Mivel a fluoreszkáló ernyőn nem egy középen levő folt van, hanem valami más, hullámtermészetre lehet következtetni.
A grafitrétegen áthaladva nem változik az elektron hullámhossza.
A gyorsítóból érkező elektronok nem ütnek ki elektronokat, hanem elhajlanak.
A grafit szénatomjain az elektronok minden irányban elhajlanak, ettől lesz gyűrű alakú a kép.
Ha az ernyőn a kép nem kör alakú lenne, az azt jelentené, hogy más a grafit szerkezete, vagy pedig szennyezett. Éppen ezért jók a diffrakciós kísérletek szerkezetfelderítésre, tisztaságvizsgálatra.
A teljességhez hozzátartozik, hogy nem egy gyűrű van, de itt az ábrán levő gyűrűvel koncentrikus másodlagos, harmadlagos, stb. gyűrűk nagyobb sugarúak, nem fértek rá az ernyőre.
A kísérletbeli elektronsugár hullámhossza kiszámítható, és az jön ki, hogy mintegy ötöde-tizede a szénatom átmérőjének.
Itt egy példa arra, amikor a kép nem gyűrű: ezüst atomokkal szennyezett szilícium elektrondiffrakciós képe:
Üdvözlet és elnézés,ha teljesen nem jó topikban járnék a kérdésemmel!
Egy jelenlegi középiskolai anyag megértésével van problémám,ugyanis valamit vagy úgy elsőre,vagy szinte soha.
Szóval a fenti kísérlet miként igazolja az elektron hullámtermészetét? Az elektronsugár áthalad a grafitrétegen de megváltozik közben a hullámhossza? Talán elektronokat "üt ki" a grafitból és azok csapódnak az ernyőbe? Ha az ernyőn a kép nem kör alakú lenne -hanem mondjuk ellipszis - ,akkor a kísérlet cáfolta volna az elméletet? Végül is nincs nekem ennyi kérdésem,csak alapjában véve nem értem a lényeget.
A 2B ábrán destruktív interferenciát hoznak létre az F tükrön. Az F tükör fele nem "halad" foton amit a 2C elrendezés jó szemléltet. Ennek ellenére a 2B kisérlet detektorán megjelenik az A és B tükrök frekvenciája.
Az egyetlen lehetséges "mechanizmust" a TSVF adja ahogyan a cikk is rámutat.
"One idea is to replace instantaneous communication with a process that travels backwards in time along the past light cone. This is the idea behind a transactional interpretation of quantum mechanics, which interprets the statistical emergence of a quantum history as a gradual coming to agreement between histories that go both forward and backward in time."
"Watanabe proposed that information given by forwards evolving quantum states is not complete; rather, both forwards and backwards evolving quantum states are required to describe a quantum state: a first state vector that evolves from the initial conditions towards the future, and a second state vector that evolves backwards in time from future boundary conditions. Past and future measurements, taken together, provide complete information about a quantum system."
Asking photons where have they been http://arxiv.org/abs/1304.7469 In conclusion, we have performed direct measurements which shed new light on the question: Where were the photons passing through an interferometer? The main results are presented in Fig. 2B. The photons themselves tell us where they have been. And the story they tell is surprising. The photons do not always follow continuous trajectories. Some of them have been inside the nested interferometer (otherwise they could not have known the frequencies fA , fB ), but they never entered and never left the nested interferometer, since otherwise they could not avoid the imprints of frequencies fE and fF of mirrors E and F leading photons into and out of the interferometer. Only the description with both forward and backward evolving quantum states provides a simple and intuitive picture of pre- and postselected quantum particles.
Can a Future Choice Affect a Past Measurement's Outcome? http://arxiv.org/abs/1206.6224 "8. Ergo, the weak measurements’ agreement with the strong measurements could have been obtained only by the former anticipating the spin orientation to be chosen for the latter. This result indicates the existence of a hidden variable of a very subtle type, namely the future state-vector."
"Az amplitudó automatikusan négyzetre emelődött, magyarázatot adva arra, miért így kell számolni a hullámfüggvénnyel az amplitudót."
"Having interpreted the conjugate state vector as an advanced wave, it is claimed that the origins of the Born rule follow naturally from the description of a transaction.[1]"
A program csak a csatolt fotonokkal számol. Ebben semmi rendkívüli nincs, egy kisérleti fizikus a kisérletnél ugyan ezt teszi.
Jön a két fénysugár a BBO kristályról. Az egyedi fotondetektálás senkit nem érdekel.
Feltesszük a két detektort polarizátorok nélkül. Ekkor kapunk X db KÖZÖS detektálást. Úgy vesszük, hogy ennyi entangled fotonunk van. (a detektor hatásfoka sem 100% de ezt is bele lehet(kell) számolni.)
Most feltesszük a polarizátorokat, és az újabb KÖZÖS detektálási értéket viszonyítjuk a polarizátor nélkül kapott értékhez,
Sokaknak speciális (pl 3 fotonos) összefonódás kell ahhoz, hogy elhiggye, nem a detektor hatásfoka itt a probléma. Nos az egyenlet annyira specifikus (1/2sin2(a) vagy 1/2cos2(a) ) , hogy a detektor hatásfoka nem ronthaná el az eredményt ilyen irányban.
A végtelen sebességű kapcsolat nevetséges, ha arra gondolok, hogy olyan fotonokat is összecsatoltak, amelyek nem is léteztek egy időben.
Ja és az egyedi polarizátorok valószínűségeit is láthatjuk. Nem változik semmi az egyedi detektoroknál, nem lehet üzeneteket küldeni ezzel a módszerrel az egyik oldalról a másikra. Csak akkor, ha mindkét detektálás eredményét ismerjük. /coincidence/
Nos ez az eset nem helyes ilyen formában. Sikeresen bebizonyosodott az amit eddig is tudott mindenki.
A foton nem a detektortól indul. LOL
state_backwardlightsourcemodified
Ellenben ez tökéletes egyezést ad a QM-el. A forrás polarizáció irányát módosítják a polarizátorok. A forrás polarizációs iránya mindig valamelyik polarizátor tengelyével párhuzamos, vagy arra merőleges. Igy úgy tűnik, mintha a fénynyaláb polarizálatlan lenne. Sajnos a két eset megkülönböztethetetlen, ahogy az már a stackexchange-en olvashattuk.
Sok laikusban az ilyen idézetek keltenek zavart. Mert ahogy észrevettem Magyarországon a QFT azaz a quantum field theory a népszerűbb az oktatók között. Ott a quantum mező az elsődleges.
Ellenben ha megnézzük Feynman QED előadásait a youtube-on, akkor ő a részecskét helyezi előtérbe.
Amit a érdeklődő laikus nem tud, hogy ez két eltérő elmélet.
De a két elmélet ugyan azt az eredményt adja,
Ekvivalensek. Számomra ez a szó azt jelenti, hogy ugyan az a kettő, de nem írok ilyen, mert sokak szerint ez mást jelent.
Ha egy részecske képes mindenhol ott lenni, akkor az egy mező. A másik, hogy ha egy mező képes rezgésre, az sok részecskéből kell hogy álljon. Ha a mezőben egyetlen részecske (energia adag) van, akkor ott a kvantum harmonikus oszcillátorok (a mező elemei) valahogyan egy egészet alkotnak.
Persze köztudott, hogy a részecskét csak egyetlen helyen lehet detektálni, tehát azt mondani, hogy minden irányba halad, helytelen.
A legtöbb ember szerint QFT mező csak egy matematikai segédeszköz. Nos lehet.
"(Phys.org)—As an elementary particle, the electron cannot be broken down into smaller particles, at least as far as is currently known. However, in a phenomenon called electron fractionalization, in certain materials an electron can be broken down into smaller "charge pulses," each of which carries a fraction of the electron's charge. Although electron fractionalization has many interesting implications, its origins are not well understood.
"Here, the probability of finding a particle in a particular place is the product of two vectors: one evolving forwards in time from the source and one evolving backwards in time from the detector."
Félreérthető amit írtam Szóval a két megoldásnak semmi köze a komplex számokhoz, hanem az egyik klasszikus a másik retrokauzális. Az elsőnek kicsi az amplitudója, emiatt az igazi megoldás az utolsó. Mint már írtam, ez mindig helyes választ ad attól függetlenül, hogy hány embernek nem tetszik. (nekem se)
Figyelem! Ez nem Quantum mechanikai szimuláció (integrálás).
Az sokkal egyszerűbb, mivel csak leírja a folyamatot, nem magyarázza.
Ez egy lehetséges magyarázat a jelenségre. Ahogy Zeilinger mondta, a kvantumfizikát utánozhatjuk, ha megengedjük hogy a jövő hatással legyen a múltra. Az emberek ezt soha nem fogják elfogadni, de az legyen az ő bajuk.
Az itt a probléma, hogy ez az egyenlet némelyik esetben nem jó eredményt ad.
A probléma megoldható a QM-ből kölcsönvett vetítő projekciós operátorral (projektor).
"Általában a |ψihψ| operátor úgy hat a tőle jobbra álló ket vektorra, hogy először skalárszorozza hψ|-vel, ezáltal leolvassa a |ψi egységvektorra való vetület hosszát, majd ezzel a számmal megszorozva ugyanezt az egységvektort, el ̋oállítja a vetületet."
Azok kedvéért, akik nem hiszik el, hogy a forgó vektor és a komplex szám gyakorlatilag ugyan azt az eredményt adja, itt a lesz a komplex megoldás is.
Igy már két megoldás van, bár a klasszikus megoldásnál túl kicsi az amplitudó.
//#define _COMPLEXNUMBER
enum{ prgst_noQWP, prgst_QWPpresent, prgst_ERASERpresent, prgst_ERASERpresentClassic, prgst_backwardcausality }; // int prgstate=prgst_noQWP; // int prgstate=prgst_QWPpresent; // int prgstate=prgst_ERASERpresent; // int prgstate=prgst_ERASERpresentClassic; int prgstate=prgst_backwardcausality;
// if prgstate!=prgst_ERASERpresentClassic AND prgstate!=prgst_backwardcausality photon_pol_a=0;// QM for BBO photon_pol_b=0+M_PI/2; if(rand()%100<50) { photon_pol_a=M_PI/2;photon_pol_b=0; }
