Ők sem kérdezték, én sem kérdeztem, ha akartán volna, úgy is szólnak. Fekete-fehér kan, nagyobb Benjinél!! De nagyon formás, kvadratikus darab, óriás szőrszerkezettel - kerti kutya, azért látszik a különbség, vagy csak én gondolom így?
Az ebemnek nő a szőre! :)) Konkrétan hosszabb hajszálai vannak mint nekem, na meg vastagabb. Na meg szőőőke :))
"Ez hogy lehet, hogy egy kutya születése óta csak a lakásban volt? Aki nem teheti meg, hogy kellően szocializálja a nála született almokat, az ne is tenyésszen!"
Mondod te, (mondjuk MI) és nem is kéne tenyésztenie:) De nem így van a valóságban ...:) Honnan van a sokezer fehérke, meg a sokezer yorki? Bp-i lakások beépített szekrényeiből. (is)
S nem csak Magarországon. Annyira nem művelt a nyugat, mint ahogyan fetisizáljuk.:P
(mi most értékesnek gondolt alomról, hazai „tenyésztői szokásról” beszélgetünk, ahonnan kutyák kerülnek emberekhez, nem egy elképzelt ideális helyzetről)
Én igenis úgy gondolom, hogy nem a szarhoz képest kell jobbnak lenni. És az ideális nem egy elképzelt helyzet, ideális helyzetet mindenki nem tud teremteni, akinek megvan a kellő motivációja és erőforrása hozzá. Akinek nincs, az pedig ne tartson kutyát. Én itt nem látok kompromisszumot. Nem hazai tenyésztési szokásokhoz kell viszonyítani, hanem európiakhoz.
Egy ilyen vásáron az emberek tülekednek , idegesek és nyilván ilyen szagot is árasztanak. Ettől feszült a legtöbb kutya , még az is amelyiknek stabil az idegrendszere.
Miért lennének az emberek idegesek? A kutyára az ragad át, ha a gazdája ideges. Egy kellően szocializált kutyának ez sem jelenthet gondot. Persze nem a mélyvízbe kell bedobni. Természetesen a gyengébb idegrendszerű egyed szocializációja avagy szoktatása egy ilyen ingergazdag környezethez tovább tart.
De te azt írdad, hogy egy félénkebb kutya nem alkalmas a túrázásra, mert bár természet, de idegen környezet. Én ezzel baromira nem értek egyet, mert az a kutya, aki idegen környezetben nem tudja magát feltalálni (még mindig a természetről beszélünk), az vagy születésétől fogva, vagy valami trauma által, de súlyosan sérült, és terápiára szorul.
Az is trauma lehet, ha nulla szocializáció után egyszercsak bedobják valami erős ingerkörnyezetbe. De itt megint visszatérünk az első ponthoz.
Példa ként, hogy vannak nagyon stabil idegrendszerű kutyák, lehoztak a kutyaiskolába egy Tibetkét, aki még soha nem volt kerten kívül, és 7 hetes kora óta csak a szuka társával találkozott. Bekerült 11 másik kutya mellé, mindegyik más méretű / habitusú. Semmi gond nem volt vele, nagyon jól kommunikált a többi kutyával, csak a gazdikra kakilt magasból, mert kinyílt számára a világ (ami ma már nem így volt). DE ez egy nagyon kivételes eset!
"Az a kutya, aki csak lakásban, zárt helyen nő fel, csak ebben a környezetben mozgott születése óta, mitől tekintené a természetet, természetes közegének? Miért ne hatnának rá az idegen szagok, zajok taszítóan?"
Ez hogy lehet, hogy egy kutya születése óta csak a lakásban volt? Aki nem teheti meg, hogy kellően szocializálja a nála született almokat, az ne is tenyésszen!
Ez itt az óriási gond, tenyészelme ide vagy oda, nem a kutya külseje (és idegrendszere jó esetben) kellene ahhoz, hogy bárki is papírhoz juthasson a nála született kölykök értékesítéséhez, a tenyésztési engedélyt sokkal sokkal szigorúbb feltételekhez kellene kötni. Az egy dolog, hogy Mo-n még nagy (hatalmas) utat kell megtennünk ahhoz, hogy a kutyatartást a megfelelő engedélyhez kössük, de hogy a kutyatenyésztés körülményei és a tenyésztő hozzáértése nincs lecsekkolva, na ez több, mint érthetetlen számomra..
"Az a kutya, aki csak lakásban, zárt helyen nő fel, csak ebben a környezetben mozgott születése óta, mitől tekintené a természetet, természetes közegének?"
Erről tudnék írni egy litániát, ami ide el sem férne, hogy mennyire káros, hogy a természetes közegtől elzárva, a panel x-ik emeletén nő fel nagyon sok kiskutya, vagy legalábbis családi házaknál is a legeldugottabb sarokban, széltől is óvva.
Aztán a hülye szokás a gazdiknál, hogy a kiskutyát ne vigyük ki szocializálódni a legtanulékonyabb korszakában 3-4 hónapos koráig, mert nem kapta meg a 33-ik oltását..
(vagy minimum a negyediket.)
Én állítom, hogy mindenki megtalálhatja a módját, hogy a kiskutyát a legveszélyesebb (parvo) betegség elleni oltás után vigye olyan helyekre, ahol nem ellenőrizetlen előéletű kutyák járkáltak, ha nincs ilyen, akkor minimum kutyatáskában, de vigyék emberek, állatok közé, ahol mindenféle ingerek érik, tanul, lát..
A legfogékonyabb időszakától fosztják meg a kiskutyát, csoda, hogy annyi szocializálatlan, nehezen kezelhető kutya van a nagyvárosokban(is)? Ezt az időszakot soha, semmivel nem lehet pótolni, ha ingerszegény környezetben tölti az idejét 12 hetes koráig.
Háááát, én alapból nem voltam sohasem sétálgatós típus. Mindig célzottan mentem valahova:-)))))
Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt, hogy kiöltöztem, és végig mentem az utcán pasiszerzési céllal. de ezeket nem kellett sokat ismételni, mert valahogy lerítt rólam, és rögtön akadt is valaki kb az út első harmadában:-))))
Váci utcán ez ritkán történt meg, mert nem laktam soha a közelében, még bp-i lakos koromban sem. (Óbudán laktunk)
Kutyákkal viszont mentem kilométereket az utcákon, mikor már tibetkéim voltak. Igaz, nem tűsarkúban, mert abban nem tudok menni, nem is nagyon volt soha:)
Anno jártam sokat "művelődni", szinházba, koncertre, moziba, de nem éreztm jól magam,ha ki kellett öltözni, így olyan átlagosan kényelmes, de még illendő öltözéket próbáltam választani. Szabadtéri színházakat ezért szerettem , pl. Szegeden)
Most már nem megyek olyan helyre régóta, ahol le kell ülni, és egyhelyben maradni..
Moziban-színházban nem lehet felugrálni, kutyát maximum kertmoziba lehet vinni. Ott voltunk is.. meg autós moziba:))
Én a vízparton szerettem (szeretnék) sétálni , mondjuk mezítláb, és az erdőben tornacipőbe, meg a kutyakiállításokon a kajás sátorig:-))
Régen ugyanezeket, csak a gyerekeimmel, kutyakiállítás nélkül.
De nagyon szép képeket láttam elegáns hölgyekkel, akik elegáns kutyákat vittek magukkal.
Úgyhogy meg tudom érteni az igényt!
Valahol a középutat kell megkeresni, gusztusos hölgy, gusztusos kutyával!
(csak ilyenkor ne a kínai vendéglők felé menjetek:>) )
Már engem régóta foglalkoztat, hogy Sang-po-val olyan ritkán tudok "villogni!"
Pedig baromi büszke vagyok rá, és fotózzák, leállnak vele külfoldiek a Váci utcában, nagyon népszerű, a pincérek is ismerik.
Na de a gazdi!
Én úgy nézek ki, mint egy hajléktalan csavargó nőci. Kutyáskabát, nadrág, tornacipő.
Szeretnék sűrűbben is a normális állapotomhoz hasonlítani.
Miniszoknya, tűsarok /!/ haj belőve, nomeg smink!,,,,---- ahogy az "előtti" korszakomban
.Én boldogan alárendelem ebből a szempontból magamat, egyáltalán nem zavar, de néha HIÁNYZIK!
Ti hogy vagytok ezzel????
Szoktam kicselezni ezt a problémámat azzal, hogy előtte jól kifárasztom, aztán hazamegyünk, felkészülök, és újra lemegyünk az aszfalt-dzsungelbe. Ez főleg vasárnap van.
Én kimondottan komikusnak találom, amikor egy tűsarkos nő rohan a kutyája után.
„hát az a kutya, aki a természetben szorong (vagy nehezen visel el), mert változó környezet, az elég erős terápiára szorul - és akkor gratulálok a gazdiknak És a tenyésztőnek szocializáció terén!”
1.Te feltételezed, hogy minden kutya természetes környezetben + lakásban nő fel.
Az a kutya, aki csak lakásban, zárt helyen nő fel, csak ebben a környezetben mozgott születése óta, mitől tekintené a természetet, természetes közegének? Miért ne hatnának rá az idegen szagok, zajok taszítóan?( mi most értékesnek gondolt alomról, hazai „tenyésztői szokásról” beszélgetünk, ahonnan kutyák kerülnek emberekhez, nem egy elképzelt ideális helyzetről)
2. Hogyan jutsz el az erdőig, a természetig? Teleportálod magad? Hány emberrel, idegen állattal találkozhatsz egy kirándulás alkalmával? ( wc, pihenőhely, ebéd, éjszakai szállás) ?
„Azért az erdő nem egy karácsonyi vásár tömeggel, fényekkel, hangokkal!”
Egy jól szocializált, magabiztos, nem zajérzékeny kutyának, sem a fény, sem a zaj nem jelenthet gondot. Az viszont bármelyiknek gondot okoz, hogy legyalulják, rálépnek, „átlépnek rajta” . Egy ilyen vásáron az emberek tülekednek , idegesek és nyilván ilyen szagot is árasztanak. Ettől feszült a legtöbb kutya , még az is amelyiknek stabil az idegrendszere.
„én itt kölyökkutyára gondoltam, ők azért ha embert látnak, akkor hajlamosak "bepörögni" alapból, legalább valamennyi érdeklődést mutatva.”-
Én is arról beszélek.
A nyitott, érdeklődő, magabiztos kiskutya örömmel fedezi fel a körülötte lévő világot. Temperamentuma szerint gyorsan, vagy komótosan szaglászva, szemlélődve. Egy ember látványától nem pörög fel alapból, hiszen nem is a szemével fedezi fel az embert, hanem az orrával!
Az emberek azok akik megtanítják a kiskutyát „pörögni” Az izgatottságukkal, a gügyögésükkel, na meg, hogy pici helyre zárják őket ( ketrec, ellő láda ) és rendszerint így kommunikálnak a kutyákkal, felülről lefele beszélve hozzájuk. Azok szegények, meg egy meredten bámuló, izgatott hangon beszélő arcot látnak. Van kölyök, amelyik nem reagál, van , amelyik izgatottan reagál, van amelyik meg „bátran” szembenéz bármivel és bárkivel, higgadtan fogad akármilyen eseményt. Ők azok akik nagyon gyorsan alkalmazkodnak mindenhez, hamar tanulnak, hamar megértik az emberi viselkedést. Okos, értelmes, többnyire domináns , vagy ha jobban tetszik, vezető típusú kutyák.
alapból=ösztönösen, kutyaként reagálva
meredten bámuló, izgatott hangon= kihívás, idegesség , nyugtalanság amit a kutya ebből érez, nem azt, hogy az ember hogyan szereti. Szóval a kölyök kutya " csak" az emberi viselkedésre reagál, a saját képességei-idegtípusa szerint.
Az kevés, hogy szépséges és gyönyörű szöre van! Minden paraméterében "szépségesnek" kell lenni! Formában és természetben meg kell felelni a fajta jellegnek, ehhez pluszban hordozni kell kiemelkedő értékeket, amitől kiemelkedik a "tucat" kutyák sorából! Olyant amit a következő generáció építésére tudsz használni.
Tibbe: Mindenki szaporítással kezdi. Hiszen az elhatározás, hogy te tenyésztő leszel, az egy szép álom. Az idő dönti el, hogy képes vagy-e tenyésztővé válni. Hiszen a tenyésztéshez az elhatározás kevés. Oda kutyák kellenek,olyan kutyák akiknek születnek utódaik, azaz szaporodnak. Ha csak egy kanod és egy szukád van , lehet akár a legjobb vérvonalból akkor is behatároltak a lehetőségeid. Mégha jó párt alkotnak , és sok győztes utóduk lesz, akkor is csak szaporításnál tartasz. Hiszen a több generáción át megtartott, javított értékek azok, ami a te tenyésztői munkádat fémjelzik, mutatják meg.
HaNna - válaszolok, de az hosszab lélegzetű téma.
Nagyon elnagyolod és nagyon "előitéletesen" kezeled a kutya viselkedést.
Hát, ez egy nagyon tág fogalom és nem egy egyszerű téma, de itt most akkor azt montaném, hogy ebben a kontextusban szaporíró=kutyagyáros, aki se a kutya, se a gazda érdekét nem helyezi előtérbe.
És én elleneztem bár, hogy törzskönyv nélkül vegyenek a szüleim kutyát, de nem az anyagiakról volt szó, nem spórólni akartunk, egyszerűen ott találtuk meg a kutyát, aki nekünk tetszett (nem csak a kutya, hanem a szülők, és a család(ember) is).
Ez egy baromira felelőtlen lépés volt, de szerencsénk volt/van. Több ilyen kamikaze akció nem lesz - vagy ha lesz, akkor keverék és menhely, de ez egy teljesen más téma..
"visszahúzódó, nyugodt" - én itt kölyökkutyára gondoltam, ők azért ha embert látnak, akkor hajlamosak "bepörögni" alapból, legalább valamennyi érdeklődést mutatva.
A túrázás, nem igényel pörgést, lendületet, de igényel sűrűn változó környezetet, amit egy visszahúzódó kutya nehezen visel. -
hát az a kutya, aki a természetben szorong (vagy nehezen visel el), mert változó környezet, az elég erős terápiára szorul - és akkor gratulálok a gazdiknak ÉS a tenyésztőnek szocializáció terén!
Azért az erdő nem egy karácsonyi vásár tömeggel, fényekkel, hangokkal!
miért kapcsolnak a nyugodtsághoz visszahúzódó jelzőt is a kutyások? A túrázás, nem igényel pörgést, lendületet, de igényel sűrűn változó környezetet, amit egy visszahúzódó kutya nehezen visel. Pont azért húzódik vissza, mert minden változást idegenkedve fogad . Az idegrendszer erősségének, vagy gyengeségének,megitélése bonyolultabb annál, hogy néhány általánosító kijelentéssel elintézzük.
Az idegrendszer típusához , persze egy sor másik viselkedéselem is kapcsolódik, ami ösztönös és tanult viselkedés.
Én mindvégig a "tudatos" kutyatartókról beszélek. Az emberek döntő többsége nem tudatos a kutyatartásban. Viszont ez a döntő többség inkább fordul szaporítóhoz, minthogy kifizessen sok pénzt az egészségért és a szaktanácsadásért, amit ( jó esetben) a pénzéért kap.
Hanem arra, hogy idegileg erősebb, és gyengédebb egyedek egy almon belül, őket ugyanúgy meg lehet különböztetni, mint ahogy az embereknél is. Egy visszahúzódó, csöndesebb ember szimpatikusabbnak fogja találni a a visszahúzódó, nyugodt kiskutyát akkor is, ha mondjuk sokat túrázik, szemben egy kölyökkel, aki rögtön rámászik. És jobban is passzolnak össze- idegrendszerileg!
"Ezek mind tanult viselkedések." -írod magad is. Ez nem alkalmazkodás!
Alkalmazkodsz a helyzethez, az én embri értelmezésem szerint, elviselek dolgokat, figyelembe veszem a másik embert is egy átmeneti időre, még akkor is, ha nem bírom elviselni még a jelenlétét sem.
A kutya ilyen értelemben nem tudja figyelembe venni az embert, ha csak nincs kötél idegzete, amivel képes elviselni egy ember ellentmondásos viselkedését. A kutyák a kiszámíthatóságot szeretik. Viselkedés zavar akkor alakul ki, ha mást várnak a kutyától, mint amit ő képes megtenni. Pl : egy temperamentumos , élénk kiskutyától - lassúságot, visszafogottságot ,- vagy egy nagyon lassú, nyugodt kutyától -pörgést, élénkséget.
Téged nem kelt fel, mert kimerül melletted és későn alszik el. A szüleidnél hamar alszik, hamarabb ébred. Nyilván az evés időpontja is befolyásolja az ébredést. :))
Naivitás azt gondolni, hogy az emberek döntő többsége a kutya miatt változtat az életvitelén .
