Hát, ha belegondolok... tán nincs. Van még egy csehó, ha a Hangulatnál elindulunk felfelé, tehát ahogy beérünk a faluba, nem megyünk a kocsmáig, hanem az aszfaltúton jobbra tovább, szintén van egy vendéglátóipari egység, de ott sem emlékszem étkezési lehetőségre.
Nem egészen, én és az utánam érkezők (Sanciék) az eredeti (jelzett) útvonalat vették igénybe ott. Még figyelmeztettem is az előttem járókat, hogy nem jó helyen mennek.
A nosztrai Hangulat presszó valóban nem étterem, de ha még autentikusabb élményre vágysz, akkor a buszmegállóval szembeni kocsmába térj be legközelebb. Persze abszolút falusi árakon :-))
Szilveszter napi túra Böhm Andor bá sétaútján (II. rész)
(Enciános út, BT-5)
Előzmény (I)
Csaknem napra pontosan egy éve vágtunk neki jmte-vel ennek a kivételesen izgalmas útnak. Akkor Kemencéről az Inóci-nyeregig jutottunk, majd Kóspallagon szálltunk ki a túrából. (Mindez elolvasható a 12698 sz. hozzászólás alatt) Az emlékek most is elevenen élnek, mert egy gyönyörű szép havas időben megtett túrát sikerült összehozni, valami olyasmit, amit később szívesen idéz fel az ember egy ital mellett - főleg fűtött meleg helyen üldögélve :-) Az átélt keservek már régen megszépültek, a Börzsöny jótékony hatásának köszönhetően, pedig az Inóci-nyereg felé megtett átvágás, a derékig érő hóban, sziklák között botladozva, s félve az esetleges besötétedéstől annak idején dermesztették a szívet rendesen.
Előzmény (II)
Vannak túrák, amelyeknek számomra úgy van csak értelme, úgy lesznek kerek egészek, ha azokkal a társakkal együtt fejezem be, akikkel elkezdtem. 2006 végén hiába vártam a havat, csak nem akart megérkezni, pedig azt reméltem, a körülmények hasonlóak lesznek a folytatáshoz. Az évvége meg csak rohamosan közeledett, s alkalmas időpontnak végül az utolsó napban egyeztünk meg.
Beszámoló
A kisinóci turistaháztól(ban) kezdtük a túrát, közepesen ködös időben. A váci busz szerencsére most is egész a TH-ig szállítja az utasokat, bent csak a személyzet volt jelen, de kiszolgálást természetesen kaptunk. Egy utolsó meleg ital elfogyasztása után pedig már indultunk is. A S kereszt jel mentén (amelyen a múltkor lejöttünk a hegyről) terveztem felhaladni az Inóci-nyeregig. A cél innen a Tányér-rétre való áthaladás volt, toronyirányt. Az útvonal tervezéshez váratlan segítséget kaptam pár nappal korábban: egy térképboltban belepillantottam a Börzsöny atlasz újabb kiadásába, s láttam, hogy az Inóci-nyereg közelében csináltak egy kitérő utat S háromszög jellel a Szép-bérc nevű csúcsra. Ez nekünk pont megfelelt, lévén ez a csúcs pont a Tányér-rét irányában van. Előtte azonban még egy kék kör jelet vettem észre, a gerincre való kaptató indulása előtt. Na, ez sem volt rajta az atlaszomon, de gondoltam, itt az alkalom,derítsük fel. Párszáz métert mentünk tehát a S kereszttel jelzett gerinc oldalában és lám-lám: elértük a Gyopár-forrást, amit tábla is jelzett. Csak az a sajnálatos, hogy az atlaszban se a kék kör jel, se a forrás neve nincs feltüntetve. Ezt pedig pótlásésrt kiált! A forrás maga egyébként merítős jellegű, viszont szép környezetben fekszik. Innen nem volt kedvem visszamenni a S keresztig, hanem egy kis mászással irányból felkapaszkodtunk a jelzett gerincútra. Hónak nyomát sem láttuk. Szépen sétáltunk egyre feljebb, közben végig árgus szemmel figyeltem a S háromszög jeleket. Egy irtásos területet elérve észre is vettük, pont ott, ahol lennie kellett. Itt tehát jelet válottunk és felmentünk a csúcsra. Nem bántuk meg, mert igaz, a kilátás nem volt tökéletes,de a Sas-hegy tömbje azért meglepően szépen tárult fel. Tiszta időben viszont valami gyönyörűséges lehet, ajánlom mindenkinek, aki erre jár, jöjjön ide fel.
Innen nem kevés izgalommal terveztem a folytatást, de ezútal aggodalomra semmi ok nem volt. A csúcs környékéről viszonylag tiszta, jól járható terepen lehet lejjebb haladni, ez az átvágás valóságos örömtúra volt a múltkorihoz képest. A Tányér-réten a jellegfa valósággal kínálta magát, a kód pontosan ott volt, ahol a füzet írta. Egy rövid pihenő és a rét szépségében való gyönyörködés után ismét csak jelzetlen úton folytattuk, a Ló-hegy oldalában, egy jól járható szekérúton. Igaz, nem tudhattuk, pontosan hová vezet, de végül is a célnak pont megfelelt, mert az Érsek-tisztáson bukkantunk ki az erdőből. Itt, nagy örömmel vettük észre, mintha tisztulna az idő. Meg is egyeztünk gyorsan, hogy ezt megpróbáljuk kihasználni, és két kóbor, de maximálisan barátságos eb kíséretében felkaptattunk a Sas-hegyre. Itt a felhőkön már éppen átszivárgó napfényben valóságos fotóözönt csináltam, gyönyörű volt minden! A fák, bokrok ágai centiméteres hótűkkel voltak borítva, mint a legszebb karácsonyi képeslapokon. A háttérben pedig a halványkék/fehér színárnyalatú égbolt alatt a minden irányból körülvevő csúcsok látványa már valóságos festői környzetet varázsolt a számunkra.
A Sas-hegy tömbjétől a Bezina-rét felé vettük az irányt. Erről a helyről volt már emléképem, egy nyári túrán jártam már itt. Akkor egy bozóttal benőtt kicsiny helyet találtam, ami méretében meg sem közelíti pl. a Tányér-rétet. Most pont ugyanez volt a helyzet, a bozóthelyzet nem változott semmit. Magyarán semmi érdekes nincs itt, gyanítom, van, aki észre sem venné, hogy ez egy rét. Lehet, valamikor nevezetes hely volt, bizonyára gondozták (kaszálták), de ez már a régmúlt idők homályába vész. A réttől a P kereszt jel mentén egy nem túl izgalmas úton haladtunk be Márianosztrára. Időben nagyon jól álltunk, egy óra körül volt csak az idő. A faluház megtekintése is esedékes lett volna, de zárva találtuk, amit betudtunk az év utolsó napjának, de az azért furcsa volt, hogy a kapuban egy vezetékes telefonszám volt megadva, ott tessék érdeklődni. Azért nem oly nagy Márianosztra, hogy ha odaírták volna az utca/házszám kombinációt, akkor ne találná meg az ember. Így aztán megspóroltunk egy drága telefonhívást, megkíméltük a gondnokot a zargatástól s a Hangulat nevű helyi találkahely felé vettük az irányt.
Itt meg kell jegyezzem, Máranosztra érdekes hely, látnivaló is van, csak a látogatók kiszolgálására szolgáló egységekkel van gond. Vagy lehet, csak nem néztem még szét alaposabban a községben? Mindenestre, jobb híján, de jó hangulatban ültünk be a Hangulatba egy kis pihire. A kinti táblát, miszerint étterem is van itt, senki ne vegye komolyan. Ugyanis normális ebédidőben nem volt meleg étel.
Kilépve a kocsmából sajos nem lett tisztább az idő, ezért a betervezett Nagy-Galla mászást eltettük máskorra, mert oda csak akkor érdemes felmenni, ha van mit nézni, igaz, akkor nagyon is. Helyette egy jelzetlen úton jutottunk el a Börzsönyi Kék jelig, erre vezetett 2004-ben az Enciánosok nyitótúrája is. Az utunkat végigkisérő enyhén ködös, de alapvetően még a teljesen élvezhető kategóriába sorolható időben bandukoltunk be Szobra. Itt egy újabb kísérletet tettünk múzeumügyben, de a Börzsöny múzeum is zárva volt. Így nem maradt más kultúrprogram, mint az állomáson a sörözőben a zenegép, ami szerencsére igényes zeneszámokkal is fel volt töltve. Vagyis a mai napon egyáltalán semmi okunk nem lévén panaszra, nagy örvendezéssel és ráérősen, teljes nyugalommal elköltöttünk még egy finom meleg uzsonnát, ittunk rá egyet, majd bevártuk a vonatot és hazautaztunk.
Remélem, 2007-ben is sok ilyen hangulatos túrám lesz.
Sajnos egykét napig a fotókat nem tudom feltölteni a honlapomra, de amint elkészül az album, beírom a linket.
Rövid értékelés a Böhm Andor féle enciános útról:
Mindenképp a legszebb és legizgalmasabb utak közé tartozik. Egy nap alatti végigjárását csak nagyon elszántaknak tudom ajánlani. Téli időben az Inóci-nyereg megközelítése toronyiránt igen komoly erőpróba. Eltévedésre, kisebb-nagyobb kavarásokra a NHH-Inóci nyereg átvágásnál érdemes számítani.
Szombaton lesz a szezonnyitó BUÉK ttúra a Budai-hg-ban, amire tuti megyek Zsolibélával megrakva, és utána viszont nálam lesz túra utáni melegedő és topikbuli! Szóval kedves topiktársak, ha ráveszitek magatokat szombaton, hogy kimásszatok a meleg ágyikóból, egy jót túrázni, gyertek utána bulizni! Egyben a BHTCS túra before-partyja is, szóval az se maradjon távol, aki csak éjjel menne túrázni..
Részletek (pl. cím) e-mailben (zippwald kukac frímél pötty hu)
Mindazonáltal két ünnep között sem hanyagoltam el a kéktúrát, mamám által segített logisztikával a múltkor bénán elfelezett Zalaszántó-Sümeg szakaszt csináltam meg. Nyáron a kutyákat kímélvén nem csianáltam meg a Z.szántóból kiinduló részt, csak az országútnál csatlakoztam jmte-hez, felmentünk a Tátikába, és Sarvaly érintésésvel a Sümeg előtt kevéssel található geológiai bemutatóhely parkolójáig mentem. SZóval hiányzott az elején pár kili, meg a végén..
Mamámmal felmentünk a sztúpáig, ő onnan visszament az autóhoz, én meg tovább, és az országútnál találkoztunk (szinte mp-re egyszerre értünk oda), átautóztunk Sarvalyra (ahol a múltkor azért nem pecsételtem, nehogy véletlen "elfelejtsem", hogy nem lett meg a teljes szakasz) pecsételni, és Sümegbánya vmh-től begyalogoltam Sümegre. A nap eseménytelen volt, dec. 26 létére szuper jó idő. Bár sötétedés előtt már nagyon jól jött a sál-sapka!
Dunántúlból ezzel már csak a Hosszúpereszteg-Sümeg maradt teljesítetlen..
Úgy látom, lassan utólérsz. Nekem 871 HSZ-m van ebben a topikban. Persze, ha minden hozzászólásodra nyomok egy választ, hogy "szép volt" akkor nincs gond...
A szilvesztert a Zemplénben, az Abaújszántó és Erdőbénye közti Aranyosfürdőn töltöttük. A gyógyforrás még megtalálható a ház mellett, de az egykori fürdőházakból csak a romos falcsonkok látszanak.
30-án a Sárospatakon a várral szemben kezdtünk egy étteremben, majd a végardói termálmedencében folytattuk.
Este még egy sportszakmai programot tartottunk Abaújszántón, két pincében. Az elsőben Miklós bá "rendelt"
A másikban egy lelkész is itatott, mert részben ő volt a tulaj...
31-én délután túráztunk a háztól délre az erdészeti utakon (Aranyos völgy - Sötét máj - Villongó- Kolduska - Dalosok kútja - Cigány völgyi vadászház - Hidegpataki erdészház - Ádámszakáll - Erdész forrás)
Mi a Vödörvölgyi Mikulás ttúra után csináltuk meg ezt a szakaszt a Balaton körtúra részeként. Az említett kapujel előtt mi teljesen tanácstalanul és értetlenül álltunk, mert egy áthatolhatatlan bozótosba vezet egyértelműen. Végül maradtunk az aszfalton, és később jött be a halvány jel. Hogy régen hova vezethetett és mégis miért van később az aszfalton egyértelmű jelzés, azon mi is gondolkodtunk.
Tegnap 2 barátommal bepótoltam az elmaradt mátrai topiktúrát.
Az idő nagyon jó volt, az útvonal nagyon szép, a mátraházi Csülök büfé is jó hely :-), úgyhogy teljesen ideálisnak lehetett nevezni a túrát.
Végig jól volt jelezve, egy helyen voltunk egy kicsit bizonytalanok, épp ott, ahol Visztula olyan ügyesen kidöntötte a fatönköt. Még most is úgy van, félig kidöntve :-)
Szóval ott a tarvágott részen csak fenn a gerincen van jelzés, ott viszont balra is és jobbra is K+ jelek, tehát nem ott mentünk fel a Vércverés felé, ahol kellett volna. Mindazonáltal nem hiszem, hogy ezzel sokat rövidítettünk volna.
A K- jelzésen látszik a felújítás, megmondom őszintén, egy kicsit soknak találom a lefestett régi jeleket, ráadásul ezek (néhány helyen látszott) nem is voltak rossz minőségűek. Néhány régi jelet nyugodtan meg lehetett volna hagyni szerintem, inkább több legyen, mint kevesebb.
A Kós Károly kilátón nem találtuk meg a kódot, talán a vékony kódlepel alatt lehetett. Csináltam néhány képet, remélem ezt is elfogadja majd Múzsla kartács igazolásul.
Ja, és a legfontosabb:
Mivel idén már nem biztos, hogy jelentkezem, ezért minden kedves topiktársnak túrákban gazdag boldog új esztendőt kívánok!
Nagy-Hideghegy, Magas-Tax, Fenyves-hegy már megvan, de nem árulom el a választ, izzadj csak föl te is :-))
Benne vagyok, az OKT (Dorogtól Nógrádig) mellett ez lesz az egyik prioritásom a közeljövőben. Pl. egyszerre behúzható lesz a Börzsönyből nekem hiányzó Kóspallag-NHH szakaszon a Nagy-Inóc is.
Neidenbach könyvéről erősen megoszlanak a vélemények, sok helyen túlságosan előtérbe kerül a személyes véleménye, pontatlan, és nem kellő részletességgel tárgyal eseteket. Dr. Jankovics Marczell neve pedig sokféleképpen fordul elő, de a magam részéről a könyvein megjelent változatot fogadom el hitelesnek.
