Keresés

Részletes keresés

Big (the real) Creative Commons License 2003.07.15 0 0 703

az eredeti szoveg a szar?
Előzmény: DRT (702)
DRT Creative Commons License 2003.07.15 0 0 702
Sto? Milyen eredeti?

Az lett volna a kérdésem, hogy a tömeg által énekelt himnuszok tényleg hallatszottak-e Szeredán is?

Előzmény: Big (the real) (699)
Big (the real) Creative Commons License 2003.07.14 0 0 701

szep...
Előzmény: BOSS 27 (700)
BOSS 27 Creative Commons License 2003.07.14 0 0 700
Ez a cikk az Udvarhelyi hiradoba jelent meg:

Levélbontás

Felnégyelt koppányok
Négy nap telt el az előadás óta. A Somlyó-hegy lábánál elbontották a színpadot és a díszleteket, magára maradt a Hármashalom-oltár; az István királlyal és Koppánnyal együtt éneklő tömeg is felvette a napi robotot: ki a földeken, ki a gyárban, ki a hivatalban, vagy ha se ez, se az nem jut neki, akkor még sanyarúbban, a szükségtelenség szorongató érzésével viaskodva. Látszatra visszatért az élet a megszokott kerékvágásba.

A katarzis mámorában történelminek hitt este már csak emlék. Emlék a minden irányból – zömében Székelyföld településeiből, de a rendszámtáblák tanúsága szerint Erdély más megyéiből, valamint Magyarországról, sőt még a Felvidék egyes városaiból is – a kegyhely felé kígyózó gépkocsik látványa, majd a hegycsúcson őrködő magyar lobogóé és a kettős orom között megbúvó nyeregre elzarándokolt, talán nem is oly bátor becslés szerint a félmilliós létszámot közelítő emberseregé. Félmillió ember, de legyen csak három- vagy négyszázezer. Felfogjuk, mit jelent ez? De már ez is csak emlék, sőt adat: a szabadtéri magyar színjátszás történetében egyetlen darab sem mozgósított egyszerre annyi nézőt, mint Szörényi Levente és Bródy János Erdélyben először Csíksomlyón előadott műve, az István, a király című rockopera.

Emlék a nyitó akkord, Koppány és István király duettje, ahogy a többi betét is, emlék a valamennyi dalt kívülről fújó közönség lüktetése, az alkonyat, később a reflektorok fényében a szellővel játszó megannyi magyar lobogó is. Emlék, hogy soha ilyen szép tűzijátékot nem láttunk, mint az előadás végén, nem pazar volt, hanem egyszerűen, gyermekien szép, ahogy a fellőtt töltények a nemzeti színekre robbantak szét. Emlék, még ha a legszebb az is, amikor a két főszereplő, Vikidál Gyula és Varga Miklós, átérezve az óhajt, a több helyütt kitörő és kánonként tovaterjedő Székely himnuszt egy dübörgő szólammá fogta egybe.

Emlék, emlék, mind-mind emlék. Mi marad belőlük? Mit ment át a katarzis, mert ez a dolga, a hétköznapokra?

Ha azt írom, felejthetetlen élmény volt, nem írok semmit. Ezek a szavak mára elvesztették jelentésüket, üres frázisokként konganak.

Az is kevés, ha az eddigieket megtoldva könnyes arcokról, szűnni nem akaró tapsról, tömegként is fegyelmezett, hazafelé indulva a meredek domboldalon egymást segítő, még a jelen lévő karhatalom kihívó tekintetére sem indulatra gyúló, hanem méltóságteljes emberekről beszélek.

A személyes élményről, a legbensőről kell itt vallani.

Tudatomra ébredve több mint egy évtizede jártam először Erdélyben. Néhány évnyi megszakítás után az elmúlt három esztendőben a látogatások megszaporodtak. S már nem turistaként, kíváncsiskodva, hanem barátokhoz indulok. Sorsuk az én sorsom is, még ha teljesen nem is osztozhatom benne velük. Így oldódnak és egyben mélyülnek a szorongató érzések. A sokadik találkozásnál, így volt ez a múlt hét elején is, már nem szorította torkomat a sírásra ingerlő öröm és fájdalom, az ember már csak olyan, hogy a legmegrázóbb élményeket is magáévá teszi, és lelkébe gyúrva együtt él velük. Mert csak így lehet elviselni őket.

Vasárnap este újra kitört lelkem szunnyadó vulkánja. S bár a sírva vigadó érzés lávafolyama már másnapra megkötött, Koppány és István király azóta is dúdol a fülemben. Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul. Ezt éneklik, én nem tehetek róla. Nem többet, s nem is hangosan, követelőzve, hanem csendesen, dúdolva, szinte kérve, könyörögve. S úgy hallom, a többiek fülében is, akik az előadás idejére felkapaszkodtak a nyeregbe, és büszkén kihúzták magukat, de még azokéban is, akik csak a tévé képernyője előtt ültek sóvárogva, szintén ott búgnak kedvesen.

S nemcsak én hallom őket, hanem ők is engemet. Ám nem egymásnak kell, illetve nem elég egymásnak dúdolnunk; úgy, olyan tisztán kell énekelnünk, hogy mindenki meghallja dalunk. Azok figyeljenek ránk, akik már a refrént is elfelejtették, és azok, akik úgy tartják, ez a nóta már kiment a divatból. Lehet, mint ők mondják, hogy a sírból fakad ez az ének, de a halom éppen úgy nő egyre nagyobbra, ha a kiáltást elnyelve nem érkezik rá visszhang.

Mi marad a hétköznapokra?

A felismerésnek kell továbbélnie, avagy újraszületnie, hogy mi, magyarok mindannyian felnégyelt koppányok vagyunk. Megcsonkítottak, szétszórattattak. Ráadásul egymással pörlekedők. Így soha nem kel fel a mi napunk. Pedig ha már testünk nem forrhat össze, a lelkünknek muszáj egybeolvadnia.

Szent királyunk ma erre int. Hallgassuk szavát!

Novák Miklós, Budapest


Big (the real) Creative Commons License 2003.07.14 0 0 699

marmint az eredeti?
Előzmény: DRT (698)
DRT Creative Commons License 2003.07.14 0 0 698
Elég szar szöveget is írt.....

Szeredaiak, tényleg behallatszott a városba a 2 Himnusz? Én fent voltam a Nyeregben, úgyhogy csak úgy hallottam, hogy addig zengett (ha nem volt költői túlzás).

Előzmény: nemo_d (684)
Big (the real) Creative Commons License 2003.07.10 0 0 697

meg kozelebb kerul Erdelyorszag:O))
Előzmény: Chandler (696)
Chandler Creative Commons License 2003.07.10 0 0 696
Igen, lassan végre megértik, merre van az arra.

"Nastase: Sürgős az erdélyi autópálya építése
2003. július 10., csütörtök, 11:52

Az Erdélyt átszelő autópálya megépítését nevezte Románia egyik legfontosabb, sürgős beruházásának csütörtökön Adrian Nastase. A román miniszterelnök külföldi újságíróknak azt mondta, hogy csak a nyugati irányba épülő autópályáktól várható a tőkebeáramlás gyorsulása.

Nastase elmondta: Európában Románia az egyedüli ország, ahol mindössze egyetlen, száz kilométernyi autópálya épült. A román miniszterelnök szerint elhibázott volt az korábbi döntés, hogy új autópályákat keleti irányban kezdtek építeni, azt pedig elfogadhatatlan nevezte, hogy az elmúlt tíz évben mindössze 50-60 kilométernyi pályaszakasz épült.

Románia európai integrációjának fizikai megvalósulásához az kell, hogy nyugati irányban épüljenek autópályák - mondta a román miniszterelnök.

A kormányfő elmondta azt is, hogy a Brassó-Kolozsvár-Nagyvárad-Bors autópálya megépítéséről a román illetékesek emlékeztetőt írtak alá az amerikai Bechtel társasággal, és az építkezés már a jövő év közepén megkezdődik.
(MTI)"

Előzmény: Garrincha (694)
Big (the real) Creative Commons License 2003.07.09 0 0 695

gyönyörü
Előzmény: Garrincha (694)
Garrincha Creative Commons License 2003.07.09 0 0 694
A Hargita Népéböl:

"Az árnyakat nézve

A szürkület már sötétségbe fordult, amikor megkezdődött Csíksomlyón az
előadás, az ünnep. Míg az első akkordokra vártunk, valószínűleg többünk
tekintete tévedt le Csíkszeredába. Az utcai lámpák már égtek, más fényt
gyakorlatilag nem lehetett látni, árnyékba burkolóztak a tömbházak, sötétek
voltak az ablakok. „Mindenki itt lenne a városból?" – kérdeztük egymástól.
Persze, hogy nem így volt (lent is maradt vagy száz magyar s a többiek), csak
fent lehetett úgy érezni, mintha Csíkszereda minden lakosa és tizenöt millió
magyar is mellettünk lett volna. Aztán elkezdődött az előadás, és a lenti
árnyak érdektelenné váltak, annyi maradt csak bennem, hogy most valamire
emlékezni kellene…
Aztán jóval később, lefelé menet eszembe jutott: utoljára a nyolcvanas
években láttam ennyire sötétbe burkolózva a kaptárhoz hasonló tömbházsorokat.
Akkor hokisták vagy más, nagy nehezen útlevélhez jutó emberek csempészték
haza az István, a király dupla lemezét. Mennyiünknek volt ez féltve őrzött
kincse! És hányszor fordult elő, hogy a zenehallgatás közben vették el a
villanyt annak a kornak a sötétben bujkáló kiskirályai…
Ilyen gyorsan és ilyen jól változhat kis magyar világunk… Helyes az irány,
változgasson csak tovább.

SZONDY ZOLTÁN"

Big (the real) Creative Commons License 2003.07.08 0 0 693

"Mint már mondtam, a liberális világnézet és a nemzettudat nem egymást kizáró dolgok."

altalaban nem, de nalunk ez is maskepp van

itt szegyellnivalo a nemzettudat, a hazafisag meg egyenesen bun!

nagyon orvendek, hogy az erdelyi magyarok kozul sokan reszt tudtak venni, es annak is, hogy a romanok nem akadalyoztak a rendezvenyt

talan megis elernek egyszer Europaba?

Előzmény: Chandler (692)
Chandler Creative Commons License 2003.07.08 0 0 692
Mint már mondtam, a liberális világnézet és a nemzettudat nem egymást kizáró dolgok. De ez másik topicba való...

Érdemes amúgy elolvasni az erdélyi honlapokat, megdöbbentő, mennyit jelentett ez nekik! Nagybátyám (Mvásárhelyi) azt mondta a telefonba, hogy máig könnyezve tárgyalják mindenütt.
Ja, és még valamit mondott! Pozitív jelként értékelik, hogy nem került sor semmi balhéra vagy akadályozásra a románok részéről! Ez is valami...

Előzmény: Big (the real) (691)
Big (the real) Creative Commons License 2003.07.08 0 0 691

akkor miert allt azokhoz?
Előzmény: Chandler (690)
Chandler Creative Commons License 2003.07.08 0 0 690
El tudod képzelni, hogy nem jószándékal volt a legnagyobb sikere ősbemutatóján jelen?
El tudod képzelni, hogy aki a '80-as években olyat tud írni, mint az István a király, nem érzi a magyarságát?
Ugyan már...
Előzmény: Big (the real) (689)
Big (the real) Creative Commons License 2003.07.08 0 0 689

ejjj......

te a Holdrol jöttel?

a szadesz ugye nem szavazta meg a statustörvenyt, pedig magyar (elmeletileg)

Brody nyiltan szadeszos, pedig magyar

a szadesz a hazafisagot magyarkodasnak, a szomszedok felesleges ingerlesenek tekinti, pedig magyar part (elmeletileg)

eddig vilagos?

egy magyar (az o olvasatukban nacionalista, irredenta) rendezvenyen nem szoktak megjelenni szadeszesek

ha Brody megis joszandekkal volt ott, le a kalappal

Előzmény: Chandler (688)
Chandler Creative Commons License 2003.07.08 0 0 688
Mondjuk azt, hogy ő is magyar. Attól, hogy valaki liberális világnézetű, még van nemzetisége. Hogy arról az apróságról ne is beszéljünk, mi szerint ő (társ)szerezte az előadott művet. Ami már önmagában is bizonyítéka annak, hogy ugyanannyira magyar, mint bármelyik Trianonozó.
Előzmény: Big (the real) (687)
Big (the real) Creative Commons License 2003.07.08 0 0 687

akkor mit keresett ott?
Előzmény: nemo_d (684)
nemo_d Creative Commons License 2003.07.08 0 0 685
mármint Bródy
Előzmény: nemo_d (684)
nemo_d Creative Commons License 2003.07.08 0 0 684
Bródí szadeszes:(
Előzmény: Big (the real) (681)
mash Creative Commons License 2003.07.08 0 0 683
A legfelemelôbb pillanat a legvégére maradt: Vikidál Gyula és Varga Miklós együtt kezdték énekelni a Székely Himnuszt, ehhez csatlakozott a közönség is, a domboldal pedig visszaverte az énekszót…

sajnos erről lemaradtunk, pedig gondoltam lesz valami ilyesmi mert az előadás végén a Vikidál meg a Varga nagyon sugdolozott valamit, gondolom erről....

de hát a mi jó kis tévénk nem tudott még 5-10 percet ráhúzni

Előzmény: takacsi (680)
Garrincha Creative Commons License 2003.07.08 0 0 682
Magasztos, megható esemény. Mindannyian tanulhatnánk belöle.

NEM, NEM, SOHA!

Előzmény: Big (the real) (681)
Big (the real) Creative Commons License 2003.07.07 0 0 681

gyönyörü es felemelö...

Brody nem szdsz-es egyebkent?

Előzmény: takacsi (680)
takacsi Creative Commons License 2003.07.07 0 0 680
Úgy látszik a kintiek nem fogadnak szót:).

A kolozsvári Szabadság így ír:

"2003. július 7.
(XV. évfolyam, 151. szám)

"Felkelt a Napunk, István a mi urunk"
Húsz év után ôsbemutató Erdélyben

(1. oldal)
Egyes becslések szerint ötszázezren voltak kíváncsiak július 5-én, szombaton este az István, a király rockopera erdélyi ôsbemutatójára, többen, mint ahányan legutóbb részt vettek a csíksomlyói búcsún. Ameddig a szem ellátott, hatalmas embertömeg töltötte be a két Somlyó hegy közötti nyerget.

Az Ezer Székely Leány elnevezésű rendezvénysorozat utolsó mozzanataként a rockopera az ország minden részébôl odavonzotta a magyarokat. Csíkszereda felé haladva, a Kolozsvárról indult buszból könyű volt megállapítani, hogy az elszáguldó gépkocsik és buszok közül melyik tart a rendezvényre: a kolozsvári busz hátsó ablakába kitűzött, szentkoronás magyar zászló láttán heves dudálással, integetéssel fejezték ki tetszésüket a Maros, Hargita, Kovászna, Bihar megyei és magyarországi rendszámú járművek utasai. Mivel az indulók Kolozsváron nagy esôt hagytak maguk után, némi aggodalmat jelentett az idôjárás, de estére Csíkszeredában is kiderült az ég, és a szép idô kitartott az elôadás végéig. A városból végeláthatatlan sorokban meneteltek az emberek a somlyói dombra, igyekezvén helyet keresni maguknak a tömegben, ahol este 9 órára már egy tűt sem lehetett volna leejteni. Ennek ellenére az emberek fegyelmezetten vártak a kezdésre, különösebb rendbontás nem volt tapasztalható.

Maga az elôadás igen csekély késéssel indult, valószínűleg csak azért nem lehetett betartani az eredetileg betervezett fél kilences kezdést, mert akkor még javában özönlöttek az emberek. Röviddel 9 óra után azonban felhangzott a kezdô muzsika, a színészek pedig felvonultak a színpadra. Kis csalódást okozott, hogy a beharangozott "közel eredeti" szereposztás mindössze három személyt jelentett: Vikidál Gyula Koppány szerepében hódított, Istvánt Varga Miklós alakította, az öreg regöst pedig Bródy János. A többiek nagyrészt fiatal, aránylag ismeretlen színészek voltak, közülük néhányan erdélyi származásúak. Üde színfoltot jelentett még a táltost, Tordát alakító Novák Péter, aki egészen másként formálta meg szerepét, mint annak idején Deák Bill Gyula: az ô Tordája karizmatikus sámán, aki áldozati táncával, fiatalos lendületével még inkább kiemelte Koppány körének pogányságát. A nôi szereplôk általában halványabb alakítást nyújtottak, a lényeget természetesen a két fôszereplô összecsapása jelentette. István és Koppány harcában két különbözô karakter került szembe egymással, a lehetôségek között pedig a nép választott utat a maga számára.

A tömeg kezdeti fegyelmezettsége mindvégig kitartott, méltósággal és tisztelettel ünnepelték az elôadók teljesítményét, együtt énekelték a jól ismert dalokat, bizonyos részeknél kigyúltak a gyertyák, és természetesen rengeteg magyar zászlót is lengetett a szél a domboldalon. István királlyá koronázását tűzijáték kísérte, majd színészek és közönség együtt énekelték a Himnuszt, de ezzel még nem szakadt vége az ünneplésnek. Hatalmas tapsot kaptak a színészek, a szintén jelen lévô szerzôk, Szörényi Levente és Bródy János, a rendezô-koreográfus Novák Ferenc, valamint a Honvéd táncszínház, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes és a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncművészeibôl összeállított tánccsoport. A legfelemelôbb pillanat a legvégére maradt: Vikidál Gyula és Varga Miklós együtt kezdték énekelni a Székely Himnuszt, ehhez csatlakozott a közönség is, a domboldal pedig visszaverte az énekszót…

Az elôadás végeztével az emberek elfogódottan, türelmetlenkedés és lökdösôdés nélkül, egymást segítve ereszkedtek alá a sötét és meredek domboldalról. Érdemes volt lefelé menve idônként hátrapillantani, nézni a csendesen haladó tömeget, és megállapítani: nem mindennapi esemény részese lehetett Csíksomlyón félmillió magyar.

Sándor Boglárka Ágnes"

Előzmény: mash (679)
mash Creative Commons License 2003.07.07 0 0 679
http://www.erdely.ma/zenesarock.php?id=1427

Az öreg regőst megszemélyesítő Bródy Jánossal sok ezren sóhajtották: „Én Istenem, Istenem még a testvér is ellenség…” Sok száz gyertyaláng lobbant fel, több mint félszáz nemzetünk színeiben pompázó lobogó és félmillió kéz lendült a magasba, mikor a tömeg együtt énekelte: „Szállj fel a csillagokba, szél könnyű szárnyán szállj, Kárpátok gyűrűjéből, szállj fel szabad madár…”. Több millió szív dobbant egyszerre, és a torkokból a nemrég még

Fotó: Direct Web

suttogóra fogott dal végre szabadon ívelhetett át a Hargitán: „Hálás a szívünk, zengjen az örömünk, szép Magyarország, édes hazánk”. Köszönjük, köszönjük – harsogták a jelenlévők az előadás végén, így fejezve ki hálájukat a színpadra lépő Szörényi Levente zeneszerzőnek, Boldizsár Miklós drámaírónak, Novák Ferenc rendező-koreográfusnak, minden szereplőnek, táncosnak és statisztának.

Az előadás végén elhangzott a magyar himnusz, kétszer is felcsendült a székely himnusz, és sok százezer ember tanúja lehetett annak, hogy az itt élő „maroknyi székely” nép mégsem porlik el, mint a szikla, és fiait egyetlen „csillagösvény” sem vezeti el erről a szent helyről.

Előzmény: takacsi (678)
takacsi Creative Commons License 2003.07.06 0 0 678
Az M2 élőben közvetítette.
1983 augusztus 20-án könnyeztem végig először, tegnap, harmadszor a tévé előtt és én is végig énekeltem az egészet újra.
Még televízión keresztül is hatalmas élmény volt a 350 ezer magyar ünnepe...

Valóban, fiúk! Most úgy várjuk a személyes beszámolókat, mint időnként ti az itteni híreket...
Ezért hoztam én is fel a topicot.

U-boat Creative Commons License 2003.07.06 0 0 677
István, a király Csíksomlyón

Több százezer néző előtt mutatták be szombaton este a romániai Csíksomlyón az István, a király című rockoperát.






A magyarországi bemutató után húsz évvel első ízben láthatta élőben az erdélyi közönség Szörényi Levente és Bródy János alkotását. A székelyföldi rendezvény védnöke Mádl Ferenc köztársasági elnök felesége, Mádl Dalma volt. Az ünnepség megnyitóján Mádl Dalma asszony a hagyományok megőrzésének szükségességéről szólt. Az István, a király rockoperáról elmondta: egy korszak, egy generáció zenéje, ugyanakkor az útválasztásról, az egész magyarság jövőjét meghatározó döntésről szól.

Az eredeti szereposztásból a Koppányt megszemélyesítő Vikidál Gyula, és az öreg regös szerepében éneklő szövegkönyvíró, Bródy János lépett színre Csíksomlyón. Az Istvánt alakító Varga Miklósnak a királydombi bemutatón csak a hangja szólt.

Az erdélyi bemutató rendezője és koreográfusa Novák Ferenc, a húsz évvel ezelőtti előadás koreográfusa volt. Sarolt szerepét Kováts Kriszta játszotta. Az előadók között több erdélyi származású volt, páran közülük gyermekkorukban az akkori román hatóságok zaklatásainak voltak kitéve az István, a király hallgatása miatt. Az előadás táncjeleneteit a Honvéd táncszínház, valamint a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes és a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncművészeiből verbuvált csapat mutatta be.






A darabot a pünkösdszombati csíksomlyói búcsúk színhelyén, a két Somlyó hegye közötti nyeregben emelt Hármashalom oltárszínpadon vitték színre. A becslések szerint mintegy 350 ezer néző a nem csak a környékről, de Erdély valamennyi magyarlakta területéről érkezett Csíksomlyóra, és nagyon sok magyarországi gépkocsit lehetett látni a környéken. A belépés ingyenes volt, az előadás mintegy 30 millió forintot kitevő költségeit támogatók fedezték.

A szerzők a rockopera két évtizede tartó töretlen népszerűségét mondanivalója időszerűségével magyarázzák. Szörényi Levente a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón kifejtette, hogy 1983-ban sajátos társadalmi, politikai helyzetben mutatták be az alkotást. Mint mondta, nem hiszi, hogy az István, a király indította volna el a magyarországi rendszerváltást, de kétségtelenül sokak számára hihetetlenül merész vállalkozás volt.

Bródy János elmondta: a közép-kelet-európai kis népek örök dilemmája határt vonni a nemzeti önrendelkezés és az európai beilleszkedés között. Úgy kell megtalálni az európai közösségbe az utat, hogy a nemzeti jegyek lehetőség szerint ne sérüljenek. Véleménye szerint kellő bölcsességgel, megfontoltsággal a tragikus helyzetek elkerülhetőek lennének, de amíg ezek a konfliktusok léteznek a társadalomban, a darab mondandója érvényes marad.






A kilencvenes évek elején voltak már próbálkozások a rockopera erdélyi, csíksomlyói bemutatója megszervezésére, de - mint a sajtótájékoztatón hangsúlyozták - nem a román hivatalos személyek gátolták meg a mű előadását, hanem a különböző magyar szervezetek közötti ellentétek, nézeteltérések.

Az előadás az Ezer Székely Leány Napja egész napos rendezvénysorozatát zárta. Az Ezer Székely Leány Napját évente szervezik meg Csíksomlyón. A találkozót 1931-ben kezdeményezte Domokos Pál Péter neves néprajzkutató a népdal, a néptánc, a népzene és a népviselet megőrzése, továbbadása és népszerűsítése céljából. Mint megannyi hasonló rendezvényt, amit nem lehetett a kommunista ünneprendszerbe beszorítani, ezt is betiltották. 1990-ben indult újra a találkozók szervezése, 2000 óta a rendezést az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány vállalja magára.

(MTI nyomán)




U-boot

U-boat Creative Commons License 2003.07.06 0 0 676
Ott nem voltam.

U-boot

Előzmény: mash (675)
mash Creative Commons License 2003.07.06 0 0 675
egy beszámoló a tegnapi előadásról
ennyi
Előzmény: U-boat (674)
U-boat Creative Commons License 2003.07.06 0 0 674
Mash

Én csak Csíksomlyói búcsún voltam.

Ráadásul a Jégkorong klub vezetőjének a vendégeként.

Írjátok össze mit szeretnétek tudni és felhívom:)

U-boot

Előzmény: mash (673)
mash Creative Commons License 2003.07.06 0 0 673
itt egy érintőlegesen kapcsolodó topik a politikából

http://forum.index.hu/forum.cgi?a=t&t=9097350&uq=35

Fórum >> Politika >>
Funar végnapjai Kolozsváron!!Végreee!!!

Előzmény: Garrincha (672)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!