Pantosan. A szigor vonatkozasaban (kicsit sarkitottan): a fidesz akkor se mondta, amikor csinalta, az mszp akkor is mondta, amikor nem csinalta (97-98).
Bocicsoki, a miep szavazotaboranak fidesz iranyaba valo atrendezodeserol beszelnek a kozvelemenykutatok, de a Marketing Centrum kutatasi igazgatoja elismerte, hogy ez csak feeling, mert sem ezt alatamaszto sem ezt cafolo adataik nincsnenek.
***
dbs, a raszorultsag elve fontos dolog. nyilvan nem engedheti meg az allam, hogy ehenhaljanak az emberek, ha van forrasa az ehhalal szelen allok tamogatasara. a konkret peldat (azt hiszem sajopetri) arra hoztam fel -- talan nem voltam eleg vilagos -- hogy a polgarmester torvenyt szegett azzal, hogy a tamogatasokat nem fizette ki feltetel nelkul es keszpenzben. a kajajegyek modszere ott jo, ahol a penzt a gyereknek szanjak, a munkahoz (kozmunkahoz) kotes pedig felnottek eseteben (az utobbibol is volt botrany egy alfoldi varosban).
az en velemenyem az, hogy az allamnak merlegelnie kell az akut problemakat, a hosszabb tavu kovetkezmenyeket es a strategiai celokat, es a rendelkezesere allo eszkozoket ugy kell felhasznalnia, hogy az eredmeny eleg jo legyen. optimumrol nem beszelhetunk, mert a rendszer komplexitasa es a tervezes bizonytalansaga az egzakt szamitasokat megneheziti. ezert emlitettem az ELEG JO megoldast. a jelenlegi kormanyzat nagyobb sulyt helyez a hosszabb tavu (evtizeden tuli) elonyokre es hatranyokra mint a megelozo, talan azert mert tobb forras all rendelkezesere, talan azert mert mas koncepciok alapjan gondolkodik.
egy konkret pelda a juttatasok raszorultsag alapjan torteno megallapitasara 95-bol: 94-ben szuletett a masodik gyerek. a bokros csomaggal a gyed mexunt, a szulok 94-es osszevont jovedelme a kuszob folott volt, igy meg a csaladi potlekra sem voltak jogosultak. feladat: realertekben hanyadreszere csokkent ezen csalad egy fore juto jovedelme 1994-rol 1995-re?
A családi pótlék 1998-as újból általánossá tételekor az elv az volt, hogy ez egy signal mindenkinek, hogy az állam támogatja a gyerekvállalást mindenkinél. Nem volt érdekes, hogy egy szük gazdag réteg is élhet a lehetöséggel, mert demográfiai válság közepette határozott üzeneteket kell adni.
A csal.pot-ot aztán pont azért nem emelték, mert a családtámogatást növelését a családi adókedvezmények csatornájára terelték át. Ennek volt egy pozitiv hozadéka: nött a hivatalos foglakoztatottság.
Az mszp által meghirdetett csalpotlék emelése jogos, kérdés viszont a mértéke. Ha pont ök beszélnek a rászorultsági elvröl, akkor maguknak mondnak ellent, amikor a duplájára akarják azt emelni. Ha viszont megint leszükitik a kört, akkor megint félemet raknak az emberekbe.
A rászorultságról: a B-csomag azért is vágott meg egy halom közepes szinvonalon élö családot, mert nem vette figyelembe a limit meghatározásakor, hogy jónéhány család csak azért keres "jól", mert 3 müszakban, másodállásokban dolgozik, hogy valami összejöjjön. Ezeknek a B-csomag nagy pofont adott. Pont a leggürizöbb rétegeknek.
Mi is csinaltunk nehany kiserletet itt, erdekesek az eredmenyek. Mindenesere azt mar tobb paper is kimutatta, hogy a kiserletekben idonkent pont nem a racionalitas ervenyesul.
Nem gondolom, hogy a rászorultsági elvet kérdőjeleztem meg.
Azt kellene körüljárni, hogy mi a rászorultsági elv alkalmazhatóságának határa.
Pl. addig rászoruló-e valaki, amíg átlag alatt él, vagy addig, amíg létminimum alatt?
én azért remélem, hogy nem lesz egyhamar szükség megszorító csomagra. de ha lesz is, nem fogják csomagnak nevezni és nem fogjuk egykönnyen észrevenni. ezt a politikai/kommunikációs hibát mégeccer nem fogja egy jövőbeli kormánypárt sem elkövetni.
Kövért (kicsit) ismerve, az alap tényleg ez lehetett EBBEN AZ ESETBEN.
KL a MIÉP szavazók átcsábítását ravaszabban csinálja, de sajnos csinálja. Összességében az bizonyos, hogy nem hideg fejű megfontolás vezette, hanem emócionális kijelentést tett (na jó, legyen mégis MIÉP:)), de a motiváció egyértelmű.
Különösen, mert a Fidesz vezérkarnak ez pozitív, lelkesítő, "hajrá, előre" beállítottsága most nagyon erős.
Fuly, azért Kövér kijelentései mögött egy üzleti bizalom és fogyasztói bizalom építésére törekvő gazdaságpolitikai stratégiát látni a markáns antikommunista szavazók MIÉP-től történő lenyúlása helyett: nem csekély gondolati teljesítmény ;-)))
Visszatérve a rászorultsági elvre: ahogy dbs korrektül rámutatott, azok az érvek amiket felhoztál nem magát a rászorultsági elvet kérdőjelezik meg.
Az egy dolog, hogy a BCS mennyire volt bumfordi (gyrk!), SZVSZ azon kellene kicsit elgondolkodni, hogy egy jövőben várhatóan szükséges megszorítási csomagnak milyen irányban és hogyan lehetne hatnia?
Az állami bérpolitika egyébként SZVSZ a nem állami szektorban is hat, bár nyilván áttételesen.
Lásd a mostani gyakorlatot: visszafogott rendes emelések és nagyléptékű (egyszeri) korrekciókkal üzenik: általánosan NE emeljenek, de az állam a maga körein belül javít egyes csoportok helyzetén.
Bocs a vége lemaradt:
KL folyamatosan azt kommunikálja (a módszer vitathatósága mellett), hogy aki szerint nem érdemes előremenni, annak élni se érdemes (akár fel is akaszthatja magát).
Mindennek annyi a VMT vonatkozása, hogy a lakossági pozitív várakozások felkeltése (és fenntartása) ugyanolyan jó fegyver a recesszió ellen, mint az állami élénkítő programok.
lms-nek mar valaszoltam valami hasonlot. Az, hogy a tul nagy segelyek nem motivalnak a munkakeresere, nem a raszorultsagi alapon mukodo joleti rendszer hibaja, hanem 'csak' egy osztonzesi problema. A raszorultsag-elv lenyege, hogy azokkal kell foglalkozni, akikkel tenyleg problema van. De az innen meg nyitott, hogy hogyan. Pl atkepzesek, vegso esetben a valahanyadik felajanlott munkalehetoseg elfogadasanak elmaradasa utan a segelyezes csokkentese, szuneteltetese.
A raszorultsagi elvbol nem kovetkesik kulonbozo teruletek bereinek kiegyenlitese. Ha mar valamit, akkor a rugalmasabb munkakepesseget lehetne tamogatni. Persze, ezt mar tisztan raszorultsagi elven.
Egyebkent az allamnak csak a sajat maga altal adott berekre van kozvetlen rahatasa. Es azert az allami-szektorban kevesebb a raszorulo (az egeszsegugy neuralgikus pontjat nem szamitva). A raszorulok szvsz valahol egesz mashol vannak.
Nem egyszerűen a népnek eladásról van szó, hanem a társadalom biztonságérzetének és saját jövőjébe vetett bizalomnak a megtöréséről vagy megtartásáról. Ebben a témában a BCS tényszerűen nagyot tört, a Fidesz (saját koncepciója szerint) helyreállítani kívánt. A mostanában vitatott Kövér kijelentés is ebbe a vonalba illeszkedik.
Egyreszrol azt is figyelembe kell venni, hogy az altalad leirt pelda mennyire jellemzo. Minden intezkedessel valaki jol jar, valaki meg nem.
Masreszrol az, hogy valakinek penzt adsz vagy kajajegyet még nem hatarozza meg, hogy ez raszorultsagi alapon tortent-e. Az olyan anomaliakat (osztonzesi problemakat), amiket emlitesz lehet kezelni raszorultsagi elven es univerzalis modon is.
Nemreg olvastam nehany erdekes jatekelmelettel kapcsolatos kiserletrol. Ezeket valos szemelyekkel jatszatjak, es nem ritkan meglepo eredmenyeket kapnak, ahhoz kepest, ami az elmeleti tiszta racioanlitasbol 'kovetkezne'.
Pl egy szimultan jateknal (tehat ahol a ket jatekos egyszerre dont, ugy, hogy nem ismerik a masik donteset) befolyasolhatja az eredmenyeket az, ha az egyik jatekos tudja, hogy a masik mar dontott (de azt nem tudja, hogy mit!). Ezt ugy is mondjak, hogy 'virtual observability'.
Pl eleg erdekes eredmeny lehet, bizonyos jatekoknal (ahol mondjuk ket egyensuly van: 'valodi' szimultan es nem virtualis idozites-kulonbsegu vezeto-koveto egyensuly) hogy egy valodi szimultan helyzetben, egyensulyban a szimultan egyensulyba kerulhet ket donteshozo, mig virtual observability eseten a kesobbi donteshozo atkapcsolhat 'koveto' strategiara, es igy a masik egyensuly allhat be.
Én nagyon komolyan ellene vagyok a "rászorultsági elv" 94-98 között nyomatott gyakorlatának, mert SZVSZ túlságosan egybehúzta a társadalmat. Itt elsősorban a munka- és segélyjövedelmek összecsúszását, valamint a társadalmi csoportok és munkaterületek közötti bérkülönbözőségek eltűnését emelném ki. Mindkettő azért sajnálatos, mert a bérszínvonal csekély különbségei sem a fizikai, sem a szakmai mobilitást nem motiválják, azaz a valódi szerkezetváltás, a tudás alapú gazdaság elterjedésének (piaci) katalizátora a különbségek növekedése.
Ebben a helyzetben a növekvő bérek visszafogása és a rászorultak emelt segélyezése újratermeli a problémát.
Talan a raszorultsag elven adott tamogatasokkal en ovatosan bannek: a rossz anyagi helyzetu csaladok igen rossz hatasfokkal koltik el a nekik juttatott penzbeni tamogatasokat. Erre fenyes illusztracioval szolgalt amikor penzbeli segely helyett elelmiszerekre bevalthato jegyeket osztogatott egy borsodi falu polgarmestere egy darabig. A felet se vittek el, mert meg annyi eszuk se volt, hogy akkor legalabb kajat nem kell venni es tobb marad masra. Aztan a polgarmestert jol lenyomtak valami masik akcioja miatt (csak az kapta meg a szoc segelyt, akinek meg volt muvelve a kertje).
Erdemes meg megfigyelni, hogy hol mire koltik a csaladi potlekot.
dbs, szerintem nem errol volt szo (hadd szaladjanak el a berek, legfeljebb nem epitnk autopalyat), hanem arrol, hogy ha restrikciora van szukseg, akkor melyik ujjunkba harapjunk.
a fidesz a 99-es beruhazas-visszafogasok idejen nem eppen arrol volt hires, hogy a bereket hagyta nyaklo nelkul elszaladni. szoval ne egy feltetelezett (eleg szornyu) helyzetet hasonlitsunk ossze a bokros csomaggal mint tenyleges helyzettel.
Azert ezt most nem gondolod komolyan. Attol, hogy arra koncentralsz, hogy a tenylegesen raszorulokat probald segiteni, vagy, hogy probalod a bernovekedest -ott ahol rahatasod van- nem elszabaditani (aminek a vege ugy is fajdalmasabb lenne, mint nem belekezdeni), még nem fog csokkeni a gyermekszuletesek szama. Ellenben, ha olyan intezkedeseket tesz az allam, ami tobb kulfoldi, vagy akar belfoldi toket csalogat 'befektetodni', az sok munkahelyet jelenthet pl.
hajek, ez nem gazdasagpolitikai allaspont, hanem ovatos velemeny. a hizelgest pedig koszonom, de en nem merem keynes-hez merni magam :-)
dbs, ki lehet szamolni, hogy az elhalasztott autopalyaepitesnek mekkora gazdasagi hatranyai vannak, de az autopalyat, mihelyst a gazdasag ezt lehetove tette. a meg nem szuletett gyerekek viszont husz ev mulva ugy fognak hianyozni az egesz gazdasagnak, mint fuldoklonak egy falat kenyer.
Az elmarado infrasrtukturalis beruhazasoknak is vannak negativ hosszutavu kovetkezmenyei. Nem mindegy, hogy egy autopalyat mar ket evvel ezelott atadtak, vagy eppen ket ev mulva keszul el. Egy csomo mas beruhazas, pl a maganszferabol, kulfoldi tokebejovetel, munkahelyteremtes stb mulik ezen.
A szigorubb berpolitika, ha merseklettel csinaljak, szinten kedvezo joleti hatasokkal bir hosszabbtavon. Ellenben az ellenkezoje nehezen -es fokepp csak fajdalmasan- korrigalhato torzulasokat eredmenyezhet.
A szocialpolitikarol szolo megjegyzesemnel figyelmedet tan elkerulte, hogy egy a raszorultsagra alapozott rendszer fele valo elmozdulasrol irtam. Ez nemcsakhogy szinten hosszutavon versenykepesebbe teszi a gazdasagot, de olcsobba es hatekonyabba teszi az allamot -tehat a penzugyi egyensulyt is segitve- es joleti hatasa is pozitiv.
Azzal en is egyetertek, hogy az allamnak fel kell vallalnia egy valamekkora kontraciklikus -'stabilizalo'- szerepet is. Ez azonban fegyelmezett fiskalis politikat kivan. Az allamnak azonban leginkabb megiscsak a gazdasag hosszutavu versenykepesseget elomozdito intezkedesekkel kell foglalkoznia. Ebbol a szempontbol kell megitelni az autopalyat, vagy epp a szocpolt is szvsz.
keynes maga sem mondana maskeppen.
persze asszem az is keynes-tol szarmazik, pontosan sajna nem tudom idezni, hatha valaki mas, hogy minden idorol-idore felbukkano naiv gazdasagpolitikai allaspont pusztan valamely korabbi kozgazdasagi elmelet rabszolgaja.
fon
Az allam a sajat infrastrukturalis beruhazasait, ha keves a zsozso, egyszeruen elhalasztja egy-ket evvel (lasd fidesz autopalya 1999 -> 2001). Ha a berpolitikat es a szocialpolitikat szorongatjak meg, akkor annak jelentos es nagyon lassan oldodo bizalomvesztes a kovetkezmenye, aminek (ahogy Fuly kartacs is irja) hetediziglen is isszuk a levet: csokkeno lakossagi beruhazasok, csokkeno szuletesszam, csokkeno megtakaritasi kedv.
Az allam ugyanis mint kozpontositott iranyitas, kepes racionalisan donteni, a lakossag dontesei azonban jelentos reszben a bizalomra epulnek.
Alapesetben szerintem is igaz, hogy egy szja-csokkentes kevesbe porgeti a gazdasagot, mint a cegek terheinek kozvetlen csokkentese. De -es errol mar volt szo a Jaraiban is- egy szja-csokkentest is sokfelekepp lehet csinalni. A kulonbozo retegeknek (a jovedelem szvsz jo csoportosito ebbol a szempontbol) kulonbozo a fogyasztasi hajlandosaga. Igy egesz masfele lefutasa lehet ket -aggregaltan azonos nagysagu- adocsokkentesnek pl a megtakaritasok szempontjabol.
Szamomra nem egyertelmu, hogy gazdasagilag miert jobb az, ha egy -egyebkent valoszinuleg szukseges- megszoritast az infrastrukturalis beruhazasok befagyasztasaval, mintsem egy szigorubb berpolitikaval (ami esetleg tarsulhat egy kifejezetten a raszorultsagra alapozott szocialipolitika fele valo elmozdulassal) hajtanak vegre. Az szamomra is vilagos, hogy az utobbit konnyebb politikailag eladni...
Egyebkent en nem emlitettem itt senkivel kapcsolatban se az 'osszeeskuveselmelet' szot. A tuligeres szvsz igaz, es mindket oldalon. A nagy muveszet az lenne, ha meg tudnank mondani, hogy egesz pontosan ki mit nem teljesitene:) Ebbol talan csak annyi a tanulsag, hogy a kampanyban a politikusoktol elhangzo, gazdasaggal foglalkozonak tuno allitasok nem tul jok egy kozgazdasagi vita alapjaul. Ezek alapjan tenyleg nehez a partok kozt donteni. Pl annyit azert tudok, hogy a miep-re nem erdemes szavazni: ha kampany van, ha nincs mindig elmondjak, hogy a gazdasagi novekedes elenkitesenek egyik legfontosabb eszkoze az, hogy az mnb-nek olcso kamatokkal kellene finansziroznia az allami koltekezeseket:)
