>Talán elmehetnénk a Nyelvtudományi Intézetbe, ott a fonetikai laborban lemérhetnék ezeket az ejtéseket, és kiderülnek, hogy a belső hallásod alapján érzed másnak azt a hangot, egyébként az objektív mérések azonos kategóriájuknak fogják mutatni.
Izgatottan hallom, hogy léteznek objektív mérési módszerek a hangok kategorizálására. Én meg küzdök itt ezzel a nyomorult gépi beszédfelismeréssel, oszt 74% fölé sehogy se megy!
De most viccen kívül, egy hang olyan, amilyennek az ember hallja. Lehetőleg persze fonetikus szakértő. De arról is olvastam már cikket, hogy két különböző szakértő hány százalékban ért egyet, ha hangokat kell nekik címkézni. Messze-messze 100% alatt volt!
Valószínűleg most sem értettél meg. Az élettani trivialitás, hogy az ember a saját hangját másnak hallja, mint mások. Lehet, hogy te azt, amit ejtesz, ne érzed c-neke, de más annak hallja. Erre utaltam, hogy mérjük le: a fonetikusoknak megvannak a tapasztalati skálái az egyes hangok spetrumáról.
Az sem döntő érv, hogy máshoz van a nyelved. Bizonyára nagyon máshol nem lehet. A legfőbb megfigyelni való, hogy vajon hány hangot ejtesz, amikor kiejted az angolul 'keats'-nak jelzett hangsort, persze, az utolsó egységre gondolva. A 'Keatsszel' írásmódot alátámasztó ejtés lényege, hogy különválasztható a t és az sz. Ha viszont nem választható szét, akkor az bizony c. Ennek lehet próbája a szó tagolása.
Ez lehetséges így: kit - szel, vagy így kít-sszel, vagy így kítsz-szel. Ebből a középsőt kizárhatjuk.
Aki az első módon ejti, az ellentmondásba keveredhet saját magával, amikor ezt ejti kítsz-nek, ugyanis változtatja a tövet. Ráadásul így ejteni: k+í+t+sz, nem is lehet: a 'keatsnek' szót - hiperkoreekció nélkül - csak 'kícnek'-nek lehet ejteni. Magyar torok nem tudja másképp.
A nyelv nagyjából ugyanott van (a c-nél nagyon kicsit lejjebb), viszont a levegő másképp jön ki. A tsz-nél a felső ajakra "fúj" kifelé, a cc-nél az alsóra és a szájüregben marad.
Talán elmehetnénk a Nyelvtudományi Intézetbe, ott a fonetikai laborban lemérhetnék ezeket az ejtéseket, és kiderülnek, hogy a belső hallásod alapján érzed másnak azt a hangot, egyébként az objektív mérések azonos kategóriájuknak fogják mutatni.
Talán az is érdekes lenne, hogy hogyan ejted: Ketasnek, Keatsről, tgsz-szel vagy c-vel.
Asszem pont erre az esetre vonatkozik a következő bölcs mondás: "Mindenkinek joga van úgy ejteni az idegen neveket, ahogy akarja." (Everybody has the right to pronounce foreign names as he chooses. – Winston Churchill)
Ezen azért pontosítanék: Az MHSz.-re ráadta az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága az áldását. Ez persze egy ekkora műnél és egy ekkora testületnél inkább gesztusértékű, mint tartalmi (nem lehet más). Az OH. esetében ilyen testületi áldás nem született, de mind a szerzők, mint a lektorok erősen kötődtek a bizottsághoz (és akkor most aránylag gyengén fogalmaztam). Jelen esetben egyszerűen arról van szó, hogy az MHSz. megoldása szembemegy az AkH. betűjével, tehát ezt a hibát ki kellett igazítanunk. Természetesen alapos megfontolást, konzultációkat követően.
Ja, jó, látod, ilyenfajta ejtés (m. sakespeare) eszembe sem jutott (mert számomra annyira abszurd), azt hittem, a v-és ragot egy ang. ['ʃeɪkˌspɪɚ] hanghelyettesítéses m. sékszpia alakhoz toldottad.
Úgy látszik, ideje lenne összegyűjteni a szubjektív helyesírásokat, és megpróbálni azokból szintetizálni egy szabályzatot. Akkor minden fülnek meg lehetne felelni. Igaz, egy dolog még sosem sikerült - átlagolt ízléseket elfogadtatni.
Nem sietném el a helyedben. Azért, mert meglehetősen kategorikus agresszivitással támasztják alá a hozzád közelebb álló véleményt, attól az még nem lesz igaz.
A magyar helyesírási rendszer talán legtöbbet kárhoztatott hibája, hogy a rendszerszeráségét folyamatosan megtörik szubjektív álláspontok alapján. Valójában mindenki írhat úgy, ahogy akar. Igazából sem jogi sem erkölcsi szankciója nincs. De ha már valaki igazodni akar a helyesíráshoz, akkor annak az elveit vegye figyelembe, ne pedig szubjektív megközelítéseket.
Erről van szó. Bizonuos körökben sokat gúnyolódtak az első titkáron a hiperkorrekcióért. De úgy látszik, ez nem is olyan mulatsággos. És szerintem c-nek ejted (legalábbis, ha nem figyelsz gondosan a hiperkorrekcióra). KI kéne mérni.
Hálásan köszönöm a hozzászólásokat. Nem gondoltam volna, hogy tudatlanságom ilyen sok reakciót vált ki. Nekem elnyerte a teccésemet - akarom mondani a tetszésemet - a Batesszel változat. Egy biztos, ez egy nagyon jó kis fórum... ide többször is ellátogatok majd a jövőben.
egymás után haccor kiejtettem, azután elkaptam, és most ott tartok, hogy az agyam/tudatom harcol a fülem ellen (vagy fordítva, esetleg ordítva, a Keatscel miatt...)...
Szubjektíve, esztétikailag, a Keatsszel format viathatlanul tarol a Keatscel felett, és még olyan értelemben értelmes is, hogy bár Keats magyarul [kíc(c)] + VAL = /kíc(c)+cel/ = [kíccel], addig a /t+s+s/ sor is (ami a <tssz> grafémának felel meg) [cc]-t adna a felszínen.
Ezért is nem zavaró "fonotaktikailag" az első írásmód (bár szigorúan véve a helyesírási szabályt nem helyes), grafotaktikailag pedig már tárgyaltuk, szebb.