Bocs, hogy megint én vagyok, de szerintem a műszerek legfelfjebb "csak" az agytevékenységet nem jelzik.
A lélek mérhető-e ilyesmivel? Ha nem, akkor nem bizonyít semmit a kóma szerü állapot sem.
Szeretném ha tisztáznánk a következőket: szükitsük a témát az emberekre! Minden embernek van lelke? Ha nem, kinek nincs? Ha ezen túl vagyunk lenne egy megközelitésem...
Gondolataid nagyrészében egyetértek, de szerintem Te itt végig a tudatról és a tudatosságról beszéltél.
Ezt terémszetesen helyesen tetted, hogyha feltételezzük, hogy a lélek a tudat tudatossága, ellenben ez a megegyezés még nem született meg.
Nagyon nagy léptekbe mentek elöre a fontos dolgokat kihagyjátok, ami kell soknak a megértéshez a lélektannál.
Tegyük fel, hogy valakivel találkozunk az utcán aki azzal fogad: éppen rád gondoltam-mire mi megkérdezzük öt: honnan tudod, hogy rám gondoltál megfigyelted magad? Az illetö hirtelenében azt sem tudná miröl beszélünk, annyira természetellenes volna számára hogy állitásához valamiféle megfigyelésre lenne szüksége. A másik lelki jelenségeiröl közvetettebb úton szerzünk tudomást, mint környezetünk többi jelenségéröl. Láthatjuk és megfigyelhetjük, hogy egy tárgy változik mozog-de egészen másképp tudjuk meg, hogy valaki ezt vagy azt látja, hallja, érzi vagy arról gondolkodik, ezt vagy azt akarja stb. Általában úgy tudjuk meg, hogy megmondja nekünk, vagy kitünik abból amit tesz. Végsö soron mindig a másik ember cselekvése az, amelyböl lelki jelenségeiröl tudomást szerzünk (a beszéd is cselekvés).
A lelki jelenség biologiai lényegénél fogva törvényszerüen megnyilvánul a cselekvésben, vagyis lelki jelenség és cselekvés között törvényszerü összefüggés van. A cselekvésböl elvben mindent meg lehet tudni a lelki jelenségröl, mert mindaz, ami lényeges vonása valamilyen módon kihat, kihathat a cselekvésben.
A lelki jelenség fö teljesitménye a valóság tükrözése.
Érzékleteinkben, emlékképeinkben, képzeleti képeinkben elgondolkodásainkban, tudásunkban a külvilág téri és idöi rendje is tükrözödik
(néha helyesen, máskor esetleg torzan).
Igen a külvilág jelenségei (tárgyai, eseményei, jelenetei) bizonyos folyamatokat vagy mozgásokat, ingereket irányitanak a szervezet felé (fény, hö, levegörezgés) melyek speciális felvevö készülékekben (érzékszerv, az érzékszervtöl az agyba vezetö ideg és az agykéreg megfelelö központja: az anelizátor, folyamatok ingerületeket idéznek elö; ezek váltják ki a cselekvéseket, amelyek az illetö külvilági jelenséghez (tárgyhoz, eseményekhez, jelenethez) helyesen igazodnak. Az ingerek még nem közvetitenek csak a cselekvés kiváltói.
Mindjárt döntésröl is beszéltek. Elhatározás...Az embernek képesnek kell lennie arra, hogy adott esetben gyorsan és viszonylag biztosan cselekedjen. Ennek megfelelöen külön belsö, lelki intézkedésforma alakul ki a cselekvést elökészitö folyamatok leröviditésére és idejében való lezárására: ez az elhatározás. Idejében való lezárás, jóval a cselekvés (akarás) esedékessége elött megtörténhetik: elöre elhatározhatjuk, igy vagy úgy fogunk cselekedni.
Szándékról is beszélhetek. A bonyolult emberi élet vezetésében a cselekvés, akarás, érzelmek, kellemes, kellemetlen örömteljes, fájdalmas mgasabbrendü szabályozására szükség van, és elkell viselni, kvázi szükséglet. Egy kicsit több idöm volt irogatni további jó szórakozást.
Üdv.
Szerintem éppen azért keresi az ember a válaszokat a kérdésekre, mert egyszerűen ez az agy funkciója.
Mikor egy agy eléri akorját az öntudatra ébredés után jönnek azért még kérdések...
Az ilyen kérdések pl. hogy mi is van a halál után. Meg mi is volt a halál előtt.
Ott a hardwere, aminek genetikailag az információfeldolgozás, és az arra adandó válaszok "kifundálása" a feladata.
Ott a softwer, ami a fenti berendezésbe érkező információkból épül fel, bizonyos funkciókat autómatikusan elvégezve.
Egy ember személyisége fejlődése alatt tökéletesen megmagyarázhatóak a változások és a fejlődés nyomonkövethető minden további fejtegetés nélkül!
Azaz az élet untig elég viszonyítási alappal látja el az ember hatalmasra fejlődött agyát ahhoz, hogy a softver 1-1.5 évesen felismerje magát a tükörben.
Az egyéniséget szerintem a tudatra ható környzezet alakitja ki (a tudat létformája is fontos), vagyis a nevelés, a környezete, minden ami információ és érzékelhető a tudat számára.
Serintem emiatt nem vagyunk egyformák! Mert nincs két 100%-osan azaonos körülmények között kifejlődött tudat.
A döntést a szempontok közül szempontok alapján hozza, pl. hogy a szempont az ő szempontjai (itt jön be a személyiség) alapáján fontos-e, és ha igen mennyire.
Egy sarkitott példa: Ha nem ölöd meg ezt az
embert kivégzünk másik 100-at. Itt milyen szempontokat vehetünk figyelembe? Te hogy döntenél? Vagy a döntésed mitől függne?
De ha gondolod természetesen nem kell válaszolnod!
Azt mondod, a tudat szempontok alapján hozza a döntést.
De minek a segítségével válogatja ki azt a döntést a szempontok közül? Egyáltalán, mitől függ, hogy milyen szempontokat vesz figyelembe?
Az egyéniséget nem lehet kihagyni a számításból, de az mitől válik egyénivé?
szerintem ha már számitógép, akkor a hardwere a test, a softwere a tudat, és az áram a lélek.
A lélek nem az isteni szikra?, vagy ilyesmi?
És a test halála után egyszerüen az áramkörből tünik el egy hurok. A softver pedig a gazdálkodik az energiával, és fejlődhet kedvére (most bármilyen változást, mozgást fejlődésnek véve). Mondjuk a hasonlat nem valami jó, mert akkor az ember a tudattalanja a számítógépnek? Ja! Az ember a szuperegója a gépnek:)))) Persze csak ha ért hozzá, ha nem, akkor az "alsóbbrendű" ösztönök:)))
Minnél összetettebb egy "softwere", annál jobb "hardwere" tartozik hozzá. Ha vesszük a számítógép ideát (platonit) és anak "reinkarnációit", érdekes modelt kapunk. Érdekes, hogy softwere hamarabb létezett, mint hardwere, hamarabb volt "tudat", mint működő "test". (pl Ada Byron, meg tsa.) Az első "test" ormótlan volt és csak ormótlan, egyszerű "tudat" otthonává vált. Míg a mostani "szaporított" programok már igencsak khm összetettek, ha ez nem túl egyszerű kifejezés. Szoval a szellem masírozik az anyag határáig. Magyarúl a "végtelenbe és tovább". Amíg meg nem tanúlja saját magát, vagy el nem éri a "keze" (mert persze nem az ővé, csak használja:)) a konnektort. És persze akkor sem lehet biztos benne, hogy nem hívják e ismét életre, nem születik-e újjá.
A szempontokat tényleg válogattuk és mégse, mert pl. a kúltúrális közeget ahol megszületünk nem tudjuk megválogatni de az igy is befolyásolja döntésünket!
Nem értem, miért gondolod azt, hogy egy döntéshez több kéne! Manapság rengeteg mindenben a számitógépek döntenek, ha irtál már programot (akár a legegyszerűbbet) tudhatod, hogy a döntést valamilyen szempont alapján hozza meg. Egy egyszerű példa ha a=0 nyomtatás ha a=1 mentés file-ba.
Persze mi emberek ennél sokkal összetettebb szempontok alapján döntünk, pl. amit emlitettél: érzelmi motiváció, gyakorlati tapasztalat. Éppen ezért van az hogy egy újszülött rossz döntést hoz amikor megfogja a forró gáztűzhelyet (én is ezt tettem)!
>Nem lehet, hogy egy belső vezérvonal eszköze a tudat?
De, lehet. De nem hinném, hogy az más lenne mint önmaga, vagyis a tudat: Nem mások vagyunk mint a tudatunk! :)
Az én számítógépemet már összehozták fajtársával,igaz,hogy az csak egy 300-as volt a másik szobában,de ahogy felismerte az én gépemet meg is zavarodott.
... szempontok alapján hozott döntés ... ez szerintem csak elodázása az alapkérdésnek.
Hiszen a szempontokat is válogattuk valahonnan, azoknak a begyüjtése önmagunkra szabottan ki kellett alakulni valahogy, és alakul a mai napig is (jobb esetben).
A tudat felfogja a problémát, felfogja a körülményeket, de a döntéshez ennél több kell. Érzelmi motivációk éppúgy, mint gyakorlati tapasztalat. Hiszen volt már úgy az ember, hogy elhatározott valamit, aztán mintha nem is ő lenne, mintha kívülről nézné önmagát, teljesen másként cselekedett.
Nem lehet, hogy egy belső vezérvonal eszköze a tudat.
Na igen, sok érdekes kérdés fölmerül! :)
Erről egy majom jut eszembe aki nem látott soha fajtársat, és amikor először összehozták egy másikkal "szinte megőrült". :(
oncogito !
>És te a tudatnak azt a saját döntését, amivel meghatározza, hogy mit hisz el és mit nem, minek neveznéd?
Rossz a kérdés! A tudat dönt! Vagyis a kérdésedre a válasz: döntésnek. De az is lehet, hogy nem értem mire gondolsz.
>Mert ezek a döntések nem tünnek azért olyan véletlenszerünek.
Általában egy döntést szempontok alapján hozunk, nem? Szerintem sem véletlenszerűen!
És te a tudatnak azt a saját döntését, amivel meghatározza, hogy mit hisz el és mit nem, minek neveznéd?
Mert ezek a döntések nem tünnek azért olyan véletlenszerünek.
Az en szamitogepemnek meg ontudata nincs de leke az igen. Engem valamiert megszeretett, de kedvenc informatikusomnak meg egy modemet sem sikerult ra installalnia.
Számomra a lélek egyértelműen a tudatot jelenti, semmi xtra... ;)
Más kérdés, miért gondolják (hiszik) sokan, hogy a lélek nem kötődik egyértelműen a testhez, itt most az ilyen reinkarnációs dolgokra gondolok, meg halál utáni életre.
Az ember alapvetően nem ismeri saját működését, ez tény (és nagyon érdekes tény, amiből még érdekesebb dolgok következnek), és emiatt alakulnak ki ilyen fura elméletek! :)
Megszületünk, (ön)tudattal. Gondolkodni vagyunk képesek. Ez a gondolkodni képes tudat mát azt talál ki amit akar, akár fikciót is. És ha ez a kitalált dolog nem cáfolható, már csak a tudat saját döntésén múlik, hogy mit kezd vele: elveti vagy elhiszi...
Még egy érdekes megközelités: Ha lesz egy tudattal, sőt öntudattal rendelkező sz.gép, föl fogja-e tenni a kérdést, hogy van-e lelke? ;)
Valóban, szerintem sem az a fontos, hogy annak a létrának melyik fokán állunk éppen, hanem az, hogy haladjunk.
Viszont az előző gondolatodhoz fűzném (a többi lelkekkel való kapcsolat) az elképzelésem a valahonnan leszakadásról.
A közös "eredet" is lehet valamiféle magyarázat erre.
Egy nagyon kedves baratom, mondott egyszer egy tortenetet a lelkek szuletesevel kapcsolatban. Szerinte a lelkek valahol pihennek, tanulnak, majd amikor alkalmassa valnak az ujabb anyagi vilagban valo tapasztalatok megszerzesere keresnek egy rokon lelket aki segitsegevel ujja szulethetnek. Ez akar azt is jelenhetne, hogy egesz lelek csaladok letezhetnek. Nehez elhinni, plane elkepzelni, hiszen nem emlekszunk semmire.
igen, lenyegeben a fejlodes szot kihagytam :-)
de valoban errol lenne szo, a lelek fejlodik, de nem fuggetlen a testtol, mivel fontos, hogy pl az erzekszerveken keresztul kapjuk az informaciot, es kepesek legyunk kreativ tevekenysegre. Vegulis tobbe-kevesbe eljutottunk oda, hogy a lent emlitett software-bol mesterseges intelligencia legyen, akkor mar nyugodtan el is hagyhatjuk a "mesterseges" szot :-)
Tehat lenyegeben a lelek az intelligencia, ami fejlodik hol gyorsabban, hol lassabban. Persze nem determinalja szerintem egy embernek az erteket az intelligencia... csak arrol van szo, hogy valaki a letra aljan maszik felfele, masok mar a kozepen tartanak, de mindenki kivetel nelkul a legaljarol indult.
A rokonlelekkel kapcsolatban, bar mas szemszogbol:
Gondoltam regen (es neha most is), hogy az emberek lelkei nem teljesen fuggetlenek egymastol. Volt egy olyan elkepzelesem, hogy igazabol csak egyetlen univerzalis lelek letezik, aminek vannak vetuletei az egyes emberekben, es ezek valamennyire kapcsolatban allnak egymassal. Lehet, hogy veled is tortent mar olyan, hogy valamit megereztel egy masik emberrel kapcsolatban - pl. hogy bajban van, vagy csak egyszeruen szomoru - pedig messze voltatok egymastol. Kesobb visszagondolva persze furcsan hangzik, de neha mintha tenyleg mukodne olyasfele kapcsolat ket ember kozott ami kepes valamennyire kozolni a masikkal valami erzest, vagy tortenest. Nincsen magyarazat ra, es nincsen igazabol bizonyitva sem, de hajlando lennek elhinni, hogy igaz lehet...
Rontom az esélyeidet, mert nálam is valami hasonló az elképzelés. :-)
Tehát akkor mindezt figyelembevéve kimondhatjuk, hogy a lélek vagyunk mi magunk, mint folyamatosság?
Hiszen az én-tudat mindig az új élettel más és más lesz.
Kibővíteném még mindezt azzal a kihangsúlyozottan egyéni elképzeléssel, hogy a lélek nem lehet más, mint egyfajta kötőanyag (vagy visszaigyekvó leszakadt rész?) - egyéni fogalmazás szerint Istenhez, vagy a megvilágosodáshoz. Hiszen ennek a fejlődésével érhetünk mind közelebb bármelyiknek tekintett célhoz.
Mindenesetre az en lelkemhez ez all a lekgozelebb. Ez persze egyfajta onamitas is, hiszen mit konyebb elfogadni a vegleges halalt, vagy valamilyen nehezen definialhato reszunk segitsegevel torteno ujjaszuletesunket, meg ha nem is emlekszunk semmire.
De ha tenyleg nem emlekszunk akkor honnan vettuk a rokonlelek kifejezest?
