Mi tényleg nem szavakon vitatkozunk, hanem a lényegen. Amit Te Eötvösröl irsz azt nem kommentálom most és mégegyszer. Már azért sem mert Te matematikus vagy, és úgy sem érted igazában meg, mi is volt az az 'inga mérés'.
Bocs, de én nem következtettem semmire, hanem csak elmondtam, mit értünk Lorentz-transzformáción. Nem beszéltem semmiféle kölcsönhatásról vagy invariáns távolságról. Hogy jön a csizma az asztalra? Asszem teljesen fölösleges reagálnom a hozzászólásaidra a jövőben.
De az egy tankönyven sincs leírva, hogy a kölcsönhatás a c-vel csak egy invariáns távolságot definiál! Minden ezen túlmenö következtetés, a Tied is, smú.
Ez nem egy fizikai átgondolás volt, hanem elmondtam, mit jelent a Lorentz-transzformáció. Egy modellről beszéltem, ezen már ne vitatkozz. Le van írva minden tankönyvben.
A matematikában nincsenek természeti törvények, de a fizikában igen. Persze a természeti törvények érvényességét behatárolja a megfigyeléseink érvényessége. A súlyos és tehetetlen tömeg azonosságát (ahol a fogalmak azt jelentik, amit már leírtam, szavakon nem érdemes vitatkozni) Eötvös és mások nagy pontossággal kimérték. Ezek után hiába mondogatod, hogy ez nem így van.
Ha átkereszteled a szavakat, akkor a kimondott törvények is értelmüket vesztik. Ha én ezentúl a páros számokat hívom prímszámnak és fordítva, akkor az új definícióval nem lesz igaz a régi tétel, miszerint minden 1-nél nagyobb egész szám előáll prímszámok szorzataként. Hiszen pl. a 3 nem áll elő a 2,4,6,8 stb új prímszámokból szorzatként. Nem látod, hogy ennyire abszurd, amit csinálsz? Persze átdefiniálhatod a súlyos tömeg fogalmát, de ettől még nem sérül a már megállapított régi természeti törvény a régi súlyos tömegre vonatkozóan. Legfeljebb csak új megfogalmazásban kell a modellben kimondani és az új axiómákból levezetni. Komolyan azt hiszed, hogy a fogalmaink határozzák meg a fizikai realitást? Tehát ősember korunkban nem esett a fejünkre a kókuszdió, csak mert nem beszéltünk gravitációról? Ébresztő, Ember!
A 'természeti törvényt' manapság a gravitációs fizikusok csak csalással, intrigálással és az ellentmodó kisérleti eredmények ignorálásával tudják 'fenntartani'.
t1=(t-v*x/c2)/sqrt(1-v2/c2), amit minden bizonnyal Te is ismersz. Eszerint az óra járási üteme a pillanatnyi távolságtól és a sebességtől függ, ami egy közeledő órára éppen azt adja, hogy sietni fog látszani egy álló rendszerből
Rosszul olvasod a képletet. A képlet azt jelenti, hogy ha egy esemény a mozgó rendszerben az (t,x) koordinátákkal rendelkezik, akkor ennek az eseménynek az időkoordinátája az álló rendszerben t1 (feltéve, hogy a (0,0) esemény mindkét rendszerben ugyanaz, vagyis a két rendszernek ugyanaz az esemény az origója). Na már most ha a mozgó rendszer origójához rögzítve mozog egy óra, akkor az óra koordinátái a mozgó rendszerben (t,0) alakúak (hiszen x=0). A fenti képlet szerint tehát az álló rendszerben t1=t/sqrt(1-v2/c2) időt kell várni (az origó eseménytől számítva) arra, hogy a mozgó óra t időt mutasson. Más szóval a mozgó rendszerben sqrt(1-v2/c2)-szer lassabban telik az idő, mint az állóban, és ez független a v előjelétől (vagyis a közeledő óra is lassabban jár, nem csak a távolodó).
Gero73! A fizika nem matematika (de használja azt). "Az egy természeti törvény, hogy a két törvény szerint a kétfajta tömeg arányossági tényezőtől eltekintve megegyezik. " EZ NEM EGY TERMÉSZETI TÖRVÉNY!
Ki ne ismerné a tudosoknak azt a vitáját, ki is fedezte fel az ált.rel gravitációs mezö egyenletét, David Hilbert vagy Albert Einstein 1915-ben? Mindaketten elismerték Newton m a = - GMm/r^2 egyenletét és a részecskékre vonatkozó energia megmaradást, de a hozzáállásuk alapvetöen különbözik. (A fejükben az energia fogalma olyan értelembelen volt rögzítve, amit az addigi fizika a zárt és konzervatív rendszerei súgaltak.) Eistein a spez.rel.-je kibövítésére gondolt az m(g)=m(i) értelmében, amig Hilbert axiómatizálni akarta a fizikát. Engem ez a vita teljesen hidegen hagy, mert egyiküknek sem jött rá a helytálló gravitácós mezöegyenletre. Én is axiomatizáltam a fizikát, de egész más alapokból indultam ki. A stabil részecskék kétfajta töltéséböl és az ezek által okozott nem-konzervativ Egyesített Mezöböl, amit én csak véges tér-idö tartományokban kezelek. Ezzel én nem csak elvetettem Newton mozgásegyenletét a g-mezöben, hanem a részecskék energiamegmaradását is. Az Egyesített Mezö ilyen fajta kezelése a mikroszkópikus rendszereknél még a Hilbert tér formalizmust, a QM hátterét, is elutasítja. Más formalizmus után kell nézni, amit a Hamilton elvem ki is mutat.
"Az egyfotonos kisérlethez egy újabb gondolat: tegyük fel, hogy ötvözzük Selényi kisérletét a szóban forgóval, vagyis a tér minden irányában figyeljük a kibocsájtott sugárzást!" Csak nem hiszed, hogy nem nézték meg, hiszen azért csak ilyen alakúak a kétréses berendezések.
Amint már valaki megjegyezte, az m(i)=m(g) kijelentés (ami egy kvantitatív és nem kvalitatív kijelentés, ezt is figyelmedbe ajánlom) csak akkor nyer értelmet, ha megmondjuk, mit értünk m(i) és m(g) alatt. Newton erőkben gondolkozott. Két alapvető törvényt fogalmazott meg: az egyik szerint egy test tömege lemérhető azon, mekkora erő ad neki adott a nagyságú pillanatnyi gyorsulást, a másik szerint pedig lemérhető azon, hogy egy adott T nagy test mekkora erővel vonzza őt. Az egy természeti törvény, hogy a két törvény szerint a kétfajta tömeg arányossági tényezőtől eltekintve megegyezik. Az arányossági tényezőre szükség van, hiszen a fent szereplő a gyorsulás és T test között semmi kapcsolatot nem feltételeztünk. Az arányossági tényező pontosan akkor lesz 1 (vagyis akkor áll fenn pontosan az m(i)=m(g) a fenti utasítással megadott m(i)-re és m(g)-re), ha a T úgy van megválasztva, hogy a felé a gravitációs vonzás irányába szabadon eső test éppen a-val gyorsul a mérés pontján. Ez pontosan megfelel annak a tapasztalatnak, hogy a szabadon eső repülőben súlytalanság van. Az hogy egy a-val gyorsuló laboratórium nem különböztethető meg egy homogén a gyorsulást okozó gravitációs erőtérbe helyezett laboratóriumtól, a fenti elvnek általánosabb érvényű megfogalmazása, az ún. ekvivalenciaelv (amely az alapja az általános relativitáselméletnek).
Tehát a két testen kiinduláskor pontosan ugyanannyit mutat a két óra. Eltávolodnak egymástól, majd egymás felé közelednek közel fénysebességgel. A kiindulási ponthoz képest az egyik gyorsabban, a másik lassabban megy. Amikor összetalálkoznak, megnézik a két órát. Lesz eltérés? Ha lesz, akkor melyiken?
Annak az órája fog többet mutatni, amelyik kevesebb utat tett meg a két találkozás között.
Sajátságos az eseted. :-) Szóval azt sem értetted meg, hogy a Lorentz-transzformációt inerciarendszerek között lehet elvégezni. Ettől persze még szeretheted a fizikát.
Velem is előfordult ez a matematikával az általános iskolában. Huncut matek tanárom elültette a bogarat bennem, hogy talán szögfüggvényekkel lehetne megoldani a kör négyszögesítését. Ráment egypár boldog napom. Nem sikerült persze, de a matematikát ekkor szerettem meg. Valahogy így lehetsz te is a fizikával. :-)
"Csináltál egy kísérletet, kihoztál valamit, amit rajtad kívül senki se hisz el." --- Ez ellen a fizika maga mutatja az orvosságot: Meg kell 'mérni', kinek van igaza! Az itteni pofázás nem dönt el semmít!
Milyen egy gravitációs? Olyasmi, mint a vízautósokat ölő olajsejk?
Teljesen becsavarodtál.
Csináltál egy kísérletet, kihoztál valamit, amit rajtad kívül senki se hisz el. Akik megnézték a nyers adataidat, nem látják bennük azt, amit te látsz.
Az űrállomások tele vannak apró holmikkal. Semmi értelmeset nem tudtál mondani arra, miért nem különülnek el ezek, hiszen egy űrállomás pont olyan, mint az ejtőgép, csak évekig tart az esése. Adhézióval ködösítettél, ami hihetetlen butaság.
Mondj valami konkrét, komolyan vehető dolgot arra, hogy apró tárgyak miért nem halmozódnak fel az idők során az egyik vagy másik végében a kabinnak. Nincsenek leragasztva. Még ha feltételezzük is, hogy tapadnak valami miatt, az apró rezgések, az emberek tevékenysége időnként elszabadítaná ezeket, lebegni kezdenének, aztán érvényesülnie kellene az iszügyi féle eltérő pályának - elindlnának a megfelelő irányba. Ha százalékos különbségek lennének mi és mg között, az olyan feltűnő lenne, hogy első nap észrevette volna minden űrhajós.
Persze, ha ezeket mind beszervezték a gravitációsok, az más.
Könyörgöm, az egy dolog, ha valaki ilyet mond, mielőtt egyáltalán megnézte volna, mi is az a specrel. De valaki, aki "kutató részecskefizikusnak" necvezi magát és ilyet mond, az tökéletes szegénységi bizonyítványt állított ki önmagáról. Ez teljesen független attól, hogy a specrel vagy altrel helyesen modellezi-e a világot.
Mindenkinek ez az első reakciója, mikor rácsodálkozik a specrelre. Aztán, ha megismeri, megérti.
Az idézett vélemény azon alapul, hogy az időt mindenki ösztönösen abszolut mennyiségnek tekinti. Ha az idő nem abszolut mennyiség, akkor semmi probléma azzal, hogy rendszerfüggő az idő. Mivel általában nem szokták érteni, mi a különbség abszolut és relatív mennyiség között, mondok egy hasonlatot.
Ez a hasonlat most nem relativitáselmélet, hanem sima newtoni mechanika. A sebesség a newtoni mechanikában relatív mennyiség.
Pl. megy egy hajó a vízen 30 km/h sebességgel, rajta előre egy autó 60-nal.
A hajón álló megfigyelő szerint az autó sebessége 60 km/h. Egy a parton álló megfigyelő szerint 90 km/h. Az autó sebessége "egyszerre" 60km/h és 90/h.
Ezt senki sem tekinti önellentmondásnak. Azért nem, mert az emberek megszokták, hogy a sebesség nem abszolut, hanem attól függ, "mihez képest" mérjük.
Nos, a specrelben az idő is ilyen "mihez képest"mennyiség.
A hasonlat itt véget is ér, ha pontosan akarod érteni, rá kell szánnod egy nyugodt délutánt a specrel megértésére.
Rev7, jaj de jó! Na relativitáselméletesek, mi van itt? A testekre vonatkozó óráknál az idö fogalma csak ezekre vonatkozik, és nem függ a két test relativ sebességétöl! A mezö idöváltozását a két test között meg a hullámegyenlet adja meg. Az 'òra' lehet egy gerjesztett atom, vagy egy instabil részecske is. De egy atom az alapállapotban és egy stabil részecske nem egy 'órák'. Na spez.rel.-esek, véglegesen beadhatjátok a derekatokat!
