Le tudnád írni, hogy kell kiszámolni a citera bundjainak pozícióját (mindkét kottasoron) a kottaléc hosszának függvényében? Van erre számítás, vagy hangzás alapján kell elhelyezni az érintőket?
Azért szenzorok és szabályozási mechanizmus is szükségeltetik, hogy a téblázati adatokat be tudd tartani. ez mindenképpen elektronikus vezérlésű gőzfűtés feltételez, nem kis embernek való pálya. Vagy kikísérletezed magad, hogy hogyan tudod megcsinálni és elfelejted a táblázatot, vagy több ház árát ráköltöd egy ipari berendezésre. Én nem tudom mik az anyagi lehetőségeid, de ha rendes pénzed lenne, akkor elmennél a faipari egyetemre, és megbíznál egy tanszéket a metódus kidolgozására, és utána dobokat gyártva még undorítóbban meggazdagodnál. Gyanítom nem ez ahelyzet, úgy hogy azt mondom, kezdd el kipróbálgatni a kisipari módszereket. Ez esetben max egy rugós szeleppel lezárt tartály jöhet szóba, aminek az alján víz van, amibe nem ér bele a fád. Alágyújtasz, és telem egy gőzzel a benne lévő tér. A rugós szeleppel tudod a bent lévő gőz nyomását szabályozni. Namost minél nagyobb a gőz nyomása annál nagyobb a hőmérséklete, és itt ismerned kell az erre vonatkozó támlázatot, illetve diagramot. ekkor a tartálynak elég erősnek kell lenni, hogy ezt a nyomást kibírja, és elég nagynak, hogy a fáid beleférjenek. itt tudnod kell nyomástartó edényt méretezni (keresd az úgynevezett kazán formulát). Hogy mekkor a nyomáson meddig kell gőzben tartanod a fát, azt lehet hogy ki tudod nézni táblázatból mely fafajra és a darabok méretére nézve tartalmaz információkat. Ez a módszer mindig telített gőztérrel dolgozik, tehát itt nincs értelme páratartalomról beszélni. amikor a nyomástartó rugósszelepen tódul kifele a gőz, akkor tuti; hogy bent telített a gőz.
Szerintem szállj le a földre, és kezdd el szépen megfőzni a fádat. Ha ez a módszer hegedűknél beválik, akkor a dobnál is jónak kell lennie. mert bár vastagabb az anyagod, a hajlítási sugarad sokkal nagyobb. Ha a 30mm vastag sétabotot meg tudtam hajlítani, a te dobhéjad sokkal enyhébb eset. Lehet hogy félreértetted, a repedést ugyanis nem a száradás okozhatja, hanem a hajlítás. A te esetedben a kötözés helyett acélszalagos szorítás jelenthet megoldást. Az acélszalag rászorítja a sablonra a lapos fádat, átvéve tőle a húzó terhelést, nyomó tehertől pedig nem fog megrepedni, vagy beszakadozni. Egy centi vastagság nem annyira nagy. képzelt, hogy a kádárok sem használnak gőztartályt, mégis meghajlítják a hordódongát, ami azért 40mm vastag tölgy is lehet, nem a legjobban hajlítható fafajta. Szerintem túlliheged a precízséget, melyet szabályozási rendszer nélkül úgysem tudsz ellenőrzés alatt tartani.
Sem a páratartalom (gőz), sem a hőmérséklet nincsen így kontroll alatt.
Itt is hangszerről beszélünk és nem szeretném, ha a sok munka és a nagyon drága hangszerfa a nem megfelelő előkezelés, megmunkálás, utókezelés miatt semmibe veszne.
Itt lényegében "csak" pár táblázatról és alapelvről lenne szó, ami talán szó szerint elférhet egy-két lapon. De ezt milyen nehéz beszerezni...
Írtam én olyan cégeknek, akik ilyennel foglalkoznak, de szerintetek mennyi manapság az emberekben a segítőkészség ?
Csak addig kedvesek, amíg pénzt adsz nekik.
Nem vagyok ügyfél, tehát hol érdekli őket az én kis kutatásom... ?!
Elmondom, hogy én hogyan hajlítottam sétabotokat akár 25 30mm vastag nyers kőrishusángból (csak mert nem vártuk meg, hogy kiszáradjon). Egy esőcsatorna bádogcső végét ellapítottuk, visszahajtottuk, majd feltámasztottuk ferdén a nyitott végét, az alját kitapasztottuk sárral, vizet öntöttünk bele, beledugdostuk a botokat és alágyújtottunk. Főztük őket vagy 10 percig, utána kézzel visszahajtottuk a végét, és kikötöttük magához, hogy nem tudjon kiegyenesedni. A vastagabb botokat át kellett madzaggal kötni, hogy ne tudjon szétrepedni. így kb 15-20 cm átmérőjű köríves furkót tudtunk hajlítani. A kikötött állapotban száradt meg, egy hét múlva levettük a furkó visszakötését, és úgymaradt. Szerintem ez egy dobkarimával is működne.
Az a pár videó+józan paraszti ész+pár általános dolog, amiket lehet olvasni, nem elég...
Már egyetemi jegyzeteket is olvasgattam, de az a faipar szemszögéből közelíti meg és elég kevés dolog használható belőle...
Pl. a faipari jellegű szárításnál nagyon egyenletes a felfűtés és a lehűtés. Ezzel szemben a dobkészítésnél puff bevágják a gőzbe, aztán mindenféle fokozatot hanyagolva kiveszik.
Persze ez nem csoda, hiszen ha megvárnák, amit a könyvekben írnak, akkor a lignin ismét megszilárdulna és nem lehetne hajlítani. Szóval ezeknek a dolgoknak megvannak a trükkjei, csak ezekről semmit sem találtam.
A műhely klímájával kapcsolatosan... :
Nem igényelne páratartalom mérőt, páraelszívót ( vagy nem tudom mi a hivatalos neve ), légkeringetőt,párásítót,klímát ?
Nyáron is elég nagy különbség lehet a nappali és éjszakai hőmérséklet között, illetve az esős és az átlagos páratartalmú időjárási viszonyok között is.
1. Fűtés és szellőzés, mint egy lakóhelyiség. Ne legyen nagyon száraz. Egyszer úgy jártam hogy száraz szobába került a rám bízott hangszer és elrepedt a teteje, lett még egy munka rajta. Lakkozni, enyvezni csak meleg helyiségben tudsz jól.
2. Milyen vastag fát akarsz hajlítani? Próbáltad-e már a hajlítást? Ha igen, mit csináltál, és mi volt a gond?
"A másik meg az, hogy olajlakk főzésre még nemigen vállalkoznék, mert nem garantálnám, hogy ilyen minőséget ki tudnék keverni, mint az itáliai balzsamos olajlakk"
éppen emiatt kell elkezdeni kísérletezni. könyvekből nem lehet megtanulni, csak ha csinálod is. Mint már mondtam, receptkövetés helyett meg kell ismerni azt, hogy az egyes összetevőknek mi a funkciója, illetve hogy milyen funkciói, követelményei vannak egy lakknak, és ezeket milyen összetevőkkel tudod kielégíteni. Ha megveszed a lakkot, az egy gyors megoldás, működik is, de biztos, hogy nem tanulsz belőle. Ha azonban elkészíted a lakkod, és végül eljutsz egy használható minőséghez, illetve rájössz hogyan tudod gazdaságosan kihozni, az igazi nyereség, melyet hosszú távon tudsz kamatoztatni. Én is vettem Joha szeszlakkot, de nem használtam minden módosítás nélkül. Elég jó lakk (különben nem lenne érdemes megvenni) de én tudtam rajta javítani, és közben tanultam dolgokat. Kipróbáltam ezt a felhordás közbeni összetétel változtatást. Az eredmény szenzációs, azt kell mondjam, hogy egy merev receptkövetés nem érhet nyomába a gondolkodásnak.
Más: Azt írtad, hogy ez a lakk nagyon jó, mert rugalmas. De mikor? most hogy felhordtad? Tudd ,hogy minden olajlakk rugalmas, mikor felhordod, illetve azután egy hónapig. Utána rohamosan romlik a hangja, majd újra javul és 3 év után eléri azt a minőséget, amire azt lehet mondani, hogy a hangszer használatra kész és eladható. Ha hamarabb adod el, akkor tartanod kell a vevővel a kapcsolatot, és figyelemmel kísérni a hang alakulását úgy, hogy az már nem is a tied. Hogy milyen lakkot vettél, az leghamarabb 3 év múlva derül ki. Nem valószínű hogy baj lesz vele mert az ár és a márkanév általában kötelez, de nem mindig.
Nekem eddig a dammáros olajlakk volt a legjobb, leszámítva, hogy ragadós maradt. Ezt azonban ki lehet küszöbölni különböző trükkökkel: több olaj, kevés tungolaj, illetve általában csökkenteni kell a dammárgyanta arányát akár más összetevők hozzáadásával.
A kevés mákolaj és/vagy napraforgó olaj is javíthat a dolgon. (figyelem, én itt folyamatosan adom az adalékokat, amik nem minden könyvben vannak benne, vagy nincsenek is, ezek aranyat érnek)
Ebből a 2.5 dl lakkból az ujjal való felkenéssel szerintem vagy 14-15 hegedűre elég, mert szinte nem is megy belőle kárba, csak a csiszoláskor egy kevés. Így már nem is olyan drága. Nem bántam meg, hogy megvettem, ez egy nagyon jó minőségű lakk/rezonancia és esztétika szempontjából is/ bár amikor megérkezett meglepődtem az árán, mert nem így beszéltük meg telefonon. Ott én 20 000 Ft-ra emlékeztem az enyvekkel együtt.
A másik meg az, hogy olajlakk főzésre még nemigen vállalkoznék, mert nem garantálnám, hogy ilyen minőséget ki tudnék keverni, mint az itáliai balzsamos olajlakk, de szerintem még egy gyengébb minőséget sem. Pontosabban fogalmazva, nem valószínű, hogy használható olajlakkot ki tudnék keverni a jelen tudásommal. :)
Na jó, sokat költöttem a lakkra, de a lényeg, hogy nem venni, hanem készíteni akarom a hegedűt, mert így én határozom meg a hangját, hangszínét. A vett hegedű olyan amilyen. A jó lakk meg kell a hegedűre, ami engedi rezegni a hangszert. Végülis nem a lakk a lényeg a hegedűn, viszont rossz lakkal el lehet rontani a hegedűt. Sacconi mondta, hogy az egyik Stardivári szinte lakk nélkül/úgy le volt kopva/ úgy szólt, mint amelyiken alig volt kopás, újszerű volt. Azt mondta, hogy a fa előkezelése és az alapozás miatt szóltak úgy a Stradivárik, ahogy szóltak
a 30 e ft-os lakkra, amihez ennyi pénzért nem jár a hígítóanyag, ami persze nem olyan, mint a többi lakké. drága pénzt fizetsz és nem tanulsz belőle. ha megveszed a hegedűt, akkor is ez a helyzet.
Az a baj, hogy ennyi erővel megvehetnéd rögtön a hegedűt is. ez az ujjas felhordás előgé jó megoldás, ha vékony rétegekben akarod szépen felvinni a lakkot. Azonban sokan pont azért használnak olajlakkot, mert vastagon is felhordható (szerintük, szerintem azért jobb a sok vékony réteg) . Az olajlakk ecsetelése koránsem olyan macerás, mit a szeszlakkoké. Én egy mezei disznósörtés ecsetet beenyveztem, beleszáradt, ekkor alakra csiszoltam az összekeményedett szőrt, így lett használható ecsetem. Ezután egy üvegszálas ecsetet fogok kipróbálni.
A másik kép kicsit sötétre sikeredett, amit már az itáliai balzsamos olajlakkal lakkoztam.Teszek fel egy világosabbat. Egy hete fejeztem be rajta a lakkozást. Gondoltam, mivel olajlakk kéne várni minimum egy hónapot vagy lehet másfél hónapot is a csiszolással.
Nem hígitom, mert nem is vettem higítót és azt mondják csak a saját hígitójával lehet higitani.
De nem is gond, mert ujjheggyel kenem fel és jól szét tudom kenni gyorsan. Azért vettem direkt olajlakkot, hogy ujjheggyel tudjam kenni/na meg azért, mert olvastam, hogy ez egy nagyon rugalmas lakk és tényleg az. Úgy rezonál tőle a hegedű, hogy az csak na... :) Vagyishogy engedi rezonálni, mert lakk nélkül is nagyon jól rezonál, A Simone F.Sacconi könyvében sok hasznos dolgot olvastam, amit alkalmazok és meglepő javulás van a rezonanciában/ Az ecsetelés nem az én stílusom.
Nekem van egy tippem, mi lehet a lakkban: balzsam, mivel balzsamos olajlakk. Fenyőbalzsam, mely a kérgen kijön, benne van a terpentin, a terpentinolaj, és a kolofónium. Már én is töröm a fejem, hogy főzni kéne fáról csapolt balzsamból lakkot, de milyen fát csapoljak meg? Hol találok olyan fát amit meg szabad csapolni (sajnálom is őket) ?
A Baki róbert könyvben is van egy recept, melyről jókat hallottam Marosvári mestertől , dióolaj és strasszburgi terpentin van benne, erről megismered, asszem Semmelweis Tibor ifjabb. Holló Bence is a strasszburgi terpentint használja, Faragó mártontól a velencei terpentint hallottam. Ezek a terpentinek balzsamterpentinek, méz állagúak szobahőmérsékleten, a fenyőbalzsam ezt is, és a kolofóniumot is tartalmazza, de nem mindegy, hogy mennyi időt volt a levegőn, mert besűrűsödik az oxidációtól. Marosvári mester mutatott nekem egy hegedűtetőt, melyen igen szép lakk volt, látszott rajta, hogy a karcot is állja. A tető az ő mesterétől, Sárászki Páltól származott, úgy idézte a szavait, hogy terpentin, kolofónium és lenolaj volt benne, de ennél többet nem tudunk. Hogyan készült, meg hogy ez a terpentin nem-e a terpentin olaj, a franc tudja, nekem a kolofóniumos olajlakkom porlós lett, nem állta a karcot, csapnivaló volt. Lehet, hogy sokkal kevesebbet kellett volna tenni a kolofóniumból, és többet a lenolajból, ez a meccs még nincs lejátszva, még vissza fogok rá térni a kisérletekkel.
egy kérdés: Hígítod a vett lakkodat, vagy töményen kened fel?
Hát, az hogy megmarad-e a héja a töknek, az a fajtájától függ. Vannak babatökök, lopótökök, kabaktökök, és kolbásztök. A tökcitera, ha jól emlékszem egyhúros, egy babatök nyakán keresztülfúrsz egy botot, . Húrt feszítesz rá ,és egy nem túl magas hútlábat teszel alá, majd kötéseket a botra, melyeken lefogod a húrt. A töknek jót tesz a vízüveg és a lakk is.
fogod a habkövet, amit a drogériában árulnak bőrreszelésre és dörzsmozsárban retszőlegesen finomra őrölöd. Az olyan borsdarálók ,melyekben az őrlőfelület kerámia, szintén megfelelőek (tecsóba vettem 500-é). Én vasvattát is használtam, vizes csiszpapírt, bevált az amit csiszolószövet néven árultak az Obiban. nem szövet az, hanem valami durva szálú vattaszerű cucc, amirefel van hordva a csiszolóanyag. ez nem rakodik tele olyan könnyen, és kimosható. eléggé sokáig tudtam használni (még mindig)
Arra vigyázz, hogy rendesen száradjon ám meg a lakkod, mert a habkőpor beleragad, míg a vizes csiszpapír már egy nappal az uv-s szárítás után használható volt. A víz szappanos legyen, nem engedi eltömődni.
A linket nem tudom betölteni, valami nem jó, lehet hogy nálam.
Minden kenés után simára kell csiszolni, a csiszolt felület jobban magán tartja a folyékony lakkot, de vigyázz, a durva csiszolónyomokat csak több réteg képes eltüntetni legalább 400, de inkább 600-as szemcsefinomsággal dolgozz, ha papírt használsz, a csiszolószvacs és hasonló puha hordozókkal durvább szemcse is finomabban dolgozik ,ott jó a 300-400
Lakkozom az 5. hegedűmet az itáliai balzsamos olajlakkal, amit németből rendeltem.
Ez egy szuper lakk, nagyon rugalmas/a fát maximálisan engedi kirezegni, eddig egyik lakk se volt ilyen jó amikkel lakkoztam/ és nem utolsó sorban szép ragyogó. Habár megvolt az ára/2.5 dl 25 000 Ft/, nagyon elégedett vagyok vele. Ujjbeggyel kenem szét a lakkot, ez egy nagyon takarékos lakkozás/merthogy az ecsetből nem kell kimosni, csak a kis csiszolásból adódik majd egy kis többletfelhasználás/, így sok hegedűre elég lesz, szerintem ezzel a lakkozási módszerrel vagy 14-15 hegedűre elég lesz.
Az itáliai lakkal/remélem cremonai, Stradivári féle :)/ az 5. hegedű
Köszönöm szépen, megvan ez a könyv, de ebben sajnos csak megemlíti a tökciterát, egyáltalán nem megy bele a részletekbe, hiszen igen ritka hangszer.
Azt nem tudom, hogy hagyjam-e előbb száradni a tököt, vagy előbb belezzem ki és utána gyorsabban szárad (és nem rohad bele a húsa). Egyáltalán bármilyen tökfajta alkalmas kiszárításra?
Szia! A citerákhoz nem értek. De a MEK-en találtam egy könyvet, ami a pengetős hangszerekről szól/tipusai, készítése stb/. Ebben nézelődhetsz, hogy találsz e valami használhatót. Egy helyen láttam, megemlíti benne a tökciterát.
Mielőtt egy citera elkészítésébe belevágnék, gondoltam, csinálok egy tökciterát. Kérdésem az lenne, hogy ehhez bármilyen tök jó? Van egy szép formájú tököm, ahol egy kicsi meg egy nagy tök összenőtt. Tudja esetleg valaki, hogyan lehet a héját konzerválni, miután kibeleztem? Kell-e, lehet-e lakkozni, stb. A nyakat hogyan erősítem rá? Csak simán ráragasztom? Mindenféle okosságot szívesen várok. Köszönöm.
Nem rossz, sok okosságot találsz benne, de én ajánlanám még a Dr. Vadon Géza-Hangszerészismeret, az a tutti. Sok adattal, méretekkel , részletes készítési módszerekkel. Rajta van a net-en. Linkelem.
Mekkora mázli, hogy ezek mind a MEK-en vannak. Én a Bennewitz féle könyvet még 17 000 Ft-ért vettem, azóta már felkerült a MEK-re. Vannak ott még egyéb hegedűkről, hegedűkészítésről szóló könyvek, azokat is lehet olvasgatni, letölteni. Én ezeket letöltöttem mindet és kinyomtattam, de akár lehet monitorról is olvasgatni. :)
A MEK-en ahol a hegedűkészítésről szóló könyvek vannak. Keresési útvonal.
MEK-MEK/Magyar elektronikus könyvtár/-humán területek, kultúra, irodalom- hangszerek/az ének zenénél/.
Kell egy körvonalrajz, ami alapján elkészítesz egy belső sablont és egy nyaksablon. A többi a könyvekben van.
Sziasztok! Olyan kérdésem lenne hogy" Sebők Miklós A hegedűkészítés ábécéje" könyv segítségével tényleg lehet készíteni hegedűt? Ha gyakorlatilag semmi elő képzettséggel nem rendelkezek a hegedűkészítéssel kapcsolatban?
Lakkozok az úja lakkal, az itáliai balzsamos olajlakkal. Azt már rögtön látom, a második réteg lekenése után, hogy a többi lak, amivel eddig lakkoztam a nyomába se léphet, bár azok is jó lakkok. Ez tényleg egy nagyon rugalmas lakk. Hogy mi lehet benne?!/az összetételére gondolok/
