Hibás az a feltevés, hogy a mágnes és a vezető esetében csakis a relatív elmozdulás számít.
Na megtaláltam, ez az első bekezdés a cikkben. Pont ellentétesen olvasunk cikket: én rögtön a "szexjelenethez" lapozok, vagyis oda, ahol a nekem érdekes dolgok vannak: pontos állítások, előfeltevések, bizonyítások, ilyesmi. Te meg csak a bevezetőt olvasod el, ami a "mese" rész, inkább arról szól, hogy mi a motivációja szerzőnek, egyáltalán hogyan illik bele a cikk az akkori tudományos eredmények sorába (megteremti a kontextust). És te, ha elolvastad az első bekezdést, akkor eldobsz kaszát-kapát, és ordítva reklamálsz, hogy át lettél verve. Az általad kiemelt rész csak az egyik megfigyelés a sok közül, hogy van valamiféle szimmetria világban az egymáshoz képest mozgó inerciarendszerek között. De nem ez volt a kiindulási alapja a cikknek, egyszerűen ez egy motiváció a sok közül. Amúgy szerinted nem igaz az állítás? Nem mindegy annak a szerencsétlen dinamónak, hogy a tekercset mozgatom a mágneshez képest, vagy fordítva?
Vagy úgy gondolod, hogy aki a részecskefizikához ért, az automatikusan ért a relativitáselmélethez is?
Ez az első teljesen korrekt kijelentésed, amit látok itt a fórumon. Igen, így van, nincs részecskefizika (spec.) relativitáselmélet nélkül. Sem az elméleti részét nem lehetne érteni, de a kísérleti berendezések nagy része sem működne a spec.rel. figyelembevétele nélkül. Csak egy egyszerű példa: a CERN LHC-jának 27km-es gyűrűjében akkora energiával mennek a protonok és antiprotonok, hogy a klasszikus fizika szerint a fénysebesség 60-szorosával kellene hasítaniuk. Ehelyett ténylegesen épp egy kicsivel, 11 km/h-val a fény sebessége alatt mennek a részecskék. És a periodikus gyorsítófeszültséget éppen erre lövik be. Ha a hatvanszoros sebességgel számolnának, akkor rossz ütemben próbálnának gyorsítani, nem működne az LHC, rég be is zárhatott volna már az egész CERN, és ezt a kitűnő World Wide Webet sem találták volna még föl :)
Hol értelmezi Einstein a MM-t a cikkben bárhogy is?
Hibás az a feltevés, hogy a mágnes és a vezető esetében csakis a relatív elmozdulás számít.
Mondjuk én itt a problémádat sem értem, de rámutathatsz a cikkben, hogy ott miként szerepel az általad vitatott kijelentés. Egyébként az az érzésem, hogy te ebben a kérdésben, nem a relativitáselmélettel, hanem a Lorentz féle erőtörvény (F=qE + qvxB), a Maxwell-egyenletek és azok Lorentz-invarianciájával hadakozol. De lássuk először pontosabban a probléma felvetését.
Első körben ez elég. Ha tényleg érdekelt volna, akkor rákérdeztél volna a részletekre.
Ehelyett mit írtál? Azt, hogy "Szerintem hazudsz".
Ezzel el is árultad, hogy igazából nem is érdekel a magyarázat, mert már előre eldöntötted, hogy hazugság.
Nem, az én ítéletem ez ügyben nem a priori, hanem a posteriori. Még a relativisztikus világban is vannak bizonyos események, amik egymással kauzális viszonyban vannak, ez is ilyen. Ha visszaolvasol, egy csomószor nekifutottam, hogy normálisan rákérdezzek a részletekre - te mindig azt az utat választottad, hogy a konkrét kérdéseket nagyon gondosan kikerülve, belekötöttél környezetükből kiragadott félmondatokba, vagy akár egyes szavakba. Nézd, az a helyzet, hogy nagyon sokféle emberrel nagyon sok helyen dolgoztam már együtt. Elég gyorsan le szoktam venni, ha valaki hamukál, pláne ha szakmai kérdésről van szó. Az egyik ilyen megbízható jel, ha valaki nagyon egyértelmű és konkrét kérdésekkel kapcsolatban megpróbál úgy tenni, mintha meg sem hallotta volna azokat. De van egy csomó más jel is, amivel kiadod magad, nem kell Sherlock Holmesnak lenni hozzá, hogy észrevegye az ember. Akárhogy is, ha látom a sumákolást, az esetek nagy részében ilyenkor udvariasan félrenézek, nem olvasom az illető fejére a hazugságot. Viszont te egyenes válaszok helyett sértegetsz élőket és holtakat, még azt a tiszteletet sem adod meg másoknak, amit magadnak elvárnál. Ilyenkor már nem szoktam szükségét érezni én sem az udvariassági körök futásának, hanem nyíltan, egyenesen beszélek.
De a korrektség kedvéért, itt vannak azok a kérdések, amiket korábban már feltettem neked, és ha normálisan megválaszolod őket, akkor hajlandó vagyok elhinni, hogy tényleg van valami elmélet a tarsolyodban, nem csak vetítesz itt:
80629: Miért hurcolja az étert a Föld, és miért nem az ISS (utóbbi is Föld-anyagból van, legfeljebb kisebb)? Esetleg az ISS is viszi magával, de csak a belsejében? Meg ha hurcolja a Föld, akkor milyen magasságig? 1km,10 km, esetleg 1000km?
80664: Miben lenne más az általad javasolt MM, mint amit teljesen praktikus okokból a lézergirók ott amúgy is csinálnak az ISS-en?
Láthatóan azért nem írsz négymondatos fórumos visszapofázásokon kívül semmitse, mert nem is vagy elég olvasott, hogy írási stílusod legyen, amivel olvasható hosszabb szöveget tudnál megfogalmazni.
"Akkor miért nem a részecskefizikáról osztod az észt?"
Arról teszi, szerencsétlen!
Már megint eluralkodott rajtad a Duning-Krügered? Fel sem bírod mérni, hogy a másik mennyivel többet ért az adott dologból, és hogy helyes ismereteket ad át.
"A kvantummechanika szerint az elektromágneses kölcsönhatás részecskéje a foton. Akkor ez nem igaz?"
Qrvára mocskosul semmit nem értesz te ehhez.
Amin senki sem csodálkozik, hiszen világraszóló szerencsétlenkedést követtél el olyan egyszerű mechanikai példán is, mint a körmozgás dinamikája. Szimplán még a newtoni fizikát sem éred fel ésszel.
"A QFT meg azt mondja, hogy "Minden részecskéhez tartozik egy mező (pl. elektronhoz Dirac-mező, fotonhoz elektromágneses mező). Nem körkörös magyarázat ez?"
Nem.
"Akkor most a foton részecske, vagy nem?"
A foton az elektromágneses mező gerjesztése. Lehet "részecskeként" is modellezni, meg lehet hullámként. Csak attól függ a dolog, hogy melyik MATEMATIKAI leírás a hasznosabb. (Most veszem észre, neked a matek olyan mint vámpírnak a fokhagyma.)
De nagyon ne lovald bele magadat a dologba, mert az ÖSSZES KVANTUMOS részecske ilyen: lehet "részecskeként" is modellezni, meg lehet hullámként, mikor melyik modell a hasznosabb. Például amikor elektronnal (vagy fullerénnel!) végeznek kétrés-kísérletet, akkor a hullámmodell az előnyösebb.
Na, éppen ezért hasznosabb még a matekhozhülye szavannamajmoknak is a kvantummezőelméletek modelljét magáévá tennie: a "részecskék" csupán a mezőértékek helyi durva ingadozásai. Amik ugyebár "hullámok"? De mivel lokalizált a durva ingadozás, azért egyfajta "részecskének" is tekinthetőek, amik éppen azon a ponton vannak a térben.
2. Hibás az a feltevés, hogy a mágnes és a vezető esetében csakis a relatív elmozdulás számít.
A Michelson-Morley kísérletnek megvan az ésszerű magyarázata, de nem az, hogy nincs a fénynek közege. Ebben Einstein nagyot tévedett, és 15 év múlva korrigálta is.
A mágnes és a vezető esetében pedig egyszerű kísérlettel kimutatható, hogy nem a relatív elmozdulás mérvadó.
Tehát mindkét kiinduló gondolat hibás.
De majd te elmagyarázod, hogy Einstein nem is úgy gondolta, de ha úgy is gondolta volna, az sem számít.
"Minden részecskéhez tartozik egy mező (pl. elektronhoz Dirac-mező, fotonhoz elektromágneses mező).
A mező kvantálása során bevezetjük a teremtő és megsemmisítő operátorokat, amelyek részecskéket hoznak létre vagy tüntetnek el.
Egy részecske nem önálló „golyó”, hanem a mező egy kvantált gerjesztése."
Ezt azért lefordítom matekhozhülye szavannamajom elképzelésre: minden egyes fajta kvantumfizikai "részecskéhez" tartozik EGYETLEN DARAB mező, ami faltól-falig kitölti a teljes teret. Elképzelheti a majmunk úgy, mint az írásvetítő fóliákat, amiket egymásra rakunk, és a tartalmuk ugyanabban a síkban van, de más-más fólián.
Na, az adott részecsketípushoz tartozó mezőben itt és ott durvábban ingadozik-rezeg a mezőérték, ezeket a helyeket úgy tekintjük, hogy éppen ott van egy részecske az adott típusból. Ahol a mező nyugalmi "sima" állapotban van, ott éppen nincsen részecske. De ha jobbról érkezik egy gerjesztés zavara, akkor azt úgy tapasztaljuk meg, hogy jobbról jött egy részecske.
A kvantumos részecskék a hozzájuk tartó mező durva zavarai, ún. "gerjesztései". És ha valakinek az előbbiekből nem jött volna le - mert mondjuk egy szellemileg visszamaradott szavannamajom - akkor még egyszer: ugyanannak az egyetlen teljes térre kiterjedő mezőnek számtalan ponton lehet egyszerre gerjesztése, és persze bármikor felbukkanhat egy újabb vagy eltűnhet egy, attól függően, hogy a mező éppen kölcsönhatásba lépett-e ugyanazt a teret szintén kitöltő valamelyik másik mezővel és az energiát átcsatolta oda az adott részen, vagy onnan jött ide energia.
Only a Sith deals in absolutes. Nagyon is van foglalmam róla, részecskefizika szakirányon végeztem. Amit nem tudok, hogy miként adjam át neked a fejemben lévő tudást matematika nélkül. Ugyanis a kvantumvilág annyira eltér az ember által közvetlenül megtapasztalható dolgoktól, hogy nekem (és mindenki másnak is) a matematikai mankója kell a magabiztos mozgáshoz. Mivel te deklaráltad, hogy ne vagy hajlandó matematikát használni (bár ezzek végeredményben a logikus gondolkodást dobod félre), ezért kerestem valami olyan képet is, ami ugyan nem 100%-ig korrekt, de legalább mélyebb matek nélkül elmesélhető. És mielőtt ebbe is belekötnél: a nem 100%-ig korrekt modell nem azt jelenti, hogy eredendően rossz, hanem hogy max. nagyságrendi becsléshez jó.
Azt végül letisztáztuk, hogy Einstein nem írt semmit a fotonokról a vonatkozó 1905-ös cikkében, pláne nem írt olyat, ami gyermetegnek nevezhető. Most akkor áttérhetünk a Mozgó testek elektrodinamikájára. Melyik az a két alapgondolat abban a cikkben, ami nem hibás szerinted?
Ebben (is) tévedsz. Szerintem a hullámoknak nincs mechanikus analógiája, ettől hullámok.
De ha jól emlékszem, éppen te példálóztál korábban galambokkal.
"Ha nem tudna semmit, nem tudna pl. szabadelektron lézert tervezni."
Nem tudom, hogy Gergő mit tud, ezért nem is nyilatkozok róla.
De, amit ide irkált a fotonról, az tök zavaros. Ahogyan a te írásaid is.
Értem én, hogy nektek védenetek kell a mundér becsületét, és nem mondhatjátok, hogy dobjuk ki a fotont, mert foton nem létezik. Ti nagyon kikapnátok érte. Pedig Einstein már kimondta.
És én is nyugodtan mondhatom.
Már csak azért is, mert én tudom, hogy a fény alkotóeleme nem a foton, hanem a méteres hosszúságú térbeli hullámvonulat. Ennek a rövid neve angolul "wavser", magyarul "vézer".
Ezzel minden fénytani kísérlet logikusan magyarázható. És nem kell hozzá semmi relativista hókusz-pókusz.
A 81034 megértéséhez minimáslis előzetes ismeret kell csak, de ha azt megérted, talán feldereng, miért is kellett egész más matematikai eszközrendszerhez nyúlni, miért csődölt be az egszerű mechanikus analógia, miért nem nem valamiféle newtoni mechanika továbbfejlesztés.
Nem zavaros az, csak teljesen nem érthető meg egy csomó előzetes ismeret nélkül. Próbáltam rávilágítani a különbségere, de ha valakinek semmit sem mondanak az említett matematikai fogalmak, akkor nem fogja rendesen megérteni.
Ahogy Newtonnak a differenciálszámításra volt szüksége a mechanikájának a kifejtéséhez, itt is egy csomó matematikai módszerre van szükség a kvantimmező elmélet kifejtéséhez.
Annyiban találó, hogy nem egy egyszeri esemény (ütközés) rántja ki az elektront, hanem sorozatos esemény rángatja ki.
Ez az, ami félreérthető, és a jelek szerint félre is érted.
Valóban rezonancia van, csak nem úgy működik, ahogy a mechanikus hasonlat alapján el lehetne képzelno. Pl. a híd leszakadás esete a hibás mechanikus hasonlat: rezonancián gerjeszti mondjuk a katonák lépése, egyre nagyobb amplitúdóval rezeg, végül leszakad. Ez egy kumulatív folyamat, van köztes állapot, a híd egyre jobban rezeg, majd eléri a kritikus szintet, és leszakad.
Elektronnál ilyen semmi módon nem figyelhető meg. Nincs olyan köztes állapot, hogy már eléggé begerjesztettük, de még nem szakadt ki. Nem kumulatív a folyamat.
Nem egyszerűen arról van szó, hogy nem elég ügyesen vizsgáljuk. Nézzünk egyetlen ilyen elektront. Kezdjük gerjeszteni. Ha egyre jobban gerjedne, azt várnánk, hogy ahogy telik az idő, egyre nagyobb valószínűséggel szakad ki a következő időegység alatt. A híd ezt tenné, ha már egy perce menetelnek, nagyobb vaklószínűséggel szakad le a következő percben. De az elektron nem ilyen, ha egy adott időpontg nem szakadt ki, mindegy mi volt előtte, ugyanakkora valószínűsége van, hogy a következő időegységben kiszakadt. Ez azt mutatja, hogy ez nem egy kumulatív folyamat.
