Ciprián, a tudtodra adom: A Dirac egyenlet az elektron 1/2h spin relativisztikus kezelésére fogalmaztatott meg. De mivel az elektronnak nincs ilyen spinje, a Dirac egyenlet a kutyáknak sem kell.
Newton és Einstein mélyen gondolkozó tudósok voltak, de engedjétek meg, hogy én csak Newtont nézem egyben nagy természettudósnak is. De ennek ellenére az elméleteik nem vezettek a természet egész mély megismeréséhez, az elemi g-töltések felfedezéséhez. Ez nekem lett megengedve a jó Istentöl.
Feje tetejére állítottad Dirac gondolatmenetét. Dirac nem a spinből indult ki, hanem az általa felállított modell adta ki az elektron spinjét. A modellje felállításánal csak egy új követelményt támasztott: alkalmazta a relativisztikus dinamikát. Ebből automatikusan következett minden matematikai megerőszakolás nélkü, hogy a töltött részecskének saját-impulzusnyomatéka, vagyis spinje van.
Nem csodálom, hogy a Dirac-egyenlettel hadilábon állsz, mert ebből ráadásul a pozitron léte is kövbetkezik. A pozitron pedig úgy jött ki belőle, hogy Dirac azt feltételezte- veled ellentétben, hogy negatív gyorsítóerő nincs a töltéseknél, vagyis ha negatív töltést közelítünk a pozitiv felé, akkor taszítóerő lépne fel. Te viszont g-töltéseidnél megengeded ezt a nem létező erőhatást. Ez szerintem álmodozás tőled csupán.
Az egyetlen amiben Neked hinni kell, az a kvantált elektromos töltés és az ebböl eredö folytonosossági egyenletek. A mezöknél meg a Lorentz feltétel garantálja, hogy a mezök tulajdonsága sem változik.
Minden elektromosan semleges test g-hullámokat sugároz ki. A kivételet csak a (zárt) stacionáris pályák jelentenek mint a megfigyelt bolygók pályái. A bolygók pályái ismeretéböl nem is volt helytálló a gravitációs mezö konzervativ tulajdonságára következtetni.
Az elemi g-töltések (a kvantált g-töltések) g-hullám kisugárzása úgyan úgy müködik mint a fénykibocsátás az elemi e-töltésekböl, mindenféle mezö és energia kvantálás nelkül.
Mind a kétfajta töltés tehát egy Maxwell-töltés és kétfajta 4 Maxwell egyenletekhez vezetnek, de csak egy kiegészítö minusz elöjel a különbség. Ezek az egyenletek kitünöen leírják az anyag-mezö köcsönhatásokat, a g-hullámokat, és a neutrínokat mint a sötét tömeg összetevöit is.
Iszugyi, ha jól gondolom, akkor az e- és g-töltés analógiája alapján egy gyorsuló g töltés gravitációs hullámot bocsát ki? (Mint a gyorsuló e- töltés elektromágneses hullámot?)
A természet csak a négy stabil részecske kétfajta elemi töltését használja mint egyetlen megmagardási törvényt. Mivel az alapvetö fizikai rendszerek nyilt részrendszerek és a kölcsönhatás a részecskék között nem-konzervativ, a Hamilton elvnél még a töltések megmaradásából származó folytonotossági egyenleteket is hozzá kell venni, mint alapvetö feltételeket.
Már ebböl egy egész más égi mechanika vezethetö le, mint Newton egyeneltéböl, az m(g) = m(i) feltételezése mellett.
A mikroszkópikus fizikában is hasonló a helyzet. Ott a kvantált töltésekböl származik a Planck állandó mint egy Lagrange multiplikátor. /Az egész fórumi vita alatt senki sem mutatta ki, hogy tudja (vagy legalább sejti) egyáltalán, mik is azok a Lagrange multiplikátorok és miért is lépnek ezek egyáltalán fel a mikroszkópikus rendszereknél./
A Planck állandó h tehát nem egy 'Isten adta' állandó, mint azt eddig a fizika feltételezte! A h-t nem lehet az energia és a mezök kvantálására felhasználni, de nem is szabad az elemi részecskék feles spinjére sem kibitorolni. A Dirac egyenlet tehát eleve marhaság, semmi fizikai jelentösége nincs. A hidrogén atom spektrumja az elektron 1/2h spin nélkül is teljesen megmagyarázható, ha nem felejtjük el a mágneses mezö jelenlétét, amit Schrödnger elfelejtett. Nincs a hidrogén atom energiája sem kvantálva. A meghatározatlansági relációnál sem játszik a Planck állandó semmi szerepet. (Nem tudta a fizika eddig még a H-atomot sem helytállóan megmagyarázni.) De a korpuszkuláris E=hv foton sem játszik egy szerepet a fénykibocsátásnál: Az e.m.-mezö (semilyen mezö) nincs is kvantálva a természetben. Einstein foton hipotézisa nem találta el a fizika alapproblémáját, ez egy nem helytálló feltevés volt. Ez egész QM és az ebböl leszármatatott relativisztikus kvantummezö elméletek rossz általánosításokra alapulnak. Semmi közök sincs a természetben lefolyó jelenségekhez. A QED-böl származó nagyon pontos elektron g-faktora kiszámitásához csak annyit, hogy ez nem egyenlö 2 + epszilonnal, hanem ez a természtben egzakt nulla. Az atommagok és az instabil részecskék felépítése meg egy másik értékü Lagrange multiplikátor következménye, ami sokkal kisebb mint a Planck állandó, az értéke h(0) = h/387.
Az újjá megfogalmazott égi mechanika nem ismer meggörbölt teret, fekete lyukakat és ösrobbanást. Itt is Lagrange multiplikárorok veszik át a föszerepet. A bolygók pályái meg stacionáris (zárt) pályáknak felelnek meg, majdnem köralakuak, és a perihelium precesszió a gravitó-Lorentz erö következménye. A 3. Kepler törvény eltései kimutatják az UFF megsértését is, ezek nem a perturbáció következménye, hane a bolygók különbözö összetételéböl ered
Az egész asztrófizika a természetben más alaptörvények szerint müködik, mint ezt az einsteini ÁR (rosszul) szugerálta. Az ekvivalencia elve nem 10^-15 nagyságrendben alátámasztott a természetben, már a kétfajta tömeg eltésére majdnem 1% (pontosabban 0.786%). Az testek összetételétöl függö szabadesést ezreléknyi nagyságrendben kitünöen ki lehet mutatni, ez nem kunszt. Csak a fizika ezt nem ellenörizte, nem mutatta ki, ült rajta és csodálkozva szötte a legnagyobb marhaságokat. Egy nem helytálló illuziót keltett fel, hisz benne és széles mellel progagál a laikus közönségnek.
Hiába várom, hogy ide bepingáljátok a 'tömegröl' összeszedett tudásotokat, ezek egyenlök a semmivel. A kéttest problémánál is kellene ezt tudni, meg persze az is hogy a két test közötti kölcsönhatás alapvelöen nem-konzervativ a természetben, és a testeknek sem a helye sem a sebessége nem határozható meg pontosan.
Én a gravitációs mezö MÁS általánosítására jöttem rá a Minkowski térben mint Einstein, ami már egy test nyugalmi tehetetlen tömege majdnem százaléknyi kölönbségét a súlyos tömegtöl is megmagyaráz.
Gnudist, én ugyan nem hagytam el a dE(grav.)/dt-és és dB(grav.)/dt-és tagokat!
A gravitációs mezö 4 Maxwell egyenletei (amit Iszugyi egyeneleteknek fog nevezni a fizika) csak abban kölönbözik az e.m.-mezö egyenleteitöl, hogy a ro(x,t) töltéssürüség és j(x,t) áramsürüség elött egy kiegészítö minusz elöjel áll a gravitációnál. Ennek a minusz elöjelnek köszönhetöen, nem csak az azonos elöjelö g-töltések vonzzák és a különbözö elöjelü g-töltések (mit a proton és elektron és a proton és elton) taszítják egymást a gravitációs kölcsönhatásukban, hanem a minusz elöjel is a
rot B(grav.) = -j
egyenletben is ezért jön. A gravitó-Lorentz eröben is kifejezve a g-töltéssel áll a kiegészítö minusz elöjel
m(test;i) a = - g(test) {E(grav.) + (v(test)/c) x B(grav.)}.
Ez egy (v/c) sorfejtés elsö két tagja ha v/c <<1, a (v/c)^2- es tag már a mezö nem-konzervativ tulajdonságáról tanuskodik, épp úgy mint az e.m.-mezönél is.
Semmi probléma nincs a g-mezö négyes vektorpotenciálját, a mezö kovariáns tenzorát kifejezni. Meg van tehát egy véges Minkowski térben a teljes Lagrange sürüség a mezöre, a mezö-töltés kölcsönhatásra, de a Lagrange sürüség kinetikus részébe a tehetetlen tömeggel kell számolni. Innen jön a Hamilton elv a Lagrange egyeletek felállításához. (Ide persze ismerni kell a Lagrange formalizmust a Hamilton elvvel, és a variációsszámítás metódusait is.)
Az egész formalizmusba semilyen 2-es faktor nem lép fel, azt Te csempészted be máshonnan.
>A testre ható és a test sebességétöl függö gravitó-Lorentz eröt is megadtam, ami a >gravitációs vektormezö B(grav.) következménye és hogy rot B(grav.) = - j, ami miatt a >gravitációs mezö is épp úgy egy NEM-KONZERVATÍV MEZÖ mint az e.m.-mezö. Csakhogy az elektromágneses, és a gravitodinamikai egyenletek is 4 egyenletből állnak ebben a formalizmusban. Te valahogy mindig nagyvonalúan lehagyod a dB/dt-seket, vagyis a dinamikáért felelős tagokat. Pedig éppen abban jelenik meg az általam sokszor számonkért 2-es faktor különbség. Ja és: hogy érted azt, hogy az e.m. mező nem konzervatív? Persze, ha nem veszed figyelembe a térerősségek időbeli változását...
>Szemüveget, Gnudist, okulárét kell használnod. Köszi, van rajtam :-D
Azért gondolom, hogy mástól örökölte a gondolatokat, mert ezek a mai fizika problémái. Az ekvivalencia-elvet pl. állandóan felülvizsgálják, de ma már 10^-15 relatív eltérés tartományában. Ott követ el ökörséget, amikor ezt 10^-3 tartományban keresi.
Tehát modern az alapgondolat silány kivitelezéssel. Gyanús.
Természetesen nincs benne konzervatív erőtér, ez a képlet arra jó, hogy a 3. Kepler-törvény kéttestes változatának Iszugyi-változatát írja fel. Az m(i)=m(g) helyettesítéssel kapjuk ebből a szokásos alakot a kéttest-probléma megoldására.
Az Iszugyi-alakot a centrális mozgás impulzus-momentumából és az energia-tételből vezettem le, tehát az alapoktól kiindulva. Ezt még az Origón tettem, tiszta jóindulatból, ottani Szugyinak segítésképp. Ekkor tapasztaltam először, hogy ez irritálja őt a legjobban.
A bolygók mozgására nem-konzervatív erőteret feltételezni porhintés, ezt ő is tudja. Az Origón ugyanis többször említette, hogy a konzervatív erőtérhez képest a Föld sugárzása ő szerinte 500 watt, és ez ugye elhanyagolható a Föld mozgási energiájához képest. Persze ő ezt bízonyításnak állította be a konzervatív erőtér alkalmazhatatlanságára.
Amit levezettél, az gondolom, a következő: a Newton törvényét átalakítottad úgy, hogy külön mi meg mg legyen benne. Ebben nemigen lesz nem konzervatív erőtér, legalábbis így első látásra. (lehet hogy mégis?)
Iszügyi meg valami másról beszél, de nem mondja meg miről, csak ködösít meg nagyképűsködik szokás szerint.
Mi lenne, ha gyalázkodás helyett levezetnéd a kéttest-problémát az állítólagos modelleddel. Mindjárt látnánk, milyen pályákhoz vezet.
Azért nem írod le, mert sose vezetted le? Milyen tudományos megközelítés ez? Kinyilvánítod, hogy jó, anélkül hogy a legelemibb feladaton ellenőriznéd? És elvárod, hogy komolyan vegyenek?
Nem mutattad be az elméletedet. Tettél néhént kinyilatkoztatást, de nem mutatál matematikai modellt, nem vezettél le semmit, nem mutattad be hogy működik a modeled.
és Ti a gondolkozás nélküli agresszíókot kivül (tisztelet a kivételeseknek) nem hoztatok össze semmi lényegest ellene
Ez sem igaz. Eleinte semmi bántó megjefgyzés nem volt. Ezeket azzal váltottad ki, hogy mindenbe kéretlenül belenyomtad a tartalom nélküli, papagájként ismételt vackaidat.
Az űrállomás példa tökéletes cáfolata annak az állításodnak, hogy százalék-ezrelék nagyságú különbségek lehetnek az mg/mi arányban. Az űrállomás belseje pont ilyan körülményeket teremt, mint az ejtőgép kapszulája. Csak jóval pontosabban, sokkal kevesebb zavaró mellékkörülménnyel, és 1-2 mp helyett hónapokig, évekig. ne mondd, hogy sose láttál olyan felvételt, ahol az űrhajósok apró tárgyakat, vízcseppeket lebegtettek.
Még olcsón, házilag végezhető kísérletet is ajánlottunk, ami pontosabb az ejtőgépnél.
Számtalanszor, többen kértük, hogy a négy részecskés modell részleteit mutasd meg, közölj legalább egyetlen levezetést a modelleddel. Nem tetted, csak ismételgetted a kinyilatkoztatásokat.
Itt én bemutattam az elméletemet, Hazudsz. Sokszor kértem, kértük korábban, hogy építsd fel, és fejtsd ki az elméletedet. A fórumon ezt nem tetted meg, csak a halandzsát lökted.
Gnudist, ugye az meg hogy a (2) " ... ekvivalens a gravitációsmezö SZTATIKUS egyenletével ..." elment teljesen a füled mellett.
A testre ható és a test sebességétöl függö gravitó-Lorentz eröt is megadtam, ami a gravitációs vektormezö B(grav.) következménye és hogy
rot B(grav.) = - j,
ami miatt a gravitációs mezö is épp úgy egy NEM-KONZERVATÍV MEZÖ mint az e.m.-mezö.
Szemüveget, Gnudist, okulárét kell használnod. Gondolom olvasni, bár úgy ahogy, de tudsz!
Egy D erejű rugó végére kötsz különböző anyagú próbatesteket. A rezgés körfrekvenciája sqrt(D/mi) lesz, ez eddig trivi. Namost, fogsz egy mérleget, és készítesz két testet, az egyiket mondjuk alumíniumból, a másikat ólomból (vagy amiből akarod, felőlem elton-kondenzátum is lehet;). Az egyiket a mérleg egyik serpenyőjére rakod, a másikat a másikra.
Fonálinga még jobb, mert a hossz sokkal pontosabban kézben tartható, mint a rugóállandó. Acéldróttal, légkondicionált szobában nagyon pontosan tartható az inga hosza. Mivel a két próbatest súlya egyforma, nem kell a nyúlással se foglalkozni.
A legegyszerűbb házi módszerekkel is el lehet érni 1:1000 pontosságot, hiszen csak időt kell mérni meg hosszúságot. Az idő videóról kockázással, több lengést átlagolva legalább 1:10 000 pontossággal mérhető, egy kis oprikai érzékelős elektronikus számlálóval pedig könnyen 1:1M fölé vihető.
Ez szerintem az adott célra legalább olyan pontos, mint az ejtőgép, mert ott a rugalmasságból adódó kezdősebesség kellemetlenül nagy hibát visz be. Meg összehasonlíthatatlanul olcsóbb...
> Ez nem a 'naiv' hanem a helytálló megfogalmazása a gravitációs mezönek, amiböl > az m(test,v=0;g) > m(test,v=0;i) következik. Sejtettem, hogy a 'naív' szót 'idióta' értelemben fogod érteni;) Én a matematikában és a fizikában megszokott "józan paraszti ésszel, intuitive" értelemben használtam. Erről is volt már szó, hogy a 'naív' és az 'áltrelből visszafele' kiszámolás között pont egy 2-es faktor különbség lesz (ami egyébként abból jön, hogy az első módszer vektor-, a második tenzormezőkkel próbálkozik).
> Megállapítottam, hogy Newton egyenlete >(1) m1 a = - G(Newton) m2 m1/r^2 >csak egy (elég rossz) megközelítés. A helytálló egyenlet >(2) m(test 1;i) a = - G(grav.) m(test 2;g) m(test 1; g) /r^2 = - g2 g1/(4pi r^2)
Drága aranyos iszugyi. Ez még mindig egy -1/r^2-es centrális erőtörvény, tökmindegy, hogy milyen együtthatókkal. Azt viszont kb. 2 sorban be lehet látni(*), hogy ilyenkor zárt lesz minden kötött pálya, tehát a Merkúr perihéliumelfordulása egzaktul NULLA. ON: (*)Érdeklődők kedvéért: összesen kétféle ilyen erőtörvény van, a -1/r^2-es, és az r-es (pl. egy rugó végére kötött test).
Itt én bemutattam az elméletemet, és Ti a gondolkozás nélküli agresszíókot kivül (tisztelet a kivételeseknek) nem hoztatok össze semmi lényegest ellene. Milyen reakciókat vártatok el tölem?
(Ezután még ilyenféle hozzászólásokat is mellözni fogok.)
