Haliho, gambiai vizumot a gambiai konzulatuson adnak ki Budapesten. telefonszam, cim az interneten a gambia.extra.hu oldalon talalhato. Gambiaba fontos a sargalaz elleni oltas (utazas elott 10 nappal), illetve jo ha van hepatitis. a tobbi nem lényeges, nem veszélyes az orszag. A malaria elleni gyogyszert nem igazan ajanlom, a lariam csak két féle malaria ellen véd, ha véd, ellenben gambiaban kb 5 féle van. Tankolj fel inkabb borre fujhato szunyogspray-vel. Estenkent pedig hosszu vaszonnadrag, esetleg hosszu ujju ing, polo ajanlott.
Szia.
Nekünk az utazási iroda (vista) beszerezte a vízumot külföldről.
Oltással kapcsolatban pedig a többiek itt okosabbak lesznek, de mindenképpen beszélj időben az orvosoddal. Én is így tettem, és elolvastam a neten, hogy az adott országban mire kell ügyelni.
Egyébként pedig:
http://www.oek.hu/oek.web?to=11,751,752&gid=88&lang=hun
Durban: maga a varos erdektelen es semmitmondo, a belvarosa nagyjabol Johannesburghoz hasonlithato, bunozes szempontjabol is. A Golden Mile nem rossz, de rengetegen vannak, koszos a viz, este 10 utan pedig nem ajanlatos setalni. Vacsorazni kellemes a Joe Cool's ha valaki szereti a kicsit lazabb helyet. Ami viszont jo az az Ushaka Marine World (http://www.ushakamarineworld.co.za/), az arak nem veszesek, asszem egesz napra 150 rand koruli, erdemes az aquaparkkal kombinalt belepot venni s koran menni, mert nagyon hamar megtelik es utana parkolni sem lehet.
Durbannal akar az eszaki, akar a deli part sokkal jobb. Az eszakin ajanlott Ballito, Umhlanga Rocks, a delin Ramsgate, Margate, valamint olyan kicsit eldugottabb helyek mint Southbroom vagy Marina Beach, ahol gyakran sokkal kevesebben vannak, a viz is tisztabb (pl. Ramsgate blue flag beach) es a termeszet is kozelebb van az emberhez. El lehet menni horgaszni, buvarkodni, satobbi, rengeteg lehetoseg van. Durban kornyeken van meg a Valley of Thousand Hills, delen az Oribi Gorge-t erdemes megnezni.
Zulufold: erdekes lehet megnezni Shakaland-et (tradicionalis zulu falu, kicsit showbiz szagu, http://www.shakaland.com/) valamint ha az embernek van ideje, akkor vegigjarni a Battlefield-et (Rorke's drift, satobbi).
A weben fenn minden, erdemes megkeresni KwaZulu Natal honlapjat, de az eszaki es a deli partnak is van sajat weboldala, rengeteg programmal, szallassal.
Kozlekedes: vagy Joburgig repulovel, onnan pedig low cost 400 rand egy utra, vagy kocsit berelni es az N3-on vegigmenni, Durban kb. 550 km, a eszaknak es delnek ehhez hozza kell adni 50-150 km-et, uticeltol fuggoen. Ha jol emlekszem az autopalyadij (vegig az van) kb. 100-150 randra jon ki egy iranyba, viszont szep az ut (szerintem).
A fentiek sajat velemenyt tukroznek, tehat mindenkinek sajat maganak kell eldonteni.
Itt gyanusan sok durbani ajanlat van. Lehet, hogy ok szervezik. http://utazas.kurzor.hu/fx_action/tematikus/fx_site/kurzor/fx_nid/9/fx_orszag/132/fx_sorok/13/fx_tovabbi/1/index.php
Valami remlik, mintha Kenyaba szallna meg le az a durbani repulo, de ha nem kell kiszallni, akkor egyszerubb. Bar en 1x Zurichen keresztul, 1x meg Londonon keresztul mentem, nem nagyon zavart az a nehany ora varakozas. :o)
Úgy tudom, a régebben a charterek is megálltak útközben, nem jött ki egy teljes repülőnyi durbani utas. De utazási irodák, akik oda szerveznek üdüléseket (igen elfogadható áron) biztos meg tudják mondani.
"Közvetlen járat van, vagy át kell szállni ?" Honnan-Hova? Bp-Fokvaros kozott lattam mar charterjaratot, de nem tudom ki szervezte es megvan-e meg. De mintha Bp-Durban is lett volna vmelyik utazasi irodanal.
A topikba eleg sok kep van, vagy linkek, javaslom, hogy lapozz vissza egy kicsit. A kepek mellett rengeteg reszletes beszamolot is olvashacc. :o)
Hali. Nincs közvetlen járat, de lehet menni egy csomó módon átszállással. Mi Amszterdam felé mentünk. Odáig 1 óra 20 perc, onnan 10 óra volt az út. www.expedia.com Sajnos nem vagyok jó pancsolós helyekben, mert mi télen jártunk arra, bár az Indiai óceán akkor is úszható hőméréskletű volt. Durbanben nem voltunk.
Körülbelül milyen hosszú a repülőút ? Közvetlen járat van, vagy át kell szállni ?
Melyik részt ajánljátok ha egy nyugisabb, kisgyermekes, családi, kis homokos parti pancsis helyre szeretnénk menni, de azért látnivalóban is bővelkedjen ?
pillanatnyilag meg pretoriaban vagyok, de ha lesz egy kis idom irok bovebben. mi egy pongola nevu game reservben voltunk zulufoldon. szep, de ennel biztosan letezik jobb is. mi rinokon kivul csak a szokasos szafaris allatokat lattuk, a nagy otosbol mast nem. azert soha rosszabbat.....
durban mellett csodaszep a tengerpart. eszak fele erdemes indulni.
Láthatunk-e egy csoportban fekete és fehér embereket (fiatalokat) beszélgetni, sörözni, ebédelni, vacsorázni, avagy ez azért még a békés Namibiában is ritkaság? Netalán, léteznek-e vegyes házasságok, láttál-e fehér férjet fekete feleségével, avagy fordítva?
Az éttermekben feketék, avagy fehérek szolgálnak fel?
Nem vesszőparipám a namibiai németség, de egyszer láttam a tévében egy namibiai - német származású - farmercsaládot, akiknek a segítőik feketék voltak. A fekete alkalmazottak a fehérekhez hasonlóan németül válaszoltak a riporter kérdéseire, bár nyilván nem goethei választékossággal. Létezhet valamilyen helyi német oktatás feketéknek is?
Egy országról sokat elárul az, hogy mennyire tartják karban az épületeket és mennyire tartják tisztán a településeket. Mi jellemzi ebből a szempontból Namibiát? Iható-e a csapvíz a kisebb településeken, avagy csakis a nagyobb városokban?
Említenél néhány termék árat - netalán a keresethez mérve - , mi az, ami számodra is meglepően olcsónak bizonyult, mi az, ami viszont a hazai példához képest kifejezetten drága volt?
Milyen a viszony Dél-Afrikával, mennyire példa Namibia számára?
Rengeteg magyar vadász utazik Namibiába, mit tudnak rólunk a helybeliek, avagy a magyar csak annyit tesz - jó esetben - hogy európai?
erről jut eszembe, most megy a bbc-n egy peachemakers c. sorozat, amiben a desmond tutu és mások segítségével az IRA volt aktív tagjai, és brit katonák valamint mindkét oldalról özvegyek, családtagok beszélgetnek nyíltan, őszintén a háborús időszakról, az akkori és mostani érzésekről, erőszakról, bűntudatról, stb. nagyon érdekes, megrázó és felrázó. olyan mint a peace and reconciliation committee lehetett - gondolom - délafrikában.
Mi szedtünk Lariamot a biztonság kedvéért, de a helyiek azt mondták, hogy valamilyen illatanyagot bocsát ki ettől az ember bőre, ami éppen hogy vonzza a szúnyogokat. De egy johannesburgi vakáció esetén tényleg nem kell aggódni.
Nos, humán oldal. Namíbia lakossága 1,8 és 2 millió fő között van valahol, senki sem tudja pontosan, hogy ezen belül mennyi. A fehérek aránya 6%. Ez durván 100 ezer ember. Ők döntően Windhoekban, Walvis Bayben és Swakopmundban élnek, északon alig. A fehér lakosság legnagyobb része afrikaans, csak a kisebbik részük német. Angol eredetű gyakorlatilag nincs. A lakosság döntő többségének négy törzsi nyelv valamelyike az anyanyelve, az afrikaanst 11% tartja anyanyelvének (érdekes módon az egyik törzs is). A németet kb. 2%, az angolt kevesebb mint 1%.
Az ország hivatalos nyelve viszont az angol. Ennek elsősorban történelmi oka van, a dél-afrikai megszállás alatt az afrikaans volt a hivatalos nyelv, így a függetlenné válás után (1990) ezt törölték el először, és választották az angolt hivatalos nyelvnek. Mivel a lakosság legnagyobb része négy különböző törzsi nyelven beszél, az angol egyben a közvetítő nyelv is. (Ez a politika, a közigazgatás, a média, a kereskedelem stb. nyelve. És természetesen az oktatásé.) Kiírások, feliratok, könyvek stb. csak angolul vannak.
Újságok vannak angolul, afrikaansul és van egy német napilap is. A tévé angol, a rádiónak van egy oshiwambo (a legnagyobb törzsi nyelv, a lakosság 48%-a beszéli) nyelvű adása.
Fehérek és feketék között az én eddigi benyomásom és a médiára alapozott tudásom szerint nincsen feszültség. Legalábbis politikai vagy társadalmi. A politikai vezetésben nincsen fehér, de ez leginkább az emberek politikai maradiságának tudható be, azaz annak, hogy 16 éve ugyanazt a pártot szavazzák mindig vissza a hatalomba. És nem azért, mert annyira jók, hanem, mert az volt a függetlenséget kivívó párt, és ez még mindig olyan sokat jelent az embereknek, hogy egyáltalán nem is hajlandóak más jelölteket, pártokat fontolóra venni. Pedig van egy csomó, kedvük szerint működhetnek is. A választások is tiszták és törvényesek.
Ellentét leginkább gazdasági téren van: a gazdasági élet irányítása két csoport kezében van. Az egyik a kormányzó párthoz közeli érdekcsoport, azaz a 16 éve kormányzó párt vezetői gyakorlatilag felosztották egymás között a fontosabb gazdasági érdekeltségeket. Ez ellen az ellenzék naponta tiltakozik, a sajtóban napi téma a különböző miniszterek és egyéb országvezetők hihetetlen személyes vagyona és érdekeltségi rendszere. A másik csoportot a fehérek alkotják. Ők rendelkeznek egyrészt az öröklött vagyonnal, azaz pl. a a földterületek jelentős részével. Másrészt az új gazdasági beruházásokkal, ami legnagyobb részt a kereskedelmet jelenti. Mert ipar pl. mint olyan nincs Namíbiában. A nagy vállalatok, úgymint bankok, áruházláncok stb. menedzsmentje gyakorlatilag fehérekből áll. És nem azért, mert nem akarnak feketéket alkalmazni, hanem mert nem tudnak. Az országban ugyanis kritikán aluli az oktatás színvonala. Az emberek jelentős része gyakorlatilag alkalmatlan mindenféle kvalitatív munkavégzésre, a boltokban az eladók két tételnél többet nem tudnak írásban helyesen összeadni, történelmi-földrajzi ismeretük példátlanul hiányos, a tanárok felkészültsége alatta marad egy átlagos európai középiskolás diákénak. Semmit sem tudnak a rabszolgaságról, saját történelmükről, sokan még mindig komolyan hiszik, hogy a fekete bőrszín valammilyen isteni büntetés eredménye...
Az országban egyetlen egy egyetem működik, a diplomások jelentős része külföldre (Dél-Afrikába) megy dolgozni. Namíbiában ugyanis nincs termelés, nincs munka. Komoly hiány van tanárokból és szakképzett ápolónőkből. Orvosokról nem is beszélve, orvosok csak a városi kórházakban vannak, a vidéki klinikákon csak ápolói személyzet van.
Ezért tetszik, nem tetszik a kvalitatív vagy vezetői pozíciók jelentős részét fehérek töltik be.
Nekem az a benyomásom, hogy az átlagember jóindulatú, megbízható és becsületes, de nagyon egyszerű, aki alig képes a saját sorsát irányítani.
A kisebbség megítélése és véleménye, a médiából, olvasói és hallgatói hozzászólások alapján sokkal inkább a hatalom korrupt irányítói, mintsem a fehérek ellen irányul. Nem tudom, mennyire közismert, de Namíbiában éppúgy apartheid rendszer volt, mint Dél-Afrikában, azzal a különbséggel, hogy egy idegen hatalom fehér uralkodó osztálya nyomta el a namíb feketéket. Ehhez képest a rendszerváltás kifejezetten felvilágosult volt, semmilyen retorzió nem követte, a társadalmi egyenlőséget meglehetős következetességgel betartják.
A fehér identitás érdekes. Az itt élő németek általában harmadik-negyedik generációsak, hisz a német gyarmati uralom az első világháború után megszűnt. Ők ezért, noha nagyon őrzik kulturális hagyományaikat, és kivétel nélkül német nyelvű iskolákban tanulnak, namíbiaiaknak tartják magukat. Inkább a többségben lévő afrikaans fehéreknél vettem észre, hogy ha nem vigyelnek oda, dél-afrikaiakként utalnak magukra. Ők ugyanis még gyakran első generációs bevándorlók, azaz a dél-afrikai uralom megszűnte után egyszerűen itt maradtak.
Várjuk a folytatást, érdekes lenne, ha a látványosságok mellett az emberekről is írnál, például a feketék és a fehérek kapcsolatáról. A saját törzsi nyelveiken kívül milyen nyelven értenek (tanulnak) a feketék, angolul, avagy németül? Mennyire német tudatúak a helyi németek, avagy létezik-e "namíbia identitás"? Milyen nyelvűek az utcanév és az üzlet feliratok, milyen nyelven ad a rádió, a televízió, milyen nyelven lehet hivatalos ügyeket intézni? Milyen nyelven beszélnek - szólalnak meg - hivatalos eseményeken az ország vezetői? Vannak-e fehér bőrszínű politikai vezetők, avagy a fehérek csak a gazdaságban játszanak - játszhatnak - szerepet?
Egyelőre ennyi, de a fentiekből még ezer más kérdés következik.:-)
Akkor küldök egy következő beszámolót egy múlt heti nyaralásról Swakopmundba:
Az Etosha Nemzeti Park és Viktória vízeséssel egybekötött Caprivi övezet mellett a Namíb-sivatag és a tengerpart a harmadik legnagyobb turista-látványosság az országban. A Namíb-sivatag az Atlanti óceán melletti sávban az angolai határtól Dél-Afrikáig mintegy 1500 km-en keresztül az egész országon végignyúlik. Ez állítólag a föld legrégebbi sivataga, és nagyon érzékeny az élővilága. Szabad szemmel gyakorlatilag észrevehetetlen rovarok, bogarak, kígyók és egyéb hüllők élnek a homokban, valamint a welwitschia nevű botanikai különlegesség: ez egy lapos levelű, a földön szétterülő növény, amely átlagosan 500-600 éves (!). A legöregebb példány állítólag 2000 éves… Ennek következtében gyakorlatilag az egész sivatag különböző nemzeti parkokba van tagolva. Nem mintha nagy veszélyben lenne, lévén a 90 százaléka csak a levegőből közelíthető meg, az utak totális hiánya miatt még terepjáróval is csak egy része járható be.
Mi Swakopmundba mentünk. Ez egy hangulatos tengerparti üdülőváros 30 km-re Walvis Baytől, ami Namibia egyetlen mélyvízi kikötője, és a főváros után a második számú ipari központja. Swakopmund német: építészetileg, kulturálisan és a lakosságát tekintve is. Mulatságos 100 éves német stílusú házakat látni pálmafás kertekben, Afrika közepén bajor sörözőkben sörözni, és német nyelvű étlapról rendelni. Szép, rendezett város, európai kávéházakkal, fagylaltozókkal, uszodával, könyvesboltokkal és mozival. Ez persze a belvárosra igaz, ahol a fent említett helyeken a vendégek 100 százaléka fehér. Általában a személyzetet is beleértve. A külváros a szokásos afrikai nyomortelep, egymás mellé épített különböző állagú és fajtájú kunyhók és viskók halmaza.
Kedden érkeztünk, kilenc órás buszozás után (Oshakatitól 850 km-re van, visszafelé ugyanezt az utat 11 óra alatt tettük meg). Eredetileg sátrazni akartunk a tengerparton, de ezt mintegy öt perc után módosítottuk: Swakopmund éghajlata ugyanis hideg és ködös. Fent északon napközben már lassan elviselhetetlen a hőség, és az éjszakák is enyhék, a tengerparton viszont még kifejezetten hideg volt. A víz 13, a levegő 11 fokos. És gyakran köd, mint Pesten novemberben. Ha kisütött a nap, kellemes volt, de állandóan változott. Viszont hiába párás, gyakorlatilag sohasem esik az eső. És minden tele van turistaprogramokkal: lehet menni különböző hosszúságú sivatagi túrákra, sétarepülésre, hőlégballonozásra, snowboardozásra a homokdűnékre, lovaglásra, tevegelésre stb., stb. Mi quadoztunk a sivatagban, és katamarános delfin-, bálna-, illetve fókanézőbe mentünk. Szerencsére mindkét nap szép idő volt.
A quad klassz volt, a túravezető megy elől, mi mögötte. Kint a sivatagban, homokdűnékre fel-le. Jó szórakozás, ameddig a szem ellát, sivatag.
A hajókázás komolyabb volt. A kapitány reggel felvett minket a szállásunknál, és bevitt Walvis Baybe. Ez, ahhoz képest, hogy Namíbia második-harmadik legnagyobb városa, kikötője, halfeldolgozó központja és Afrika legnagyobb sókitermelő központja, egy álmos kisvárosra emlékeztet. Az angolok alapították 1878-ban, és a német gyarmati időszakot követő dél-afrikai kormányzat alatt is kiemelten kezelték. Az ország 1990-es függetlenné válása után is még négy évig dél-afrikai terület volt, csak 1994-ben adták vissza. A helyi jachtkikötőből indultunk egy mintegy 10 méter hosszú motoros katamaránnal. A walvis bayi öböl delfinekről és a fókákról híres; delfinből kétfajta lakik itt, a palackorrú- és a Benguela delfin, ami kisebb és egy nagy fehér folt van az orrán. Fókákból csak egy, a Cape Fur fóka, viszont abból rengeteg. Nincs természetes ellenségük, valamiért sem kardszárnyú delfin, sem fehér cápa nem él itt. A halászok panaszkodnak is, hogy a fókaállomány elszaporodásával észrevehetően megcsappant a halállomány a vizekben. Tény, hogy szeretik a halat: a kétmotoros katamaránunkat hátulról simán utolérték, és menet közben másztak fel a fedélzetre, ami legalább egy méter magas volt. Igaz a fókák se voltak kicsik, a nagyobbak kb. 300 kilósak. A fedélzeten szépen leültek, pacsit adtak, és várták a halat. Lehetett simogatni és fotózni őket, szemlátomást remekül érezték magukat.
Delfinek folyamatosan kísérték a hajót, majd amikor kiértünk a nyílt óceánra, befogtunk egy púpos bálna rajt. Szerencsére teljesen sima volt a víz, így egy jó darabig tudtunk haladni velük.
Visszafelé megnéztük a kikötőt: sajnos az elég lehangoló volt, a hajók többsége kiöregedett rozsdás bárka volt, csoda, hogy még úsztak. Egy elkerített részen három, azaz három darab halászati őrhajó állt. Mint utóbb kiderült ebből áll a namíb haditengerészet, kiegészítve egy (1) darab helikopterrel. Hogy igaz-e azt nem tudom, de vagy egy hónapja elég nagy hír volt, hogy egyik napról a másikra eltűnt a kikötőből egy nagy teherhajó, állítólag ellopták. Azóta sem találták meg, a hírek szerint felhajóztak vele Angolába. Senki sem értette, hogy miért nem állították meg vagy fogták el útközben. Így persze érthetőbb…
Swakopmundban a szervezett programokon kívül is lehet mit csinálni, megnézni a kígyófarmot, felmenni a világítótoronyba, sétálni a sétálóutcákban vagy beülni egy hangulatos kávéházba vagy sörözőbe. Az ember szinte elfelejti, hogy Namíbiában vanJ.
