Szerintem is nagyon jó ötlet a fotókör! Nagy az érdeklődés, én is szívesen csatlakoznék!:) (ha már konkrétumok is lesznek, megoldható lenne hétvégén tartani a találkákat?)
Gilmur! Ez valami csodás! Na, talán végre kapok ettől egy kis lendületet, hogy végre tényleg belevágjak. A régi képeket már tavaly beszkenneltem hozzá, csak valahogy mindig akadt más teendő...
Köszönöm a ,méltató szavakat, remélem sokan elolvassák a könyvet és megnézik a filmet.
Gilmur! Örömmel látom ezeket a fotókat, szerintem már sokunk fejében megfordult ez az összehasonlító montázs, most végre akadt, valaki, aki meg is csinálta. Minden elismerésem! A falu több pontjáról is lehetne, egy látványos sorozat lenne például a vár újjáépítését bemutatni belső fotókkal. Csak ötlet...
Egyéb: a jég nálunk tippem szerint 7-8 centi vastag lehet, ha nem jön meg a nyár, vasárnap vagy hétfőn szerintem már bátran használható lesz. Mivel gyönyörűen fagyott be, teljesen átlátni rajta, nagy élmény, hogy halak rebbennek szét a jég, illetve az ember alatt.
""Steko erről biztos többet tudna elárulni, fogadok, hogy Ő mindig használ napellenzőt az objektívjein."" miben fogadunk ?? :) nem használok,de nagyon szeretnék egyet,úgy sokkal dögösebbek a fényképezők.:)
Szia Cimbora ! ...régen hallottam rólad , köszönöm , hogy gondoltál rám tégla űgyben, a kápolna dolgában már dolgozom , csak a másikkal , a Tóti Lengyel család kápolnájával , ami nem messze van ehhez a romos állapotban lévőhöz . Most vagyunk túl Balassa Dani fiatal barátommal egy Szigliget történetét feldolgozó filmen , amit Matrica imént említett ,úgyhogy volt bőven mit tenni ...
Teljesen ledöbbentettek a fotóid, amit az Ify kápolnáról és környékéről készítettél. Ismertem a Plébános Urat a nagyszüleim nem messze laktak tőle. Gyerekkoromban (a 60-as évek elején) a nyári szünidőben gyakran jártam le nekik a kisapáti boltba bevásárolni. A házvezető nőjét Anna Néninek hívták, nagyon kedves asszony volt. Lajos Bácsi gyerekszemmel szigoru ember volt. Arra emlékszem, hogy nagyon szerette az erőspaprikát nyersen enni. 4-5 cseresznye-paprikát szokott naponta megenni. Abban az időben (60-as évek) még elég sokan laktak fent a hegyen Kisapátiban és Hegymagason is és vasárnaponként misét is tartott a hegyi embereknek. Úgy emlékszem, hogy az Anna Néni halt meg előbb és egy távoli rokona Kozma Jánosné hegymagasi lakos vette gondozásba Lajos Bácsit. Kozmánénak nem voltak gyerekei, igy fordulhatott elő, hogy gazdátlan maradtak az épületek és lettek az enyészeté. Sajnos az akkori viszonyok nem tették lehetővé, hogy védetté nyilvánitsák az épületeket, még műemlék jellegűnek sem nyilvánitották. Nem lenne "hülyeség" valakinek feldolgozni (persze ez nagyon sok munkával járna) a kápolna építésének történetét. Talán Kisapátin és Hegymagason él még olyan idős ember aki tudna segiteni ebben a munkában.
Tuxi-komám, ha van időd és türelmed gondolkodjál el rajta. (ha legközelebb jöttök a Gáborhoz, ugorj fel hozzám van számodra 3 db tégla)
Amatőr fotóklub? Engem érdekelne. Kéne még pár ember! Talán Iboly is örülne egy szakkörnek, lenne mit írnia a jegyzőkönyvekbe, nemcsak makramé-tanfolyam meg zumba oktatás lenne (persze én azért intimtorna foglalkozásra is benéznék, ha indulna:). Más; Megnéztem a Szigligeti filmet. Elismerésem, láthatóan rengeteg munka van benn! Olyan kiterjedt anyag, hogy többször is meg kell néznem. Gratulálok, bárhol büszkék lehettek erre a munkára! Megin más; Ajánlom mindenkinek a Dani könyvét! Épp most olvasom, le a kalappal, erre nem számítottam. Kimondottan olvasmányos, van, hogy le sem tudom tenni. Én pc-n olvasom, de láttam a könyvtárban már a kinyomtatott könyvet is. Őszintén büszke vagyok rád, Dani! Ja, és dedikálnod kell majd a példányomat!
Éppen tíz éve május 4-én másztam be ebbe a kápolnába egy túra során. Pontosan így festett akkor is. Csak egy kupac csikk, meg szotyolahéj jelezte, hogy pár fiatal a környékből idejárogat, más nem utalt életre. A harmónium is ugyanezt a lehangoló képet nyújtotta, meglep, hogy még nem hullott darabjaira álltában. Ami a leginkább szíven ütött, hogy hátul, mikor bekúsztam egy összedőlni készülő celláriumba, aminek a mennyezete jó ha a derekamig ért, mégis emeletes ágyak voltak benne. Itt igazi remeték éltek egykoron...