Mózes ötödik könyve 31.28–32.7 sorainak görög fordítását tartalmazza. Fajjúmban találták 1939-ben, a kézirat neve I. Fuád egyiptomi királynak állít emléket. Paleográfiailag az i. e. 2–1. századból származik. Jelenleg a kézirat a Societé Royale de Papyrologie-ben található.
Fajjúm Egyiptom területén Kairótól 100 km-re található.
Egy Egyiptomban élő zsidó közösség ,aki feltehetően Jahót a borjúistent imádta hamisította meg saját használati célra a Tórából készült görög fordítás szövegét.
Az Úr Jézus és az apostolok nem bejehovásított írásokat használtak. Amikor az Úr Jézus idézett a Mózes Törvényéből, nem nevezte Istenét Jahónak. Sőt amikor Ésaiás prófétát idézte akkor sem
állította, hogy Jahó Isten Szelleme van rajta.
Olvasd csak !
Lukács 4:17 És adták néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez volt írva: 18 Az Úrnak Szelleme van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az Evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, 19 Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.
Előtte ,amikor megkisértette a Sátán idézet neki Mózes Törvényét. Nem azt mondotta a Sátánnak, hogy a Jahó Istent kell imádni,hanem azt, hogy az Urat.
Isten Khisztoszának és Khrisztosz tanítványainak beszédeiből egyértelmű, hogy nem imádták a Jahó nevű istent, mint azt az egyiptomban élő zsidók és a kumráni napimádó varázsló zsidó szekta tagjai tették.
Neked az a lényeg, mivel más istened és más krisztusod van, hogy az Igaz Istent és annak Khrisztoszát meggyalázd. DE amint látod nem sikerült. Semmi köze nincs Mózes Istenének
a te jahó istenedhez azon kívül, hogy a jahó isten imádata miatt úgy megútálta Izrael fiait, hogy elűzette őket földjükről.
I. Dániel 11 és az „erődök istene”: Plymouth címere nem bibliaértelmezési kulcs
A Dániel 11,38-ban szereplő „erődök istene” kifejezésből azt akarod kihozni, hogy ez valamiféle „Jehova nevű Őrtornyok istene”. Ehhez előrántasz egy 1620-ban rögzített Plymouth-címert, amelynek jelmondata a „Turris fortissima est nomen Jehova” alakban szerepel, vagyis lényegében: „az Úr neve a legerősebb torony”"
Itt is kiforgatod a tényeket. Nem az van a címerbe írva, hogy az Úr neve a legerősebb torony, hanem az, hogy Jehova , azaz Jahó.
Csak a félnótás címer alkotók nem tudták, hogy a domonkos szerzetes, aki a 13. században kitalálta, hogy a tetragrammát nem Jahónak, hanem Jehovának kell kiejteni nem értette
azt a nyelvet, amelyen a tetragrammát használták.
A Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai eljátszották, hogy ők milyen nagy szakértői a tetragramma nyelvének. Jeromos kora óta 1600 éven keresztül nem voltak képesek megfejteni, hogy hogyan kell helyesen kiejteni a Tetragrammát, de ragaszkodtag ahhoz, hogy a három az egyben istenmodeljüknek a JHVH nevet adják, amit a domonkos szerzetes öttlete alapján jehovának olvastak
és ezen téves olvasat formájában be is telepítették a bibliafordításokba.
DE azokat az olvasókat nem tudták megtéveszteni ,akik hittek Isten Khrisztoszának beszédében,
aki soha se nevezte Istenét jehovának , jahónak, jahvénak, vagy jahuának, ezért nem is vették komolyan a jehova nevet a bibliafordításokban. Eltűrték csupán ,mint elkerülhetetlen rosszat.
Napjaink példája vallási keveredésekre. Amerika, Mexiko, guatemala, Belize Honduras. Csak hogy pár területet emlitsek. a katolikus vallás ezeken a területeken teret hóditott. a szűzanya ünnepei alatt Pachamama-rituálékat végeznek. a szentek szobrai, hegyi szellemeket (apus) helyettesitenek. És! a katolikus papok gyakran együttmüködnek a helyi sámonokkal. szóval ez egy tankönyvi példa is lehetne. (dual religious system)
Haiti és kuba térségek itt be is lehet azonositani konkrétan. Sz. patrikc =Damballa (kigyó szellem) sz. barbara = shango (villám isten.) sz lázár =babalu-Aye (betegség szellem.)
szóval napjaink szinkretizmusa, jól mutatja, és egyben párhuzam is, hogy a szélsőségek, egyéni elgondolások hogyan olvadnak be. ez nem azt jelenti, hogy a Katolikus vallás ezt tanitja! Nem. Azt jelenti, hogyan olvasztják be saját nézeteiket ott területileg az emberek.
A leletek pedig Nem azt bizonyitják, hogy egész Izrael fogott egy Jahve nevűt, és betette Krisztosz helyére. azt bizonyitja, hogy Jahve mindig is volt, az volt az eredeti vallás, és szépen átformálták, Határvidéken kivüli, de érintkező csoportok. Vagy egyénileg, ahogy napjainkban itt (fórum) is láttható. az emberek más, más Istent képzelnek el. Bár ugyanazt a Bibliát lóbálják. :)
A lelet tehát azt bizonyitja. 1. volt Jahve, és az volt az ős vallás alapja. 2. ki-ki, a maga elgondolása szerint, kiházasitotta, vagy más funkciókat is rendelt hozzá. 3. Egyszerűen betette egy panteonba (Ahogy Te is teszed krisztoszt) és több isten közt imádta, mint fő isten.
zsengellér József munkáját már kiolvastad? Mert ő is azt teszi amit te, csak ő nem egy jahvizmussal számol, hanem több párhuzamossal. Pont úgy tölti ki az üres helyeket (ahol a tudomány hallagat, mert nincs miről beszélni.) tölti ki saját gondolatokkal. :)
A mostani szövegedben ismét több egymást is felfaló állítást hordasz össze: egyszerre beszélsz Szentháromságról, de tagadod a Fiú egylényegűségét; egyszerre hivatkozol Jézus imádására, de tagadod, hogy neki isteni imádás járna; egyszerre nevezed a Fiút „egyszülött Megváltó Istennek”, de közben nem engeded meg neki azt, ami Istennek jár; egyszerre mondod, hogy a Szentháromság nem katolikus találmány, majd mégis a katolikus Szentháromság-tant támadod mint hamis modellt. Ez nem rendszer. Ez egy dogmatikai alkatrészhalom.
És erre még ráöntöd a JHVH-név démonizálását, a maszoréták nyelvének félreértését, a 4Ezdrásból gyártott titkos könyv-mitológiát, valamint egy olyan „két Krisztus” elméletet, amely nem kereszténység, hanem henoteista-nesztoriánus barkácsmunka. Elhagytad az Őrtorony-rendszert, ez önmagában jó; de sajnos nem az apostoli hithez érkeztél meg, hanem egy saját készítésű szellemi műhelybe, ahol mindenből az lesz, amire éppen szükséged van.
I. Dániel 11 és az „erődök istene”: Plymouth címere nem bibliaértelmezési kulcs
A Dániel 11,38-ban szereplő „erődök istene” kifejezésből azt akarod kihozni, hogy ez valamiféle „Jehova nevű Őrtornyok istene”. Ehhez előrántasz egy 1620-ban rögzített Plymouth-címert, amelynek jelmondata a „Turris fortissima est nomen Jehova” alakban szerepel, vagyis lényegében: „az Úr neve a legerősebb torony”. Csakhogy a heraldikai oldal maga is azt írja, hogy ez bibliai utalás, továbbá a címeren szereplő tornyok Plymouth erődítéseire is visszhangoznak. Vagyis nem egy pogány „toronyisten” vallástörténeti bizonyítékával állsz szemben, hanem egy bibliai jelmondattal és városi címerrel.
A te módszered itt egészen komikus: egy 17. századi angol címerből akarsz visszafelé magyarázni egy ószövetségi próféciát. Ez körülbelül olyan, mintha valaki a magyar koronás címerből próbálná bizonyítani, hogy István király személyesen írta a Jelenések könyvét. Dániel 11 szövegében az „erődök istene” a hatalom, katonai erő, önistenítés és idegen kultusz körébe tartozó apokaliptikus kép. Semmi köze nincs ahhoz, hogy egy későbbi angol címeren a Jehova alakú név szerepel.
És még egy apróság: ha a címertani jelmondat valóban a Példabeszédek 18,10 gondolatát idézi — „erős torony az Úr neve” —, akkor éppen az ellenkezőjét bizonyítja annak, amit mondasz. Nem az „erődök istenét” imádja, hanem a bibliai Úr nevét nevezi erős toronynak. Te ebből csinálsz „Őrtorony-istent”, mert mindenhol az Őrtorony árnyékát látod. Ez nem exegézis, hanem szektás utórezgés.
II. Philón, Ariszteasz és Zeusz: nem pogány azonosítás, hanem hellenisztikus zsidó apologetika
Azt állítod, hogy Philón az Ariszteasz-levélben Zeuszt és JHVH-t egyazon istennek vallja. Már itt elcsúszol: az Ariszteasz-levél nem Philón műve. Egy hellenisztikus zsidó pszeudoepigráf iratról van szó, amely a Tóra görög fordításának tekintélyét kívánja megalapozni. A benne szereplő gondolat nem azt jelenti, hogy a zsidó szerző JHVH-t beolvasztja a görög Zeusz-kultuszba, hanem azt az apologetikai stratégiát követi, hogy a pogány királynak azt mondja: a teremtő, világfenntartó Istent ti más néven említitek, de a zsidók istene a valóságos, egyetemes Isten. A szakirodalom pontosan ezt a hellenisztikus-zsidó önigazolási és közvetítő stratégiát írja le.
Ez döntő különbség. Ha egy keresztény misszionárius azt mondja egy pogánynak: „amit te homályosan a legfőbb isten alatt sejtesz, az valójában a teremtő Isten”, akkor nem pogánnyá lett, hanem missziós nyelvet használ. Ugyanez történik Pál apostolnál is Athénban, amikor az „ismeretlen isten” oltárából kiindulva hirdeti az igaz Istent. A te olvasatod szerint Pál is pogány szinkretista lett volna. Ez már nem bibliamagyarázat, hanem a józan hermeneutika kivégzése.
III. Nissim Amzallag és a kohászat-isten elmélet: egy hipotézis nem döntheti el az ószövetségi teológiát
Hivatkozol a Haaretz-cikkre, amely Nissim Amzallag elméletét népszerűsíti, miszerint JHVH eredetileg kánaáni vagy kenita kohászati istenségként értelmezhető. A hivatkozásod lényegét nem a Haaretz-cikkből, hanem Amzallag saját szakmai anyagaiból lehet korrektül kezelni. Amzallag valóban olyan rekonstrukciót javasol, amely az ősi jahvizmus és a rézkohászat, vulkanikus-kohászati képek, déli levantei fémműves hagyományok kapcsolatát hangsúlyozza.
De ebből két dolog következik — és egyik sem az, amit te mondasz. Először: Amzallag elmélete hipotézis, nem dogma, nem régészeti axióma, nem a biblikus tudomány egyhangú ítélete. Másodszor: még ha egyes kutatók a JHVH-kultusz korai történetében déli, kenita, fémműves vagy vulkanikus motívumokat keresnek, ebből nem következik, hogy a bibliai Úr „pogány bikaisten” vagy „fedőnév” volna. Vallástörténeti fejlődéstörténetből nem lehet egyszerűen dogmatikai ontológiát gyártani.
A katolikus hit nem azon áll vagy bukik, hogy a történeti Izrael vallási nyelve milyen korai képeket és motívumokat használt. A kinyilatkoztatás éppen történeti közegben bontakozik ki. Isten emberekhez beszél, emberi nyelven, történeti szimbólumokon keresztül, és fokozatosan tisztítja meg népét a bálványos keveredésektől. Te viszont azt csinálod, hogy ahol a vallástörténész hipotézist mond, te rögtön dogmatikai ítéletet hirdetsz. Ez olyan, mintha egy régészeti cseréptöredékből pápai bullát akarnál faragni.
IV. Aséra, Kuntillet Ajrud és a bálványkeveredés: a nép bűne nem Isten neve
Az Aséra-feliratokkal kapcsolatban ismét ugyanazt a módszertani hibát követed el. Igen, Kuntillet Ajrud és más leletek körül régóta vita folyik arról, mit jelent a „JHVH és az ő Asérája” kifejezés. A vita nem is egyszerű: egyes kutatók istennőre, mások kultikus tárgyra, szentélyre vagy szimbólumra gondolnak; a jelentés és a képi anyag összekapcsolása is vitatott.
De még a legerősebb „JHVH felesége” értelmezés sem azt bizonyítja, hogy a bibliai Istennek ténylegesen felesége volt. Azt bizonyítaná, hogy bizonyos izraelita vagy júdai csoportok szinkretista módon tisztelték JHVH-t, pogány elemekkel keverve. És ezt a Biblia nem tagadja. Éppen ellenkezőleg: a próféták állandóan ezt ostorozzák. A magaslatok, Aséra-oszlopok, Baál-kultusz, idegen istenek, aranyborjú, gyermekáldozatok: mindez nem a tiszta hit része, hanem annak elárulása.
Tehát amikor találsz egy bálványos keveredésre utaló leletet, és ebből azt mondod: „lám, JHVH bikaisten, Aséra férje, pogány fedőnév”, akkor pontosan úgy érvelsz, mintha a házasságtörés létezéséből azt vezetnéd le, hogy a házasság lényege a házasságtörés. Nem. A bűn jelenléte nem a norma bizonyítéka, hanem a norma megsértéséé.
V. A Mésa-sztélé nem azt bizonyítja, hogy JHVH bálvány volt, hanem hogy Izrael Istenének neve ismert volt
A Mésa-kővel kapcsolatos érvelésed is saját magát lövi lábon. A sztélé arról beszél, hogy Mésa moábita király Nebóból elvitte JHVH edényeit, és Kámós elé vitte őket. Ebből te azt vonod le, hogy JHVH nem lehetett Mózes Istene, hanem Izrael bálványimádó királyainak hamis istene volt. Csakhogy az ókori hadizsákmány-nyelvben az ellenség istenéhez tartozó edények elhurcolása éppen azt jelenti, hogy az ellenség kultikus tárgyait a győztes istene elé viszik megalázásként. A Mésa-sztélé 18. sorában a JHVH-név említése ismert epigráfiai tanúja annak, hogy a név Izraelhez kapcsolódott.
Azt kérdezed: „Honnan vitte el Mésa JHVH edényeit? Jeruzsálemből? Nem, Nebóból.” És akkor mi van? Attól, hogy nem Jeruzsálemből, hanem egy izraelita településről, még JHVH edényei maradnak. A te következtetésed logikája kb. ilyen: „Nem a Vatikánból vitték el a kelyhet, hanem egy falusi templomból, tehát nem is keresztény kehely volt.” Ez nevetséges.
VI. A Tetragramma korai tanúi: a „nem volt benne a korai kéziratokban” állításod egyszerűen hamis
Azt állítod, hogy sem a korai ószövetségi kéziratok, sem a keresztény görög iratok nem tartalmazták a JHVH nevet, ezért ez későbbi pogány beszennyezés. Ez a tétel különösen gyenge, mert a korai szövegtanúk éppen nem ezt mutatják.
A Fouad 266 papirusz a Septuaginta egyik korai, Kr. e. 1. századi tanúja, amely görög szövegben héber betűkkel tartalmazza a Tetragrammát. A tény az, hogy a görög Ószövetség hagyományában voltak olyan kéziratok, amelyekben a név megjelent héber írással; más hagyományokban a „Küriosz”, vagyis „Úr” szerepelt. Ez nem a te „JHVH-mentes korszakodat” igazolja, hanem azt, hogy a névkezelés többféle szöveghagyományban élt.
A Ketef Hinnom-i ezüst amulettek pedig a Kr. e. 7–6. század környékére keltezett, nagyon korai bibliai szövegtanúk, amelyek a papi áldás szövegét őrzik, és a JHVH névvel kapcsolódnak a bibliai hagyományhoz. Az Izrael Múzeum ismertetése szerint ezek a legismertebb legkorábbi bibliai szövegmásolatok közé tartoznak, jóval a holt-tengeri tekercsek előtti időből.
A holt-tengeri tekercsekben és más korai zsidó szövegtanúkban is szerepel a négybetűs istennév. Ez tehát nem Ben Áser középkori találmánya, nem kabalista beszennyezés, nem Jeromos „palesztinai kalandozásának” terméke. Itt egyszerűen szembemész az epigráfiai és kézirattani adatokkal.
VII. A Septuaginta „Küriosz”-használata nem JHVH pogány voltát bizonyítja
Az, hogy az Újszövetség görög szövegében általában „Küriosz”, vagyis „Úr” szerepel, nem azt jelenti, hogy Jézus és az apostolok szerint JHVH pogány istennév lett volna. A zsidó tiszteleti gyakorlatban a név kiejtését kerülték; a görög fordítási és olvasási gyakorlatban a „Küriosz” lett a szokásos helyettesítés. Ezt a keresztény apostoli nyelv Krisztusra alkalmazta. Pontosan ez a krisztológiai robbanás: Jézust azzal az Úr-címmel vallják meg, amely a Septuagintában az Izrael Istenére vonatkozó nyelvet hordozta.
Tehát itt nem arról van szó, hogy Jézus „nem állt kapcsolatban JHVH-val”, hanem arról, hogy Jézusban az Úr neve és dicsősége beteljesedik. A Filippi levél 2,10–11-ben minden térd meghajol Jézus neve előtt, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr. Ez nyilvánvalóan Ézsaiás 45 hátterén áll, ahol maga az Úr mondja, hogy előtte hajol meg minden térd. Pál nem valami alacsonyabb rendű emberi tiszteletet ad Jézusnak; az Úrnak járó eszkatologikus hódolatot alkalmazza rá.
A Jehova Tanúi hibája az, hogy mechanikusan bálványozzák a név hangalakját. A te hibád az, hogy démonizálod ugyanazt a nevet. A katolikus hit egyik csapdába sem esik: nem hangalak-fetisizmusban él, hanem Krisztusban látja az Atya végső kinyilatkoztatását.
VIII. A maszoréták és a „káldeus arámi” képtelenség
Azt állítod, hogy az Aleppói és Leningrádi kódex nem héber, hanem káldeus arámi nyelven íródott. Ez nem egy merész alternatív elmélet, hanem elemi tényhiba. A Héber Biblia könyvei — néhány arámi részlettől eltekintve, főleg Dánielben és Ezdrásban — héberül íródtak. A Britannica is egyértelműen így foglalja össze: a héber Biblia szövege néhány arámi szakasz kivételével héber.
A maszoréták nem „káldeus arámi Bibliát” készítettek. Héber mássalhangzós szöveget hagyományoztak, amelyet magánhangzójelekkel, hangsúlyjelekkel, olvasási és szövegőrző jegyzetekkel láttak el. A Leningrádi kódex a világ legrégebbi teljes héber bibliai kódexe, 1009 körüli keltezéssel, és a kritikai héber Biblia-kiadások egyik alapja.
Az Aleppói kódexet az Izrael Múzeum is a Héber Biblia egyik legfontosabb maszoréta kézirataként mutatja be. Az, hogy a zsidók a babiloni fogság után arámul is beszéltek, nem változtatja a héber bibliai szöveget arámi szöveggé. Ez kb. olyan, mintha azt mondanád: mivel a középkori magyar papok latinul is tudtak, ezért a magyar oklevelek valójában latin nyelvűek. Nem, ez nyelvészetileg tarthatatlan.
IX. Xeravits Gézát rosszul használod: a tanulmányod ellened dolgozik
Hivatkozol Xeravits Géza „A jamniai zsinat mítosza” című tanulmányára. Ez végre valódi forrás, csakhogy nem azt bizonyítja, amit te szeretnél. Xeravits éppen azt írja, hogy Javnéban nem volt olyan „zsinat”, amely definitíven lezárta volna a kánont; a tanulmány a jamniai zsinat mítoszát bontja le. Ugyanakkor azt is kifejti, hogy Josephus 22 könyvről, 4Ezdrás pedig 24 könyvről beszél, és a későbbi rabbinikus hagyományban egy háromosztatú, 24 könyves kánonkép rajzolódik ki.
Vagyis Xeravits nem a te 94 könyves titkos Szentírás-elméletedet igazolja. Éppen ellenkezőleg: megmutatja, hogy a 24 könyves zsidó kánoni forma régi gyökerekkel rendelkezett, miközben a konkrét lezárás folyamata történetileg összetett volt. A 4Ezdrás 24+70-es motívuma pedig nem azt jelenti, hogy a nyilvános Szentírásnak 94 könyvből kellene állnia. Maga a szöveg is megkülönbözteti a nyilvános könyveket és a bölcseknek fenntartott titkos iratokat. Te ezt úgy olvasod, mint egy könyvtári leltárt: „94 darab volt, 49 maradt, hol a többi?” Ez a műfaj félreértése.
A 4Ezdrás apokaliptikus tekintélyteremtő irat. Nem kánonjogi jegyzőkönyv. Nem Ezsdrás tollal hitelesített szentírási katalógusa. Ha a 4Ezdrást akarod döntő tekintéllyé tenni a kánon ellen, előbb bizonyítanod kellene, milyen alapon tekinted kánoninak. Ezt soha nem teszed meg. Egyszerűen kijelented. Ez nem érv, hanem önkény.
X. A „Biblia” és „Szentírás” szembeállítása üres szóvarázslat
Azt mondod: „Valaki a bibliáknak hisz, van, aki csak a Szentírásnak hisz.” Ez jól hangzó, de tartalmilag üres. A „Biblia” szó eredetileg könyveket jelent; a keresztény használatban a sugalmazott szent könyvek gyűjteményét jelöli. Jézus és az apostolok valóban „Írásokról”, „Törvényről és Prófétákról” beszélnek, nem a későbbi technikai „Biblia” terminust használják. De ebből nem következik, hogy a valóság ne létezett volna.
Ez olyan, mintha azt mondanád: az első századi keresztények nem használták a „Szentháromság” szót, tehát nem hittek az Atyában, Fiúban és Szentlélekben. Vagy nem használták a „megtestesülés” dogmatikai formuláját, tehát nem hitték, hogy az Ige testté lett. A fogalom későbbi technikai neve nem azonos a valóság késői keletkezésével. Ez alapvető dogmatörténeti különbség, amelyet te folyamatosan elmosol.
XI. A „Jézus nem mondta ki a JHVH nevet” érv a csendből érvel, és rosszul
Azt mondod: Jézus soha nem nevezte az Atyát Jahónak, tehát a név hamis. Ez a csendből való érvelés tankönyvi példája. Jézus arám közegben tanított; az evangéliumok görögül maradtak fenn; az ószövetségi idézetek sokszor a Septuaginta nyelvén kerülnek be, ahol a „Küriosz” a meghatározó forma. A név ki nem ejtése nem azt bizonyítja, hogy a név pogány volt, hanem azt, hogy Jézus a korabeli zsidó tiszteleti gyakorlatban mozgott.
Ráadásul Jézus nem azért jött, hogy hangalak-vitát nyisson a Tetragrammáról, hanem hogy kinyilatkoztassa az Atyát. „Aki engem látott, látta az Atyát.” „Én és az Atya egy vagyunk.” „Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.” Ezek a kijelentések nem JHVH elleni cáfolatok, hanem az isteni önkinyilatkoztatás krisztológiai beteljesedései.
Te a név körül forogsz, miközben Jézus személyét darabolod. Ez a legnagyobb irónia: a Jehova Tanúit azért támadod, mert a név köré építenek rendszert, majd te is a név köré építesz rendszert — csak negatív előjellel. Ők névfetisiszták, te névdémonizáló vagy. Mindkettő elvéti Krisztust.
XII. A Szentháromságot félig elfogadod, félig szétrombolod
Különösen érdekes, hogy azt írod: „A Szentháromságot nem a katolikus egyház hozta létre, hanem maga az Isten.” Ebben a mondatban majdnem igazad van. A Szentháromság valóban nem emberi találmány, hanem Isten örök belső élete: az Atya, a Fiú és a Szentlélek egy Isten. Csakhogy a következő mondataidban rögtön szét is vered, amit kimondtál. Mert nálad a Fiú nem egylényegű, nem egyenrangú, nem kap latreiát, nem örök Isten ugyanabban az értelemben, mint az Atya. Ez nem Szentháromság, hanem alárendelő mennyei hierarchia.
Máté 28,19-ben Jézus azt mondja: „az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében” kell keresztelni. Figyeld: nem „neveiben”, hanem „nevében”. Egy név, három személy. Ez a keresztény Szentháromság-tan egyik bibliai magja. Te magad idézed, de nem viszed végig a következtetést. A három személyt látod, de az egy isteni név egységét nem bírod elviselni.
Az apostoli hit nem azt mondja, hogy van egy főisten, egy alá kent isten, meg egy szent szellem. Azt mondja: egy Isten van, három személyben. Az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szentlélek Isten; mégsem három Isten, hanem egy Isten. Ezt gúnyolhatod, de a saját modelled sokkal rosszabb: nálad ténylegesen több isteni szintű létező áll egymás alatt-fölött. A katolikus Szentháromság őrzi a monoteizmust. A te rendszered kinyitja az ajtót a henoteista panteon felé.
XIII. A „Khrisztosz” szó etimológiájából nem következik két Krisztus
Visszatérsz a „Khrisztosz = Felkent” pontra, és abból építesz egy egész mennyei hierarchiát. Szerinted van egy Istenek Istene, aki egy másik istent felkent társai fölé; ez lenne a „Khrisztosz Isten”. Aztán külön van Dávid, aki emberi felkent. Aztán külön van a Názáreti Jézus, akit ugyancsak Khrisztosszá tett az Isten.
Ez az egész konstrukció ott hibázik, hogy a „felkenés” aktusát ontológiai széttagolásra használod. Az, hogy valaki „felkent”, nem jelenti, hogy egy külön lényt kell keresni a cím mögött. A Biblia különféle értelemben beszél felkenésről: királyi, papi, prófétai, messiási értelemben. Jézus esetében ezek beteljesednek, de nem úgy, hogy két Krisztus keletkezik.
A Zsidókhoz írt levél 1. fejezete nem azt mondja, hogy van egy „Istenek között felkent isten”, aki különbözik Jézustól. A Fiúról beszél. Ugyanarról a Fiúról, akit az angyalok imádnak; ugyanarról, akinek trónja örökké áll; ugyanarról, akiről azt mondja: ő alapította a földet. Ez nem a te két-Krisztus teológiád, hanem a Fiú isteni méltóságának kinyilatkoztatása.
XIV. „Istenek Istene” nem politeista ranglétra
Azt kérdezed: hogyan lehet valaki „Istenek Istene”, ha nincs több isten, akik fölé felkenik? Ez a kérdés a bibliai nyelv teljes félreértése. Az Ószövetség használhatja az „elohim” szót bírákra, angyalokra, mennyei lényekre, hamis istenekre, hatalmi alakokra. Amikor az Úr „istenek Istene”, az nem azt jelenti, hogy egy politeista panteon legfelső tagja. Azt jelenti, hogy minden vélt vagy valós hatalom, mennyei vagy földi erő, hamis isten és angyali lény fölött ő az Úr.
Ha a te logikádat követnénk, akkor a Biblia monoteista kijelentései értelmetlenné válnának: „Én vagyok az Úr, és nincs más.” „Rajtam kívül nincs Isten.” „Nincs más szabadító.” A „minden isten fölött” polemikus nyelv: azt mondja, hogy minden bálvány, minden hatalmasság, minden mennyei lény alárendelt. Nem azt, hogy létezik egy isteni tanács, amelyben egy istent „Khrisztosszá” választanak.
XV. A proszkünészisz és latreia megkülönböztetésével rossz helyen hadonászol
Azt mondod: Jézus neve előtt minden térd meghajolhat, de neki nem jár latreia, vagyis az Istennek kijáró imádó szolgálat. Ezzel próbálod megmenteni azt, hogy Jézus valamiképpen magasabb ember vagy felmagasztalt lény, de nem imádandó örök Isten.
Csakhogy a bibliai és liturgikus kép ennél sokkal erősebb. A Jelenések könyvében a Bárány ugyanabban a mennyei istentiszteleti környezetben részesül dicsőségben, áldásban, hódolatban, mint a trónon ülő. A Zsidókhoz írt levél szerint az angyalok imádják a Fiút. A Filippi levél szerint minden térd meghajol Jézus neve előtt, és minden nyelv megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr — ez Ézsaiás 45 isteni hódolatának krisztológiai alkalmazása.
Az Újszövetség nem úgy beszél Jézusról, mint aki csak valamiféle udvari tiszteletet kap. Ha Jézus nem Isten, akkor az apostoli hódolat bálványimádás volna. Ha pedig Isten, akkor a latreia megtagadása tőle nem alázat, hanem Krisztus megrövidítése.
XVI. „Az Atya nagyobb nálam” és a Szentlélek elleni bűn nem cáfolja a Fiú istenségét
János 14,28-at hozod: „az Atya nagyobb nálam.” Aztán a Szentlélek elleni bűn megbocsáthatatlanságára hivatkozol, mintha ez rangsort állítana fel: Atya nagyobb, Szentlélek nagyobb, Jézus kisebb. Ez a klasszikus szubordinacionista félreolvasás.
A katolikus válasz világos: a Fiú a megtestesülés állapotában, emberi természetében, üdvtörténeti küldetésében valóban engedelmeskedik az Atyának. Ez azonban nem jelenti, hogy isteni természete szerint kisebb. A Fiú öröktől fogva az Atyától születik, de nem teremtmény; az Atyától való személyes eredete nem ontológiai alsóbbrendűség. A küldetés rendje nem a lényeg kisebbsége.
A Szentlélek elleni bűn megbocsáthatatlansága sem azt jelenti, hogy a Szentlélek „nagyobb” Jézusnál. A szöveg arról szól, hogy aki a kegyelem világosságát tudatosan, megátalkodottan tulajdonítja a gonosznak, az önmagát zárja el a bűnbocsánattól. Ez nem isteni rangsor-táblázat, hanem lelkiállapot és megtérésképtelenség kérdése. Te ebből is ontológiai hierarchiát barkácsolsz, mert minden szöveget ugyanabba a dobozba próbálsz beletömni.
XVII. Apostolok Cselekedetei 2,36: felmagasztalás, nem Krisztus-gyártás
A „Úrrá és Krisztussá tette őt Isten” mondatot ismét úgy olvasod, mintha Jézus korábban nem lett volna Krisztus, majd a feltámadás után kinevezték volna. Csakhogy Péter nem Krisztus ontológiai keletkezéséről beszél, hanem a megfeszített Jézus feltámadás utáni nyilvános igazolásáról és felmagasztalásáról.
Akit Izrael vezetői elvetettek és megfeszítettek, azt Isten feltámasztotta, és megmutatta róla: ő az Úr és Messiás. A „tette” itt üdvtörténeti kihirdetés, nem isteni természet előállítása. Ugyanígy amikor Pál azt írja, hogy Jézus „Isten Fiának bizonyult hatalomban” a feltámadás által, nem azt jelenti, hogy előtte nem volt Fiú, hanem hogy Fiúsága hatalomban nyilvánult ki.
A te olvasatod egy „adoptált Jézust” gyárt. Az apostoli hit viszont a megtestesült örök Fiút hirdeti, akinek emberi természetében végig kell járnia az engedelmesség, szenvedés, halál és felmagasztalás útját.
XVIII. A „láthatatlan mennyei egyházad” az Őrtorony ellenképe, nem apostoli Egyház
Azt írod, hogy nem tartozol földi bálványszervezethez, mert az „Isten Elo Egyháza” a mennyben van megszervezve. Ez szépen hangzik, de valójában pontosan az ellenőrizhetetlen szektás szubjektivizmus receptje: nincs látható apostoli folytonosság, nincs tanítóhivatal, nincs szentségi élet, nincs történeti Egyház, csak a saját értelmezésed, amelyet „mennyei” címkével látsz el.
Krisztus azonban látható Egyházat alapított. Apostolokat választott, tanítókat küldött, Péternek kulcsokat adott, parancsot adott a keresztségre, az Eucharisztiára, a bűnök megbocsátására. Az Egyház nem részvénytársaság, nem Őrtorony-vállalat, hanem Krisztus teste. Vannak emberi bűnei, botrányai, gyengeségei — ezt katolikusként nem kell tagadni. De ezek nem semmisítik meg az apostoli alapot.
Te az Őrtorony szervezeti abszolutizmusából egy láthatatlan magán-egyházba menekültél. Az egyik végletből a másikba estél. Ez nem felszabadulás, hanem ingaütés.
XIX. A linkjeidre röviden: egyik sem bizonyítja, amit be akarsz bizonyítani
A Plymouth-címeres hivatkozás nem Dániel 11 magyarázata, hanem egy 1620-ban rögzített városi címer bibliai jelmondattal. A forrás maga is a „legerősebb torony” bibliai gondolatát említi, nem „Jehova mint erődök istene” kultuszát.
A Haaretz-link Amzallag elméletére utal, de ez nem történeti-dogmatikai bizonyíték arra, hogy JHVH pogány bika vagy kohászdémon volna. Amzallag saját publikációs környezete is hipotézisként tárgyalja a metallurgikus hátteret, nem úgy, mint a bibliai hit cáfolatát.
A Xeravits-tanulmány nem a 94 könyves kánonodat igazolja, hanem a jamniai zsinat mítoszát bontja le, és a zsidó kánon kialakulását sokkal árnyaltabban mutatja be. A benne szereplő 24 könyves forma nem a te „hiányzó 70 könyves” Szentírás-állításodat támasztja alá.
A Kuntillet Ajrud és Aséra típusú anyagok nem Isten feleségét bizonyítják, hanem a vaskori Izrael/Júda vallási keveredéseinek bonyolult történetét. A szakirodalom maga is vitatja, hogy „Aséra” itt istennő, kultikus tárgy, szentély vagy más kifejezés-e.
XX. Zárszó: nem Róma hamisította meg Krisztust; te darabolod fel őt
A végén még egyszer világosan: a fő baj nem az, hogy kérdéseket teszel fel JHVH-ról, a Septuagintáról, a maszoréta szövegről, a kánonról vagy a krisztológiai címekről. Ezek jogos kutatási területek. A baj az, hogy te ezekből nem kutatást, hanem teológiai gerillaháborút csinálsz: amit találsz, rögtön Róma ellen, a kánon ellen, JHVH ellen, a Szentháromság ellen vagy Krisztus egysége ellen fordítod.
A katolikus hit nem tagadja, hogy Izrael vallástörténete összetett volt. Nem tagadja, hogy a szöveghagyomány bonyolult. Nem tagadja, hogy a Septuaginta és a maszoréta szöveg között vannak különbségek. Nem tagadja, hogy volt szinkretizmus, bálványimádás, Aséra-kultusz, borjúimádás, népi vallásosság. De a katolikus hit nem ebből gyárt ellen-evangéliumot. A bűnt bűnnek nevezi, a kinyilatkoztatást kinyilatkoztatásnak, Krisztust pedig Krisztusnak: egyetlen személynek, aki valóságos Isten és valóságos ember.
Te viszont két Krisztust csinálsz: egy felkent isteni lényt és egy külön ember Jézust. Ezzel nem a katolicizmust cáfolod, hanem János evangéliumának szívét tagadod meg: „Az Ige testté lett.” Nem „az Ige beköltözött”. Nem „az Ige egy ideig lakott”. Nem „az Ige külön Khrisztosz Isten, Jézus pedig második ember.” Hanem: az Ige testté lett.
Ez az a mondat, amely előtt az egész építményed összeroppan. A 94 könyved, a borjúistenes elméleted, a káldeus arámi maszorétáid, az „erődök istene” címeres spekulációd, a két-Krisztus modelled — mind ugyanabba a falba ütközik.
A katolikus hitvallás egyszerűbb, tisztább és biblikusabb:
egy Isten három személyben; egy Úr Jézus Krisztus, az Atya egyszülött Fia; valóságos Isten a valóságos Istentől; értünk emberekért és üdvösségünkért testet öltött; meghalt, feltámadt, és dicsőségben uralkodik.
Ezt nem döntöd meg Plymouth címerével, nem döntöd meg Amzallag hipotézisével, nem döntöd meg a Kuntillet Ajrud-felirattal, nem döntöd meg a 4Ezdrás 94 könyvével, és nem döntöd meg azzal sem, hogy JHVH nevét démonizálod. Az apostoli hit nem hajol meg a te szellemi barkácsműhelyed előtt.
Mondjuk, bennük, és bennem egy közös van. a hitünk, kinek-kinek a sajátja. Vagyunk elfoglalva. Bár én ezeket a szösszeneteket, szünetnek kezelem. Azt pedig jól látod, hogy náluk ez forditva van.
Nekem ennyi időm nincs. :) Habár mikozben szeckázom a gallyat, azért a fejem máshol jár. Esténként, pedig beülök a géphez és kutatok, irogatok. A hitem fix, de folyamatosan ellenőrizve. Elmegy a nap, elfáradok fizikailag, és szellemileg.
Írtam neked egy kerek, jól használható fórumhozzászólást, amely:
- rövid, de tartalmilag pontos, - laikus számára is érthető, - hivatkozik a két régészeti leletre, - bemutatja a bibliai vallási állapotokat a Kr. e. 9–8. században, - és világosan elválasztja a régészet és a bibliai teológia nézőpontját.
A szöveg nem túl hosszú, de elég részletes ahhoz, hogy egy vitában megállja a helyét.
A Guided Linkeket természetesen beépítettem, hogy bármelyik részre rá tudj kérdezni.
---
Fórumhozzászólás – Jahve és Aséra kérdése a régészet és a Biblia fényében
A témában két fontos régészeti leletet szoktak emlegetni, de ezek nem ugyanazt a vallási helyzetet tükrözik, és nem is ugyanarról a társadalmi közegről származnak.
---
1. Kuntillet ʿAjrúd – határvidéki, kevert vallású állomás A Kr. e. 9–8. századból származó feliratok („Áldjon meg Jahve Samáriából és az ő Asérája”) egy karavánállomáson kerültek elő, a Sínai északi részén. Ez nem Izrael területe, hanem egy határvidéki, többkultúrájú zóna, ahol:
- kereskedők, katonák, zarándokok fordultak meg, - egyiptomi, edómi és izraeli vallási elemek keveredtek, - a vallási kontroll gyenge volt.
Ezért jelenhet meg itt a szinkretikus formula, amely Jahvét Asérával együtt említi. Ez a lelet nem a jeruzsálemi hivatalos vallást tükrözi, hanem a határvidékek népi vallásosságát. → Ha szeretnéd, külön kifejtem a határvidéki szinkretizmus működését.
---
2. Khirbet el‑Qom – júdai falusi temető, két személy hitének nyoma A másik lelet egy Júda területén lévő falusi temetőből származik. A sírfelirat így szól: „Áldjon meg téged Jahve… és az ő Asérája.”
Itt azonban két személy különíthető el:
- egy júdai férfi (teoforikus név: –yahu), - és az ő szolgája, aki a feliratot készítette.
Ez azt mutatja, hogy nem állami teológiáról, hanem egyéni vallásosságról van szó. A felirat egy vidéki közösség hitét tükrözi, ahol Aséra tisztelete nem volt ritka. → Ha érdekel, külön kifejtem a vidéki júdai vallásosság sajátosságait.
---
3. A Biblia szerint milyen volt a vallási állapot a Kr. e. 9–8. században? A bibliai szövegek alapján ez az időszak mélyen szinkretista volt. A nép vallásossága nem egységes, és gyakran keveredett más kultuszokkal.
Főbb bibliai jelenségek:
- Magaslatok (bámót) mindenütt - 1Kir 3:2 – „A nép még mindig a magaslatokon áldozott.” - 2Kir 17:10 – „Szent fákat és oszlopokat állítottak.”
- Baál‑kultusz és Aséra‑kultusz - 1Kir 16–18 – Akháb és Jezábel idején állami szintű Baál‑kultusz. - 2Kir 21:7 – Manassé Aséra‑szobrot állít a templomban. - 2Kir 23:6 – Jósiás eltávolítja az Asérát a templomból.
- A próféták kritikái - Hós 2:16–17 – Jahve és Baál neve összekeveredik. - Ám 5:26 – idegen istenségek hordozása. - Mik 5:12–14 – Aséra‑oszlopok és faragott képek eltörlése.
A Biblia tehát nem egy tiszta monoteizmust ír le erre a korszakra, hanem egy küzdelmet a szinkretizmus ellen. → Ha szeretnéd, készítek egy bibliai szinkretizmus‑tipológiát.
---
4. Összegzés – mit mutat a két lelet és a Biblia együtt?
- Kuntillet ʿAjrúd: határvidéki, kevert vallású közeg → nem reprezentálja Izrael hivatalos hitét. - Khirbet el‑Qom: júdai falusi temető → egyéni vallásosság, nem állami teológia. - A Biblia: a 9–8. században a vallás széles körben szinkretista, a próféták éppen ez ellen küzdenek.
A két lelet tehát nem cáfolja, hanem megerősíti a bibliai képet: a nép vallása sokszor kevert volt, és a Jahve‑hit nem volt egységes.
Kezdjük a lényegnél: a „Felkent” szó igaz, de a következtetésed hamis
Azzal indítasz, hogy a „Khrisztosz” magyarul „Felkentet” jelent. Ez igaz. Csakhogy ebből olyan következtetést vonsz le, amely nem következik belőle. Az, hogy a „Krisztus” szó önmagában felkentet jelent, nem jogosít fel arra, hogy két Krisztust találj ki: egy „Khrisztosz Istent”, aki az „istenek között” felkent, és egy külön „ember Jézust”, akit később ez a másik isteni lény „Úrrá és Krisztussá” tett. Ez nem exegézis, hanem krisztológiai darabolás."
A Szentírás szerint nem az. Mózes ugyanis és mások is Isten szentjei és választottjai közül,
Istenek Istenének nevezték Istenüket.
Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet valaki Istenek Istene, ha nem úgy, hogy valaki felkente,
azaz khrisztosszá tette őt az istenek felett.
Erre meg is adja a Választ a 45. zsoltár, ahol egy Isten által egy másik istennek a társai fölé való felkenetéséről ír. Ebebn az esetben egy a sok isten közül lett felkenve, azaz lett Khrisztosszá a Tásai az istenek közül.
A felkenetés az emberek esetében valakinek, valakik fölé ,hatalomaml való felkenetéséről szól.
Így lett Dávid Király az Istenek Istenének Felkentje, azaz Khrisztosza.
A Khrisztosz szót ugyanúgy alkalmazza a Isten Szava a Felkent Istenre, mint Dávidra.
MI a különbség Dávid felkenetése és az Istenek Istenének a felkenetése között.
Nos Dávid felkenetése csak Izrael fiai feletti uralkodásra hatalmazta fel Dávidot.
Az Istenek Istenének a Felkenetése ellenben minden isten feletti hatalomra jogosította fel a Felkent Istent, kivéve természetesen az Istent, aki Felkente egyik fiát társai az istenek fölé.
Az evangéliumokból megtudjuk, hogy a második embert Jézust is Khrisztosszá tette az Ő Istene.
Ugyanaz az Isten kente fel a Názáreti Jézust, aki Dávidot s Khrisztosszá kente fel.
Mégis van különbség a Két Khrisztosz, Dávid és a második ember Jézus felkenetése között, de ugyanúgy hasonslóság is. A Názáreti Jézus minden ember fölé felkenetett de ugyanúgy az égiek fölé is. Ezt maga az Úr Jézus is igazolta halála után, amikor kijelnette: Nékem adatott minden hatalom
Égen és Földön. Miben van mégis hasonlóság a két ember Dávid és a Názáreti Jézus felkenetése között. Nos egyikük sem lett felkenve azzal a joggal, hogy akár emberek közül, akár Égiek közül
áldozatot bemutatva szolgáljanak nekik. Ezzel ellentétben az istenek fölé felkent Isten felkenetése által fel lett kenve arra, hogy áldozva szolgálják őt úgy az égiek, mint a Földön élők, vagy a Föld alatt élők.
Habár a Jézus Khrisztosz nevére minden térd meg kell, hogy hajoljon(proszküneo) de nem jogosult arra, hogy akár az égiek, akár a Földön élők, vagy a Föld alatt élők áldozva szolgáljanak neki(latreuó).
Nos ezért istenkáromlás, amikor azt a hauzgságot terjesztik a Róma Főpapja által vezetett egyház ,
és a tanításaiból táplálkozó más egyházak teológusai, hogy az ember fiai jézus imádandó örök isten.
egyenrangú Izrael Istenével és Atyjával, valamint a Szent Szellemmel.
Az Atyjával és a Szent Szellemmel való egyenrangúságát maga az Úr Jézus cáfolta meg.
Istenéről és Atyjáról azt hirdette, hogy nagyobb nála. A Szent Szellemmel összehasonlítva magát
pedig kijelentette, hogy minden bűn megbocsátattik még az ember fiai ellen elkövetett bűn is, de a Szent Szellem ellen elkövetett bűn, az meg nem bocsáttatik soha sem ezen a Földön, sem máshol.
A Biblián végig vonul, hogy a zsidó nép folyton eltér az igazimádattól. Igy születnek az ilyen leletek. És 1-2 ezer év múlva az olyan hiányos megállapitások amiket felvetsz.
A leletek nem utólag születnek. A leletek akkor keletkeztek, amely korban azokat a készítőik elkészítették.
A kérdés, ha igaz hitű izraelita vagy az igaz hittől elszakadt izarelita készítette, vagy készíttette
azokat a leleteket, amelyek 1-2 évezred távlatából előkerültek.
Ezt könnyen le lehet tesztelni. Keresni kell olyan tanúbizonyságokat, akiket nem lehet azzal vádolni,
hogy bálványistent imádtak.
Ilyen tanubizonyság volt a Názáreti Jézus. Ezért fontos megállapítani, hogy az Izrael Istenét és Atyját
testében hordozó igaz ember kapcsolatban állt -e YHWH-val azaz Jahóval.
Az evangéliumok tanulsága szerint a Názáreti Jézus egy alkalommal sem nevezte Izrael Istenét és Atyját Jahónak.
Fontos tényező, hogy amikor Mózes írását idézte, akkor sem használta a jahó isten nevet.
És itt a dolgot le is lehetne zárni. Feltéve, ha valaki elfogadja-e a Názáreti Jézust igaz és hű tanúbizonyságnak.
Amennyiben nem fogadja el ez legyen az ő problémája. jahózza, jahvézza és Jejovázza tovább a nem létező istenét. DE akkor ne állítsa, hogy ő khrisztoszi.
Ugyanez a helyzet a Bibliázással.
Valaki a bibliáknak hisz, van aki csak a Szentírásnak hisz.
A kettő nem ugyanaz. A Biblia kifejezést az Isten Szavára sem az Úr Jézus sem az apostolok nem használták.
Ha egy bibliának nevezett írás azt állítja, hogy Mózeshez az égő bokorból egy jahó, jehova, jahve,
isten szólott az csakis a Sátán bibliája lehet, mert hazugságot tartalmaz.
Ben Áser nem „újhéber kánont” talált ki, hanem maszoréta szöveget hagyományozott
A Ben Áser családról és az Aleppói kódexről szóló érvelésed is tele van csúsztatással. Az Aleppói kódex valóban 10. századi maszoréta kézirat, a Leningrádi kódex pedig 1008 körüli teljes héber bibliai kézirat. De ebből nem következik, hogy előtte ne lett volna héber Biblia, vagy hogy Ben Áser „újhéber kánont” talált volna ki.
Volt, hogyne lett volna, csak nem nevezték héber Bibliának.
Isten Szavának nevezték, szent könyveknek , Törvény Könyvének, Próféták könyveinek.
Olyan ,hogy egyes számban Biblia soha nem létezett.
Így Bibliának kánonja se létezhetett.
Létezett 94 könyv, amit Ezsdrás kérésére Ezdrás Istene lediktált.
Csak azokat az Alepói és a Leningrádi Kódex készítői soha nem látták.
Elődeik pedig évszázadokon keresztül megpróbálták rekonstruálni a szájhagyományozásokból
azt a 24 könyvet, amit Isten az Úr Házában való felolvasásra szánt.
Majd a több évszázados munkájuk után, történt valami, amiről zsidó források is beszámolnak.
Ezt támasztja alá Xeravits Géza írása is,amelyből idézek:
"" E talmudi szövegegység kiforrott, mondhatjuk így is: kánoni szentírásképet tükröz. Ez a gyűjtemény szemmel láthatóan három-osztatú. Bár a szakasz első része csak a Próféták és az Írások egységeit említi; a következőkből azonban egyértelmű, hogy a mózesi tekintélyű Tóra is a gyűjtemény részét képezi. Megfelelően a 4Ezdrás által évszázadokkal korábbról tanúsított hagyománynak, e gyűjtemény 24 könyvből áll – 19-et sorol fel, amihez értelemszerűen adódik a Tóra öt könyve. Így tehát azt mondhatjuk: a Kr. u. 4–5. század fordulója környékén a rabbinikus zsidóság három-osztatú, 24 könyvből álló szentírási kánonnal rendelkezik. Tekintetbe véve Josephus és a 4Ezdrás könyve fentebb említett tanúságát, ez a kánoni forma régi gyökerekkel rendelkezett. Hogy általánossá mikor vált – erre a kérdésre csak annyit mondhatunk: valamikor a késői ókorban, de semmiképpen sem Javnéban. "
A Babilonból hazatérő zsidók a káldeus arámi nyelvet beszélték, értették.
A Babiloni Talmud káldeus arámi nyelven íródott és nem héberül.
A maszoréták által készített szövegek is káldeus arámi nyelven íródtak.
DE már a Septuaginta fordítást megelőző Szentírás is káldeus arámi nyelvű volt.
Ezt Judeus Philon, aki az első század első felében élt a Mózes Élete című írásában is igazolta.
Miután a maszoréták elkészítették a káldeus arámi nyelven íródott könyveiket- előbb az Alepoi, majd a Leningrádi Kódex megjelölésű írásukat,soha sehol nem állították azt a marhaságot, hogy héberül írták volna.
A 15 század fordítói is úgy hivatkoztak rájuk, hogy Káldeus arámi nyelvből fordítottak és nem azt ,hogy héber nyelvből.
Ezért azon állításod, hogy a maszoréták által készített Aleppoi és Leningrádi Kódex teljes egészében héber kézirat, elárulja, mennyire távol áll tőled a tények ismerete. Álmogban sem gondolták ezek a maszoréták, hogy haláluk után akadnak majd olyan félművel "szakértők" akik az általuk hébernek soha nem nevezett írást ,káldeus arámi heylett hébernek fogják átkeresztelni.
A helyzet az, hogy a Róma Főpapja által vezetett egyház mindent ami szent volt valaha meghamisított.
Hamis az Istenük, hamis a Khrisztoszuk, megkurtított a kánonjuk, de még ezt a kurta kánont is meghamisították a fordítások által, majd beszanynezték a borjú isten ,Asera bikaférje nevéből
kitalált jehova névvel.
Már Jeromos is, olyan rabbiktól szerezte be forrásanyagát, amelyben a bevállása szerint benne volt
a Jahó isten neve. Ez azt jelenti, hogy Jeromos életében már nem léteztek azok az írások, amelyekből az Úr Jézus és az apostolok idéztek. Jeromos zsoltárfordításában ellenben bele került.
Az Úr Jézus is idézett Mózestől és a prófétáktól. Egyetlen idézetében sem fellelhető a borjúisten jahó neve.
Az apostolok is idéztek a prófétáktól. Az Ő írásaikban sem fellelhető a borjú Isten jahó neve.
Jusztinosz a Párbeszéd a Zsidó Trifónnal című írásában több alkalommal Idézett Mózestől és a prófétáktól. Hasonlóan Trifón is. Sem Jusztinosz ídézeteiben, sem a zsidó Trifón idézeteiben nem található a borjúistennek jahónak a neve.
Ha tesztelni akarunk egy bibliai szöveget a múlt korból,azzal kell kezdeni, hogy megvizsgáljuk benne van a a borjú isten jahó neve. Ha benne van, az azt jelenti, hogy rontott forrással van dolgunk.
A Sátán egyházai hitették el az emberekkel hogy Mózeshez az égő bokorból a jahó isten szólt.
Ha Te isten lennél. ÉN pedig megtévedt, lázadó hivő. Úgy házasitanálak ki ahogy nekem tetszik. Mondjuk feleségül adom hozzád Betsabét. Készitek egy szobrot és beteszlek a sarokba.
1-2 ezer évő múlva pedig azt mondaná, hogy igen igy volt. Szerinted mennyire lenne igaz?
A Biblián végig vonul, hogy a zsidó nép folyton eltér az igazimádattól. Igy születnek az ilyen leletek. És 1-2 ezer év múlva az olyan hiányos megállapitások amiket felvetsz.
Szó sincs lubickolásról. Csak kv szünetekről, mikor bejövök leülök, és ne csak bambuljak magam elé. :) Egy hoszabb gondolat pontjait pedig lekére A.i.-tól Olvassa ki-ki ahogy akarja.
Kezdjük a lényegnél: a „Felkent” szó igaz, de a következtetésed hamis
Azzal indítasz, hogy a „Khrisztosz” magyarul „Felkentet” jelent. Ez igaz. Csakhogy ebből olyan következtetést vonsz le, amely nem következik belőle. Az, hogy a „Krisztus” szó önmagában felkentet jelent, nem jogosít fel arra, hogy két Krisztust találj ki: egy „Khrisztosz Istent”, aki az „istenek között” felkent, és egy külön „ember Jézust”, akit később ez a másik isteni lény „Úrrá és Krisztussá” tett. Ez nem exegézis, hanem krisztológiai darabolás.
Igen, az Ószövetségben királyokat, papokat, prófétákat felkentek. Igen, a „felkent” önmagában lehet emberi cím is. De az Újszövetségben Jézus nem egyszerűen „egy felkent” a sok közül, hanem az a Messiás, akiben Isten ígéretei beteljesednek. Te a szó etimológiájánál megállsz, és úgy teszel, mintha az értelmezés ott véget érne. Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: a „király” szó csak uralkodót jelent, tehát Dávid fia nem lehet messiási cím. Ez lapos szótározás, nem bibliaértelmezés.
A Zsidókhoz írt levél 1. fejezete nem a te henoteizmusodat igazolja, hanem szétveri
A Zsidókhoz írt levél 1. fejezetével próbálod bizonyítani, hogy van „egy Istene által felkent Isten” az istenek között, aki később teremtette az eget és a földet. Csakhogy az általad idézett szakasz éppen ellened szól.
A levél szerzője nem azt mondja: „íme, van egy alacsonyabb rangú isten a többi isten között.” Hanem azt teszi, hogy a Fiút élesen fölé emeli az angyaloknak, majd olyan ószövetségi szövegeket alkalmaz rá, amelyek Isten királyi és teremtői méltóságát fejezik ki. A Fiúról azt mondja: „A te trónod, ó Isten…”; majd hozzáteszi: „Te alapítottad kezdetben, Uram, a földet, és kezeid művei az egek.” Ez nem „félisten-tan”. Ez nem „istenek között felkent isten” tan. Ez a Fiú isteni méltóságának és teremtői uralmának kijelentése.
A szövegben szereplő „társaid” nem azt jelenti, hogy a Fiú egy politeista istencsapat egyik tagja volna. A zsoltári királyi nyelvezetben a „társak” lehetnek királyi társak, emberek, angyali udvartartás, vagy a messiási királyság rendjében alárendeltek. A Zsidókhoz írt levél egész érvelése éppen az, hogy a Fiú nem egy angyal, nem egy mellékes mennyei lény, nem egy „felkent istenke”, hanem az, akit az angyalok imádnak, és akire a teremtő Úrnak szóló szöveg alkalmazható.
Még nagyobb bajban vagy a 10. verssel. Ha a Fiú az, aki „kezdetben alapította a földet”, akkor nem lehet teremtmény. A teremtés kezdete nem előzi meg őt. Nem tartozik a teremtett rendbe. A szerző nem azt mondja, hogy a Fiú valamikor az idők elején előállt, majd kapott egy nagy feladatot. Azt mondja: ő az, aki a kezdetben alapított. Ez a teremtői cselekvés nyelve. Te magad idézed a fegyvert, amely a saját rendszeredet találja el.
Az sem ment meg, hogy az „aión” szót korszaknak fordítgatod. A „korszakok korszakai” típusú bibliai fordulat nem valamiféle rövidített bérleti szerződés Isten trónjára, hanem az örökkévalóság idiomatikus kifejezése. Ha itt következetesen véges korszakokat értesz, akkor Isten uralma, Krisztus trónja és az üdvösség nyelve is véges lesz. Ez a bibliai beszédmód szétszedése, nem megértése.
János 17: „a név, amelyet nekem adtál” nem a te két-Krisztus elméleted bizonyítéka
János 17,11–12-re építed az egyik fő állításodat: Jézus az Atyától „nevet kapott”, tehát szerinted nem ő a „Khrisztosz Isten”, hanem csak egy ember, akinek egy másik isteni lény nevet és hatalmat ajándékozott.
Itt először szövegkritikai pontosság kellene, nem gyanúsítgatás. János 17,11-ben valóban van olyan görög szöveghagyomány, amely szerint: „a te nevedben, amelyet nekem adtál.” Más hagyományok és régebbi fordítások úgy adják vissza: „akiket nekem adtál.” Ez nem „katolikus hamisítás”, hanem ismert szövegvariáns. Modern görög kiadások és több mai fordítás a „neved, amelyet nekem adtál” olvasatot követi; a Káldi-Neovulgata és az újabb protestáns fordítás is így adja. A régi Károli és egyes más fordítások viszont más görög hagyományt követnek. Tehát a hamisítási vádat már maga a fordítástörténet is nevetségessé teszi: katolikus és protestáns fordítások mindkét oldalon állnak, nem felekezeti összeesküvésről van szó. A görög szövegben a „neved, amelyet nekem adtál” olvasat jól ismert, és több modern fordítás ezt követi.
De még ha ezt az olvasatot fogadjuk is el — sőt, fogadjuk el most a vita kedvéért —, akkor sem következik belőle az, amit te akarsz. A „név” János evangéliumában nem pusztán címke, nem egy igazolványba beírt megszólítás, hanem isteni tekintély, kinyilatkoztatás, jelenlét, hatalom. Amikor Jézus az Atya nevéről beszél, nem azt mondja, hogy ő egy külső névadási aktus után lett valaki. Hanem azt, hogy az Atya isteni önközlése a Fiúban válik láthatóvá.
Ezt János 17 egész fejezete bizonyítja. Jézus nem egy frissen kinevezett emberként imádkozik, hanem így szól: „Dicsőíts meg engem, Atyám, magadnál azzal a dicsőséggel, amely részem volt nálad, mielőtt a világ lett.” Ez a mondat halálos ítélet a te rendszeredre. Mielőtt a világ lett, Jézusnak dicsősége volt az Atyánál. Ez nem egy ember Jézus, akibe később beköltözött egy isteni lény. Ez a preegzisztens Fiú beszéde.
A „név, amelyet nekem adtál” tehát nem azt jelenti, hogy Jézus nem volt isteni, csak kapott egy rangot. A jánosi teológiában azt jelenti, hogy a Fiú az Atya kinyilatkoztatója, az Atya dicsőségének hordozója és láthatóvá tétele. Ezért mondhatja: „Aki engem látott, látta az Atyát.” Nem „aki engem látott, látott egy emberi tartályt, amelyben egy ideig Isten lakott”. Ezt te olvasod bele. A szöveg mást mond.
Apostolok Cselekedetei 2,36: „Úrrá és Krisztussá tette” nem azt jelenti, hogy Jézus korábban nem volt Úr
Péter mondatát is félreolvasod: „Úrrá és Krisztussá tette őt Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.” Szerinted ez azt jelenti, hogy az ember Jézus korábban nem volt azonos a Krisztussal, hanem valaki később „Krisztussá tette”, mégpedig egy másik „Khrisztosz Isten”.
Ez a szöveg szétfeszítése. Péter pünkösdi beszéde nem ontológiai keletkezéstörténetet ad Jézusról, hanem a megfeszített és feltámadott Jézus nyilvános messiási felmagasztalását hirdeti Izraelnek. Akit ti megfeszítettetek, azt Isten igazolta, feltámasztotta, és messiási uralmát nyilvánvalóvá tette. Ez nem azt jelenti, hogy Jézus addig nem volt Úr, hanem hogy feltámadása és felmagasztalása által az ő uralma történetileg és nyilvánosan kihirdettetett.
Ugyanez a minta máshol is megvan. A Római levél szerint Krisztus „a halottak közül való feltámadás által Isten Fiának bizonyult hatalomban”. Ez nem azt jelenti, hogy a feltámadás előtt nem volt Fiú, hanem azt, hogy Fiúsága hatalommal nyilvánult ki. A Filippi levélben az Atya „nevet adott neki minden név fölött”, miközben ugyanott Pál előtte azt mondja: Krisztus „Isten formájában volt”. A felmagasztalás nem teremti az istenséget, hanem a megtestesült Fiú üdvrendi útjának beteljesedése.
Az Apostolok Cselekedetei 3-ban pedig Péter „a názáreti Jézus Krisztus nevében” gyógyít. Nem azt mondja: „annak a másik Krisztus-Istennek a nevében, aki egy ideig Jézusban lakott.” A név Jézus Krisztus neve. Az apostoli igehirdetés nem két Krisztust ismer: egy mennyei „Khrisztosz Istent” és egy földi ember Jézust. Egyetlen Jézus Krisztust hirdet, akit megfeszítettek, akit Isten feltámasztott, és akinek nevében üdvösség van.
A „kánont nem idézem, hanem Szentírást” mondatod önellentmondás
Azt írod: „Én nem kánont idéztem, hanem a Szentírást.” Ez úgy hangzik, mintha nagyon éles különbség volna, valójában viszont értelmetlen. A „Szentírás” nem lebegő fogalom. A Szentírás azon könyvek összessége, amelyeket a hívő közösség sugalmazottként ismer el. Ezt nevezzük kánonnak. Ha azt mondod: „nem kánont idézek, hanem Szentírást”, akkor olyan, mintha azt mondanád: „nem jogszabályt idézek, hanem törvényt.” A kettő itt ugyanannak a kérdésnek két oldala.
A 4 Ezdrásra hivatkozol, mintha az „Ezsdrás próféta könyve” volna, és mintha magától értetődő szentírási tekintéllyel bírna. Csakhogy a 4 Ezdrás a szakirodalomban késői zsidó apokalipszisként ismert; magja nagy valószínűséggel a második templom pusztulása utáni válságra reagál, és nem azonos azzal, hogy Ezsdrás történeti prófétai könyvét olvasnánk. A 94 könyv motívuma apokaliptikus tekintélyteremtő kép, amelyben a 24 nyilvános könyv és a 70 titkos irat megkülönböztetése eleve nem egy 94 könyves nyilvános bibliai kánont tanít. A 4 Ezdrás kutatásában általános, hogy a mű késői apokaliptikus iratként értelmezendő, nem Ezsdrás tényleges kánonjegyzékeként.
Ha a 4 Ezdrást kánoni tekintéllyé emeled, akkor megint magad alatt vágod a fát: milyen tekintély alapján teszed? A katolikus Egyház tekintélyét tagadod. A zsidó kánont tagadod. A protestáns kánont tagadod. Marad a saját ízlésed: ami illik a rendszeredhez, az „Szentírás”; ami nem illik, az „Róma hamisítása”. Ez nem hit, hanem szövegvadászat.
A Bibliában említett elveszett könyvek nem bizonyítják, hogy azok Szentírások voltak
Felsorolod az „Úr harcainak könyvét”, Jásár könyvét, Salamon cselekedeteit, Sámuel, Nátán, Iddó, Jéhu és mások iratait, majd azt mondod: lám, a kánoni könyvek szerint több könyvnek kellett léteznie.
Igen, létezhettek ilyen források. Senki nem tagadja. De ebből nem következik, hogy ezek sugalmazott, liturgikus, kánoni Szentírások voltak. Egy kánoni könyv hivatkozhat történeti forrásra, királyi évkönyvre, prófétai feljegyzésre, költői gyűjteményre anélkül, hogy az egész hivatkozott forrás maga is Szentírás lenne.
Ha a te logikádat követnénk, akkor minden forrás, amelyet egy bibliai szerző használ vagy említ, automatikusan kánoni volna. De ez nyilvánvaló képtelenség. Pál pogány költőket idéz; ettől nem lesznek a pogány költők Szentírássá. Júdás levele apokrif hagyományokra utal; ettől nem lesz az egész apokrif corpus kánoni. A Krónikák szerzője királyi és prófétai forrásokat említ; ettől ezek nem válnak automatikusan sugalmazott Bibliává.
Különösen beszédes, hogy a felsorolásodban „Mózes 6,5” is szerepel. Ez nem a katolikus, nem a protestáns, nem a zsidó Szentírás helymegjelölése, hanem mormon irányból ismert könyvcím-használatra emlékeztet. Már ez is mutatja, mennyire kevered a kánoni, apokrif, pszeudoepigráf és modern szektás anyagokat. A végén nem Szentírást kapsz, hanem vallási lomtárat.
A JHVH-ról szóló elméleted történetileg és forráskritikailag romokban van
Most jön a leglátványosabb tévedésed: azt állítod, hogy a JHVH név nem szerepelt a Septuagintában, az apostoli iratokban és a korai keresztény hagyományban azért, mert a zsidók nem imádták ezt az „egyiptomi, hettita, asszír napistent”, hanem ez csak bálványos, kumráni, kabalista, napimádó fertőzés volt.
Ez már nem egyszerűen téves. Ez olyan összeesküvéses, régészetileg ingatag és teológiailag mérgező konstrukció, amelyben a szövegkritika, a régészet és az egyháztörténet szinte minden eleme fejjel lefelé áll.
Először: nem igaz, hogy a Septuaginta kéziratos hagyománya egyszerűen „JHVH-mentes” volt. Vannak görög ószövetségi kéziratok, amelyekben a görög szövegbe héber betűkkel írták be a négybetűs istennevet. A híres Fouad 266 papirusz a Kr. e. 1. századra keltezett Septuaginta-kézirat, amelyben a görög szövegben héber betűs istennév szerepel. Ez önmagában összetöri azt a kategorikus állításodat, hogy a Septuaginta „nem tartalmazhatta” a nevet.
Másodszor: nem igaz, hogy a JHVH név csak valami késői Ben Áser-féle talmudista vagy kabalista betoldás volna. A holt-tengeri tekercsek több mint ezer évvel megelőzik a teljes középkori maszoréta kódexeket, és héber bibliai szövegekben tartalmazzák a négybetűs istennevet. Az Izraeli Régészeti Hatóság holt-tengeri tekercs-archívuma is egyértelműen ilyen töredéket mutat be.
Harmadszor: a Ketef Hinnom-i ezüst amulettek Jeruzsálem környékéről, a babiloni fogság előtti vagy annak környéki időből, a papi áldáshoz kapcsolódó szöveget őriznek, és bennük szintén megjelenik a JHVH név. Ez több évszázaddal korábbi, mint Ben Áser, a maszoréták vagy bármiféle középkori „újhéber kánon”.
Negyedszer: a Mésa-sztélé említése sem azt bizonyítja, amit te állítasz. A feliratban Mésa moábita király arról beszél, hogy Nebóból elvitte JHVH edényeit és Kámós elé vitte azokat. Ez nem azt bizonyítja, hogy JHVH moábita bálvány volt, hanem azt, hogy az izraelita területen lévő szentélyhez, kultuszhoz vagy kultikus tárgyakhoz kapcsolódott az Izrael Istenének neve, amelyet a moábita király hadizsákmányként saját istene elé vitt. A szakirodalom éppen úgy kezeli ezt, mint Izrael Istenének epigráfiai előfordulását a vaskori kontextusban, nem mint bizonyítékot arra, hogy JHVH „nem lehetett Mózes Istene”.
Ötödször: a Kuntillet Ajrud és Khirbet el-Qom típusú „JHVH és az ő Asérája” feliratok nem azt jelentik, hogy a bibliai Istennek tényleg felesége volt, és főleg nem azt, hogy a bibliai Isten eredetileg valami napbálvány volna. Ezek a leletek azt mutatják, hogy a vaskori Izraelben és Júdában volt népi vallásosság, szinkretizmus, bálványos keveredés, Aséra-kultusz, és hogy egyes csoportok JHVH tiszteletét pogány elemekkel vegyítették. Ez pontosan az, ami ellen a próféták küzdenek. A leletek nem cáfolják a bibliai monoteizmust, hanem történeti hátteret adnak annak a bűnnek, amelyet a Biblia maga is elítél. A Kuntillet Ajrud-feliratok értelmezése ráadásul vitatott: a „az ő Asérája” jelenthet istennőt, de utalhat kultikus szimbólumra is; a kérdés nem olyan primitíven egyszerű, ahogy te beállítod.
Vagyis a régészeti anyag nem a te elméletedet igazolja, hanem azt mutatja, hogy Izrael vallástörténete összetett volt: volt hivatalos és prófétai monoteista hit, volt népi bálványkeveredés, volt szinkretizmus, volt kultuszi elhajlás. Ebből te azt csinálod, hogy a bűn bizonyítékát Isten nevének cáfolatává teszed. Ez olyan, mintha a borjúimádásból azt vezetnéd le, hogy Mózes Istene valójában borjú volt. Nem. A borjúimádás éppen az elhajlás volt.
A Septuaginta „Úr” használata nem azt jelenti, hogy a név pogány volt
A Septuaginta gyakran a „Küriosz”, vagyis „Úr” szóval adja vissza a négybetűs istennevet. Ennek oka nem az, hogy a zsidók hirtelen rájöttek volna, hogy a név egy pogány napistené. Az oka a zsidó tiszteleti gyakorlat és a név kiejtésének kerülése. A név helyett az „Úr” használata már a hellenisztikus korban erősödő tiszteleti gyakorlatba illeszkedik. A négybetűs istennév olvasásakor az „Adonáj” mondása, a görög fordításban pedig a „Küriosz” használata vallási tiszteletből fakadt, nem bálványellenes névirtásból. A név kiejtését kerülő hagyomány a hellenisztikus korban már ismert volt.
És itt jön a keresztény teológiai robbanás: az apostolok a Septuaginta „Úr” nyelvét Jézusra alkalmazzák. Ez nem a JHVH-név tagadása, hanem Jézus isteni méltóságának kijelentése. Amikor Pál azt mondja, hogy Jézus Úr, nem egyszerű udvariassági címet ad neki. A Septuaginta „Úr” nyelvét viszi át Krisztusra. Ezért a katolikus hit számára a név kérdése nem úgy oldódik meg, hogy JHVH-t pogány napistenné nyilvánítjuk, hanem úgy, hogy felismerjük: az Úr, akiről az Ószövetség beszél, Krisztusban nyilatkoztatja ki magát teljesen.
Te a Jehova Tanúi névközpontúságát nem meghaladtad, hanem kifordítottad. Ők a név mechanikus használatát bálványozzák, te pedig magát a nevet próbálod démonizálni. Mindkettő ugyanannak a bajnak két oldala: Krisztus helyett a név körül forogsz.
Qumránból „napimádó varázsló szektát” csinálni történelmi komédia
A qumráni közösségről azt állítod, hogy napimádó, varázsló, JHVH-kultuszt visszahozó szekta volt, amely a keresztényeket is „megfertőzte”. Ez nem történetírás, hanem összeesküvéses ponyva.
A holt-tengeri tekercsek közössége valóban szektás jellegű, szigorú, apokaliptikus, tisztasági szabályokban gondolkodó zsidó közösség volt. Lehet vitatkozni azon, hogy esszénusnak nevezzük-e, milyen kapcsolatban állt a tágabb esszénus mozgalommal, mennyire volt elkülönült, milyen szöveghagyományokat őrzött. De „napimádó varázsló szekta” mint általános leírás egyszerűen karikatúra. Az, hogy irataikban megjelenik a négybetűs istennév, nem bizonyítja, hogy napistent imádtak; azt bizonyítja, hogy héber bibliai és zsidó vallási szövegeket őriztek.
Origenészt és Jeromost pedig azzal vádolni, hogy Palesztinában „megfertőződtek” ilyen szektás iratokkal, szintén komolytalan. Origenész a Hexaplában különböző héber és görög szövegváltozatokat hasonlított össze. Jeromos héberül tanult, zsidó mesterektől is, mert a héber szöveg alapján akarta pontosítani a latin fordítást. Lehet Jeromossal vitatkozni, lehet a Vulgata egyes döntéseit bírálni, lehet Origenész spekulatív tévedéseit elítélni — az Egyház maga is megtette, ahol kellett. De ebből „napimádó varázslók” által fertőzött hamisítási elméletet gyártani: ez már nem forráskritika, hanem képzelgés.
Ben Áser nem „újhéber kánont” talált ki, hanem maszoréta szöveget hagyományozott
A Ben Áser családról és az Aleppói kódexről szóló érvelésed is tele van csúsztatással. Az Aleppói kódex valóban 10. századi maszoréta kézirat, a Leningrádi kódex pedig 1008 körüli teljes héber bibliai kézirat. De ebből nem következik, hogy előtte ne lett volna héber Biblia, vagy hogy Ben Áser „újhéber kánont” talált volna ki. A maszoréták a héber mássalhangzós szöveget hagyományozták, ellátták magánhangzó-jelöléssel, hangsúlyjelekkel, szövegőrző jegyzetekkel. Nem ők találták fel a héber Bibliát.
A holt-tengeri tekercsek éppen azért fontosak, mert nagyjából ezer évvel korábbi héber bibliai szövegtanúkat adnak, amelyek között vannak a későbbi maszoréta szöveghez közel álló és attól eltérő formák is. Ez azt mutatja, hogy a szöveghagyomány összetett volt, nem azt, hogy Ben Áserék kitaláltak egy teljesen új Bibliát. Az Aleppói és Leningrádi kódexek a legrégebbi nagy, illetve teljes maszoréta kódexek közé tartoznak, de nem a héber Biblia kezdetei.
A „Ben Áser kabalista, Krisztus-gyűlölő család” típusú szöveged ráadásul nem tudományos érv, hanem durva, általánosító, zsidóellenes színezetű retorika. Katolikus emberként ezt nem lehet átvenni. A zsidó hagyományt lehet történetileg vizsgálni, lehet a rabbinikus kánon és a keresztény kánon különbségeiről vitatkozni, lehet a maszoréta szöveg és a Septuaginta viszonyát elemezni. De egy teljes zsidó írnoki-hagyományt „varázsló”, „Krisztus-gyűlölő”, „kabalista hamisító” kategóriákkal leírni nem apologetika, hanem szellemi vandalizmus.
A német Septuaginta-fordításra való hivatkozásod is félremegy
Azt állítod, hogy a németek azért „fordultak vissza” a Septuagintához, mert kiderült, hogy a qumrániak napimádók voltak, és JHVH Aséra „bikaférje” volt. Ez is legenda.
A Septuaginta Deutsch akadémiai fordítási projekt volt, amely 1999–2008 között készült, és 2009-ben jelent meg a Német Bibliatársulatnál. A célja az volt, hogy a görög Ószövetség első teljes német fordítását tudományos igénnyel hozzáférhetővé tegye, figyelembe véve a Septuaginta jelentőségét a hellenisztikus zsidóság, az Újszövetség és a korai kereszténység megértéséhez. Nem azért készült, mert a német tudósok rádöbbentek volna a te „JHVH napisten” elméletedre.
A Septuaginta iránti modern tudományos érdeklődés teljesen érthető: az Újszövetség szerzői gyakran a görög Ószövetség nyelvén gondolkodnak, a korai Egyház nagy része görögül olvasta az Írásokat, és a Septuaginta önálló szövegtörténeti tanú. Ezt a katolikusoknak nem kell szégyellniük; sőt, a katolikus kánon és hagyomány mindig is nagyobb nyitottságot mutatott a Septuaginta iránt, mint a szűkített protestáns-maszoréta kánon. De ebből nem lesz JHVH-ellenes régészeti összeesküvés.
Az Aséra-leletek nem azt bizonyítják, hogy Istennek felesége volt, hanem azt, hogy Izrael gyakran hűtlen volt
A Tel Motza, Kuntillet Ajrud, Khirbet el-Qom és más leletek körüli érvelésed lényegi hibája az, hogy a vallástörténeti tényből dogmatikai következtetést csinálsz. Igen, a vaskori Izraelben és Júdában létezett többistenhit, népi szinkretizmus, Aséra-tisztelet, és olyan vallásos gyakorlat, amelyet a bibliai prófétai hit elítélt. Igen, egyes leletek azt mutatják, hogy némelyek JHVH mellé Asérát társították. De ebből nem következik, hogy a bibliai Isten valójában ilyen volt. Abból következik, hogy az emberek elrontották az igaz tiszteletet.
A Biblia pontosan ezt mondja. Izrael újra és újra bálványimádásba esik. A magaslatok, Aséra-oszlopok, Baál-kultusz, idegen istenek, Moloknak való gyermekáldozatok — mindez nem a bibliai hit lényege, hanem annak elárulása. Te a bűn régészeti nyomait úgy olvasod, mintha azok az igaz hit dogmatikai forrásai lennének. Ez teljes módszertani bukás.
Ha holnap találnának egy középkori keresztény faluban amulettet, amely Krisztust pogány varázsigékkel keveri, abból nem az következne, hogy a kereszténység lényege a varázslás, hanem az, hogy az emberek keverték az igaz hitet babonával. Ugyanez igaz itt is.
A Mésa-sztélé nem a te „JHVH nem Mózes Istene” tézisedet bizonyítja
A Mésa-sztéléből azt akarod kihozni, hogy mivel Mésa Nebóból elvitte JHVH edényeit, és mivel Moáb Kámóst imádta, ezért JHVH csak Izrael bálványimádó királyainak istene volt, nem Mózes Istene.
Ez érvelési ugrás. A felirat éppen azt mutatja, hogy Mésa egy izraelita városból, Nebóból, JHVH-hoz tartozó kultikus tárgyakat zsákmányolt, és saját istene, Kámós elé vitte. Az ókori közel-keleti háborús ideológiában ez a legyőzött nép istenének megalázását jelentette. Nem azt, hogy JHVH Kámós egyik mellékneve volt. Nem azt, hogy JHVH moábita bálvány. Hanem azt, hogy Izrael istenének tárgyait a győztes moábita király hadizsákmányként kezelte.
Tehát a Mésa-sztélé nem cáfolja, hanem külső epigráfiai tanúként megerősíti, hogy JHVH Izraelhez kapcsolódó istennév volt a vaskorban. A Biblia és a régészet itt nem úgy áll egymással szemben, ahogy beállítod. A sztélé nem „leleplezi” Mózes Istenének hamisságát, hanem megmutatja, hogy Izrael Istene neve ismert volt Izrael ellenségei számára is.
A Jehova Tanúi hibájára rossz választ adsz
Abban igazad van, hogy Jehova Tanúi sokszor mechanikusan, teológiailag sekélyesen kezelik az isteni nevet. Azt is joggal lehet bírálni, hogy az Újszövetség görög szövegébe önkényesen beillesztik a nevet ott is, ahol a görög kézirati hagyomány nem tartalmazza. De te erre nem katolikus választ adsz, hanem ellenkező irányú szélsőséget: szerinted maga a név pogány, napimádó, bálványos eredetű.
Ez nem javítás, hanem árokból gödörbe esés. A helyes katolikus válasz az, hogy az Ószövetségben a négybetűs istennév Izrael Istenének neve, amelyet a zsidó tiszteleti hagyomány később nem ejtett ki; a Septuaginta „Úr” fordítása pedig előkészítette azt a krisztológiai nyelvet, amelyben az apostolok Jézust Úrnak vallják. A név tehát nem bálvány, de az Újszövetségben a kinyilatkoztatás csúcsa nem a név hangalakja, hanem a megtestesült Fiú: Jézus Krisztus.
A Jehova Tanúi ott tévednek, hogy a név mechanikus használatát teszik a hit középpontjába. Te ott tévedsz, hogy a nevet démonizálod. A katolikus hit egyik hibába sem esik: Krisztust állítja középre, aki az Atya végső kinyilatkoztatása.
A végső ellentmondás: te több „istent” gyártasz, miközben a Szentháromságot vádolod
Az egész rendszered mélyén ez a zavar ül: van nálad egy „Isten”, aki fölötte áll; van egy „Khrisztosz Isten”, aki az istenek között felkent; van egy ember Jézus, akit később Úrrá és Krisztussá tesznek; van egy név, amelyet külön adnak neki; van egy ideiglenes bennlakás; van egy távozó isteni jelenlét; van egy feltámasztott emberi test. Ez nem bibliai monoteizmus. Ez szétaprózott mennyei hierarchia.
A katolikus hit ezzel szemben világosabb, következetesebb és biblikusabb: egy Isten van, három személyben; a Fiú nem teremtmény, nem alacsonyabb isten, nem „felkent isten az istenek között”, hanem az Atyával egylényegű örök Ige; ez az Ige testté lett Jézus Krisztusban; Jézus Krisztus egy személy, két természetben, valóságos Isten és valóságos ember.
Ezért a Zsidókhoz írt levél 1. fejezete nem a te többistenes rétegelméletedet támogatja, hanem Krisztus isteni méltóságát. János 17 nem egy külön nevet kapó puszta embert mutat, hanem a világ teremtése előtt az Atyánál dicsőségben lévő Fiút. Apostolok Cselekedetei 2 nem azt mondja, hogy Jézus csak később lett Krisztus, hanem azt, hogy a megfeszített Jézust Isten feltámadása és felmagasztalása által nyilvánosan Úrként és Messiásként igazolta. A kánonra vonatkozó érveid nem bizonyítják, hogy 94 könyves Biblia kellene, csak azt, hogy nem különbözteted meg a hivatkozott forrást a sugalmazott könyvtől. A JHVH-ról szóló elméleted pedig összeomlik a Septuaginta kéziratai, a holt-tengeri tekercsek, a Ketef Hinnom-i amulettek, a Mésa-sztélé és a vaskori vallástörténet józan értelmezése alatt.
Zárszó: nem titkos tudást találtál, hanem régi tévedéseket csomagoltál újra
Amit előadsz, nem „elhallgatott igazság”. Nem „Róma által elnyomott kinyilatkoztatás”. Nem „Ezsdrás rejtett könyveinek” feltámasztása. Ez régi eretnekségek és modern összeesküvés-elméletek keveréke: egy kis ariánus alárendelés, egy nagy adag nesztoriánus személyhasítás, hozzá henoteista istenhierarchia, majd mindez leöntve JHVH-ellenes régészeti fantáziával.
A legnagyobb baj nem az, hogy tévedsz. Hanem az, hogy minden tévedést „leleplezésként” adsz elő. Ahol a szöveg Krisztus istenségéről beszél, te két Krisztust csinálsz. Ahol a Biblia Izrael bálványos elhajlásait ítéli el, te magát Izrael Istenének nevét bélyegzed bálványnak. Ahol a kánoni hagyomány történeti felismerésről szól, te önkényes római könyvcsonkítást látsz. Ahol a Szentháromság apostoli gyökereit kellene látni, te Theodosius tollát bámulod, mintha az teremtette volna meg a keresztény Istent.
A katolikus hitet ez nem rendíti meg. Az Egyház nem két Jézust hirdet, nem ideiglenes isteni lakót egy emberi testben, nem felkent istent az istenek között, nem titkos 70 könyvön alapuló gnosztikus tudást. Az Egyház azt hirdeti, amit János evangéliuma kimond:
Az Ige testté lett.
Nem „testben bérelt helyet”. Nem „egy emberbe beköltözött”. Nem „később Krisztussá tették”. Testté lett.
És amíg ez a mondat áll, addig a te egész építményed — a „Khrisztosz Istenekkel”, a 94 könyvvel, a JHVH-napisten mesével, a Ben Áser-összeesküvéssel és az ideiglenes bennlakással együtt — egyszerűen nem keresztény hit, hanem saját készítésű teológiai labirintus. Az apostoli hit nem fog meghajolni előtte.
A Dániel próféta Könyvének 11. felezetében arról ír a próféta, hogy az Antikrisztus az Istenek Istene helyett, akit az Atyák tiszteltek az erődök istenét fogja tisztelni.
Dániel 11: 36 És a király a maga tetszése szerint cselekszik és felfuvalkodik és felmagasztalja magát minden isten felett, és az Istenek Istene ellen is vakmerőn szól, és növekedik, mígnem betelik a harag, mert ami elhatároztatott, az végre is hajtatik. 37 Nem gondol atyáinak isteneivel, nem gondol az asszonyok kedvencével, és egy istennel sem; hanem mindennek fölibe magasztalja magát. 38 De ahelyett tiszteli az erődök istenét annak helyén; és azt az istent, akit nem ismertek az ő atyái, tiszteli arannyal, ezüsttel, drágakövekkel és becses ajándékokkal.
Ki is ez az erődök istene?
Egy 1620-ban bejegyzett címer szerint a jehova nevű az Őrtornyok istene:
Philon Ariszteasz levele c. munkájában olvassuk, hogy a szerző Zeuszt és JHWH-t egyazon istennek vallja.
Egy másik forrásból azt is megtudhatjuk, hogy JHVH név valojában különböző mezopotámiai,szíriai,foníciai,egyiptomi, kánaánita és hetita istenek és istennok neveinek ÖSSZEILLSZTESEBŐL keletkezett.
Azt tanítják jehova tanúi tévtanítói, hogy a Moábita Mésa kövön is Izrael Istenének a neve van.
Vajon helytálló, ez az állításuk?
Mit is olvasni ki a Mésa Kő feliratából Omrival, Izrael királyával kapcsolatban?
4] | § Omr
5. i (volt) Izráel királya és nyomorgatta[j 5] Moábot hosszú ideig,[j 6] mert haragudott Kámós a föl 6. djére. | Majd felváltotta őt az ő fia és ő is azt mondta: „Megsanyargatom Moábot!”[j 7] | Az én napjaimban szólt [e szó] szerint. 7. De lenéztem rá és házára, | Izráel pedig elpusztulván elpusztult örökre![j 8] § Mert birtokba vette Omri Mahdebá egész föl[d] 8. jét | és azon tartózkodott a saját napjaiban és a fia napjainak felében[j 9] - 40 évig -, de vissza 9. adta azt Kámós az én napjaimban! | És újjáépítettem[j 10] Baál-meónt és megcsináltam benne a vízgyűjtőt és újjáépítettem 10. Qirjátent. | § Gád férfia[j 11] pedig (ott) lakott Atarót földjén kezdettől, mert neki építette Izráel 11. királya Atarótot. | De harcoltam a város ellen és elfoglaltam azt! | Majd kiirtottam az egész népet a vá 12. ros[ból], ajándék(ként)[j 12] Kámósnak és Moábnak, | majd elmozdítottam onnan az ő Dávidja oltár-tüzét[j 13] és elhur 13. coltam[j 14] Kámós elé Qerijjótba, | majd letelepítettem benne Sárón férfiát[j 11] és 14. Macharat fér[fi]át.[j 11] | § Majd szólt nekem Kámós: 'Menj, foglald el Nébót Izráellel szemben!"[j 15] | És el 15. mentem éjszaka és harcoltam ellene hajnalhasadtától délig | és elfog 16. laltam és megöltem mind[nyájukat]: 7.000 férfit és [fiú]t[j 16] | és asszonyt és lá 17. nyt[j 17] és szolgálólányt,[j 18] | mert Astar-Kámósnak[j 19] szenteltem[j 20] az(oka)t, | majd elvettem onnan 18. JHWH [edé]nyeit és elhurcoltam[j 14] azokat Kámós elé. | § Izráel királya pedig felépítette[j 21] 19. Jahacot és abban lakott, mialatt harcolt velem, | de kiűzte őt Kámós előlem.
Azt olvassuk, hogy Omri nyomorgatta Moábot, és mahdebá egész földét..
Honnan vitte el Mésa YHWH edényeit? Jeruzsálemből? NEM
Nébóból vitte el, miután elfoglalta Nébót.
Melyik istent imádták a Moábiták? Izráel Istenét? Nem hanem Kámóst.
YHWH tehát Mésa király idejében az Izrael bálványimádó királyai imádták.
Mit bizonyít ez? Nos azt, hogy YHWH nem lehetett Ábrahám ,Izsák, Jákób és Mózes Istene.
Mélyentisztelt teológus doktorátusok, továbbá tévtanító jehova tanúi.
Hogyan is bizonyítja a Moábita Kövön a Mésa felirat, hogy YHWH a Mózes Istenének a neve?
Miért kell hülyíteni a laikus embereket, és azokat a YHWH nevü imádatára ösztönözni?
RÉGÉSZETI LELETEK,MELYEK AZT IGAZOLJÁK,HOGY ASHERA JHWH FELESÉGE VOLT
Nőket ábrázoló szobrocskák és egy felirat az isteni párról azt jelzi, hogy a vaskori Jeruzsálem környékén több istent is imádtak, közöttük pedig az egyik Jahve felesége volt.
A Jeruzsálem közelében lévő Tel Motza ásatásán régészek egy rituális épületet tártak fel, amelyben az Első Templom idejéből származó mintegy 3000 éves, állatokat, valamint nőket és férfiakat ábrázoló agyagszobrocskákat találtak.
A kutatók szerint a leletegyüttes azt bizonyítja, hogy az Ószövetség legrégebbi időkre vonatkozó elbeszéléseinek idején nem monoteizmus uralkodott, hanem több istenben hittek, sőt bizonyos jelek arra utalnak, hogy ezek egyike Jahve felesége volt – nyilatkozta a Haaretznek Francesca Stavrakopoulou, az Exeter Egyetem régészprofesszora.
Találtak többek között egy 2800 éves sírt, amelyen „YHWH” – Jahve – olvasható és mellette egy Asherát ábrázoló agyagfigura került elő. A sírfelirat pedig mind a két istenséghez intézett ima.
Másik 3000 éves feliratot is találtak Kuntillet Arjud lelőhelyen, amely együtt említi YHWH-t és „Az ő ASHERÁ-ját.
Stavrakopoulou a Haaretznek elmondta, egyre több jel utal arra, hogy a késő vaskori izraeliták több istent is imádtak fő istenük, Jahve mellett és ezek között volt Ashera istennő is.
Nemcsak az Ószövetség említi több helyütt Asherát, de számos 3000-2700 éves felirat is jelzi, hogy Jahve mellett neki is hódoltak Izraelben és Júdeában. A bibliai és régészeti bizonyítékok pedig arra utalnak, hogy Asherát sokan Jahve feleségének tekintették. A helyi panteon élén álló isteni párként imádták őket. Ám az olyan istenségeket, mint Ashera lassanként kiírták a történelemből és Jahve vált az “egy Istenné” az ősi Jeruzsálem környékén. Asherát elsősorban azért iktatták ki az ókori írni tudó teológusok, mert „idegen” volt, és nem azért, mert az emberek feleségnek tekintették – nyilatkozta Stavrakopoulou a Haaretznek. Így lett a Bibliában Ashera kánaánita versenytársa Istennek.
Karosszékben: Asherát egyes területeken a kánaánita égisten, Él, vagy annak fia, Baál feleségeként is tisztelték. Rengeteg gyermeke volt, a hettita Aszerdusz-mítosz hetvenhét gyermekéről tud. A termékenységi istennő ábrázolását sok helyen megtalálták, volt, ahol alakját élő fába faragták bele. Tel Motzában tavaly, mint Mire kellettek a kőállatok? című posztban írtam, 9000 éves, furcsa szobrocskákat is találtak.
MIÉRT NEM TALÁLHATÓ A JHVH A SEPTUAGINTÁBAN,AZ EVANGÉLIUMOKBAN ÉS AZ APOTOLOK ÍRÁSAIBAN?
A Septuaginta Ószövetségben azért nincs benne a YHWH,sem a YAH, mert a zsidók nem imádták
az egyiptomiak, hettiták, asszírok napistenét YHWH-t sem a holdistent YAH-ot.
Volt ugyan időszak Omri, Akháb, Jézabel idejében i.e. 9. sz- tól i.sz. 7-ik századig, amikor Izrael királyai elhagyták az igaz Istent az Urat a Kősziklát az Istent,aki megjelent Ábrahámnak , Izsáknak , Jákóbnak és helyette a Moábiták isteneit imádták. Ebből az időből származik a Moábita kő, amit Moáb királya Mésa készíttetett. Ezen rajta van a YHWH. Ebből a korból kerültek elő palesztínia területéről az Ashera szobrok YHWH felirattal. Egy rövid időre ugyanebben a kornak a végén i.e. a 7.században Jeruzsálemre is átterjedt a YHWH kultusz, mégpedig a Molok-YHWH-nak áldozták fel gyermekeiket a Hinom-Völgyében.
Előkerült egy amulet, amely YHWH -nak feláldozott egyermek nyakában lehetett. Ezenkívül találtak
még ugyanebből a korból un. sírfeliratokat,aholy YHWH Aserájával együtt olvasható.
Sem az ezt megelőző korból azaz i.e. a 9. sz. sem később Palesztínia területén nem találtak olyan leletet,amely a nap Isten YHWH ill. a holdisten YAH neveket taratalmazta volna. Ennek oka, hogy a zsidókat épp ezen pogány istenek imádása miatt büntette meg Izrael Istene az ÚR. Amikor visszatértek a babiloni fogságukból a zsidók helyre állították az igaz imádatot. Elhagyták YHWH, YAH, Asera kultusz. Ebben a normálisnak mondható időszakban készült el a Septuaginta görög fordítása a Szentírásnak.
Ezzel párhuzamban egy zsidókból álló szekta,akikről Philon Júdeus írt néven visszahozták Omri , Akháb,Jézabel YHWH kultuszát. Írásaikban ,amelyben megvetik a jeruzsálemi Szentélyt ,az Istennek az aldozatokkal kapcsolatos elrendezését. Spiritiszta tanokat kezdenek bevezetni. Varázslással és jóslással foglalkoztak. jehova tanúihoz hasonlóan azt tanították, hogy a próféciák, mind rajtuk teljesedtek be. Sőt rajtuk kivül minden ember pusztulását hírdették.
Amit erről a kumráni varázsló szektáról tudni kell, az az, hogy imádták a YHWH-t, azaz Jahót. Az írásaikban ,amit arámi nyelven írtak gyakran szerepel a YHWH bálványisten neve. Az Úr Házának a makabeusok általi megtisztítása után, ezeknek a napimádó szekta tagoknak bujdosniuk kellett. Sokan barlangokban bujkáltak a sivatagban. Egy részük Rómába települt ,ahonnan szintén elűzték őket.
Amikor Izrael Istene az ÚR Khrisztosz bejelentette Zakariás papnak Izrael Istenének a Magváltónak érkezését az Úr Házában , de még a zsidók között sem folyt YHWH imádat. Amint fent említettem a YHWH-s napimádó varázsló zsidókat maguk a zsidó papok is kitiltották Jeruzsálemből. Ezért kellett bujkálniuk. Ebben az időben a Septuaginta Szentírás állt rendelkezésre. Izrael Istene és Atyja Khrisztosz is ebből idézett. Ezt használták a tanítványai, a korai keresztények.
Az ebből készült korai latin fordítás a Vetus Latina ,amely párhuzamosan keletkezett az apostolok írásaival sehol nem tartalmazta a YHWH ,YAH istenneveket. Nem is tartalmazhatta, hisz a Septuaginta,amelyből az első latin fordítások készültek szintén nem tartalmazhatta. Az Igaz Isten a Khrisztosz emberi testben való megjelenésekor a jehovizmus úldözve volt. Ha egy kumráni szekta napimádó tagja bement volna Jeruzsálembe és elkezdte volna emlegetni YHWH(Jahó) nevét, megkövezték volna. A zsidók nagy része Keresztelő János és Jézus idejében a Izrael Istenének az Urnak lett igaz imádója. A jeruzsálemi szentélynek a rómaiak általi elpusztításáig a zsidók nem voltak a napistennek YHWH-nak az imádói, leszámítva a napimádó kumráni szekta tagjait,akik viszont ,miután rómából is elüzték őket, nem örveddtek nagy tekintélynek. Amennyiben megjelent a zsidó kabalizmusban és varászigékben a YHWH , az ezeknek a napimádó zsidóknak volt köszönhető. Mivel Izrael Istene Khrisztosz gyülölte azokat ,akik YHWH-t a napot imádják, érthető okokból
nem buzdítgatta a tanítványait a YHWH istennév használatára. A jehovizmus ismeretlen volt a korai keresztények írásaiban.
Ez nem jelenti azt, ha valaki a varászló, napimádó zsidó szekta tagjai írásaival kapcsolatba került a keresztények közül nem próbálta meg vagy tudatlansága miatt, vagy szándékosan megfertőzni a Khrisztosz hívőket YHWH-s szövegekkel.
Ilyen volt pl. Origenész,aki i.sz. 216-ba menekült Palesztíniába,ahol kapcsolatba kerülhetett a napimádó zsidó szekta tagjaival és beszerezhette tőlük a YHWH-s szövegeket. valószínűleg az allegorizálásról ismert napimádó szekta tanai lehettek rá olyan hatással, hogy eltért az apostolok és Izrael Istene próféták által közvetített tanításától, majd eretnekként oktatta saját iskolájában, hogy hogyan kell kiforgatni Khrisztosz tanítását.
Mivel Origenészről kiderült, hogy eretnek tanokkal lett megfertőződve Palesztíniában nem sok követőre talált, ennek és az igaz Isten a khrisztosz gondviselésének köszönhetően halálát követő 600 éven belül nem került bele a napisten YHWH és a holdisten YAH nevei a Szentírásban. Leszámítva Jeromosnak Palesztínia területén töltött kalandozásait ,amikor szintén kapcsolatba került I.Damáz a tömeggyílkos pápa megbízásából a napimádó zsidó szekta tagjaival,
amiktől pénzért oktatást is kapott. Ennek köszönhetően készített a zsoltárok könyvéből egy YHWH-s pédányt is.
Nos amint olvasod ez a legrégebbi héber biblia. K.U. 930-ban készült egy olyan újhéber nyelven,amelyett azelőtt a zsidók sehol nem beszéltek. Jó mi? Erre a bibliára mutogatva és a későbbi 1008-ban készült Leningrádi codex-re mutogatva állítják jehova tanúi ördögpapjai, hogy a legeredetibb biblia.
Nos az igaz Istent a Khrisztoszt zsívből gyülölő talmudista , kabalista zsidó Áser család elhagyta az Ősei által Szentírásként ismert kéziratok kétharmadát. Mégis ezt nevezik ihletett kánonnak. Mikor és milyen jogon kapott a Ben Áser család kánonjogot. Még olyan könyveket is kihagytak a kánonból, amelyekre magában a kánonban van utalás. Ezeket:
Ez már önmagában is tíz könyv kihagyását jelenti. Nem beszélve arról, hogy talmudisták újhéber kánonját korban évszázadokkal
megelőző Septuaginta Szentírás számos ószövetségi kézirata is hiányzik az újhéber kánonból.
De térjünk vissza a YHWH névhez, hogy hogy került egy több, mint 600 évig tartó jehova mentes korszak után
elő a Ben Áser család jóvoltából a kumráni napimádó szekta YHWH istene az Izrael Isten szavának tartott újhéberkánon könyveibe. Nos ennek is megvan az egyszerű magyarázata. Az, hogy Ben Áser család kabalista és az igaz Isten a Khrisztosz gyűlölője volt arra enged következtetni, hogy a Ben Áser család valamilyen formában kapcsolatba került a kumráni napimádó, szintén kabalista szekta írásaival. És láss csodát megvan a kérdésre a válasz a történelemben!
ELTE BTK Asssziriológiai és Hebraisztikai Tanszék által elismert forrás Komoróczy: Géza Maszóra, maszoréták című munkájában a Régi bibliai kéziratok előkerülése az ó- és középkorban (a maszóra elızménye): felsorolásában
megemlíti az alábbi forrást:
I. Timotheosz (726–819) szeleukeiai (Iráq) nesztoriánus patriarcha / katholikosz Szergiosz “élámi” (Khúzisztán, Irán) metropolitának írt levelében (800 k.) említi, hogy zsidó katekhumenoszok (áttérési oktatásban résztvevık) híradása szerint tíz évvel korábban Jerikho közelében egy barlangban megtalálták az “Ószövetség” könyveit (értsd: kéziratos tekercseket), értesítették a jeruzsálemi zsidókat, azok tömegesen felkeresték a helyet, és a (bibliai) könyvek, többek között több mint 200 zsoltár mellett számos más könyvet is találtak. I r o d a l o m : Otto Eissfeldt, “Der gegenwärtige Stand der Erforschung der in Palästina neu gefundenen hebräischen Handschriften, 7: Der Anlaß zur Entdeckung der Höhle und ihr ähnliche Vorgänge aus älterer Zeit” (1949), in: uı: Kleine Schriften, III (Tübingen: J. C. B. Mohr / Paul Siebeck, 1966), pp. 71–74 Jaqúb al-Qirqiszáni neves iráqi karaita tudós ugyanerrıl a leletrıl – vagy egy hasonlóról – tesz említést késıbb (i. sz. 937 k.): van egy zsidó szekta, a “barlangiak” (maghárija), akiket azért neveznek így, mert irataikat egy barlangban találták. I r o d a l o m : Leon Nemoy, “Al-Qirqisānī’s Account of the Jewish Sects and Christianity”, Hebrew Union College Annual, 7 (1930), pp. 317–397 Leon Nemoy, Karaite Anthology. Excerpts from the Early Literature (Yale Judaica Series, 7) (New Haven – London: Yale University Press, 1952, 19802 ), p. 41 skk., kül. p. 50 Bruno Chiesa & Wilfrid Lockwood, Ya‘qūb al-Qirqisānī on Jewish Sects and Christianity. A Translation of »Kitā
Nos a reformáció idején,amikor a Vizsolyi Biblia elkészült, még nem tudhatták, hogy YHWH és YAH a napimádó kumráni szekta istenei voltak. Azt már tudhatták, hogy a Khrisztus Istent gyűlölő varázsló Ben Áser család által készített újhéber bibliába nem kellene megbízni, ami a YHWH és YAH istenneveket illeti, hisz sem Krisztus apostolai írásaiban, Sem a Septuaginta
Szentírásban , sem a Vetus latinában nem található. Nem is Károlyi volt az, aki kitalálta, hogy belekerüljön a jehova egy néhány
helyen , hanem Luther a német fordításában említi azokon a helyeken,ahol Károlyi is. Luther pedig a katolikus vallás ellen akart dacolni, hogy nem a keresztények által elfogadott Septuaginta Szentírást használja fel, hanem a kabalista, Khrisztosz istent gyűlölők által készített újhéber megkurtított bibliát. El kell mondani, hogy sajnos Károlyi is bedőlt Luthernek,és a kéteseredetű héber írásokból fordított. Ebben pedig segítettek neki katekhumenosz héber tudósok.
Mindenesetre, ha Károlyi tudta volna, hogy a YHWH,YAH, a varázsló zsidók írásai alapján kerültek bele a talmudisták által készített újhéber kánonba, akkor nem tette volna bele a fordításába.
A németek,miután kiderült, hogy a kumrániak napimádók voltak, és JHWH Ashera bikaférje volt azonnal a Septuaginta Szentíráshoz fordultak vissza.1999-ben kezdték majd 2006-ra fejezték be a Septuaginta német nyelvű fordítását. Így a német olvasók már nélkül olvashatják a Szentírást,
hogy abban a borjúisten, JHWH ,azaz Jahó nevével kellene szembesülniük.
A Róma Főpapja által vezetett egyház kánonjába foglalt könyvei szerint is még tíz könyvnek léteznie kell a 49 könyvön felül. Ez pedig Ezsdrás 4. Könyvét igazolja.
Akkor a e felfogásodban, hogyan lett Jézus aki a Krisztus Krisztosz (h tedd ahova szretnéd, sosemtudom eldönteni, hogy hol van jó helyen.) Szóval khrisztosz-ból hogyan lessz isten?
Azt csak halkan merem kérdezni, hogy több krisztus is van a Bibliában, vagyis felkent pl. Cirus is. Stb.
-----------------------------------------------
Mivel a khrisztosz magyarul azt jelenti Felkent, maga a meghatározás a felkenetés tényét igazolja.
Valóban az emberek közül sok felkent létezett a Földön.
Önmagában, a Khrisztosz = Felkent meghatározás nem árulja el, hogy Istenről vagy emberről van szó.
Ellenben Pál apostol idézve a 45. Zsoltárt egy az Istene által felkent Istent Fiúként azonosít be.
Zsidókhoz(Héberekhez) 1: 6. Amikor pedig ismét bevezeti az elsőszülöttet a lakott földkerekségre, ezt mondja: és imádják Őt Isten minden angyalai 7. és az angyalokról ezt mondja: aki az Ő angyalait szelekké teszi, és az Ő papi szolgáit tűznek lángjává, 8. a Fiúhoz pedig: a trónod, ó Isten a korszakok korszakaiba (az aion, aionaiba) áll, és az egyenesség pálcája a királyságod pálcája, 9. az igazságosságot szereted és gyűlölöd a törvénytelenséget, azért kent fel téged az Isten, a te Istened az ujjongás olajával részestársaid fölé 10. és: Te alapítottad kezdetben Uram a földet, és a Te kezeid munkái az egek, 11. ezek elmúlnak, Te pedig megmaradsz és mindenek mint a ruha elavulnak,
Pál ezen írásából nemcsak az derül ki, hogy egyet az Isten fiak közül felkent társai fölé az Istene, hanem az is , hogy később ez az Isten alapította a Földet és az Ő kezeinek munkái az egek.
Ezzel Pál tulajdonképen Izrael Istenével az Úrral, az Ég és a Föld teremtőjével azonosította be
az Istene által , társai az istenek fölé felkent Istent.
A kérdés, hogy miért hívták az ember Jézsut is Úrnak és Khrisztosznak.
Nos erre az Úr Jézus maga adta meg a választ közvetlenül a halála előtti estén, amikor a Khrisztosz Istenhez, könyörgött:
János 17:11. és már nem vagyok többé a világban, de ők a világban vannak és én Hozzád megyek, szent Atyám, őrizd (tartsd) meg őket a Te nevedben,amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi, 12. amikor velük voltam, én őriztem meg őket a Te nevedben, amelyet nekem adtál és vigyáztam (őrködtem) és senki azokból nem veszett el csak a veszedelem (romlás) fia, hogy az Írás beteljesedjék,/VIDA SÁNDOR/
Jézus itt két alkalommal is kihangsúlyozza, hogy az Atyjától és Istenétől kapta azt a nevet,
amely név védelmet jejelent.
Habár az ember Jézust Úrrá és Khrisztosz-szá tette az Istene és Atyja, aki korábban venne lakozott,
de nem ő az Khrisztosz Isten, hanem az a Khrisztosz Isten, aki egy ideig a testében lakozott.
Az Úr Jézusnak Atyjához intézett imájából, amelyből az is kiderült, hogy ekkor már az Istene és Atyja nem volt a testében, hisz maga mondta, majd ő hozzá megy.
Amikor egy három az egyben Istrenmodellben hívő teológusnak idézed ezt a verset nem tud rá mit válaszolni.
Számtalanszor idéztem Józsikácskának , soha sem reagált rá.
Tudniillik, a háromság isten egyházának bibliafordítói ,hitvédelmi okokból meg is hamisították Jézus
ezen kijelentését. A Fordításukban Jézus nem kapott semmiféle nevet Atyjától és Istenétől.
A Szent István Társulat fordítói az Úr Jézus szavait így módosították:
János 17: 11. Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12. Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás. /SZIT/
A SZIT fordítói szerint az Úr Jézus nem kapott semmiféle nevet Istenétől és Atyjától.
Káld György még óvatlanabb volt, mert az Ő fordítása szerint igen is az Úr Jézus az Úr nevét Istenétől és Atyjától kapta, nem születése által örökölte.
János 17: 11 Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. Káldi Neovulgata/
Ami a protestáns egyházak fordítóit illeti ugyanez a helyzet.
Mivel megőrizték az általuk oly sokat bírált Római Egyház három az egyben istenmodelljét,
a fordítást is a dogmához igazították:
János 17:11 És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! 12 Mikor velük voltam a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az Írás beteljesüljön. /Károli /
Az MBT fordítói azonban szakítottak a hagyománynal:
János 17:11 Többé nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! 12 Amikor velük voltam, én megtartottam őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, és megőriztem őket, és senki sem kárhozott el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás./MBT/
Összegezve: Létezik az istenek között egy, akit felkent Istene és Atyja társai fölé.
Ő Izrael Istene és Atyja az istenek között a Khrisztosz. Nem azonos Jézussal, akit az emberek közül ket fel azaz Tett Krisztosszá a Khrisztosz Isten, ajándékozva neki az Úr nevet.
E két cselekményt Péter apostol így fogalmazta meg:
Ap. Csel. 2:36 Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette Őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.
Ap. Csel 3:6 Péter pedig monda: Ezüstöm és aranyam nincs nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj! 15 Az életnek fejedelmét pedig megölétek; akit az Isten feltámasztott a halálból, aminek mi vagyunk bizonyságai. 16 És az Ő neve erősítette meg ezt, akit láttok és ismertek; az Ő nevében való hit által; és a hit, mely Őáltala van, adta néki ezt az épséget mindnyájatok szemeláttára.
A válaszod elején már elcsúszol: ha az Egyház nem dönthet a kánonról, akkor te mi alapján idézed a kánont?
Kezdjük ott, ahol te kezdesz: „Isten nem hatalmazta fel a Róma Főpapja által vezetett egyházat arra, hogy eldöntse, mi része a Szentírásnak.”
Ez nagyon harciasan hangzik, csak éppen önmagát falja fel. Mert ha Isten nem adott tekintélyt az apostoli Egyháznak arra, hogy felismerje, megőrizze, liturgikusan használja és hivatalosan tanúsítsa a sugalmazott könyveket, akkor mondd meg, kérlek: ki döntötte el? Te? A magánértelmezésed? Egy apokrif irat, amelyet éppen azzal akarsz bizonyítani, hogy kánoninak kellene tekinteni? Ez nem érv, hanem körhinta.
Te János evangéliumára, Mátéra, Pálra, a Zsidókhoz írt levélre hivatkozol. De honnan tudod, hogy ezek sugalmazott könyvek? Nem úgy hullottak le az égből aranyborítóval, tartalomjegyzékkel és pecséttel. A keresztény közösség, az apostoli Egyház őrizte, olvasta, továbbadta, megkülönböztette őket a gnosztikus, apokrif, késői és kétes iratoktól. Te a katolikus Egyház kánoni emlékezetének gyümölcséből eszel, miközben a fát fűrészeled. Ez nem bibliahűség, hanem szellemi potyautazás.
Ha az Egyház nem volt illetékes a kánon felismerésére, akkor a te János-idézeteid alatt is megnyílik a talaj. Ha viszont Jánost, Mátét, Pált és a Zsidókhoz írt levelet jogosan idézed, akkor máris elfogadsz egy történeti-egyházi átadási folyamatot. A kérdés csak az, hogy ezt becsületesen bevallod-e, vagy tovább játszod a magánprófétát, aki a kész Bibliával a kezében tagadja azt az Egyházat, amely a Bibliát neki megőrizte.
Tertullianus nem menti meg a 4 Ezdrásos kánonelméletedet
Tertullianust hozod fel, mondván, hogy ő is említette: Ezsdrás idejében a zsidók könyvei újra lettek írva. Rendben, Tertullianus valóban ismer ilyen hagyományt. Csakhogy ebből nem következik, amit te akarsz.
Először is, egy egyházatya valamely hagyományra való utalása nem tesz egy apokrif iratot kánonivá. Tertullianus sok mindent említ, vitat, használ, és élete későbbi szakaszában maga is problematikus irányba sodródott a montanizmus felé. Nem működik az a módszer, hogy Tertullianus akkor tekintély, amikor Ezsdrásról beszél, de azonnal kidobod, amikor a Szentháromság terminológiáját és a Fiú istenségét védi. Ez a szelektív idézés tankönyvi példája: „ami nekem jó, azt elfogadom, ami ellenem szól, azt elfelejtem”.
Másodszor, az, hogy a zsidó iratok Ezsdrás alatt helyreállításra kerültek, nem azonos azzal, hogy a 4 Ezdrás 14. fejezetének 94 könyves apokaliptikus jelenetét történeti könyvtári leltárként kell olvasni. Te magad is beidézted azt az elemzést, amely szerint a 4 Ezdrás i. sz. 95–100 körül keletkezett pszeudoepigráf apokaliptikus irat, amely Ezsdrás alakja mögé bújva dolgozza fel a templom pusztulása utáni zsidó válságot. Ha ezt tudod, akkor pontosan tudod azt is, hogy nem beszélhetsz úgy róla, mintha Ezsdrás tényleges i. e. 5. századi jegyzőkönyve volna.
Harmadszor, a 94 könyvből maga a szöveg 24-et nevez nyilvánosnak, 70-et pedig titkosnak. Tehát még a saját apokrif szöveged sem azt mondja, hogy 94 könyvből álló nyilvános bibliai kánon létezett. A 70 titkos irat motívuma apokaliptikus-toposz: rejtett bölcsesség, utolsó időkre fenntartott tudás, a bölcseknek adott titkos hagyomány. Ez nem kánonjogi bizonyíték, hanem műfaji elem. Te ezt úgy kezeled, mintha Ezsdrás egy excel-táblát hagyott volna hátra: „94 darab könyv, ebből 45 hiányzik, Róma jelentkezzen a pénztárnál.” Ez nevetséges. Apokaliptikus irodalmat nem így olvasunk.
Negyedszer: hol van a 70 könyv? Mi a címük? Milyen kéziratos hagyományuk van? Milyen zsidó vagy keresztény liturgikus használat bizonyítja őket? Milyen apostoli vagy prófétai tekintély áll mögöttük? Ha nincs meg a szövegük, nincs liturgikus hagyományuk, nincs kánoni recepciójuk, akkor nem érvelhetsz velük dogmatikailag. A „biztosan voltak, csak Róma eltüntette őket” nem érv, hanem összeesküvéses ködgránát.
Korábbi írás a Szentháromságról? Igen, rengeteg — csak olvasni kellene
Megkérdezed: „Tudsz korábbi írásról, ahol le lett írva?” — mármint Theodosius előtt a Szentháromság hite. Tudok. És itt omlik össze végleg a 380-as császári találmány meséd.
Ott van mindenekelőtt maga az Újszövetség. Máté 28,19-ben a keresztség az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében történik. Nem három külön névben, hanem egyetlen isteni név rendjében. János 1,1 szerint az Ige Istennél volt és Isten volt az Ige. János 1,14 szerint ez az Ige testté lett. János 20,28-ban Tamás a feltámadt Krisztushoz fordul: „Én Uram és én Istenem.” Az Apostolok Cselekedetei 5,3–4 szerint a Szentléleknek hazudni Istennek való hazugság. A 2Kor 13,13 az Úr Jézus Krisztus kegyelmét, Isten szeretetét és a Szentlélek közösségét egyetlen liturgikus-áldó formulába foglalja. Ez nem Theodosius, hanem apostoli hagyomány.
Aztán jönnek az apostoli atyák és az ókeresztény írók. Antiochiai Ignác a második század elején Jézus Krisztust Istenünkként említi; az Efézusiakhoz írt levelében és más leveleiben Krisztus istensége nem császári kitalációként, hanem liturgikus és hitvallási valóságként jelenik meg. Jusztinosz vértanú a második század közepén a Logoszról mint isteni Fiúról ír. Iréneusz a második század végén az Atya, Fiú és Lélek üdvtörténeti működését, valamint Krisztus valóságos istenségét védi a gnosztikusok ellen. Tertullianus a harmadik század elején használja a „Trinitas” kifejezést, és az egy isteni lényeg, három személy rendjéről beszél. Origenész a harmadik században a Fiú örök születéséről és az Atya-Fiú viszonyról értekezik.
Ezek mind Theodosius előttiek. Jóval 380 előttiek. Ezért a „római császárok találták ki” állításod történetileg menthetetlen. Theodosius nem a Szentháromság születési anyakönyvét írta meg, hanem államjogilag elismerte és kikényszerítette azt a niceai hitet, amely a negyedik századi zsinati küzdelmekben már megfogalmazást nyert, és amelynek gyökerei az apostoli kinyilatkoztatásban és a korai Egyház hitében vannak.
Az ediktum tehát nem forrása a dogmának, hanem jogi-politikai következménye. Ezt századszor is el lehet mondani: attól, hogy egy állam törvényben védi a házasságot, nem a parlament találta ki a házasságot. Attól, hogy Theodosius törvényben védi a niceai hitet, nem Theodosius találta ki a Szentháromságot.
Illés, Énók és János 3,13: nem én terelek, hanem te szűkíted le a verset
Azt mondod: nem állítottad, hogy Jézus járművekről beszél, csak azt mondtad, hogy mások is égbe jutottak, de nem maguktól, hanem Isten által. Rendben, vegyük ezt komolyan. A gond nem az, hogy különbséget teszel saját erőből való felmenetel és Isten általi felvétel között. Ez a különbségtétel önmagában nem butaság. A gond az, hogy János 3,13 fő mondanivalóját ezzel a különbségtétellel akarod kimeríteni.
A szöveg nem ezt mondja: „senki sem ment fel saját erejéből.” Azt mondja: „senki sem ment fel a mennybe, csak az, aki alászállt a mennyből.” A kulcs nem az, hogy ki hogyan jutott fel, hanem hogy ki honnan jött le. Jézus egyedülállósága nem pusztán az, hogy saját hatalommal tér vissza a mennybe, hanem az, hogy mennyei eredetű, és ezért mennyei dolgokról hitelesen beszél. Nikodémusnak nem azt bizonygatja, hogy Illés melyik égi régióban tartózkodik. Azt bizonygatja, hogy ő az egyetlen, aki a mennyei valóságot belülről ismeri.
Ezért nem „elterelés”, amikor a kinyilatkoztatói tekintélyről beszélünk. Pontosan ez a kontextus. Jézus előtte ezt mondja: „Ha földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, hogyan fogtok hinni, ha mennyei dolgokról szólok?” Erre jön a magyarázat: azért beszélhet mennyei dolgokról, mert ő a mennyből alászállt Emberfia. Nem azért, mert jobb mennyei közlekedési módszert használt, hanem mert ő mennyei eredetű.
És ne kerüld meg a vers legerősebb részét: „aki a mennyben van.” Jézus a földön beszél, és közben azt mondja az Emberfiáról, hogy a mennyben van. Ez az a rész, amely a te rendszeredben sisteregve zárlatos lesz. Mert ha Jézus csupán egy ember, akibe később beköltözött egy másik isteni lény, akkor hogyan mondhatja magáról földi beszéde közben, hogy a mennyben van? A katolikus válasz világos: mert az, aki beszél, az örök Fiú személye, aki emberi természetben jelen van a földön, isteni természete szerint pedig nincs elzárva a mennyei jelenléttől.
Az „Emberfia” címről állítottad a legdurvább leegyszerűsítést
Azt írod: „Az Ember Fia nem jelent mást, mint azt, hogy valaki ember és nem Isten.” Ez a mondat szép példája annak, amikor valaki egy bibliai címet úgy lapít ki, mint a palacsintát, aztán csodálkozik, hogy eltűnt belőle a teológiai töltelék.
Az „Emberfia” valóban jelzi Jézus emberségét. Ezt a katolikus Egyház soha nem tagadta. Jézus valóságos ember. Máriától született. Emberi teste, emberi lelke, emberi akarata, emberi értelme van. Éhezik, szenved, sír, meghal. Ezt valljuk. Nem kell nekünk bizonygatnod, mintha a katolikus hit doketista volna.
Csakhogy az „Emberfia” cím Jézus ajkán nem merül ki abban, hogy „ember vagyok”. Dániel 7-ben az Emberfiához hasonló alak mennyei felhőkön érkezik, az Öregkorú elé járul, és olyan hatalmat kap, amelynek minden nép, nemzet és nyelv szolgál. Uralma örök uralom, amely nem múlik el. Ez nem egy közönséges emberi státusz. Amikor Jézus ezt a címet magára alkalmazza, különösen a főpap előtti kihallgatáskor, a főpap nem azért szaggatja meg ruháit, mert Jézus azt mondta: „én ember vagyok”. Hanem azért, mert Jézus Dániel mennyei Emberfiájának helyére állítja magát.
Tehát az Emberfia cím egyszerre hordozza Jézus valóságos emberségét és mennyei, eszkatologikus méltóságát. Te csak az elsőt fogadod el, a másodikat letörlöd. Ez nem bibliaértelmezés, hanem amputáció.
Azt mondod: ha hatalmat kap, akkor nem lehet Isten, mert az igazi Isten adja neki. Ez megint az üdvrendi küldetés és az ontológiai méltóság összekeverése. A megtestesült Fiú emberi természetében kap küldetést, hatalmat, dicsőséget, országot. Ez nem azt jelenti, hogy isteni természete szerint nem egylényegű az Atyával. A Fiú öröktől az Atyától van; a megváltás rendjében az Atya küldi és felmagasztalja. Ez nem cáfolat, hanem éppen a Fiúi viszony bibliai mintázata.
Mária elsőszülött fia: ez nem cáfolja, hanem feltételezi a megtestesülést
Lukács 2,7-et idézed: Mária megszülte elsőszülött fiát. Ebből szerinted „egyértelmű az Úr Jézus emberi származása”, és ezért az Egyház hazudik, amikor azt mondja, hogy Mária Istent szült.
Itt megint eltalálod a fél igazságot, majd elrontod az egész következtetést. Igen, Jézus Máriától született. Igen, valóságos emberi születése volt. Igen, Mária valóban az ő anyja. A katolikus hit pontosan ezt vallja. A Theotokosz, vagyis Istenszülő cím nem azt jelenti, hogy Mária az isteni természet forrása. Nem azt jelenti, hogy az örök istenség Máriából ered. Ez ostoba karikatúra, amelyet te cáfolsz, de a katolikus hit soha nem tanított.
A cím azt jelenti: az a személy, akit Mária emberi természet szerint megszült, nem puszta emberi személy volt, hanem az örök Fiú, az Ige, aki emberré lett. Az anya nem természetet szül elvontan, hanem személyt. Mária nem „emberséget” szült, hanem Jézus Krisztust. Ha Jézus Krisztus személye az örök Fiú, akkor Mária joggal nevezhető Isten Anyjának krisztológiai értelemben. Ez Krisztusról szól, nem Mária önálló istenítéséről.
Te azért utasítod el a Theotokoszt, mert a rendszeredben Jézus emberi személy, akibe egy isteni lény beköltözött. Pontosan ezért nesztoriánus a gondolkodásod. Az efezusi zsinat nem Máriát akarta „felpumpálni”, hanem Krisztust akarta megvédeni a kettévágástól. Ha Mária csak az ember Jézus anyja, de nem annak a személynek az anyja, aki Isten Fia, akkor Krisztus két alannyá esik szét. És te pontosan ezt teszed.
A kísértéstörténetből gyártott „Isten még nem lakott benne” elméleted merő spekuláció
Azt állítod, hogy amikor Jézust megkísértette a Sátán, „még Jézus Istene és Atyja nem lakozott a testében”. Ez nem exegézis, hanem regényírás. Hol mondja ezt Máté? Hol mondja Lukács? Hol mondja János? Sehol. Te egyszerűen feltalálsz egy új krisztológiai időrendet: előbb van egy ember Jézus, aztán valamikor belé költözik az Isten, majd a megváltás cselekményénél távozik. Ez a Szentírás szövegéből nem következik. Ez a te rendszered szükségmegoldása.
A Szentírás ezzel szemben már Jézus fogantatásánál Isten Fiáról beszél: „a születendő szentet Isten Fiának fogják hívni.” Nem azt mondja: majd később, amikor az Istenség beköltözik, Isten Fiává válik. János pedig nem azt mondja: az Ige egy későbbi időpontban lakást vett Jézusban. Azt mondja: „Az Ige testté lett.” Ez a fogantatás és születés misztériumára mutat, nem egy későbbi isteni beköltözésre.
Az az érved, hogy a Sátán nem merte volna megkísérteni Jézust, ha az Atya benne lakozik, pszichológiai spekuláció a Sátán bátorságáról, nem bibliai érv. A Sátán az embert kísérti, a Messiás küldetését akarja kisiklatni. A megtestesült Fiú valóságos emberi természetében kísérthető volt, de bűn nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy istensége hiányzott, hanem azt, hogy embersége valóságos volt.
Ha a te logikádat követnénk, akkor Krisztus szenvedése is lehetetlen volna: „hogy mertek emberek Istent megkorbácsolni?” „hogy mertek szögeket verni abba, akiben Isten van?” „hogyan halhat meg az, aki Isten?” A válasz: isteni természete szerint nem hal meg, emberi természete szerint valóságosan meghal; de a személy, aki szenved, az örök Fiú. Ez a megtestesülés misztériuma. Te ezt nem megérted, hanem kettévágod.
„Krisztológia mi az izé?” — pontosan ez a baj
Amikor azt kérdezed: „Ez a krisztológia mi az izé?”, azzal tulajdonképpen bevallod a probléma lényegét. Krisztológia nélkül nem tudsz Jézusról következetesen beszélni. A krisztológia nem akadémikus luxus, hanem annak tisztázása, hogy kicsoda Jézus Krisztus: egy személy vagy kettő? Valóságos Isten-e? Valóságos ember-e? Az Ige testté lett-e, vagy csak egy emberben lakott? Mária annak az egy személynek az anyja-e, aki Isten Fia, vagy csak egy emberi személyé? A kereszten ki halt meg emberi természetében? A feltámadás kinek a feltámadása?
Te azt mondod: van egy „Istene által felkent Isten”, aki Krisztus az istenek között; van továbbá Máriától született ember Jézus; majd ebbe az emberbe beköltözött ez a Krisztus-Isten. Ez nem keresztény krisztológia. Ez többrétegű isteni hierarchia és személyhasítás.
Ha van egy Atya-Isten, egy tőle született, de nem örök Fiú-Isten, és egy ember Jézus, akibe ez a Fiú-Isten beköltözik, akkor nem bibliai monoteizmusod van, hanem isteni lények fokozatrendszere. Te vádolod a katolikusokat „háromtagú istenmodellel”, miközben a saját rendszeredben külön isteni és emberi szereplők egymásba költöztetett drámája zajlik. Legalább a katolikus Szentháromság egyetlen isteni természetet vall. A te rendszered viszont valódi henoteista veszélyt hordoz: főisten, felkent isten, emberi hordozó.
Ez nem az apostoli hit helyreállítása, hanem teológiai barkácsműhely.
Zsidók 1,1 nem a beköltözéselméletedet tanítja
Idézed a Zsidókhoz írt levél kezdetét: „Isten sok rendben és sokféleképpen szólt hajdan az atyáknak a próféták által, ezekben az utolsó időkben Fiában szólt hozzánk.” Ebből azt akarod kihozni, hogy az Isten most egy ember testéből szólt, akibe beköltözött. Csakhogy a Zsidókhoz írt levél folytatása rögtön szétveri ezt.
A Fiúról azt mondja, hogy általa teremtette a világot, hogy ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, hogy hatalmas szavával fenntartja a mindenséget. Majd a zsoltár idézetével a Fiúhoz szól: „A te trónod, Isten, örökkön örökké.” Ez nem egy emberi hordozóba beköltözött alacsonyabb isteni lény képe. Ez a Fiú fenséges, isteni, teremtés előtti és világfenntartó méltósága.
Ha a Zsidók 1-et idézed, olvasd végig. Ne állj meg az első versnél, mint aki csak a kapuig mer bemenni, mert odabent már túl sok fény van.
„Testben jelent meg” és „testté lett”: nem ugyanaz a te célod szerint
Azt mondod: a Fiú Isten nem megtestesült, hanem testben jelent meg. Ezzel próbálod elkerülni János 1,14 egyértelmű állítását. Csakhogy az apostoli hit mindkét nyelvet használja helyesen: Krisztus testben jött, és az Ige testté lett. A „testben jött” nem azt jelenti, hogy kívülről belebújt egy emberbe, mint valami isteni ruha. Azt jelenti, hogy valóságos emberi természetet vett fel.
Az 1János szövegei éppen azokat cáfolják, akik tagadták Krisztus valódi testben való eljövetelét. De te ezt úgy fordítod át, mintha János azt mondaná: „az Ige nem lett testté, csak egy emberi testben megjelent.” Ez a szöveg ellenkezője. János evangéliuma és levelei együtt olvasva azt mondják: ugyanaz a Krisztus, ugyanaz az Ige, ugyanaz az Isten Fia valóságosan emberré lett, valóságosan testben jött el. Nem illúzióként, nem ideiglenes megszállásként, nem két személy összekapcsolódásaként.
Az antikrisztus János szerint nem az, aki tagadja a te beköltözéselméletedet. Az antikrisztus az, aki tagadja Jézus Krisztust, az Atyát és a Fiút, vagy szétszedi a testben eljött Krisztust. A katolikus hit vallja: Jézus a Krisztus. Te viszont azt mondod: van Jézus, és van egy másik, benne lakó Krisztus-Isten. Ez sokkal közelebb van ahhoz a hasításhoz, amely ellen János szelleme tiltakozik.
A megváltásról: a katolikus hit nem tagadja Jézus emberi lelkét
Azt állítod, hogy az apostoli hitvallás szerint Jézus azért válthatta meg az emberiséget, mert emberi lelke van, és hogy az Egyház teológusai tagadják, hogy Jézus emberi lelkét adta engesztelésül. Ez megint szalmabáb.
A katolikus hit határozottan vallja, hogy Jézusnak valóságos emberi lelke volt. Éppen az Egyház védte meg ezt Apollinarisszal szemben, aki Krisztus emberi értelmes lelkét csorbította. A katolikus hit szerint Krisztus teljes emberi természetet vett fel: testet és értelmes lelket. Amit nem vett volna fel, azt nem gyógyította volna meg. Tehát az Egyház nem tagadja Jézus emberi lelkét; ellenkezőleg, dogmatikailag védi.
De a megváltás értéke nem pusztán abból fakad, hogy egy emberi lélek elhagyja a testet. Ha csak ennyi volna, akkor minden mártír halála egyetemes megváltást szerezhetne. Krisztus áldozatának végtelen értéke abból fakad, hogy az a személy, aki emberi természetében szenved és meghal, az örök Fiú. Nem az isteni természet hal meg, hanem a Fiú személye emberi természete szerint vállalja a halált. Ezért mondhatjuk: Isten Fia meghalt értünk — nem istensége szerint, hanem embersége szerint. Ez a katolikus dogmatikai pontosság, amelyet te ketté akarsz vágni, mert a rendszered csak emberi Jézust és benne lakó Istent ismer.
A vér és lélek ószövetségi összefüggését tehát hiába hozod fel. A katolikus tanítás nem tagadja, hogy Krisztus valódi emberi életét, vérét, lelkét adta. Csak hozzáteszi azt, amit az apostoli hit is tanít: ez annak az egy személynek az áldozata, aki valóságos Isten és valóságos ember.
Kolossé 2,9 nem a „két forma egyben” elméletedet tanítja
Kolossé 2,9-et idézed: „Őbenne lakozik az Istenség egész teljessége testileg.” Majd azt állítod, hogy ez nem azt jelenti, hogy az Isten hússá lett, hanem hogy két forma volt egyben: égi testi és földi testi. Ez megint teljesen idegen a szövegtől.
A „testileg” itt éppen azt jelenti, hogy az isteni teljesség Krisztusban nem csupán jelképesen, nem pusztán erkölcsileg, nem átmeneti prófétai ihletként, hanem valóságosan, a megtestesült Krisztusban lakozik. Pál nem két testformáról beszél. Nem mondja, hogy van egy égi test és egy földi test egymás mellett. Azt mondja: Krisztusban lakozik az istenség egész teljessége testileg.
A te értelmezésed azért kénytelen két formát kitalálni, mert nem akarod elfogadni, hogy az Ige valóban testté lett. De Pál szövege nem ment ki téged János 1,14 alól. Ellenkezőleg: megerősíti. Az istenség teljessége nem távoli, nem részleges, nem külső, hanem Krisztusban testileg jelen van.
Az „ha Isten hússá lett, akkor földdé lett” típusú ellenvetésed pedig félreérti a megtestesülés nyelvét. Amikor azt mondjuk, hogy az Ige testté lett, nem azt mondjuk, hogy az isteni természet anyaggá változott és megszűnt isteni természet lenni. Azt mondjuk, hogy az isteni személy emberi természetet vett fel. Nem átváltozás az istenség megszűnésével, hanem felvétel: az örök Fiú személye magára veszi az emberséget. Ezért mondjuk: egy személy, két természet. Nem keveredés, nem átváltozás, nem megszállás.
A feltámadásról: az Atya feltámasztja a Fiút, de a Fiú is saját hatalommal veszi vissza életét
Azt írod, hogy ha egy katolikus meghallja, hogy Jézus testét az Atya támasztotta fel, „azonnal dührohamot kap”, mert szerinte Jézus magától támadt fel. Ez egyszerűen hamis. A katolikus teológia pontosan ismeri és vallja azokat az újszövetségi helyeket, amelyek szerint az Atya feltámasztotta Jézust. Ezzel nincs gond.
A gond ott van, hogy te ebből kizárod a Fiú saját isteni hatalmát. Jézus maga mondja: „Van hatalmam letenni az életemet, és van hatalmam ismét felvenni.” Ez nem passzív holttest-beszéd. Ez isteni önhatalom. Az Újszövetség egyszerre beszél arról, hogy az Atya feltámasztja a Fiút, hogy a Lélek ereje működik, és hogy a Fiú saját hatalommal veszi vissza életét. A katolikus magyarázat erre koherens: a Szentháromság kifelé irányuló cselekvése oszthatatlan. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nem három külön isteni vállalkozó, akik egymás után szerelgetik a feltámadást. Egy Isten cselekszik, a személyek saját rendje szerint.
A te rendszered viszont úgy beszél, mintha lenne egy emberi holttest, amelyből korábban kiköltözött az isteni lakó, majd egy külső Atya-Isten feltámasztja. Ez nem a keresztény húsvét, hanem vallási mechanika. A keresztény húsvétban az a Jézus támad fel, aki ugyanaz a személy, aki meghalt: az örök Fiú emberi természetében. Nem egy kiürült emberi eszköz, amelyet egy kívülről működő Isten újraindít.
Az egész rendszered végső baja: nem megkülönböztetsz, hanem szétdarabolod Krisztust
A katolikus hit megkülönböztet: istenség és emberség, Atya és Fiú, isteni természet és emberi természet, örök születés és időbeli születés, üdvrendi küldetés és ontológiai méltóság. Te viszont nem megkülönböztetsz, hanem szétvágsz. Nálad Jézus emberi alany, az Ige egy másik isteni alany, az Atya ismét másik isteni alany, és ezek időnként beköltöznek, kiköltöznek, megszólalnak, cselekszenek egymáson keresztül.
Ez nem a keresztény misztérium tisztázása, hanem a misztérium feldarabolása. Nem csoda, hogy utána minden verset külön kell mentegetned: János 1-et, János 3-at, János 14-et, Kolossé 2-t, Zsidók 1-et, Máté 4-et. A rendszered nem a szövegből nő ki; a szövegeket kényszeríted bele a rendszeredbe.
A katolikus hit ezzel szemben egyszerű és mély: az Ige testté lett. Nem szűnt meg Istennek lenni. Nem változott át földdé. Nem lett két személy. Nem lakott be egy már önálló emberi személybe. Hanem az örök Fiú felvette az emberi természetet, és ezért Jézus Krisztus egy személyben valóságos Isten és valóságos ember.
Ezért igaz egyszerre, hogy Mária megszülte őt emberi természet szerint, és hogy akit megszült, az Isten Fia. Ezért igaz egyszerre, hogy Jézus imádkozik az Atyához, és hogy „én és az Atya egy vagyunk”. Ezért igaz egyszerre, hogy meghal embersége szerint, és hogy a halál nem győzheti le isteni személyét. Ezért igaz egyszerre, hogy az Atya feltámasztja, és hogy a Fiú hatalommal veszi vissza életét.
Zárás: a 4 Ezdrás, Theodosius és az „Emberfia csak ember” együtt sem döntik le az apostoli hitet
A mostani válaszodban három fő menekülőutat próbáltál használni.
Az első a kánon elleni támadás 4 Ezdrás alapján. De ez önmaga alatt szakad be, mert egy pszeudoepigráf, apokaliptikus, nem kánoni iratot akarsz kánoni mércévé tenni, miközben a saját elemzésed is elismeri, hogy a 24/70-es szerkezet teológiai-irodalmi konstrukció.
A második Theodosius ediktuma. De erre a válasz változatlan: Theodosius nem kitalálta, hanem jogilag megerősítette a niceai hitet. A Szentháromság hite ott van az Újszövetségben és a Theodosius előtti egyházi íróknál.
A harmadik az „Emberfia” cím leszűkítése puszta emberségre. De Dániel 7, Jézus főpap előtti kijelentései, János 3,13 mennyei alászállása és János 1,14 megtestesülése ezt a szűkítést egyszerűen szétfeszítik.
A te rendszered végül egyetlen mondatnál bukik el: „Az Ige testté lett.” Nem azt mondja: az Ige testbe költözött. Nem azt mondja: az Ige egy emberben lakott, majd később távozott. Nem azt mondja: az ember Jézus és az Ige Isten két külön alany, akiket tilos összekeverni. Azt mondja: az Ige testté lett.
Ezért az apostoli és katolikus hit nem omlik össze a 4 Ezdrásos leltárod, a Theodosius-ediktumos refréned, az „Emberfia csak ember” szótári trükköd, vagy a Máté 4-ből gyártott spekulációd alatt. Ezek mind ugyanabba a falba ütköznek: Krisztus egységébe.
Te azt hiszed, hogy a katolikus hit „római modell”. Valójában a te rendszered a modell: ember Jézus, benne lakó Ige-Isten, fölötte Atya-Isten, mellettük istenek közötti felkenés, apokrif titkos könyvek, császári összeesküvés, ideiglenes bennlakás, kilépő Istenség, feltámasztott holttest. Ez nem evangélium. Ez dogmatikai barkácsmunka.
Az Egyház hite ezzel szemben tiszta: egy Isten, Atya, Fiú és Szentlélek; egy Úr Jézus Krisztus, az örök Fiú, aki értünk emberré lett; egy megváltás, amelyben nem egy Istent hordozó ember, hanem maga az Isten Fia adta oda magát emberi természetében. És ezt nem Theodosius találta ki. Ezt az apostolok hirdették, az atyák védték, a zsinatok megfogalmazták, és az Egyház ma is vallja.
Az Ige testté lett. Ez a mondat marad. A te egész építményed pedig, bármilyen hangosan zörög is, ezen a mondaton törik darabokra.
Javitom A.i. Azon részét, hogy (a jamniai zsinat környékén) Bár zárójelbe tette, valójában Tel Jamniai egy iskola volt, ahol vitatkoztak az irásokról. Nem zsinat.
Ezsdrás negyedik könyve (4Ezdr) szerint a 94 könyv a teljes isteni kinyilatkoztatást jelenti, amelyet Ezsdrás 40 nap alatt, isteni sugallatra diktált le öt írnoknak.
A könyv 14. fejezete részletezi ezt a felosztást:
## A 94 könyv megoszlása
* 24 nyilvános könyv: Ez megfelel a héber Biblia (Tanakh) kánonjának. Ezeket bárki – méltó és méltatlan egyaránt – olvashatja.
* 70 titkos (ezoterikus) irat: Ezeket el kellett rejteni a nép elől, és csak a "nép bölcseinek" volt szabad átadni őket. Ezek tartalmazzák a "bölcsesség forrását" és az "ismeret folyamát". [1]
------------------------------
## Mit jelképeznek ezek az iratok?## 📖 A 24 kánoni könyv
A zsidó hagyományban a Biblia könyveit 24-nek számolják (szemben a keresztény Ószövetség 39 könyvével, mert több iratot – pl. a kisprófétákat vagy Sámuel könyveit – egynek vesznek).
## 📜 A 70 apokrif irat
A szöveg nem nevezi meg konkrétan ezt a 70 könyvet. A kutatók szerint ez a szám szimbolikus, de az alábbiakra utalhat:
* Apokaliptikus irodalom: Olyan iratok, mint például maga a 4Ezdrás, Énók könyve vagy Báruk apokalipszise.
* Szóbeli hagyomány: Egyes értelmezések szerint a 70 irat a zsidó szóbeli Tant (Misnát) szimbolizálja, amely a leírt törvény mellett létezett.
* A teljesség száma: A 70-es szám a Bibliában gyakran a teljességet és az egyetemességet jelöli (pl. a népek száma a Genezisben). [2]
## Miért volt erre szükség a történet szerint?
A könyv kerettörténete szerint a babiloni fogság idején a Szentírás eredeti tekercsei megsemmisültek (elégtek). Isten azért választotta ki Ezsdrást, hogy egyfajta "második Mózesként" állítsa helyre a törvényt és a prófétai iratokat, kiegészítve azokat a bölcseknek szánt titkos tanításokkal.
Szeretnéd, hogy részletesebben is kitérjek a 4Ezdrás látomásaira, vagy esetleg más apokrif iratok tartalma érdekel?
A 4Ezdrás teológiai célja
Amikor a 4Ezdrás azt állítja, hogy Ezsdrás diktálta le mind a 24 könyvet, az nem történeti beszámoló, hanem egy vallási igazolás:
Tekintélyteremtés: Azt akarta sugallni, hogy a zsidó Biblia minden szava közvetlenül Istentől származik, és Ezsdrás csak "visszaállította" azt, ami elveszett.
A kánon lezárása: A könyv írásakor (i. sz. 1. század vége) a zsidó közösség már küzdött azzal, hogy mely könyvek tekintendők szentnek. Ez a szöveg visszamenőleg "szentesítette" a 24 könyvet.
💡 Mikor lett végleges a 24 könyv?
A 24 könyvből álló zsidó kánon (a Tanakh) csak jóval Ezsdrás után, az i. sz. 1. század végén (a jamniai zsinat környékén) szilárdult meg véglegesen. Ekkor különítették el élesen a "Szent" iratokat a többi "külső" (apokrif) könyvtől.
Összegzés
Ezsdrás korában a Biblia még egyfajta "nyitott könyvtár" volt. A 4Ezdrás szerzője azért vetítette vissza a 24-es számot a múltba, hogy ezzel is növelje a Biblia isteni tekintélyét és megkülönböztesse azt a titkos, apokrif iratoktól.
A szerzőség és az időpont
A tudomány mai állása szerint a 4Ezdrás (vagy más néven Ezsdrás Apokalipszise) i. sz. 95-100 körül keletkezett.
A "30. év" rejtélye: A könyv úgy kezdődik, hogy Ezsdrás "a város lerombolása utáni harmincadik esztendőben" van Babilonban.
A valóság: Jeruzsálem első lerombolása (i. e. 586) és Ezsdrás fellépése között valójában kb. 130-150 év telt el.
A kódolt üzenet: A szerző valójában a második templom i. sz. 70-ben történt lerombolására utal. Ha i. sz. 70-hez hozzáadunk 30 évet, pont i. sz. 100-at kapunk. A szerző tehát a saját jelenéről beszél, csak Ezsdrás neve mögé bújik (pszeudoepigráf irat).
📚 A 24 könyv és a 70 irat logikája
A kérdésedre a válasz: a könyv azért hivatkozik a 24 könyvre, mert i. sz. 100-ban a zsidó kánon már gyakorlatilag készen volt.
Visszavetítés: A szerző tudta, hogy az ő idejében a Szentírás 24 könyvből áll. Hogy ezt megmagyarázza, azt állította, hogy ez már Ezsdrás korában is így volt, sőt, Ezsdrás maga "állította helyre" őket.
A kánon lezárása: Ez az időszak (i. sz. 1. század vége) pont az, amikor a zsidó bölcsek (a hagyomány szerint Jamniában) véglegesítették, mely könyvek "szennyezik be a kezet" (vagyis melyek szentek). A 24-es szám ekkorra már rögzült.
🦅 Az "Ezsdrás-látomás" bizonyítéka
A legnyilvánvalóbb jele annak, hogy a könyv i. sz. 1. századi, a híres Sas-látomás (11-12. fejezet):
Ezsdrás lát egy sast, amelynek 12 szárnya és 3 feje van.
A tudósok egyetértenek abban, hogy a sas a Római Birodalmat jelképezi.
A szárnyak és fejek a római császárokat (Julius Caesar, Augustus... egészen Domitianusig) szimbolizálják.
Egy i. e. 5. században élt ember nem ismerhette a Római Birodalom császárait; ez csak i. sz. 100 körül íródhatott.
✨ Összegzés
A könyv nem jövendölés, hanem vigasztaló irodalom. A szerző azért használja Ezsdrás alakját, mert:
Ezsdrás az "új Mózes", aki a fogság után újjáépítette a vallási életet.
Az i. sz. 70-es katasztrófa után a zsidóságnak újra egy ilyen "újjáépítőre" és isteni magyarázatra volt szüksége.
A 24 könyv említése a folytonosságot hirdeti: hiába rombolták le a templomot a rómaiak, a Szentírás (amit Ezsdrás óta ismerünk) megmaradt.
Érdekelne, hogy a 70 titkos könyv kapcsán van-e konkrét elméleted, vagy esetleg az foglalkoztat, hogy miért maradt ki ez a könyv a hivatalos Bibliából?
Az AI-válaszokban előfordulhatnak hibák. További információ
Akkor a e felfogásodban, hogyan lett Jézus aki a Krisztus Krisztosz (h tedd ahova szretnéd, sosemtudom eldönteni, hogy hol van jó helyen.) Szóval khrisztosz-ból hogyan lessz isten?
Azt csak halkan merem kérdezni, hogy több krisztus is van a Bibliában, vagyis felkent pl. Cirus is. Stb.
A nagy krisztológiai hiba: „az Emberfia” és „az Ige Isten” kettévágása
Most jön a válaszod központi tévedése. Azt állítod, hogy az Emberfia Jézus és az Ige Isten „nem összekeverendő”. Szerinted az Ige Isten alászállt, hogy az ember Jézus testében megjelenjen, de maga az ember Jézus nem azonos az Igével. Ez klasszikus krisztológiai szétesés."
Józsikácska ez a krisztológia mi az izé?
Létezik egy Istene által felkent Isten, aki a Khrisztosz az Istenek között.
Ő az Istentől született valóságos Isten.
Ezen kívül létezik az asszonyembertől Máriától született IÉZUS, aki másdodik ugyan
az emberek között, mégis felmagasztaltatott, mivel emberként kiáltal az engedelmesség próbáját.
Ezek után az ember Jézus testébe beleköltözött az Istene által társai az istenek fölé felkent
Khrisztosz Isten, aki Izrael Istene és Atyja , azzal a szándékkal hogy ez alkalommal ember testéből szóljon népéhez Izraelhez ne csak prófétáin keresztül.
Zsidók 1:1 Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által,
Az Fiú Isten, aki Khrisztosz az istenek között, nem megtestesült, ahogyan azt a római császárok
elképzelték, hanem testben jelent meg.
Aki ezt másként hiszi az az Antikrisztus.
1.János 2: 22 Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Krisztus? Ez az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút. 23 Senkiben nincs meg az Atya, aki tagadja a Fiút. Aki vallást tesz a Fiúról, abban az Atya is megvan.
És itt a Róma Főpapja által vezetett egyház tanítóinak legnagyobb bűne. Tagadják a Jézus testében lakozó Istent, akit Jézus Atyjának nevezett. Ezzel megtagadják az ember Jézust is,aki Izrael Istenét és Atyját a testében hordozta.
Ők azt állítják, hogy olyan Jézus Krisztus nem létezik, akinek Izrael Istene és Atyja a testében lakozott. Szerintük Jézus nem emberként született, hanem örök istenként megtestesült.
DE az Úr Jézus másról tanúskodott.
Ő azt állította, hogy Istene és Atyja benne lakozik ugyan , de ő nem azonos az Istennel.
Az apostoli hitvallás szerint is, habár Jézus szerepe a megváltásban tagadhatatlan,
de Ő csakis azért válthatta meg az emberiséget, mert emberi lelke van.
Ezt is adta az emberi lelkét, ami vérének a kioltása útján hagyta el az emberi testet.
DE nem a vér szerez engesztelést az oltáron, hanem a vérben lévő lélek.
A Róma Főpapja által vezetett egyház teológusai tagadják, hogy Jézus az emberi lelkét adta engesztelésül.
Egy másik fontos dolog, Hogy a Kol. 2:9 szerint az istenség egész teljessége nem hústestileg
lakozott Jézus emberi testében. Mindketten megőrizték a saját testük formáját. Két forma volt egyben.
Az Égi testi és a Földi testi. Ha azt állítja valaki, hogy az Isten hússá lett, ahelyett, hogy azt mondaná az Isten hústestben jelent meg, azt állítaná, hogy az Isten földdé lett, hisz az emberi test földből lett.
Kol.2: 6 Azért, amiképpen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképpen járjatok Őbenne,8 Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket, a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemei szerint, és nem a Krisztus szerint való: 9 Mert Őbenne lakozik az Istenségnek egész teljessége testileg, 10 És ti Őbenne vagytok beteljesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; 11 Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levet kezvén a bűnnek testét a Krisztus körülmetélésében; 12 Eltemettetvén Ővele együtt a keresztségben, akiben együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Őt a halálból.
MI az ,ami elkerüli a Róma Főpapja által vezetett egyház tévtanítóinak a figyelmét.
A Másik tényező, hogy az Istenség csak addig lakozott az ember Jézus testében, amig
el nem érkezett a megváltás cselekménye, amihez az ellett, hogy az áldozatra szánt emberi lélek elhagyja a hústestet. Ennek következtében Jézus teste holttest lett,amit aztán a korábban a hústestben lakozó Atya Isten támasztott fel.
Ha azt hallja egy katolikus teológus, hogy Jézus testét az Atyja és Istene támasztotta fel,
azonnal dührohamot kap. Szerintük ugyanis Jézus magától támadt fel.
Máté 4: Jézus nem azért idézi Istent harmadik személyben, mert nem Isten
A kísértéstörténetből is azt próbálod kihozni, hogy Jézus nem lehet Isten, mert a Sátánnak azt mondja: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Szerinted ha Jézus Isten volna, akkor azt kellett volna mondania: „engem imádj”. Ez az érv olyan szinten félreérti a jelenetet, hogy már szinte fáj.
Jézus itt a Második Törvénykönyvet idézi. Az idézet szövegét mondja. Egy idézetben természetes, hogy az eredeti szöveg nyelvtani alakja megmarad."
Jézus valóban idézi a Törvényt, hisz mint zsidó ember ismerte a Törvényt.
Ezzel adta tudtára a Sátánnak, hogy miért nem teljesítheti kérését.
Amikor a kisértésre sor került, még Jézus Istene és Atyja nem lakozott a testében.
Jézus nem azt állította, hogy Ő az Isten, hanem arról tanúskodott, hogy az Isten testében lakozik.
Jézus a testében lakozó Istent Atyjának és Istenének nevezte.
Ha benen lakozott volna emberként való megszületésétől Izrael Istene és Atyja az Úr Jézus testében,
akkor a Sátán nem merte volna azt kérni tőle, hogy leborulva szolgáljon neki.
A Sátán szokott leborulni Jézus Istene és Atyja előtt. Nem olvastad Jób könyvében?
Jézus emberként, még mielőtt az Isten a testében lakozást nyert, lett megkísértve a Sátán által.
Teljesen ellentmond az ép észnek azt állítani, hogy amikor a Sátán megkísértette az Úr Jézust, már Istene és Atyja benne lakozott volna.
Te azt állítod, hogy a Sátán vette a bátorságot és az Jézust a benne lakozó Istennel az Atyával együtt
hurcolászta kénye kedve szerint, előbb az Úr házának a tetejére, majd egy magas hegyre, majd utasítgatta volna , hogy ezt meg azt tegyen meg neki.
János 3,13 nem azt jelenti, hogy Jézus „csak emberként” szállt alá
Azt állítod, hogy Jézus kifejezetten „emberfiaként” szállott alá az égből, és ezzel — szerinted — kizárja, hogy örök Isten volna. Ez a következtetésed azonban nem következik a szövegből. Sőt, a szöveg éppen ellened szól.
Az „Emberfia” cím Jézus szájában nem pusztán annyit jelent, hogy „én ember vagyok”. Természetesen Jézus valóságos ember; ezt a katolikus hit teljes erővel vallja. De az „Emberfia” cím a jézusi használatban nem egyszerű biológiai közlés. Dániel 7 látomására utal: arra az alakra, aki az ég felhőin jön, az Öregkorú elé járul, és hatalmat, dicsőséget és királyságot kap, amelynek minden nép, nemzet és nyelv szolgál. Ez nem egy hétköznapi emberi cím. Ez mennyei, királyi, eszkatologikus méltóságot hordoz."
Amikor az ÚR Jézus azt állította, hogy Ő emberfiaként jött el, hogy szolgáljon, nagyon is kizárja
annak a lehetőségét, hogy örök istenként jött. szállott alá az Égből.
Az Ember Fia nem jelent másat, mint azt, hogy valaki ember és nem Isten, ahogyan azt a Róma Főpapja által vezetett egyház tévtanítói hazudják.
Attól, hogy az Úr Jézus a jövőben hatalmat kap a Földön a nemezetek fölötti uralkodásra,és ezt
a hatalmat az Istenétől kapja azt bizonyítja, hogy nem Ő az Isten, hanem az, aki neki a hatalmat adja.
A Római császárok Ediktumában definiált fiú ezzel ellentétben örök isten, aki egyenrangú az atyjával.
Olvasd el rendesen a szentháromság nevű isten tagjait hogyan jellemezték a római császárok:
Ezt állították a római császárok az általuk törvényesített, mindenki számára kötelezően előírt istenmodellel kapcsolatban:
„Gratianus, Valentinianus és Theodosius császárok edictuma Konstantinápoly lakosságához. Megparancsoljuk, hogy mindazok a népek, amelyek a mi kegyelmes kormányzatunk uralma alatt állanak, abban a vallásban éljenek, amelyet a hagyomány szerint Szent Péter apostol adott át Róma népének, s amely azóta is töretlenül él napjainkig: az a hitvallás ez, amelyet Damasus pápa és Péter, Alexandria püspöke, az apostoli szentségű férfiú is helyesnek tart. Tehát: mindenkinek hinnie kell az apostoli hitvallás és az evangéliumi tanítás értelmébenaz Atyának, Fiúnak és Szentléleknek egységesen isteni voltát, egyenrangú méltóságát és szent hármasságát.Meghagyjuk, hogy akik ezt a hitvallást követik, a katolikus keresztények nevét viselhetik, a többiek azonban, akiket eszteleneknek és őrülteknek ítélünk, az eretnek hitvallásuknak megfelelő gyalázatos nevet viseljék, gyülekezeteik nem nevezhetik magukat ecclesiáknak és egyelőre az isteni bosszúnak adjuk át őket, de majd, amidőn isteni sugallatból erre utasítást kapunk,magunk is gondoskodunk megbüntetésükről.” – Ld. Római történeti chrestomathia (szerk.: Borzsák I.). Budapest, 1963, 281 sk.
Az Evangélium Jézust Mária elsőszülött gyermekének nevezi.
Ebből egyértelmű az Úr Jézus emberi származása.
Luk. 2:7 És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá, és helyezé Őt a jászolba, mivelhogy nem volt nékik helyük a vendégfogadó háznál. 8 Azon a vidéken pedig pásztorok voltak, akik kint a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett.
Egyházad ennek ellenére azt hazudja, hogy Mária Istent szült.
Illés, Énók és az „űrszekér”: a közlekedési különbségtétel nem dogmatikai cáfolat
Azt mondod, Illés és Énók esete nem mond ellent Jézus kijelentésének, mert ők nem maguk mentek fel, hanem felvitettek. Ezt a különbséget önmagában nem kell tagadni. Illés nem saját hatalmából emelkedett fel; Énókot is Isten vette magához. Csakhogy ettől még János 3,13 értelme nem az lesz, amit te szeretnél.
Jézus nem azt mondja Nikodémusnak: „senki sem jutott fel saját meghajtással, csak én”. Nem mennyei járművekről beszél.
Én sem állította, hogy Jézus járművekről beszél?
Látom felvetetted bethsabé fórumtárs stílusát. Ő szokott úgy reagálni mások írására, hogy egy nekik tulajdonított, de általuk soha le nem írt állítást kezdett cáfolgatni.
Én egyszerűen annyit írtam bethsabénak, hogy az Úr Jézus miért nem zárta ki, hogy mások nála korábban az égbe mentek azzal a kijelentésével, hogy senki nem ment fel az Égbe, csak az,aki az Égből szállott alá. csak természetes, hogy figyelmeztessemm bethsabét arra, hogy mások is égbe jutottak, csak ők nem maguktól szálltak fel, hanem az Istentől angyalok által vitettek fel.
A 4 Ezdrásra épített kánonvádad körkörös és bizonyítatlan
Most térjünk a kánonra. Azt mondod, Jeromos „Ezsdrás kánonjaként” emlegetett könyvekről beszélsz, és 4 Ezdrás 14 alapján azt állítod: Isten 94 könyvet diktált Ezsdrásnak, ebből 24 nyilvános, 70 titkos, tehát a római kánonból 45 könyv hiányzik. Ez látványos, csak éppen nem bizonyítja, amit szeretnél.
Először is: 4 Ezdrás nem kánoni tekintélyű a katolikus Egyházban. Nem azért, mert „Róma elnyomta az igazságot”, hanem mert nem rendelkezik azzal az apostoli vagy prófétai kánoni tekintéllyel, amely alapján a Szentírás része lenne."
Isten nem hatalmazta fel a Róma Főpapja által vezetett egyházat arra, hogy eldöntse mi része a Szentírásnak.
A második század végén és a harmadik század elején élt Tertulliánus azt állította, hogy Ezsdrás idejében a zsidók könyvei újra lettek írva. Erről csak az Ezsdrás 4. Könyvéből lehet tájékozódni.
Theodosius ediktuma továbbra sem a Szentháromság születési anyakönyve
Újra és újra idézed Theodosius ediktumát, mintha ha elég sokszor mondod, végül a Szentháromság valóban 380-ban születne meg a császári tollból.
