A férjem felmenői Fingenauer és Hinterstein nevűek. Úgy gondoltuk talán német eredetű nevek, de a Fingenauer nevet a google el sem fogadja, átjavítja Finkenauerre. Milyen eredetűek lehetnek? Van esetleg ilyen nevű ember?
Szakos: Ez nem is olyan egyértelmű, mert a szak szó mai jelentése a nyelvújítás terméke. A történeti jelentések ezzel szemben az alábbiak: ’nyaki mirigyek gyulladása, golyva; toka’, ill. ’szigony, halfogó horog’. Szába jöhet alapként még emellett a szák ’merítőháló’ is.
A Szakos így vagy ’golyvás, tokás’ külalakra utaló ragadványnév, vagy ’(szigonnyal, horoggal, merítőhálóval dolgozó) halász’ értelmű foglalkozásnév.
Hasznos: 1. Az elsőnek elnevezett eredményes munkavégzésére utaló, ’hasznavehető’ értelmű ragadványnév. 2. Esetleg képzőtlen lakosnév a Heves megyei Hasznos településről (amely ma Pásztó része); de volt ilyen helynév Zemplén és Torontál (Bács) vm.-ben.
Krompák: Vélhetően képzőtlen lakosnév a szlovákiai német Krompach (szlovák Krompachy) településnévről, amely a XX. sz. elejéig egyben a magyar név is volt (azóta magyarul Korompa), de a magyarosodott Krompak forma már városnévként is előfordult.
Ui. A település korábbi névalakjáról vett Krumpach vezetéknév már hét éve felmerült a 4256-os hozzászólásban. Akkor ott nem kapcsoltam a felföldi Krompachra. De azóta már azt is tudom, hogy Krumpach egyben a morvaországi Zábřeh településrésze is.
Fajlyik: Vö. szlovák Fajlík ~ Fajlik, amelyik a Fajl alapnév szláv -ík kicsinyítő képzős változata. Az alapnév bízvást azonos a német Feil személynévvel, amely családnevet is adott.
Ez utóbbi Feil név: 1. délnémet eredet esetén ’ibolya’ jelentésű ragadványnév (vö. irodalmi német Veilchen, amely kicsinyített forma). 2. Szerszámkészítő értelmű foglalkozásnév a köznémet Feile ’reszelő, ráspoly’ szóból. 3. Alnémet eredet esetén vagy jellemre utaló ragadványnév az alnémet feil ’hibás, rossz, csalfa, megbízhatatlan’ melléknévből, vagy a ruházatra utal az azonos alakú feil ’fejkendő; lepel, köpeny; durva, rossz minőségű ruha’ főnévből.
Oczella: Szláv név lehet, vö. cseh Ocela, lengyel Ociela, szlovák Ocela. Az a cseh ocel, szlovák oceľ ’acél’ szó kicsinyítő szerepű -a toldalékos származékainak tűnnek (vö. még cseh-szlovák Ocel, Ocelák, szlovák Oceľ, Oceľák). A -l- > -ll- nyúlás magyar hangtani jelenség, vö. szalag ~ szallag.
Sóky, Sóki: Van Sóki nevű ismerősöm, így a név létéről magam kezeskedhetem. Ez egyrészt valóban magyar lakosnév egy Sók nevű településről. Ilyen a volt Nyitra vm.-i Sókszelőce (Selice) részét képező Magyarsók (Šok) illetve a mellette lévő Tótsók (Šalgovce). Kázmér Pozsony vm.-ben is említ ilyen nevű települést, de ezt nem sikerült lokalizálnom.
Ugyanakkor a Sók ~ Zsók egyben régi magyar személynév is, a bibliai Saul név Sau- > Só- rövidülésének -k kicsinyítő képzős alakja. Elképzelhető, hogy a vezetéknév (legalábbis egyes családok esetén) ebből keletkezett apanévként az -i < -é birtokjellel.
Ui. A településnevek vagy erre a személynévre mennek vissza, vagy a régi magyar sok ’falu’ szóval azonosak.
-----
A *Sótey olvasatot teljesen elvetném. Mély hangrendű tövön magas hangrendű toldalék teljesen magyartalan alakulat lenne. Ugyanakkor fonotaktikailag más nyelv névkincsébe sem illik.
-----
A Hingyicz olvasat nagyon rendben van. A jelenkori adatolhatatlanság is megoldódott, hiszen mára a Google beindexelte az itteni ezzel foglalkozó bejegyzéseket: így már van találata. A viccet félre téve: számtalan név nem érte meg a jelenkort, és ha még akkor is ritka volt, akkor mai másodlagos forrásokban sem szerepel. A találtad anyakönyvi bejegyzésben is a feleség családnevéről van szó, és ha nem sokkal korábban kapták a felmenői, akiknek nem volt férfiága, akkor egy-két generáció alatt el is tűnhetett. – Ez pusztán az etimológiát nehezíti meg, hiszen a több adat jobban kijelölheti azt az ösvényt, amelyet vizsgálni érdemes.
-----
Az 1715. évi országos összeírás a Magyar Országos Levéltár Arcanum által feldolgozott adatbázisai közt is elérhető: http://www.arcanum.hu/mol/
Érdekessége, hogy az andódi Czuczor Múzeum szerint a vezetéknév gazdája Czuczor Gergely nagyanyja, bizonyos (?) Ilona, és "Sótei"-nek írja a leszármazási ábrán a vezetéknevet. De én (mellékelem az anyakönyvi kivonat részletét) akárhogy is nézem, inkább "Sóky"-nak látom. Mindkét név etimológiája érdekes lehet. A segítséget előre is köszönöm!
Hingyicz: A jelenkorban kimutathatatlan név. Emiatt azon kívül a primer gondolatomon kívül nem jutott semmi más az eszembe, minthogy a Nyitra vm.-i szlovák Chyndice (magyarul Kis- és Nagyhind) településnév magyarosodásából lett képzőtlen lakosnévről van szó.
Az -ice végű szlovák helynevek -ic formájú magyarosodásához vö. szlovák [Trenčianske] Teplice > magyar [Trencsén-] Teplic.
Hingyi: Vélhetően ugyanarra a településre (településpárra) utal, mint az előző név, csak itt a magyar Hind helynév kapott magyar -i lakosnévképzőt. Ennek a Hindi vezetéknévnek a palóc ejtésformája lehet a Hingyi.
Mosa, Mossa: Kázmér mindkét alakot felsorolja a mai magyar Mózsa vezetéknév XV–XVIII. sz.-i írásmódjai közt. A Mózsa személynévi eredetű (ahogy már 2xkiss is pedzegette), a bibliai Mózes személynév régi Mózses alakja rövidüléséhez járult az -a kicsinyítő képző.
Nem kizárt, bár nem tartom valószínűnek (az érintett településnevek korai kiveszése miatt), hogy a név a 2xkiss említette településekre utaló képzőtlen lakosnévről van szó. A régi személynevekből képző nélkül lett településnevekből képző nélkül lett családnevek esetén nehéz a két (apanévi, ill. lakosnévi) motivációt elkülöníteni.
Az anyakönyvben szereplő Mosó írásváltozat népetimológia eredménye lehet.
Ui. A régi Baranya megyei települést a mecseki Masa-tető földrajzi név őrzi. A település nevét Kiss Lajos azonban nem a Mózesből eredő magyar <Mosa> ~ Mózsa személynévből eredezteti, hanem a szláv Maša ~ Máša (< Mária, Matuš ’Máté’, Matej ’Mátyás’, Maximilian stb.) név átvételéből.
Wiedemann, Wiedenmann: > a Wiedemann szerintem az ismertebb Wittmann egyik formája
1. A délnémet területen a Widmann név alakváltozata, amelynek ott van Wittmann formája is. Ez a mai német Wittum ’hozomány; egyházi vagyon, birtok’ szó korábbi widem(e) alakjának és a névképző szerepű -mann utótagnak a kapcsolata. Ilyenformán jogállási név: egyházi birtokon dolgozó, azt bérlő parasztot jelölt. – A Wittmann többi jelentésénél a Duden nem említi a Widmann alakváltozatot.
N.B. A Wittmann-nál a direkt „erdei ember” értelmezés félreértés. Itt az ógermán *widuz előtagú összetett nevek (pl. mai német Wither ~ Witter < *Widu-harjaz) rövidüléséről van szó apanévképzői szerepű -mann utótaggal. Ennek az előtagnak közszóként ’erdő, fa’ jelentése volt, de személynévi használatában (a germán ókor után) nem volt kapcsolata az erdővel, csupán egy bevett személynév volt. Így nem érdemes „erdei ember”-t emlegetni, mert azzal azt vélelmezzük, hogy az első Wittmann onnan kapta volta a nevét, hogy az erdőben lakott, vagy ott volt járatos. De nem, hanem onnan kapta a nevét, hogy egy *Wito (*Wido) nevű ember leszármazottja volt.
2. Alnémet területen lakóhelyi név, amely azt jelzi, hogy az elnevezett füzes terület mellett lakott, ez ui. a középalnémet wide ’fűz, legelő’ (vö. felnémet Weide) szó és a lakosnévképzői funkciójú -mann utótag kapcsolata.
3. A schleswig-holsteini Wiede*, alsószászországi Wieda (stb.) településre utaló, az onnan való elszármazást, oda való kapcsolatot jelölő lakosnév.
Wieder: Abban igazad van, hogy a német -mann utótag az -er képző szinonimája: alkothat lakosnevet, lakóhelyi nevet, foglalkozásnevet apanevet, sőt melléknevekkel is képezhet ragadványnevet.
Ennek ellenére a Duden a Wiede(n)mann-nál említettek közül csak a 3. pontban részletezett lakosnévi eredetet hozza ennek a névnek a kapcsán, kiegészítve a rajna-pfalzi Wied grófságra utaló motivációval.
Szigorúan mint laikus szólok hozzá, mások adatait idézve.
A Mosa-Mossa alak településnévként is jelentkezik. Erről Fieder Mária Baranya vm.
korai ómagyar-kori helyneveinek nyelvi elemzése c. szakdolgozatában ( Debreceni Egyetem 2007. ) ezt írja: " Mosa, puszta személynévből keletkezett " a Mossa alak
pedig " magyar névadással, és esetleg a bírtoklásra utalhatott."
Mosa település: Baranya vm. É-i részén, Pécstől ÉK-re.
Megerősíti Blazovich László : A Körös-Tisza- Maros köz települései a középkorban c. művében. Másegyház falu kapcsán: " a falunév eredetileg Mosa, Masa alakú lehetett, mint ilyen puszta személynévből keletkezett magyar névadással. "
A név az 1715. és 20-as összeírásokban is többfelé szerepel, általában magyar nyelvi környezetben.
Nemes családok is viselték a Mósa változatot, pl. a Magyarberkeszen ill. Kocsoládfalván bírtokos Mósa Lászlók, de mások is.
Bár a Mósa akár más név is lehet, ez esetleg a Mózes névből ered. Majd a szakértők megmondják, - remélem.
És persze ezektől függetlenül, lehet más etimológia is.
Találkoztam az alábbi névvel: "Mosa" (néhol jól/rosszul kiolvashatóan "Mossa"). Mit gondoltok, mit jelenthet? Még annyi, hogy volt olyan gyermek, ahol "Mosó" lett beírva, tisztán láthatóan "ó" a végén, vesszővel, de ez csak egy alkalommal.
A kérdésedre már választ kaptál szakértőtől, ez csak egy kis részinformáció, amely talán számodra nem is lényeges.
Teljesen véletlenül találkoztam a királyi szolgáltató falvak között olyan említésével, ahol
az igricekhez hasonlóan a lakomák alatti mulattatásért felelős trombitások (trumbatur)
éltek. Ezek korabeli magyar neve 'gajdos' volt.
A dolgozat Solymosi László : Hospeskiváltság c. művére hivatkozik, benne 1293-ból származó forrásban a szó 'goydus' alakjára, itt éppen a hercegi udvar Veszprém megyei zenészei kapcsán. A latin nyelvű forrásban jelentkezett a magyar szó.
Királyi trombitások faluja volt még pl. Hidegkút.
A trombita- gajd- duda- gajdos- mulattató zenész- részeg mulatozás- gajdolás
Köszönöm a válaszokat- a vincelléres vonatkozásra nem is gondoltam!
Ha már Vid: az egyik burgenlandi faluban egyszerre fordul elő a Wiedemann és a Wieder- a Wiedemann szerintem az ismertebb Wittmann egyik formája, de a Wieder is hasonló jelentésű lehet. Korábban fulco ismertette a Wittmann megfejtését: egyházi birtokot művelő paraszt/ erdei ember/ özvegy. Kérdés: össze tudjuk valahogy kapcsolni a két nevet (Wiedemann-Wieder)?
Nem ismerem az érintett személynév elterjedésének pontos jellemzőit az adott időszakban, mindenesetre magyar környezetben sem volt a középkorban ismeretlen, amelyet bizonyít a belőle képződött családnevek sorozata: Vid, Vida, Vidfi, Vidi, Vidó, Vidócs, Vidók, Vidos, Vidosa, Vidus.
A név magyar Vid alapalakjából látható, hogy (dél) szláv közvetítésű, mert a szlávok közt is volt kultusza. Sőt Szent Vid kultuszközpontja Prágában volt, és ő Csehország védőszentje is. De egyben a szászok védőszentje is, amely pedig hozzátehet a németek közti felülreprezentáláshoz.
Ui. A Vitus az adminisztratív nyelvhasználatnak megfelelően latinizált névforma, amely elrejti, hogy mely nyelv szerint honosodott formát használt az illető.
Szerintem Szent Veit / Vitus azért volt elterjedt a németek közt, mert egyike volt a 11 segítő szentnek, ráadásul a vincellérek védőszentje. A magyarországi németek közt általános volt a szőlőtermesztés /borászkodás.
Tudom, hogy nem kapcsolódik szorosan a kérdés a topik témájához, de:
A Vitus, mint keresztnév mennyire kapcsolható biztosan a magyarországi németséghez? Lefutattam egy keresést ezzel a névvel az 1715-ös listák között: a Vitushoz az esetek kb. 80%-ában németes családnév tartozik. A wikipédia szerint késő latin eredettel bír, de nem zár ki egy germán vonatkozást sem. Német területről származhat ez a névadási szokás, vagy a már Magyarországon polgárosodott németség sajátossága ez (a latin miatt esetleg)?
Katona: A Lakatos névvel való együttállása szerintem alkalmi dolog: egy régebbi családnévhez járulhatott egy ragadványnév, amely éppen foglalkozásnévi is lehetett, de pl. a házastárs (vagy jellemző ismerős) vezetékneve is.
Maga a Katona szó foglalkozásnév. Kázmér szerint a mai általános jelentése a XVIII. sz.-tól datálható, korábban ’valamely vitéz fegyveres szolgája’, ill. ’(nehéz fegyverzetű) lovas’ értelmű volt. A szó egyébként – az úr-hoz és az asszony-hoz hasonlóan – fokozatos „leértékelődés” részese, a legelső előfordulásakor (a XV. sz.-ban) ui. ’kormányzó’ jelentésű volt. Érdekes, hogy a lengyelbe kerülve katan(a) hangalakban ’öreg katona’ értelmű lett.
Mivel a családnevek jóval a XVIII. sz. elé tehető, így a korai jelentésből kell kiindulni, vagyis ’fegyveres kíséret’ tagja. A lengyel tanúsága alapján ’leszerelt vagy rangidős katona’ is lehet a motiváció.
Ui. A katona szó végső soron ugyanaz az etimon, mint a kapitány szó, csak északolasz közvetítéssel.
Porkoláb: A 11147-es még áll. Ez a szó is leértékelődött, az elsődleges jelentése a ’várnagy’ volt, és az irodalmi német Burggraf (tulajdonképpen) ’várgróf’ bajor-osztrák purcrāv alakjából származik a mássalhangzó-torlódás feloldásával, r : r > r : l elhasonulással és v > β (w) > b hanghelyettesítéssel (az utóbbihoz vö. német Wagner >magyar bognár). A ’börtönőr’ jelentés a XVI. sz. végéről adatolható.
Posta: A meglátásodat Kázmér Miklós és Hajdú Mihály is tulajdonképpen visszaigazolja, mert ez a nevet foglalkozásnévnek tartja a posta szó régi ’lovas posta, küldönc, postás’ jelentéséből. A szó a magyarban a XVI. sz. elejéről adatolható, és tulajdonképpen a latin posita ’elhelyezett, felállított’ nőnemű befejezett melléknévi igenév szinkopikus formájáról van szó, amely a posita statio ’telepített állomás, tartózkodási hely’ kifejezésből vált ki jelentéstapadással. Hajdú még meg is jegyzi, hogy „különösen sokan viselik a Hajdúságban”: így lehet valami a hajdúk levéltovábbítási kötelezettségével összefüggésben.
Kató: Hajdú Mihály szerint kettős eredetű. Egyrészt valóban anyanév a Katalin női egyházi személynév Kat- rövidülésének -ó kicsinyítő képzős alakjából.
Másrészt szerinte apanév is lehet a valószínűleg besenyő eredetű Qatağ ’gát, sánc, védőtöltés’ személynévből. (Ez utóbbi lehetőséget Kázmér Miklós nem említi.)
