Az Edelgiess az egyik legjobb freeride pálya a környéken, csak persze fordítva. Elég kalandos léccel a hátadon fel azon a barkács létrán, de utána már nagy királyság. Idén márciusban végre sikerült eljutnom ide, és most is tervben van.
Plusz ő valószínűleg csak baktatott a kötélbe kötve,szóvl nem tudom,hogy mennyi tapasztalatot szerzett a túrából.Remélem,hogy ez elindít benne egy olyan dolgot,hogy sok szép élménye lesz a hegyekben és nem akarja jövőre az Everestet is megmászni...:)
Abszolut igy van, foleg az urbanus kornyezetbol szarmazok porgik kicsit tul ezt. Aztan ezt azert kemenyen ki is hasznaljak uzletileg. Messner is vitt hegyre egy tucat nemet multivezert megvilagosodni...:)
A hegymászás az sokak szemében ilyen meditatív, transzcendens dolog, vissza a természethez, a világ fölött, mittomén. Határok feszegetése, önmagad legyőzése, komfortzónán kívül lépés, az összes életmódtanácsadói modorosság idefér. A transzcendens vonalra sokan ráugranak, és keresnek maguknak valami gurut, aki meggyorsítja a beavatást, a megvilágosodást, hiszen ezek ilyen gyors dolgok, egy kis jóga, egy kis koelhó a vonaton odafele, megosztás a fészbukon, és máris minden kerek. Egy sabbaticalba be kell férjen egy Mt. Everest, lehet utána visszamenni öltönyben vigéckedni. És ahol kereslet van, ott kínálat is lesz, és a kínálatban lesz olyan, aki nem tudja hogy hol van az a határ, amit már nem szabad feszegetni.
De tutira az,mert minden stimmel:név,kor,mászási előzmények(csak azóta már megmászta az összeset).És neki még annyi mentsége sem lehet,hogy nem magyar,mert Dunaújvárosban született.
Ez nem az a srac, aki egyebkent megmaszta mind a 82 4ezrest az Alpokban? Az idegenlegiot is megjarta. Mondjuk ettol meg nem biztos h jo vezeto. Egyebkent ezek a magasztos dumak h megyek egyesulni a heggyel es tsai nekem eleg furak. Lehet inkabb belul kene megoldani a problemakat elobb. A Hörnlihütte vezetoje egyebkent sajnos azt mondja, h a balesetek nagy resze K europaiakkal tortenik, mert nem akarjak/tudjak kifizetni az utvonalakat jol ismero helyi vezetoket. Amiota egyre tobben berelnek ilyet, az evi 15-20-rol 5-6-ra, majd 1-3-ra csokkent az eves halalos balesetek szama a Matterhornon.
Pontosan, és ez nem olyan helyesírási probléma, hogy nem tud írni magyarul (vannak magyarok, akik már Svájcban születtek, és sohasem tanultak meg), hanem egyszerűen összevissza nyomkodja a telefonját, és nem olvassa vissza, nem javítja ki - vagy mert türelmetlen, vagy mert felületes. Nem tudom eldönteni, melyik a nagyobb túravezetői erény.
Van még pár ilyen önjelölt túravezető, egy svájci túrázós csoportban hirdeti magát L. Ferenc (43), aki elvileg 80 4000-es csúcsot mászott meg, kísértetiesen hasonló hagymázas szöveggel:
"Sziasztok vasarnap ilyen csunya iduvolt a M'ont blanc kornyeken.hetvegen akit erdekel egy konnyu negyezresen egy csucs csokkal s szep kilatassal......gyertek maszunk egy hot."
Amikor felvetettem, hogy van-e valami papírja, képzettsége túra_vezetéshez_, akkor a következő maszatolást kaptam:
"Mindenkinek joga van kritizalni . De mindenkinek joga van 4000-es hegyet maszni. En megmutatom az embereknek ezt az elete s erzest mikor ott fent allsz à csucson .nalam a biztonsag a legfontosabb nem kritizalok senkit de ...olyan se szoljon bele aki nem volt meg odafent. Nalam fo a biztonsag a hegy iranti szeretet es becsulte tisztelete .. Aki lebecsuli a hegyeket az sajnos kemenyen megfizet erte. En megmutatom mindenkinek ezt à gyonyoru vilagot adok egy kulcsot hozza es innentol rajta mulik hogy benyit Ezen az atjon vagy sem..en ott leszek vele es segitem mert szeretem ezt csinalni .."
Ezek bazmeg a hegymászás Coelhoi, naplementés képre ráfotósoppolt értelmetlen idézetekkel - rettenetesen veszélyes ez az egész.
Igen,valahol még ügyesen is csinálja,hisz annyit kér a résztvevőktől,ami fedezi az ő költségeit+még egy kevés marad is.Kérdés,hogy kockáztat-e még egy esetleges balesetet vagy pedig visszavonul.Sajnos szerintem nem fog.De ha mégsem,akkor mindenképp tanulja meg normálisan legalább az alapokat és alkalmazza is,mert a fotók alapján ez sajnos nem így van.Vagy de,viszont akkor a vele túrázókra messziről tesz...
Tartok tőle,hogy már van annyi volt kuncsaftja,hogy egy darabig velük tud túrázni,majd egy kis idő múlva újra nekiáll neten keresni túratársakat.Hacsak nem tört el benne valami...
Ahol meg nem paráztunk be (tizenhúsz évesen nem annyira szokás), pedig utólag nézve csúnya vége lehetett volna, az a Dachstein volt.
Az Edelgrieß-en mentünk föl, aztán találtunk egy kis alagutat (Rosmarie-Stollen), a túloldalon pedig egy olyan 10 m hosszú függőleges létrát, amiről a gleccserre kellett átugrani - a szikla és a gleccser közt méter széles, több méter mély lyuk tátongott.
Megindultunk a felvonó felé a gleccseren, látjuk ám, hogy van a gleccser közepén egy tábla, felénk a hátoldalával.
A felszerelés kettőnkön trekkingbakancs, a harmadikon edzőcipő.
A csúcsmászásról nem tudtam meggyőzni a többieket, úgyhogy szépen leereszkedtünk a felvonó alatt a Südwandhütte felé - elvileg turistaút, de amennyi acélsodrony volt ott kapaszkodni, az tán ferrátának is beillett volna.
Mi a Kis-Fátra gerincének indultunk neki délről (Facskói-nyereg), és az egyik lány az első emelkedőn kéklő ajkakkal remegni kezdett. Még jó, hogy volt velünk egy végzős orvostanhallgató, az rögtön mondta, hogy alföldi a lány, kevés a vörösvértest, egy-két nap múlva OK lesz. És valóban így lett - addig viszont kb. a bugyi és a fogkefe kivételével az összes cuccát szétdobtuk a többi zsákba.
Meg persze a harmadik hegyen már neki is ízlett a Becherovka, pedig amikor a boltban kérdeztem, akkor "ő sosem iszik" volt a válasz... ha ezt tudom, nagyobb üveggel veszek. :-)
A "hivatalos" nem értelmezhető, de mindig szokott lenni egy ember, aki kitalálja, mikor és hová megy a csapat, és átalában az irányt is ő keresi/mutatja. A jogi felelősség kérdése még egyszer sem jutott eszembe, ha én voltam ez, de én csak turistaúton járok.
(A praktikus felelősség persze fennáll: ha a gyerekeimmel megyek, akkkor nyilván igyekszem hazafelé, ha látom, hogy nagy zuhé lesz.)
Én még kis mászónak sem voltam soha, csak olyan kulturista, de láttam már embert beparázni a Zöld-tótól a Téry-horhos tetejére vezető úton (az talán a Nagy-Papirusz-völgy?), pedig emberi számítás szerint az nem egy parás rész. De ha már az ember kitalál valami baromságot, és odacsődíti a barátait, akkor kutya kötelessége gondoskodni is róluk. Úgyhogy egy ember visszajött, elvette a lány zsákját, egy másik elé állt, a harmadik mögé, aztán átsegítettük a rázós részen. Utána meg kapott egy fél tábla csokit. És akkor az még nagyon nem a Matterhorn.
Általában van egy csapaton belül erősorrend. Sokszor lehet megvitatni dolgokat, de van amikor nem. Ilyenkor valaki dönt, és azt a többiek elfogadják. Ez még rutinos, tapasztalt mászók csapatában is így kell működjön. Azért az sohasem gondoltam, hogy pl. Cinó lenne mindenért a felelős, csak mert őt tekintettük vezetőnek.
Én nagyon meggondolom, hogy kivel megyek, mert nélküle nem jöhetek vissza.
Az első felével nem értek egyet. Főleg, ha baj van. Szoktam túrát szervezni, ahol én mondom meg, hogy hova megyünk, mit csinálunk, de másokért felelősséget nem vállalok, hivatalosan sosem voltam túravezető. Szerintem a hivatalos szó itt nem is értelmezhető.
