Ezt a topicot az ókori római hadsereg(mint az európai modern hadsereg előképe)szervezete,felépítése,haditechnikai,etnikai,stb. jellegzetességeinek ismertetése ,vélemények ütköztetése céljából nyitottam.
A Corvus első megjelenése idejétől (260 .-as mylaei ütközet) rendkívűl hatékony eszköznek bizonyult. A kartágóiak nem voltak képesek megfelelő válaszlépésre. Két évtized háborúi után mindössze egyetlen tengeri ütközetben győztek. Végül maguk a rómaiak vonták ki a használatból ezt az eszközt,mert nagyon instabillá és kiegyensúlyozatlanná tette a hajót és ezért is rengeteg hajót vesztettek a tengeri viharokban. De talán már nem is volt szükség rá,mert idő közben sok harci tapasztalatot szereztek a rómaiak így a tengeren is megvethették lábukat.Az utolsó sorsdöntő tengeri ütközetben(241. Aegates szk.) ,már a római tengerészek bizonyították rátermetségüket a Punok felett az első Pun háborúban. Használtak ezen kívűl ostromtornyokat is a hajók,orrában ill. tatjában felállítva.Volt,hogy két hajót összekötöttek a nagyobb stabilitás miatt és ezekre emeltek nagyobb ostromtornyokat.Ezeket vaslemezekkel burkolták,de lehet hogy kövek fedték. A hadihajók legalábbis a nagyobbak három evezősorral voltak ellátva.Több evezőselhelyezés is létezett az idők folyamán de,a hajóosztályok nevei az evezősök egy evezőnél egy - egy sorbani elhelyezésükről származnak. Használtak még " 3-as, 4-es, és 6-os" hajókat is. Polübiosz beszámolója szerint a quinqueremisek legénysége mintegy háromszáz főt számlált. ebből 120 fő volt a tulajdonképpeni katona, ill. tengerészgyalogos amit békeidőben 40-re csökkentettek. Matróz 20-30 és a többi az evezősök közül került ki. Méretüknél fogva ezek a hajók, nem voltak jók hosszú utakra,ami kb három napot jelent. Utána meg kellett állniuk feltölteni készleteiket.Ezért is volt fontos,hogy ellenőrzésük alatt tartsák legalább az adott tengerparti részeket,ill. hátországot. Néhány szót a későbbi római hadihajókról is. A római haditengerészet(keleti minták alapján) nagyobb hajókat kezdett építeni a Pun háborúk utántól.A plgárháborúk korára megjelent a nagy Deceres is, mely már 200-250 fős tengerészgyalogost is elbírt.Ezek már teljes fedélzetűek voltak rajtuk két ostromtoronnyal elől és hátul.Ebben az időbeni újítás volt a Harpago mely lényegében egy " szigonyágyú " volt. Evvel a meglőtt hajót egyszerűen magukhoz csőrlőzték.Ebben az időben a hajópalánk már merev volt bár még mindíg csak térdig ért,de még mindíg festettek rájuk pajzsokat a korábbi gyakorlatból kifolyólag. Ütközetben mindíg evezőkkel haladtak,de ha kedvező volt az időjárás akkor kiegészítették ezt egy négyszögletű fővitorlával is és egy kisebb orrvitorlával . Hasonló hadigályákat használtak a mediterraniumban egészen a középkori lepantói ütközetig ahol is megállították a törökök földközi tengeri terjeszkedését. Ezután kimentek a gyakorlatból,jelentőségük elenyészett.
A római haditengerészet eredete,bár jólehet korábban is létezett egy kisebb flotta amit valszeg Róma tengerészetben jártas szövetségesei biztosítottak(socii navales),pl. a dél itáliai Görög gyarmatvárosok,lényegében az első Pun háborúra vezethető vissza.Addíg Róma nem érezte különösebb szükségét a tengeri hadviselésnek,hiszen addíg minden ellenfelet legyőzött szárazföldön. K.e.:265-ben mikor Róma hadsereget küldött Siciliába és ott összeütközésbe került a kartágóiakkal kiknek legnagyobb erősségük a haditengerészetük volt és a tengeren túli hadviselésben elengedhetetlen a tengeri utánpótlás biztosítása és a tengeri riválisok legyőzése. Róma még i.e.:311-ben létrehozott egy két duoviri navales irányításával működő tengerészeti " hivatalt " mely akkor még kis kb. húsz hajóból Triremisekből álló flottát hozott létre. Ilyen tiszt vezette azt az egységet mely i.e.:282-ben a siciliai Tarentumnál vereséget szenvedett. Idővel ezek a triremisek már nem voltak elég nagyok ahhoz,hogy a Pun flottával felvegyék a verseny ezért a rómaiak elkezdtek nagyobb hajókat az un. quinqueremis-eket építeni,melyeket valszeg a Görög szövetségesek is elláttak tanácsokkal.Idetartozik az a történet,mely szerint egy a dél itáliai partra vetett Pun gályát vettek alapul a rómaiak a flottájuk építésénél.Egy biztos rendkívűl gyorsan felépítették flottájukat 261-ben amit a köztársaság elrendelt ,mely szerint 100 ötevezőssoros és 20 háromevezőssoros hadihajót építettek ,evvel megkezdődött Róma nagyszabású építőprogramja.A hajók elnevezéseiket az evezőket hajtó evezősök számával jelölték, triremis 3 evezős ami a két evezősoron 2-1 elosztásban helyet foglaló evezősök számát jelöli.Itt meg kell jegyezni,hogy a közfelfogással ellentétben nem ,vagy csak kivételes esetekben eveztek a hadihajókon rabszolgák.Becslések szerint az első Pun háborúban a római flotta 160 hajót számlált(ellenben a Pun 130 hajóval).A korlátot itt az elérhető evezősök száma jelentette,amit Róma gyorstalpalóban egyebek közt ,a szárazföldön gyakoroltatta amíg a hajóik készültek. Az ókori hajók keskenyek és ehhez képest aránytalanul sok embert szállító eszközök voltak,amiket a gyomorban elhelyezett köveken kívűl ,maguk az emberek egyensúlyoztak ki(ballaszt). Ezért is volt érzékeny egy ilyen hajó a fedélzeten történő tömeges mozgásra. Ezeken a hadihajókon használtak ugyan tüzérségi fegyvereket,de kisebb hatásfoka miatt inkább a lékelésre( ezt bronz sarkantyúkkal érték el melyek a merülési szint alá, vagy közvetlen rajta helyezték el és külön részből álltak , nem szervesen a hajógerincből álltak ki, valszeg nem bírták volna a hajók gerincei a terhelést.) és csákjázásra koncentráltak . A római győzelmet végülis leginkább épp ezen taktikák és néhány technikai újítás hozta el magával.A rómaiak ezek közül is leginkább a kezdeti időkben a csákjázásra koncentráltak, ami lényegében lehetővé tette számukra ,hogy a tengeren is szárazföldi módon harcoljanak,melyben olyan erősek voltak. Ezt egy elmés szerkezet is lehetővé tette amit Corvusnak hívtak, és római találmány volt(amit a mai korig sem tudtak kielégítően lemásolni a régészek). Ennek lényege : a hajó orrában egy csapóhíd féle szerkezet volt szerelve,melyet felhúzva tartottak egészen az ellenséges hajó megcsákjázásáig. Majd ezt leengedték,aminek az aljára egy hosszú túske volt szerelve ami belefúródott a hajó padlódeszkáiba és szorosan magához kötötte azt. Így a haditengerészet rohamosztagai átkeltek rajta a másik hajóra. I/I
Most vettem egy könyvet,Magyar írótól. Címe: Ürögdi Gy.-Hogyan utaztak a régi rómaiak Érdekes adaléknak,nem csak a kocsikról,hanem az építményekről(hídak,utak) is.
Egyébként,ha tényleg érdekel akkor ,a "fegyverek ,emberek,félelmek" témánál az ugyan ezen a néven futó topicban(előszőr ott haditechnikáztam) láthatsz képeket is.
Ez egy univerzális ing! tizes szemnagyság ami a viking és középkor jellegzetes mérete . combközépig ér ami megint univerzálissá teszi mert minden korban használták. az ujjai és az alja hullámos végű.Bár ha ez gond semmi perc alatt egyenesvégűvé lehet tenni. Jó erős,tehát akár használni is lehet.(én is azért csináltattam)
A hasonlóságról?Tehát a Gall és a Görög kultúra. A dél itáliai Görög gyarmatvárosok igenis, hogy éppen hasonló kultúrának minősülnek,mivel nagy hatást gyakoroltak az egész itália felemelkedő népeire mind kultúrálisan,mind egyébb szempontból(haditechnika, vallástan,stb).A Gallok meg,az általam leírt időszakban még nem voltak(királyság),meghódítva.Jólehet megtorló csatákat vívtak az észak itáliai Gall törzsekkel.Ha a második kérdésedre akarok röviden válaszolni,akkor igen amit leírtam a i. e. harmadik századtól ,ill.a másodiktól lehet "birodalomnak" nevezni,bár kissé korlátozott értelemben.
Hasonló kultúrák: a gallok és a délitáliai görög poliszok szerintem nem minősülnek hasonló kultúrának. Bár ha egy miértet is kérdez valaki, akkor a gallok tekintetében bajba kerülök. Tévednék ebben?
A hódítás miértje: szerintem ez mellékes kérdés ebbem a tekintetben. Mit számít az indok, ha a kérdés a birodalom megteremtődése, vagy meg nem teremtettsége?
Hozzátenném, hogy én minden további nélkül el tudom fogadni a Post Carthago időmeghatározást is, csak egyszerű és hálás dolog egy tudósabb elmét faggatva tanulni, ezért vetek föl minden eszembe jutó ellenvetést. Mert ha mindet megcáfoltad, akkor megszületett az az álláspont, amit szépen magamévá tudok tenni.
Ha abban a felfogásban amit én írtam gondolkozunk,mindenképp.Sőt beszélnek sokszor ezeréves birodalomról is,de ez szerintem túlzás(már ami a rómaiak egységes birodalmára vonatkozik).Ha hozzávesszük a bizánci időszakot még több(bár az már nem u.a.).Az italikusok ill.az itáliai népek hódóltatása szerintem nem része a birodalmi törekvéseknek.Akkor csak leginkább védelmi,ill.megelőző csapásnak megfelelő háborúkat vívtak és lényegében azonos,ill. hasonló kultúrájú népeket(sokszor rokon népeket) győztek le.Nem kifejezetten hódítási szándékkal vívták ezeket a kezdeti harcokat a királyság idején,bebiztosították a közvetlen hátukat inkább.Ezért írtam,hogy én inkább a tengeren túi törekvésektől számolnám.Az első ilyen szerzemény Szicilia,majd a Földközi tenger melléke(a Pun észak-afrikai részekkel) ill.,más szigetei a tenger nyugati medencéjében(Málta,Korzika,stb.),ill. az első nagyobb terület Hispánia.Igazából és lényegében a Pun háborúk után lett Róma tényező a Mediterráneum világában,innentől igazi hatalom lényegében,akivel számolni kell mindenképp.
Mint látjátok, én nem kötöm egy feltétlen egyeduralkodóhoz a " birodalom " megjelölést. Sokkal fontosabb az adott nép politikai és egyébb befolyása egy adott területre. Az Etruszk befolyást pedíg (mint írtam) már, a királyság alatt lerázták magukról a rómaiak.Mégpedíg az egyik nagy rivális Etruszk városállam leigázásával Veii - vel. Persze ez is csak része,de nagy része a folyamatnak. Lényegében római birodalomról már Caesar idejétől,ill. még előbbről beszélhetünk.(gondoljunk csak pl. a tengeri hatalmukra a Pun háborúk utántól. Mare Nostre a mi tengerünk)
Birodalomnak,ill. több nép feletti függőségnek én mindenképp az I. e. 3.-ik századot adnám meg az I. pun háború utáni expanziós politika idejét.Innentől kezdve válik Róma befolyásos hatalommá a csizmán túl is. A végét pedíg az ókor ismert befejezésekor,ill. a bizánci birodalom(jólehet görög befolyású kúltúrával)végével a keresztes háborúk idején.Utána már a török hódóltságig (XV.sz.) csak vegetált.Az etruszk alávetettség pedíg már az utólsó(jólehet etruszk származású)király uralkodása előtt véget ért.(hagyományosan I.e. 510 )
"Az európai történelemben egyáltalán nem,de a világtörténelemben sem igen tudunk példát mondani ennyi ideig fennálló birodalomról(Egyiptom kivétel.),de Egyiptom sem ennyi nép és kultúra felett uralkodott,mint Róma.Gondolom belátjátok ez nehezebb,mint egy azonos kultúrájú népet kormányozni,hosszú időn át."
-- Mennyi időn tekinthetjük őket birodalomnak? Mikor ért véget az etruszk alávetettség?
Szóval,a lovassági felszerelés(mely valóban megtekinthető a könyvben) lényegében a sisak és a kard kivételével megfelel az auxos gyalogság szabvány felszerelésének.Vagyis a korai császárkorban,(mert később változott kissé és megjelentek másfajta felszerelések is,pl. teljes páncélzatú lovasság a középkori katonákhoz hasonlóan) a klasszikus időkben ami valszeg téged is érdekel,a lovaskatona felszerelése:a sisak(amiről olvastál is),piros v.,fehér tunika(legelterjedtebb színek),láncing ami leginkább combközépig ért és vagy egyenes,vagy fogazott szélű volt,ovális pajzs,mely egyenes volt és nem hajlított(annyi előfordult,hogy a fogantyúja nem középen volt,mint a gyalogosoknak hanem kissé felfelé eltolva,amitől a pajzs a lábfelé dőlt ,így jobban védve az alsótestet),térdnadrág,sál,caliga(közkatonáról van szó),kard amely nem a gladius,hanem a hosszabb (90-100 cm kb a pengehossz és a penge kissé keskenyebb is) spatha amit ugyan úgy a vállukon átvetve hordtak,mint a gyalogosok.A kard egyébként jellegében a gladiushoz hasonlított,mintegy hosszabb és keskenyebb kiadása.Hasta,vagyis döfőlándzsa,esetleg más hajítógerelyek.A lovas kengyel nélkül lovagolt,nyeregben mely speciális kiképzésű volt.A nyeregnek voltak két oldalt elől és hátul "szarvai,nyulványai " melyekben biztos ülés esett.De erről is írtam,ha jól emlékszem.A lovasság turmákba volt osztva(ami a centuriáknak felelt meg,bár kevesebb tagot számlált.De erről is van kép a könyvben.) A támadás egyvonalas,ill. a helyzetnek megfelelő egyébb formácio is lehetett,de az egyvonalas csatarend a leginkább használt. Lenne egy kérdésem is:miért tértek át a legioban a vállszíjas kardviselésre,mikor előtte az övre volt felfüggesztve a kard? A másik:miért teszik a hagyományörzők azt,hogy a segédcsapatok katonáinak is övet kell hordaniuk,mikor egy ábrázolásban sem láthatóak az auxális katonák övvel? Jólehet egyszerűbb így viselni a kardot,mert nem lifeg össze - vissza mégsem látható semilyen ábrázoláson az auxos katonák övviselete. Egyébként újabb kori rekonstrukciókon sem mindenhol.
Amennyiben van rá lehetőséged, tekintsd meg Adrian Goldsworthy: A római hadsereg történe című munkáját. Relatíve friss könyv, a legtöbb könyvesboltban kapható.
lenne néhány kérdésem. miben különbözött a lovasok öltözéke és fegyverzete a gyalogosokétól? a sisakról olvastam, de érdekel a páncélzat és fegyverzet, illetve a lovak szerszámozása is.(ha erről van valami hiteles adat)
a lovasok is olyan zárt rendszerben harcoltak mint a gyalogosok?
gyerekeknek szóló könyvhöz rajzolok korhű illusztrációt a római korból, ehhez kell az infó. végignéztem sok külföldi honlapot, de lovasságról nagyon keveset írtak.
Legjobb példa erre az i. e. II. század vége. A Marius színrelépését megelőző húsz évben négy alkalommal szenvedtek vereséget a római csapatok a germánoktól, és ebből különösen az arausio-i volt a legfájdalmasabb. Viszont egy harcedzett, és nem is hatalmas létszámú, centurio szinttől jól vezetett római sereg két alkalommal is, szó szerint legyalulta a jelentős számbeli fölényben lévő, és "fizikálisan is erősebb" germán csapatokat.
Én nem hiszem,hogy ez lett volna a döntő!A rómaiak ereje a kiképzésben és a fegyelemben, az alakzatok megtartásában keresendő.Nem álltak ki egyesével birokra.Ha már az volt ,akkor vészes vereségszagú volt a mező.Bár meg kell említeni,hogy a római kiképzés is meglehetős kemény volt és hamar megerősödtek a szerinted " Nyiszlet" emberek is.Különben kirostálódtak.A rómaiaknál is hódított a test kultusza és edzésben tartották magukat. A római seregben is mindennapos volt a napirendben meghatározott gyakorlat,ha nem gyakorlat,akkor harcok,ha nem harcok,akkor kemény fizikai megterhelést jelentő egyébb munkák (pl. útépítés).És hát lássuk be végigverték Európát és észak Afrikát,a Közel keletet,stb. Valamit azért csak tudtak.Nembeszélve arról,hogy a Germánok sem tudtak jó ideig beljebb hatolni a birodalom belsejébe!Ha mégis próbálkoztak,akkor megverték őket még ha emberhátrányban voltak is(pl.Teutonok esetében.).
A germánoknak nemcsak a természete volt szilajabb, de fizikailag is erössebb, jobb fölépítésű emberek voltak, mint a rómaaik, akiknek a hadseregébe sok nyiszlet ember is bekewrült, főleg a vége fele. azonkivül a germánnok állandó edzésben voltak, békében is gyakorlatoztak vagy vadásztak, igy készültek a háborura. A germán harcos kaszt tagjairól olyan legendák terjengtek, hogy pl. át tudtak ugrani két méter magas keritésen vagy súlyos sziklatömböket tuttak a fejük fölé emelni. Vagy karddal ketté tutdtak hasítani egy lovat vagy egy embert.
Ha volt is ezekebe mesés elem, sok volt benne a valóság is.
ű
Nézzétek meg pl. a focivébéken a német és a dígó válogatottat és hasonlítsátok össze a játékosok testfelépítést.
