Elérhető a tudomány mai állása szerint ez a cél (persze nem úgy, hogy 20-30 ember forogjon körülöttem, hogy életben tartson)? Hogyan lehetne ezt a célt elérni? Mit kellene csinálni, hogyan élni, hogyan lélegezni, táplálkozni, mozogni stb stb? Régiónkban a várható átlagéletkor nagyon alacsony....
Minden elismerésem. Azt nagyon elhiszem, hogy frissnek érzed magad ennyi meló után. Én kevesebbel próbálom elérni. Jó látni, hogy Te is teszel nem is keveset azért, hogy jól érezd magad. Én meg inkább azon vagyok, hogy még egy kicsit nagyobb legyen a súlyom, most vagyok valahol 103 és 104 között. Még mindig növekszem is, a múlt héten megnéztem megint és valahol 193.9 és 140.0 centi között volt. Talán valahogy úgy kellene, hogy az ember az élete végéig növekedjen. Tavaly vagy tavalyelőtt 193.5 centi volt ez az érték. Te egyébként milyen magas vagy? A súlyod és az életkorodat már írtad.
Ma szabin voltam hajnalban egy kávét ittam, pár dologot csináltam a ház körűl egy sör kíséretében, aztán még egy kávé, meg egy gyömbéres tea, fél tíztöl délig mentem egy kört bicajjal /65 km/ vittem magammal egy kefịrt meg izotómiás italt,...menetközben fogyasztottam el, hazaérve még egy kávét ittam, majd 2-körül tejfölöstúrót ettem.
Nagyon frissnek érzem magam egész délután, semmi fáradtság.
Mintha a 20-30-as éveimben lennék. 53 vagyok.
Fogynom kell pár kilót hogy gyorsabb legyek. Télen 76kg vagyok
nyár elejére ez le szokott menni 70-re, júniusra már kb 2000 km-ter lessz a lábamban.
Oda se akarok kerülni, meg versenyre se megyek - az ember legnagyobb ellenfele saját maga, azzal próbálkozom megküzdeni olyan békésen, nyugodtan, türelmesen stb.....
Valami olyasmi. Ha tovább szeretne az ember jó állapotban lenni, akkor igyekeznie kell ebben abban. Valahogy kialakult a fejemben egy hosszútávú terv és igyekszem aszerint tevékenykedni. Kb úgy hat ez, hogy minél idősebb leszek, annál jobban távolodjak el az aktuális korosztály teljesítményétől például gerelyben - de mondjuk másban is (légzésmutatók, reakcióidő stb). Ilyenek is megfordulnak a fejemben - a magyar csúcs 4-5-szöröse, vagy a világcsúcs kétszerese (100 éves kor közelében elképzelhető, de nehezebb lesz addig életben maradni). Egyenlőre a 8 év alatt jól haladok, azt hiszem, hogy még túl gyorsan is. Persze bármi előfordulhat, az ember sose tudja - már holnap is felfordulhatok. A pillanatnyi teljesítmény tavaly még 140 év alá mutatott kicsivel - az idén talán elérhetem. S ha tartani fogom tudni a 60 centis éves csökkenést, akkor ez már most 148 évre mutatna. Egyenlőre az idén újból javulást várok (tavaly nem sikerült a két súlyos sérülés miatt se) s akkor talán már a 60 centis csökkenés (azt még nem tudom, hogy mikortól fogok csökkenő ágra lépni, remélem az még pár evvel odébb van) már 150 évre is mutathatna.
Igen, a bringa mintha úgymond befagyasztana valamilyen helyzetbe. Én is rengeteget bringáztam, voltak olyan éveim, amikor hetente 100-130 km simán megvolt. Most is még aránylag sokat bringázok, autóm nincs, ezért mindenhova bringával megyek (melóba persze nem, mert az nagyon messze van - így a vonaton kívül megvan a napi kb 6 km gyaloglás is melóba, melóban meg hazafelé).Bicajjal ez most hetente olyan 30-35 km, nyáron a duplája is lehet.
Az a link a topikomban (emberi hang gyógyít?) egy hozzászólás - s abban a topikban van a legtöbb infó talán, hogy kb hogyan és miket csinálgatok (azért elég hosszú a topik már, nemcsak én irogatok oda, de a legtöbbet), hogy jól érezzem magam és lehetőleg még idősödve is javulni tudjak pár dologban.
Én akkor is kimegyek, még a mély hóban is próbálok gyalogolni. Most már nem, de pár éve még a mély hóban is dobálgattam - például az idén még nem is volt hó nálunk, tavaly se volt sok centis. Az a kevés, ami leesett idén - pár óra alatt el is olvadt. Én még nem voltam a kertben, majd 1-2 hét múlva kezdem azzal, hogy visszavágom majd a málnát.
Én időjárástól függetlenül mindem nap megcsinálom az adagomat ebben abban. Igen, ez a hétvége jó volt, melegebb volt egy kicsit és a szél is fújdogált, igaz nem kedvezett igen az iránya a gerelyhez. De így is dobtam egy hatalmas egyéni csúcsot a februári hónapra - ez megint úgymond felvillanyozott és eszembe juttatta, hogy talán jól csinálom, akkor tegyem oda magam megint egy kicsit jobban. Ez a csúcs 155 centivel több (49.55 métert dobtam helyből), mint ami 2018-as maximumom volt és pont 200 centivel több, mint amit tavaly tudtam februárban (a súlyos csuklósérülésem utáni hónapban). S még csak február eleje van, lehet még esélyem ezt is túlszárnyalni. Általában a február a legrosszabb hónap, minden csupa víz, a talaj szinte kásás, nagyon csúszós, hideg is van stb. Eddig minden évben áprílisig-májusig sokat tudtam javulni (2 métert is) a januári-februári teljesítményhez mérve. Ez mindenképp nagyon bíztató és oda fogom magam tenni, hogy sikerüljön legalább 50 méter feletti.
OK, ebben a topikban is van róla irogatva lejjebb, meg a jóga topikban is (épp a Te utolsó hozzászólásod felett), ahol a betett 3 link az ittlévő hozzászólásaimra mutat. Meg irogattam erről más topikokba is - cukorbetegség, reflux mi az, krónikus prosztatgyulladás, emberi hang gyógyít (ez is saját topik), magas vérnyomás, meg 1-2. Elég megnézni az én utolsó 10-30 hozzászólásomat azokban a topikokban. Hogy hogyan jöttem rá erre és miért csinálom már nagyban több mint fél éve - az is megtalálható. Olyan mutatóim lettek pár dologban, hogy nem győzök csodálkozni.
Legutóbb például megnéztem, hogy mennyire tudok oldalra hajolni. Előre tudtam nyújtott lábakkal azt, hogy az ajkammal érintettem a térdkalácsom (tehát a homlokom majdnem a bokánál van akkor), ezt most is simán megcsináltam, még 104 kilósan is. Régebben a derkat oldalra hajlítani nyújtott lábaknál tudtam úgy, hogy az ujjak lementek a térd alá oldalt olyan 7-8, max 10 centivel - de most pár centire voltak a bokától - kb 31 centivel a térd alatt. Na ez megint olyan irreálisnak néz ki, egész ledöbbentem, meg azok a reakció idők is kimagaslóak, nos és a gerely se kutyaütő - pedig csak 4 percet edzek naponta (ekkor nekem is felmegy a pulzusom kb 100 köré) és maga a dobálás még nem is tart 1 óráig se évente. Mostanában kb 4500 kisérletem van évente (a fele bal kézzel), egy kisérlet kb 0.7 másodpercig tart. Tehát 4500*0.7=3150 másodperc, ami bőven 1 óra alatt van. Az nagyon motiváló, ahova ezzel el tudtam jutni és még mindig javulni tudok. Jól látni ezt a 764 hozzászólásban, melynek a linkje
a kis képre kattintva, megjelenik nagyban (és hogy mi van pontosan az ábrán, az alatta van magyarázva) - azóta a kék sáv kb 2 méterrel magasabban van. Ha netán az idén sikerül 50 méter felett, akkor már 85 méter közelében lehet az évszorzóval megszorozva. Még az is lehet, hogy el fogom tudni érni a 90 métert is - ugyanis az évszorzó egyre nagyobb lesz, s ha tartani tudom a szintet, akkor a centik brutálisan emelkednek. A világcsúcs például évente 121 centit csökken. Tehát nem állok rosszul, még a bal kézzel se.
van valami kagylófaj, ami ugyebár gyakorlatilag nem mozog - mégis megállapították, hogy 470 évet élt (ha jól emlékszem). Vagy ott vannak a fák, azok egy helyre vannak bekötve - némelyik 5 ezer év felett is éldegél magának. Tehát, ha úgymond külsőleg nincs is mozgás - azért belsőleg még zajlik az élet - nos valami olyasmit próbálgatok magasabb szintre emelni. S emiatt aztán a külsőleg látható mozgás is jobb lesz (futás, ugrás, hajlékonyság, gyorsulás stb) - legalábbis eddig ezt tapasztalom. Én gyakorlatilag születésem óta nem hallok (gyakorlatilag) - mégis még itt vagyok.
A hazunkban egy idos tanarni 107 eves koraig elt, es akkoris csak egy elkerulheto influenza szovodmrnyeibe halt meg. Nem.csimalt semmi kulonoset, igaz kb 95 eves koratol mar vak es suket meg mozgaskeptelen volt. Nekem jobban tetszikegy masik oreg baratom elete, aki 95 eves koraban meg botra tamaszkodva kepes volt sezsltatni a kutyajat, esxaztan rovid ido alatt meghalt.
Nálunk is hasonló a helyzet,....én inkább kint vagyok mint a tv nézzem.
Én kint vagyok minden nap, lehet bármiféle idő - minimum 2 óra, de a TV-t is nézem (most télen sokkal többet, mint mondjuk nyáron) - s akkor megy a legtöbbet (ágyban fekve) az a ravasz energiaégetés.
A telet nem szeretem, az ember bekényszerül a lakásba.
Hát mondjuk úgy normálisan az ember nem akarna meghalni. Persze tudjuk, hogy nem élhetünk a végtelenségig (legalábbis ebben a formában) - az is a cél része, hogy a halál olyan természetes legyen, tehát - hogy lehetőleg ne kelljen az utolsó nem tudom én hány évben csak szenvedni és másokra hagyatkozni. De hogy majd mi lesz, azt nem lehet tudni.
Az én szüleim nem voltak jóban és az egyik még az 50 évet se élte meg. Édesanyám szokta mondani, hogy a nagypapira ütök (az Ő oldaláról), alkatra, mentalitásra, magasságra is - a nagypapi meg 93 évet élt meg, lehet még tovább is húzta volna, csak leesett éjjel az ágyról, eltörött a kulccsontja, nem tudott feltápászkodni és megfázott - tüdőgyuszi, 7-8 nap múlva meghalt. Még az is közös, hogy Ő se és én se hallok gyakorlatilag. Hogy Ő miért és mikortól, azt nem tudom. Én kb 1-2 éves koromtól (1953)l, mikor a tüdőgyuszimat valami olyan AB-vel kezelték, ami lecsonkította a hallószőröket és azok már nem nőnek újból. Pár évre rá be is tiltották azokat a bogyókat, mert sok embernél hogy ez is lett mellékhatásként.
A nagypapim ráadásul pipázott mindig, mikor csak láttam pipa volt a kezében, itta a saját készítésű meggyborát, meg más szeszt (azt is maga csinálta) is itt ott és kortyolgatott és a biblia mindig előtte volt az asztalon (az talán valamilyen szinten nyugtatta). De berúgva sose láttam, édesanyám is azt mondta - hogy sose volt berúgva, 2-3 deci bort ivott szinte minden nap - úgy egész napra elosztva. Az alkohol meg nagyon nagy energiahordozó - ésszel használva lehet nem is rossz, én is néha néha iszok ezt azt, mindig kapok valamit szüli meg névnapra (Jägermeister stb). Sportolni vagy úgy igencsak erőteljesebben mozogni sose láttam, gyalogolni, bicajozni azt szokott még 80 éves kora felett is.
Tehát ebből is az forog a fejemben, hogy nem kell agyonhajszolni magunkat, hogy rendben legyünk huzamosabb ideig. De azért olyan ravaszul próbálom fejleszteni a rugalmasságom, erőnlétem, gyorsaságom - gyakorlatilag relax módban.
Magogat én is eszem, diót is aránylag sokat (de nem minden nap, városkánk körül rengeteg a diófa). A szőlőben is vannak magok, almában is (azt úgy mindenestül eszem) stb. S szerintem a cukrokat is simán el lehet égetni, ha odafigyel az ember - rengeteg energiával szolgálnak, persze ha kihasználjuk is. A fő dolog az, hogy égessük el magunkban az energiahordozókat - cukrokat, zsírokat stb (olyan ravaszul is lehet, szinte erőlködés, vagy inkább úgy mondom, hogy megerőltetés nélkül) és magas fokon kezeljük (védjük ki, emésztjük meg stb) a stresszt.
Kocsival kimennek a célterületre és ott sátorozva, vadkempingezve bringáznak 1-2 hétig. Elképesztő amit csinálnak évek óta. Rengeteget megnéztem belőle.
Nem ismertem Cobrancot, utánanézek Gyönyörü tályak nagyon szeretem ezt a fajta környezetet. Külföldön még nem voltam hegyek közt, a Bakony meg a Mecsek hegyeit koptattam, örök élmény marad.
Nálunk is hasonló a helyzet,....én inkább kint vagyok mint a tv nézzem. A telet nem szeretem, az ember bekényszerül a lakásba.
Hát az sok, Te se vagy már azért fiatal - pláne még ha a magas pulzus huzamosabb ideig fennáll. Így nagyon edzed a szíved és az is megnagyobbodik - a baj onnantól jön, hogy elkezd bizonyos idő után (bizonyos mennyiségű szívverés után, kb 1 milliárdot olvastam egy könyvben) mintha keményedni és rosszabbul muzsikálni. Találtak egy olyan sort, hogy minél nagyobb egy élőlény és minél lassabban ver a szíve (lassabban lélegzik) - annál tovább él. A szívverésnél van egy pár kivétel, az ember az egyik - neki kb összesen valamivel több mint 2 milliárd szívverése is lehet az élete folyamán (egy másik élőlény a csupasz földikutya - az kb 10-szer tovább él, mint a méretéből adódna). Nézd az egeret, kb 400-500-at ver a szíve és ezzel valamivel 3 év felett éri el az 1 milliárd szívverést. Van olyan kis állat is, melyiknek jóval 1000 felett ver a szíve percenként - az nagyon keveset él.
A hosszútávfutók nagyon terhelik a szívet, nagyon meg is nagyobbodik nekik, sok közülük elég sovány és kicsi ember (bicajos is sok ilyen van a profik között), a pulzusuk sokszor 40 alatt is van - de hogy mégse élnek nagyon sokáig.
Én is rengeteget sportoltam (fiatalabb koromban valami 20 féle sportágat is űztem, 4-5 versenyszerűen), még 2016-ban is fociztam - aztán jött a gondolat, hogy mi a frácnak nyűzöm magam. Rá egy évre a futást is teljesen mellőztem és egészen másképp kezdtem edzeni (olyan ravaszul) - legnagyobb meglepetésemre, a légzési, erőnléti, rugalmassági, gyorsasági mutatóim jobbak lettek. Mégpedig elég nagy százalékkal jobbak. Én valahogy nagyon ravaszul terhelem a testet, valahogy úgy, hogy a szív ne doboljon gyorsabban. A kemény és nagyon gyors pulzust igénylő edzést csak 4 percig (általában reggel 2 perc és este felé, délután 2 perc) művelem naponta (7 évig csak 2 perc volt a napi adag). Nem tudom, hogy ez e a legideálisabb, de biztos sokkal jobb, mint amit hosszú éveken át műveltem - s nem tudom, hogy ez hova fog kilyukadni.
Nekem nem emelkedett a szívverésem azóta se, amióta ravaszul edzek (ennek köszönhetően még keményebbek és tömöttebbek lettek a csontjaim és pár kiló izmot is kifejlesztettem - így még olyan 6-7 kilóval nehezebb is vagyok, mint voltam mondjuk 5-6 éve), kb pont olyan, mint eddig is volt - olyan 53-55 szok lenni nyugalomban. Pedig a nagyobb súly miatt többnek kellene lennie - de mégse.
A stressz valóban egy gyilkos dolog. Érdekes módon a legfejlettebb országokban a legstresszesebbek az emberek - azokban az államokban hogy kiemelkedően sok antidepresszánst szednek. Úgy látszik, már a jólét is fájdalmas. Nem tudom kinek a gondolata, de nagyon tetszik - nem az a boldog, akinek a legtöbb van, hanem az, kinek a legkevesebb elég.
Nekem is tetszik, amit csinálok, tartja bennem a belső lángot - így folytatni fogom. Egy kicsit elnézted, nem 63 vagyok - hanem 68 éves leszek pár hónap múlva (a 970-es hozzászólásban is azt írtam). Neked is a legjobbakat.
184-es max pulzust mértem, ez elég kritikus úgyhogy
mostmár nem megyek ilyenekbe bele."
Cobranco név mond valamit? Ő nagyon szereti a hegyeket. Nem fiatal ő se. Én imádom a hülyeségeit. Sok helyen megfordultam én is ezek közül, de gyalog turistaként vagy kocsival. A feleségemet nem bírom rávenni erre az életmódra.
szerintem is a mozgás és a test edzése, légzése a fontos, legfontosabb. Így edződtünk az évmilliók folyamán, az emberke evett amit talált és nem evett ha nem talált. Ahhoz hogy találjon is valamit - sokat kellett mozognia. A ma embere pont fordítva csinálja - három ember helyett is kajál meg lélegzik, ráadásul a tizedét se mozog, mint amennyit kellene annyi kaja meg levegő bevétele mellett. Aztán csodálkozik.
Van egy ismerősöm az is pesti. Úgy lefogyott, hogy nem ismertem meg. Sok tíz kilot. Ő gyalogolt, de sokat. Szinte minden nap. Úgy ment a munkába meg a lányához stb.
Ez is nagyszerű, ezt én is kb így csinálom már vagy 16 éve. Én hétvégeken, meg szabin, ünnepekkor (ez kb 145-150 nap évente) csak 2-szer eszek naponta - így van 19 óra évés nélkül. S melónapokkor is csak 3-szor eszem, utoljára keveset 15.30 körül. Reggeli mindig 7 órakor van. Én sokkal kisebb erőbefektetéssel (nem is nagyon érzem, hogy erőlködnék) égetem el az energiahordozókat (zsírok, cukrok stb) a testemben és segítem az emésztést, felszívódást, légzést stb. Én is tudok még fejlődni folyamatosan, pedig az idén már 68 éves leszek. Tegnapelőtt például dobtam egy hatalmas egyéni csúcsot gerelyben a februári hónapra (minden hónapra is külöm vezetem, meg minden évre is). Csak tavaly nem sikerült az egyéni csúcs, talán ebben közrejátszott a két súlyos kézsérülésem is.
Engem is jó érzés hat át attól, amit és ahogyan csinálom...
Nagyszerű amit csinálsz, minden elismerésem. Bár nekem az a 8 óra 130 pulzus cseppet se tetszik. A keleti filók (hány éve is foglalkozol azokkall?) pont nem ezt erőltetik (s már a nyugatiak se) - azok inkább a lassú légzést és a lassúbb pulzust. Már régen is írták, hogy van bizonyos mennyiségű szíverésed (kb milliárd)...... A stressz kezelése is nagy szerepet játszik, abban egy sínen vagyunk.
