Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Nem kell, hogy reális vélemény alapján döntsön az ember. Elsőre semmi mellett nem dönt teljesen reális vélemény alapján. De etől függetlenül mégis dönt, és szerintem elég ritka az olyan döntés, hogy "minden azellen szól bennem, hogy ezt csináljam, de próbáljuk meg, hátha jó lesz".
De ha valaki sorozatban ilyen hozzáállással dönt, annak is lesz olyan, ami bejön és olyan, ami nem. A gyerekvállalásnál nincs próba. Nincs olyan, hogy "most ezt az egyet felnevelem, aztán soha többé", mert már az első is egy életre szól...
Hidd el, hogy nem mindenki tartja az apaságot/anyaságot a világ legcsodálatosabb dolgának, a környezetedben elég példát láthatsz erre is, szerintem, ha hajlandó vagy szétnézni. És miért pont olyan tartaná a legcsodálatosabb dolognak a szülőséget, aki egy csomó dolgot utál belőle? Minek állandóan azt írogatni, hogy milyen csodálatos dolog ez? Mit szeretnél ezzel elérni?
A szomszédunk férje is biztos nagyon örült a gyerekek születésének.
Aztán mégiscsak lelépett, mondván: "ő nem bírja a felelősséget".
Szerintem nem szabad szülni olyan pasinak, aki nem akar gyereket. (mármint ne a pasi ne szüljön :-D hanem a nő, neki.) Lehet, hogy egy darabig társadalmi elvárásból vagy önbiztatásból elvigyorog, tán még büszke is a gyerekére, de egy idő után rájön, hogy úgy is lehet büszke arra a gyerekre, ha már nem él együtt a családjával...
Csodálatos dolog repülni, szabadon esni, ejtőernyőzni, szeretkezni... Aki próbálta már annak lehet reális véleménye. Sőt! Még az is lehet, hogy borzasztónak
tartja a szeretkezést, mert ismerek olyat is, de próbálta, ezért van reális véleménye.
Annak aki nem próbálta annak nem lehet reális véleménye.. csupán ennyit mondok.
Ha Te ettől úgy érzed, hogy rá akarlak beszélni... Akkor újra mondom, hogy nem akarlak rábeszélni.
Megint megpróbálom. Megkóstoljuk a libamájat, a pörköltet, a grillcsirkét, és még vagy ötven ételt. Neked a gulyás ízlik legjobban, nekem a mákostészta, mert NEM VAGYUNK EGYFORMÁK.
"De azt is tudjuk, hogy minden ilyennél csodálatosabb boldog szülőnek lenni." Te, én, Gabiiiii, meg még néhány millió ember így érzi. De láttam már olyat, sajnos nem is keveset, aki számára utólag derült ki, hogy ez bizony nem felhőtlen kéjmámor, bizony komoly felelősség, kötelezettségek, és ha ezt hamarabb tudta volna, nem vállalja. Ők valahogy nem illenek bele az általad festett idillikus képbe. Nem megyek messzebb, nézd az exnejedet. Szerinted ő is ilyen fantasztikus dologként éli meg az anyaságot? Attól tartok, ha így lenne, nem így viselkedne a kisfiaddal. :-(((
"Ezt azok a mások nem próbálták, így nem is érezhették. Ezért megalapozott véleményük sem lehet róla. Így erről vitázniuk sem okos dolog." Miért nem? Feltehetően nem búra alatt nevelkedtek, láttak gyereket, felnőtt, józan ítélőképességű emberek, akik tudják, mire mondanak nemet. (Ezzel az okfejtéssel eléggé félre lehet vinni a vitákat. Pl. még nem öltem, mégis elég határozott véleményem van a gyilkosokról.) Viszont ez nem olyan, hogy megpróbálom a pacalt, legfeljebb nem ízlik. A gyerek ott van, felnőtté válásáig gondoskodnod kell róla, nem lehet visszaváltani. Attól, hogy _számodra_ ez a legcsodálatosabb, _számukra_ nyugodtan lehet teher, nem kívánt nyűg.
Ne saját magadból kiindulva ítéld meg a világot! Az egyik legnagyobb hiba rákényszeríteni másokra a mi nézeteinket.
Te, Gézoo, hogy érted azt, hogy nem akarsz meggyőzni senkit? Ezt állandóan leírod, de olyan érzésem van, mintha a Támad a Marsot nézném, bocsi a hasonlatért... : )))
Miért olyan nehéz elfogadni, hogy amit mások a saját maguk által legjobb érzésnek hisznek, az számukra az is, vagy legalábbis jó annyira, hogy ne akarjanak mást? Honnan veszed, hogy mindenkinek azt jelentené a szülőség, mint neked?
Ha valaki meg akarna győzni arról, hogy ejtőernyőzz, mert annál mámorítóbb a világon nincs, akkor csinálnád? (Természetesen behelyettesíthető a tevékenység bármivel, amit még nem próbáltál, és nem is akarsz kipróbálni... Vagy neked nincs ilyen?)
Van olyan, hogy megkérdezem gyerektelen barátaimtól, hogy mikor akarnak gyereket. De ez nem azért van, hogy beleszóljak az életükbe, csak azért, mert érdekel. És elfordulhat, hogy ha valaki azt mondaná, hogy nem akar gyereket soha, akkor azért időnként megkérdezném, hogy még mindig így gondolkozik-e erről. De ezt nem bántásból csinálom vagy csinálnám, és nagyon fel is lennék háborodva, ha azt gondolná, hogy basztatni akarom - egyszerűen csak érdekelne. Szóval, az sem biztos, hogy aki bármit kérdez, az rögtön ellenséges. Szerintem a felesleges tapintatoskodás is rossz. Bár van bennem rá hajlam, de inkább erőt szoktam magamon venni, és akár olyasmit is mondok vagy kérdezek, ami nem túl tapintatos, mert különben oda az őszinteség, csak kerülgetünk egy témát, ami engem érdekel, és amiről akár beszélni is lehet.
Ha valaki nem akar gyereket, akkor miért bántó az, ha valaki erre rákérdez? Saját döntése, nem hiszem, hogy bármiféle külön kíméletre szorulna, nem a világ tragédiája. (Ha nem lehetne valakinek, akkor persze más a helyzet...) Nem azt mondom, hogy állandóan magyarázkodni kellene, de azt igen, hogy ha már megkérdezi valaki, hogy mi is a helyzet, akkor az ember szépen válaszoljon és kész.
Az meg, hogy akinek van gyereke, esetleg úgy tűnik, mintha lenézné azt akinek nincs, vagy úgy tűnik, hogy büszke a gyerekére: az ember a saját legmagasabbra tartott affinitásai felé halad, és ezeket legtöbbször becsüli (ha nem becsülné, akkor nem arra haladna, legtöbbször magával sem lenne jóban, ha nem ezeket csinálná), és ezért persze úgy gondolja, szükségszerűen, hogy amit ő csinál, az nagyobb érték az ő számára. Persze, csak az ő számára, és ha gondolkozik kicsit, és toleráns is, akkor fel tudja mérni, hogy egy másképpen gondolkozó számára meg más az értékesebb, de ez csak gondolkozási eredmény, az érzelmi réteget alá lehet ennek rendelni, de nem lehet elnyomni. De miért is lenne ez olyan nagy baj?
Engem is rengetegen fárasztanak olyasmivel, hogy "de hát miért mondod, hogy nem szereted, ha sosem kóstoltad?"... És hiába mondom el, hogy egy ételnek nem csak íze van, hanem kinézete, illata, anyaga (úgy értem: amiből készül), és ha ezekre mindre negatív a válasz (de ha csak egyre is, szubjektív döntés alapján), akkor már teljesen biztos, hogy nem szeretem.
Amúgy azt sem gondolnám, hogy ha valaki _majd_ akar gyereket, az inkább vállaljon előbb, akár most, mert később nagyobb a kockázat. Mert persze, a kockázat lehet, hogy nagyobb később, de a korai, érettség-, akarás-, elképzelések előtti gyerekvállalásnál majdhogynem nincs is kockázat: szinte csak rosszul alakulhat. : )))
Gézoo, számodra a világ legcsodálatosabb dolga a gyermeked, Gipsz Jakab számára meg nem, mert neki mondjuk a párjával kettesben eltöltött esték a legfontosabbak. Nyúl Béla meg nem is gondol családalapításra, mert tudományos kutatásaiban teljesedik ki, és ebben csak zavarná egy ordító kis csomag, akinek az in- és outputjai évekig korlátoznák a tevékenységét. Te szereted a pacalt, nekem már a látványától is hányingerem van. Hiába agitálsz, hogy kóstoljam meg, attól nem fogom megkedvelni. (Legfeljebb a tukmálással méginkább ellene hangolsz.) Csak annyit kéne megértened, hogy attól, hogy ők nem veled egyformán látják a világot, még nem jobbak vagy rosszabbak, mint te, csak mások. Ennyi. Nem kell őket győzködni, nem kell őket lehurrogni, el kell fogadni, hogy más a véleményük. Az ő életük, az ő döntésük, nekik kell tudni. És sokkal tiszteletreméltóbbnak tartom ezt a hozzáállást, hogy fel tudják mérni a saját korlátaikat, és azt felelősen felvállalják, mint azt, mikor egyesek meggondolás nélkül, az anyaság szent nevében potyogtatják a világra, aztán elhanyagolják a gyerekeket.
Hozzáteszem, régen nem tudtam elképzelni, hogyan fogok megbírkózni a - bocs a nyers megfogalmazásért - szaros pelenkákkal, és hogy egyáltalán mit fogok kezdeni egy visító poronttyal, akivel nem lehet értelmesen kommunikálni. Aztán ahogy a húgom gyerekei körül sündörögtem, lassan csillapultak ezek a félelmek, és a saját gyerek iránti vágy egyre erősebb lett. Mára egész jól el tudom hárítani a lányom kevésbé gusztusos termékeit is, most attól a korszaktól tartok, mikor mindent tönkretesznek - meglehetősen ragaszkodom a dolgaimhoz. Elnézést, amiért ilyen hosszan ecseteltem az érzéseim változását, oda akartam kilyukadni, hogy simán el tudom képzelni, hogy mások nem jutnak el idáig, mert fontosabb számukra a nyugodt környezet, a csatatérré nem váló lakás, stb. Nekik így kerek a világ, kész. Ezen lehet csodálkozni, lehet nem egyetérteni vele, de minősíteni, beleszólni tilos. Szerintem.
"Ha fogalmad sem lehet valamiről, akkor honnan a fen@ből tudnád, hogy az milyen?"
Az, hogy valaki nem ismeri igazán jól, tapasztalatból azt, amivel kapcsolatban ellenérzései vannak, nem jelenti azt, hogy nem lesznek ellenérzései, ha igazán jól megismeri. Csak azt jelenti, hogy _lehet_, hogy nem lesznek akkora ellenérzései.
És a gyerekvállalásra nincsen próba. Lehet persze, hogy minden várható eredménnyel ellentétesen, mégis az lesz, hogy majd imád homokvárat építeni és gügyögni - de mi van, ha mégsem? Akkor már nincs lehetőség az "inkább mégsem"-re.
Ha valakinek bármiféle oka is van arra (akár csak az, hogy úgy érzi, ez a szabály), hogy gyereket akarjon, annak legyen gyereke, és törekedjen a legjobbra, amit ebből ki lehet hozni, akiben viszont semmilyen vágy nincs erre, az miért próbálkozzon? Nem kell mindennel próbálkozni. Mindenki világa attól lesz teljes, ha azokkal a dolgokkal "próbálkozik", amikkel akar, vagy amikkel feladatának érzi.
Szerintem felelőtlenség egy embert, akinek semmilyen affinitása nincs egy saját gyerek felé, arról győzködni, hogy ez az ellenérzés egy pillanat alatt megváltozik.
Nekem két gyerekem van, most jön a harmadik, világéletemben utáltam az óvodás kort (a sajátomat is), az összes elfoglaltságával együtt, és most sem szeretem jobban, hogy két gyerekem is ilyen korú, szóval a gyerek nem feltétlenül csodaszer, hogy majd azon keresztül az ember megszereti, amit addig nem, és milyen jó lesz, mert még több dolognak örülhet... Éppen elég azt csinálni, amit az ember bármilyen okból is, de akar.
Persze, ehhez hozzátartozik, hogy teljesen úgy gondolom, hogy minden embernek csak egy élete van, ezt élje úgy, ahogyan a legtöbb öröme van benne. Azt meg azért el tudja dönteni mindenki, hogy merrefelé húzza a szíve-lelke.
Altalaban csak olvasok, flame-lni sem szeretek igazan, raadasul pon a nevem ellenere :-)
Szerintem te nagyon egy sikon mozogsz es nagyon nem ertjuk egymast, pedig probaltam a te hasonlatod nyelvet is hasznalni. Teljesen lenyegtelen, hogy en akarok gyereket vagy sem, egyebkent aki akar, annak legyen, akik nem annak ne legyen, akinen segitsegre van szuksege az allam adjon ehhez minden lehetosege. Zarojel bezarva.
Megprobalom meg 1 X elmondani. Gezoo tudja milyen erzes az apasag/anyasag. X nem tudja milyen ez az erzes. De ha X-nek gyereke lenne akkor azt tudna, hogy X-nek milyen az erzes apanak/anyanak lenni =/=, hogy Gezoonak milyen ez az erzes. A masik, hogy kiprobalni nem lehet ugy dolgokat, hogy a.) nincs motivacio b.) ne hatna ki az eletere. A te apai/anyai erzeseid NEM UNIVERZALISAK. Az emberek sokfelek. Ez az ervelesedben a hiba, remelem vilagos voltam. Udv
Szerintem tolerálni kéne egymás döntését és akkor végre szólhatna ez a topik arról amiért eredetileg nyitottam!
Az lehet,hogy mi gyermektelenek tényleg nem tudjuk,hogy milyen is a saját gyermekünket a karunkba tartani,de viszont ti gyermekesek se tudjátok,hogy milyen érzés nem akarni gyermeket és közben hallgatni,hogy.....bla-bla-bla!/most nem írom le/Igaz ,hogy vannak olyanok is akik nem akartak /aztán véletlenül mégis lett/és most nagyon boldogok.De van az ellenpélda/ugye Gézoo/amikor,jó akarok és amikor ott van akkor meg-jaj,mégse kellett volna!
Ezt nem lehet összehasonlítani egy tál pacallal,mert ha undorodsz tőle,de egyszer mégis megkóstolod,mert sokan azt mondják körülötted,hogy finom és azt gondolod,hogy hátha te is megkedveled,aztán meg mégse!
Ha valaki úgy érzi,hogy neki nem kell/még/gyerek az ne kisérletezgessen,hogy ha már ott lesz akkor majd biztos szeretni fogja!Mert ha mégse akkor jön az igazi gond!Elsősorban a szegény gyereknek!
Az élet legcsodálatosabb dolga pedig mindenkinek mást jelent!
En nem hiszem, hog barkit rabeszelnel, hogy szuljon, ne szuljon. Viszont azt folyamatosan erzem a hozzaszolasidbol, es gyakorisagabol, hogy nem teljesen fogadod el egyenrangu velemenynek, hogy valaki nem akar gyermeket.
"Hiszen ha valaki önmagától tagadja meg a világ legcsodálatosabb dolgait, akkor reménytelen eset."
Ezt hogyan lehet, mashogy ertelmezni, hogy A szerinted a vilag legcsodalatosabb dolga, B masok nem ertik meg ? Amit irtam arrol szol, hogy mindenki, mindig nyitott szemmel el, a hasonlat szerint, viszont csak sajat maganak lathat. Az eg barsonya objektiven nem letezik.
Ha valaki elfelejtette volna miért veszik le éppen a fejem:
"Szia!
Ne bosszankodj.. Halgass Gabiiiira !
Ha egy vakkal vitatkozol a táj szépségéről, az éjjeli ég bársonyáról, akármit is mondhatsz, úgy sem értheti meg soha.
Ha pedig olyannak meséled, aki látná ha kinyitná a szemét, akkor még reménytelenebbre vállalkozol. Hiszen ha valaki önmagától tagadja meg a világ legcsodálatosabb dolgait, akkor reménytelen eset.
én válaszoltam:
te sem tudhatod, hogy az "éjjeli ég bársonyánál" mondjuk egy zajos kikötôváros utcái nem érdekelnek-e sokkal jobban másvalakit. azt pedig végképp nem mondhatja meg senki -így se te, se más-, hogy mik a világ legcsodálatosabb dolgai. ez olyan, mintha -csak mert szerinted az definom, decsodálatos- teszem azt, pacalt akarnál lenyomni olyanvalaki torkán, aki már a szagától is hányingert kap.
nekem például mindegy, hogy hogyan élnek, akik körülvesznek. felnôtt emberek, nyilván tudják, miért döntöttek úgy, ahogy, és ha nekik jó, és másnak azzal nem ártanak, akkor mi baj lehet? semmi.
az nem mindegy, hogy egyesek kizárólag a maguk igazát akarják lenyomni a tôlük eltérôen gondolkodók torkán.
"a dolog ott kezdôdik(és végzôdik) hogy te afölött reklamálsz, hogy a te igazságodat nem óhajtja mindenki a magáévá tenni.
holott talán pont elég is lehetne, ha csak el lennél a magad -állításod szerint-boldog életében és nem akarnád megmondani a tutifrankót másnak, mint ahogy mások sem mondják meg neked. rajtad kívül senki nem állított semmit, én biztosan nem. az meg, hogy te az én hozzászólásomból mit hámozol ki, egyéni szoc.problémád."
Téged is megkérlek, ne olvass mást az általam leírtból, mint amit oda leírtam!
a dolog ott kezdôdik(és végzôdik) hogy te afölött reklamálsz, hogy a te igazságodat nem óhajtja mindenki a magáévá tenni.
holott talán pont elég is lehetne, ha csak el lennél a magad -állításod szerint-boldog életében és nem akarnád megmondani a tutifrankót másnak, mint ahogy mások sem mondják meg neked. rajtad kívül senki nem állított semmit, én biztosan nem. az meg, hogy te az én hozzászólásomból mit hámozol ki, egyéni szoc.problémád.
Te csak a sajat eledet tudhatod/elheted. Fogalmad sem lehet, hogy mas mit gondol, erez abban a szituacioban, amely neked a non-plus-ultra. Meg a legegyszerubb elmenyek is mas, mas modon erzodenek a kolonbozo emberekrekben. Meg az olyan trivialis dolgok, hogy elhagynak, kirugank a munkaheledrol, megnyered a lottot. Hat meg az erre valo reflexio ! Mindenkinek sajat celja, ertekei, kornyezete, lehetosegei van amely egyszeri es megismetelhetetlen egyszeruen atalhetetlen. Ha valaki nem akar gyermeket az ugyanannyira autentikus lehet, minthogy valaki akar, Mindenki 100% a sajat eletet eli es latja.
sztem ez az egész jóval túlmutat a „mér nem akarok gyereket”, „ha akarok, mér akkor” stb témakörön, főleg mert nem is mindenkinek az a probléma, h mér nem/akkor akar, hanem h ezt hogy nyomja le jószándékú mindentudó embertársai torkán...
szóval itt inkább az a kérdés, h tudom-e (merem-e igazán végiggondolni), h mit akarok (én, az egyén, és nem a társadalom hasznos, nemzőképes tagja), és ha igen, merem-e akarni a nagy többség, a jószándékú mindentudók, sőt úgy ált. az állítólagos normalitás ellenére is... és ha tudom/merem, akkor nem mindegy nekem, h elégedett sokgyerekesek vagy meggyőződéses gyermektelenek vesznek körül?
