A török kereskedőket ábrázoló rajzolat a Birckenstein XVII. századvégi metszetes könyvéből való. A háttérben magasodó erődítmény a felirat szerint Koppány vára lenne a Dunántúlon. De igazából egy fantázia szülemény lehet inkább, mint az egykori valóság hű ábrázolása.
Én nem mondtam, hogy ilyen szintig ismerem az általam fölsorolt várak történetét. Én csak egy lelkes amatőr vagyok, akit érdekel a történelem (szakmám szerint építőipari) és érdekelnek a várak és erődítmények. Érdekel a történelmük is, de jobban a műszaki oldala a dolognak. Elég sok helyen jártam, Málta, Atlanti fal La Rochelle környékén, Pola, Verdun környéke, Granada, Gyulafehérvár, Vajdahunyad, Felvidék stb. ami hirtelen eszembe jut. Komárom is. Ezekről sok fényképet is csináltam. Idén nyáron észak Lengyelország a lovagrendi várakkal, tavaly Toscana. Bocsánat, hogy így dicsekszem, de valahol végre el lehet mondani. Berlin Spandau is volt, meg Rhodos. De olyan mélységig nem ismerem a történelmüket ahogy itt írva vagyon.
"mek.oszk.hu/08100/08103/fulszoveg.htmlSzádvár és uradalma zálogbirtokosok kezén. Az Esterházyak beférkőzése Szádvár és ezzel Szilas birtokába. Kurucvilág, lengyeljárás, Szádvár sikeres védelme"
Rendben, spongyát rá! Ha esetleg valami poénosat írsz, jelezd így :-)
Gyulafehérvár {ro: Alba Iuila}volt az első váras említésed, hát legyen az kivesézve. Mivel többször jártam benne, akadnak személyes élményeim és fotóim is.
Históriája dióhéjban: Már a Kárpátok keleti karéját elfoglaló rómaiak is létesítettek ezen a helyen egy állandó légiós tábort, melynek romjai napjainkig fennmaradtak. A magyar honfoglalás után betelepedő törzs előkelőinek leszármazottait a X. század végén Gyulának hívták. Innen kapott magának feleséget Géza nagyfejedelem, a Sarolta nevű asszony szülte meg Vajkot, aki a keresztségben a STEPHANUS magyarul ISTVÁN nevet kapta. Ő vitte véghez a törzsekre szakadozott magyarságnak a nyugat-európai országokban királyságnak nevezett központi hatalom alá való betagolását. A korabeli krónikák szerint serege az "erdőntúli" Gyula vezért elfogatta, országát a sajátjához csatolta. Gyulafehérvár a nevét az építőanyagául használt mészhabarcsos fehér kőfalak után kapta. A magyar történelem során fontos szerepet játszó város korai magja a légiós tábor romjaiba épület bele.
Most átadnám neked Gyulafehérvár históriájának folytatását. Ha lehetséges volna, akkor időrendben haladjunk tovább.
Én úgy tudom lengyel járásnak azt a kelet Felvidék és a mai Kárpátalja területére irányuló lengyel büntető expedíciót nevezik, amit II. Rákóczi György lengyelországi hadjárata váltott ki. Meg akarta szerezni a lengyel trónt, de ez nem sikerült neki. Szinte az egész seregét foglyul ejtették a lengyelek által segítségül hívott krími tatárok.
Idén jártam ott így is lenyűgöző, de mikor olvastam róla, cementraktár volt a lovagterem, meg, mikor trianon után megkapták a románok a román zászlót hogy kitűzzék rá, felszedték a cserepeket de már visszarakni nem volt eszük.
Ezeket olvasva tiszta ideg lettem.
Petőfi egyik kedvenc költőm, nagyon szép az a vers amit ott írt.
VAJDAHUNYADON Fogadjatok be, ti dicső falak, Fogadj magadba, híres ősi vár! Légy üdvezelve... hol a hős lakott, A költő ottan lelkesedve jár. Mily hős lakott itt, a nagy Hunyadi! Mily lelkesűlés éget engemet! Szivemnek hangos dobbanásai, Beszéljetek ti ajkaim helyett. Itten lakott, tán olykor épen itt Gondolkodék e bástya tetején, Innen tekintett a jövőbe ő, Ahonnan most a multba nézek én. Itt pihené ki fáradalmait, Midőn elzúgtak a kemény csaták, Melyek Konstantinápoly tornyain A büszke félholdat megingaták. Jó pihenő hely... csendes szép magány Mélyen lehajló völgynek zöld ölén... Itt lenn a vár; nem éri a vihar Még a zászlót sem tornya tetején. El van rejtezve a világ elől E szent magány; beléje más nem lát, Csak messziről fehér fejével a Hegyek nagyapja, a vén Retyezát. Szólott Hunyadvár bámuló gyönyörrel: "Kit látok? oh kit látok? Hunyadit! Megjöttél hát, oh hősök hőse, végre, Kit vártalak négy hosszu századig. Én hittem azt, hogy vissza fogsz te jőni, Ez a hitem volt, mi erőt adott, Hogy el ne dőljek, hogy viselni bírjam A négyszáz éves gyászt és bánatot. És megjövél... légy hévvel üdvezelve, Hosszan várt vendég, oh hős, oh apám! Csak az fáj most, hogy nem tud sírni a kő... Örömkönyűimet hogy ontanám!" Felelt a vendég: "Sajnállak, szegény vár, Hogy örömedet el kell rontani!... Csalatkozol: nem az jött, akit vártál, Az én nevem Bem, és nem Hunyadi." Szólt vissza a vár: "Én azzal törődjem, Mi volt akkor s mi mostan a neved? A név mulandó, változékony; ami Örök, azt nézem én, a szellemet. Nem a nevedről, hanem szellemedrül S annak müvéről ismerek reád: Az vagy, ki voltál, négyszáz év előtt s most Te mentetted meg a magyar hazát!"
Az említett cikket valóban nem olvastam, csak azt, hogy javasoljunk egy várat. Eszembe se jutott viccet csinálni belőle, én azokat a várakat kedvelem amiket írtam. Meg Máltát, meg még van néhány. Elnézést kérek, nem akartam megsérteni, vagy megbántani senkit. Azért írtam többet, hogy legyen miből választani ha más mást szeret, vagy én csatlakozom a más által javasolthoz. Tettem mindezt az előzmények ismerete nélkül. Mea culpa, mea maxima culpa.
Akkor légy szíves döntsd el, hogy melyik várat tárgyaljuk ki?
De ne csinálj ebből viccet, mert nálam a "várazás" halálosan komoly téma. Mindig gondolj arra, hogy ha előbb születsz 500 évvel, akkor biztos, hogy az életedben szerepelnek a várak. Vagy oda viszed jobbágyként az adókat vagy éppen ott élsz. Esetleg véded a várat vagy akár ostromlod és ott ölnek meg a falainál. Tehát méltósággal emlékezzünk a váraknál meghalt emberekre!
Akkor te nem olvastad el tisztességesen, alaposan a cikkemet, amibe szó szerint ezt is írtam:
A Bódva folyó völgyében „lengyeljárás” néven emlegették az idegen sereg megjelenését. Ezzel is utalva rá, hogy a tatárokhoz hasonlóan felprédálták a jobbágyfalvakat, annak népét kegyetlenül sanyargatva. Szín település felégetéséről megemlékeznek az egykorú források. A Jolsva völgyét egészen Szilicéig dúlták-rabolták a lengyelek, hiszen a török szövetséges Thököly Imre uralma alatti tartomány számukra ellenséges földnek számított.
Kösz szépen a figyelemfelkeltést. Ha jövőre Erdélybe vártúrázom, megpróbálom beszerezni. Addig is néhány képet összeollóztam a benne szereplő és általam ismert várakról.
Hogy Sobieskiről való képet kicsit árnyaljam, hazafelé vonultában azért rendesen kifosztották a felvidéket, lengyel-járásnak is nevezik ezt az ottaniak.
De persze az érdemeit ennek a nagy hadvezérnek ez nem kisebbíti.
Kösz szépen a megerősítést, én is így gondolom. :-)
De mégis a titokban itt olvasó örök kritikusokra való tekintettel javasolnám, hogy egy-egy fegyver vagy harcászat ismertetését kössük össze egy-egy vár ostromával, hogy mégis a váras Topik vizében evezzünk.
Hogy melyik várat "tegyük a műtőasztalra" arra várom a javaslatokat. Mert nálam a tél nem a vártúrák időszaka, így ilyenkor inkább a meleg szobában várazok...
