A színesítés eredetiben így hangzott:
"Eodem anno Stephanus comes, frater Walonis, cum in secessu residens nocturnis horis alvum purgaret, a quodam per fenestram cubiculi sagittae toxicatae ictu graviter vulneratur, ex quo vulnere eadem nocte extin-guitur."
Olvasgassunk még egy kicsit!
Már a 44. fejezetben meghozzák a határozatot a Dunántúl meghódítására, de egyéb fontos teendők miatt ez csak a 47. fejezetben kezdődik. Az idővel is baj van, hiszen októberig Csepel szigetén időznek, utána még húsz napot töltenek Ecilburgban, úgyhogy Veszprém ostroma igencsak november elejére kell essen, de mintha Anonymus nem venné észre.
A délre küldött sereg (47. fejezet) tevékenységéről (a két birtokadományon kívül) semmit sem tudunk meg, ez tehát ugyanúgy ismeretlen vidék Anonymus számára, mint a Dráva - Duna vonalától délre. Viszont jól követhető a második csapat útja Veszprémig. Az ostrom leírása azonban (minden mozgalmassága ellenére) nagyon hiányos, ezt a sziklafennsíkot nem könnyű bevenni még egy hét alatt sem. Veszprémet talán látta, de azon túl majdnem bizonyos, hogy nem járt, annyira összecsapott a folytatás. Vasvár és Tihany helyét tudja, de nagyon feltűnő Székesfehérvár hiánya, pedig a Pákozd-hegy és Pét mező közt mellette kellett elmenni.
Az 50. fejezetben még egy nyugatra vezető utat ismerünk meg, az előbbitől északabbra. A Vértes-alján Csákvár - Csákberény -Bodajkig, ahonnan két irányba is lehet menni Szent Márton hegyéhez; Mór - Kisbér, vagy a Bakonyon át Bakonycsernye - Bakonyszentkirály felé. A Rábán túli terület pedig megintcsak ismeretlen vidék. Mintahogy az 53 -56. fejezetek nyugateurópai hadjáratainak területe is, mintha a különböző krónikák kivonatolásábó állította volna össze. Színező epizód is alig van benne, az egyetlen csattanó, ahogy Waldo gróf testvérét, Istvánt éjjel a vár falán levő pottyantósban lenyilazza egy magyar (bizonyára vitt magával mécsest a grófi testvér).
Mit is írt Krónikájában Thuróczy?
"A kedves olvasó ítéletét azonban senki sem akarja béklyóba verni: ha valaki azt hiszi, hogy ez lehetséges, legyen kedve szerint."
Csapodi szerint Gombos nem nagyon indokolta a kijelentését.
A székelyekről pedig ezeket.
Az 50. fejezet végén olvasható: "... a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek (siculi), akik előbb Attila király népe voltak, Ösbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt Ösbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba. A székelyek fiait azonnal elküldték Árpád vezérnek, sők maguk elöljáróban a székelyekkel Mén-Marót ellen lovagoltak."
A történet folytatódik az 51. fejezetben. "Mikor Mén-Marót meghallotta, hogy Árpád vezér legjelesebb vitézei: Ösbő meg Velek erős csapattal, elöljáróban a székelyekkel, ellene vonulnak, ..." Később pedig "A székelyek és magyarok (sycli et hugary) sok embert lenyilaztak. ... Folyt a harc köztük tizenkét napig, és Ösbő vitézei közül húsz magyar (xx hungary) és tizenöt székely (xv sycli) esett el. A tizenharmadik napon pedig, amikor a magyarok és a székelyek (hungari et sycli) a vár árkait behányták, s a hágcsókat oda akarták támasztani a falhoz, ..."
Nem derül ki, honnan jöttek, hol laknak a székelyek (a Jegyzetek szerint Bihar vára környékén), de Attila király népeként (ld 1. fejezet) a magyarsághoz tartoznak. Mint frissen csatlakozottak, természetesen elöl mennek, fiaikat is elküldték Árpádhoz (biztos, ami biztos), de az összetartotást Anonymus megerősíti azzal, hogy együtt harcoltatja a székelyeket a magyarokkal, sőt a veszteségeiket is feljegyzi! Hogy milyen nyelven beszéltek, az nem derül ki, de nem derül ki a többi nép esetén sem (pedig vannak bőven a Gestában).
Hunok tehát nem szerepelnek Anonymusnál, de nincs is szükség rá, hiszen Attila is Mágóg leszármazottja, népe is azonos Álmos és Árpád népével. A hun történet magva azonban felismerhető.
(A hunok amúgyis csak a koraközépkori írásokban szerepelnek, azokat meg a humanisták hamisították! Anonymus tudta a titkot? Vagy mégiscsak korábban írta a maga változatát :)))
Amit Anonymus a magyarokról írt.
1. fejezet: "Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia (magog fili iaphet), és az a nemzet Mágóg királyról nyerte a magyar (moger) nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király (rex athila)." ... "Hosszú idő múlva pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja (ugek pater almu ducis), kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai ..."
2. fejezet: "Miért mondják azt, hogy hungárusok (Quarehungari dicita) ?"... "Hungárusoknak Hungvárról (a castro hungu) nevezték el őket azért, mert a szlovének (sclauis) meghódítása után a hét fejedelmi személy Pannónia földjére lépve, ott jó soká időzött. Innen az összes környező nemzetek Álmost, Ügyek fiát, hungvári vezérnek (ducem de hunguar) hívták, katonáit meg hungvárusoknak (hungaros)."
A 13. fejezetben örökítődik: "...Álmos vezér és övéi bevonulva Hung várába ..." "... Álmos vezér tanácsot tartván és övéit mind megesketvén, még életében vezérré és parancsolóvá tette fiát, Árpádot. Ezért hívták Árpádot Hungvária vezérének; összes vitézeit pedig Hungról hungvárusoknak nevezték el az idegenek nyelvén, és ez az elnevezés mostanáig él az egész világon."
A 39. fejezetben, Árpád vezér a vitézeket buzdító szónoklatában azt is megmondja, kik azok az idegenek, akik elnevezték őket: "Szittyák, kik a bolgárok dölyféből Hung várától a hungárus nevet kaptátok..."
Ez visszautalás a 14. fejezetre, ahol Salán vezér "...bolgár szokás szerint követeket küldve elkezdett fenyegetőzni; Árpádot csúfondárosan Hungvária vezéreként üdvözölte, embereit gúnyosan hungvárusoknak nevezte, és nagy csodálkozásba kezdett, kik is hát ők, és honnan jöttek..." "Árpád vezér meghallgatván a dölyfös Salán vezér követségét, nem gőggel, hanem tisztességgel válaszolta neki a következőket: Az én ősapámé, a nagy hatalmú Attila királyé volt a Duna-Tisza közén elterülő föld, egészen a bolgárok határáig, ..."
Hunok itt nincsenek, nincs is rájuk szükség. :)
Érdekes gondolattársítások adódnak a balkáni kalandozások olvasásakor is.
Mánuel császár 1190-ben bekövetkezett halálával érvényét vesztette a békeszerződés, III. Béla több hadjáratban szerezte vissza országa déli területeit, sőt mélyen behatolt a Birodalomba. 1182-ben elfoglalta Belgrádot és Barancsot, 1183-ban Szófiát. 1185-ben Imre herceget Dalmácia és Horvátország uralkodójává tette, majd még 1190-ben is meg kellett védenie Dalmáciát Velence hódításától.
A legnagyobb hatású esemény azonban Barbarossa Frigyes és keresztes hadainak 1189-ben történt átvonulása lehetett. Béla kitüntetett ünnepélyességgel fogadta a császárt Esztergomban, 2000 fős segédcsapatot adott a továbbvonuláshoz. Már Bulgáriában járt a had, amikor Béla visszarendelte a magyarokat. Zömük hazatért Ugrin győri püspök vezetésével, azonban néhányan továbbmentek Konstantinápolyig, köztük Géza herceg, a király öccse.
A 41. fejezetben van Bolgárfejérvár elfoglalása. Az ütközet leírása érzékletes: "Másnap mind a két fél csatarendbe sorakozott a Duna mellett elterülő mezőn. Tas fia Lél tulajdon jelével megjegyzett zászlaját felemelve, meg Bogát fia Bulcsú a hadikürtöket harsogtatva, rögtön előrenyomult a küzdelemhez." A csata után "... a diadalmas Lél, Bulcsú, valamint Botond tábort ütöttek a Duna mellett, valamivel lejjebb a síkon."
Csak aki legalább látta a helyszínt, tudhatja, hogy Belgrádnál csupán keskeny hegyvonulat ér ki a Dunához.
A 42. fejezet elején békét kötnek a bolgárokkal, ezután a Vaszil-kaputól indulva meghódítják Rácországot, Horvátországot, elfoglalják Spalato városát, majd hazatérnek. Hazavezető útjuk (már a 43. fejezetben) Szlavónián át is annyira vázlatos, hogy szinte bizonyos, ezt a tájat csak hallomásból ismeri Anonymus. Viszont a 42. fejezet vége érdekes. "Háborúikat és egyes hőstetteiket, ha e lap írott betűinek nem akarjátok elhinni, higgyétek el a regösök csacsogó énekeinek meg a parasztok hamis meséinek, akik a magyarok vitéz tetteit és háborúit mindmáig nem hagyják feledésbe menni. Azonban némelyek azt mondják, hogy egészen Konstantinápolyig mentek ők, sőt Konstantinápoly aranykapuját is bevágta Botond a bárdjával. Mégis én, mivel ezt a históriaíróknak egyetlen könyvében sem találtam, hanem csupán a parasztok hamis meséiből hallottam, azért jelen művembe nem akartam beírni."
Mégis beírta a Botond monda magvát. Csak nem Géza herceg továbbmenetele inspirálta?
Ismétcsak otthon lenni látszik a Maros folyótól Orsova váráig tartó al-dunai hadjárat helyszínein (44. fejezet). Ez egy másik sereg, Szovárd és Kadocsa vezeti. A 45. fejezet elején foglalják el Barancs várát, ez még részletesen le van írva, majd továbbmennek Szerdüc-várig (a jegyzet szerint Plovdiv), a Vaszil-kapun át meghódítani Macedóniát. Ez a rész roppant vázlatos. A fejezet vége érdekes megint: "Szovárd ugyanezen a földön vett magának feleséget, és az a nép, melyet most Csaba-magyarjának mondanak, Szovárd vezér halála után Görögországban maradt."
Géza herceg megnősült Konstantinápolyban, fiai születtek és Imre királynak okozott gondot hatalomigényével.
Tovább folytatva a gondolatsort, rekonstruálható, merre vezetett a főút Esztergomból ÉK-Magyarország felé. Előbb a Duna balpartján Szob - Kismaros -Vác, majd a Cserháton keresztül Szandaváralja -Pásztó -Szurdokpüspöki -Gyöngyöspata - (Gyöngyös - Kerecsend) - Szihalom, majd tovább a már ismert vonalon. Pásztóról délnek a Zagyva mentén, majd a Tisza jobbpartján tovább Titelig. Hatvan tájékán keresztezhette a Buda felől ÉK-re menő másik út (bár erről a szakaszról a gesztában nincs semmi, az író mindig Esztergomból indult?) .
A 33. fejezetben a Bolhád-hegy okoz némi fejtörést, ez a név a mai térképeken már nem szerepel. Pásztóról Gömör várához ma is a Kisterenye-Pétervására-Ózd-Bánréve útvonalon a legkönnyebb eljutni. A másik útvonal, a Galga vize - Duna mente Verőce vizével és az Ipoly folyóval, majd a 34. fejezetben tovább, megint pontos. Ha a Jegyzetekben a Bolhád-hegy Cserháttal, illetve Györffy pontosítása szerint Szanda várával való azonosítása helyes, akkor itt jó nagy kanyar lehetett a kalandozásban a mai Rimaszombat - Fülek felé, vagy két út összekapcsolásáról van szó.
Változatlanul az az érzésem, Anonymus a korabeli utakon vezeti a honfoglalókat, azokon, amelyeken maga is járt. Ha megnézzük Árpád útvonalán a megállókat (13., 15., 17., 31., 32. fejezetek) 20 -50 km-es szakaszok adódnak. Ezek lehetnek a korabeli utazók pihenőhelyei (Kács várában mégiscsak meszállt Anonymus?). Érdekes, hogy miközben Árpád halad nyugatra, a serege egyre jobban elnyúlik. A Hejő menti táborozásnál a Tiszától Emődig, a szihalmi tábrhelynél az Ostoros pataktól (ez 3 km-rel keletebbre van, csak nem hagyták magára a vezért?) Poroszló váráig. A következő táborhely a Zagyva partján van, a sereg pedig a Tiszától a Mátra erdőig húzódik szét.
A 32. fejezetben a Szepes erdőig jutnak el (ad silvam zepus), a meghódított terület ezáltal a Köröstől a Zagyva folyóig, meg a Szepes erdőig terjed. A "Jegyzetek" a mai Szepességgel azonosítja, de ez a megoldás kétséges. A Szepesség a Mátra felől a legnehezebben elérhető, nemcsak irgalmatlan messze van, hanem erdőborította magas hegyeken kell átkelni. Györffy a térképén át is teszi a (járhatóbb) 18. útvonalához, ami viszont ellentmond a szövegnek. A Szepes erdő vagy közelebb van, vagy Anonymust befolyásolta, hogy III. Béla 1189-ben alapította a szepesi prépostságot.
Megint egy érdekesség, hogy az Abák ősei miért Gyöngyöspatán építenek várat, mikor Aba Sámuel épittette templom Feldebrőn, Abasár mellett van.
Anonymus jól ismerte az országot, műve tekinthető a Kárpát-medence első földrajzi leírásának. Helyneveinek zöme (az azóta eltelt, néha viharos évszázadok ellenére) ma is jól azonosítható. Számos apró részlet bukkan fel, ezekek csak akkor kerülhetnek lejegyzésre, ha ott volt és látta. Kiírhatta ugyan adománylevelekből, határjárási jegyzőkönyvekből is, de aki nincs tisztában az égtájakkal, a távolságokkal, az egyes részletek elhelyezkedésével, ennyire pontosan nem tudja összerakni.
Mintha a saját utazásait írta volna le! Ha tényleg királyi jegyző volt, sokat kellett utaznia, hiszen abban az időben még nem az ügyfél kereste fel a hivatalt, hanem a hivatal ment az ügyfélhez.
ÉK-Magyarországon három pont helye kétséges. A 18. fejezetben tartur, ill. tatur (mindkettőből kimaradt az a, pótlólag van föléírva, az elsőnél nem is egyértelmű, hogy r is van a beszúrásban), amit a Jegyzetek a Tátrával azonosít, ráadásul Turtur-nak nem is olvasható). Az útvonalleírásból sem következik (Borsod vára ma is megvan Edelény Borsod városrészében), a Jegyzetekkel ellentében valószínűbb a Torna királyi központ melletti hegyekkel való azonossága. A Tátra innen nagyon vadregényes úton érhető el.
Van még egy ígéret a 24. fejezet végén is. "Ugyanis az erdőntúli földet Tétény ivadéka egészen Szent István király idejéig birtokolta; sőt tovább is birtokolta volna, ha a kisebbik Gyula (Geula) a két fiával, Bolyával és Bonyhával együtt hajlandó lett volna a kereszténységre térni, és nem cselekedett volna mindig a szent király ellenére, amint ez majd a következőkben szóba kerül."
A 27. fejezet végén valóban olvasható: "Gyulának pedig volt két leánya; egyiket Karoldnak (caroldu), másikat Saroltnak (saroltu) hívták és Sarolt (sarolt) Szent István királynak az anyja volt. Zombornak pedig a fia a kisebbik Gyula, Bolya és Bonyha apja, kinek az idejében Szent István uralma alá vette az erdőntúli földet. Magát Gyulát ekkor megkötözve Magyarországra hozta, s egész életében börtönben tartotta, minthogy hitben hiú volt és keresztény lenni átallott, aztán még sok mindent cselekedett Szent István király ellenére, noha az anyja rokonságához tartozott."
Azaz Sarolt és a kisebbik Gyula unokatestvérek voltak. Ez nekem inkább előlegnek (akárcsak Péter király), mint igéretteljesítésnek tűnik.
"Isten kegyelméből Zolta vezérnek az Úr megtestesülésének kilencszázharmincegyedik esztendejében fia született, akit Taksonynak nevezett; szép nagy szeme volt és fekete, puha haja, üstöke meg hasonló az oroszlánéhoz, ahogy majd alább meghalljátok."
Majd az utolsó fejezet végén:
"Midőn Zolta vezér meg
vitézei így mindenfelé gyökeret vertek Magyarországon, akkor
Zolta vezér fiának, Taksonynak feleséget hozott a kunok
földjéről. Majd még életében megeskette nemeseit, és a fiát
Taksonyt még életében vezérré meg uralkodóvá tette egész
Magyarország felett. Maga Zolta vezér pedig fia uralkodásának
harmadik esztendejében a test börtönéből minden húsnak útjára
költözött. Taksony vezér Magyarország főembereivel együtt
élete valamennyi napján át hatalommal és szépszerével
megtartotta országának minden jussát. Kegyességének hallatára
pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis
Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte
nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző
vidékein földet adományozott nekik, s még azonfelül a várat is,
melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte. Billa pedig és a
testvére, Baks, kiknek sarjadékából származik Etej, tanácsot
tartván, a magukkal hozott népből kétharmadot a nevezett vár
szolgálatára átengedtek, egyharmadot meg utódaiknak hagytak.
Ugyanebben az időben, ugyanarról a tájékról jött egy Hetény
nevű igen nemes vitéz, és neki a vezér szintén nem kevés földet
meg egyéb jószágot adott. Taksony vezérnek Gyejcsa nevű fia
született, Magyarországnak ötödik vezére. Ugyanekkor a besenyők
földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve
Tanuzaba volt: Örkénd apja, kitől a Tomaj-nemzetség származik.
Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a
Tiszáig, ahol Abád-rév van. Ez a Tanuzaba egészen Taksony vezér
unokájának, Szent István királynak az idejéig élt.
S midőn
Boldog István király az élet igéit hirdette és a magyarokat
keresztelte, akkor Tanuzaba, ki hitben hiú volt, keresztény
lenni átallott; így hát temetkezett élve feleségével az Abád-
révbe, hogy a keresztségben ő meg a felesége ne éljen a
Krisztussal örökre. Ám a fia, Örkénd, mint keresztény,
Krisztussal együtt él mindörökké."
Anonymus itt is ígért egy részletesebb leírást, de ami van, az nem túl sok, legalábbis én keveslem.
A műveltségére büszke humanista magyar ragot illeszt a latin szóhoz?! (A másoló az általa vétett hibákat vakarással, áthúzással, föléírással gondosan kijavította.)
Egyet már írtam, lássunk még egy példát, most a 31. fejezetből. "A Héjő (heoyou) vize mellett ütöttek tábort ... A vezér ott Böngérnek (Bungernec), Bors apjának nagy földet adott a Tapolca (topulucea) vizétől a Sajó (souyou) folyóig, amit most Miskolcnak (miscoucy) hívnak, azonkívül odaadta neki azt a várat, melyet Győrnek (geuru) mondanak."
Anonymus itt is bizonyítja a helyismeretét (azokívül mást is, de nem szeretném kivívni némely hozzászólók haragját).
A Hejő ma is ott folyik, de a Jegyzetekben megadott Görömbölytapolca nem biztos, sokkal valószínűbb, hogy a diósgyőri vár tövében fakadó melegforrásról (ma Szent György-forrás) van szó.
A tollkihullást a másolóra értettem.
A lezárás kereknek tűnik így is, a hitben hiú apa, Thonuzoba élve eltemetkezésével végérvényesen lezárul valami, Vrkun, a fia pedig a jövőbe mutató út. (Itt olyan jel van, ami inkább v, határozottan különbözik a sokszor használt u-tól.)
Fontosabbnak tűnik a 15. fejezet vége. Itt Ketel utódai elcserélik az Árpádtól kapott birtokot András királlyal, mert "... másodszor meg, mert szeretett azokon a tájakon lakni a felesége. Tudniillik ez, mivel az orosz vezér leánya volt, ott közelebb lehetett a szülőföldjéhez, azonkívül pedig félt a német császár jöttétől is, hogy majd Péter király vérének megbosszulása végett betör Magyarországba, amint majd lentebb beszélünk róla.
A jó, vagy a gonosz Péter változatot írta meg?
Persze, hogy nem!
Csak, ha ismeri a hagyományt (márpedig úgy tűnik, Anonymus ismeri, csak egy völgynyit tévedett), miért a jelentéktelenebbet, a rejtettebbet választotta? A Latorvár még ma is feltűnőbb.
Igen van ilyen érzése az embernek és nem csak a lappazarlás miatt, hanem tartalmialg is.
Az igaz, hogy az utolsó fejezet "Az ország határainak kijelölése", ami alkalmas lenne egy lezárásra, ha csak a honfoglalás elbeszélése volt az író célja, de befejezéshez igen oda nem illően tartalmazza Tonuzoba történetét és az Urcund említésével záródó utolsó mondat nem igazán tűnik befejezésnek.
A humanista nem hülye!
Nézd meg Tacitust, alig vét hibát, az 1. századra interpolált Germánia kapcsán.
Persze ez körkörös ügy, hiszen Tacitus alapján van elképzelésünk az 1. századi Germániáról...
Mindenesetre, amikor Nero idejében Christianusokat említ, Christust, akitől ez a név származik, elárulja magát.
Ha én ma írók egy könyvet Eger ostromáról, nem fogom belekeverni a tankot. De az előszóba be fogom írni, hogy én vagyok Dobó István unokahuga.
Most pedig a feltett kérdésről.
A 32. fejezet eleje "Azután Árpád vezér és nemesei innen felkerekedve a Nyárád vizéig vonultak, s tábort ütöttek a patakok mellett attól a helytől kezdve, melyet most Kácsnak (casu) mondanak. Árpád itt nagy földet adott Ócsádnak (ousadunec), Örsúr apjának. Örsúr, a fiú (ursuur fili eius) aztán ott, annak a folyónak a forrásánál várat épített, amelyet most Örsúr várának hívnak."
Kács DNy-i végénél (de már a tibolddaróci faluhatárban) valóban van egy kis várrom. A régszek a kb 80 m átmérőjű sáncrendszer belsejében 10x10 m-es torony alapfalát tárták fel. Az ásatási és egyéb adatok szerint a 12. sz második felétől vagy végétől a 14. sz. első feléig vagy közepéig állt fenn a torony (Parádi N. 1982: A kácsi középkori lakótorony. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve 19.). Közvetlen okleveles adat nincs a várra, annyi ismerete, hogy az 1440-es években Tibold és fiai voltak Daróc (ma Tibolddaróc) birtokosai. A 14. sz. folyamán a nemzetség elszegényedett, a várat is elhagyták, így az pusztulásnak indult.
Ettől a helytől légvonalban mintegy 4 km-re, Sály mellett van a lényegesen nagyobb Latorvár. Az 5,26 ha terjedelmű késő-bronzkori (pilinyi kultúra és kiétei kultúra) földvár belsejében, a hegytetőn található a régészeti feltárás szerin 10. századi, 110 m széles, 310 m hosszú, háromszög alakú, gerendavázas földsánccal körített "belső vár". Alatta a völgyben 10-12. sz-i telep és kerek templom maradványai kerültek elő (Gádor J. 1985: A Sály-latori nemzetségfői központ kutatása. In: Középkori régészetünk újabb eredményei és időszerű feladatai. Szerk. Fodor I. - Selmeci L.).
Miért választotta Anonymus a kis lakótornyot a tényleges központnak látszó lényegesen nagyobb, korban is megfelelőbb földvár helyett? (Az emlékezet majdnem pontos, a Nyárád a Kácsi- és a Sályi-patak összefolyásától a Tiszáig terjedő szakasz, a kácsi vár 2 km-nyire, a Latorvár néhányszáz méternyire van a forrástól. Csak éppen a szomszéd völgyben.)
Azért, mert az új lakótorony jobban látszott, mint az addigra már elhagyott földvár? Lakott is benne, vagy csak a nemzetség tagja volt? Esetleg jelezték neki, hogy jó lenne a birtokjogot megerősíteni a krónikában?
Mindenesetre a humanisták korában már mindkét hely jelentéktelen.
És ami még feltűnőbb, hol marad Eger városa??? Hiszen a következő mondat szerin "Árpád vezér és övéi innen továbbmenve eljutottak az Eger vizéig. Kunyhókat készítve több napig ott maradtak ... Azután útjukat folytatva elérték a Zagyva folyót ..."
Eger jelentős hely, püspökségét Szent István alapította, az Aranybullát Kletus udvari kancellárius, egri prépost írta le, a hitelesítők közt ott van Tamás egri püspök is.
Csak nem azért, mert ott minden az egyházé, világi birtokjogot igénylőnek semmi keresnivalója arrafelé?!
Anonymus jó megfigyelő, számtalan apró részletet ismer. Színes, eleven leírása gyakran a szemtanú benyomását kelti. Részt vett volna III. Béla 1188 -as, az összeveszett rokonok közt igazságot tenni kívánó galíciai hadjáratában (ami olyan sikeres volt, hogy a király végül a saját fiát ültette a hatalomba)? (Pais D. fordításában Halics, Anonymusnál Galicia, hiszen az Gácsország.)
Onnan ismerheti a tarfejű kunokat, akikkel Álmos vezér és vitézei harcolnak (8.fej.). Ott láthatott orosz módra díszített nyereggel és fékkel felszerszámozott lovakat (10. fej.) és teherhordó tevéket (camelos). Mégpedig az utóbbiakból is sokat, a 10. fejezetben xl, a 11. fejezetben xxv darabot kap Álmos ajándékba, sok más drága kincs mellett a legyőzött orosz vezérektől. Ezek Magyarországon, de Európában sem közismert dolgok.
Az előbbiekhez még:
A másoló meglehetősen takarékosan bánt a pergamennel (hiszen az drága volt, ld. a 8. hozzásztólást), pl. a fejezetcímeket az üresen maradt sorvégekbe írta be. Ha pedig nem maradt, akkor a margóra. Felhasznált hibás lapokat is, a nagyobb hibahelyeket a szöveggel átugrotta. (Igaza volt, a 22. lap előoldalán üresen hagyott folt hátodalára írt szöveg el is mozdult.) Oldalanként 32 -34, néha 35 sor van.
Ezekután igencsak meglepő, hogy az utolsó lapra mindössze 5 sornyi szöveg jutott, így csaknem két oldal üresen maradt (egyet már úgyis elpazarolt a levakart első oldallal). Biztos, hogy ennyi volt a teljes szöveg? Hiszen ezt az öt sort könnyedén eloszthatta volna a megelőző 45 oldalon.
Minth kihullott volna kezéből a toll...
Nem lehetséges, hogy ennek a másolatnak az eredetije volt a sokak által feltétlezett, de elveszettnek tartott, 12. sz. végi krónikaszerkesztmény? (És akkor nem Anonymus használta forrásként, hanem őt használták a későbbiek.)
Előlegben egy kérdés: honnan tudhatja egy akármennyire művelt humanista, hol volt Örsúr vára (castrum ursuur)?
A kódex utóéletét Csapodi Csaba remekül összefoglalta (Az Anonymus-kérdés története. - Magvető Kiadó, Gyorsuló idő, 1978.) a Helikon Kiadónál 1977-ben megjelent hasonmás kiadásával bezárólag. Eszerint első említése 1666-os, de a Habsburgok bécsi könyvtárába 1610-1636 közt kerülhetett máig ismeretlen helyről. A kézirat -nem a mű (merthogy másolatról van szó) - keletkezési idejéül általában mindenki elfogadja a 13. század második felét. Megállapítása szerint a vörös tintával írt címeken kívül egyetlen dísze a szövegkezdő P iniciálé vörös-zöld tollrajza. Nem említi viszont, hogy minden további fejezet általában két sornyi (néha magasabb) vörös, szépen kalligrafált nagybetűvel kezdődik, sőt a 38, 39, 40. szakasz piros betűiben fekete betétek is láthatók. A mondatok és a személynevek nagy kezdőbetűit pedig kis piros vonalakkal kiemeli. Szóval annyira azért nem dísztelen.
Hátha más is olvassa. :) Indítása szerint ez szaktopic.
"... csaknem..." (van ott egy 107. lábjegyzet is Györffy álláspontjáról). Lappanghatott évszázadokon keresztül, de a maga korában lehetett sikere. Mályusz a lehetséges hatást elemzi, különösen az utolsó két mondatban "Szavai visszhangra találtak, bár Attilának a magyar uralkodócsalád ősei közé sorolása nála még nem jelentette a hun - magyar rokonságot. Azonban csak - nem is hosszú - idő kérdése volt, hogy ennek hangoztatására sor kerüljön.".
Nem biztos, hogy "elfelejtette" megemlíteni a mű másolat voltát, inkább nem tartotta fontosnak, hiszen a hangsúly a szövegelemzésen van.
Miattam ne fáradj;
42-46. old.:
"Könyve ily módon megmaradt eredeti formájában,...nem lett közkinccsé... csaknem olvasatlanul lappangott a XVIII. század közepéig."
Elfelejti említeni viszont, hogy másolat...
