Sajnos a lapít szót "kisajátította" a soknevű. Mivel nála a lapítás azt jelenti, hogy valaki nem akar szóbaállni vele, mert van olyan mélység, ameddig már nem akar leereszkedni. Tehát inkább azt mondanám, szégyenteljesen sunyít.
Tisztelettel kérem a 12940-et törölni a Hívjuk meg Vásárhelyi Máriát c. rovatból. Indokolt de fölöslegesen naturalisztikus...
Ez így nem ér! Tessék a fölöslegesen naturalisztikus kifejezéseket tompítani vagy kipontozni, oszt hadd lássuk!
Erre: "...majd miután lebukott, különféle igekötők és toldalékok egybezagyválásával újfent „parafrázist” csinált a baromságaiból." azért illik valamit mondani, különben csalódom ÁJ olvtárs toldalékolós tehetségében!
A pöceszippantó nick megengedné, hogy fölüljek az ő
szarszagú járgányára
Ezen szívélyes szavakkal engedné meg nekem:
„Mint látod, én például téged nem irtottalak ki a társalgási listámról…”
Örülök, de azért nem aléltam el tőle túlságosan. Már csak azért sem, mert az én társalgási körömből a szótaknyoló, szóbarmoló, szöveghamisító nickek már régen kikerültek, s mától az olvasási listámról is lekerülnek. Teljesen és minden vonatkozásban. Tudniillik egy ponton túl a vastagnyakú, házasságszédelgő bornírtság és a fogatlan, pudvás ölű álközhelyek internetes násztánca dögunalommá válik. Talán ropni (némelyeknek) izgi lehet ezt a táncot, nézni viszont nagyon unalmas.
A fenti szöveg szerzője például azért állítja, hogy a listáról nem törölnek, hanem irtanak (valamit, ill. valakit), és a listárólnem le, hanem ki, mert a deklasszifikálást összekeverte a diszkvalifikálással (e kettőt meg az ignorálással), majd miután lebukott, különféle igekötők és toldalékok egybezagyválásával újfent „parafrázist” csinált a baromságaiból. A továbbiakban nincs mit olvasni rajta.
Maradok tehát a halottrugdosó néni nekrológjánál, remélem, jól elleszek vele, s talán Vásárhelyi Mária sem érzi majd magát nagyon mellőzöttnek. Noha engem igazából nem is a "tisztes családanya" érdekel. Ő egyszerű képlet. Az apja presztízse révén hatalmi-politikai befolyáshoz jutott, s úgy érzi, ettől már írói vénája is nőtt neki. Az ilyenből éppen tizenkettő van egy tucatban. Engem tehát az érdekel inkább, hogy minő mondatok, gondolatok öregbítik mostanában az Élet és Irodalom tekintélyét. Praktikusan Vásárhelyi Mária mondatai, gondolatai (is) öregbítik, ezért hát itt („ontopik”) az ő produktumát illik górcső alá venni. Az internetes társalgást pedig meghagyom azoknak, akik máshoz nemigen értenek.
Sajnos, ez még túl bonyolult. Neki. Egyrészt olyan kifejezéseket használsz -természetes szám, józan ész, mellékmondati állítások- amik sajnos az ő szintjén nem értelmezhetőek. Ez még a kisebbik baj lenne, de ráadásul logikus és világos az érvelésed vagy inkább magyarázatod, és a gyűlölettől teljességgel elvakult emberek esetében ez csak tovább gerjeszti az általuk érzett dühöt.
Ő mindenképpen gyűlölni fogja Vásárhelyit. Ez élteti. Meg a mérhetetlen önimádata. Szeretné, ha szeretnék. Így akarja elérni. És mivel nem akad senki aki megtegye neki ezt a szívességet, ezért elkeseredésében tovább fröcsög belőle a nemtelen és szánalmas indulat. Beteg szegény, ez nem kérdéses. Most va'szeg megdönti eddige hozzászólás-hosszúsági rekordját.
Tényleg tovább egyszerűsítek, az imént nem sikerült a szintedre aláznom a mondanivalómat, mert ott az értelmes eszmecseréhez nélkülözhetetlen fogalmak alig-alig fogalmazhatók meg, úgyhogy nagyon vigyáznom kell, de megpróbáljuk. Ugyanakkor egyszerre röfögni és varangyot köpködni, mint te, hála a Fennvalónak, nem tudok, ezt ne várd tőlem.
Tehát.
Egyes: "a "legalább egy" kvantorral (ajjaj, fogod érteni?) valamennyi lehetséges helyzetet modelleztem, mert nem akartam veled vitába keveredeni arról az épületességről, hogy "három, az már sok?"... "de akkor öt, az biztosan sok"? Ha akarod, akkor a kvantorban helyettesítsd az egy számot tetszésed szerinti ésszerű számmal.
Tehát Vásárhelyi Mária Eörsi őt és n számú, de legalább egy (n = nullától különböző természetes szám, vagy másképpen pozitív egész szám) elvbarátját megbántó "feleslegesen durva véleményeiért (ez a szó fontos lesz a későbbiekben, kérlek, húzd alá kékkel) haragudott rá, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtett sebet.
Mi a főmondati állítás? Vásárhelyi Mária haragudott.
Szorulhat ez az állítás bármely bizonyításra? Cáfolható ez az állítás? Belelát a Fennvalón kívül bárki Vásárhelyi Mária lelkének zugaiba? Kétségbevonhatjuk, hogy ő gyakran haragudott, ha egyszer ezt állítja?
Nem szorulhat. Nem cáfolható. Nem lát bele. Nem vonhatjuk kétségbe.
Eddig megvagyunk?
Mik a mellékmondati állítások?
a) Eörsinek voltak igazságtalan és feleslegesen durva véleményei.
b) Ezekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtett sebet.
Ad a): Ez Vásárhelyi Mária véleménye Eörsi egyes véleményeiről. Nem tényállítás.
Laikus és figyelmetlen akadékoskodókat bizony gyakran megtréfál ez a különbség, amelyet nemigen képesek felismerni. Később még nyilvánvalóbban látni fogjuk, hogy bizony te sem ismered ezt az alapvető különbséget. Kérlek, képezd magad e tekintetben, fordulj a megfelelő első gimnazista kompendiumhoz és morfondírozz sokat a dolgon.
Cáfolhatjuk azt, hogy Vásárhelyi Máriának ez volt a véleménye Eörsi véleményeiről? Márminthogy azok igazságtalanok?
Ha egyszer azt mondja... akkor bizony nem cáfolhatjuk.
Objektív kategória az, hogy "igazságtalan"? Nem objektív kategória, hanem vélemény. Nem azonos, hogy tévedésedről ismét jóindulatúlag felvilágosítsalak, tehát nem azonos a hamis tényállítással, azaz a hazugsággal.
Van tehát ezzel valami dolgunk? Nincsen.
Mint az előbb írtam és mint az előbb sem értetted, azt meg lehet vitatni, hogy szerinted indokoltan gondolta-e Vásárhelyi , hogy Eörsi véleményei igazságtalanok.
Ekkor azonban nyilvánvalóan az áll elő, hogy te előadod a te véleményedet arról, hogy Vásárhelyi véleményei indokoltak-e Eörsi véleményeire nézve. Ennek a dolognak a horderejét én nem érzem kolosszálisnak, de ha úgy gondolod, nem az objektív igazságra hivatkozva, hanem szigorúan a magánvéleményedet előadni kívánva szépen megkérheted Vásárhelyi Máriát, hogy ugyan mondja meg neked, hogy milyen véleményekről gondolta ő, hogy azok igazságtalanok. És ha Vásárhelyi Mária kíváncsi a te véleményedre az ő véleményeiről, amit, magunk között szólva, nem tartok nagyon valószínűnek, akkor majd elmondja neked.
De cáfolni őt nem fogod tudni, hiszen rajta kívül senki nem tudhatja, hogy megbántódott vagy haragudott-e.
Ad b) Ugyanígy. Vásárhelyi Mária azt gondolja, hogy Eörsi a hozzá legközelebb állókon satöbbi.
Te legföljebb azt kérdezheted meg, hogy milyen alapon gondolja ezt. Na most az ő állítása, márminthogy Eörsi állítása, miszerint a legközelebb állókon satöbbi, akkor is helytálló, ha ő ezt pusztán vélelmezi - hiszen nem mindenki nyilatkozik arról, hogy ki ejtett rajta sebet és ki nem - és akkor is, ha rajta kívül legalább még egy legközelebbb álló ezt neki elmondta.
Példáid ennek megfelelően munkásságod fővonalába illeszkednek, azaz teljesen értéktelenek és nagy hülyeségről tesznek újabb és újabb tanúbizonyságot.
Ha ugyanis Eörsi azt állította volna, hogy Vásárhelyi állított valamit, akkor ez egy tényállítás, ami, köznapian szólva, vagy igaz, vagy nem. Tehát nem a vélemények birodalmában vagyunk, miképpen azt Vásárhelyi hangsülíyozza, azaz hogy Eörsire a véleményeiért haragudott.
A második eset bonyolultabb. Ebben Eörsi Kis János motivációiról állít valamit, ami viszont tipikus vélemény, hiszen egyikünk sem ismerheti maradéktalanul mások motivációit, sokak szerint még a saját magáéit sem.
Te tehát nem mondhatod, hogy "nem erről van szó", legföllebb azt, hogy "nem gondolom, hpogy erről lenne szó, mert Kis Jánost én ennél fennköltebb embernek ismerem és ez a motiváció ellentétben van azzal, amit én róla gondolok".
Ez meg viszont a te véleményed. Nyilvánvaló, hogy minél abszurdabb a vádban megfogalmazott vélelem, annál nagyob biztonsággal gondolható, hogy nem a tényleges motivációt ragadtuk meg Kis János cselekedetei mögött. Mind Eörsit, mind a közeget valamelyest ismerve azonban valószínűnek tűnik, hogy a kérdéses nyilatkozatok legalábbis józanul mérlegelhetőek, pró és kontra.
Következésképpen, mint fent. Ha szépen megkéred Vásárhelyit, esetleg elmondja, hogy mire gondolt, de semmiféle jogot arra, hogy elmondja, nem formálhatsz, hiszen így se, úgfy se cáfolhatod meg a tekintetben, hogy ő - márpedig ez az állítása - miképpen vélekedik Eörsi vélelmeiről.
Diszkvalifikálás: a latin mellé nem ártana a józan ész, ami különben latin híján se megvetendő. Szó szerint a kvalifikáció, azaz az alkalmassági minősítés visszavonását jelenti, nem tartalmaz utalást arra nézve, hogy adminisztratíve-e, további következmények nélküli rosszallásképpen-e, általában-e, örökre-e vagy csak egy alkalomra. Ezért az a használata, amelyet én úgy jellemeztem, hogy "adott asszóra nézve jelezni neki, hogy ez a nekifutása nem alkalmas értelmes vitára.” - teljesen pontos.
Mivel nem érted, még egyszer megfogalmazom: aki egy nem arról szóló vitában a hitlerájjal példálózik, az egyebek között az én számomra ennek a vitának a folytatására nem alkalmas. Nem lesz levágva a feje, nem írják ki a szégyentáblára, nem öntenek brómot a fülibe, hanem jelzik neki, hogy alkalmatlan eszközökkel élt. Mint látod, én például téged nem irtottalak ki a társalgási listámról azáltal, hogy diszkvalifikáltalak abban a konkrét asszóban - az más kérdés, hogy úgy gondolom, nem sok esélyed van a jobb kvalifikációra, de hát miért adnád fel a reményt.
Kénytelen leszel tovább egyszerűsíteni, ha azt akarod, hogy megértse. Légyszíves ne használj csak ősmagyar esetleg avar eredetű szavakat, és egy mondat legfeljebb 3 szóból álljon, úgymint alany, állítmány, tárgy. És a sorrendet se variáld túl. Tényleg kezdek kíváncsi lenni, el tudod-e magyarázni. :-)))
Elnézést, az előbb mellényomtam. Gyorsan áttipografáltam tehát a követhetőség kedvéért. Az előző hozzászólás tehát sztornó.
"Vásárhelyi Mária azt állítja, hogy ő és még legalább egy elvbarátja igazságtalannak tartotta Eörsi néhány megnyilvánulását. Az "igazságtalanság" szubjektív vélelem, Eörsiről feltételezhetjük, hogy nem szánta igazságtalannak, amit írt, mások véleménye nyilván megoszlik erről."
Hazugság.
Ugyanis Vásárhelyi szó szerint ezt írta:
Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet. Gyakran haragudtam rá igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet.Számomra ilyen volt Eörsi István temetése. Nem azért, mert sokan voltunk, és sok "fontos ember" is megjelent, inkább azért, mert azok közül is sokan eljöttek, akiket Eörsi - sokszor igazságtalanul és durván - megbántott.
Vásárhelyi tehát nem azt írta, hogy „legalább egy elvbarátja”, hanem hogy „gyakran”, „sokszor” és „sokan”.
Sokan. Nem világos ez a fogalom? A kettő (Vásárhelyi és „legalább egy elvbarátja” nem sok). Még a klasszikus rendőrvicc is így szól: „Egy, kettő, sok…” Tehát úgy tűnik, lesz lateinervicc is: „Egy, sok…”
Ráadásul az a röhej az egészben, hogy ennek semmi jelentősége. Mert, ha csak egyszer volt igazságtalan Eörsi (bárkivel szemben), azt is be kell tudni bizonyítani, ellenben okkal föltételezhető, hogy a Nyilvánosság Klub vezetője, az Élet és Irodalom publicistája, az ún. „balliberális” politikai tömörülés ismert figurája jobb esetben fecseg összevissza, rosszabb esetben hazudik.
Ugyanakkor egészen gyámoltalan és szánalmas erőlködés az igazság fogalmának relativizálása. Az esetek többségében ugyanis el lehet dönteni, hogy egy támadás igazságos, avagy sem. Ha például Eörsi szerint Vásárhelyi Mária gyöngeelméjű, mert azt állította, hogy Lukács György volt a Felcsúti Dózsa balösszekötője a nyolcvanas évek elején, akkor Eörsinek igaza van. Vagyis sértő, amit mond, de nem igazságtalan. Ha viszont azt mondja, hogy Kis János egy renegát rohadék, ti. azért lépett ki az SZDSZ-ből, mert nem kapott a pártjától helikoptert személyi használatra, akkor sértő is, igazságtalan is az ítész, merthogy Kis János esetében nem erről van szó. Szándékosan koholtam ide extrém példákat, mégpedig azért, hogy a lateinerek is értsék, mi az abszolút igazság fogalmának filozófiai tartalma.
Aztán pedig, hogy mi az ábra Eörsi sértegetéseivel és igazságtalanságaival kapcsolatban konkrétan, azt csak Vásárhelyi Mária tudhatja. Az a gyanúm, már nem fogja elárulni soha.
Végül még valamit a nagyon hülyékről. Ezt írja az egyik:
„Ad hitleráj: nem akarom neked kifejteni, hogy mi az értelme a Mensa HungarIQa íratlan szabályai közül annak, hogy aki a hitlerájjal tromfol egy nem arról szóló vitában, azt diszkvalifikálni kell, nem kiirtani, nem kitiltani úgy általában, hanem az adott asszóra nézve jelezni neki, hogy ez a nekifutása nem alkalmas értelmes vitára.”
A diszkvalifikáció latin elemekből álló angol eredetű szó. Azt jelenti, hogy kizárás. Nem „jelzés”, ahogy azt a sunyi lateinerek állítják (utólag), bár lehet, annyira hülyék, hogy tényleg nem tudják, mi a diszkvalifikáció, tehát nem „jelzés”, hanem kizárás. Par excellence.
Ezek a szerencsétlenek még fenyegetőzni sem tudnak rendesen.
Már a dedós hazudozásig züllöttek
Vásárhelyi Mária azt állítja, hogy ő és még legalább egy elvbarátja igazságtalannak tartotta Eörsi néhány megnyilvánulását. Az "igazságtalanság" szubjektív vélelem, Eörsiről feltételezhetjük, hogy nem szánta igazságtalannak, amit írt, mások véleménye nyilván megoszlik erről.
Hazugság. Ugyanis Vásárhelyi szó szerint ezt írta:
Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet. Gyakran haragudtam rá igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet.Számomra ilyen volt Eörsi István temetése. Nem azért, mert sokan voltunk, és sok "fontos ember" is megjelent, inkább azért, mert azok közül is sokan eljöttek, akiket Eörsi - sokszor igazságtalanul és durván - megbántott.
Vásárhelyi tehát nem azt írta, hogy „legalább egy elvbarátja”, hanem hogy „gyakran”, „sokszor” és „sokan”.
Sokan. Nem világos ez a fogalom? A kettő (Vásárhelyi és „legalább egy elvbarátja” nem sok). Még a klasszikus rendőrvicc is így szól: „Egy, kettő, sok…” Tehát úgy tűnik, lesz lateinervicc is: „Egy, sok…”
Ráadásul az a röhej az egészben, hogy ennek semmi jelentősége. Mert, ha csak egyszer volt igazságtalan Eörsi (bárkivel szemben), azt is be kell tudni bizonyítani, ellenben okkal föltételezhető, hogy a Nyilvánosság Klub vezetője, az Élet és Irodalom publicistája, az ún. „balliberális” politikai tömörülés ismert figurája jobb esetben fecseg összevissza, rosszabb esetben hazudik.
Ugyanakkor egészen gyámoltalan és szánalmas erőlködés az igazság fogalmának relativizálása. Az esetek többségében ugyanis el lehet dönteni, hogy egy támadás igazságos, avagy sem. Ha például Eörsi szerint Vásárhelyi Mária gyöngeelméjű, mert azt állította, hogy Lukács György volt a Felcsúti Dózsa balösszekötője a nyolcvanas évek elején, akkor Eörsinek igaza van. Vagyis sértő, amit mond, de nem igazságtalan. Ha viszont azt mondja, hogy Kis János egy renegát rohadék, ti. azért lépett ki az SZDSZ-ből, mert nem kapott a pártjától helikoptert személyi használatra, akkor sértő is, igazságtalan is az ítész, merthogy Kis János esetében nem erről van szó. Szándékosan koholtam ide extrém példákat, mégpedig azért, hogy a lateinerek is értsék, mi az abszolút igazság fogalmának filozófiai tartalma.
Aztán pedig, hogy mi az ábra Eörsi sértegetéseivel és igazságtalanságaival kapcsolatban konkrétan, azt csak Vásárhelyi Mária tudhatja. Az a gyanúm, már nem fogja elárulni soha.
Végül még valamit a nagyon hülyékről. Ezt írja az egyik:
„Ad hitleráj: nem akarom neked kifejteni, hogy mi az értelme a Mensa HungarIQa íratlan szabályai közül annak, hogy aki a hitlerájjal tromfol egy nem arról szóló vitában, azt diszkvalifikálni kell, nem kiirtani, nem kitiltani úgy általában, hanem az adott asszóra nézve jelezni neki, hogy ez a nekifutása nem alkalmas értelmes vitára.”
A diszkvalifikáció latin elemekből álló angol eredetű szó. Azt jelenti, hogy kizárás. Nem „jelzés”, ahogy azt a sunyi lateinerek állítják (utólag), bár lehet, annyira hülyék, hogy tényleg nem tudják, mi a diszkvalifikáció, tehát nem „jelzés”, hanem kizárás. Par excellence.
Ezek a szerencsétlenek még fenyegetőzni sem tudnak rendesen.
Az, hogy nem érted Örkényt, nem meglepő. Az, hogy a gyerek lefektetését pulyapelenkázásnak nevezed ízléstelenség. Az, hogy Frizu néninek nevezel valakit, akivel pedig qrvára szeretnél vitatkozni, otrombaság. Hogy nem tudsz latinul, de úgy gondolod, te már ebből is oktathatsz másokat, felfuvalkodottság. Az, hogy nem érted meg Állományjavítónak a kedvedért leegyszerűsített szavait, korlátoltság.
De az, hogy veled akart volna mindenki megküzedeni másfél éven keresztül, az egyszerű hazugság. A csótánnyal nem küzd meg az ember. Eltapossa. Ennyi. Ha valaki főnix-csótányként mindig feltámad, akkor újra eltapossa. Te már többször is eltapostattál. Aztán feltámadtál, mert úgy látszik szereted magad porrá alázni. Ha felhívják figyelmedet rá, hogy csak nőkkel és halottakkal vitázol, kis késéssel te vádolsz másokat azzal, hogy halottakat rúgdosnak. Szánalmas vagy. A Csontbrigád és a ficamodott gléda jut eszembe rólad. Ha érted miről van szó.
Na, csak kapálózol még, pedig naivitásomban azt gondoltam, egyszer csak elhallgatsz, ha türelmesen és kétszer elmagyarázom neked, hogy miért írsz itt is, a szokásos értelmetlen hisztériádon túl is ostobaságokat...
Ad hitleráj: nem akarom neked kifejteni, hogy mi az értelme a Mensa HungarIQa íratlan szabályai közül annak, hogy aki a hitlerájjal tromfol egy nem arról szóló vitában, azt diszkvalifikálni kell, nem kiirtani, nem kitiltani úgy általában, hanem az adott asszóra nézve jelezni neki, hogy ez a nekifutása nem alkalmas értelmes vitára. Nem fejtem ki, hogy miért, a magyarázat magvát megtalálhattad az előző hozzádszólásomban, ha abból nem tudod magadnak, a "saját szavaiddal" összerakni a dolgot, akkor úgyis hiábavaló.
De visszatérve a kérdéseidre, megpróbálom még inkább a szintedhez alázni az eddig kifejtetteket.
A kérdés tehát ez volt: Eörsi Istvánnak mely cikkei (kijelentései, megállapításai, minősítései) igazolják Vásárhelyi Mária nekrológbeli állítását, miszerint Eörsi igazságtalanul sértegette a hozzá legközelebb álló elvbarátait? Továbbá: Vásárhelyi Mária az élő Eörsivel szemben is nagyon bátor volt-e annak idején, vagy csak a halottat bírta rugdosni nagy merészen?
Egyes: Vásárhelyi Mária azt állítja, hogy ő és még legalább egy elvbarátja igazságtalannak tartotta Eörsi néhány megnyilvánulását. Az "igazságtalanság" szubjektív vélelem, Eörsiről feltételezhetjük, hogy nem szánta igazságtalannak, amit írt, mások véleménye nyilván megoszlik erről.
A tény, hogy Vásárhelyiék úgy érzeték, megsértette őket, ezt pedig te cáfolni semmiképp se tudod, akkor mit rugózol a dolgon? Úgy látszik, nem hajlandók ítélőszéked elé járulni annak a kérdésnek az eldöntése céljából, mert ez a helyesen feltett kérdés, nem pedig az, amit hányingerig ismételgetsz az üres falaknak, tekintettel arra, hogy hiába nevezed ki egyik-másik fórumozót Vásárhelyinek, azaz hogy indokoltan tekintették-e igazságtalannak elvbarátai Eörsi megjegyzéseit.
Kettes: Mint közöltük veled, nem nekrológot írt, hanem emlékező cikket, de ha nekrológot írt volna is, abba is nyugodtan beleférhetett volna egy olyan állítás, hogy igaztalanul megsértette elvbarátait. Ha te a nekrológ természetéről másképpen gondolkodol, azzal semmi baj, elmondtad, én meg elmondtam, hogy szerintem nincs igazad és azt is, hogy miért. Bár a dolog teljesen meddő, ugyanis Vásárhelyi, amennyire a kötött műfaji meghatározások elhatárolásának van értelme, és e tekintetben talán van, egészen egyszerűen nem nekrológot írt, hanem visszaemlékezést.
Semmi baj nem lenne különben azzal a nekrológgal sem, amely ellenpontozásra épül, az efféle sokkal hitelesebbé teszi a szöveget, hogy teszem azt, bár ezt és ezt tette, mégis nagy ember volt, őszinte és igaz satöbbi.
Megint csak, úgy tűnik, nem járulnak ítélőszéked elé a nekrológírók, hogy kötelező kánont írj elő nekik. Ki tudja miért, valahogy nem járulnak. TGM is egy formailag is nyilvánvalóan nekrológnak készült nekrológban, igazi nekrológban (amely tehát úgy címeztetik, hogy Meghalt Szász János, élt ettől eddig) ezt írja konklúzióképpen:
"Szász János nehéz ember volt, elég bolondos ember is volt, jó ember volt, derék ember volt, a véglegesen lezárt múlt embere volt, mégis: eszünkbe fog jutni még."
Ez egy élő, személyes, tisztelettudó és emberi nekrológ, holott nincs benne, hogy a legjobb atya, a legszeretőbb férj, a tudomány fárosza és az erkölcs fáklyája.
Nem csak jót vagy semmit ír, hanem egy elérzékenyült, de ellenpontozott és hiteles összefoglaló visszaemlékezést, nagyon szép, engem Ady prózájára emlékeztető stílusban, amiképpen magas irodalmunkból szép számmal lehetne idézni csípős, nem kimerevített, hanem őszinte és mégis az életnek és a halálnak kijáró tisztelettel megfogalmazott nekrológokat, úgy látszik nem mindenki járt korlátolt iskolamesterekhez fogalmazást tanulni, vagy ha igen, akkor megkísérelte utóbb átértékelni azt, amit a fejébe vertek.
Hármas: ennek megfelelően a "rugdosás" vélelmének univerzális érvénye elesvén, második kérdésed okafogyottá válik. Ha illedelmesen vagy inkább normális embert imitáló módon átfogalmazod magadnak akképpen, hogy vitába szállt-e nyilvánosan Eörsivel korábban Vásárhelyi Mária, akkor, nos, akkor mikrofilológiai szorgalmad nyilván elvezet majd a válaszhoz.
A lateinerek vitázni is tudnak
A kérdés tehát ez volt: Eörsi Istvánnak mely cikkei (kijelentései, megállapításai, minősítései) igazolják Vásárhelyi Mária nekrológbeli állítását, miszerint Eörsi igazságtalanul sértegette a hozzá legközelebb álló elvbarátait? Továbbá: Vásárhelyi Mária az élő Eörsivel szemben is nagyon bátor volt-e annak idején, vagy csak a halottat bírta rugdosni nagy merészen?
Ez a két kérdés a vitaalap. Na most azt állítják itt, hogy vita folyik e rovatban, nem a „holokausztról”, nem a „hitlerájról”, de érdemi vita zajlik, amibe pedig a diszkvalifikáció kockáztatása nélkül nem lehet a „holokausztot” és a „hitlerájt” belekeverni. Ezt állítják a lateinerek. Mire én azt válaszoltam, hogy a betűkurkászás, a sértegetés, illetve az üres, ostoba (ráadásul szánalmasan meddő, vagyis értelmetlen) fenyegetődzés nem vita. Mire azután a lateinerek végre nekidurálták magukat, és immár érdemben is hozzászóltak a rovat témájához, ami – csak emlékeztetőül – Vásárhelyi Mária munkássága. Idézem a két hozzászólást:
mi van. kedves k.öcsög, uncsi lett a gondola, hogy iideevett a fene abból a kanálisból?
Előzmény:Feles Elek (12911)
Én ezt persze pontosan értem, és méltányolom is. Ugyanakkor elmondanám, hogy szerénységem szerint miként festene az igazi internetes vita Vásárhelyi Mária inkriminált cikkéről.
A kérdés adott. Amire válaszul a szerző közölné valamely vidám vagy szomorú felhasználói nevén (tehát egyáltalán nem szükséges, hogy ő itt „személyesen” is megjelenjék, a konkrét érvek a fontosak, amelyeket pedig lehet álnéven is prezentálni, Vásárhelyinek ebben igen nagy rutinja van), szóval közölné azokat a szemelvényeket, amelyekre nekrológbeli állításait alapozta.
És innentől lehetne vitatkozni. Azon például, hogy Eörsinek valamely konkrét állítása valakiről, vagy valamiről, tényleg igazságtalan-e, avagy sem. Például: … amikor Eörsi azt írja, hogy…. akkor igazságtalanul ítélkezik, ezért meg ezért meg ezért…szerintem viszont nem ítélkezik igazságtalanul, mert a sértett azt mondta, hogy… s ami pedig nem fedi a teljes valóságot, ezért meg ezért, tehát Eörsinek mégiscsak igaza van… és így tovább…
Szóval nagyjából így fest a vita kultúremberek között. Ami viszont ezen szint alatt mozog, az nem több gyönge homo interneticusok szánalmas vergődésénél, unalmas hörgésénél, csaholásánál.
Nagyon úgy néz ki a dolog, hogy a híres bajnokot kiütötték (nehéz elképzelni, de megtörténik az ilyesmi), szóval k.o., Vásárhelyi eltűnt a ringből, csak a szorítósegédek maradtak a csarnokban, és véres verejtéktől bűzlő törülközővel hadonászva köpködnek át a kötélen, gyalázzák, fenyegetik az állva maradottat: tapló, ignoráns, ótvartetű… ki leszel tiltva…
Hát, mit mondjak, egyáltalán nem biztos, hogy ez az igazán sportos megoldás.
A lateinerek válaszolni is tudnak
Mint ismeretes, Vásárhelyi Mária azt volt oly igen-igen szellemes megfogalmazni Eörsi István „halálának árnyékában” (Eörsi nekrológjában), hogy a költő-publicista sokszor és igazságtalanul sértegette elvbarátait.
Mire én ezt indítványoztam (immár két hete): ha sokszor, akkor legalább egyetlen példát lehetne prezentálni erről, tekintve, hogy Eörsire nem volt jellemző az igazságtalankodás. Nota bene még Schmidt Máriát sem igazságtalanul sértette meg, hanem csak hülyén fogalmazott (igaz, nem vonta vissza a „züllött” jelzőt, de nyilvánvalóvá tette, hogy nem a sértett magánerkölcsére, hanem a közéleti tevékenységére gondolt, tehát végső soron nem volt igazságtalan). Továbbá megkérdeztem: Vásárhelyinek sikerült-e az élő Eörsibe is belekötnie (legalább egyszer), vagy csupán a halott Eörsit volt ő oly nagyon vakmerő rugdalni? Nem szólva arról, hogy a szerző ugye „Valaki”-nak nevezte a költőt, márpedig igazságtalankodni, igazságtalanul hadonászni, vagdalkozni, sértegetni a senkik szoktak általában (Vásárhelyi szavával: „sokszor”).
Tehát már csak azért is fontosak volnának a konkrét példák, hogy az olvasó eldönthesse: melyik Vásárhelyi Máriának adjon igazat? Annak, aki Eörsit „Valaki”-nek tartja, vagy annak, aki igazságtalanul sértegető kis senkinek írja le a halottat a nekrológban.
És e két kérdésre egyetlen analóg áttételen keresztül (nevezetesen: akinek az elgázosítás abszolútum, joggal, annak a halottrugdosás relatívum, hát persze, már amennyiben ő kegyeskedik rugdalni személyes pici lábaival), szóval megérkezett az obligát liberális-lateiner válasz: „Először is a hitlerájjal és a holokauszttal előjönni egy nem arról szóló vitában azonnal diszkvalifikációt kellene maga után vonnia” (12904).
Világos beszéd.
Félreértés ne essék, nem kifogásolom, nagyon jó, hogy így van, legalább látható a dolog. Nem kifogásolom, noha engem személy szerint éppúgy viszolyogtat a cinikus, arrogáns ember, miként a hipokrita, nagyjából egyformán irtózom tőlük, de végső soron mindenkinek jobb, ha az ordasok legalább kimutatják a foguk fehérjét.
És ami miatt még szót érdemel a lateiner „válasz”: én tegnap az efféle unalmas, stupid, szánalmas fenyegetődzést minősítettem intellektuális kapitulációnak.
Azért nevezem (az unalmas és a stupid jelzők mellett) szánalmasnak is a mondatot, mert olyan, mintha a szippantós ember azzal fenyegetne, hogy többé nem ülhetek föl szarszagú tartálykocsijára. Ha nem, hát nem. Megleszek én a harmadosztályú sumákok lapításának permanens konstatálása nélkül is.
De vegyük újra a lateiner argumentumot (gondolom, a Nyilvánosság Klub valamely aktivistája fogalmazta): „Először is a hitlerájjal és a holokauszttal előjönni egy nem arról szóló vitában azonnal diszkvalifikációt kellene maga után vonnia”.
Mármost mi történik itt immár két hete? Az történik, hogy én föltettem érthető, világos, magyar szavakkal fogalmazva két egyszerű kérdést. És azóta folyik a lateiner kussolás. És ezt nevezik a lateinerek vitának. És ebből a „vitából”, ebből a nagy semmiből fognak engem diszkvalifikálni nemsokára. Jaj, hogy tökön ne szúrjam már magam!
Másfél éven át mindenki velem akart megküzdeni, eleinte persze mindahányan birkózószarral tömték magukat teli, nagy vagányoknak, kemény gyerekeknek, később aztán inkább nyüszítő náci pribékeknek érezték magukat. Néhányan úgy is viselkedtek. Volt, aki bevallotta, volt, aki nem.
Nem lenne elegánsabb, nem lenne kevésbé nyüszítően nyálas, kedves kívül, ha a vita értékelését rábíznád az olvasóra?
Olyan ez, mint amikor mondjuk Torgyán vagy Mikola maga göcög az idétlenségein, vagy Lakatté hunyorog, a fejét ingatva, könyörgően báva mosollyal, hogy nevessenek már a hátgerincsorvasztó poénján... szánalmas.
Gyávaság, alattomosság, kicsinyes bosszúért lihegés, halottnak rugdosása, majd lapítás, sunyítás marad idelent.” Ezt írtam. Erre jött a válasz: „te azt gondolod, ő meg nem ezt gondolja”.
Vásárhelyi ugye azt gondolja, hogy nem helyénvaló dolog hatmillió embert elgázosítani, más pedig másként gondolja. Mi itt a probléma? Már hogy van arra nézvést is racionalitáson alapuló konszenzus, miszerint embereket nem nagyon ölögetünk, népeket, fajokat nemigen irtogatunk?
kedves kívül,
nagy butaságokat beszélsz, túl azon, hogy a klasszika-filológusi képzettséget is bevarrtad a gyűlölt és lesajnált dolgaid nagy patchworkjébe. Amivel semmi baj, nagyobb sületlenségeket is írtál már, meg ahogy ismerlek, fogsz is.
Először is a hitlerájjal és a holokauszttal előjönni egy nem arról szóló vitában azonnal diszkvalifikációt kellene maga után vonnia. Az érveidnek nem az abszolút gonosz metaforájával összevetve, hanem saját értelmezési tartományukban kellene megállniuk a helyüket.
Tegyük fel, te itten publicisztikát imitálsz. Társadalmi életünk visszásságait tűzöd tollhegyre, vagy mittudomén. Ebben a közegben igenis az a megfelelő magatartás, hogy az egyik is elmondja a véleményét, meg a másik is, aztán az olvasó majd eldönti, melyiknek hisz jobban.
Megírhatod egész nyugodtan, hogy mondjuk te szeretnéd, hogy ismét vezessük be az emberevést vagy hogy ellenkezőleg, mindenki legyen vegetáriánus. Nagyszerű. Más meg megírja, hogy szerinte nem ezt kell tennünk, esetleg kifejti, hogy miért gondolja ezt így. Azzal az ügy el van intézve, aki elolvassa, majd eldönti, kinek higgyen, netán hozzáfűzi a maga érveit. Aztán a szerkesztőség majd lezárja, mint a kesudióvitát.
Na de te itten Vásárhelyi Máriát hívod tetemre.
Egyrészt azzal, hogy mondja meg, mit érzett ő meg esetleg közös barátaik Eörsi véleményeiben. Már ugyan miért mondja meg ő ezt teneked? Mi lesz akkkor, ha megmondja? Helyre fogod igazítani, hogy ezen nem kellett volna megsértődnie? Na de hát megsértődött, ez a történelem egy megmásíthatatlan ténye, legalábbis erről számol be, és ezt te nem fogod tudni ellenőrizni, márminthogy tényleg megsértődött-e vagy pedig éppenséggel katartikusan felmagasztosult, úgyhogy be kell érned ennyivel.
Pláne, hogy azt írod a másik fejedeel vagy middel, hogy amúgy nem érdekel, hogy Vásárhelyi olvasta-e megsemmisítő bírálatodat, miszerint ő nem sértődött meg....
Aztán megírod, hogy Vásárhelyi Mária ilyen meg olyan. Hogy gyáva és alattomos és kicsinyes bosszúra vágyik és így tovább. Ez szigorúan a vélelmek közege. Megírtad, kész. Vásárhelyi nyilván nem ezt gondolja magáról, tehát ő másképp gondolja. Mit lehet ezen érvelni? Vagy egy kívülállónak mit lehet ezen érvelni?
Ezek nem érvekkel alátámasztható vagy cáfolható állítások, hanem a te érzelmeidnek az emanációi, meglehetős primitíven odafröcskölve. Most írjam meg, hogy "de Vásárhelyi nem is gyáva, mert a saját szememmel láttam, hogy kimentett egy hadihajót a Balatonból"?
Aztán meg azt állítod, hogy "halottakról vagy jót, vagy semmit". Na most ez ellen megint nem lehet miképpen érvelni. Ez egy mondás, amit lehet elfogadni meg lehet nem elfogadni. Én például nem fogadom el, egyrészt, mert az eredetije nem is így szól, ez egy buta változata, na de nem akarlak pillefingszerű lateinerségekkel terhelni, másrészt én ezt hipokrízisnek gondolom, és személy szerint hitelesebbnek érzem azokat a megemlékezéseket, akár sírbeszédeket is, amelyekben az elhunytat a megemlékező valós események és valós érzelmek közegébe helyezi el, nyilván nem naturalistán ócsárolva, de nem is megmaradva a legjobb atya, a legnagyszerűbb férj kategóriáiban.
Te meg másképpen gondolod. Ez ismét nem közelíthető meg érvekkel, mármint az, hogy te másképpen gondolod a dolgot, mint én vagy mondjuk, mint Vásárhelyi. Megírtad, rendben van és ezzel kész.
Miközben ezt a topikot olvasom (már kb. a felénél tartok), egyre többet gondolok a dr. K.H.G.-vel szemben álló katonára... Kezdem kapisgálni, mit érezhetett.
*
Én pedig azt mondtam rá: e kapisgáló homunculus az Index-fórum egyik legkorlátoltabb szellemi lombikbébije.
Mire ez a válasz érkezett (a hossza miatt csak a lelőhelyet idézem):
barboválasz | megnéz | könyvjelző 2006.08.06 18:06:06 (12893)
Persze jól megtűzdelve nevekkel, Örkény-egypercessel, miegymással.
Mármost. A kritikára háromféleképpen lehetett (volna) reagálni. Nyilván lehetett úgy is, ahogyan az fentebb sikerült, de lehetett volna bölcs hallgatással is, illetve lehetett volna mondjuk korrekcióval, például így:
barboválasz | megnéz | könyvjelző 2006.08.06 18:06:06 (12893)
Bocseszka! Az analógiát elbasztam. Az eredeti szöveget ezért így módosítanám:
Miközben ezt a topikot olvasom (már kb. a felénél tartok), egyre többet gondolok K. Havas Géza kollégáira... Kezdem kapisgálni, mit érezhetett vele szemben Vas István és Radnóti Miklós.
*
Csupán ennyi lett volna.
Ám e homo interneticus a következő szöveggel rukkolt elő magyarázkodásképpen:
„én nem azt írtam, hogy az őr helyesen járt el, amikor lelőtte dr. K.H.G.-t. Hanem azt, hogy "kezdem kapisgálni, mit érezhetett". Nos, kilenc hónap távlatából kifejtem: azt érezhette, hogy ez a "meddő gáncsoskodó" az élet vagy halál alternatíváját élesen felvető szituációban is arra koncentrált, hogy vélt szellemi fölényével - mely azonban arra már nem terjedt ki, hogy felismerje: kiszolgáltatottsága eleve vesztésre ítélte -, megalázza a nyilván kevésbé "lateiner" náci katonát. Akinek aztán ettől elborult az agya, és egy bíróság (ha volt ilyen) a tettét "erős felindulásból elkövetett"-nek is minősíthette volna.”
Szerintem ilyen mélyre zülleni még egy dilifórumon sem volna szabad.
A szerző ugyanis képtelen eldönteni (egyazon idióta mondatán belül), hogy a náci katona lateiner, avagy „kevésbé "lateiner"”-e; ez a „kevésbé” már önmagában véve is agyrém, tudniillik itt a gyilkos őr lateiner ugyan, csak kevésbé; tehát mégsem abszolúte lateiner (valószínűleg ezért áll idézőjelben), miközben dr. K. H. G.-nek csak „vélt szellemi fölénye” van a pribékkel szemben. Azzal szemben, aki kevésbé lateiner nála. Na, akkor most erre varrjon gombot, aki tud!
Mikor volna valós (s nem csak vélt) dr. K. H. G. szellemi fölénye? Ha az őr többé-kevésbé volna nála lateinerebb? Vagy hogyan van ez?
Az őr, szegénykém valószínűleg így töprenkedett magában: ennek a meddő gáncsoskodónak csak vélt szellemi fölénye van velem szemben, ezért hát kapom a puskát, és lelövöm. És puff, és már le is lőtte a gáncsoskodót. Erős fölindulásból. Mi a faszér gáncsoskodik ez itt nekem a munkaszolgálatba?!
Tudniillik mindig az erős fölindulás jellemzi azokat, akikkel szemben csak vélt szellemi fölénnyel gáncsoskodnak a meddő gáncsoskodók. Majd ebből lesz a kivégzés is, merthogy mi másból?
Egyáltalán nem azért, hogy magammal példálózzak, de itt aztán velem megtörtént minden, amitől „hirtelen fölindulhattam” volna. Sértegettek, gyaláztak, rágalmaztak, fenyegettek, IRL-adataimat kurkászták, teregették, a családomat, rokonaimat piszkálták, más módon is kellemetlenkedtek (pl. törölték a hozzászólásaimat, felhasználói nevemet), de isten látja lelkem, soha, egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy én akárkit is szívesen bántalmaznék ezért (az ölést nem is említem, annyira abszurd). De még csak az sem, hogy valakit följelentsek, bemószeroljak a spiclitopikon. Mert szerintem a par excellence gyilkos indulat kinyilvánítása, megvallása egy szellemi orgánumon (vitafórumon) lényegében véve önmegalázás. Teljes intellektuális kapitulációnak számít.
Továbbá az idézetben (ha összevetjük a hozzászólás egyéb részleteivel) benne van az is, hogy Vas István és Radnóti Miklós csak azért nem lőtték le K. Havas Gézát, mert nem volt puskájuk, mint a náci katonának. Egyébként megtették volna, hisz’ nyilván ők is kapisgálták már, mit érezhet egy szegény gyilkos az ő „hirtelen fölindultságában”. Vagyis Radnóti, amint a náci kivégző osztag lelkiségét kapisgálja. Na, ez is egy megkapó kép.
De az analógia más vonatkozásban sem áll meg. Ugyanis dr. K. H. G. nem K. Havas Géza. Lett légyen ő bármily genyó is a kollégáival szemben annak idején, dr. K. H. G. akkor is egy novella hőse. Aki ugye nem önszántából „internetezett” Voronyezs környékén. Sőt valószínűleg a katona sem jókedvében volt keretlegény a DoniDili fórumon. Míg ide mindenki önként regisztrál, illetve senki sincs kényszerítve arra, hogy belekössön a másikba. Én például erről a kapisgáló furvézerről azt sem tudtam, hogy létezik egyáltalán. Ő jelentkezett pengézni, ő ugrott elő a bornírt analógiával. Én csak visszafricskáztam. Mindemellett cirka negyedszer-ötödször írom le: jelöljön meg valaki egy tőlem vett idézetet, és bizonyítsa be, hogy én „bántalmaztam” őt (vagy bárkit) először. Már jó néhány hónapja indítványoztam ezt első alkalommal, máig nem jelentkezett senki.
Kb. másfél éven át Babarczy Eszter és Vásárhelyi Mária cikkeiről, publicisztikáiról írok, s aki ezért olykor belém kötött, olykor kaphatott érte, ez kétségtelen, de én senkihez nem szóltam, senki reflexióját nem kértem. Mindenki önként jelentkezett „meddő” válaszaimért, mint ahogy én sem tekintem a fórumozást zsidó munkaszolgálatnak. Másfél éven át mindenki velem akart megküzdeni, eleinte persze mindahányan birkózószarral tömték magukat teli, nagy vagányoknak, kemény gyerekeknek, később aztán inkább nyüszítő náci pribékeknek érezték magukat. Néhányan úgy is viselkedtek. Volt, aki bevallotta, volt, aki nem. Vagyis ennek a szituációnak Örkény egyperceséhez semmilyen vonatkozásban nincs köze. De még Radnótihoz sincs köze, Vas Istvánhoz sincs köze (ők ugyanis valószínűleg soha nem kapisgáltak náci identitást, legalábbis merem remélni).
Ezért tehát, ha egy ilyen hozzászólást látok annak idején:
Miközben ezt a topikot olvasom (már kb. a felénél tartok), egyre többet gondolok K. Havas Géza kollégáira… Kezdem kapisgálni, mit érezhetett vele szemben Vas István és Radnóti Miklós;
ha ezt látom, valószínűleg legyintek rá: hülyeség.
Ám ehelyett a babarczybarát lateiner túlpörgette, csúcsra járatta agytekervényeit, és belekutyult egy náci fegyverest is lelke gyilkos bugyogásába, minek következtében enyhe csudálkozásomnak adtam hangot. Most viszont, hogy a végletekig erőlködve magyarázgatja idióta, perverz hasonlatát, már muszáj módosítanom a minősítést: figyelembe véve legutóbbi opusát is, immár az egyik legkorlátoltabb és legszánalmasabb homo interneticusnak tartom az illetőt.
És persze az egyik legunalmasabbnak is. Legalább annyira unalmas, mint Vásárhelyi „nagyon rühellés”, illetve Frizu néni pulyapelenkázás közben. Maximum arra jó, hogy termékeny ökörségeinek meddő szálazgatásával az ember egy kicsit elszórakoztassa magát.
Te halkan, finoman semmit nem jegyeztél meg ezeken a fórumokon, ezért ne hazudj ismételten!
Az nem lapítás, ha senki nem veszi fel veled a kesztyűt, akit megszólítasz. Va'szeg Einstein sem beszélgetett volna veled a relativitás-elméletről.
Be kellene látnod, hogy olyanokat támadsz, akik messze feletted állnak. Akik megvédik őket aljas támadásaidtól, azok is olyanok akik feletted állnak. Egyszerű képlet ez. Nem nagyon érted, mit mondanak akik itt okítgatnak téged. Már ők is csak unottan helyeznek el néhány ütést az arcodon. Rutinból, csak hogy érezd a törődést.
Számtalan fórumot találhatsz, ahol néhány napra elhitetheted magadról, értelmes vagy. Keresd a "Hogyan csináljunk juhtúrós palacsintát" és hasonló topicokat! Ott lehetsz még valaki. Rövid ideig. Itt már csak egyre mélyebbre süllyedsz, miközben porig aláznak. Ez persze csak egy jó tanács.
Nézd, az hogy hosszan tudnál írogatni még egy cikkről, az nem jelent többet, mint hogy: a, a cikket érdemesnek tartod arra, hogy hosszan foglalkozz vele, olyan világot nyitott meg előtted amiről eddig fogalmad sem volt; b., azt gondolod magadról, bármiről tudsz hosszan írni, holott a kutyát sem érdekel. c., bárkit tudsz baszogatni, teljesen mindegy, hogy milyen ürüggyel.
