Hát, ha számolni akarsz, itt van ez az önreklám: http://www.youtube.com/watch?v=n7jAuL9r-sg Ez egy 11/8-os képlet (12121231212), amibe beleloptam egy kis regit (igazából esztam), de én már eljátszottam a bossanovával 9/8-ban is, a 4/4 vagy a 12/8 (6/8) az elég szűk keret. Persze, nem ettől lesz valami jó, vagy rossz, de ha már ritmizálunk, gondolom bedobom, ez a vesszőparipám. Esetleg ez a megtekert tízes, bár ezt én is csak "loptam", 1231212123 formában, az örményeké a dicsőség: http://www.youtube.com/watch?v=F3Ix24f57lc
Gitározásban egyik sem fejti meg a világegyenletet, de hát az nem én vagyok :-)
nem haragszom :-), és kösz a tippet, nem ismertem ezt a csapatot.
Számomra az előbbi pont azért volt érdekes, mert egy nagyon hagymányos keretben él nagyon pici ritmikai játékkal, ami a szám egészét egy finom és végig kitartó feszültséggel tölti meg, anélkül, hogy a tényleges ütem valami matematikai magasságba emelkedni (szerintem). Ezért is tetszettek a korábban betett párhuzamok (Ipanema), és ezért is gondolom hogy a dalnak több köze lehet a soulhoz, swinghez, latinos "dal"-hoz mint a sima pophoz - de persze nem kell hogy mindannyiunknak tesszen. :-) (bevallom, volt bennem remény hogy a "pedig ez jobb!" helyett a zenét kicsit alaposabban érintő beszélgetés is elindul, de nem vagyok telhetetlen :-) )
Érdekes ennek a dalnak az ütemvilága is - míg a számolásból (s a gitáros kezét nézve) mintha 3-3-2 jönne, ki a talált kotta 4/4-et mondd, triolákkal meg ilyen nyújtott izékkel vagy mikkel:
Itt nagyobb méretben. Tényleg kíváncsi lennék hogy valaki próbálta-e játszani - egyéltalán: Magyarországon játszott-e valaha valaki Sadét?...
en csak pofazgatok itt, de ez eleve nem egy 'standard' latinos luktetes?
nagyon hasonlit (csak jobban lejaratott ... a holy meg vibratot sem hajlando hasznalni, ellenben sztem annak, hogy hol vesz levegot majdnem hogy ritmikai jelentosege van):
...így például nagyon érdekes Suzanne Vega gitározásával szembesülni (főleg a korai lemezeken - próbálgattam is vakarászni): nagyon inventíven viszonyul az egész hangszerhez, "normális" akkordok helyen a nagy közepén lefogott és üresen pengetett húrokkal (is) játszik vegyesen, amitől szépen csengő-bongóvá válik a hangzás. Nagyon izgalmas az is ahogy a pengetések erősségéhez viszonyul. Volt egy dala (Undertow? Nem emlékszem hirtelen), aminek megvolt a kottája (persze TAB), lefogtam, játszottam - és NEM AZ szólt.
Lassan kiderült, hogy a nagyon monoton ritmusban játszott alap-hangokból egy új "réteg" alapján nagy hangerőkülönbséggel emel ki egyes hangokat, így ez a "másodlagos" vonal lesz a domináns, miközben a lepengetett összes hang is szól, így a kottában szereplő minden hang keltette dallam is jelen van - na és akkor ebbe jönnek még itt-ott a 4/4-es környezetben hármasával csoportosított dallam-töredékek, aminek a ritmikája miatt mindig más hang jön ki az ütem elejére... Izgalmas terep ez is. :-)
Nekem szinte biztos hogy nem 4/4, a számolás nekem 6-ra jön ki, ami vagy 4+2 negyed (a hangsúlyok miatt), vagy ilyesmi. Miközben az alaplüktetés (nekem) nem teszi szokásosan egyértelművé az ütemkezdeteket, nagyjábok hármas hangcsoportokat is játszik végül is, tehát egy elég összetett világ - amiből a fül jórészt azt érzi hogy gazdag, hogy egy finom belső feszültség van benne. Nem tudom hogy mennyire lenne ezt nehéz egy gyakorlott gitárosnak eljátszania?...
*
Közben találtam egy kottát (többet is), ezek azt mondják hogy 12/8 (!), s hogy a fent emlegetett hármas csoportok triolák:
(Bertrand: persze hogy jó lenne tudni gitározni, de hát nem tudok - van itthon 2 gitár azért, ebből egyen van húr, és azt vakarászom néha de hiányzik a technika: nem ozognak úgy az ujjaim ahogy kéne: se oktatás, se gyakorlás, se képzettség. De hát hallgatni se rossz - az hogy volt már életemben gitár a kezembe legalább abban segít hogy pici rálátásom van a technikai ügyekre, néha élmény egy-egy kottát is megnézni hogy milyen leírva amit hallok, élmény koncerten zenészeket figyelni... Meg tűnődni, beszélgetni is róla. :-) )
Nagyon szép! Szinte mintha 3 külön ritmusvilág feküdne egymáson: a hüvelykujj sétája, a pengető ujjak sebesebb és változatosabb ritmukája és a nagyon lassú ének - csodás!
(kicsit visszatérve erre a Haunt Me-re: nagyon izgalmas a lüktetése, nem tudom, számptokra egyértelmű-e az ütemjelzése, vagy egyáltalán: az egész ritmusvilága?)
Jobb helyeken, persze - de a hangerőben az önmeghatározását is érző szólóénekesek vagy a blueskirályok azért bőven hajlamosak csak a hajlítás kedvért hajlítani, valamint a "béébi bébi, bééébi, óóóóó, jeaaahhh" kijelentés ismételgetésével nyomatékot adni mindennek, újra. :-) Sajnos több rossz mint jó példát tudnék mondani.
"Sade szerintem pont ellenpélda" - na erről érdekes lenne eszmét cserélni (én elég jól ismerem, élőben egyszer volt hozzá (nagy) szerencsém [persze nézőtérről :-) ]. Számomra sokkal több köze van a Pink Floyd féle kifinomultsághoz vagy a Madredeus-féle dalok zeneiségéhez, mint a popzenéhez. Nem véletlen hogy bár énekesnő, instrumentális számai is vannak - na de ez messzire vezetne. :-) )
Az érdekes hogy én pont másnak gondolom a belinkelt Sade dalt: ehhez az akusztikus-gitáros-dalos világhoz az ember óhatatlanul az érzelmeket, csukott szemű csücsörítős érzékeny éneket társítja – ami miatt nekem Sade fantasztikus, hogy megelégszik a zenével. Miközben persze pop-előadóként él a köztudatban, a dalai naná hogy érzelmesek, de ezek az érzelmek nagyon erősen zenei gyökerűek – így az előadásnál sem az ilyen-olyan hajlítások, ívek meg mittudoménmik dominálnak, hanem a pontosság.
Gyönyörűnek találom azt amilyen pontosan a gitáros játszik – és nem ott halkít vagy erősít ahol a szöveg vag a pillanatnyi gondolata „érzelemet” sugall, hanem ahol azt a zene kívánja – naná hogy úgy írják meg a dalt hogy a szöveg hangsúlya is ide essen adott esetben, de szorosan összekapcsolva a zenével.
Nem biztos hogy érthető amiről habogok… de valami olyasmi gondolatot próbálok leírni, ami nem az érzelmekBŐL építi fel a zenét, hanem fordítva: a ZENÉBŐL hoz létre élményt és érzést. Az eszköze így nem a dráma vagy a könnyek, hanem a ritmus, a szerkezet, a hangszerek viszonya: a zene. Ezért fontos hogy micsoda pontos kezű zenészei vannak – ahogy (nekem) állati fontos a Pink Floyd zenészeinek pontossága is, vagy Roy Harper gitározásáé. :-) Kevesen tudják ezt így.
Itt 
