Pár napja egy szorgalmas rajongó beírta a számokat, ha találsz más együttestől is, akkor megemelem a kalapom;-))
L. Szerafin válasz erre | adatok | e-mail 2002-06-02 21:33:13 (523)
én, mint jegyzetelő még megemlítenék a felsorolásban egy dal azokért is, akik nem voltak ott, persze ez is csak egy röffrémnyit szerepelt
naszóval akkor
Locomotiv GT koncert, Budapest, 2002. június 1. 19:20 - 22:20
1. Áldd meg a dalt (Karácsony János - Sztevanovity Dusán)
2. Pokolba már a szép szavakkal (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
3. A dal a miénk (Karácsony János - Sztevanovity Dusán)
4. Zenevonat (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
5. Ülök a járdán (Somló Tamás - Adamis Anna)
6. Egy elfelejtett szó (Presser Gábor - Adamis Anna)
7. A síneken (Karácsony János - Sztevanovity Dusán)
8. Visszatérés (Somló Tamás - Sztevanovity Dusán)
9. Kotta nélkül (Presser Gábor - Adamis Anna)
10. Sziszifuszi blues (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
11. Az Ígéret földje (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
12. Lesz-e még? (Presser Gábor - Pete Wingfield - Sztevanovity Dusán)
13. Mi lesz velem? (Presser Gábor)
14. Ha a csend beszélni tudna (Somló Tamás - Adamis Anna)
15. Miénk itt a tér (Presser Gábor - Adamis Anna)
16. Magyarország (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
17. Embertelen dal (Presser Gábor - Somló Tamás - Sztevanovity Dusán)
18. Primadonna (Somló Tamás - Sztevanovity Dusán)
19. Kék asszony (Presser Gábor - Adamis Anna)
20. Boksz (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
21. Álomarcú lány (Somló Tamás - Adamis Anna)
22. Miénk ez a cirkusz - Mindenki - Ezüst nyár (Presser Gábor - Adamis Anna - Sztevanovity Dusán)
23. Egy dal azokért, akik nincsenek itt (Presser Gábor - Adamis Anna)
24. Ő még csak most 14 (Barta Tamás - Adamis Anna)
25. Nem adom fel (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
26. Fiú (Presser Gábor)
27. Ringasd el magad (Presser Gábor - Adamis Anna)
28. Neked írom a dalt (Presser Gábor)
29. Ha eljönnek az angyalok (Presser Gábor - Sztevanovity Dusán)
30. A szél lassan elfújja az utolsó dalom (Presser Gábor)
Közreműködött:
Karácsony János - gitárock, ütőhangszerek, ének
Presser Gábor - billentyűs hangszerek, herfli, autoharp, ének
Solti János - dobok, ütőhangszerek
Somló Tamás - basszusgitár, akusztikus gitár, szaxofon, fuvola, ének
Papesch Péter – basszusgitár
Czibere József – konga, ütőhangszerek
Csányi István – szaxofon, vokál, ütőhangszerek
Csiszár Péter – szaxofon, ütőhangszerek
Hámori János – trombita, ütőhangszerek
Kovács Péter – billentyűs hangszerek, vokál
Hé, Waters bácsi, fel tudnál engem világosítani, hogy mi volt az a meglepetés, amit intervjúkban ígértek?(Nem olvastam a topikot, tehát ha már volt szó erről, szorri.) És megérte elmenni rá jó kis TCS-koncert helyett? :-))
Sőt ami még szomorúbb: ehhez hasonló taktikázást még a major kiadók is elkövetnek nap mint nap, még ha nem is ennyire durva formában. De csinálják ők is. Számtalan példát tudnék mondani bármely kiadótól, bármely évből.
Arra a kérdésre, hogy "minek kellett kivágni", nagyon egyszerű a válasz: azért, hogy az anyagot eredetileg eladó kezében is maradjon még valami adu.
A világon minden komoly gyűjtő vagy bootlegger (SAJNOS, de végülis érthetően) így gondolkozik és működik. "Hogyan adhatnám el a cuccot anélkül, hogy teljesen át kellene adnom?..." Ha valakinek valami kurriózum van a kezében, akkor számtalan módon próbálják védeni a kincset (és a gyűjtők körében elért pozíciójukat), pl úgy, hogy csak egy szándékosan lerontott minőségű kópiát adnak el a bootleg-kiadóknak, vagy különböző módokon megjelölik: pl átcserélik a jobb-bal csatornákat, vagy valami apró részt kivágnak akár egy nótán belül is, vagy effektezik, stb, stb, stb... Milliónyi "megoldással" találkoztam már. Ezek a trükkök persze azt is lehetővé teszik, hogy ugyanazt az anyagot néhány évnyi késleltetésekkel többszörösen adják el különböző kiadóknak, mindig egy kicsit jobb minőségben, vagy egyre teljesebb formában.
Ezt kétlem. Tudom, hol árulják, és milyen formában, és honnan szerezték. Az nem a teljes 201 percnyi anyag, hanem "csak" 180-valamennyi. Tudom, a lényegen nem változtat, de egy maximalistának nem mindegy. Arról nem beszélve, milyen gondossággal van megcsinálva az a CD. Meg hogy minek kellett kivágni azt a tizenvalahány percet, ha egyszer megvolt a teljes anyag is.
Sziasztok! Ha már az archív felvételeknél tartunk, nekem megvan a '92-es Búcsúkoncert teljes hangfelvétele 3CD-n, illetve egy 1982-es székesfehérvári buli. Ha valakit érdekel...
Egyébként valóban létezik még sok hazai koncertfelvétel is - és nem is csak amatőrfelvételek. Csak akiknél a profi szalagok vannak, azok túl sokat szeretnének keresni, ezért inkább továbbra is ülnek rajtuk és kivárnak. A privát amatőrfelvételeket felkutatni pedig nagyon nagy meló.
Ezt a sajnálatos helyzetet jól tükrözi pl. a Hungaroton által kiadott egyetlen KEX CD, amire mindössze 20(!) percnyi eredeti anyagot bírtak összeszedni, a stúdiófelvételekkel együtt. (Ezt aztán kiegészítették kb negyedórányi mai felvétellel - néhol a régire rákeverve az új verziót - de a borítón pl sehol nem tartották fontosnak megjegyezni, hogy melyek az új felvételek...)
Ugyanakkor a lemezre került koncertfelvételnél sokkal jobbak is léteznek néhány gyűjtőnél ill. pályatársnál, tehát egy kicsivel több utánajárással és befektetéssel sokkal teljesebb kiadványt lehetett volna létrehozni, de ez szemmel láthatólag nem volt komoly cél :( Elég szomorú, hogy a KEX még ma is csak egy ilyen gyalázatosan félresikerült albumot kaphatott.
Nem hallottam azt a rádióműsort, de biztos vagyok benne, hogy ez csak valami poén lehetett. Nem köll aggódni. (Ugyan mitől is kéne??? :) még soha, sehol a Földön nem vontak senkit felelősségre egy koncertfelvétel birtoklásáért.)
Beszeltek itt koncertfelvetelekrol nyugatrol. Idehaza kell korbenezni. Dehat be mernem en jelenteni, hogy van egy Bartas amator-felvetelem, miutan a radios LGT sorozatban annak idejen azt mondtak, hogy mindenki kuldje be amije van, "eltekintunk a buntetojogi felelossegtol"? Nem mernem.
Meg mondjuk az Ezüst nyár egy hatalmas improvizatív James-féle gitárszólóval, nyamm, nyamm. Meg a "Szeress nagyon" Cinivel, meg a PortoRico, meg a Gondolj rám, meg a Szabadíts meg...
Vajon mekkora esélye van, hogy lesz még koncert? Vajon elhallatszik-e a rajongók hangja oda, ahová el kell, hogy hallatszódjon és komolyan veszik? :)
En Bartakultuszban elek, ha LGT-rol kerdezel. Vagy meginkabb Frenreisz kultuszban. Nekem az elso ket album a kedvencem. Persze ez a mostani koncert meggyozo volt szamomra, hogy a James-era is nagyon jo volt. Legalabbis most nagyon elt a srac. Azt vettem eszre, hogy a 4-es es 5-os albumon meg jobban el volt a Karacsony eresztve, aztan mintha evekre visszafogta volna magat. (es akkor arrol ne is beszeljunk, hogy a Generalos korszakaban mekkorakat jatszott) A Gitarparbalyon is nagyon ott volt a tarsasagban, meg most is a szigeten, szoval orulok, hogy ujra voltak nagy virgas szolok.
Dehogy! Mikortól van jegyelővétel? Élőben akarom hallani asztat, hogy "Mikó? Mikó? Mondd, hogy most, mondd, hogy mindig, mondd, hogy ma!" Meg hogy "Veled akarok menni min-den-ho-vá!" És azt is, "Hogy biztass, hogy ringass, hogy sokat nevess!" Meg a Magyarországot lüktetve, meg hogy "Én úgy emlékszem, hogy nem emlékszem" meg a többit, A füst meg a szél-t is, és az Amerikát is, az Itt a tigris-t is, a Csatahajót is, a De jó lenne észnél lenni-t is nagyon, és... és... és... Akaroook ilyen koncertre menni!
"A hatalmas sikerű júniusi koncert miatt újabb koncertet ad az LGT, ezúttal a Kisstadionban, szeptember 28.-án. A monstre-bulira vendégzenészeket is hív a banda, de nem árulták még el a közreműködők névsorát. Az őszi koncerten
az új albumból is hallhat a lelkes közönség részleteket és Pici állítása szerint sok meglepetéssel szolgálnak majd a rajongóknak."
Na jó, egyezzünk ki 25,000-ben... ;-)
(ennyit írnak a 'Live at Woodstock' CD füzetében.) De igazad van - nem vettem figyelembe, hogy ez már hétfő délelőtt volt.
Elérkezett a nagy nap, kimegyünk a szigetre. Elgondolkodtató, mennyire megváltozott a köznyelv. Az első mondat nemrég még a Margit-szigetet volt hivatott jelölni, ma már ezt az óbudai Hajógyári-sziget eleistandolta magának.
De ez nem a magyar nyelvbarátok lapja, inkább a fesztiválról ejtsünk néhány szót. 2002 június elsején Locomotiv GT koncert került megrendezésre. Illetve egy egész napos LGT fesztivál. Volt LGT-danász verseny amatőr zenekarok részére. Nem győzöm magam eléggé szégyellni, de csak a végére értem ki. Az egész napos programot színesítette még Roland hangszerbemutató - s kipróbálási lehetőség, cirkusz, Amstel sörsátor és tömeg. Tömeg, ami lassan gyűlt, s a négy órakor pár tízezres mennyiség este hétig megtöbbszöröződött - de ne rohanjunk ennyire előre.
A nagyszínpad műsora ötkor elkezdődött - tartva magát az előre kiadott programhoz. De nem zenével, hanem Boros-Bochkor konferálással és "Ringasd el magad" éneklési versennyel. Nem tudom, melyik versenyzőnek volt hamisabb hangja, de a közönségnek tetszett, s az sem elhanyagolható, ha valaki ki mer állni teljes önkritika nélkül húszezer ember elé - egy Bumerángos bögréért. Hangulatfokozásnak megtette, s a BB közjátékoknak köszönhetően nem volt az este folyamán színpadi üresjárat.
Az első műsorszám a Képzelt riport két évvel ezelőtt megjelent koncertváltozata, ami ilyen verzióban most került először színpadi feldolgozásra. Aki nem ismerné, annak az előadók közül pár név: Király Linda, Roy, Lovasi András, Kaszás Attila (...). Lemezen hallgatva az eredeti hangokat keresi az ember, s nem biztos, hogy bejön ez a feldolgozás. A koncerten, ezzel szemben át lehet venni a hangulatot, élvezetes az eloadás. S a látvány is segít elfelejteni, hogy a megkopott 70-es évek béli lemezről milyen hangok jönnek elő.
A negyvenöt perces előadás után megint BB, most Presser hangutánzó versennyel. Itt - teljesen meglepő módon - a közönségnek annyira nem jött be az első versenyző hamis hangja, hogy kifütyülték. A harmadik játékosnak ellenben sikerült megénekeltetni a közönséget is. De senki nem panaszkodhatott - a vájt fülű nézőket leszámítva -, hiszen, aki a színpadra lépett, kapott egy köcsögöt.
A második nagyszínpadi műsorszám a Mindenki… LGT táncképek. Itt LGT számokra írt balettelőadás részletéről volt szó. Látványos előadás volt, amit az elöl lévők élvezhettek is, de a színpadtól messzebb került nézők nem sokat láthattak a színpompás ruhákat, artistákat, táncosokat felvonultató produkcióból. Ezek után megint BB kettőse jött ki a színpadra - közben rájöttem, hogy rádiójuk volt az egyik szponzor, s ilyetén okból kifolyólag szórakoztathatták a közönséget. A következő bögredíjazású verseny előtt kiosztották az LGT-danász verseny helyezést elérő versenyzoinek a díjakat. Be kell vallanom, hogy rosszul jegyzeteltem, mert nem tudom, kik győztek, de nem készültem fel jegyzetelésre.
A fesztivál eddigi részében a közönség nagy része - ahogy egy juniálishoz illik - a fűben, pokrócokon ült, s onnan nézte a színpadi emelvényen futó műsorokat, s csak a nagykoncertre álltak fel, de ott is volt akkora hely a nézők között, hogy ne fuldokoljon, ne érezze rosszul magát senki. A kisgyerekek meglepően nagy számmal képviseltették magukat a rendezvényen, ezzel elősegítve, hogy az átlagéletkor a huszonévesbe kerüljön. Ez nem baj. Egyrészt, nem lehet elég korán elkezdeni a koncertre járást, másrészt, ha kijönnek a negyven-, ötvenévesek egy bulira a mai fiatalokkal, az is jót tesz a hangulatnak, s megfigyelhető a korosztályok bulizási szokásai közti különbség - ami nem sok, bármennyire is ezt állítják szüleink. Kicsit előreugrok az időben. Pici megkérdezte a koncert közben, ki volt, illetve ki nem volt tabáni LGT koncerten. A nemleges válaszadók voltak többen.
A kiírttól eltérően, nem hétkor, hanem negyed nyolckor jött ki a zenekar a pódiumra. Presser elmondta, hogy szóltak nekik, a bejáratnál még körülbelül tízezer ember vár bebocsátásra, s ne kezdjék még el a koncertet. Akik bent voltak már - érthető okból - nem igen örültek ennek a bejelentésnek, hiszen egész napos programról volt szó. De semmi vész, folytatta Pici a közönség lecsillapítása után, a koncertet igaz, hogy később kezdik, várva a későkre, de addig is játszanának valamit. S játszottak. Három órán keresztül. A gyors és lassú számokat felváltva adták elo, s az utóbbi két nagylemezről csak három-négy dal került fel a repertoárba. A hang nem volt se túl hangos, se túl halk. Igaz, néha elment egyik-másik hangszóróból a hang, de ez csak pillanatokig tartott. Színpadképnek meg nem láttam még soha ilyen szépet. Néha, mint egy nagyszínház színpada valamilyen monumentális előadáson, néha, mint a cirkusz porondja díszruhát öltve. Mint egy giccses ékszerdoboz.
A színpad két oldalán elhelyezett kivetítők biztosították a hátul állóknak is a tökéletes élvezetet, akik így nem csak a teljes színpadot láthatták be, hanem a zenészek arcát nézhették, vagy Presser kezeit, amint üti a billentyűket, Solti arcát a cinek között, Somlót szakszizni, énekelni, Karácsonyt fehér ruhájában ugrálni, gitározni.
Élvezetes három óra volt, három visszatapsolással. Lett volna még több is, de a zenekar nem jött már ki többet - feltételezem, nem akartak a fél tizenegy utáni csendháborítás vétségébe esni.
Ezek után indult ki a tömeg. Ötvenezer ember egy kis hídon - nem kis teljesítmény. Főleg, hogy szűkítőt tettek be, nehogy egyszerre akarjon mindenki átjutni, s ennek a híd lássa kárát. S a tömeg némán tűrte, nem morgolódott.
Így a végén veszem észre, hogy a securityről nem is írtam. De tény, hogy nem ütközött az ember mindig beléjük, s aki ott volt, az sem az erejét fitogtatta - mint más zenei fesztiválokon ez elő szokott fordulni (ha már a szigetről van szó) -, s meglepően udvariasak voltak.
Mennyire meglepő, hogy a Sziget Fesztivál komoly reklámhadjárattal, napi 4-5 külföldi fellépővel tud annyi embert naponta kicsábítani a szigetre, amit egy régi zenekar egymaga megtett. Annak meg külön örülök, hogy nem a Népstadiont választották színhelynek, hanem a zöldövezetet. Így tényleg százszázalékos volt az élvezet.
Idekattintva találhatsz további képeket a fesztiválról.
