Üzemeltetési költségként mindent is leírhatnak, de az nem feneketlen zseb és az ügyfélkörön kell megkeresni.
Szomszéd tehenészet, ilyenolyan cég meg törzskocsma is megmutogatta a számlákat, vagy csak miért ne kellene elhinnem alapon bevettem amit mondtak, meg persze van amiről nem írhatunk nyilvánosan, azt kocsmában elmesélem. Nyilván kocsmám sem poénból mondta késő ősszel, hogy bocs srácok, ebben a kisteremben most nem nagyon lesz fűtés, mert nem tudjuk kigazdálkodni a gázszámlát. Egyiknek a villanyszámlája az átlag 130ezer pénzről 600ezer fölé ugrott. Ezt már így a haveri körön nehezen tudják megkeresni. Gázra már nem emlékszem, de utána tudok járni. Ott is akkora számok voltak, hogy fel sem fogtam, ráadásul folyamatosan nőtt.
És ez a tehenészet szállít be a Sparnak meg ide-oda. Aztán van egy olyan opció is, hogy sokszor a nagyobb fogyasztók nem kedvezményt kapnak, hanem többet fizetnek. Nekem csak minimál felhasználásom van, október végén írt a cég, hogy nem tudják mennyit emelnek, abban ki tudtunk egyezkedni, hogy ha nem tetszetős akkor mindenféle kötbértől és felmondási időtől eltekintenek, mert jó fejek vagyunk és régóta ismerjük egymást. Akadt ahol 33 forintról 150re emeltek, csak hogy tudjam hol a helyem... Bár itt lehet jó indok volt megszabadulni egy csomó ügyféltől, ez még idén kiderül, ha volt benne valami hátsó szándékos politika.
Én pld. ezt a levelet kaptam október végén és akkor tervezzek egy bármit "2022. január 1-től, sajnos viszont most még nem ismerjük a leendő áramdíjakat és ezért még nem tudjuk, hogy mekkora díjemelésekre kényszerülünk. Terveink szerint lehetőség lesz a díjat a jövőben szétbontani egy áramfogyasztással és áramdíjtól függő és egy független részre, és így kedvező díjváltozást is egyszerűen tudunk a jövőben érvényesíteni."
Szóval szopás és ködösítés van mindenféle fronton.
Azt nem tudom, hogy a gáz és az áram ára hogyan változott Magyarországon az utóbbi egy évben egy-egy ilyen Spar, Aldi, Tesco vonatkozású cégnél, nem ismerem milyen árszabás vonatkozik rájuk, és azt sem, hogy egyedi szerződésük van-e a szolgáltatóval. És persze azt sem tudom, ebből mennyit tudnak leírni üzemelési költségként.
Az üzemanyag árakat és szállítási költségeket aláírom, az nyilvánvaló költségnövelő.
Egy-egy ilyen nagy cégnél van mondjuk 1.000, de valószínűleg inkább mondjuk 5.000 termék a kínálatukban, még ha nem is minden boltban van minden egyszerre. Na ehhez viszonyítsd a csirkefarhámmal együtt 5, azaz öt ársapkás terméket, hány ezrelék is az? És ezek nyilván nem azok a cuccok, amikből korábban megélt az egész áruházlánc, hogy most aztán fogcsikorgatva, meg vért izzadva kelljen kitermelni az ársapka feletti hasznot. De majd ha ráérek kicsit, akkor sajnálom őket azért, hogy amekkora áldozatot kell hozniuk.
Akkor kb. ugyanúgy látjuk a kérdést a százalék / személyes tapasztalat ügyében.
Érdekes ez a mostani infláció, meglepően gyors, de úgy látom, hogy aggyal átfogható, és viszonylag egyszerűen megszüntethető okokon alapul. Érezhetően drágul egy-egy bevásárlás a boltban, és nem csak a Szekundáns kartács, de én sem értem, hogy az élelmiszerek például miért, amelyekben elég jól állunk. A piacon tudom, hogy azért emelnek az árusok, mert megmondták, hogy nekik is élni kell, mert ők is boltba járnak. De az nem fér a fejembe, hogy pl. egy Spar, vagy hasonló miért emel napról-napra. Vagy az olyanok, mint az építőanyagok napi árváltozásai. Még a háború elején vettem csempét, nem sok kellett, kb. 5 m2. Direkt csak azok közül válogattam, amik készleten voltak a nagyker raktárában, hogy rögtön tudják szállítani. Bő egy hét alatt ért ide, még jó hogy a megrendeléskor rögtön ki is fizettem, mert amikor elhoztam, már szólt a boltos, hogy ez alatt az idő alatt 1.000,- Ft-al ment feljebb a négyzetméterár. Raktáron lévő, már legyártott tételeken ugyan mi lehet a folyamatos költségnövelő tényező, már a kereskedő kapzsiságán túl?
Mindezek mellett ezt a mostani balhét azért sokkal kevésbé élem meg szarul, mint a korábbit. Most akármilyen rossznak is tűnik a helyzet, de nem kilátástalan. Ha abbahagynák a gázos szankciók lebegtetését, visszaadnák a kanadaiak a javításra odaszállított turbinát a ruszkiknak, és pl. nem arról povedálnának a németek állandóan, hogy milyen gyorsan akarnak leválni az orosz gázról, hanem visszatérnének valami ésszerűbb hanghoz, lenyugodnának az energiaárak is. Vagy pl. nyugodtan fel lehetne adni az olajembargót azzal, hogy az csak az EU-nak árt, és lassan elcsitulnának az üzemanyagárak, persze nyilván nem oda, ahonnan indultak. Meg elég lenne abbahagyni a háborús uszítást, és el kellene kezdeni valami ésszerűbb irányba gondolkodni, aztán mindjárt alakulna az európai gazdaság is. Gondolom előbb-utóbb csak elkezd valamelyik felelős politikus ésszerűen gondolkodni, legkésőbb akkor, amikor a választói elkezdenek kimenni az utcára.
Korábban kétszer éltem meg valami hasonlót. 2008-ban, vagy 2009-ben amikor már javában tartott az akkori válság, ültem Karácsony előtt az íróasztalomnál, és azon tűnődtem, hogyan legyenek az ajik, meg a bevásárlások? Merhogy a jövedelmem folyamatosan csökkent, a hónap végén már gondolkodni kellett, ráadásul bejelentették, hogy a 13. havi is ugrik. A kölkök még igencsak suliba jártak, állami alkalmazottként más bevételem nem volt (lehetett), szóval igencsak tűnődtem azon, hogyan tovább, meg mondjuk mi lesz, ha beszarik pl. a hűtő. Na akkor teljesen kilátástalannak tűnt a világ, teljesen megfoghatatlan volt az akkori válság, hogy mi a pöcsöm közünk van nekünk az amerikai ingatlanhitelezési lufi kidurranásához. Ráadásul két évvel voltunk 2006 után, meg Sipánka után, aki szótagolva mondta el, hogy minden hülye megértse: nem lesz la-kos-sági gáz-ár-e-me-lés!
Előtte a katonaságot követően voltam még így, de az a '80-as évek közepén volt, amikor leszereltem a seregből. Ültem az albiban, és számolgattam: a fizumból kicsengetem az albérleti díjat, veszek kaját és bérletet, aztán készen is vagyok. Nemhogy csajozásra meg mászkálásra nem jut már semmi, de még ruhára, vagy könyvekre sem. Kinn meg az az igazi punnyadt, szürke, depressziós, csömörös szocializmus meg népgazdaság szuttyogott.
Namármost ezekhez képest a mostani válság igencsak megoldható, kezelhető valaminek tűnik. Már persze megfelelő akarattal, meg némi józan ésszel.
Az a helyzet, hogy elméletben persze előfordulhat hogy kénytelen eladni az ember a cuccait, de a gyakorlatban erre nem látok még minimális esélyt sem. Már a magam szempontjából. Egyrészt a modernebb cuccaimat nagyon kevés kivétellel boltban vettem, új áron, így nyilvánvalóan csak bukni tudnék rajtuk. Másrészt az párszázezer forintnyi összeg, amit kaphatnék érte, az igen gyorsan elkopna a mai világban, viszont újra felépíteni egy hasonló rendszert már sokkal nehezebb lenne, mint az előző volt.
Nyilván mindenki életében előfordulhat olyan élethelyzet, hogy meg kell húzni a nadrágszíjat, de nem szabad mindent felszámolni, ami örömforrás volt. Ez maximum csak igen rövid időre jelenthet kiutat, de ha kiüresíti az ember maga körül a világot, megválik a megszokott dolgaitól, akkor nem marad más, mint a sivárság.
A hobbieszközparkot pillanatok alatt fel lehet számolni, de visszaépíteni már sokkal nehezebb. A magam részéről kipróbáltam, igaz nem anyagi okokból. Az analóg korszakban, amikor lecseréltük a szocit a szabadversenyes kapitalizmusra, megjelentek elérhető áron és nagy választékban a Pentax cuccok a fotóbizókban, meg új áruként és hozzájuk lehetett jutni. Így aztán kiépítettem, csereberéltem, válogattam egy elég pöpec felszerelést, 3-4, vagy inkább 4-5 vázzal, és igen jó obikkal. Aztán amikor átálltam középformátumra, egy darabig rakosgattam a kisfilmes Pentaxokat, aztán úgy gondoltam, hogy minek az már. Megtartottam egy K1000-es vázat, 1,7-es alappal, a szűrőket, K/M42 adapterrel, ilyesmikket, a többit meg eladtam. Aztán persze egy idő után hiányozni kezdtek. Leginkább akkor, amikor pár év múlva beszerváltam az első digitális Pentaxomat, és szembesültem azzal, hogy korántsincs már az bőség Pentax cuccokból, és ami van, az is igencsak megdrágult. Akkor eldöntöttem, hogy ezen túl igen megfontoltan vásárolok, de ami bejön, az marad is.
Az a baj ezekkel a százalékos értékben inflációs adatokkal, hogy az emberek 95-99 %-nak nem mond semmit, nekem sem, amúgy. Viszont olyat is olvastam, ha a magunk tizenvalahány százalékával egészen jól állunk a posztszovjet térség többi országához képest. A balti országok meg aztán valóban igen szarul vannak. Szóval a svájci 2 %-ot a mienkkel összevetni azért tán nem túl célszerű. Meg mondjuk a térség más országaival sem. Meg az EU többi országával sem.
Ezek a fogyasztói kosárba rakott entitásokból számolt inflációs adatok mindenre való csak effektív költségekről nem ad képet. Ennél sokkal de sokkal jelentősebben nőttek az élet költségei.
Európa legstabilabb pénzeszközével rendelkező Svájcban is kongatják az inflációs vészharangot.
A 206-208-as válság kezelése kb. abban merült ki, hogy a pénzpiacokat a központi bankok elárasztották szinte nulla kamatozású hitelekkel. Ez elkepesztő pénzhígulás eredményezett. Mindenhol!
Ha csak a használt fotós cuccok árát nézem, akkor azt kell mondanom, hogy az nálunk Svájcban stagnál. Ebből az következik, hogy otthon (Magyarországon) a Ft árfolyamának szakadása löki az árakat a fenébe.
De én pl. most biztosan nem fogok fotóscuccot eladni, mert inkább abban álljon a pénzem, mint kp-re váltsam, ami értéktelenedik.
Te nem, most nem! De attól még más lehet olyan helyzetben, hogy kénytelen eladni, valamint te is kerülhetsz még olyan helyzetbe, hogy kénytelen leszel megválni a fotóscuccodtól. Hidd el: most jobban jársz, mintha ősszel próbálnád meg pénzzé tenni. Pont azért, amit leírtál a keresletet illetően...
infláció mindenhol van, ebben tökéletesen igazad van! Azonban nem hinném, hogy akár az Unió, akár az USA tehetne arról, hogy az elmúlt 100 év 10 legsikeresebb éve után Magyarországon a rezsicsökkentés ellenére egy elég széles réteg nemhogy fotófelszerelést nem tud vásárolni, hanem még a csirkefarhámot is csak kedvezményesen tudja megvenni.
Ha körülnézel a nemzetközi aukciós oldalakon, ott azért még mindig rengeteg fényképezőgép és objektív cserél gazdát...
Az inflációnak ma szvsz (és a megtanultakra emlékezve) alapján ma nálunk három fő oka van:
teljesítmény nélküli pénzkiáramlás a lakosság felé (osztogatás ( politika a választások érdekében) és fosztogatás (a vissza nem térítendő támogatások körüli okosságok és korrupció)
háborús hisztéria hazánk külső gazdasági kitettségének tükrében
a tőzsdei pénzkeresés a nem kellően átgondolt és modellezett gazdasági döntések "támogatásával"
számomra érthetetlen, hogy azok a termékek drágulnak drasztikusan, amelyekből a hazai termelés bőségesen fedezhetné a fogyasztást, a gazdaság szereplői előre beárazzák a butaságot, mert látják a döntéshozók által kigondolt és erőből véghezvitt irracionalizmust
ennek a folyamatnak a 2 hónap tartalékkal rendelkező hazai háztartások vetnek majd véget, kérdés hogy ezek a tartalékok tényleg csak ekkorák, vagy itt sem igazak a nyilvános adatok
Én pár hónapja rábuktam, hogy itten baj lesz, volt amit gyorsan eladtam aztán vettem. Megvettem a gépem, 2 nap múlva majdnem 30%al többet szerettek volna érte adni, de voltunk páran így a piacon. Haversrác jómunkás gépeit 1.5 évesen drágábban vették volna meg széthajtva, mint akkoriban került. Van haver aki autóval seftel, mert várólista és hiány van, KPra sem adnak. Megrendel valamiket, vár 56 hónapot és szalon ajtaján kilépve eladja, szóval évszázados elméletek dőlnek meg, mondván ahogy kihozod a szalonból az már kevesebbet ér. Na, most többet...
Ha nem tűnt volna fel, akkor éppen azt írtam, hogy óvakodjunk a sablonos és ideológiailag vezérelt válaszoktól, a te szavaiddal: ne dugjuk a fejünket a homokba, mert szaros lesz a mogyoró. :-)
Nem tudom, hogy hol száguld jobban az infláció, meg mihez képest. Engem az érdekel, hogy legyen gáz a konvektorban, legyen áram, és mindezt ki is tudjam fizetni. Ha tankolni kell, akkor ne kelljen egy táska pénzzel menni. Persze tudom, hogy ez roppant földhözragadt álláspont. Azt persze nem jó ha magas az euró árfolyama, de van, ami ennél sokkal közvetlenebb és húsbavágóbb. Az eurós országokba meg nem most kell menni nyaralni.
Az infláció került szóba és annak okai, merthogy az inflációnak akkor lesz vége, amikor ezek a dolgok megoldódnak. És ha nem lesz vége az inflációnak az EU egyik felében, akkor nem lesz vége a másikban sem. És ha infláció van, akkor az árak jelentős része felfelé megy, viszont lesznek olyan dolgok, amikre nem lesz kereslet, az meg többek között a mi hobbieszközeinket érinti. Asse nem nagyon nagy baj, ha az ember lát egy kicsit maga körül, - még ha nem is tetszik az amit lát, vagy hall, vagy olvas - mert így tud tervezni. Persze ez a helyzet is megoldódik, így vagy úgy, előbb vagy később, de ha nem tudnám elhelyezni a dolgokat, akkor maradna a nettó depresszió, pont mint a szociban a kilátástalan szürkeség.
De én pl. most biztosan nem fogok fotóscuccot eladni, mert inkább abban álljon a pénzem, mint kp-re váltsam, ami értéktelenedik. Viszont venni sem nagyon akarok semmit, mert egyrészt mindenem van ami kell, másrészt meg duplumnak csak olcsón vennék bármit is, de annyiért valószínűleg nem adnák el. Meg amúgy is kell a lóvé lakásfelújításra.
"Szerintem ne is keressük ott a választ, mert gyűlölöm, hogy amúgy értelmes emberek politikai nézetük eltérésének okán nem beszélnek egymással."
Próbálom értelmezni, de nem megy. Most akkor ne beszéljünk? Jó, de akkor miért írod? Vagy ha írod, akkor az nem beszélés? Vagy beszéljünk, de akkor meg ne anyádozzunk? Dehát nem is anyádozunk. :-))) Megjegyzem én nem beszéltem senki politikai nézetéről, és hogy őszinte legyek, nem is nagyon érdekel a másé. :-)
"Szerintem fölösleges ez a lelkes depresszió a többszörös szopóágról, meg az árfolyamokról."
Igen teljesen fölösleges, dugjuk a fejünket a homokba mint jól idomított sivatagi csirkék és várjuk meg míg ropogósra sütnek és eladnak.
Semmi látnivaló nincsen itten, nem szarból van a vár csak barna és büdös, befogjuk az orrunkat és akkor nem érezzük. Mi ez, kukorica vagy mogyoró? Ki ne vedd mert összeomlik!
Csak azért írtam, mert nem érdekel a politika, és nem hinném, hogy az USA vagy, Brüsszel, az oroszok, vagy az ukránok, esetleg SorosOrbánGyurcsányKarácsony az okai annak, hogy XY mennyiért kínálja eladásra a felszerelését :D
Szerintem ne is keressük ott a választ, mert gyűlölöm, hogy amúgy értelmes emberek politikai nézetük eltérésének okán nem beszélnek egymással.
Szerintem fölösleges ez a lelkes depresszió a többszörös szopóágról, meg az árfolyamokról. Infláció van, nem csak itt, hanem egész Európában, meg a világ sok részén. És akárhogyan nézzük, erről igen nagy mértékben tehet Brüsszel idiotizmusa, meg az összeomlóban lévő USA, amit éppen az erősen demens Bidé bácsi vezet névlegesen, akinek már feladatkártyán írják elő a teendőit. Már ha nem téved el a Fehérház kertjében. Háború is van, és ha majd befejezik a ruszkik aminek nekikezdtek, akkor majd jobbak lesznek az árfolyamok. Meg ha észre tér az Únijó, és rájön, hogy hideg lesz a télen. De legalább ablakkeret sem lesz, meg műanyag a fényképzőkhöz, meg egy csomó más cucc, amihez műanyag, azaz jelentős mértékben földgáz kell. Ja meg ritka földfémek, meg ásványok, meg a fene tudja mi még, amit amúgy Szibériából szoktunk venni. De legalább WC-re se kell majd sokat járni, mert műtrágya is csak hellyel közzel lesz, ami kellene a kajához, az meg a kakáláshoz. És akárhogy is nézzük, ez jelenleg fokozottabban igaz az EU többi részére, mint Magyarországra, ahol a nemzeti alapú paternalista kormányzás bizonyosfokú védelmet biztosít.
Nade hogyan jön a fentieket eredményeként beálló árfolyammozgás egy konkrét objektív árazásához? Merszerintem sehogy.
Ha jól értelmezem, a Szekundáns kartács azon pöccög, hogy ugyanazt obit kétféle áron kínálják, és itt a Pentax fórumokon - haveri alapon - drágábban. Pedig ez eddig nem nagyon volt szokásban, itt inkább olcsóbban és rugalmasabban sefteltünk. Az árszínvonalon meg kár rugózni, tökmindegy mi mennyibe kerül a boltban, ahogy kihozod, mindjárt leugrik az ár mondjuk a háromnegyedére.
Megjegyzem ki lehet tartani az árakat, legfeljebb nem viszik el. Akinek éppen van olyan cucca, az örülhet, hogy hű milyen értékes a felszerelése. De van énnékem egy olyan érzésem, hogy az infláció előrehaladásával éppen nem az optikai cikkek / szórakoztató elektronikai cikkek fogják az árukat tartani. Majd amikor megérkeznek az első fűtési számlák, mindjárt átértékelődnek a prioritások, és nem a hobbicikkek lesznek elől a listán, hanem a meleg meg a kaja.
De ettől még nem kell egy haveri közösségben drágábban árulni valamit. Vagy ha igen, hát akkor azt meg is fogják füttyögni. Ennek az az ellenszere, hogy valami licitálósra kell felrakni, ahol nem lehet hozzászólást írni. A piac meg majd beárazza, itt is, meg ott is.
