Igyekezzetek az elemi gravitációs töltésekre alapuló Egyesített Mezöelmélet megcáfolásával, mert nekem már csak kevés hozzászólási lehetöségem van itt a fórumban. Ezt itt 2005-ben le akarom zárni.
A 'tömeg' fogalommal kapcsolatban is nagyon gyér volt az eddig összehordott itteni kinyílvánosításotok! Összegezve egyenlö volt a semmivel.
A mageröt, a neutrínokat és a sötét anyagot megmagyaráztam. A neutrínok és a stabil neutron minden fizikai tulajdonságát kiszámitottam. Felállítottam azt az egyenletet ami segítégével a stabil és az instabil magok tulajdonságait ki lehet számolni. De ez az egyenlet nem csak erre jó, hanem arra is, hogy az összes instabil részecskék tulajdonságát ki tudjuk számitani. Eeeeegen? Hol is? Többször rákérdeztem, soha nem mondtál semmi értékelhetőt. Ja, vegyem meg a könyved... ;)
A bolygók pályáinál észlet ezreléknyi nagyságú anomáliák magyarázata csak egy ráadás volt. Épp úgy mint a Merkúr perihélium precesszíojánál fellépö sokkal kisebb anomália magyarázata. Kár, hogy egy rég elavult modellt vettél alapul az összehasonlításhoz.
Vrobee, kisült, hogy a 'modern' fizika még a legegyszerübb mikroszópikus rendszert, a hidrogén atomot, sem tudta helytállóan megmagyarázni. Nem olvastad el miket írtam eddig? Te mennyivel jutottál tovább? Sajnos olvastam, bár nem tudom minek, mert ez speciel nem derült ki belőle.
Gnudist, a XX század elején senki sem számolta végig!
Akkor ugyan már sejtették hogy az elektron elemirészecske, kvantált e-töltéssel ellátva. De a proton, pozitron és elton (ezt 1955-ben találták meg) létezéséröl még semmi dunszjuk nem volt a fizikusoknak. Nem is jutott az eszükbe kvantált g-töltésekre visszavezetni a gravitációt! Mit halandzsálsz?
Gnudist; " .. a gravitációs kölcsönhatást az elektrodinamika naív általánosításával kapott gravitodinamikával írja le .."
Ez nem a 'naiv' hanem a helytálló megfogalmazása a gravitációs mezönek, amiböl az m(test,v=0;g) > m(test,v=0;i) következik.
Szóban megfogalmazva: A testek súlyos tömege mindig nagyobb mint a testek nyugalmi tehetetlen tömege és a különbségük függ a test összetételétöl.
A G(Newton) sem az egyetemes gravitációs állandó, hanem a gravitációs állandó 1.5%-kal kisebb értékü és az invariáns és kvantált g-töltéskeböl származik.
Vrobee, kisült, hogy a 'modern' fizika még a legegyszerübb mikroszópikus rendszert, a hidrogén atomot, sem tudta helytállóan megmagyarázni. Nem olvastad el miket írtam eddig?
Vrobee: "Csak sajnos ő maga semmiféle mindeddig megmagyarázatlan jelenséget nem tisztázott az elméletével. " Na azért ne vacakolj!
A mageröt, a neutrínokat és a sötét anyagot megmagyaráztam. A neutrínok és a stabil neutron minden fizikai tulajdonságát kiszámitottam. Felállítottam azt az egyenletet ami segítégével a stabil és az instabil magok tulajdonságait ki lehet számolni. De ez az egyenlet nem csak erre jó, hanem arra is, hogy az összes instabil részecskék tulajdonságát ki tudjuk számitani.
A bolygók pályáinál észlet ezreléknyi nagyságú anomáliák magyarázata csak egy ráadás volt. Épp úgy mint a Merkúr perihélium precesszíojánál fellépö sokkal kisebb anomália magyarázata.
Vrobee: " ... az új elméletek pedig nem megcáfolni, hanem általánosítani szokták a régieket, .." Nem tünt fel Neked, hogy én épp ezt csináltam, elkezdve Newtontól?
Megállapítottam, hogy Newton egyenlete
(1) m1 a = - G(Newton) m2 m1/r^2
csak egy (elég rossz) megközelítés. A helytálló egyenlet
kifejezve a tehetelen tömeggel és a súlyos tömegekkel (ill. a g1, g2 gravitációs töltésekkel), ekvivalens a gravitációsmezö sztatikus egyenletével. Így én MÀS általánositáshoz jutottam mint Einstein: A gravitáció is épp úgy egy c sebességgel kiterjedö nem-konzervativ mezö mint az e.m.-mezö és épp úgy kvantált elem töltéskeböl ered. Itt helytállóan általánosítottam és egyben cáfoltam is.
Milyen rossz volt Newton egyenlete elfogadása abból látható, hogy az egyetemes gravitációs állandó G(grav.) kb 1.5%-kal kisebb mint a G(Newton) irodalmi értéke, ami csak egy átlagérték a kisérletekben felhasznált anyagokra. (Rajzold fel magadnak a G(Newton) megmért értékeit egy ábrázatban, pl. O. Karagioz G(Newton) adathalmazából!)
Az e.m.-mezöböl és a g-mezöböl álló Egyesített Mezö tehát alapvetöen egy nem-konzervatív mezö és ezt úgy is kell kezelni. A kétfajta kvantált töltések egy véges tér-idö tartományban meg a kvantum jelenségekhez vezetnek. Egy nyilt tér-idö tartományban jelenlevö nem-konzervatív mezönél a részecskéknek az energiája nem marad meg, nem is helytálló az energiájukat kvantálni (-> fotonok nem léteznek). Itt is MÁS általánositáshoz jutottam mint Einstein, az ö hipotézisék megcáfoltam.
Az én általánositásomba CSAK EGY ÚJ HIPOTÉZIS megy be: a kvantált g-töltések létezése. Minden a kvantált töltéskeböl ered, még a Planck állandó létezése is mint egy Lagrange multiplikátor. Vissza kell csavarni a fizika kifejlesztését a múlt század elejei állapothoz. Innen kell újból és helytállóan kiindulni, és így százegy további adhoc feltevés (mint pl a 1/2 h spin) kikerülhetövé válik. Itt is sok cáfolás van!
Az elméletem matematikai megfogalmazása is teljesen új. Felhasználonk hozzá egy Lagrange formalizmust, amit a fizika eddig kikerült, mert azt hitte a természetben konzervativ mezök vannak jelen. Így én MÀS általánosításhoz jutottam az egész fizika alapproblémáinál, és ez MÁS matematikai kezelést vonz maga után.
MÁS általánosításhoz jutottam Heisenberg meghatározatlansági relációjánál is: A részecskék helye és sebessége elvileg nem határozható pontosan meg. (De még az égi testek helye sem!) A Planck állandót nem szabad a meghatározatlansági relációba becsepészni.
A fizikából egy axiómatikus felépítésü természettudományt csináltam.
A RÉGI ELMÉLETEK MÁS ÁLTALÁNOSÍTASA EGYBEN EZEKNEK A KIJAVÍTÁSA ÉS A NEM HELYTÁLLÒ HIPOZÉZISEK MEGCÁFOLÁSA IS VOLT!
A lépcsöfokok magaslatán álló érzésem nem nagyképüség:
Veletek szemben meg van az az elönyöm, hogy én a négy elemirészecskéböl álló univerzumot már kb. 30 éve ismerem. Azt is tudom, hogy Ti csak azért nem ismeritek azóta, mert a tudományos inkvizició müködött. De ennek idén, az Einstein-évben, véget vetettem.
Iszugyi fizikáját érdekes módon nem belülről akarjátok megcáfolni, hanem a ma elfogadott fizikai szemléletből. Jaj, kedves beke, ne nevettess már!
Iszugyi szerint a mai fizika tévúton jár. Ezt 1, azaz egy darab kisérlet eredményéből vonta le. Ezen kisérlet bizonyító ereje kérdéses, tekintve, hogy a mérési eljárás hibája nagyságrendekkel nagyobb, mint a bizonyítani vélt effektus abszolút mértéke. Ez az egy khmm... vitatható kisérlet áll szemben sokezer hasonló effektust tesztelő, mégis a mai fizikát alátámasztó kísérlettel.
Ettől persze iszugyi ráérezhetett az igazságra. Kidolgozhatott egy elméletet, ami tényleg forradalmasítja a fizikát. (Mondjuk az említésre méltó, hogy iszugyi cáfolni akar, az új elméletek pedig nem megcáfolni, hanem általánosítani szokták a régieket, ugye sokat bizonyított működő elméletekről van szó.) Csak sajnos ő maga semmiféle mindeddig megmagyarázatlan jelenséget nem tisztázott az elméletével. Pontosabban nem létező anomáliákat (bolygók keringése) vélt megmagyarázni, de ez talán kevés az új felfedezéshez. Viszont számos tapasztalati ténnyel került ellentmondásba. Például azzal, hogy a világegyetem nem "forr fel", vagy a szabadesés ellenére párhuzamos pályákat bizonyító űrfelvételek.
Amikor valaki rákérdez, hogy mindez hogy is van, akkor jön a hivatkozás a "bizonyító" kísérletére, majd az általános melléduma és halandzsa, melynek során tanúbizonyságot tesz alapvető ismereti hiányairól az általa állítólag felhasznált eszközök (pl. a vektor- és tenzormezők) terén, végül a személyeskedés.
Szóval nem világos, hogy miért is kéne ebből bármit is bárkinek komolyan vennie.
> Bár hangzottak el ellen érvelések, a világegyetem felforrósodásáról, a körpályán > történő szabadesés, a Kepler törvények pontosságáról, de sohasem az elmélete > kontextusában.
Valóban nem. Csupa olyan kísérleti tényeket sorolunk fel folyamatosan, amelyek modellfüggetlenek. Egy elméletnek (még ha netalántán matematikailag önkonzisztens is) vissza kell tudnia adni a kísérletek eredményeit. Az elmélet ellentmondásosságáról, ill. -mentességéről meg nemigen lehet mit mondani, a fórumon róla elhangzottakat kb. ennyiben össze lehet foglalni: - a gravitációs kölcsönhatást az elektrodinamika naív általánosításával kapott gravitodinamikával írja le, és mg!=mi - 4 részecske van (miért épp ennyi? miért pont ezek? mi köze mindehhez a gravitációmodellhez?)
Az elsőről megírtuk (pl. én is), hogy nem új gondolat, a XX. század elején már végigszámolták (ill. bárki utánaszámolhat: lásd Ortvay feladat), és a csillagászati megfigyelésekkel ellentétes eredményt ad. Ígyjárás. A második az annyira kidolgozatlan, hogy érdemben hozzá se nagyon lehet nyúlni. (azért a "Fúziós rektor" c. topic 606. hozzászólásában megadtam egy gondolatkísérletet, amivel ellenőrizni lehetne a "stabil neutron" hipotézist).
Hejj, de unom ezt. OFF: Többiek: ha néhány napig nem szólunk hozzá, akkor megnyugszik? Vagy volt már ilyen próbálkozás?
Ez így nem igaz! Az alapkiindulásom a részecskefizikából jött: Beláttam nincsenek fotonok, a neutrinók a (e,p) és (P,E) rendszer kötött állapotai és az atommagok protonból, elektronból és pozitronból állnak!
Mivel a gravitáció nincs a részecskefizikában beépitve, én beépítettem. Logikus konzekvencia volt a 'tömeg' fogalom megértése. Az UFF megsértése kisérleti igazolása csak ráadás volt.
Az elméletem ellentmondásmentessége miatt bele értve a matematikai megfogalmazást és a kisérleti eredményekböl leszürt alátámasztásokat is, én egy sokkal általánosabb axiómatikus fizikai modellre találtam rá, mint az elfogadott SM + ÁR. Ezért úgy érzem én magam, mint ha én állnák a lépcsök magaslatán és alulról kiabálnak százan, jöjjek le velük diszkurzust folytatni.
Iszugyi fizikáját érdekes módon nem belülről akarjátok megcáfolni, hanem a ma elfogadott fizikai szemléletből. Ez eleve hibás. Iszugyi alapkiindulása az ejtő kisérlete és amit egy egyszemélyes fizikusi laboratórium meg tud valósítani , az elméleti spekulációi a támaszai. Ti meg azt kéritek tőle számon amit 100 év laboratóriumi és fizikusi társadalma megalkotott, ahelyett, hogy a belső ellentmondásaira hívnátok fel a figyelmet. Bár hangzottak el ellen érvelések, a világegyetem felforrósodásáról, a körpályán történő szabadesés, a Kepler törvények pontosságáról, de sohasem az elmélete kontextusában. Talán ez azt is jelzi, hogy amit tudhattunk belőle az azt is jelzi, hogy egy belső ellentmondásoktól mentes elmélettel állunk szemben. Igaz a matematikai közlések nélkül csak szócsaták hangozhatnak el. Ez a fórum ennél komolyabb megnyilatkozásra úgy látszik nem alkalmas. Azok az elvi megnyilatkozások, amelyek jelentősen egyszerűbbé tennék a fizikai megismerést nem kaptak elismerést. Az elemi részecskék, a gravitációs töltés bevezetése, Einsteini intuiciókkal kapcsolatos észrevételei -szerintem- elfogadhatók. A ma fizikája több oldalról rendkívül megtámogatott és mégis rengeteg alapkutatást érintő ellentmondás van benne. Na ezek miatt kell nem könyékből elutasítani ezeket a "próbálkozásokat ".
Most úgy néz ki a szituáció , hogy százan álltok a pincelépcső tetején és kiabáltok le neki, hogy miért nem jössz már ki velünk beszélgetni......
Még utoljára ennyit: Dittus hibája az volt, hogy 10^-12 nagyságrendben kereste az UFF eltéréseket. Ilyen eltérések egy atomátmérö nagyságrendü útkülönbséghez (10^-8 cm) vezetnének. Ezek megméréséhez évek hosszú során kifejlesztették a SQUID méröberendezést, ami nem alkalmasak 10-30 cm-es eltérések kimutatására. Már évek óta ejtökisérletekeznek, de az eredményeiket nem hozzák nyilvánosságra. A SQUID nem nagyon tud jobb eredményeket kimutani, mint 10^-5 - 10^-7 és ez csak a berendezés határa volt.
Ditusszal szemben én 10^-3 nagyságrendben vártam el az UFF eltéréseket és a 10^-5-ös pontosság elegendö volt az UFF megsértése kimutatására.
Ez egyben az utolsó kommentárom az ejtökisérlettel kapcsolatban. Aki nem elégszik meg vele, vagy kételedik benne, irány az út Bremenbe. Én nem válaszolok rá többet.
>Szisztémetikus hibák mindenhol lehetnek, az én mérésemben is, de ilyenre nem tudtam rájönni. Még ez sem annyira rettenetesen nagy baj. Megmutattad másoknak az eredményeket (többek között nekünk is itt a fórumon), és ők helyetted elvégezték ezt az analízist. Az eredmény mindenki számára ismert.
>A mérést meg kell ismételni változó kisérleti követelmények között, hogy a szisztématikus hibának még a kételyét > is kiküszöböljük. Valóban, de erre is írtunk már sokan sokféle megoldást. A legegyszerűbb, ha megnézel valamelyik űrhajóról sugárzott videoképet. Ott nem egyszer 110 m-es, hanem kb. másodpercenként 8 km-es ejtéseket végeznek. Folyamatosan. Ha az elméleted tényleg 10-4-es eltéréseket okozna, itt mindenképpen ki kéne derülnie. De erre sosem volt érdemi ellenérved.
>(ez a Mars és Uránusz eltérése a 3. Kepler törvénynél). Erről is volt sokszor szó, a 3. Kepler-törvény az egy 1-test probléma megoldásából adódik, ne ezzel akard leírni a sok bolygóból álló Naprendszert.
Egyébként meg, ha annnnnyira be akarnád bizonyítani az elméletedet, és még egy kis fizikai érzéked is volna, tudnál csinálni "otthon" is olyan kísérletet, amivel megmérhetnéd az állítólagos effektusodat. Ilyet is írtunk már. De hogy jó napod legyen, az előbb kitaláltam egyet: Egy D erejű rugó végére kötsz különböző anyagú próbatesteket. A rezgés körfrekvenciája sqrt(D/mi) lesz, ez eddig trivi. Namost, fogsz egy mérleget, és készítesz két testet, az egyiket mondjuk alumíniumból, a másikat ólomból (vagy amiből akarod, felőlem elton-kondenzátum is lehet;). Az egyiket a mérleg egyik serpenyőjére rakod, a másikat a másikra. Ha a mérleg nem tér ki, akkor a súlyos tömegük azonos. Nem? Ezután ezt a két testet külön-külön rárakjuk a rugóra, és megmérjük a rezgés frekvenciáját. Ha nem ugyanannyit kapunk, akkor _esetleg_ nem ugyanakkora a két tehetetlen tömeg. Már persze ha minden más zavaró körülménytől eltekintünk; de hát ez téged úgyse szokott zavarni. Na, megcsinálod? Ehhez aztán nem kell a gravitációs lobbi ellen küzdened :-D
Itt elegem van már az ejtökisérletemröl tovább szajkózni: Minden új olvasó felteszi ugyanazokat a kérdéseket mégegyszer, amikre már százegyszer megadtam a válaszokat:
Az ejtökisérletem eredménye visszautasította az UFF hipotézist.
".. te 'következetesen' lehülyézed az utóbbi néhány száz év fizikusait, és csalásnak nevezed az elvégzett kísérleteket."
Elsö idökben csak csodálkoztam azon, miért nem ellenörizték a kb. 1920 óta ismert izotópok tömeghiányát, de késübb, úgy 2002-óta már tudtam is. Sajnos a jelzöknek nincs határa, amikkel a múlt századi fizikus generációit meg kell illetni.
Szisztémetikus hibák mindenhol lehetnek, az én mérésemben is, de ilyenre nem tudtam rájönni. A majdnem ezrelék nagyságrendü gyorsulás különbségek a LI/C/Pb-nek az Al-mal szemben olyan irányban voltak, mint amit a tömeghiány kimutatott. Az UFF hipotézis nem fenntartható a természetben. Folytatni akartam (és akarom is) a kisérleteket, de Dittus megtiltotta és meg mindig tiltja. Ezt nem szabad elkövetni a fizikában. Milyen jelzökkel illeted meg Te a helyemben Dittust?
Ha valaki egy ilyen alapvetö kisérletben kételkedik arra egyeten lehetöséget ad a fizika: A mérés meg kell ismételni változó kisérleti követelmények között, hogy a szisztématikus hibának még a kételyét is kiküszöböljük. A 110 m-es vákuumcsö kitünö lehetöségeket ad, akár az ejtökapszula nélküli ejtökisérletre is. Már 1.5 ezrelék gyorsulás különbség 16.5 cm-es útkülönbséghez vezet (ez a Mars és Uránusz eltérése a 3. Kepler törvénynél). Ne mond hogy ezt nem lehetett volna eddig megmérni! Nem is kell a hidrogént a vassal összevetni, ahol kb. 86 cm-es útkülönbség várható el. Miért nem ellenörizték ezt a gravitációs fizikusok?
>Én ebböl a meggondolásból indultam ki az ejtökisérletemnél és kisült, hogy a testek gyorsulása függ az > összetételtöl. Galilei feltételezése tehát nem stimmel, és nem lehet a tehetetlen tömeget a súlyos tömeggel > indentifikálni. Unalmas századjára is leírni. Az alapfeltételezés az nagyon érdekes. És még a kísérleti elgondolás is dicséretes. Csakhogy: az ezerszer hivatkozott kísérletedben a szisztematikus hibák legalább akkorák (ha nem jóval nagyobbak), mint az általad keresett effektus. Ez is előfordul, na, pechje is lehet az embernek. Viszont utána egy elrontott mérést nem nagyon hivatkozik normális ember.
Egy valószínűségszámítási kérdés (bár gyanítom, hogy csak dühöngést fog kiváltani): te 'következetesen' lehülyézed az utóbbi néhány száz év fizikusait, és csalásnak nevezed az elvégzett kísérleteket. Mindezekkel szemben áll egy darab, fentebb részletezett okok miatt nem szignifikáns mérés. Miért várod, hogy mi meg ezt "higyjük el"?
Olyan hétköznapi eszközben is előjött a relativisztikus effektus, mint a színes TV képcsöve. Az elektronsugarat olyan nagy sebességre gyorsítja a 25kV körüli feszültség, hogy az elektronoptika méretezésénél figyelembe kell venni a "tömegnövekedést". Különben nem lesz jó a fókusz.
