Atomi szinten át lehet alakítani a részecskéket. Protonokat hozzáadni vagy elvenni - ez lehetséges. Megfelelő reaktorban lehetséges aranyat is előállítani (ahogy a világon minden gramm létező plutónium is mesterségesen, nukleáris reakcióban "tenyésztett" anyag) - csak ez nagyon költséges és nehézkes megoldás, az így előállított arany sok nagyságrenddel lenne drágább a természetes, bányászott aranynál, így ennek semmi értelme.
Az alkimistákat viszont azért ne keverjük ide, mert ők kémiai úton gondolták ezt megvalósíthatónak - márpedig kémiai úton ez valóban elvileg sem lehetséges. Semmiféle kémiai reakcióban sem jöhetnek létre azok az energiaszintek, ami ehhez szükséges.
Az agnoszticizmusban egyetértünk. NEM TUDJUK még sok mindenre a választ.
Az univerzum keletkezése is érdekes kérdés, ugyanakkor a kvantumfizika mai állapota szerint a kezdeti szingularitás, vagyis a látszólag "semmiből keletkezés" nem sért semmilyen elméletet. Ezen a szinten a dolgok nem úgy működnek, mint ahogy azt a mi három dimenziós téridőben létrejött és szocializálódott szavannamajom-agyunk érzékelni-kezelni képes - de ettől függetlenül lehet ez is egy tisztán fizikával-racionalitással leírható állapot.
Semmi nem zárja ki elvi síkon, hogy egyszer "mindent megtudjunk", a világunk eredetét és működését illetően minden kérdést tisztázzunk - de előre borítékolható, hogy ha ezek mind egy szálig racionális és kezelhető válaszok is lesznek, az sem fogja az akkori "mágikat" befolyásolni abban, hogy változatlanul higgyenek valami megfoghatatlan természetfelettiben. Viszont megfelelő oktatás-nevelés-szocializáció mellett ezek száma jócskán csökkenni fog. Egy közelmúltbeli, Izlandon végzett felmérés szerint a 30 év alattiak körében zéró volt azok száma, akik még elhitték a teremtés meséjét (függetlenül attól, hogy 10-15% magát hívőnek-vallásosnak mondó akadt azért közöttük is - de már csak ilyen "megszorításokkal" hívők ők is). Az idősebbek körében persze még más a helyzet - de az idő megteszi a magáét...
"Istennel csak egy lépéssel hátrább toltuk a problémát, akkor kezdhetjük, hogy isten hogyan keletkezett, ki hozta létre."
Teljesen mindegy milyen problémát toltunk hátrább. Lehet, hogy úgy volt, lehet, hogy nem. Nem tudhatjuk egyelőre, hogy miképpen keletkezett a világegyetem. Egy isten teremtette, vagy valamiből létrejött magától. Az a valami akkor mindig ott volt (talán). Majd talán a kozmológusok, meg a részecskefizikusok megoldják ezt a gordiuszi csomót, mint Darwin az ember keletkezését. Vagy lehet, hogyha mégis van isten és benne vagyunk a rendszerében akkor soha nem látunk abba bele mert nem engedi, mert egy más fizika az ott.
És a ló a szamárral és a zebrával kompatibilis? És a tigris az oroszlánnal?
Na, ez a félig kompatibilis.
Utódot még tudnak létrehozni, mert annyi közös elem van még közös őseiktől a génkészletükben, de már van bennük annyi utólag felhalmozódott mutációs módosulat, hogy az utódok nem lesznek szaporodóképesek.
Más, távolabbi rokon fajoknál már az első lépcső sem működik. Mi ebben a felfoghatatlan?
"En legalabbis sokkal vonzobbnak talalom azt, hogy a vilag mukodesenek nincs celja vagy iranya, es megis, egy egyszeru strategiat kovetve, par milliard ev alatt eljuott oda, hogy az anyag ontudatra ebredt, mint azt, hogy Isten csavargatja valahol a potmetereket."
Ez lehet, de nem biztos. Teljesen mindegy mi vonzó neked és mi nem, attól még a mai tudásunk szerint nincs kizárva isten. Nincs rá bizonyíték, se pro, se kontra. Agnosztikus felfogás.
Az azért egy érdekes dolog, hogy van itt egyáltalán valami. Van anyag, energia, működő természeti törvények. A semmiből nem keletkezik semmi, csak a valamiből keletkezik valami. Sokkal egyszerűbb azt elképzelni, hogy nincs semmi, soha nem volt semmi, a semmiből nem keletkezett semmi. De nem ez van hanem van valami, amiből keletkezett a világegyetem stb és mi. A bonyolultabb verzió van. Jó kérdés, hogy miért.
A vallasos hitnek mindig is az ismerethiany volt az oka. Biztos vagyok benne, hogy ha az emberek meg tudnak erteni, hogy hogy mukodik a kvantummechanika, akkor joval kevesebb vallasos hivo lenne (persze, mint tudjuk, a matematikahoz nem vezet kiralyi ut, ehhez kene egy kis agyi munka, amit az emberek nagy resze nem szeret).
hm....hm.... az egyik fajtájának igen, de a másiknak viszont az ellenkezője.
(senki nem tudja hogyan működik a kvantuum mechnaika)
"A misztikus őrületetek minden határon túlcsap, hihetetlennek tűnne, hogy ma vannak emberek akik ilyesmikben hisznek!"
Ma, a 21. szazadban, egy magasan fejlett tudomanyos-technikai civilizacioban az embereknek tobb, mint a fele vallasi hivonek tartja magat, "misztikus oruletekben" hisz (persze kerdes, hogy mennyi ezek kozul az, aki erdekbol vagy szamitasbol mondja azt, hogy hisz, es mennyi, aki valoban hisz).
A vallasos hitnek mindig is az ismerethiany volt az oka. Biztos vagyok benne, hogy ha az emberek meg tudnak erteni, hogy hogy mukodik a kvantummechanika, akkor joval kevesebb vallasos hivo lenne (persze, mint tudjuk, a matematikahoz nem vezet kiralyi ut, ehhez kene egy kis agyi munka, amit az emberek nagy resze nem szeret). En legalabbis sokkal vonzobbnak talalom azt, hogy a vilag mukodesenek nincs celja vagy iranya, es megis, egy egyszeru strategiat kovetve, par milliard ev alatt eljuott oda, hogy az anyag ontudatra ebredt, mint azt, hogy Isten csavargatja valahol a potmetereket.
Nem, nincs mit kutatni, így van és kész, így áll be az egyensúly, hogy a töltések a vezetéken keresztül egyenlítődnek ki. Nincs mit kutatni. A tyúkon és A tojáson se, csak elfogadjuk, hogy a dolgok így történnek. Marx is megállt valahol itt A tyúk vagy A tojás paradoxonnál a társadalom tudományával, a termelésből próbál és sikerrel levezetni mindent, a tyúkból indul ki és kész, az majd tojja a tojás és abból lesz a tyúk. Vagy más területén mikor deffiniálja a világmindenséget és azt mondja, hogy a tudattól függetlenül létező, oké, de tovább már nem megy, azt már nem is kutatja, hogy akkor a tudat is függetlenül létezik a világmindenségtől? Mert akkor mát túl közel kerülve a szent lélekhez, újra kellene kezdje az egészet. Na most történelem íródik, szerencsénk van mert nagyon közelről látjuk hogyan is történnek meg a dolgok. Termelés, érdekek, eszmék, ideológiák...vagy mi van most akkor? (-:
De adovo barátotok személyiségével sincs ám minden rendben, mert nagyon hoszan válaszol értelmetlenségekre. Oké, érdemes elolvasni, de én pl sokkal rövidebbre szoktam venni az ilyesmit.
(..végül is az alkimistáknak is igaza volt? Mert tényleg lehet aranyat csinálni más elemekből (-: )
Ellenben vannak dolgok, amelyeket valóban nem tudunk. Tényleg nem. Viszont azokat TÉNYLEG NEM TUDJUK.
És itt lép be a mágikus gondolkodás - ami a tudás hiányosságait elkezdi a képzeletével kifoltozni - majd végül el is hiszi magának azt, amit kitalált. Racionális elme meg képes lekezelni azt a tényt, hogy EZT NEM TUDOM... Tehát kutatni kell, meg kell próbálni megismerni - de ameddig ez nem sikerül, addig az adott terület státusza a NEM TUDOM... Világos???
Nem állunk neki alternatív természetfeletti elméleteket farigcsálni - bármiféle bizonyíték nélkül - aztán azokban végül elkezdeni hinni...
Tudod te azt jól, nincs kedvem ehhez a vég nélküli, rád jellemző mellébeszélésre...
Nem mondasz szinte soha semmit, csak sejtetsz és ígymegúgyamúgyemígyisjó relativizálást eregetsz. A végén mindig kilyukadsz oda, hogy Albert Sweitzer meg Mengele között nincs is semmi alapvető különbség, Teréz anyának is voltak rossz pillanatai, így végül is, ő sem jobb, mint Hitler, Einsteinnek is volt pár nünükéje és tévedett is, tehát nyugodtan kezelhető egy tekintet alatt a bolond Cödlingerrel.
Valójában azok. Hogy is van ez? A katódon a saját sújának oldatába merült fémből pozitív ionok lépnek ki amitől az negatívvá válik és beáll az egyensúly. Az anódon fordítva. Oké. De miért kezd el folyni az áram? Megbomlik az egyensúly, de, hogy mitől azt nem tudjuk, a töltések kiegyenlítődhetnek az oldatban is, jelen van mind a kettő. Ez is egy természetes folyamat, ahogy lett tyúk is és lett tojás is. A névelőkkel van A probléma.
(De amíg nem adsz neki nevet, addig is létezik*. Ilyen pl. a kutya is. Eressz össze egy bernáthegyt egy pincsivel...)
De mindegy, hogy térben vagy időben kopik a tranzitivitás.
Mindkettő furcsa.
És sok embernek még az is furcsa (ha nem is úgy, és nem is annyira), hogy a tér és az idővonal _itt_ ugyanaz.
Neked nem kéne, hogy az legyen, sok merőleges koordinátát rajzolgattál (mondjuk neked tán nem is furcsa), sőt az sem kéne, hogy furcsa legyen, hogy vannak még, akiknek nem furcsa.
*Ez az igazán szép a dolgokban.
Hogy a gondolat létezik benned, és amikor hallod a fogalom nevét, definícióját, akkor csak bólintasz egyet.
Azt hittem, olyan 40 évesen az ember végleg lezárja a hitvitákat, és két-hárommondatos ráutalásoknál tovább nem megy ebbe már, aki nem fogja a világképét, azon ebből a szempontból átlép, mert már jól tudja, hogy felesleges...
