosabb zöldcitrom?
Segítséget kértek tőlem, s aki találta, egy szakácskönyvben lelte. Próbáltam már sokféleképpen kitekerni a szót, hátha valami beugrik, de nálam csak az albioni köd.
Az ajánlót pedig nagyon köszönöm, meg fogom nézni, eleve kedvelem Karinthyt. Bár a jobb szó a kedveléssel vegyes tisztelet ide.
Üdv! Egy szónak vagyok (volnék) a nyomában, valamilyen állat. Nem tudom, hogy melyik, a kora újkorban biztosan létezett és meg is ették. ;-) A kérdés: mi a gyanver?
> (Ha jól tudom, a nagy pele korábbi neve volt a Myoxis glis, most éppen Glis glis, de szinonimok, ld. itt.)
Az etimologizálás közben ezek szerint nem fordítottam hasonló akkurátusságot az ott szereplő idegen állatnevek pontos magyar beazonosításához. Már nem emlékszem, hogy mit használtam referenciaként, de az nem bizonyult elégségesnek.
Megnéztem a Gozmányban, az „alvó pele” – Gozmány szerint pontosabban: hétalvó pele – a magyarban is a nagy pele szinonimája (német minta alapján, vö. n. Siebenschläfer).
Így ahol a 988-asban ’alvó pele (Myoxus glis)’ áll, ott ’nagy pele (Glis glis)’ olvasandó.
-----
Még annyit a szláv szó tágabb összefüggéseihez, hogy az ősszláv *plchъ (< korai ősszláv *plĭsŭ) etimon ilyen formán szláv képzés, mivel egy *-s (> mai -ch) képzővel több, mint akárcsak a balti párhuzamai. a balti-szláv közös fejlemény csak a tő állatnévi használatára vonatkozik: a konkrét képzések már külön fejlődtek a szlávban, ill. a baltiban.
Álljon itt a magyar pele déli-, ill. nyugati-szláv előzménye: ősszláv *plchъ > szb-hv. puh ’alvó pele (Myoxus glis)’, szlovén polh ’alvó pele (Myoxus glis)’, cseh plch ’pele (Glis, Eliomys etc.); nyj. cickány’, szlovák plch ’pele (Glis, Eliomys etc.); közny. szürke mókus (Sciurus carolinensis)’.
A magyar hangfejlődés: korai dél-szláv – nyugati-szláv plch > 1405 k. magyar peleh (> XVI. sz. pöhöly) > 1533 Pöle, 1763 pele.
Az nem egészen helytálló, hogy a szláv etimon a litvánból származna, hanem közös balti-szláv fejlemény ’kisméretű, szürkés rágcsáló’ jelentéssel, vö. litván pelė ’egér’, lett pele ’ua.’. A lett pelēks ’szürke’ melléknév számomra nem tűnik eredetinek, inkább a pele ’egér’ szóból való képzésnek.
Ennek ellenére a balt-szláv állatnév mögötti indoeurópai tő jelentése a ’szürke’ színnév lehetett, vö. ógör. πολιός (poliosz) ’szürke (színű), szürkés; őszes, ősz (haj)’.
Hú, ez nagyon jó, köszönöm! Tudom, merészség volna rögtön párhuzamot vonni, ezért csak "halkan írom", de a nagy pele tipikusan a szürkeségéről ismerhető fel többek között. S mint olyan, éppen a nagy pele volt ismertebb az emberek körében, előszeretettel fogyasztották a zsírossága miatt.