Keresés

Részletes keresés

Ági0821 Creative Commons License 2005.05.13 0 0 298

Köszönöm Péter!

 

Igen, az újrakezdés nehézségeit nyögöm most éppen. És verem a fejem a falba, hogy hogy lehettem ennyire ............. Hiszen már nem ez az első eset, hogy újra kell kezdenem. No, de nem baj! Azt hiszem már megtanultam a leckét - ezt legalább is.

 

És azt tudod, hogy minden újrakezdés egyre nehezebb? Én így érzem. Vagy talán csak azért mert már nem vagyok fiatal. Valahogy régebben minden egyszerűbben ment. Most az első nehézség felbukkanásakor elbizonytalanok.

 

Írj még légyszíves! Szeretem olvasni, amit, ahogy írsz, mert elgondolkodtat.

 

Ági

Előzmény: TörökPéter (296)
Ági0821 Creative Commons License 2005.05.13 0 0 297

Szia Péter!

 

Igen azt hiszem , az elvont szó alatt én is a fokozottabb érzékenységet értem. És remélem a környezetem is így érti az elvontságomat :) Az biztos, hogy pár dolgot másképp látok, máshogy gondolom, mint a környezetemben élők. Hogy ez helyes-e? Nem TUDOM. HISZEM, hogy igen.

Hogy mi a valóság, mi az illúzió,  számomra csak sejthető. Minden ember hiszi, hogy a világot úgy látja, ahogy az valójában létezik (gondolom). De ki tudja mi a valóság?! Én csak a megérzéseimre hagyatkozom, ahogy Te is pl. akkor, amikor eldöntöd valakiről, hogy valóban valódi mesterrel vagy csak egy illúzióban élő emberkével találkozol.

 

Előzmény: TörökPéter (295)
TörökPéter Creative Commons License 2005.05.13 0 0 296
Szia Ági!
A tortakészítésben, csakúgy mint a lelki fejlődésben, gyakorlat teszi a mestert. Ha eleget gyakorolsz, biztosan előrehaladsz! De ha hosszabb időt kihagysz, akkor leépülnek a képességeid. Újrakezdeni meg nehéz, ezt mindannyian megtapasztaljuk időnként :-(
Sok kitartást és finom tortákat kívánok! ;-)
Péter
Előzmény: Ági0821 (294)
TörökPéter Creative Commons License 2005.05.12 0 0 295
Nagyjából egyetértek, de azért hadd kössek bele egy kicsit ;-)
Azt, hogy "elvont", általában arra mondják, aki érzékenyebb, mint az átlag, máshogy látja a világot. Lehet, hogy "helyesebben", de az is lehet, hogy épp ellenkezőleg!
Döntő többségünk a "májá", a létezés illúziójának káprázatában él. Objektíve létezőnek tekint olyan dolgokat, amik csak a fejében léteznek (pl. "nemzet", "siker", "Isten", "jó" és "rossz"), ugyanakkor nem hajlandó tudomást venni más dolgokról, amelyek ténylegesen vannak (akár az elmében, akár azon kívül), és nagyon is húsbavágó módon hatnak rá (pl. a saját tudatalattija). Így az a világ, amit lát és megtapasztal, köszönő viszonyban sincs a "valósággal" (akármi is légyen az).

"Elvontnak" (ti. az átlagember szemével) lehet lenni úgy is, hogy behatoltunk az illúziók mögé, megszabadulunk a látásunkat megzavaró fogalmaktól és egyre közvetlenebbül megtapasztaljuk a "valóságot" - meg úgy is, hogy még jobban belebonyolódunk a zavaros fogalmak rendszerébe és még a maradék kapcsolatunkat is elveszítjük a realitással.
A kettő között nem mindig könnyű különbséget tenni, hiszen a szöveg a felszínen akár meg is egyezhet! Lehet beszélni csakratisztításról és a kundalini energia csodáiról órahosszat úgy is, hogy valamilyen mértékű közvetlen tapasztalatunkat próbáljuk szavakba önteni - meg úgy is, hogy csak szédítjük a népet, meg magunkat is sokadkézből összehordott tartalom nélküli blablával. Nem a hidegfejű szélhámosra gondolok itt, hanem arra, aki maga is hiszi - mert beképzelte -, hogy spirituális élményei vannak...
Akinek nincs konkrét, valódi tapasztalata a témáról, az nemigen fogja tudni megkülönböztetni a valódi mestert a sarlatántól. A saját tapasztalataim alapján a legjobban úgy lehet elválasztani az ocsút a búzától, hogy nem azt figyelem, amit mond, hanem azt, hogy érzi magát a bőrében az illető. Ha laza, nyugodt, boldog és mosolygós (vagy kifejezetten nevetős: szerintem aki tud valamit erről a világról és önmagáról, annak szükségszerűen remek a humorérzéke!), akkor jó úton halad. Ha feszült, merev és boldogtalan, akkor inkább elkerülöm.
Péter
Előzmény: Törölt nick (291)
Ági0821 Creative Commons License 2005.05.12 0 0 294

Halihó!

 

Újra itt vagyok :) Kicsit el kellett mennem venni egy tök jó könyvet. Tele van szép torták képeivel, és hogy hogyan kell azokat úgy díszíteni, hogy ilyen gyönyörűségeket kapjunk. Hát egyik sem kismiska, de azért én megpróbálom. Nem vagyok túl ügyes, de ha sokat gyakorlom, talán sikerülni fog.

Köszönöm Nektek a bíztató szavakat, nagyon jólestek! Igazándiból elkeseredve nem vagyok, csak szomorúvá tesz, hogy úgy érzem, visszafelé járok. Igen, a gyerekek nagyon tiszták, és nyitottak, aztán egyre jobban “elromlunk” . Pár évvel ezelőtt még úgy gondoltam: Ó hát van még rengeteg időm, lehetőségem arra, hogy jobbá váljak. Igenám, de az idő nemcsak múlik, hanem dolgozik is. És most úgy látom, hogy nagyon rossz munkát végzett rajtam. Nem figyeltem eléggé, és – ahogy kiszsiráf mondta – nagyon pudingos voltam ( én ezt ángyorodásnak nevezem), és minden mással foglalkoztam, csak azzal nem amivel kellett volna.

Most úgy érzem, az összes munkát odaveszett. Sőt, mintha nem a nulláról, hanem a mínusz 20-ról kellene indulnom. Nem nagyon értem, miért érzem így, de így érzem. Remélem, túljutok a holtponton, és akkor már jobb lesz.

Mindenesetre nagyon jól esett a vígasztalásotok, bíztatásotok – sajnos a környezetem nem nagyon érti/értené amikről most írok. Eleinte még próbáltam elmondani, miket gondolok, érzek – de elég értetlenül néztek rám. Így mostanában inkább hallgatok. Vagyis most tökre jól kidumáltam magam. Hála Nektek.

Most azért megpróbálok nem visszaélni a türelmetekkel, és nem regényt írni. No meg egy kicsit melózni is kellene…….

kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.12 0 0 293

Ennek szívből örülök én is!
:-DDD
Előzmény: Törölt nick (291)
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.12 0 0 292
Hahó Ági!
Hát, a "pudingos" valamiféle gyűjtőfogalom nálam. Szeretem így meghatározni a dolgokat, mert talán hamarabb világossá válik mások számára, mire is gondolok. Szóval olyasmit jelent, hogy löttyedt, punnyadt, erőtlen, langyos, képlékeny, tartás nélküli :-D
Mikor megjelentem itt, akkor is erről panaszkodtam, csak ott lustaságnak neveztem, mert valamiféleképp lefog engem. Szóval kicsit nehéz meghatározni, hogy most ki/mi van belül, és ki/mi kívül, de a lényeg az, hogy igyekszem szabadulni tőle. Csak előbb fel kell ismernem, hogy mi is ez. (Tegnap elhangzott az órán erre egy jó hasonlat: addig nem tudsz rendet rakni a szekrényedben, amíg ki nem nyitod, hogy lásd, mi is van benne :-))

Ismerős egyébként, amit a tömegről írsz, de ugyanezt az elszigeteletség érzést meg lehet tapasztalni kis közösségben is, ha épp olyan emberek jönnek össze, akikkel nem tudsz együtt "rezegni". (Erről a reikisek talán többet is tudnak neked mondani.) És az ellenkezője is igaz.
Az előadásról, amit írtál, az jutott eszembe, hogy számomra igazából egy ilyen előadás jelentette a fordulópontot. Legalábbis ráirányította a figyelmemet arra, hogy addig csak tornáztam. Jó érzés volt ott lenni (talán 40-en, 50-en voltunk), ugyanakkor eléggé meglepett az, hogy mennyire nem volt homogén a társaság. A többségében oktatókból álló közönség meglepő módon nem bizonyult közösségnek. Akkor nagyon csodálkoztam ezen, pedig hát emberek voltunk ott mind, tele emberi gyarlóságokkal.
Furcsa ez, még mindig nehezen emésztem meg. :-)

Sajnálom, hogy eltűnt az a kis közösség, ahol jól érezted magad, de nem hiszem, hogy ettől elveszett lennél, hiszen a motivációd megmaradt! :-) És amíg ez megvan, szerintem nincs ok elkeseredésre! :-)
A.
Előzmény: Ági0821 (289)
Ági0821 Creative Commons License 2005.05.12 0 0 289

Szia Angéla!

 

Nagyon örülök, hogy válaszoltál! El is voltam szontyolodva, hogy senki nem reagál az írásomra. De mostmár nem vagyok szomorkás :)

 

Először elmondanám, miért tetszett a régi tanfolyam:

Páran voltunk csak - úgy hatan, nyolcan lehettünk. Minden alkalommal hagytunk időt beszélgetésre, ellazulásra. Ott éreztem életemben először (és sajnos utoljára), milyen, amikor teljesen békésen beleolvadok az egésszel. Nem is tudtam – akkor még – milyen szerencsés vagyok, hogy belecsöppenhettem egy ilyen kis közösségbe. Sajnos már sem a tanárt, sem a többieket nem találom.

 

Tavaly beiratkoztam újra egy jógatanfolyamra, de nem tetszett. Nem tetszett, mert túl sokan voltak, és túlontúl csak a test megmozgatására irányult a dolog. Ez egy amolyan jó kis tornaóra volt. Annak megjegyzem elsőosztályú, mert az oktató nagyon profi volt, és nagyon jó gyakorlatokat végeztünk.

Csak én mást kerestem……..

 

Persze bennem is van hiba. Elég zárkózott vagyok, nem kedvelem a tömeget, és talán egy kicsit elvontabb is vagyok, mint sokan (bár, most, hogy a fórumokat járom, és sokmindent tapasztalok, már nem is tartom magam annyira elvontnak). Ja és egyik legnagyobb hibám, hogy nehezem mozdulok meg. Kell valami plussz, amitől/aminek segítségével legyőzhetem a lustaságom. Tudom, hogy csakis a testem és a lelkem együttes fejlesztésével lehetek azzá, akivé szeretnék – de ez a test……… szóval nem vagyok híres a sportosságomról.

 

Régóta keresem az utam, volt hogy rá is találtam – aztán újra eltűnt a szemem elől. Más “fontosabb” dolgok kerültek előtérbe :( Akkor azt kellett tennem, de most újra itt az idő, hogy előrébb lépjek. Vagy legalább is nagyon szeretnék egy kicsit jobbá válni. Most megint nagyon elveszettség-érzésem van. ( valamit elveszítettem, amit nem szabadott volna)

Ehhez kellene egy kis segítség. Valami olyan, mint amiről az előbb írtam Neked.

 

Azért az érdekes számomra, hogy voltam már nagyobb tömegben is, ahol egy jógaelőadás volt, és pár gyakorlat – és ott nagyon jól éreztem magam. Valahogy megtelt az egész terem valami jóval, valami békéssel, pozitívval. Pedig legalább háromszor annyian voltunk, mint az előbb említett tanfolyamon.

Nem tudom hogy van ez……….

 

Nagyon jó hallani, hogy Neked ilyen jól sikerült a tegnapi napod! Szerintem elindult valami köztetek, és remélem az elkövetkezendő óráitok is ilyen kellemesek lesznek!

Megkérdezhetem mi az a “pudingos” érzés? Próbáltam elképzelni, de nem jött össze.

 

Most látom csak, mennyit írtam. Bocsi! De nagyon jólesett egy kicsit “beszélgetni”

 

További szép, mosolygós napot!

Előzmény: kicsizsiraf (288)
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.11 0 0 288
Kedves Ági,
csak a magam nevében beszélhetek, de innen az ország átellenes végéből én sajna nem tudok neked segíteni a keresésben. Ámde mondd, mi zavart leginkább ott, ahová eddig jártál? A többiek, vagy az oktató? S ugyanígy: mi volt annyira jó abban a kiscsoportos foglalkozásban, amit szerettél? Nem próbáltad megkeresni az akkori oktatódat?
Azért érdeklődöm, mert én a mai foglalkozáson végre azt éreztem, hogy az a folyamatosan változó, sőt, néha szinte teljesen kicserélődő csapat, ami körülöttem van, most kezd közösséggé alakulni. Ma valami megmozdult. Adtunk egymásnak valamit.
A dologhoz hozzátartozik, hogy Iyengar-módszer szerint gyakorlunk (mondjuk nem szigorúan tökéletes erőnlétre kalibrálva :-)), vagyis sok a páros, vagy hármasban végzett gyakorlat, ami elvileg közelebb hozza a delikvenseket egymáshoz, úgy testileg, mint energetikai szempontból. Mégis a legritkább esetben érzem úgy, hogy együtt vagyunk, mindannyian. Természetesen magamat sem akarom kivonni ez alól, voltak olyan "társak", akik iránt semmilyen érzékenységet nem tanúsítottam én sem. De a mai alkalom más volt. Eddig, ha az oktatónknak valami baja volt, leginkább csak magára számíthatott, most azonban mi is tudtunk neki adni valamit, nemcsak elfogadni azt, amit ő ad. És ez remek volt. Bár minden óra ilyen lenne!
Ami igazán jólesett, az az volt, hogy végre úgy tűnik, többen is fogékonyak a jóga szellemiségére a csoportból, legalábbis amikor arról beszéltünk, hogy jön Swami Véda Bharati Magyarországra, akkor érdeklődés volt a levegőben, és nem a megszokott (és fájó) hűvös elzárkózás.
Valamint felsejlett előttem az is, miként szabadulhatok meg végre attól a "pudingos" érzéstől, ami a bensőmben bújkál már jó ideje, amiért külön hála az oktatómnak, aki képes meglátni azt, amit én még nem!
Szóval ilyen estém volt. Mindenkinek hasonló jókat kívánok!
Om Shanti,
Angéla
Előzmény: Ági0821 (285)
Késmárki Creative Commons License 2005.05.10 0 0 286

Kedves Kicsizsiraf, kedves Péter!

 

Teljesen egyetértek azzal, amit írtatok. Nagyon tetszett, ahogy a türelemről, az elfogadásról, a folyamatos fejlődésről beszéltetek.

 

Kicsit zavarban érzem magam, mert én nagyrészt ironizáltam, amikor az ominózus részt leírtam. Chat-elés közben a metakommunikáció teljesen kiesik a közléseinkből, én a smile-jelekkel próbáltam ezt feloldani...

Természetesen a felvetett érzések felmerültek bennem, de nem erősen, nem negatív töltettel és nem okoznak konfliktusokat számomra. Miért nem? Hogyan kezelem őket? Ezt nagyon jól leírtátok helyettem, jobban is, mintha én tettem volna.

 

Nyugodt és bölcs gondolatok, köszönet értük!

 

Előzmény: kicsizsiraf (284)
Ági0821 Creative Commons License 2005.05.10 0 0 285

Sziasztok!

 

Tudnátok nekem segíteni?

Pécsi vagyok, és olyan helyet keresek, ahol nemcsak a jóga ászanáit gyakorolhatom, hanem ahol a szellemiség is szerepet játszik. Valamikor régen találtam egy ilyen kiscsoportos tanfolyamot - de annak sajnos hamar vége lett. Most már évek óta keresem a saját kis csapatomat, de nem találom. Tudom, nagyon fontos a test karbantarása, de nekem ezek a nagylétszámú tornaórák nem jöttek be, és bevallom egy kis időre a kedvem is alábbhagyott. Szerencsére csak kis időre, mert most újra keresek egy helyet, ahol tanulhatok, beszélgethetek hasonló gondolkodású emberekkel a testem megmozgatása mellett.

 

Tudtok segíteni? Van köztetek pécsi vagy Pécs környéki emberke?

kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.09 0 0 284
Kedves Késmárki,
nem tudom, te hogy vagy vele, de én nagyon sokszor gondolkodom el azon, hogy ezt vagy azt az embert miért kellett megismernem, hogy mi lehet a szerepünk egymás életében. (Legelőször természetesen a családommal kapcsolatban tettem fel magamnak ezt a kérdést, bár eleddig nem sikerült teljesen kielégítő választ találnom.:-)) Nem feltétlenül ismerősökre gondolok egyébként, hisz sok embert sodor elém az élet csak azért, hogy tanítson nekem valami apróságot az előítéletekről vagy a szeretetről, vagy a rosszindulatról, tíz percben. És szeretem ezeket a tíz perceket.
És vannak természetesen emberek, akikhez ennél sokkal erősebb szálak kötnek, bár nem szeretem a kötés szót használni ebben az esetben. Ezek az emberek azok, akiket leginkább fényoszlopokhoz szeretek hasonlítani - ők azok, akik mindig ott vannak (ott voltak, és lesznek) az életemben. És az a tapasztalatom, hogy még a legmateriálisabban gonolkodókban is van fogékonyság a szellemi élmények felé, legfeljebb ők maguk erre nem jöttek még rá. Ilyenkor más köntösbe kell öltöztetni előttük a dolgot, hogy közelebb legyen az ő világképükhöz, de ahogy Péter is mondta, hogy mindenkiben fejleszthető ez az "érzék", úgy szerintem sem teljesen lehetetlen (csak nehéz :-)) bevonni egyeseket ebbe a körbe. Valószínűleg a menyasszonyod sem véletlenül lett a menyasszonyod, vagy tévednék? :-)
Előzmény: Késmárki (281)
TörökPéter Creative Commons License 2005.05.09 0 0 283
Kedves Késmárki,
reménykedni mindig lehet, türelmetlenkedni nem érdemes. Az ember mindig változik, és képes tudatosan is változni. De a másik embert megváltoztatni nem tudjuk - azt csak ő maga teheti meg, ha akarja.
A párkapcsolat nem arról szól, hogy megváltoztatjuk a másikat, sem arról, hogy mi idomulunk a másikhoz (pontosabban ahhoz, amilyennek az ő irányunkbeli elvárásait elképzeljük - ami nem biztos, hogy köszönő viszonyban van a valósággal!). Hanem arról, hogy megéljük magunkat, a valódi önmagunkat egy másik emberrel folytatott szabad, őszinte és szeretetteli kapcsolatban.
A karakán véleménynek szvsz van alapja is, elvégre elég sok zavaros eszme és elég sok csaló is akad ezeken a vizeken. Jogos és egészséges dolog kételkedni - egy bizonyos határig. De a spiritualitás nem különül el a való élettől, csak a fejünkben. Az igazi spiritualitás ott van a mindennapjaink legkisebb dolgaiban, percről percre. Ha igazán spirituális életet élsz, az a párodra is hatással lesz és megváltoztatja, anélkül, hogy akár szó is esne a dologról köztetek.
Ha a karma jóga a valódi természetedből fakad, akkor áldásos lesz mindkettőtökre. Ha magadra vett vagy kényszerített elvárások miatt teszed, akkor nem fakad belőle öröm, csak szenvedés.
Péter
Előzmény: Késmárki (281)
TörökPéter Creative Commons License 2005.05.09 0 0 282
Kicsizsiráf,
nagyon jól esett nekem is a visszajelzésed, köszönöm :-)
Mindig öröm azt látni, hogy a szavainknak volt valami haszna. Mert sokszor bizony nincsen látható eredménye... de ez egy hosszú folyamat, és a végeredményt sosem lehet előre látni. Sőt nekem nem is kell - elég, hogy megteszem a magamét, a legjobbat ami itt és most kitelt tőlem. A többit majd a világegyetem / kozmikus tudattalan / Isten (nem kívánt törlendő) elrendezi...

Szerintem kár volna a koponyádat kőtáblával alakformálni, jó az úgy ahogy van ;-) Itt a fórumon annyiszor újraolvashatod a hozzászólásainkat, ahányszor csak szükséged van rá. De vedd észbe: nem a mi szavaink azok, amik fontosak neked, amik megérintenek, amik megváltoztatják az életedet - hanem te magad. Megvan benned - és csak benned - minden ehhez szükséges erő, hatalom... és szeretet. Az a legfontosabb...
Péter
Előzmény: kicsizsiraf (276)
Késmárki Creative Commons License 2005.05.09 0 0 281

Kedves Kicsizsiráf, Fóka, TörökPéter!

 

Én is köszönöm az imént leírtakat; olvasok, figyelek minden véleményt.

 

Fóka, érdekes, amit a párkapcsolatról és a felek spiritualitáshoz való hozzáállásáról írtál...merthogy nekem is megfordult már ez a gondolat a fejemben ...a menyasszonyomnak meglehetősen karakán véleménye van a spiritualitásról ... khmm...

...ezek szerint ne reménykedjek... ;-))

Akkor nekiállok karma-jógázni a párkapcsolatomban.

 

 

Előzmény: Törölt nick (280)
librigirl Creative Commons License 2005.05.06 0 0 277
kicsizsiráf: köszi, hogy felhoztad Tar-t, úgy döntöttem a nyáron leautózom oda:) azt hiszem eljött az ideje:)
valószínűleg egyedül fogok menni, de nem bánom:)

Fóka: hol van ez a központ olaszországban? a hónap végén megyek oda, ha a közelben van, akkor megnézném:)

az én családom sem nagyon érdeklődik ezen dolgok iránt, bár anyukámban van némi érdeklődés...az is lehet, hogy csak miattam:) éppen ezért nem is nagyon szoktam felhozni előttük ezeket a dolgokat...elfogadják és tiszteletben tartják a dolgaimat.
viszont nagyon érdekes, hogy egy barátnőm, akivel szintén nem nagyon beszélgettem ezekről a dolgokról, mert úgy láttam őt sem érdekli igazán...1x csak elvégezte a reiki 1-es tanfolyamot és azóta nagyon jókat beszélgetek vele és az ő hatására mentem el én is reiki behangolásra:)
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.06 0 0 276
Valami olyasmi jutott az eszembe, hogy kőtáblába kéne a szavaitokat vésni, és néha megkocogtatni vele a konok koponyámat, hogy emlékezni tudjak rájuk! :-D
Előzmény: kicsizsiraf (275)
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.06 0 0 275
Kedves Péter és Fóka,
valóban azért jöttem ebbe a fórumba, hogy megtaláljam a hőn vágyott lelki-szellemi közeget, és máris nagyon sokat kaptam tőletek! Talán nem is sejtitek (vagy talán nagyonis:-)) mennyit jelent most nekem az utóbbi hozzászólásotok! (Vagy ezzel most pont azt árulom el, mennyire nem értettem meg azokat? ;-)) Hálás vagyok érte!
Hare Om!
Előzmény: TörökPéter (274)
TörökPéter Creative Commons License 2005.05.06 0 0 274
Kicsizsiráf,
sajnos ezeket a belső élményeket nem lehet mindenkivel (akárkivel) megosztani. Kell hozzá egyfajta érzékenység, tudatosság, lelki érettség... sokféleképpen lehet nevezni.
Én magam is sokkal kevésbé voltam érzékeny az ilyen hatásokra tíz, vagy akárcsak öt éve - az utóbbi években, úgy tűnik, elkezdtek "kinyílni" azok az érzékeim is, amiknek korábban a létezéséről sem volt tudomásom. Ezt a folyamatot nem lehet siettetni - sem magunkban, de pláne nem másokban.

Szerencsémre én olyan társat találtam az életemhez, aki érti és érzi ezeket a dolgokat - sokmindent nálam sokkal jobban is! Neki ez velszületett, nekem meg kell tanulni. De meg vagyok róla győződve, hogy mindenki képes kifejleszteni ezt magában, csak gyakorlás kérdése.
Ugyanakkor nekem is van olyan családtagom - a bátyám -, akinek a szemében én egy jóindulatú bolond vagyok, akinek fogalma sincs a való életről ;-) Vele nem szoktam erősködni, már megtapasztaltam elégszer, hogy felesleges megpróbálni neki elmagyarázni olyan dolgokat, amiket nem vesz be az esze :-(
A te családtagjaid legalább elfogadják a te külön utadat - ez az első lépés a megértés felé. Légy te is türelmes velük... idővel, ahogy magad haladsz előre az önmegvalósítás ösvényén, a személyes példád, a megélt boldogságod és harmóniád segít majd felébreszteni őket is :-)))

Magam is materialistaként és ateistaként nőttem fel, úgyhogy tudom, hogyan működik ez a fajta világnézet. Vannak jó oldalai is, sőt ezek - a logikus, tiszta gondolkodásra való törekvés, az élményeink, érzéseink, véleményeink, motivációink elemzése, megkérdőjelezése - fontosak a jógában is! Mivel az elménk önbecsapó képessége határtalan, fontos az, hogy ne vegyünk készpénznek bármit, ami belső élményként megjelenik számunkra.
Másfelől viszont az is fontos, hogy nyitottak maradjunk mindenre és ne utasítsunk el semmit csípőből. Én nagyon jó hasznát veszem a mérnöki logikámnak, de tudom, hol vannak a határai és onnantól fogva átadom a vezetést a belső érzéseimnek, az intuíciómnak. Na ez az, amit sokan nem tudnak megtenni, mert ez számukra egyfajta "ugrás a semmibe".
Péter
Előzmény: kicsizsiraf (271)
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.05 0 0 272
Próbáltam készíteni képeket, de hamar lemerült a telefon. Nem mondom, hogy sajnos, mert ez csak alátámasztja az élmény spirituális jellegét - képeken meg nem örökíthető, csakis bensőleg átélhetőségét.
Ezek még a bejáratnál készültek:
Előzmény: kicsizsiraf (271)
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.05 0 0 271
Kedves Fóka!
Jó olvasni a visszaemlékezéseidet a helyről, ahol annyira erősen érezhető, tiszta energiák működnek. Erről nekem a Tari sztúpánál tett látogatásom jut eszembe, azt hiszem azelőtt nem volt még ahhoz hasonló élményem. Kicsit több, mint egy hónapja lehetett, hogy a kedvesemmel Salgótarjánba látogattunk egy ismerősünkhöz. A városhoz közeledve egyszercsak egy különös hófehér "cukortornyot" pillantottunk meg, és csak odaérve hasított belém a felismerés, ez AZ a buddhista sztúpa, amiről már olvastam korábban, és sejtelmem sem volt, hogy errefelé van. [Nem vagyok egy földrajz zseni!:-)] Akkor nem mehettünk be, de néhány órával később, hazafelé menet arra fordultunk. A hanyatlóban lévő nap fényében még szebb volt az egész!
Először úgy gondoltam, elég, ha a bejárat közelében maradok, mert fogalmam sem volt, hogy be szabad-e menni olyankor, estefelé. Megcsodáltam a tibeti stílusú, festett faépületet (teázót) a bejárat közelében, de aztán egyre beljebb haladtam, nem tudtam nem megtenni. (A barátom eközben az autónál várt, ő meglehetősen materiális ember, és azt hiszem "ösztönösen" maradt távol a helytől.)
Szóval a sztúpa felé haladva, lépésenként egyre inkább körülölelt a hely szelleme, és amikor az ösvény végén szembefordultam az épülettel, elmondhatatlan érzés lett úrrá rajtam. Nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, olyan megrázó élmény volt. (Most sem tudom igazán szavakba önteni) Leginkább "a tékozló fiú hazatér" jelenethez tudnám hasonlítani, volt benne valami megbánás szerű, ugyanakkor örömteli "itthon vagyok" érzés. Az imazászlók, a csengettyűk, az imamalom körbefordultakor megkonduló hang..!
Végül könnyes szemmel mentem vissza a kocsihoz.

Mindezt azért írtam le, mert korábban a Vipassana jótékony hatásával kapcsolatban ezt írtad: "Az igazsághoz hozzátartozik, hogy erről a családomnak kicsit más a véleménye."
Ez mit takar pontosan?

Ahogy fentebb említettem, a barátom még a kapun sem ment be, szemrehányás nélkül, türelmesen várt rám odakint. Aztán figyelmesen végighallgatta az élménybeszámolómat, de nem tudott benne osztozni. Ezt nagyon sajnálom. Ahogy azt is, hogy más családtagommal, még az édesanyámmal sem tudok az ilyen élményeken osztozni - valahogy körülöttem mindenki bizalmatlanul kezel mindent, ami ködösen emlékeztet a vallásra.
Persze nem próbálnak eltéríteni semmitől, mert boldogabbnak, és kiegyensúlyozottabbnak látnak, mint azelőtt, és ezt nem akarják tönkretenni. Hálás vagyok nekik ezért, de még boldogabb és kiegyensúlyozottabb lennék, ha meg tudnám osztani velük mindazt, amit megélek!
Előzmény: Törölt nick (269)
Késmárki Creative Commons License 2005.05.05 0 0 270

Kedves Fóka!

 

Nagyon köszönöm az infókat. Ha elfogadják a jelentkezésem

(remélem a munkahely sem szól közbe), akkor mindenképpen elmegyek a "kurzusra".

 

Bhavatu Sabbhe Mangaalam

 

 

Előzmény: Törölt nick (269)
Késmárki Creative Commons License 2005.05.05 0 0 268

Sziasztok!

 

Először szólok bele a társalgásba, de kb. egy hónapja már folyamatosan csekkolom a topic történéseit.

 

Szeretném mindenkinek megköszönni a leírt ötleteket, tanácsokat: ezek hatására döntöttem úgy, hogy elkezdek jógázni.

 

Négy hete beiratkoztam a Spirituart egy kezdő tanfolyamára. Valaki - talán Fóka - korábban a Mátrix-hasonlatot használta, és én is pontosan így érzek most: fantasztikus megtapasztalni a jógázás fiziológiai-spirituális hatásait, és - annak ellenére, hogy a kezdet kezdetén járok - már érzem: milyen az, amikor az ember valóban kiegyenesedik, valóban mély levegőt vesz, körbenéz és felsejlik előtte, hogy saját élete és a körülötte lévő világ kuszasága milyen általános harmóniát takarnak el a szemei elől.

 

 

Fóka!

 

Említetted, hogy voltál egy a Vipassana-"kurzuson" (Olaszországban). Meg szeretném őket jobban ismerni, a neten ezt találtam:

 http://www.hungarian.dhamma.org/tiki-index.php

Gondolom, ugyanezen voltál. Ez is tíz napos, ők is S.N.Goenka mesterre hivatkoznak.

 

A következő alkalom nyár végén lesz, Hatvanban. Van infód akár a hatvani táborról, akár a szervezet magyar ágáról? Előre is köszönök mindenfajta véleményt, tanácsot.

 

Előzmény: kicsizsiraf (267)
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.05.04 0 0 267
Szép színes dresszeket nem találtam, csak ezeket:
Jópofa pólók "nemszeretem gyakorlatokhoz" :-)
Azt hiszem, csináltatok én is ilyet, magyar változatban. Ki kér még? :-))
librigirl Creative Commons License 2005.05.04 0 0 264
úgy tudom elképzelni ezt a versenyt, mint egy torna versenyt...gondolom azt pontozzák, hogy milyen tökéletes egy póz...biztos van kötelező gyakorlat és van szabadon választható:)) és biztos frankó szines dresszekben vannak a versenyzők:))
Előzmény: Törölt nick (263)
librigirl Creative Commons License 2005.05.03 0 0 262
jóga világbajnokság...el sem tudom képzelni...mit mérnek vagy pontoznak ott? nyugati ember betegsége, hogy mindenből versenyt és teljesítmény mérést csinál.
az egyik dolog, amit szeretek a jógában, hogy eszebe se jut, hogy azt nézzem a másik jógázó már 10 percig tud időzni egy ászanába vagy körbe tekeri a nykán a lábát, mert nem ez a fontos. nekem nagy siker volt, hogy a rossz térdemmel képes voltam megcsinálni egy olyan pózt, amit az előző héten még csak mentálisan voltam képes gyakorolni.
Előzmény: kicsizsiraf (260)
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.04.23 0 0 261

Miközben azon töprengtem, hogyan fogalmazzam meg a butácska, fél lábon álló szavaimmal azt, amit szeretnék itt megosztani veletek, arra jutottam, hogy jobb, ha kitörlöm a hozzászólásom felét. Aztán az is eszembe jutott, hogy egyszer Osho: A bárányfelhők útja c. könyvében találtam egy (egyébként sok) nagyon jó gondolatot, ami pont arra vonatkozik, amire a dilemmám végső soron visszavezethető. Beidézem, ha nem baj:

"Az akarat szüli az ellentéteket. Az akarat leszűkít, és bezár egy kis szigetre, és ezzel... elkezdődik a küzdelem. Ha nincs akarat, akkor nincs ellentét sem. És ne feledd: akarattal nem tudsz kimászni a fejedből. Levághatod — az sokkal könnyebb... de kimászni onnan szinte lehetetlen, mert minden elmélet — és a hoz­zájuk kapcsolódó elméletek is mind — a fejben születnek."

Ennyi.
kicsizsiraf Creative Commons License 2005.04.23 0 0 260
Halihó!

"aztán még így beszélgettek egy darabig..." - Biztosan amerikai film volt. Egy olyan országban, ahol jóga-világbajnokságot rendeznek, nem meglepő, ha az a legtermészetesebb dolog, hogy társalogsz sirsászana közben. :-)

Előzmény: Törölt nick (259)
librigirl Creative Commons License 2005.04.22 0 0 258
Kedves Fóka!

Megörültem, hogy te is reikis vagy:) a hónap elején lettem behangolva, még tart a tisztulás...na ez off itt, csak megörültem neked:)

skóttal kapcsolatban, nyílván az első, hogy az orvoshoz megy...azt hittem ezen ő már túl van.
Előzmény: Törölt nick (247)
TörökPéter Creative Commons License 2005.04.21 0 0 257
Igen, nagyon jól mondod. A póznak nagyon fontos szerepe van abban, hogy el tudjunk lazulni, de az éberségünket meg tudjuk őrizni, ne szunyókáljunk el :-)
Erre szerintem az olyan ülő pózok a legjobbak, amelyben a gerincet egyenesen tudjuk tartani. Lehet keresztbetett lábakkal, féllótuszban, lótuszban, sarokülésben stb. - kinek melyik működik jobban.
A médiában látható pózokon jókat szoktam kuncogni magamban, mert lehet, hogy a laikusoknak nagyon meggyőzőnek tűnnek, de lerí róluk, hogy öt percnél tovább nemigen lehet bennük megmaradni ;-)
Fontos, hogy a térdek ne legyenek feljebb, mint a csípő - ellenkező esetben a csípőt nem, vagy csak folyamatos erőfeszítéssel tudjuk egyenesen tartani. A stabil csípő mindennek az alapja, enélkül nem tudjuk a gerincünket sem egyenesen tartani. Lehet törökülésben is meditálni, de ilyenkor jó, ha egy kemény párna vagy összegöngyölt takaró szélére ülünk, hogy megemeljük a csípőnket. A meditációs párna remek találmány :-)
A fejünket legjobb, ha lehajtjuk, a tarkót ellazítjuk (de a gerincet továbbra is tartsuk egyenesen!)
Én elég hasonlóan szoktam ülni, mint ahogy a te leírásodból kiveszem, nekem is ez működik legjobban. Egy időben sarokülésben is gyakoroltam pranajamát, de az kevésbé bizonyult számomra stabilnak, elfáradt benne a derekam.
Péter
Előzmény: Törölt nick (256)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!